Jogi Hirlap, 1928. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-08 / 1. szám
Budapest, 1928 január 8. 3 részesedést igényelt és kapott is. Felperesek emiatt törvényes képviselet hiánya címén az osztályos egyesség érvénytelenítése iránt indítanak keresetet. A Kúria a keresetet a következő indokolással utasítja el: felperesek az osztályos egyesség megkötésénél nem voltak ugyan szabályszerűen képviselve, ennek dacára azonban az osztályos egyesség csak abban az esetben érvényteleníthető, ha az a felperesekre nyilvánvaló sérelemmel járt, vagyis akkor, hár az ügylet visszteher nélküli joglemondás okából az 1877:XX. t.-c. 113. §-ának utolsó bekezdése értelmében is megtámadható, mert egyébként az ügylet érvénytelenítése a felperesek érdekeinek védelmét nem szolgálja. Ez felel meg a m. kir. Kúria által a Polgári Jogi Határozatok Tárába 453. szám alatt felvett elvi határozatban elfoglalt jogi álláspontnak is. Annak a kérdésnek az eldöntésénél pedig, hogy az osztályos egyesség a kiskorú felperesekre nézve visszteher nélküli joglemondást tartalmaz-e, az ügylet megkötésekor fennállott viszonyokból kell kiindulni, s nemcsak a kapott vagyoni értéket kell vizsgálni, hanem mindazokat az érdekeket is, amelyek az ügylet megkötésénél figyelembe jöttek vagy jöhettek, így az adott esetben a kétséges pereket, amelyektől a felperesek az egyesség folytán mentesültek s amik örökségük birtokbavételét bizonytalan időre kitolták volna, másrészt azt, hogy az egyességgel megállapított örökségüket azonnal és minden korlátozás nélkül megakapták. Ezek szerint pedig nem lehet megállapítani azt, hogy az osztályos egyességben a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között a felperesek terhére feltűnő aránytalanság volt s hogy az üzlet a felperesekre jogsérelemmel járt, ebből az okból a m. kir. Kúria — előrebocsátott jogi álláspontjánál fogva — az osztályos egyesség érvénytelenítésének helyét nem látta. (C. I. 6111/1927. Juhász, a Kúria elnöke, 1927. XII. 3.) 12. Végrendelet érvénytelenítése téves feltevés alapján. A végrendelet alkotásakor felperesről két egybehangzó ítélet állapította meg, hogy nem az örökhagyó fia. A végrendelet ennek folytán úgy intézkedett, hogy feleperes a hagyatékból semmit sem igényelhet, mert törvénytelen származásúnak nyilváníttatott. Az örökhagyó halála után meghozott kúriai ítélet felperest törvényes származásúnak nyilvánította, aki ez alapon a végrendelet érvénytelenítése iránt indított keresetet. A Tábla elutasította a keresetet s kimondotta, hogy felperes csak kötelesrészt követelhet. A Kúria a következő indokolással hagyta helyben a táblai ítéletet: Jogszabályaink szerint abban az esetben, ha az örökhagyót valaminek téves feltevése indította a végrendeleti intézkedésre, ez az intézkedés megtámadható, ha feltehető, hogy az örökhagyó a valóság tudatában nem úgy rendelkezett volna, amint azt tette. Kétségtelen, hogy az örökhagyó tévedett abban a feltevésében, hogy felperes már a végrendelet alkotása idejében végérvényesen törvénytelen származásúnak volt nyilvánítva s hogy utána törvényes öröklési igénye nincsen. Az örökhagyó azonban annyira szilárdan meg volt győződve arról, hogy felperest nem ő nemzette, hogy akkor sem végrendelkezett volna másként, ha a m. kir. Kúria már az ő életében mondta volna ki felperest az ő törvényes leszármazásának. Nem sértett tehát a fellebbezési bíróság anyagi jogot azzal, hogy az örökhagyó végrendeletét téves föltevés alapján nem érvénytelenítette, hanem a végrendeletet érvényesnek ismerve el, kimondotta, hogy felperes csak kötelesrészt követelhet. (H. I. 6321/1927. Juhász, a Kúria elnöke, 1927. XII. 9.) Eljárási foci 13. Megállapítási kereset örökösödési igény megállapítására. Osztályos egyesség érvénytelenítésével kapcsolatos, részben örökösödési perben a keresetnek jogviszony megállapítására irányuló része ellen az alperesek azzal védekeznek, hogy felperes már teljesítést is kérhetett volna, a keresetnek ez a része tehát Pp. 130. §. alapján elutasítandó. A Kúria az alperesek felülvizsgálati kérelmének erre alapított részét elutasítja, mert: örökösödési igény érvényesítésére irányuló kereset tekintetében, ha az csak megállapítást céloz is, a Kiiria már ismételten kimondotta, hogy az ily per a Pp. 130. §-ában szabályozott megállapítási kereset fogalma alá nem vonható, a Pp. 130. §-a alá eső megállapítási kereset előfeltételeinek hiánya miatt, tehát abból az okból sem utasítható el, hogy a felperes már teljesítést kérhetett volna. (I. I. 6111/1927. Juhász, a Kúria elnöke, 1927. XII. 3.) 14. Mellékbeavatkozó eskü alatti kihallgatása peres félként. Felperes gazdasegédtiszt perében perdöntő volt azon körülmény tisztázása, hogy felperes az alperesi uradalomnak alkalmazottja volt-e vagy nem. Alperesi uradalom a fellebbezési bíróság előtt szavatosként perbehívta a gazdasági intézőt, aki mellékbeavatkozóként perbelépett. A fellebbezési bíróság a szavatosként perbehivott mellékbeavatkozót, félként eskü alatt hallgatta ki, esküre bocsátotta s vallomását mint bizonyítékot vette figyelembe. A felperesek e miatt felülvizsgálati kérelmet jelentettek be. A Kúria elutasítja, mert: a mellékbeavatkozó a Pp. 88. §-a értelmében jogosítva van ugyan a fél érdekében a per állása szerint megtehető minden cselekményt véghezvinni, amelynek a félre nézve annyiban van hatálya, amennyiben az a fél cselekményével ellentétben nem áll, de azért a mellékbeavatkozó peres félnek nem tekinthető, amiből következik, hogy a fentebb megnevezett mellékbeavatkozó nem félként, hanem tanúként lett volna kihallgatandó; — minthogy azonban a fellebbezési bíróság ítéletének indokolása szerint mellékbeavatkozót azért bocsátotta esküre, mert úgy találta, hogy vallomását az első bíróság előtt kihallgatott tanuk és becsatolt levelek tartalma nagymértékben valószínűsíti és igy vallomása nem a perben elfoglalt helyzeténél fogva, hanem úgy volt mérlegelhető, mintha tanúként lett volna kihallgatva, nem sértett a fellebbezési bíróság lényeges eljárási szabályt. (T. II. 5631/1926. Rötth, 1927. XII. 9.) 15. Igénykereset köztartozások behajtásánál. A köztartozások behajtását célzó közigazgatási végrehajtás útján harmadik személynél végrehajtási zár alá vétettek olyan ingóságok is, melyek a felperes tulajdonát képezték. Felperes e miatt a rendes bíróság előtt igénykeresetet indít a kincstár ellen. A Kincstár a Pp. 180. §. 1. pontja alapján pergátló kifogást emel, mert az 1923.VII. t..c. 48. § értelmében ilyen zálogolássetén a Vt. 89. és következő szakaszaiban szabályozott igénykereset ki van zárva. A Kúria elutasítja a pergátló kifogást, mert az 1923.VII. t.c. 48. §-a kimondja ugyan, hogy a köztartozások behajtására irányuló közigazgatási úton vezetett végrehajtás esetén lefoglalt dolgoknak a végrehajtási zár alól való feloldását célzó (igény) keresetnek a törvényben meghatározott előfeltételek fennforgása mellett bizonyos esetekben helye nincs; azonban a most idézett törvény nem rendelkezik akként, hogy az érintett kereset érvényesítése nem tartozik polgári perúba, vagy hogy az külön eljárásnak van fenntartva; ugyanazért s arra tekintettel, hogy annak a kérdésnek eldöntése, hogy az adott esetben az 1923:VII. t.-c. 48. §-a értelmében igénykeresetnek van-e helye, avagy kizárva van-e? a per érdemére tartozik, a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt akkor, amikor a jelen perben az eljárást a Pp. 180. §. második bekezdésének 1 pontjában körülírt pergátló ok miatt meg nem szüntette. (H. V. 7172/1926. Oswald, 1927. XI. 23.) 16. Végrehajtásnál a bérbeadó törvényes zálogjogának terjedelme. A bérleti szerződés szerint a bérlő tartozott a tiszta bérösszegen felül visszatérően billiárdpénzt fizetni és a bérlemény helyreállítási költségeit is viselni. A bérleti szerződésen alapuló fenti követeléseket jogerős bírói ítélet állapította meg. Ez alapon a bérbeadó a bérlő elleni végrehajtás során törvényes zálogjog címén kérte a megítélt összegnek előnyös sorozását. A végrehajtási bíróság helyt adott a kérésnek, a végrehajtató azonban felfolyamodást jelent be, mert az elsőbbségi igény alapján sorozott bérkövetelés egy része az árverés napjától számítva 1/2 esztendőnél régibb és mert a bérbeadó elsőbbségi igénye nem terjed ki a tiszta béren felül a bérleti szerződés alapján megítélt egyéb követelésre. A Kúria a következőképen végzett: JOGI HÍRLAP