Jogi Hirlap, 1928. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-08 / 1. szám

Budapest, 1928 január 8. 3 részesedést igényelt és kapott is. Felperesek emiatt törvényes képviselet hiánya címén az osztályos egyesség érvénytelení­tése iránt indítanak keresetet. A Kúria a keresetet a követ­kező indokolással utasítja el: felperesek az osztályos egyesség megkötésénél nem vol­tak ugyan szabályszerűen képviselve, ennek dacára azonban az osztályos egyesség csak abban az esetben érvényteleníthető, ha az a felperesekre nyilvánvaló sérelemmel járt, vagyis ak­kor, hár az ügylet visszteher nélküli joglemondás okából az 1877:XX. t.-c. 113. §-ának utolsó bekezdése értelmében is meg­támadható, mert egyébként az ügylet érvénytelenítése a fel­peresek érdekeinek védelmét nem szolgálja. Ez felel meg a m. kir. Kúria által a Polgári Jogi Határoza­tok Tárába 453. szám alatt felvett elvi határozatban elfoglalt jogi álláspontnak is. Annak a kérdésnek az eldöntésénél pedig, hogy az osztá­lyos egyesség a kiskorú felperesekre nézve visszteher nélküli joglemondást tartalmaz-e, az ügylet megkötésekor fennállott viszonyokból kell kiindulni, s nemcsak a kapott vagyoni értéket kell vizsgálni, hanem mindazokat az érdekeket is, amelyek az ügylet megkötésénél figyelembe jöttek vagy jöhettek, így az adott esetben a kétsé­ges pereket, amelyektől a felperesek az egyesség folytán mentesültek s amik örökségük birtokbavételét bizonytalan időre kitolták volna, másrészt azt, hogy az egyességgel­ meg­állapított örökségüket azonnal és minden korlátozás nélkül megakapták. Ezek szerint pedig nem lehet megállapítani azt, hogy az osztályos egyességben a szolgáltatás és ellenszolgáltatás kö­zött a felperesek terhére feltűnő aránytalanság volt s hogy az üzlet a felperesekre jogsérelemmel járt, ebből az okból a m. kir. Kúria — előrebocsátott jogi álláspontjánál fogva — az osztályos egyesség érvénytelenítésének helyét nem látta. (C. I. 6111/1927. Juhász, a Kúria elnöke, 1927. XII. 3.) 12. Végrendelet érvénytelenítése téves feltevés alapján. A végrendelet alkotásakor felperesről két egybehangzó ítélet ál­lapította meg, hogy nem az örökhagyó fia. A végrendelet en­nek folytán úgy intézkedett, hogy feleperes a hagyatékból semmit sem igényelhet, mert törvénytelen származásúnak nyilváníttatott. Az örökhagyó halála után meghozott kúriai ítélet felperest törvényes származásúnak nyilvánította, aki ez alapon a végrendelet érvénytelenítése iránt indított keresetet. A Tábla elutasította a keresetet s kimondotta, hogy felperes csak kötelesrészt követelhet. A Kúria a következő indokolás­sal hagyta helyben a táblai ítéletet: Jogszabályaink szerint abban az esetben, ha az örökhagyót valaminek téves feltevése indította a végrendeleti intézke­désre, ez az intézkedés megtámadható, ha feltehető, hogy az örökhagyó a valóság tudatában nem úgy rendelkezett volna, amint azt tette. Kétségtelen, hogy az örökhagyó tévedett abban a feltevé­sében, hogy felperes már a végrendelet alkotása idejében vég­érvényesen törvénytelen származásúnak volt nyilvánítva s hogy utána törvényes öröklési igénye nincsen. Az örökhagyó azonban annyira szilárdan meg volt győ­ződve arról, hogy felperest nem ő nemzette, hogy akkor sem végrendelkezett volna másként, ha a m. kir. Kúria már az ő életében mondta volna ki felperest az ő törvényes leszármazá­­sának. Nem sértett tehát a fellebbezési bíróság anyagi jogot azzal, hogy az örökhagyó végrendeletét téves föltevés alap­ján nem érvénytelenítette, hanem a végrendeletet érvényesnek ismerve el, kimondotta, hogy felperes csak kötelesrészt köve­telhet. (H. I. 6321/1927. Juhász, a Kúria elnöke, 1927. XII. 9.) Eljárási foci 13. Megállapítási kereset örökösödési igény megállapítására. Osztályos egyesség érvénytelenítésével kapcsolatos, részben örökösödési perben a keresetnek jogviszony megállapítására irányuló része ellen az alperesek azzal védekeznek, hogy fel­peres már teljesítést is kérhetett volna, a keresetnek ez a része tehát Pp. 130. §. alapján elutasítandó. A Kúria az alpe­resek felülvizsgálati kérelmének erre alapított részét eluta­sítja, mert: örökösödési igény érvényesítésére irányuló kereset te­kintetében, ha az csak megállapítást céloz is, a Kiiria már ismételten kimondotta, hogy az ily per a Pp. 130. §-ában sza­bályozott megállapítási kereset fogalma alá nem vonható, a Pp. 130. §-a alá eső megállapítási kereset előfeltételeinek hiánya miatt, tehát abból az okból sem utasítható el, hogy a felperes már teljesítést kérhetett volna. (I. I. 6111/1927. Juhász, a Kúria elnöke, 1927. XII. 3.) 14. Mellékbeavatkozó eskü alatti kihallgatása peres fél­ként. Felperes gazdasegédtiszt perében perdöntő volt azon körülmény tisztázása, hogy felperes az alperesi uradalomnak alkalmazottja volt-e vagy nem.­­ Alperesi uradalom a felleb­bezési bíróság előtt szavatosként perbehívta a gazdasági in­tézőt, aki mellékbeavatkozóként perbelépett. A fellebbezési bíróság a szavatosként perbehivott mellékbeavatkozót, fél­ként eskü alatt hallgatta ki, esküre bocsátotta s vallomását mint bizonyítékot vette figyelembe. A felperesek e miatt felül­vizsgálati kérelmet jelentettek be. A Kúria elutasítja, mert: a mellékbeavatkozó a Pp. 88. §-a értelmében jogosítva van ugyan a fél érdekében a per állása szerint megtehető minden cselekményt véghezvinni, amelynek a félre nézve annyiban van hatálya, amennyiben az a fél cselekményével ellentétben nem áll, de azért a mellékbeavatkozó peres félnek nem tekinthető, amiből következik, hogy a fentebb megnevezett mellékbe­­avatkozó nem félként,­­ hanem tanúként lett volna kihallga­tandó; — minthogy azonban a fellebbezési bíróság ítéletének indo­kolása szerint mellékbeavatkozót azért bocsátotta esküre, mert úgy találta, hogy vallomását az első bíróság előtt kihall­gatott tanuk és becsatolt levelek tartalma nagymértékben valószínűsíti és igy vallomása nem a perben elfoglalt helyze­ténél fogva, hanem úgy volt mérlegelhető, mintha tanúként lett volna kihallgatva, nem sértett a fellebbezési bíróság lé­nyeges eljárási szabályt. (T. II. 5631/1926. Rötth, 1927. XII. 9.) 15. Igénykereset köztartozások behajtásánál. A köztarto­zások behajtását célzó közigazgatási végrehajtás útján har­madik személynél végrehajtási zár alá vétettek olyan ingósá­gok is, melyek a felperes tulajdonát képezték. Felperes e miatt a rendes bíróság előtt igénykeresetet indít a kincstár ellen. A Kincs­tár a Pp. 180. §. 1. pontja alapján pergátló ki­fogást emel, mert az 1923.VII. t..c. 48. § értelmében ilyen zálogolás­setén a Vt. 89. és következő szakaszaiban szabá­lyozott igénykereset ki van zárva. A Kúria elutasítja a per­gátló kifogást, mert­ az 1923.­VII. t.­c. 48. §-a kimondja ugyan, hogy a köztar­tozások behajtására irányuló közigazgatási úton vezetett végrehajtás esetén lefoglalt dolgoknak a végrehajtási zár alól való feloldását célzó (igény) keresetnek a törvényben meg­határozott előfeltételek fennforgása mellett bizonyos esetek­ben helye nincs; azonban a most idézett törvény nem rendel­kezik akként, hogy az érintett kereset érvényesítése nem tar­tozik polgári perúb­a, vagy hogy az külön eljárásnak van fenntartva; ugyanazért s arra tekintettel, hogy annak a kérdésnek eldöntése, hogy az adott esetben az 1923:VII. t.-c. 48. §-a értelmében igénykeresetnek van-e helye, avagy kizárva van-e? a per érdemére tartozik, a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt akkor, amikor a jelen perben az eljárást a Pp. 180. §. második bekezdésének 1 pontjában körülírt per­gátló ok miatt meg nem szüntette. (H. V. 7172/1926. Oswald, 1927. XI. 23.) 16. Végrehajtásnál a bérbeadó törvényes zálogjogának terjedelme. A bérleti szerződés szerint a bérlő tartozott a tiszta bérösszegen felül visszatérően billiárdpénzt fizetni és a bérlemény helyreállítási költségeit is viselni. A bérleti szer­ződésen alapuló fenti követeléseket jogerős bírói ítélet állapí­totta meg. Ez alapon a bérbeadó a bérlő elleni vég­rehajtás során törvényes zálogjog címén kérte a meg­ítélt összegnek előnyös sorozását. A végrehajtási bíró­ság helyt adott a kérésnek, a végrehajtató azonban felfo­lyamodást jelent be, mert az elsőbbségi igény alapján soro­zott bérkövetelés egy része az árverés napjától számítva 1/2 esztendőnél régibb és mert a bérbeadó elsőbbségi igénye nem terjed ki a tiszta béren felül a bérleti szerződés alapján megítélt egyéb követelésre. A Kúria a következőképen vég­zett: JOGI HÍRLAP

Next