Jogi Hirlap, 1928. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1928-07-01 / 26. szám

ivül HÍRLAP 203 joga akkor, ha ő is nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ha tehát az ellenfélnek, aki felülvizsgálati kérelemmel nem élt, joga van csatlakozási kérelemmel megtámadni az ítéletet mindama részeiben, amelyekben azt felülvizsgálati kérelem­mel megtámadhatta volna,­­ akkor kell, hogy az ellenfélnek jogában álljon az is, hogy amennyiben szintén adott be felül­vizsgálati kérelmet, az ítéletet a másik fél felülvizsgálati kérelméhez való csatlakozással megtámadhassa oly irányban is, amely irányban támadást a felülvizsgálati kérelme nem tartalmaz. Ha a felülvizsgálattal élő fél ellenfelének az a magatar­tása, hogy a törvényes határidőben beadott saját felülvizsgá­lati kérelmében a fellebbezési bíróság ítéletének csak egy részét támadta meg, az ítélet többi részének megtámadásá­ról történt lemondásnak tekintetik is, ebből nem következik az, hogy csatlakozási jogát elvesztette, mert a Pp. 493. és 547. §-ai értelmében a csatlakozást a felülvizsgálatról történt lemondás sem gátolja. Ha pedig ez áll a törvényszabta alak­ban tett, kifejezett lemondásra, akkor a hallgatólagos lemon­dásnak sem lehet messzebbmenő hatálya. Az sem lehet kétséges, hogy ha a bíróság a felülvizsgá­lati kérelmet azért, mert az elkésett, avagy a törvényszabta alaki kellékek hiányában szenved, visszautasította,­­ akkor az illető félnek még mindig joga van csatlakozni a másik fél felülvizsgálati kérelméhez, amely esetben a visszautasított s így figyelembe egyáltalában nem vehető felülvizsgálati kérelmétől eltérő és azon túlterjeszkedő csatlakozási kérel­met adhat be. Már­pedig az a fél, aki felülvizsgálati kére­lemmel kellő időben és kellőképen élt, a jogorvoslat igénybe­vétele tekintetében nem lehet hátrányosabb helyzetben, mint az, aki felülvizsgálati kérelmét elkésetten, avagy nem a tör­vényszabta alakban terjesztette elő. Ugyanez a helyzet a felülvizsgálati kérelem visszavonása esetében is. Nem zárja el a felülvizsgálattal élő felet attól, hogy a másik fél felülvizsgálati kérelméhez csatlakozhassék, a Pp. 533. §-ának az a rendelkezése sem, amely szerint az iratok­ban előterjesztett felülvizsgálati és csatlakozási kérelmeket sem megváltoztatni, sem pedig a kérelem tárgyát feljebb emelni nem lehet. Tekintettel az 533. §­ elhelyezésére, vagyis arra, hogy az a felülvizsgálati tárgyalás menetét szabályozó 532. §-hoz kapcsolódik,­­ nyilvánvaló, hogy az csak a felülvizsgálati tárgyalásra vonatkozóan foglalja magában a kérelmek megváltoztatásának és felemelésének tilalmát, ellenben azt a kérdést, hogy a felülvizsgálati kérelemmel élő fél válaszira­tában csatlakozhatik-e a másik fél felülvizsgálati kérelméhez, az 533. §. nem érinti. Egyébként a jogegységi tanács a felmerült vitás kérdés eldöntésénél az anyagi igazság felderítésének előmozdítása szempontjából is a jogorvoslat kimerítőbb igénybevételét biztosító törvénymagyarázatot találta helyénvalónak. Ez az álláspont a periratok szaporítását sem vonja maga után, mert az nem kétséges, hogy a felülvizsgálattal élő fél is adhat az ellenfél felülvizsgálati kérelmére válasziratot, a csatlakozási kérelmet pedig a Pp. 531. §-a értelmében a válasziratban kell előterjeszteni. Mindezek alapján a m. kir. Kúria a felmerült vitás kér­désben a rendelkező rész értelmében döntött. Kell Budapesten, a m. kir. Kúriának a közpolgári ügyek­ben slakított jogegységi tanácsának 1928. évi június hó 9. napján tartott ülésében. Juhász, a Kúria elnöke, Alföldy előadó. 909. Hatáskör MÁV nyugdíjügyben. Az elszakított or­szágrészről visszatérő magyar állampolgár MÁV alkalma­zott szolgálati viszony fennállása és tényleges fizetés ki­szolgáltatása iránt indított perében vagylagosan azt kéri, hogy elutasítása esetén nyugdíjjárandóságot állapíttassanak meg. Arra hivatkozik, hogy az ő nyugdíjazására nem a 7200/1925. M. E. sz. rend., hanem az 5200/1924. M. E. sz. rend. alkalmazandó s így az előbbi rendelet 89. §-a és a Kúria 31. sz. jogegységi döntvénye nem vonatkozik reá. A Kúria megállapítja, hogy a nyugdíjkérdés elbírálásába a jelen per kapcsán nem bocsátkozhatik, mert: az államvasúti alkalmazottak nyugdíj-, illetőleg nyugbér­­járandósága iránt támasztott követelései a 7200/1925. M. E. sz. rendelet 89. §-a és a kir. Kúria 31. számú polgári jogegy­ségi döntvénye értelmében polgári per útján nem érvényesít­hetők és e részben nem tesz különbséget az, hogy a 7200/1925. M. E. sz. rendeletnek csupán 1925. július 1-én tör­tént életbeléptére, valamint az 1927. évi XXIV. t.-c. 4. §-ának az 1925. június 1-én érvényben volt szabályokra utaló szö­vegére tekintettel az ily menekült államvasúti alkalmazottak nyugdíjazása és 5200/1924. M. E. sz. rendeletnek megfelelően eszközlendő, i­.ert egyrészt az 1927. évi XXIV. t.-c. 4. §-a az 1925. június 1-én érvénybe vott szabályokat, tehát az 5200/1924. M. E. sz. rendelet kizárólag csak a beszámít­ható szolgálati idő és a nyugellátás mértéke tekintetében, de nem egyúttal a hatásköri vonatkozásokban is rendeli alkalmazni; másfelől, mert az említett 31. sz. döntvény, de maga a 7200/1925. M. E. sz. rendelet 89. §-a is az állam­vasúti nyugdíj- vagy nyugbérköveteléseket az alkalmazandó anyagi nyugdíjszabályoktól függetlenül, azaz a 5200/1924. M. E., avagy a 7200/1925. M. E. sz. rendelet alá tartozandósá­­gukra való minden megkülönböztetés nélkül utalja a kijelölt közigazgatási útra, amennyiben a 7200/1925. M. E. sz. ren­delet 89. §-a az ott megnevezett közigazgatási hatóságok kizárólagos hatáskörét és illetékességét nem csupán az ezen rendelet­ alapján támasztható igények tekintetében, hanem általában arra nézve is megállapítja, hogy az ellátást igény­lőt megilleti-e az ellátás és ha igen, milyen összegben. (C. II. 4057/1927. Rötth, 1928. V. 31.) 910. Bizonyítás. Okirat aláírás előtti felolvasásának szükségessége. Alperes az idegen kézzel írott, sajátkezűleg aláírt okirat bizonyító erejét kétségbe vonja, mert azt előtte nem olvasták fel. A Kúria ezt a kifogást figyelmen kívül hagyja, mert: a Pp. 317. §-a értelmében ahhoz, hogy az idegen kézzel írott okirat teljes bizonyítékul szolgáljon arra nézve, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot magáévá tette, csak akkor szükséges az, hogy az okirat felolvastassék, illetve ennek tartalma megmagyaráztassék, ha az okirat kiállítója olvasni nem tud, vagy az okirat nyelvét nem érti. (V. VII. 1122/1928. Keczer, 1928. V. 31.) 911. Igazolás a sorrendi végzés elleni felfolyamolás ha­táridejének elmulasztása miatt. A felfolyamodó a sorrendi tárgyalás és az ott kihirdetett végzés elleni felfolyamodás bejelentésének elmulasztása miatt igazolási kérelmet ad be, amelyet az első bíróság visszautasít. A Kúria feloldja a vég­zést és elrendeli az igazolási kérelem érdemleges tárgyalá­­sát, mert: ■­­Az 1881 :LX. t.-c.-nek a sorrendi végzés elleni felfolya­modásról intézkedő 119. §-a nem tartalmaz olyan intézke­dést, hogy a sorrendi tárgyalás elmulasztása és a sorrendi végzés elleni felfolyamodásnak a végzés kihirdetésekor tör­tént be nem jelentése miatt igazolási kérelemnek helye nin­csen és ilyen törvényes intézkedés a Pp.-ben sem foglalta­tik. Ehhez képest a felfolyamodásra és az igazolásra az álta­lános szabályok nyernek alkalmazást. (Ppé. 40. §.) (H. V. 3452/1928. Osvald, 1928. V. 23.) HIJGlIOCJ 912. Állatszavatosság. Felperes az alperestől birkákat vásárolt, azzal a kikötéssel, hogy „az átadás után minden­nemű felelősség a vevőt terheli“. A vevőnek arra a kérdé­sére, hogy az állatok nem szenvednek-e mételykórban, az eladó tagadólag válaszolt. Az átadástól számított hat héten belül kitűnt, hogy az állatok mégis mételyesek voltak, Im­re felperes az ügylettől elállott és a vételár visszafizetése iránt megperli az eladót. Alperes arra hivatkozik, hogy a körlevél szerint minden felelősség alól mentesült, hogy felperes a hiba fennforgásának megállapításában nem fejtette ki a szükséges éberséget és hogy felperesnek a kár csökkentésében az álla­tok gyógyítása útján legalább is közre kellett volna működ­nie s a gyógyítási költségek levonásával az állatokat meg kellett volna tartania. A Kúria a következő indokolással ma­rasztal: A helyes okoskodás szabályai szerint, mivel a felperes az állatok mételytől mentes voltára súlyt helyezett és ki is fe­ 1928 július 1.

Next