Jogi Hirlap, 1928. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1928-07-01 / 26. szám
ivül HÍRLAP 203 joga akkor, ha ő is nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ha tehát az ellenfélnek, aki felülvizsgálati kérelemmel nem élt, joga van csatlakozási kérelemmel megtámadni az ítéletet mindama részeiben, amelyekben azt felülvizsgálati kérelemmel megtámadhatta volna, akkor kell, hogy az ellenfélnek jogában álljon az is, hogy amennyiben szintén adott be felülvizsgálati kérelmet, az ítéletet a másik fél felülvizsgálati kérelméhez való csatlakozással megtámadhassa oly irányban is, amely irányban támadást a felülvizsgálati kérelme nem tartalmaz. Ha a felülvizsgálattal élő fél ellenfelének az a magatartása, hogy a törvényes határidőben beadott saját felülvizsgálati kérelmében a fellebbezési bíróság ítéletének csak egy részét támadta meg, az ítélet többi részének megtámadásáról történt lemondásnak tekintetik is, ebből nem következik az, hogy csatlakozási jogát elvesztette, mert a Pp. 493. és 547. §-ai értelmében a csatlakozást a felülvizsgálatról történt lemondás sem gátolja. Ha pedig ez áll a törvényszabta alakban tett, kifejezett lemondásra, akkor a hallgatólagos lemondásnak sem lehet messzebbmenő hatálya. Az sem lehet kétséges, hogy ha a bíróság a felülvizsgálati kérelmet azért, mert az elkésett, avagy a törvényszabta alaki kellékek hiányában szenved, visszautasította, akkor az illető félnek még mindig joga van csatlakozni a másik fél felülvizsgálati kérelméhez, amely esetben a visszautasított s így figyelembe egyáltalában nem vehető felülvizsgálati kérelmétől eltérő és azon túlterjeszkedő csatlakozási kérelmet adhat be. Márpedig az a fél, aki felülvizsgálati kérelemmel kellő időben és kellőképen élt, a jogorvoslat igénybevétele tekintetében nem lehet hátrányosabb helyzetben, mint az, aki felülvizsgálati kérelmét elkésetten, avagy nem a törvényszabta alakban terjesztette elő. Ugyanez a helyzet a felülvizsgálati kérelem visszavonása esetében is. Nem zárja el a felülvizsgálattal élő felet attól, hogy a másik fél felülvizsgálati kérelméhez csatlakozhassék, a Pp. 533. §-ának az a rendelkezése sem, amely szerint az iratokban előterjesztett felülvizsgálati és csatlakozási kérelmeket sem megváltoztatni, sem pedig a kérelem tárgyát feljebb emelni nem lehet. Tekintettel az 533. § elhelyezésére, vagyis arra, hogy az a felülvizsgálati tárgyalás menetét szabályozó 532. §-hoz kapcsolódik, nyilvánvaló, hogy az csak a felülvizsgálati tárgyalásra vonatkozóan foglalja magában a kérelmek megváltoztatásának és felemelésének tilalmát, ellenben azt a kérdést, hogy a felülvizsgálati kérelemmel élő fél válasziratában csatlakozhatik-e a másik fél felülvizsgálati kérelméhez, az 533. §. nem érinti. Egyébként a jogegységi tanács a felmerült vitás kérdés eldöntésénél az anyagi igazság felderítésének előmozdítása szempontjából is a jogorvoslat kimerítőbb igénybevételét biztosító törvénymagyarázatot találta helyénvalónak. Ez az álláspont a periratok szaporítását sem vonja maga után, mert az nem kétséges, hogy a felülvizsgálattal élő fél is adhat az ellenfél felülvizsgálati kérelmére válasziratot, a csatlakozási kérelmet pedig a Pp. 531. §-a értelmében a válasziratban kell előterjeszteni. Mindezek alapján a m. kir. Kúria a felmerült vitás kérdésben a rendelkező rész értelmében döntött. Kell Budapesten, a m. kir. Kúriának a közpolgári ügyekben slakított jogegységi tanácsának 1928. évi június hó 9. napján tartott ülésében. Juhász, a Kúria elnöke, Alföldy előadó. 909. Hatáskör MÁV nyugdíjügyben. Az elszakított országrészről visszatérő magyar állampolgár MÁV alkalmazott szolgálati viszony fennállása és tényleges fizetés kiszolgáltatása iránt indított perében vagylagosan azt kéri, hogy elutasítása esetén nyugdíjjárandóságot állapíttassanak meg. Arra hivatkozik, hogy az ő nyugdíjazására nem a 7200/1925. M. E. sz. rend., hanem az 5200/1924. M. E. sz. rend. alkalmazandó s így az előbbi rendelet 89. §-a és a Kúria 31. sz. jogegységi döntvénye nem vonatkozik reá. A Kúria megállapítja, hogy a nyugdíjkérdés elbírálásába a jelen per kapcsán nem bocsátkozhatik, mert: az államvasúti alkalmazottak nyugdíj-, illetőleg nyugbérjárandósága iránt támasztott követelései a 7200/1925. M. E. sz. rendelet 89. §-a és a kir. Kúria 31. számú polgári jogegységi döntvénye értelmében polgári per útján nem érvényesíthetők és e részben nem tesz különbséget az, hogy a 7200/1925. M. E. sz. rendeletnek csupán 1925. július 1-én történt életbeléptére, valamint az 1927. évi XXIV. t.-c. 4. §-ának az 1925. június 1-én érvényben volt szabályokra utaló szövegére tekintettel az ily menekült államvasúti alkalmazottak nyugdíjazása és 5200/1924. M. E. sz. rendeletnek megfelelően eszközlendő, i.ert egyrészt az 1927. évi XXIV. t.-c. 4. §-a az 1925. június 1-én érvénybe vott szabályokat, tehát az 5200/1924. M. E. sz. rendelet kizárólag csak a beszámítható szolgálati idő és a nyugellátás mértéke tekintetében, de nem egyúttal a hatásköri vonatkozásokban is rendeli alkalmazni; másfelől, mert az említett 31. sz. döntvény, de maga a 7200/1925. M. E. sz. rendelet 89. §-a is az államvasúti nyugdíj- vagy nyugbérköveteléseket az alkalmazandó anyagi nyugdíjszabályoktól függetlenül, azaz a 5200/1924. M. E., avagy a 7200/1925. M. E. sz. rendelet alá tartozandóságukra való minden megkülönböztetés nélkül utalja a kijelölt közigazgatási útra, amennyiben a 7200/1925. M. E. sz. rendelet 89. §-a az ott megnevezett közigazgatási hatóságok kizárólagos hatáskörét és illetékességét nem csupán az ezen rendelet alapján támasztható igények tekintetében, hanem általában arra nézve is megállapítja, hogy az ellátást igénylőt megilleti-e az ellátás és ha igen, milyen összegben. (C. II. 4057/1927. Rötth, 1928. V. 31.) 910. Bizonyítás. Okirat aláírás előtti felolvasásának szükségessége. Alperes az idegen kézzel írott, sajátkezűleg aláírt okirat bizonyító erejét kétségbe vonja, mert azt előtte nem olvasták fel. A Kúria ezt a kifogást figyelmen kívül hagyja, mert: a Pp. 317. §-a értelmében ahhoz, hogy az idegen kézzel írott okirat teljes bizonyítékul szolgáljon arra nézve, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot magáévá tette, csak akkor szükséges az, hogy az okirat felolvastassék, illetve ennek tartalma megmagyaráztassék, ha az okirat kiállítója olvasni nem tud, vagy az okirat nyelvét nem érti. (V. VII. 1122/1928. Keczer, 1928. V. 31.) 911. Igazolás a sorrendi végzés elleni felfolyamolás határidejének elmulasztása miatt. A felfolyamodó a sorrendi tárgyalás és az ott kihirdetett végzés elleni felfolyamodás bejelentésének elmulasztása miatt igazolási kérelmet ad be, amelyet az első bíróság visszautasít. A Kúria feloldja a végzést és elrendeli az igazolási kérelem érdemleges tárgyalását, mert: ■Az 1881 :LX. t.-c.-nek a sorrendi végzés elleni felfolyamodásról intézkedő 119. §-a nem tartalmaz olyan intézkedést, hogy a sorrendi tárgyalás elmulasztása és a sorrendi végzés elleni felfolyamodásnak a végzés kihirdetésekor történt be nem jelentése miatt igazolási kérelemnek helye nincsen és ilyen törvényes intézkedés a Pp.-ben sem foglaltatik. Ehhez képest a felfolyamodásra és az igazolásra az általános szabályok nyernek alkalmazást. (Ppé. 40. §.) (H. V. 3452/1928. Osvald, 1928. V. 23.) HIJGlIOCJ 912. Állatszavatosság. Felperes az alperestől birkákat vásárolt, azzal a kikötéssel, hogy „az átadás után mindennemű felelősség a vevőt terheli“. A vevőnek arra a kérdésére, hogy az állatok nem szenvednek-e mételykórban, az eladó tagadólag válaszolt. Az átadástól számított hat héten belül kitűnt, hogy az állatok mégis mételyesek voltak, Imre felperes az ügylettől elállott és a vételár visszafizetése iránt megperli az eladót. Alperes arra hivatkozik, hogy a körlevél szerint minden felelősség alól mentesült, hogy felperes a hiba fennforgásának megállapításában nem fejtette ki a szükséges éberséget és hogy felperesnek a kár csökkentésében az állatok gyógyítása útján legalább is közre kellett volna működnie s a gyógyítási költségek levonásával az állatokat meg kellett volna tartania. A Kúria a következő indokolással marasztal: A helyes okoskodás szabályai szerint, mivel a felperes az állatok mételytől mentes voltára súlyt helyezett és ki is fe 1928 július 1.