Jogi Hirlap, 1929. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1929-07-07 / 27. szám

1929 július 7. 21. október 6-án kiutalta az örökösök részére, akik ezt jogfenntartás nélkül felvették, utóbb azonban kerese­tet indítanak az 1928 :XII. tc. 15. §-a alapján a ki­fizetett összeg utólagos átértékelése iránt. A Kúria a következő indokolással utasítja el a keresetet: Minthogy a letétbehelyezésnek ugyanolyan hatálya van, mint teljesítésnek, és a felperesek, illetve jogelő­deik a névértékben történt teljesítés ellen annak elfoga­dásakor jogfenntartással nem is éltek, az alperes tarto­zása a 22.725­­ bírói letétbe helyezésével az 1928 : XII. t. c. 14. §-a értelmében meszgánt és a korona ér­tékének a letétbe helyezése után bekövetkezett további csökkenése többé figyelembe nem vehető. Az alperes tartozása azonban mint az édesatyja ál­tal átvett hozomány visszaadása iránt egyezségileg vál­lalt kötelezettségen alapuló pénztartozás az 1926. évi XII. t. c. 15. §-a értelmében megszűnése dacára is át­értékelhető lenne, ha az egyezségileg megállapított kész­­pénzösszeg a korona értékcsökkenése folytán az alperes által édesatyjától örökölt vagyon értékéhez képest a tel­jesítéskor aránytalanul csekély lett volna és a tartozás átértékelése a fennforgó körülmények között méltányos­nak bizonyulna. Az 1913. évben egyezségileg megállapított 24,000 ¥ aranykorona értéket jelentett, míg az 1275 ¥ vissza­tartásával letétbe helyezett 22,725 ¥ az aranykorona 1918. április 1.87-es árfolyamán átszámítva, 12,152.40 al.­K-nak felelt meg. A koronának a letétbe helyezésig bekövetkezett értékcsökkenése, aminek teljes értékcsök­kenéséhez viszonyítva nem oly súlyos, hogy annak alap­ján a 15. §-ban megkívánt aránytalanság meg lenne állapítható, miért is a tartozás utólagos átértékelésének helye nincsen. I. I. 4379/1927. Pap, 1929. IV. 26. 824. Kamat átértékelt hagyomány után. A felperest illető hagyomány átértékelt összege után a Tábla 8 százalé­kos kamatot állapított meg. A Kúria 5 százalékra szál­lítja le a kamatlábat, mert­ a törvényest meghaladó késedelmi kamat megíté­lését indokolttá tevő ténykörülmények nem forognak fent. V. I. 564011927. Hatás, 1929. V. 13. 825. Kamat utólagosan átértékelt örökjogi tartozás után. Felperes öröklési jogcímből eredő és névértékben tel­jesített követelésének, utólagos átértékelése iránt indí­tott keresetet. A Kúria a felperes részére megítélt át­értékelt tőkeösszeg után csak 1928 április 1-től ítélte meg a felperes által követelt 5 százalékos kamatot, mert­ a megszűnt követelés átértékelését csak az 1928. április 1-én életbelépett 1928. évi XII. t. cikke en­gedte meg; a felperes tehát csak ezzel nyert jogot az átértékelés követelésére. V. I. 3681/1928. Pap, — 1929. V. 14. 826. Bontóper. Megbocsátás kötelessége. Az asszony azért hagyta el férjét, mert annak első házasságából származó felnőtt fia tettleg bántalmazta őt s a férj sem védte meg ez ellen. Később a férj egy olyan la­kásba hívja vissza az asszonyt, ahol a fiú nem lakna velük, az asszony azonban megtagadja a visszatérést, mert a nőtartási perben a férj azzal védekezett, hogy az asszonynak viszonya volt a mostoha fiúval. A Ht. 77. §. a) pontjára alapított bontóperben a Kúria megálla­pítja, hogy az asszony jogosan tagadta meg a visszaté­rést, mert a felperesnek az alperes női becsületét alaptalanul és mélyen sértő ilyen magatartása után az alperes még akkor sem volt köteles a felperes fentebbi felhívásának eleget tenni, ha felperes tényleg egy a házassági élet­­közösség zavartalan folytatására alkalmas olyan lakásba hívta vissza az alperest, amelyben felperes első házas­ságbeli fia tényleg nem lakott volna. C. III. 7259/ 1928. Wesztermayer, 1929. V. 6. 827. Bontóper. Beteg asszony magára hagyása. Férj ki­utasítása az anyós házából. A házastársak a feleség édesanyjának lakásában éltek. Az asszony női bajban hosszasan betegeskedett. A férj már hosszabb idő óta nem járt haza étkezni és nem adott pénzt a háztar­tásra sem, csak éjszakára ment haza aludni mindaddig, amíg a feleknek lakást adó anyós ki nem jelentette a vőnek, hogy ilyen körülmények között nézzen más lakás után. A fenti tények alapján a feleség bontókeresetet indít, a férj pedig viszont keresetet támaszt. A Kúria a férj hibájából bontja fel a házasságot. Indokolás: az ily súlyos betegségben szenvedő felperesnek a megállapított tényállás szerinti minden gondozás nél­küli magára hagyása, tőle még a háztartásra szükséges pénznek is teljes elvonása és az alperesnek idegen he­lyen étkezése s ily módon magának a felperestől min­den ok nélküli elkü­lönzése s ennek a helyzetnek állandó fenntartása az alperes részéről már magában véve a házastárs megbecsülése, bajában el nem hagyása s be­tegségében is megfelelő gondozásban való részesítésére vonatkozó házastársi kötelesség oly súlyos, az emberies érzülettel is ellentétben álló megsértése, mely a házas­társi kötelesség szándékos és súlyos megsértését tel­jesen kimeríti; s a lakással rendelkező anyós által a házastársi kötelességet ily súlyosan sértő alperestől a továbbra is az ő házánál való lakhatás megvonása, amelyre nézve a felperessel szemben az életközösség megszakítására irányuló szándékkal való egyéni közreműködés külön­ben sem állapíttatott meg, a házastársi kötelességet szándékosan és súlyosan sértő cselekményként a felpe­res terhére semmiként sem róható, s az alperesnek eme, a házassági életközösség jogtalan megszakítására veze­tett hitvestárs iránt tartozó megbecsülés,, gondozás, se­gély és támogatás, valamint tartás feltétlen követel­ményeit súlyosan és jogos ok nélkül sértő magatartá­sát semmiként sem teszi menthetővé. Arra nézve pedig a fellebbezési bíróság ítélete ugyancsak nem tartalmaz ténymegállapítást, hogy az al­peres ebben az időben s ezt követőleg közös lakásul alkalmas helyiség iránt gondoskodott s az életközösség helyreállítására a megfelelő lépéseket megtette volna. C. III. 8653/1928. Wesztermayer, 1929. IV. 25. 828. Bontóok elévülése. Az Üzletszerű lopás miatt egyévi börtönbüntetésre ítélt férj ellen ezen a címen meg­indított bontóperben vitás, hogy a bontóok elenyészé­­sének 6 havi határideje az elsőfokú vagy harmadfokú bün­tetőbírósági határozatától számítandó-e, tekintettel arra, hogy az elítélt az elsőfokú ítélet ellen csak a cselek­mény üzletszerű minősítése miatt jelentett be jogorvos­latot, ez az ítélet tehát a bűnösség kérdésében nyom­ban jogerőre emelkedett. A Kúria kimondja, hogy a határidő a Kúria határozatától számítandó. Indokolt: az elsőfokú büntetőbíróság ítéletének kizárólag a bű­nösség kérdésében való jogerőre emelkedése a H. T. 80. §. d) pontjában meghatározott keretben a bontó­okot még nem valósítja meg, mert a bűncselekmény minősítése a büntetés minőségét és tartamát is befolyá­solja, minél fogva a H. T. 80. §. d) pontjában meg­határozott viszonylagos bontóok létesüléséhez a börtön, vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt való fog­házbüntetésre való elítélés jogerőre emelkedése elmel­­lőzhetetlen tényálladéki elem, az adott esetben tehát a kereseti jog elenyészése (H. T. 83. §.) nem forog fenn. C. Ifj. 5057/1928. Wesztermayer, 1929. V. 4. 829. Nőtartás. A fellebbezési bíróság azon a címen uta­sította el az ideiglenes nőtartási díj iránti keresetet, hogy a felperesnek, mint állami tanítónőnek, csak 133 pengővel van kisebb jövedelme, mint férjének. A Kúria megváltoztatja az ítéletet s havi 50 pengő ideiglenes nőtartásdíj fizetésére kötelezi az alperest, mert az a körülmény, hogy a nőnek a megélhetésre ele­gendő vagyona, illetve jövedelme van, csak a nő által igényelhető tartásdij mértékére lehet befolyással, ideig­lenes tartási kötelezettsége alól azonban a férjet fel nem menti. C. III. 6481/1928. Wesztermayer, 1929. VI. 11. . i .­ JOGI HÍRLAP

Next