Jogi Hirlap, 1929. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1929-07-07 / 27. szám
1929 július 7. 21. október 6-án kiutalta az örökösök részére, akik ezt jogfenntartás nélkül felvették, utóbb azonban keresetet indítanak az 1928 :XII. tc. 15. §-a alapján a kifizetett összeg utólagos átértékelése iránt. A Kúria a következő indokolással utasítja el a keresetet: Minthogy a letétbehelyezésnek ugyanolyan hatálya van, mint teljesítésnek, és a felperesek, illetve jogelődeik a névértékben történt teljesítés ellen annak elfogadásakor jogfenntartással nem is éltek, az alperes tartozása a 22.725 bírói letétbe helyezésével az 1928 : XII. t. c. 14. §-a értelmében meszgánt és a korona értékének a letétbe helyezése után bekövetkezett további csökkenése többé figyelembe nem vehető. Az alperes tartozása azonban mint az édesatyja által átvett hozomány visszaadása iránt egyezségileg vállalt kötelezettségen alapuló pénztartozás az 1926. évi XII. t. c. 15. §-a értelmében megszűnése dacára is átértékelhető lenne, ha az egyezségileg megállapított készpénzösszeg a korona értékcsökkenése folytán az alperes által édesatyjától örökölt vagyon értékéhez képest a teljesítéskor aránytalanul csekély lett volna és a tartozás átértékelése a fennforgó körülmények között méltányosnak bizonyulna. Az 1913. évben egyezségileg megállapított 24,000 ¥ aranykorona értéket jelentett, míg az 1275 ¥ visszatartásával letétbe helyezett 22,725 ¥ az aranykorona 1918. április 1.87-es árfolyamán átszámítva, 12,152.40 al.K-nak felelt meg. A koronának a letétbe helyezésig bekövetkezett értékcsökkenése, aminek teljes értékcsökkenéséhez viszonyítva nem oly súlyos, hogy annak alapján a 15. §-ban megkívánt aránytalanság meg lenne állapítható, miért is a tartozás utólagos átértékelésének helye nincsen. I. I. 4379/1927. Pap, 1929. IV. 26. 824. Kamat átértékelt hagyomány után. A felperest illető hagyomány átértékelt összege után a Tábla 8 százalékos kamatot állapított meg. A Kúria 5 százalékra szállítja le a kamatlábat, mert a törvényest meghaladó késedelmi kamat megítélését indokolttá tevő ténykörülmények nem forognak fent. V. I. 564011927. Hatás, 1929. V. 13. 825. Kamat utólagosan átértékelt örökjogi tartozás után. Felperes öröklési jogcímből eredő és névértékben teljesített követelésének, utólagos átértékelése iránt indított keresetet. A Kúria a felperes részére megítélt átértékelt tőkeösszeg után csak 1928 április 1-től ítélte meg a felperes által követelt 5 százalékos kamatot, mert a megszűnt követelés átértékelését csak az 1928. április 1-én életbelépett 1928. évi XII. t. cikke engedte meg; a felperes tehát csak ezzel nyert jogot az átértékelés követelésére. V. I. 3681/1928. Pap, — 1929. V. 14. 826. Bontóper. Megbocsátás kötelessége. Az asszony azért hagyta el férjét, mert annak első házasságából származó felnőtt fia tettleg bántalmazta őt s a férj sem védte meg ez ellen. Később a férj egy olyan lakásba hívja vissza az asszonyt, ahol a fiú nem lakna velük, az asszony azonban megtagadja a visszatérést, mert a nőtartási perben a férj azzal védekezett, hogy az asszonynak viszonya volt a mostoha fiúval. A Ht. 77. §. a) pontjára alapított bontóperben a Kúria megállapítja, hogy az asszony jogosan tagadta meg a visszatérést, mert a felperesnek az alperes női becsületét alaptalanul és mélyen sértő ilyen magatartása után az alperes még akkor sem volt köteles a felperes fentebbi felhívásának eleget tenni, ha felperes tényleg egy a házassági életközösség zavartalan folytatására alkalmas olyan lakásba hívta vissza az alperest, amelyben felperes első házasságbeli fia tényleg nem lakott volna. C. III. 7259/ 1928. Wesztermayer, 1929. V. 6. 827. Bontóper. Beteg asszony magára hagyása. Férj kiutasítása az anyós házából. A házastársak a feleség édesanyjának lakásában éltek. Az asszony női bajban hosszasan betegeskedett. A férj már hosszabb idő óta nem járt haza étkezni és nem adott pénzt a háztartásra sem, csak éjszakára ment haza aludni mindaddig, amíg a feleknek lakást adó anyós ki nem jelentette a vőnek, hogy ilyen körülmények között nézzen más lakás után. A fenti tények alapján a feleség bontókeresetet indít, a férj pedig viszont keresetet támaszt. A Kúria a férj hibájából bontja fel a házasságot. Indokolás: az ily súlyos betegségben szenvedő felperesnek a megállapított tényállás szerinti minden gondozás nélküli magára hagyása, tőle még a háztartásra szükséges pénznek is teljes elvonása és az alperesnek idegen helyen étkezése s ily módon magának a felperestől minden ok nélküli elkülönzése s ennek a helyzetnek állandó fenntartása az alperes részéről már magában véve a házastárs megbecsülése, bajában el nem hagyása s betegségében is megfelelő gondozásban való részesítésére vonatkozó házastársi kötelesség oly súlyos, az emberies érzülettel is ellentétben álló megsértése, mely a házastársi kötelesség szándékos és súlyos megsértését teljesen kimeríti; s a lakással rendelkező anyós által a házastársi kötelességet ily súlyosan sértő alperestől a továbbra is az ő házánál való lakhatás megvonása, amelyre nézve a felperessel szemben az életközösség megszakítására irányuló szándékkal való egyéni közreműködés különben sem állapíttatott meg, a házastársi kötelességet szándékosan és súlyosan sértő cselekményként a felperes terhére semmiként sem róható, s az alperesnek eme, a házassági életközösség jogtalan megszakítására vezetett hitvestárs iránt tartozó megbecsülés,, gondozás, segély és támogatás, valamint tartás feltétlen követelményeit súlyosan és jogos ok nélkül sértő magatartását semmiként sem teszi menthetővé. Arra nézve pedig a fellebbezési bíróság ítélete ugyancsak nem tartalmaz ténymegállapítást, hogy az alperes ebben az időben s ezt követőleg közös lakásul alkalmas helyiség iránt gondoskodott s az életközösség helyreállítására a megfelelő lépéseket megtette volna. C. III. 8653/1928. Wesztermayer, 1929. IV. 25. 828. Bontóok elévülése. Az Üzletszerű lopás miatt egyévi börtönbüntetésre ítélt férj ellen ezen a címen megindított bontóperben vitás, hogy a bontóok elenyészésének 6 havi határideje az elsőfokú vagy harmadfokú büntetőbírósági határozatától számítandó-e, tekintettel arra, hogy az elítélt az elsőfokú ítélet ellen csak a cselekmény üzletszerű minősítése miatt jelentett be jogorvoslatot, ez az ítélet tehát a bűnösség kérdésében nyomban jogerőre emelkedett. A Kúria kimondja, hogy a határidő a Kúria határozatától számítandó. Indokolt: az elsőfokú büntetőbíróság ítéletének kizárólag a bűnösség kérdésében való jogerőre emelkedése a H. T. 80. §. d) pontjában meghatározott keretben a bontóokot még nem valósítja meg, mert a bűncselekmény minősítése a büntetés minőségét és tartamát is befolyásolja, minél fogva a H. T. 80. §. d) pontjában meghatározott viszonylagos bontóok létesüléséhez a börtön, vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt való fogházbüntetésre való elítélés jogerőre emelkedése elmellőzhetetlen tényálladéki elem, az adott esetben tehát a kereseti jog elenyészése (H. T. 83. §.) nem forog fenn. C. Ifj. 5057/1928. Wesztermayer, 1929. V. 4. 829. Nőtartás. A fellebbezési bíróság azon a címen utasította el az ideiglenes nőtartási díj iránti keresetet, hogy a felperesnek, mint állami tanítónőnek, csak 133 pengővel van kisebb jövedelme, mint férjének. A Kúria megváltoztatja az ítéletet s havi 50 pengő ideiglenes nőtartásdíj fizetésére kötelezi az alperest, mert az a körülmény, hogy a nőnek a megélhetésre elegendő vagyona, illetve jövedelme van, csak a nő által igényelhető tartásdij mértékére lehet befolyással, ideiglenes tartási kötelezettsége alól azonban a férjet fel nem menti. C. III. 6481/1928. Wesztermayer, 1929. VI. 11. . i . JOGI HÍRLAP