Jogi Hirlap, 1930. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1930-01-05 / 1. szám
1936 január 5. tállyal elbocsáthatja alkalmazottját, ha ez a munkaadó üzletfeleitől bármiféle kedvezményt elfogad. E kikötés alapján elbocsátotta felperest, aki arra hivatkozással, hogy azonnali felmondásnak csak az ipartörvényben taxatíve felsorolt okok alapján lehet helye, perrel követeli felmondási járandóságait. A Kúria a következő indokolással utasítja el a keresetet: Egy kereskedelmi cégre nem érdektelen, hogy üzleti osztályvezető alkalmazottjai milyen anyagi viszonyok között élnek, milyen erkölcsi érzéssel bírnak, milyen tekintéllyel, erkölcsi súllyal tudhatnak a vele üzleti összeköttetésben álló cégekkel szemben fellépni, ezek irányában nincsenek-e valamely tekintetben lekötelezve, s a szolgálatadó üzleti érdekeit kellőképen tudják-e képviselni? Az alkalmaztatási szerződésnek a cég jóhírnevét, tekintélyét, üzleti érdekét védő, a szerződési szabadság elvéből kifolyólag a szolgálatadó által szabadon kiköthetett feltételei tehát a szolgálati jogviszony elbírálásánál, — még a törvényben megállapított elbocsátási ok kimerítő tényálladékának teljes fennforgása hiányában is, — irányadóul kell, hogy szolgáljanak. X. II. 5614—1929. Totth, 1929. XII. 6. 10. Valorizáció. Tönkrejutás fogalma névértékben teljesített követelésnél. A hitelező tönkrejutását nemcsak a peresített követelésnek névértékben történt kifizetése, hanem egyéb követelésének elértéktelenedése is okozta. A valorizációs perben vitás, hogy helye lehet-e ennek dacára az átértékelésnek. A Kúria elrendeli az átértékelést, mert a törvény kifejezetten nem írja elő az átértékelés lehetőségeként, hogy a hitelező tönkremenetelének kizárólag a kereseti követelés átértékelésének elmaradásából kell származnia, a mindkét fél érdekét méltányosan kielégíteni célzó törvényes rendelkezésnek oly értelmezés felel meg, amely szerint, ha a felperes tönkrejutottnak jelentkezik azért, mert vagyona át nem értékelés miatt elenyészett, tekintet nélkül arra, hogy a tönkrejutást a perbe vitt egyetlen követelés át nem értékelése eredményezte-e, vagy a tönkrejutás az értékleromlás folytán különböző tételekben és különböző befektetési módok dacára következett be, az átértékelést pusztán az adós tönkrejutottságának ténye alapján meg kell engedni, amenynyiben a törvény 14. §-a negyedik bekezdésének egyéb feltételei is fennforrognak. Ily értelmezéssel adott helyet a bírói gyakorlat más hasonló esetekben is az átértékelésnek (P. IV. 2193— 1929—17., P. VI. 4016—1927.) P. VI. 2075—1929. Rácz, 1929. XI. 26. 11. Valorizáció. Tönkrejutás fogalma névértékben teljesített követelésnél. Felperes névértékben kapta meg eladott ingatlanának vételár-hátralékát. Az utólagos átértékelés iránt beadott keresettel szemben alperes többek közt azzal védekezik, hogy felperes férje és fia jól keresnek, felperes tehát nem tekinthető tönkrementnek. A Kúria helyt ad a keresetnek, mert: A felperes férjének és fiának keresményét alaptalanul vitatja az alperes felperesi vagyonnak. A felperes tehát előző vagyoni helyzetéhez képest tönkre jutottként jelentkezik, mert vagyona túlnyomó részét az átértékelés elmaradása következtében elvesztette és a régi vagyoni állapotához képest a számára jövedelmet sem hajtó csekély vagyonrésze maradt. С. V. 1674—1928. Oswald, a Kúria másodelnöke, 1929. XI. 6. 12. Ideiglenes nőtartásdíj összegének megállapításánál irányadó szempontok. Alperes nyugalmazott főszolgabíró, kinek havi tiszta jövedelme a gyermekének fizetett havi 50 pengő apanage-összeg, valamint havi 80 pengő kölcsöntörlesztési részlet levonása után is 534 pengőre rúg. A felebbezési bíróság a gyakorlatra hivatkozással ez összeg egyharmadát ítéli meg nőtartásdijul. Felperes ez összeg felemelését kéri és kifogásolja azt is, hogy az apanage- és a törlesztőrészletek levonattak a keresetből. A Kúria a nőtartási díj összegét havi 200 pengőre emeli fel. Indokolás: Nincs oly jogszabály, melynél fogva az ideiglenes nőtartásdíjat igénylő házastársat ideiglenes nőtartásdíj címén a férj tiszta jövedelmének egy meghatározott arány szerinti hányada, vagy épen annak egy harmadrésze illetné meg, hanem az általános bírói gyakorlatban állandóan érvényesülő jogszabály szerint az ideiglenes nő tartásdijnak mérvére nézve illőnek, vagyis olyannak kell lennie, hogy ez által a tartásra szoruló nő részére oly tartás biztosíttassák, mint aminőben az együttélés alatt részesült s a felek társadalmi állására s a férj keresetére tekintettel a férjnek saját s törvényes eltartására szoruló hozzátartozói létfentartását nem veszélyezteti. A férj keresete és tiszta jövedelmének megállapításánál pedig figyelembe veendők a férjnek azok a rendszerinti, különösen családi vonatkozású tartozásai, melyek a tisztajövedelem számba veendő nagyságát indokoltan csökkentik. Az együttélés idején a közös gyermek kiházasításakor együtt ígért s a férj által tisztajövedelméből folyósított állandó járadék (appanázs) ily indokolt levonásnak tekintendő, valamint a nem vitásan a férj által jelen tartási követelése kielégítésére felvett kölcsönösszeg törlesztésére szolgáló összeg is. X. III. 8113—1928. Wesztermayer, 1929. X. 15. 13. Házasság megtámadása. Gyógyítható vesztehetetlenség. A »neurastenia sexuális«-ban szenvedő férj idegbetegsége miatt a házassági tartozás teljesítésére állandóan képtelen volt. Felesége, aki erről csak a különválás után szerzett tudomást, keresetet indít a házasság érvénytelenítése iránt. Alperes azzal védekezik, hogy betegsége orvosolható. A Kúria érvénytelennek nyilvánítja a házasságot. Indokolás: A tényállásból helyes a felebbezési bíróságnak az a jogkövetkeztetése, hogy a házasság megkötésekor állandóan fennforgott s a felperes által csak a házassági életközösség megszűnte után megtudott nesztehetetlenség a felperes személyében létesült oly lényeges tévedés, mely a házasság megtámadhatásának jogos alapja. Az pedig, hogy a nesztehetetlenség gyógyítható-e vagy sem, nem tesz különbséget. A törvény ugyanis a nesztehetetlenség állandóságán kívül arra nézve, hogy az általában gyógyíthatatlan-e, avagy orvosi műtéttel vagy egyébként gyógyítható, nincs tekintettel, mert egészen közömbösnek tartja, hogy e lényeges hibának oka elháríthatatlan vagy oly elhárítható akadályban rejlik-e, melynek eltávolítására vezethető eljárásnak az illető házastárs magát alá nem veti. (A törv. ind., 116. és 117. I.) Az állandóság ismérvének fenforgása mellett tehát az esetleges utólagos gyógykezelési kísérleteknek sincs jogi jelentőségük, s igy a házastárs annak bevárására, hogy azok esetleg valamely sikerre vezetnek, jogilag nem is kötelezhető. X. III. 1702—1928. Wesztermayer, 1929. X. 16. 14. Bontóper megtámadási ok miatt. Műtét kényszer. Felperes az alperessel kötött házasságának érvénytelenítését azon az alapon kéri, hogy alperes testi fogyatkozása miatt a nemi érintkezésre is képtelen. Felperes egyidejűleg azt is kéri, hogy amennyiben a megtámadási jog gyakorlása elkésettnek mutatkoznék, úgy keresete a Ht. 80. §. a) pontjára alapított bontókeresetnek minősíttessék. Felhozza, hogy alperes vonakodik magát műtétnek alávetni, holott ezzel megszüntethető volna nemi rendellenessége. Megállapítást nyert, hogy az érvénytelenítési kereset elkésett, mire a Kúria elutasítja a bontókeresetet is, mert: A házassági jogról szóló törvény esetenként határozza meg azokat az okokat, amelyek miatt az 51—55. §-ok alapján a házasság érvénytelenítése kérhető, a törvénynek ebből a rendelkezéséből pedig okszerűen következik, hogy amint a 76—80. §-okban felsorolt okokból a házasságot megtámadni nem lehet, viszont az 51—55. §-okban részletezett okok miatt a házasság felbontása iránt sem terjeszthető elő kereseti kérelem. Az alperesnek egyedül csak megtámadási jog alapjául érvényesíthető az a testi fogyatkozása tehát, hogy a nemi érintkezésre képtelen, a 80. §. a., pontjában meg 3 JOGI HÍRLAP