Jogi Hirlap, 1930. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1930-01-05 / 1. szám

1936 január 5. tállyal elbocsáthatja alkalmazottját, ha ez a munkaadó üzletfeleitől bármiféle kedvezményt elfogad. E kikötés alapján elbocsátotta felperest, aki arra hivatkozással, hogy azonnali felmondásnak csak az ipartörvényben ta­xatíve felsorolt okok alapján lehet helye, perrel követeli felmondási járandóságait. A Kúria a következő indoko­lással utasítja el a keresetet: Egy kereskedelmi cégre nem érdektelen, hogy üzleti osztályvezető alkalmazottjai milyen anyagi viszonyok kö­zött élnek, milyen erkölcsi érzéssel bírnak, milyen te­kintéllyel, erkölcsi súllyal tudhatnak a vele üzleti össze­köttetésben álló cégekkel szemben fellépni, ezek irányá­ban nincsenek-e valamely tekintetben lekötelezve, s a szolgálatadó üzleti érdekeit kellőképen tudják-e képvi­selni? Az alkalmaztatási szerződésnek a cég jóhírnevét, te­kintélyét, üzleti érdekét védő, a szerződési szabadság­ el­véből kifolyólag a szolgálatadó által szabadon kiköthe­tett feltételei tehát a szolgálati jogviszony elbírálásánál, — még a törvényben megállapított elbocsátási ok kime­rítő tényálladé­kának teljes fennforgása hiányában is, — irányadóul kell, hogy szolgáljanak. X. II. 5614—1929. Totth, 1929. XII. 6. 10. Valorizáció. Tönkrejutás fogalma névértékben teljesített követelésnél. A hitelező tönkrejutását nem­csak a peresített követelésnek névértékben történt ki­fizetése, hanem egyéb követelésének elértéktelenedése is okozta. A valorizációs perben vitás, hogy helye lehet-e ennek dacára az átértékelésnek. A Kúria elrendeli az átértékelést, mert­ a törvény kifejezetten nem írja elő az átértékelés lehetőségeként, hogy a hitelező tönkremenetelének kizá­rólag a kereseti követelés átértékelésének elmaradásából kell származnia, a mindkét fél érdekét méltányosan ki­elégíteni célzó törvényes rendelkezésnek oly értelmezés felel meg, amely szerint, ha a felperes tönkrejutottnak je­lentkezik azért, mert vagyona át nem értékelés miatt el­enyészett, tekintet nélkül arra, hogy a tönkrejutást a per­­be vitt egyetlen követelés át nem értékelése eredmé­nyezte-e, vagy a tönkrejutás az értékleromlás folytán kü­lönböző tételekben és különböző befektetési módok da­cára következett be, az átértékelést pusztán az adós tönk­­rejutottságának ténye alapján meg kell engedni, ameny­­nyiben a törvény 14. §-a negyedik bekezdésének egyéb feltételei is fennforrognak. Ily értelmezéssel adott helyet a bírói gyakorlat más hasonló esetekben is az átértékelésnek (P. IV. 2193— 1929—17., P. VI. 4016—1927.) P. VI. 2075—1929. Rácz, 1929. XI. 26. 11. Valorizáció. Tönkrejutás fogalma névértékben tel­jesített követelésnél. Felperes névértékben kapta meg eladott ingatlanának vételár-hátralékát. Az utólagos átér­tékelés iránt beadott keresettel szemben alperes töb­bek közt azzal védekezik, hogy felperes férje és fia jól keresnek, felperes tehát nem tekinthető tönkrementnek. A Kúria helyt ad a keresetnek, mert: A felperes férjének és fiának keresményét alaptala­nul vitatja az alperes felperesi vagyonnak. A felperes tehát előző vagyoni helyzetéhez képest tönkre jutottként jelentkezik, mert vagyona túlnyomó ré­szét az átértékelés elmaradása következtében elvesztette és a régi vagyoni állapotához képest a számára jöve­delmet sem hajtó csekély vagyonrésze maradt. С. V. 1674—1928. Oswald, a Kúria másodelnöke, 1929. XI. 6. 12. Ideiglenes nőtartásdíj összegének megállapítá­sánál irányadó szempontok. Alperes nyugalmazott fő­szolgabíró, kinek havi tiszta jövedelme a gyermekének fizetett havi 50 pengő apanage-összeg, valamint havi 80 pengő kölcsöntörlesztési részlet levonása után is 534 pengőre rúg. A felebbezési bíróság a gyakorlatra hivat­kozással ez összeg egyharmadát ítéli meg nőtartásdijul. Felperes ez összeg felemelését kéri és kifogásolja azt is, hogy az apanage- és a törlesztőrészletek levonattak a keresetből. A Kúria a nőtartási díj összegét havi 200 pengőre emeli fel. Indokolás: Nincs oly jogszabály, melynél fogva az ideiglenes nőtartásdíjat igénylő házastársat ideiglenes nőtartásdíj címén a férj tiszta jövedelmének egy meghatározott arány szerinti hányada, vagy épen annak egy harmadrésze­­ illetné meg, hanem az általános bírói gyakorlatban ál­landóan érvényesülő jogszabály szerint az ideiglenes nő tartásdijnak mérvére nézve illőnek, vagyis olyannak kell lennie, hogy ez által a tartásra szoruló nő részére oly tar­tás biztosíttassák, mint aminőben az együttélés alatt ré­szesült s a felek társadalmi állására s a férj keresetére tekintettel a férjnek saját s törvényes eltartására szoruló hozzátartozói létfentartását nem veszélyezteti. A férj keresete és tiszta jövedelmének megállapítá­sánál pedig figyelembe veendők a férjnek azok a rend­szerinti, különösen családi vonatkozású tartozásai, melyek a tisztajövedelem számba veendő nagyságát indokoltan csökkentik. Az együttélés idején a közös gyermek kiházasításakor együtt ígért s a férj által tisztajövedelméből folyósított állandó járadék (appanázs) ily indokolt levonásnak te­kintendő, valamint a nem vitásan a férj által jelen tar­tási követelése kielégítésére felvett kölcsönösszeg tör­lesztésére szolgáló összeg is. X. III. 8113—1928. Wesz­­termayer, 1929. X. 15. 13. Házasság megtámadása. Gyógyítható vesztehe­­tetlenség. A »neurastenia sexuális«-ban szenvedő férj idegbetegsége miatt a házassági tartozás teljesítésére állandóan képtelen volt. Felesége, a­ki erről csak a kü­lönválás után szerzett tudomást, keresetet indít a há­zasság érvénytelenítése iránt. Alperes azzal védekezik, hogy betegsége orvosolható. A Kúria érvénytelenn­ek nyilvánítja a házasságot. Indokolás: A tényállásból helyes a felebbezési bíróság­nak az a jogkövetkeztetése, hogy a házasság megkötése­kor állandóan fennforgott s a felperes által csak a há­zassági életközösség megszűnte után megtudott nesztehe­­tetlenség a felperes személyében létesült oly lényeges té­vedés, mely a házasság megtámadhatásának jogos alapja. Az pedig, hogy a nesztehetetlenség gyógyítható-e vagy sem, nem tesz különbséget. A törvény ugyanis a nesztehetetlenség állandóságán kívül arra nézve, hogy az általában gyógyíthatatlan-e, avagy orvosi műtéttel vagy egyébként gyógyítható, nincs tekintettel, mert egészen közömbösnek tartja, hogy e lé­nyeges hibának oka elháríthatatlan vagy oly elhárítható akadályban rejlik-e, melynek eltávolítására vezethető el­járásnak az illető házastárs magát alá nem veti. (A törv. ind., 116. és 117. I.) Az állandóság ismérvének fenforgása mellett tehát az esetleges utólagos gyógykezelési kísérleteknek sincs jogi jelentőségük, s igy a házastárs annak bevárására, hogy azok esetleg valamely sikerre vezetnek, jogilag nem is kötelezhető. X. III. 1702—1928. Weszter­mayer, 1929. X. 16. 14. Bontóper megtámadási ok miatt. Műtét kény­szer. Felperes az alperessel kötött házasságának érvény­telenítését azon az alapon kéri, hogy alperes testi fo­gyatkozása miatt a nemi érintkezésre is képtelen. Fel­peres egyidejűleg azt is kéri, hogy amennyiben a meg­támadási jog gyakorlása elkésettnek mutatkoznék, úgy keresete a Ht. 80. §. a) pontjára alapított bontókere­setnek minősíttessék. Felhozza, hogy alperes vonakodik magát műtétnek alávetni, holott ezzel megs­züntethető volna nemi rendellenessége. Megállapítást nyert, hogy az érvénytelenítési kereset elkésett, mire a Kúria elutasítja a bontókeresetet is, mert: A házassági jogról szóló törvény esetenként hatá­rozza meg azokat az okokat, amelyek miatt az 51—55. §-ok alapján a házasság érvénytelenítése kérhető, a tör­vénynek ebből a rendelkezéséből pedig okszerűen kö­vetkezik, hogy a­mint a 76—80. §-okban felsorolt okokból a házasságot megtámadni nem lehet, viszont az 51—55. §-okban részletezett okok miatt a házasság felbontása iránt sem terjeszthető elő kereseti kérelem. Az alperesnek egyedül csak megtámadási jog alap­jául érvényesíthető az a testi fogyatkozása tehát, hogy a nemi érintkezésre képtelen, a 80. §. a., pontjában meg­ 3 JOGI HÍRLAP

Next