Jogi Hirlap, 1935. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-06 / 1. szám
Ш35. január 6. j án gyakorolható, és az ezzel ellenkező szerződési kikötés érvénytelen és a jó erkölcsbe ütközik A Kúria elutasítja a keresetet. Indokok: Az 1875 :XXXVII. t. c. (K. T.) 55. §-a és az 1884: XVII. t. c. (I. T.) 88. §-a értelmében a segédszemélyzet szolgálati viszonya szabad egyezkedés tárgya. Ez alól az 1910—1920. M. E. számú rendelet 23. §-a csak annyiban tesz kivételt, hogy a szolgálati szerződésnek a rendelet 2—7., 9., 12. és 13. §-ainak rendelkezéseitől az alkalmazott hátrányáraeltérő kikötéseit nyilvánítja érvényteleneknek. Ezek a rendelkezések a felmondási idő mértékére, az arra járó illetmények kiszámítására a próbaidőre és a végkielégítésre vonatkoznak, de nem tartalmaznak rendelkezéseket a felmondás nélküli rögtönös hatályú elbocsátás eseteire. Sem a K. M.-ben, sem az I. J.-ben nincs olyan kivételes szabály, amely eltiltaná a feleket attól, hogy az azonnali hatályú elbocsátásnak a törvényben felsorolt okain kívül szerződéssel más elbocsátási okokat is meg ne állapíthassanak. A munkaadó r.t. tehát az 1929. évi május hó 30-án kelt C. alatti megállapodás 3. pontjában meghatározott munkaeredmény el nem érését a felperessel szemben azonnali hatályú elbocsátási okként érvényesen kiköthette. Ez a kikötés ekként sem törvényes jogszabályba, sem a jóerkölcsökbe nem ütközik. C. II. 3356—1931. Totth, 1931f. XI. 27. 8. Szolgálati jogviszonyban külföldi jog alkalmazása. Alperes osztrák vállalat, amelynek Magyarországon bejegyzett képviselősége működik. A szolgálati perben alperes arra hivatkozik, hogy a felperest az alperesi illetményszabályzat értelmében megillető fél évi segély összegét az 1931. 212. számú osztrák törvény csökkentette és hogy ekként ez a csökkentés az alperesi vállalat magyarországi alkalmazottaira nézve is kötelező. A Kúria ezt a védekezést nem veszi figyelembe. Indokok: Az alperes magyarországi képviselősége magyarországi bejegyzett cég. A felperesnek mint magyar állampolgárnak az alperes magyarországi cégénél (vállalatánál) Magyarországon teljesített szolgálatából eredő mindennemű igénye tehát a magyar jogszabályok alapján bírálandó eil és a külföldi jog, — az adott esetben az osztrák törvény — csak annyiban s abban a vonatkozásban nyerhet alkalmazást, amennyiben és amely vonatkozásban a felperes magát annak önként alávetette. Az alperes azonban ilyen önkéntes alávetést nem bizonyított. C. II. 6130—1933. Totth, 1931. XT. 13. 9. Bontóper. Különélés gazdasági okokból. Amidőn a felperes építővállalkozó tönkrement és havi jövedelme 60 pengőre csökkent, az alperesnő gyermekével együtt más városba költözött ahol havi 120 pengő fizetés mellett alkalmazást tarlátt. Férjének hűtlen elhagyásra alapított bontókeresetét a fellebbezési bíróság elutasította mert az alperesnő kijelentette, hogy férjét ma is szereti és kész hozzá visszamenni, ha a felperes eltartásukat biztosítani tudja. Ezt az ítéletet a Kúria a következő indokolással hagyja helyben. A fellebbezési bíróság nem sértette meg az anyagi jogot annak a kimondásával, hogy a mai nehéz elhelyezkedési és megélhetési viszonyok között a tartási kötelességét nem teljesítő és a társadalmi állásának megfelelő tartást biztosítani nem tudó férj nem követelheti, hogy a közös gyermekeket is eltartó feleség életfenntartását biztosító állását elhagyja s a férjét lakóhelyére kövesse. A mai gazdasági helyzetben a házastársak az egymás támogatására irányuló kötelmeket a gazdasági okok miatt külön városban való lakás esetén is megértéssel és a házastárcáknak egymással szemben tanúsítandó megbecsülése mellett kell, hogy gyakorolják. A felperes a házassági kötelék felbontásának kérelmezésénél nem tekintheti csupán az ő egyéni életének hátrányait, hanem a házassági kötelékből folyóan a feleség és közös gyermekük sorsát is számba kell, hogy vegye és a feleség vétkes magatartásának bizonyítása nélkül kizárólag egyéni érdekből mesterkélt bontóok alapján a házasság felbontását nem kérheti. C. III. 1202—1934- Thébusz, 1931. XI. 2. 10. Hűtlen elhagyás fogalmi elemei. A felperesnek hűtlen elhagyásra alapított bontókeresetét a fellebbezési bíróság azért utasította el, mert ő volt az aki a közös lakást elhagyta és az életközösséget megszakította. A Kúria érdemben helybenhagyja a döntést, de a következő indokolással: A közönséges értelemben vett hűtlen elhagyást a H. T. 77. §. a. pontjának fogalmi meghatározása szerint az egyik házastársnak a mánk házastárstól a házassági életközösség egyoldalú és állandó megszakítására irányuló szándékból, jogos ok nélkül és rendszerint az eltávozásban nyilvánuló elszakadását jelenti. A hűtlen elhagyásnak a fogalmi kelléke tehát az, hogy a házassági életközösség megszakítása helyileg, vagyis a közös lakás elhagyásában (localis separatio) nyilvánuljon, továbbá az, hogy az elhagyás jogos ok nélküli legyen. A közös lakás elhagyása által azonban nem okvetlenül és mindig az eltávozó fél a hűtlen elhagyó, hanem azzá válhatik a visszamaradt házasfél is, ha ez a másikat a saját magatartásával a közös lakás elhagyására kényszeríti. De ebből következik az is, hogyha az elhagyó félnek jogos oka volt az eltávozásra és az életközösség megszakítására, az ő részén nem létesül a hűtlen elhagyás bontó oka. Hogy mikor távozott el jogos okból az elhagyó fél, azt az ennek megállapítására felhozott körülményekből a bíró ítéli meg. A felperesnek felülvizsgálati panaszát azonban a m. kir. Kúria az alábbi jogi álláspontjára tekintettel alaposnak nem találta, ezért a felperesnek ,az ítélet feloldására irányuló felülvizsgálati kérelmét sem teljesítette. Ugyanás ha a felperes bizonyítaná is az elhagyás okául megjelölt tényállításait, az csak annak megállapítására szolgálhatna alapul, hogy jogilag elhagyott félnek tekintessék és ,mint ilyennek joga volt ahhoz, hogy az alperest az életközösség visszaállítására bírói úton köteleztesse és az erre irányuló bírói felhívás kibocsátásához szükséges kérvényét jogszerűen beadhassa. Ámde az nem vitás, hogy az alperes ellen ez a felhívás tényleg kibocsáttatott. A H. T. 77. §-ának a. pontjában meghatározott bontó ok második fogalmi alkotó eleme azonban a visszatérésnek a megszabott időben való igazolatlan megtagadása. A fellebbezési bíróság meg nem támadott ténymegállapítása szerint az alperes a bírói, meghagyás kézhez vétele után megjelent a felperesnél és őt őszinte és komoly formában az életközösség visszaállítására és az elhagyott közös lakásba való visszatérésre felhívta, a felperes azonban ezt azzal tagadta meg, hogy a történtek után az elhagyott lakásba vissza nem mehet. C. III. 2381—1934- Thébusz, 1934. X. 9. 11. Nőtartás és névviselés. Érdemetlenségre alapított kereseti jog elévülése. A fellebezési bíróság a felperes külön keresetére a tőle törvényesen elvált alperesnő érdemetlensége folytán az alperesnőt a felperes nevének viselésétől eltiltotta és felperest a nőtartásdíj fizetésének kötelezettsége alól felmentette. Felülvizsgálati kérelmében az alperesnő a H. T. 83. órára hivatkozással azzal érvel, hogy a felperesnek kereseti joga időmúlás folytán elenyészett mert az érdemetlenség okát!! felhozott tényről a felperes a kereset beadását megelőző hat hónapon túl értesült. A Kúria a következő indokolással utasítja el ezt a panaszt: • A Ht. 83. %-ában foglalt rendelkezés a házassági bontó perekre nézve felállított különös intézkedés. Ezt ennélfogva az ettől eltérő keresetekkel szemben nem lehet alkalmazni és így a most elbírált keresetre nézve is az általános szabályok az irányadók abban a kérdésben, hogy az idő múlása folytán mikor enyészik el a kereseti jog. Az általános szabályok pedig nem foglalnak magukban olyan rendelkezést, hogy a felperesnek a kereseti joga az érdemetlenség megállapítására szolgáló tény tudomásul vételétől számított hat hónap alatt elenyészik. C. III. 1072— 1934. Thébusz, 1934. X. 29. 3 JOGI HÍRLAP