Jogi Hirlap, 1935. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-06 / 1. szám

Ш35. január 6. j án gyakorolható, és az ezzel ellenkező szerződési kikötés ér­vénytelen és a jó erkölcsbe ütközik A Kúria elutasítja a ke­­resetet. Indokok: Az 1875 :XXXVII. t. c. (K. T.) 55. §-a és az 1884: XVII. t. c. (I. T.) 88. §-a értelmében a segédszemélyzet szolgálati viszonya szabad egyezkedés tárgya. Ez alól az 1910—1920. M. E. számú rendelet 23. §-a csak annyiban tesz kivételt, hogy a szolgálati szerződésnek a rendelet 2—7., 9., 12. és 13. §-ainak rendelkezéseitől az alkalmazott hátrányára­­eltérő kikötéseit nyilvánítja érvénytelenek­nek. Ezek a rendelkezések a felmondási idő mértékére, az arra járó illetmények kiszámítására a próbaidőre és a végkielégítésre vonatkoznak, de nem tartalmaznak rendel­kezéseket a felmondás nélküli rögtönös hatályú elbocsá­tás eseteire. Sem a K. M.-ben, sem az I. J.-ben nincs olyan kivételes szabály, amely eltiltaná a feleket attól, hogy az azonnali hatályú elbocsátásnak a törvényben felsorolt okain kívül szerződéssel más elbocsátási okokat is meg ne állapíthassanak. A munkaadó r.­t.­ tehát az 1929. évi május hó 30-án kelt C. alatti megállapodás 3. pontjában meghatározott munkaeredmény el nem érését a felperessel szemben azon­nali hatályú elbocsátási okként érvényesen kiköthette. Ez a kikötés ekként sem törvényes jogszabályba, sem a jó­erkölcsökbe nem ütközik. C. II. 3356—1931. Totth, 1931f. XI. 27. 8. Szolgálati jogviszonyban külföldi jog alkalmazása. Al­peres osztrák vállalat, amelynek Magyarországon bejegyzett képviselősége működik. A szolgálati perben alperes arra hi­­vatkozik, hogy a felperest az alperesi illetményszabályzat ér­­tel­mében megillető fél évi segély összegét az 1931. 212. számú osztrák törvény csökkentette és hogy ekként ez a csökkentés az alperesi vállalat magyarországi alkalmazottaira nézve is kötelező. A Kúria ezt a védekezést nem veszi figyelembe. Indokok: Az alperes magyarországi képviselősége magyarországi bejegyzett cég. A felperesnek mint magyar állampolgár­nak az alperes magyarországi cégénél (vállalatánál) Ma­gyarországon teljesített szolgálatából eredő mindennemű igénye tehát a magyar jogszabályok alapján bírálandó eil és a­ külföldi jog, — az adott esetben az osztrák törvény — csak annyiban s abban a vonatkozásban nyerhet alkalma­zást, amennyiben és amely vonatkozásban a felperes ma­gát annak önként alávetette. Az alperes azonban ilyen ön­kéntes alávetést nem bizonyított. C. II. 6130—1933. Totth, 1931­. XT. 13. 9. Bontóper. Különélés gazdasági okokból. Amidőn a fel­peres építővállalkozó tönkrement és havi jövedelme 60 pen­gőre csökkent, az alperesnő gyermekével együtt más városba költözött ahol havi 120 pengő fizetés mellett alkalmazást tar­látt. Férjének hűtlen elhagyásra alapított bontókeresetét a fellebbezési bíróság elutasította mert az alperesnő kijelentette, hogy férjét ma is szereti és kész hozzá visszamenni, ha a fel­peres eltartásukat biztosítani tudja. Ezt az ítéletet a Kúria a következő indokolással hagyja helyben. A fellebbezési bíróság nem sértette meg az anyagi jo­got annak a kimondásával, hogy a mai nehéz elhelyezke­dési és megélhetési viszonyok között a tartási kötelessé­gét nem teljesítő és a társadalmi állásának megfelelő tar­tást biztosítani nem tudó férj nem követelheti, hogy a közös gyermekeket is eltartó feleség életfenntartását biz­tosító állását elhagyja s a férjét lakóhelyére kövesse. A mai gazdasági helyzetben a házastársak az egymás támogatására irányuló kötelmeket a gazdasági okok miatt külön városban való lakás esetén is megértéssel és a há­zastárcáknak egymással szemben tanúsítandó megbecsülése mellett kell, hogy gyakorolják. A felperes a házassági kötelék felbontásának kérel­mezésénél nem tekintheti csupán az ő egyéni életének hát­rányait, hanem a házassági kötelékből folyóan a feleség és közös gyermekük sorsát is számba kell, hogy vegye és a feleség vétkes magatartásának bizonyítása nélkül kizá­rólag egyéni érdekből mesterkélt bontóok alapján a házas­ság felbontását nem kérheti. C. III. 1202—1934- Thébusz, 1931­. XI. 2. 10. Hűtlen elhagyás fogalmi elemei. A felperesnek hűtlen elhagyásra alapított bontókeresetét a fellebbezési bíróság azért utasította el, mert ő volt az aki a közös lakást elhagyta és az életközösséget megszakította. A Kúria érdemben hely­benhagyja a döntést, de a következő indokolással: A közönséges értelemben vett hűtlen elhagyást a H. T. 77. §. a. pontjának fogalmi meghatározása szerint az egyik házastársnak a mánk házastárstól a házassági élet­­közösség egyoldalú és állandó megszakítására irányuló szándékból, jogos ok nélkül és rendszerint az eltávozás­ban nyilvánuló elszakadását jelenti. A hűtlen elhagyásnak a fogalmi kelléke tehát az, hogy a házassági életközösség megszakítása helyileg, vagyis a közös lakás elhagyásában (localis separatio) nyilvánuljon, továbbá az, hogy az elhagyás jogos ok nélküli legyen. A kö­zös lakás elhagyása által azonban nem okvetlenül és min­dig az eltávozó fél a hűtlen elhagyó, hanem azzá válha­­tik a visszamaradt házasfél is, ha ez a másikat a saját ma­gatartásával a közös lakás elhagyására kényszeríti. De eb­ből következik az is, hogyha az elhagyó félnek jogos oka volt az eltávozásra és az életközösség megszakítására, az ő részén nem létesül a hűtlen elhagyás bontó oka. Hogy mikor távozott el jogos okból az elhagyó fél, azt az ennek megállapítására felhozott körülményekből a bíró ítéli meg. A felperesnek felülvizsgálati panaszát azonban a m. kir. Kúria az alábbi jogi álláspontjára tekintettel alapos­nak nem találta, ezért a felperesnek ,az ítéle­t feloldására irányuló felülvizsgálati kérelmét sem teljesítette. Ugyanás ha a felperes bizonyítaná is az elhagyás okául megjelölt tényállításait, az csak annak megállapítására szolgálhatna alapul, hogy jogilag elhagyott félnek­­ te­kintessék és ,mint ilyennek joga volt ahhoz, hogy az al­perest az életközösség visszaállítására bírói úton kötelez­­tesse és az erre irányuló bírói felhívás kibocsátásához szük­­séges kérvényét jogszerűen beadhassa. Ámde az nem vitás, hogy az alperes ellen ez a felhí­vás tényleg kibocsáttatott. A H. T. 77. §-ának a. pontjában meghatározott bontó ok második fogalmi alkotó eleme azonban a visszatérésnek a megszabott időben való igazo­latlan megtagadása. A fellebbezési bíróság meg nem támadott ténymeg­állapítása szerint az alperes a bírói, meghagyás kézhez vétele után megjelent a felperesnél és őt őszinte és komoly formában az életközösség visszaállítására és az elhagyott közös lakásba való visszatérésre felhívta, a felperes azon­ban ezt azzal tagadta meg, hogy a történtek után az el­hagyott lakásba vissza nem mehet. C. III. 2381—1934- Thébusz, 1934. X. 9. 11. Nőtartás és névviselés. Érdemetlenségre alapított kereseti jog elévülése. A fellebezési bíróság a felperes külön keresetére a tőle törvényesen elvált alperesnő érdemetlensége folytán az alperesnőt a felperes nevének viselésétől eltiltotta és felperest a nőtartásdíj fizetésének kötelezettsége alól fel­mentette. Felülvizsgálati kérelmében az alperesnő a H. T. 83. órára hivatkozással azzal érvel, hogy a felperesnek kereseti joga időmúlás folytán elenyészett mert az érdemetlenség okát!! felhozott tényről a felperes a kereset beadását megelőző hat hónapon túl értesült. A Kúria a következő indokolással uta­sítja el ezt a panaszt: • A Ht. 83. %-ában foglalt rendelkezés a házassági bon­tó perekre nézve felállított különös intézkedés. Ezt ennél­fogva az ettől eltérő keresetekkel szemben nem lehet al­kalmazni és így a most elbírált keresetre nézve is az álta­lános szabályok az irányadók abban a kérdésben, hogy az idő múlása folytán mikor enyészik el a kereseti jog. Az általános szabályok pedig nem foglalnak magukban olyan rendelkezést, hogy a felperesnek a kereseti joga az érde­metlenség megállapítására szolgáló tény tudomásul vételé­től számított hat hónap alatt elenyészik. C. III. 1072— 1934. Thébusz, 1934. X. 29. 3 JOGI HÍRLAP

Next