Jogi Hirlap, 1937. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1937-01-02 / 1. szám
1937 január 23 ahhoz az előfeltételhez van kötve, hogy a felperes igazolja egyrészt azt, hogy házastársát a bírói meghagyás kibocsájtására irányuló kérvény beadását megelőzően magánúton felhívta az életközösség helyreállítására, másrészt, hogy a most említett felhívástól a bírói meg- hagyás kibocsájtására irányuló kérvény beadásáig 6 hónap eltelt. — X. III. 2653—1936. Tóth, 1936. X. 30. 8. Nőtartásdij leszállítása az örökösök egyikének kérelmére. Alperes volt férj szerződésben kötelezte magát és örököseit, hogy alperes részére nőtartásdijat fog fizetni. Az utóbb átértékelt tartásdíjat a bíróság később a változott körülményekre és az örökösök vagyoni viszonyaira tekintettel leszállította. Az egyik örökös később újból kéri a nőtartásdíj öszegének leszállítását, azon a címen hogy anyagi ereje nem elegendő a kötelezettség teljesítésére. Arra is ajánl fel bizonyítást, hogy örököstársainak vagyoni viszonyai is indokolják a leszállítást. A fellebezési bíróság mellőzi ezt a bizonyítást, és elutasítja a keresetet. A felperesi felülvizsgálati kérelmet a Kúria a következő indokolással utasítja el. Az egységes jogi alapon álló örökösök azonos tartalmú egységes szolgáltatásra irányuló kötelezettsége kizárja azt, hogy valamelyikük a jogi kötés alól a tartásra jogosítottal szemben csak azért szabaduljon, vagy annak enyhítését csak azért követelje, mert a kötelezettség teljesítésére anyagi ereje nincs. Az egyetemlegesen kötelezettek egyikének a kötelem teljesítésében mutatkozó ez az egyéni kötelezettsége az egyetemleges viszonyon mindaddig nem változtat, amíg a kötelezettek közül csak egy is teljesíteni tud. De alaptalan a felperesnek az ő és örököstársai jelenlegi vagyoni viszonyaira nézve felajánlott bizonyítás mellőzése miatt felhozott panasza is, mert az egyetemlegesen kötelezett adóstársak érdekében a tartásdíj leszállítása iránt a felperes jogszerűen fel nem léphet, hanem az egyetemleges adóstársak csupán saját személyükben támaszthatnának ilyen igényt. — X. III. 2133—1936. Thébusz, 1936. X. 15. 9. Nőtartásdij érvényesítése a bontóper után. A házastársak a bontóper megindítása előtt a nőtartási igény felett tárgyalásokat folytattak. Az alperes szerint ő a házasság felbontásába csak úgy egyezett bele, ha a felperes minden vagyoni igényéről, így a nőtartásról is lemond, felperes szerint viszont ő csak feltételesen — amíg viszonyai roszszabbra nem fordulnak — mondott le nőtartási igényéről. Az ezt követő bontóperben a felperes feleség kijelentette, hogy férje ellen vagyoni igényt nem támaszt s a nőtartási igényre vonatkozólag jogfenntartást nem jelentett be. A házasság felbontása után felperesnő végleges nőtartásdíj iránt indít keresetet, amit a fellebbezési bíróság elutasít azért, mert felperes a bontóperben jogfenntartást nem jelentett be. A Kúria a következő indokolással oldja fel az ítéletet: A Ifll. sz. elvi jelentőségű határozatban megnyilvánult jogszabály értelmében a H. T. 90. §-ában meghatározott végleges nőtartási igény, mint a nőnek a házassági kötelékből eredő, s így családjogi alapon nyugvó követelése, amennyiben magában a házassági bontóperben nem érvényesíttetik, utólag, külön perben csak abban az esetben érvényesíthető, ha e tekintetben a nő kifejezetten jogfentartással élt, vagyis a végleges nőtartási igényét külön perútra tartotta fenn. A felek közt folyamatban volt házassági bontóperben felvett jegyzőkönyv tartalma szerint a felperes kijelentette, hogy férje, az alperes ellenében vagyonjogi igényt nem támaszt, s ennek külön perben érvényesíthetése iránt jogfenntartással nem élt. Bizonyos esetekben azonban nem kell a jogfenntartást kifejezésre juttatni, nevezetesen akkor, ha a felek a nőtartás kérdésében peren kívül külön megállapodásra léptek. , íí i'íjrjl' Kétségtelen a felek mostani perbeli előadásából, hogy a házassági bontóper folyamatba tétele előtt a nőtartási igény felett tárgyalásokat folytattak s így perenkívül a nőtartás kérdését megvitatván, a házassági bontóperben a felperesnek külön jogfenntartással élni nem kellett. E tekintetben azonban a felek előadása ellentétes, mert amíg az alperes előadása szerint ő a házasság felbontásába csak úgy egyezett bele, ha a felperes minden vagyonjogi igényéről, így a nőtartásról is lemond, addig a felperes előadása szerint tárgyaltak ugyan a nőtartás kérdésében s arról lemondott, de csak feltételesen, míg a viszonyai rosszabbra nem fordulnak. Ha az alperes fenti előadása a valóságnak megfelel, az esetben a megállapodás, a mely beleütközik a házassági jogról szóló törvénynek abba az elvébe, amely a házasságnak a közös megegyezés alapján való felbontását kizárja, — mint törvénybe ütköző megállapodás érvénytelen, s ez esetben a felperes nőtartási igénye feléled; — viszont amennyiben a felperes előadása felel meg a valóságnak, s csak a vagyoni viszonyai változatamlságának idejére mondott le a nőtartási igényéről, úgy a felperes jelenlegi vagyoni viszonyainak a vizsgálata a nőtartás mérvének megállapítása céljából el nem mellőzhető. A felek ellentétes előadására tekintettel tehát tisztázandó a per eldöntésére nézve lényeges az a körülmény, hogy a házassági bontóper megindítása előtt mi volt a felek megállapodása a nőtartás kérdésében; — a felperes előadásának valósága esetén pedig vizsgálandó az, hogy a házassági bontóperbeli ítélet meghozatalának idejéhez viszonyítva, a felperes vagyoni körülményei rosszabbodtak-e és milyen mértékben. — С. III. 1339—1936. Thébusz, 1936. IX. 29. 10. örökbefogadási szerződéstől elállás a jóváhagyás előtt. Az örökbefogadási szerződésben kiköttetett, hogy az az illetékes hatóságok jóváhagyása után válik mindkét félre kötelezővé. Az örökbefogadó utólag, de a gyámhatósági megerősítés előtt megnősült és gyermekei születtek, ezért ő az örökbefogadási szerződést már nem tartja magára nézve kötelezőnek. Az örökbefogadott gyermek keresetet indít ellene szerződés érvényességének megállapítása iránt. A Kúria megállapítja, hogy a kereset tárgyává tett örökbefogadási szerződés törvényhatósági megerősítés esetében joghatályosan fennáll. A szerződésnek az a határozmánya, hogy a szerződés az illetékes hatóságok jóváhagyása után válik mindkét félre kötelezővé, nem egyéb, mint a jogszabályokra való utalás, ez nem tekinthető a jóváhagyásig érvényesíthető egyoldalú visszalépési jog szerződés**» Teütírtéséneke. m.f.~' annak kifejezettnek kell lennie. Az sem ad jogot alperesnek az egyoldalú visszalépésre, hogy utólag, de gyámhatósági megerősítés előtt megnősült és már gyermekei is vannak. Az örökbefogadási szerződés hatálya a kormányhatósági megerősítés kérdésének eldőlte előtt is csak az akaratnyilvánítások érvénytelenségére nézve fennálló magánjogi elvek, tehát kényszer, tévedés, vagy megtévesztés, nemkülönben az öröklésből való kitagadási okok alapján támadható meg. — I. III. 2099—1936. Thébusz, 1936. XI. 25. 11. öröklésre érdemetlenség. Durva bánásmód. Végrendelet hatálytalanítása iránti perben felperes, mint érdemetlenségi okra, arra hivatkozik, hogy alperes az örökhagyóval — a férjével — durván bánt. A Kúria az erre alapított felperesi felülvizsgálati kérelmet elutasítja, mert a durva bánásmód csak akkor volna érdemetlenségi ok, ha az olyan mértékű volt, hogy annak alapján örökhagyó a Ht. 80. §-ának a) pontja alapján a házasság felbontását kérhette s azt kérte is, vagy csak azért nem kérte, mert abban akadályozva volt. — X. I. 331fl—1936. Jakab, 1936. XI. 5. 12. Végrendelkező befolyásolása. Végrendelet hatálytalanítása iránti perben felperes azzal érvvel, hogy az örökhagyót a végintézkedésének megtételére az alperes befolyásolta. A Kúria az erre alapított felperesi felülviszgálati kérelmet elutasítja, mert: JOGI HÍRLAP