Jogi Hirlap, 1937. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1937-01-02 / 1. szám

1937 január 2­3 ahhoz az előfeltételhez van kötve, hogy a felperes iga­zolja egyrészt azt, hogy házastársát a bírói meghagyás kibocsájtására irányuló kérvény beadását megelőzően magánúton felhívta az életközösség helyreállítására,­­ másrészt, hogy a most említett felhívástól a bírói meg-­ hagyás kibocsájtására irányuló kérvény beadásáig 6 hónap eltelt. — X. III. 2653—1936. Tóth, 1936. X. 30. 8. Nőtartásdij leszállítása az örökösök egyikének kérel­mére. Alperes volt férj szerződésben kötelezte magát és örököseit, hogy alperes részére nőtartásdijat fog fizetni. Az utóbb átértékelt tartásdíjat a bíróság később a vál­tozott körülményekre és az örökösök vagyoni viszonyaira tekintettel leszállította. Az egyik örökös később újból kéri a nőtartásdíj öszegének leszállítását, azon a címen hogy anyagi ereje nem elegendő a kötelezettség teljesítésére. Arra is ajánl fel bizonyítást, hogy örököstársainak vagyoni vi­szonyai is indokolják a leszállítást. A fellebezési bíróság mellőzi ezt a bizonyítást, és elutasítja a keresetet. A­ fel­peresi felülvizsgálati kérelmet a Kúria a következő indo­kolással utasítja el. Az egységes jogi alapon álló örökösök azonos tar­talmú egységes szolgáltatásra irányuló kötelezettsége kizárja azt, hogy valamelyikük a jogi kötés alól a tar­tásra jogosítottal szemben csak azért szabaduljon, vagy annak enyhítését csak azért követelje, mert a kötelezett­ség teljesítésére anyagi ereje nincs. Az egyetemlegesen kötelezettek egyikének a kötelem teljesítésében mutat­kozó ez az egyéni kötelezettsége az egyetemleges viszo­nyon mindaddig nem változtat, amíg a kötelezettek közül csak egy is teljesíteni tud. De alaptalan a felperesnek az ő és örököstársai jelen­legi vagyoni viszonyaira nézve felajánlott bizonyítás mellő­zése miatt felhozott panasza is,­­ mert az egyetemlege­sen kötelezett adóstársak érdekében a tartásdíj leszállí­tása iránt a felperes jogszerűen fel nem léphet, hanem az egyetemleges adóstársak csupán saját személyükben támaszthatnának ilyen igényt. — X. III. 2133—1936. Thébusz, 1936. X. 15. 9. Nőtartásdij érvényesítése a bontóper után. A házas­társak a bontóper megindítása előtt a nőtartási igény fe­lett tárgyalásokat folytattak. Az alperes szerint ő a házas­ság felbontásába csak úgy egyezett bele, ha a felperes min­den vagyoni igényéről, így a nőtartásról is lemond, felperes szerint viszont ő csak feltételesen — amíg viszonyai rosz­­szabbra nem fordulnak — mondott le nőtartási igényéről. Az ezt követő bontóperben a felperes feleség kijelentette, hogy férje ellen vagyoni igényt nem támaszt s a nőtartási igényre vonatkozólag jogfenntartást nem jelentett be. A házasság felbontása után felperesnő végleges nőtartásdíj iránt indít keresetet, amit a fellebbezési bíróság elutasít azért, mert felperes a bontóperben jogfenntartást nem je­lentett be. A Kúria a következő indokolással oldja fel az ítéletet: A Ifll. sz. elvi jelentőségű határozatban megnyilvá­nult jogszabály értelmében a H. T. 90. §-ában meghatáro­zott végleges nőtartási igény, mint a nőnek a házassági kötelékből eredő, s így családjogi alapon nyugvó követe­lése, amennyiben magában a házassági bontóperben nem­ érvényesíttetik, utólag, külön perben csak abban az eset­ben érvényesíthető, ha e tekintetben a nő kifejezetten jogfentartással élt, vagyis a végleges nőtartási igényét külön perútra tartotta fenn. A felek közt folyamatban volt házassági bontóper­ben felvett jegyzőkönyv tartalma szerint a felperes kije­lentette, hogy férje, az alperes ellenében vagyonjogi igényt nem támaszt, s ennek külön perben érvényesíthe­­tése iránt jogfenntartással nem élt. Bizonyos esetekben azonban nem kell a jogfenntar­tást kifejezésre juttatni, nevezetesen akkor, ha a felek a nőtartás kérdésében peren kívül külön megállapodásra léptek. , í­í i'íjrjl' Kétségtelen a felek mostani perbeli előadásából, hogy a házassági bontóper folyamatba tétele előtt a nőtartási igény felett tárgyalásokat folytattak s így perenkívül a nőtartás kérdését megvitatván, a házassági bontóperben a felperesnek külön jog­fenntart­ással élni nem kellett. E tekintetben azonban a felek előadása ellentétes, mert amíg az alperes előadása szerint ő a házasság fel­bontásába csak úgy egyezett bele, ha a felperes minden vagyonjogi igényéről, így a nőtartásról is lemond,­­ addig a felperes előadása szerint tárgyaltak ugyan a nő­­tartás kérdésében s arról lemondott, de csak feltételesen, míg a viszonyai rosszabbra nem fordulnak. Ha az al­peres fenti előadása a valóságnak megfelel, az esetben a megállapodás, a mely beleütközik a házas­sági jogról szóló törvénynek abba az elvébe, amely a há­zasságnak a közös megegyezés alapján való felbontását kizárja, — mint törvénybe ütköző megállapodás érvény­telen, s ez esetben a felperes nőtartási igénye feléled; — viszont amennyiben a felperes előadása felel meg a valóságnak, s csak a vagyoni viszonyai változatamlságá­­nak idejére mondott le a nőtartási igényéről, úgy a fel­peres jelenlegi vagyoni viszonyainak a vizsgálata a nő­­tartás mérvének megállapítása céljából el nem mellőz­hető. A felek ellentétes előadására tekintettel tehát tisz­tázandó a per eldöntésére nézve lényeges az a körülmény, hogy a házassági bontóper megindítása előtt mi volt a­ felek megállapodása a nőtartás kérdésében; — a felperes előadásának valósága esetén pedig vizsgálandó az, hogy a házassági bontóperbeli ítélet meghozatalának idejéhez viszonyítva, a felperes vagyoni körülményei rosszabbod­tak-e és milyen mértékben. — С. III. 1339—1936. Thé­busz, 1936. IX. 29. 10. örökbefogadási szerződéstől elállás a jóváhagyás előtt. Az örökbefogadási szerződésben kiköttetett, hogy az az illetékes hatóságok jóváhagyása után válik mind­két félre kötelezővé. Az örökbefogadó utólag, de a gyámható­sági megerősítés előtt megnősült és gyermekei születtek, ezért ő az örökbefogadási szerződést már nem tartja ma­gára nézve kötelezőnek. Az örökbefogadott gyermek kere­setet indít ellene szerződés érvényességének megállapítása iránt. A Kúria megállapítja, hogy a kereset tárgyává tett örökbefogadási szerződés törvényhatósági megerősítés ese­tében joghatályosan fennáll. A szerződésnek az a határozmánya, hogy a szerződés az illetékes hatóságok jóváhagyása után válik mindkét félre kötelezővé, nem egyéb, mint a jogszabályokra való utalás, ez nem tekinthető a jóváhagyásig érvényesíthető egyoldalú visszalépési jog szerződés**» Teütírtéséneke. m.f.~' annak kifejezettnek kell lennie. Az sem ad jogot alperesnek az egyoldalú visszalé­pésre, hogy utólag, de gyámhatósági megerősítés előtt megnősült és már gyermekei is vannak. Az örökbefogadási szerződés hatálya a k­ormányható­­sági megerősítés kérdésének eldőlte előtt is csak az aka­ratnyilvánítások érvénytelenségére nézve fennálló magán­jogi elvek, tehát kényszer, tévedés, vagy megtévesztés, nemkülönben az öröklésből való kitagadási okok alap­ján támadható meg. — I. III. 2099—1936. Thébusz, 1936. XI. 25. 11. öröklésre érdemetlenség. Durva bánásmód. Végren­delet hatálytalanítása iránti perben felperes, mint érdem­et­­lenségi okra, arra hivatkozik, hogy alperes az örökhagyóval — a férjével — durván bánt. A Kúria az erre alapított fel­peresi felülvizsgálati kérelmet elutasítja, mert­ a durva bánásmód csak akkor volna érdemetlenségi ok, ha az olyan mértékű volt, hogy annak alapján örök­hagyó a Ht. 80. §-ának a) pontja alapján a házasság felbontását kérhette s azt kérte is, vagy csak azért nem kérte, mert abban akadályozva volt. — X. I. 331fl—1936. Jakab, 1936. XI. 5. 12. Végrendelkező befolyásolása. Végrendelet hatály­talanítása iránti perben felperes azzal érvvel, hogy az örök­hagyót a végintézkedésének megtételére az alperes befo­lyásolta. A Kúria az erre alapított felperesi felülviszgálati kérelmet elutasítja, mert: JOGI HÍRLAP

Next