Jogi Hirlap, 1941. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1941-07-05 / 27. szám

JOGI HÍRLAP 210 A harmadik személyek jogának kijátszására irányuló szándék ugyan a jó erkölcsökbe ütközővé teszi a bírói egyezséget is. A bírói gyakorlat értelmében a méltányos­sághoz képest az ilyen ügylet semmiségének a megállapí­tása sincs kizárva. A jelen esetben azonban nincs adat arra, hogy a harmadik személyek valóban megrövidültek volna az egyezség folytán. Az egyezség hatálytalanítása éppen az esetleg igénnyel bíró harmadik személyeknek is javára szolgál. Amennyiben az alperes az egyezséget végrehajtaná, jogalap nélkül is gazdagodnék. Ezekre te­kintettel nem látszott méltányosnak a bírói jogsegély megtagadása. — V. VI. 344—1941. — Kerekess, 1941. V. 13. 522. Jelzálogjog előjegyzése az építész könyvkivonata alapján. A cégjegyzékbe bejegyzett építész jelzálogjog elő­jegyzését kéri könyvkivonat alapján, melyben építési terv és költségvetés elkészítésének, ajánlatok felülbírálásának, művezetésnek stb. díjai vannak feltüntetve. A Kúria a kö­vetkező indokolással tagadja meg a kérelem teljesítését: A kért előjegyzéssel biztosítandó követelés tárgya, a kérelem alapjául szolgáló könyvkivonat tartalma szerint, építési tervvázlat, tervezet és költségvetés készítésének, kiírási műveletnek, ajánlatok felülbírálásának, szerződé­sek megkötésének, kiviteli rajzoknak, művezetésnek és ellenőrzésnek a díja. Építésznek, vagy építőmesternek most említett tény­kedéseit — am. kir. Kúria állandó gyakorlata szerint — nem lehet kereskedelmi ügyletnek tekinteni még akkor sem, ha cége be van jegyezve, mert — ami az építtetést illeti — kereskedelmi ügyletek a Kt. 259. §-ának 1. pontja és 260. §-a értelmében csupán az építési vállalkozónak üzlete körében végzett anyagszállítási és munkateljesí­tési ügyletei, míg az itt felsorolt tervvázlatok és költség­­vetések készítése, ajánlatok felülbírálása, (közelebbről meg sem jelölt) szerződések megkötése és építés ellen­őrzése nem tartozik a vállalkozó kereskedelmi üzletének a folytatásához s így ezekre a Kt. 260. §-ának 1. bek. sem vonatkozható. A Trts. 88. §-ának c. pontja szerint pedig könyv­kivonat alapján csak akkor van helye jelzálogjog elő­jegyzésének, ha a könyvek biztosító erővel bírnak és a Kt. 31. §-a értelmében a kereskedelmi könyveknek bizo­nyító erejük csak kereskedelmi ügyletekből eredő perek­ben s így csak kereskedelmi ügyletek tekintetében van. A bemutatott könyvkivonat alapján tehát, amelyben nem kereskedelmi ügyletekből eredő követelések vannak az adós terhére írva, nem lehet jelzálogjogot előjegyezni. .. Pk. V. 2130—1941. — Gébért, — 1941. VI. 4. 523. Kártérítés. Vétőképtelen kiskorú felelőssége. Az elemi iskolából hazatérő 10 év körüli alperes és tanulótársai hógolyóval dobálóztak Ungváron. Az alperes által eldobott egyik hógolyó az arra haladó felperes felszinét kivágta. Fel­peresnek a kiskorú alperessel szemben támasztott kártérí­tési követelését a Kúria a következő indokolással utasítja el: Magánjogunknak az 5420/1939. M. E. számú ren­delet értelmében itt is alkalmazandó szabálya szerint a 12. életévét be nem töltött gyermek cselekvőképtelen, ki­nek a mást károsító tiltott cselekménye magánjogi szem­pontból sem számítható be. A felperes sérüléséből kifo­lyólag tehát az alperes kártérítési kötelezettségét vétkes­sége alapján megállapítani nem lehet. És ennek az alpe­resnek kártérítési felelőssége szempontjából akkori cse­lekvőképtelensége folytán közömbös az is, hogy a kár­tétel idején vásott gyermek volt-e vagy sem. Anyagi jogszabályaink értelmében, aki már csak jog­­védte érdekét jogellenesen, de vétlenül sérti meg, a sér­tettnek ebből eredő és máshonnan meg nem térülő va­gyoni kárát annyiban köteles megtéríteni, amennyiben ez tekintettel a körülményekre, különösen az érdekeit felek vagyoni viszonyaira, a méltányosság megkívánja. A kiskorú alperesnek a tényállásban vázolt cselek­ménye a fentiek szerint vétlen volt ugyan, de azt tár­­gyilag jogellenesnek kell tekinteni, mert a felperes meg­sérülésére, vagyis a felperes jogvédte érdekének tiltott megsértésére vezetett. Az előző bekezdésben idézett jog­­szabály alapján azonban a II. r. alperes kártérítési köte­­lezettségét ezidőszerint megállapítani még­sem lehet, mert ez az alperes a nem vitás tényállás szerint a kár* tétel idejében vagyontalan és keresetképtelen volt és je* lenleg is az. Hogy azután az alperes vagyoni viszonyaiban áll-e, élő a jövőben olyan változás, amely kártérítési felelős­­ségének a méltányosság alapján történő megállapítását indokolttá teszi, az bizonytalan. De vagyoni viszonyai­­nak kedvező alakulása esetén is csak mindkét fél akkori vagyoni viszonyainak tüzetes ismerete alapján lehet el­dönteni azt a kérdést, hogy a megváltozott vagyoni hely­­zetben az alperes kártérítési kötelezettségének meg­állapítását a méltányosság megkívánja-e. A felperes kárának megtérítésére tehát a kiskorú al­perest olyan értelemben sem lehet kötelezni, hogy fize­­tési kötelezettsége ténylegesen attól az időponttól kezdve, álljon be, amikor vagyoni és jövedelmi viszonyai a kár­­térítés fizetését a fennforgó körülmények között lehetővé teszik. — V. IV. 1653—1941. — Ternovszky, — 1941. V. 20 524. Ajándékozási szerződés megtámadása. Felperes az­­zal a kikötéssel ajándékozta ingatlanát az alperesnek, hogy az a felperes részére nyugodt lakást tartozik biztosítani. A felperes később az ajándékozási szerződés felbontása iránt azon az alapon indít keresetet, hogy a felperes az említett szerződéses kikötést nem teljesítette. Az alperesnő férjének szerződésellenes magatartását hozza fel. Alperes azzal véde­kezik, hogy férje nem állván a felperessel szerződéses vi­szonyban, a férje magatartása nem tekinthető szerződése­szegésnek. A Kúria a következő indokolással utasítja el a kerestet: Az ajándékozási szerződés tartalmából nyilvánvaló­­— az alperes nem is tette vitássá —, hogy a felperes azzal azt is célozta, hogy a magárahagyottságát meg­szüntesse és az alperessel való együttlakás keretében a maga részére békés és nyugodt életet biztosítson. Ennél­fogva, ha a szerződés helyes értelme szerint a lakást ter­­mészetben nem is az alperes tartozott szolgáltatni, kö­telességében állott minden oly magatartás mellőzése, amely a nyugodt és békés együttélés komoly megzavar­­ására vezethet. Következőleg az alperesnek a most említett köte­lezettséggel ellentétben álló magatartása alapul szolgál­hat a szerződés felbontására, de alapul szolgálhat erre — figyelemmel arra, hogy ajándékozási szerződésről van szó, a férjének hasonló magatartása is, feltéve, hogy arról az alperesnek tudomása volt s módjában állott azt megakadályozni, vagy legalább ellene előzetesen tilta­kozni, s ezeket elmulasztotta. Az alperesnek és férjének szerződéstbontó áltul ér­­vényesített egyes cselekményeit tekintve, nincs megtá­­madva a fellebbezési bíróságnak az a ténymegállapí­tása, hogy az alperes férje többször éjjel a felperes le­fekvése után s olykor részeg állapotban tért haza, s ilyenkor a felperestől kívánta a felperessel közös laká­­sukba való bebocsáttatását olyképen, hogy a közös la­­kásnak a felperes által elfoglalt külső szobájába bezör­getett. A férjnek ez a magatartása nem róható az alpe­­res terhére, mert a felperes maga sem állította, hogy az alperest vagy annak férjét a késői hazatérésnek, illetve a maga felzörgetésének megszüntetésére felhívta, vagy hogy azok ellen tiltakozott. Megállapította továbbá a fellebbezési bíróság, hogy az alperes férje a felperes lezárt széna pajtájáról a lakatot a felperes cselédjével leverette, a felperes szé­náját — ennek tilalama ellenére — a saját lovaival etette és a felperes házánál termelt 14 kocsi trágyát az apja földjére hordta ki­ Megállapította a fellebbezési bíróság azt is, hogy a pajtában az alperes férjének is volt szénája és szal­mája is. A közös széna etetése azonban nem róható fel az áll IMI. Július 1.

Next