Jogi Hirlap, 1941. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1941-07-05 / 27. szám
JOGI HÍRLAP 210 A harmadik személyek jogának kijátszására irányuló szándék ugyan a jó erkölcsökbe ütközővé teszi a bírói egyezséget is. A bírói gyakorlat értelmében a méltányossághoz képest az ilyen ügylet semmiségének a megállapítása sincs kizárva. A jelen esetben azonban nincs adat arra, hogy a harmadik személyek valóban megrövidültek volna az egyezség folytán. Az egyezség hatálytalanítása éppen az esetleg igénnyel bíró harmadik személyeknek is javára szolgál. Amennyiben az alperes az egyezséget végrehajtaná, jogalap nélkül is gazdagodnék. Ezekre tekintettel nem látszott méltányosnak a bírói jogsegély megtagadása. — V. VI. 344—1941. — Kerekess, 1941. V. 13. 522. Jelzálogjog előjegyzése az építész könyvkivonata alapján. A cégjegyzékbe bejegyzett építész jelzálogjog előjegyzését kéri könyvkivonat alapján, melyben építési terv és költségvetés elkészítésének, ajánlatok felülbírálásának, művezetésnek stb. díjai vannak feltüntetve. A Kúria a következő indokolással tagadja meg a kérelem teljesítését: A kért előjegyzéssel biztosítandó követelés tárgya, a kérelem alapjául szolgáló könyvkivonat tartalma szerint, építési tervvázlat, tervezet és költségvetés készítésének, kiírási műveletnek, ajánlatok felülbírálásának, szerződések megkötésének, kiviteli rajzoknak, művezetésnek és ellenőrzésnek a díja. Építésznek, vagy építőmesternek most említett ténykedéseit — am. kir. Kúria állandó gyakorlata szerint — nem lehet kereskedelmi ügyletnek tekinteni még akkor sem, ha cége be van jegyezve, mert — ami az építtetést illeti — kereskedelmi ügyletek a Kt. 259. §-ának 1. pontja és 260. §-a értelmében csupán az építési vállalkozónak üzlete körében végzett anyagszállítási és munkateljesítési ügyletei, míg az itt felsorolt tervvázlatok és költségvetések készítése, ajánlatok felülbírálása, (közelebbről meg sem jelölt) szerződések megkötése és építés ellenőrzése nem tartozik a vállalkozó kereskedelmi üzletének a folytatásához s így ezekre a Kt. 260. §-ának 1. bek. sem vonatkozható. A Trts. 88. §-ának c. pontja szerint pedig könyvkivonat alapján csak akkor van helye jelzálogjog előjegyzésének, ha a könyvek biztosító erővel bírnak és a Kt. 31. §-a értelmében a kereskedelmi könyveknek bizonyító erejük csak kereskedelmi ügyletekből eredő perekben s így csak kereskedelmi ügyletek tekintetében van. A bemutatott könyvkivonat alapján tehát, amelyben nem kereskedelmi ügyletekből eredő követelések vannak az adós terhére írva, nem lehet jelzálogjogot előjegyezni. .. Pk. V. 2130—1941. — Gébért, — 1941. VI. 4. 523. Kártérítés. Vétőképtelen kiskorú felelőssége. Az elemi iskolából hazatérő 10 év körüli alperes és tanulótársai hógolyóval dobálóztak Ungváron. Az alperes által eldobott egyik hógolyó az arra haladó felperes felszinét kivágta. Felperesnek a kiskorú alperessel szemben támasztott kártérítési követelését a Kúria a következő indokolással utasítja el: Magánjogunknak az 5420/1939. M. E. számú rendelet értelmében itt is alkalmazandó szabálya szerint a 12. életévét be nem töltött gyermek cselekvőképtelen, kinek a mást károsító tiltott cselekménye magánjogi szempontból sem számítható be. A felperes sérüléséből kifolyólag tehát az alperes kártérítési kötelezettségét vétkessége alapján megállapítani nem lehet. És ennek az alperesnek kártérítési felelőssége szempontjából akkori cselekvőképtelensége folytán közömbös az is, hogy a kártétel idején vásott gyermek volt-e vagy sem. Anyagi jogszabályaink értelmében, aki már csak jogvédte érdekét jogellenesen, de vétlenül sérti meg, a sértettnek ebből eredő és máshonnan meg nem térülő vagyoni kárát annyiban köteles megtéríteni, amennyiben ez tekintettel a körülményekre, különösen az érdekeit felek vagyoni viszonyaira, a méltányosság megkívánja. A kiskorú alperesnek a tényállásban vázolt cselekménye a fentiek szerint vétlen volt ugyan, de azt tárgyilag jogellenesnek kell tekinteni, mert a felperes megsérülésére, vagyis a felperes jogvédte érdekének tiltott megsértésére vezetett. Az előző bekezdésben idézett jogszabály alapján azonban a II. r. alperes kártérítési kötelezettségét ezidőszerint megállapítani mégsem lehet, mert ez az alperes a nem vitás tényállás szerint a kár* tétel idejében vagyontalan és keresetképtelen volt és je* lenleg is az. Hogy azután az alperes vagyoni viszonyaiban áll-e, élő a jövőben olyan változás, amely kártérítési felelősségének a méltányosság alapján történő megállapítását indokolttá teszi, az bizonytalan. De vagyoni viszonyainak kedvező alakulása esetén is csak mindkét fél akkori vagyoni viszonyainak tüzetes ismerete alapján lehet eldönteni azt a kérdést, hogy a megváltozott vagyoni helyzetben az alperes kártérítési kötelezettségének megállapítását a méltányosság megkívánja-e. A felperes kárának megtérítésére tehát a kiskorú alperest olyan értelemben sem lehet kötelezni, hogy fizetési kötelezettsége ténylegesen attól az időponttól kezdve, álljon be, amikor vagyoni és jövedelmi viszonyai a kártérítés fizetését a fennforgó körülmények között lehetővé teszik. — V. IV. 1653—1941. — Ternovszky, — 1941. V. 20 524. Ajándékozási szerződés megtámadása. Felperes azzal a kikötéssel ajándékozta ingatlanát az alperesnek, hogy az a felperes részére nyugodt lakást tartozik biztosítani. A felperes később az ajándékozási szerződés felbontása iránt azon az alapon indít keresetet, hogy a felperes az említett szerződéses kikötést nem teljesítette. Az alperesnő férjének szerződésellenes magatartását hozza fel. Alperes azzal védekezik, hogy férje nem állván a felperessel szerződéses viszonyban, a férje magatartása nem tekinthető szerződéseszegésnek. A Kúria a következő indokolással utasítja el a kerestet: Az ajándékozási szerződés tartalmából nyilvánvaló— az alperes nem is tette vitássá —, hogy a felperes azzal azt is célozta, hogy a magárahagyottságát megszüntesse és az alperessel való együttlakás keretében a maga részére békés és nyugodt életet biztosítson. Ennélfogva, ha a szerződés helyes értelme szerint a lakást természetben nem is az alperes tartozott szolgáltatni, kötelességében állott minden oly magatartás mellőzése, amely a nyugodt és békés együttélés komoly megzavarására vezethet. Következőleg az alperesnek a most említett kötelezettséggel ellentétben álló magatartása alapul szolgálhat a szerződés felbontására, de alapul szolgálhat erre — figyelemmel arra, hogy ajándékozási szerződésről van szó, a férjének hasonló magatartása is, feltéve, hogy arról az alperesnek tudomása volt s módjában állott azt megakadályozni, vagy legalább ellene előzetesen tiltakozni, s ezeket elmulasztotta. Az alperesnek és férjének szerződéstbontó áltul érvényesített egyes cselekményeit tekintve, nincs megtámadva a fellebbezési bíróságnak az a ténymegállapítása, hogy az alperes férje többször éjjel a felperes lefekvése után s olykor részeg állapotban tért haza, s ilyenkor a felperestől kívánta a felperessel közös lakásukba való bebocsáttatását olyképen, hogy a közös lakásnak a felperes által elfoglalt külső szobájába bezörgetett. A férjnek ez a magatartása nem róható az alperes terhére, mert a felperes maga sem állította, hogy az alperest vagy annak férjét a késői hazatérésnek, illetve a maga felzörgetésének megszüntetésére felhívta, vagy hogy azok ellen tiltakozott. Megállapította továbbá a fellebbezési bíróság, hogy az alperes férje a felperes lezárt széna pajtájáról a lakatot a felperes cselédjével leverette, a felperes szénáját — ennek tilalama ellenére — a saját lovaival etette és a felperes házánál termelt 14 kocsi trágyát az apja földjére hordta ki Megállapította a fellebbezési bíróság azt is, hogy a pajtában az alperes férjének is volt szénája és szalmája is. A közös széna etetése azonban nem róható fel az áll IMI. Július 1.