Jogi Hirlap, 1943. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1943-07-03 / 27. szám
1943. július 3. JOGI HÍRLAP flál tartási kötelezettség alól, kivéve ha felek eltérő megállapodást létesítettek, avagy a családjogi viszonylatiján mindenkor figyelembe jövő méltányosság teszi szükségessé a férj mentesítését. Adott esetben az utóbbi szempont alkalmazása lépett előtérbe. A meg nem támadott tényállás szerint ugyanis alperes nem csupán a felperes gondozásában levő 2 kk. gyermek tartásáról önként gondoskodik az árvaszék részéről megszabottat meghaladó mérvben, hanem a saját eltartásában élő fiú gyermekéről is. Ilyen körülmények között nem volna a családjogi viszonyokban alkalmaaandó méltányossággal összeegyeztethető, hogy a saját, valamint gyermekei eltartására a 17 holdnyi saját ingatlanon kívül egyéb vagyonnal nem rendelkező felperes, a szülei háztartásában élő és az alperestől visszaperelt, 21, hold ingatlant egyharmadában haszonélvező felperes részére ideiglenes nőtartást fizessen. Erre az alperes a saját és a tartásra kötelezett gyermekei megélhetésének veszélyeztetése nélkül jelenleg nem képes. — С. III. 256—191,2. — Kerekess. — 191,3. IV. 28. 539. Utólagos házassággal törvényesített gyermek törvényeségének megtámadása. A férj a gyermek anyjával kötött házasságával egyidejűleg közjegyzői okiratban, majd az elöljáróságon is elismerte, hogy a gyermek tőle származik. Ezt az elimerést később a gyermek támadja meg s bizonyítékul arra hivatkozik, hogy a férj és az ő anyja mások előtt elismerték, hogy ő nem a férjtől, hanem egy másik férfitől, B-től származik. Vitás, hogy a közokiratban foglalt elismeréssel szemben a gyermek bizonyíthatja-e azt, hogy ő nem az elismerő férfitől származik, és hogy a bizonyítani kívánt nyilatkozatok alkalmasak-e ennek igazolására. A Kúria megállapítja, hogy a gyermek a közokiratban foglalt elismertetése dacára is jogosítva van annak bizonyítására, hogy ő nem az elismerő férfitől származott, az elismerő házastársak magánnyilatkozatai azonban nem alkalmasak a közokiratba foglalt elismerés megerőtlenítésére. Indokolt: Jogszabály ugyan, hogy a gyermek törvényességét kizárólag a férj támadhatja meg, de ez a jogszabály csak olyan gyermek javára áll fenn, aki származásánál fogva törvényes, vagyis házasságban született, illetve fogantatott. Az utólagos házassággal törvényesített gyermek származását tekintve törvénytelen, olyan jogszabály pedig nincs, mintha a férjnek azt a jognyilatkozatát, amelyben az ilyen gyermeket a magáénak ismerte el, csak a férj támadhatná meg. Ez a jog megilleti a jognyilatkozatban közvetlenül érdekelt árnyát és gyermeket is. Családjogunk szerint, ha az anya a házasságon kívül született gyermekének nemzőjével utóbb házasságot köt, ezzel a gyermek mindkét szülőjének törvényes gyermekévé válik. Az utólagos házasságnak ez a törvényesítő hatálya függetlenül a házastársok akaratától a házasság megkötésével már a jogszabályinál fogva beáll, vitás csak az apaság kérdése lehet. Az apaság kérdését családjogunk vélelemmel dönti el: az apa az,uki az anyával a fogantatás időszakában nemileg éritkezett. A nemi érintkezés ténye általában az arra hivatkozó fél részéről perrendszerűen bizonyítandó; nincs azonban ily bizonyításra szükség akkor, ha a házasságon kívül született gyermek anyjával utóbb házasságra lépő férj a gyermeket a saját nemzéséből származottnak elismeri, mert az ily elismerés jogi vélelmet létesít, amely szerint az ellenkező bebizonyításáig valónak kell venni, hogy a férj az anyával a fogantatás időszakában nemileg érintkezett. Ez a vélem az elismerés alakjára való tekintet nélkül fennáll, vagyis fennáll akár szóval, vagy írásban, akár magán- vagy közokiratban történt. Az elismerés alakjának csupán az ellenbizonyításhoz való jog szempontjából van jelentősége, nevezetesen, ha az elismerés érvényesen létrejött közokiratban történt, a vélelemmel szemben az ellenkezőt a férj nem is bizonyíthatja (737. P. H.), s ugyanily elbírálás alá esik az anya is akkor, ha, — mikért a jelen esetben, — a gyermek elismerése a közokiratban vele együtt és közösen történt, vagy, ha az elismerést másmódon, de közokiratban az anya is magáévá tette. A gyermeknek az elismerő jognyilatkozat tartalmi valóságáról semmiféle közvetlen tudomása nem lehet, a vélelemmel szemben az ellenkező bizonyításhoz való jog tehát a gyermeket az elismerés alakjára való tekintet nélkül korlátlanul megilleti. A bizonyítás tárgya azonban mindig ugyanaz marad, akár maga a férj vagy az anya, akár a gyermek támadja is meg azt. Az elismerő nyilatkozattal szemben fellépő félnek minden esetben az abban gyökeredző jogi vélelmet, amely szerint a férj az anyával a fogantatás időszakában nemileg éritkezett, meg kell döntenie és mert nemleges körülményt bizonyítani rendszerint nem lehet, e célból olyan tényeket kell bizonyítani, amelyekből okszerűen arra a következtetésre kell jutni, hogy a fogantatás időszakában a férj az anyával nemileg nem is érintkezhetett. A felperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy az apaság kérdésében elsősorban a házasságot kötő felek nyilatkozata az irányadó. Valóban ebben a kérdésben a legközvetlenebb tudomásuk a házasfeleknek van, épen ezért nyilatkozatuknak döntő jelentőséget kell tulajdonítani. Ezt teszi családjogunk is, amikor a férj elismerő jognyilatkozata alapján minden további bizonyítás nélkül apaságának jogi vélelmét felállítja. Dr. A. 1900. évi szeptember hó 17. napján közjegyzői okiratban ismerte el, hogy a felperes nemzője, illetve természetes atyja ő, egyben beleegyezett abba, hogy atyai minősége, valamint utólagos házasságuk, a gyermek születési anyakönyvében feljegyeztessék. Ezt követően a nevezett és felperes anyja 1901. évi február hó 1. napján együtt jelentek meg a budapesti VII. kerületi elöljáróságon és ott „hit alatt“ vallották, hogy a felperest együtt és egymással nemzetek s erre a vallomásukra az esküt letették. Az ügyletszerűen tett, ismételten is közokiratba foglalt és esküvel megerősített esekből a jognyilatkozatokkal szemben semmi súlya nincs annak, hogy dr. A. és a felperes anyja mások előtt akként nyilatkoztak, hogy a felperes nem dr. A.-tól, hanem B.-től származott. — C. III. 1207—191,3. — Kerekess. — 191,3. V. 19. 540. Osztályos egyesség megtámadása tévedés címén.. Felperes a férje hagyatékára kötött osztályos egyességet azon az alapon támadja meg, hogy hagyatékra vonatkozó jogai felől az egyesség megkötésekor tévedésben volt annak folytán, hogy a hagyatékot tárgyaló közjegyző nem világosította fel őt megfelelően, az adott felvilágosításai pedig tévesek voltak. A Kúria a következő okokból utasítja el a keresetet: Ha ez valós, a megkötött osztályos egyesség a felperes tévedése matt csak abban az esetben érvényteleníthető, ha a szükséges felvilágosítás elvulasztása, illetőleg a megadott felvilágosítás helytelensége folytán keletkezett tévedésen felül az is megállapítható, hogy a felperes az osztályos egyességgel kisebb értéket kapott, mint amennyi a törvényes öröklés rendjén reá háramlott volna és hogy ennek folytán az alperesek a felperes hátrányára ingyenes előnyhöz jutottak. Mivel pedig az adott esetben az alperesek az osztályos egyesség rendelkezéseivel nem jutottak a felperes hátrányára ingyenes előnyhöz, a felperes az osztályos egyességet akkor sem támadhatja meg sikerrel, ha való is az az állítása, hogy azt az őt megillető jogok tekintetében fennállótt tévedésben kötötte meg. — С. I. 1270— 191,3. — Jakab, — 191,3. V. 11. Eljárási 1ош 541. Htáskört kizáró jogszabály érvényessége. — A felperes volt dohánygyári munkás nyugbérkövetelésével szemben az alperes államkincstár pergátló kifogást jelentett be azon az alapon, hogy az 5466—1912. P. M. szám alatt kiadott dohánygyári nyugbérszabályzat a szóbanforgó nyugbérigények érvényesítésénél a bírót éént kizárta. A fellebbezési bírság a pergátló kifogást elvetette, mert felfogása szerint a hivatkozott miniszteri rendelet a bírói utat jogszerűen nem zárn