Jogtudományi Közlöny, 1913

1913-11-28 / 48. szám

430 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY, 44. SZÁM: nem hagynak bizonytalanságban a személynek azon erkölcsi javai iránt, amelyeket a törvény védelmébe vesz. Ezekből a szerkesztési példákból kétségtelen, hogy egy minden állampolgárra kötelező törvénykönyvnek legalább is meg kell kö­zelítenie a német polgári törvénykönyv részletezését. Különösen oly jogviszonyok szabályozásánál, amelyekre eddigelé törvényes intézkedések hiányzottak. A közzétett két szöveg a magyar polgári törvénykönyv ter­vezetében egymástól eltér szerkezeti szempontból. Amennyiben az első szövegben részletesebb megoldást talált az immateriális érdek védelme. Az első szöveg 87—93. §-ai megfelelő hivatkozás­sal a károkozó cselekményekre, felsorolják a személynek a jog által védett elemeit. A második szöveg a felsorolást mellőzi és elégnek tartja a jogvéd­te érdek fogalmát. Ez azonban szerintem éppen azért, mert új jogviszonyok szabályozásáról van szó, elég­telen. A második szöveg szerkezeti szempontból tökéletesebb, mert általánosabb. Ez helyén van akkor, amikor a részletes felsoro­lásról, mint a jelen esetben is, előre le kell mondanunk. De ki­fogásolható a megérthetőség szempontjából. A személyiség védelmére, ha elegendő is a második szöveg 21. és 22. §-ai, ezek csak a tizenötödik c­ímben foglaltakkal nyújthatnak teljes védelmet. Az összefüggést feltüntető hivatko­zás tehát nem mellőzhető. Az első szöveg 87. §-ában említett cébecsü­leti szó kihagyását is hibának tartom. Bár kifejezetten ezt a német polgári törvény­könyv sem említi. Úgyszintén felemlítendőnek találom a személy hitelét és kártérítésre kötelezhetőnek azt is, aki másnak hitel­képtelenségéről, vagy személyi megbízhatatlanságáról valótlant híresztel. Igaz, hogy ezek világosan vagy burkoltan benne vannak a jogvédte érvek fogalmában. A becsületet pl. a büntetőtörvény­könyv eddig is védte, a büntetőperrendtartás pedig a sértettnek a büntető ítéletben foglalt megállapításon túlmenő vagy elutasí­tott magánjogi igényét a polgári bírósághoz utasítja, azért ilyen igények a legritkább esetben fordultak meg a polgári bíróság előtt. De a büntetőtörvénykönyv pl. nem bünteti azt, aki másnak hitelképtelenségéről állít valótlanságot. Ezen a kívánalmon nem változtat a német polgári törvény­könyv 824. §-ának megfelelően szövegezett 1479. §. második be­kezdése sem, mert a német polg. törvénykönyv 824. §-a oly prae­misiákat tartalmaz, amelyek a tervezet második szövegének em­lített 1479. §-ából hiányzanak és amelyek nélkül a tervezet szö­vegezése hiányos. E szövegezés mellett is megtalálhatja a bíró a kártérítési okot, de nincs kizárva az sem, hogy a tizenötödik czím második fejezetében a felsorolásokat taxatívnak tekinti és akkor a fel nem sorolt, de tényleg károkozó cselekményekért kártérítést nem ítél meg. Ami pedig az egész jogintézmény két­ségtelenül nagyjelentőségű nevelő hatását tenné koc­kára . Dr. Kovács László: Jogi különösségek. Hitelezők becsapásának új típusa. Van Budapesten egy (X. szanatórium)) czégű részvénytársaság. Ez a vállalatot bérbe­adja és kiköti, hogy a bérlő ügyleteiben a saját nevét nem, ha­nem csak a vállalat czímét használhatja. Így is történik ez, ami­kor a bérlő vagy alkalmazottjai a vállalat részére árukat ren­delnek. Talán megtörténik az is, hogy megemlítik a bérlő orvos nevét, ami azonban nem fontos az eladó előtt, aki az árut a vállalat czégét viselő helyiségbe szállíttatja. Amidőn aztán fizetésre kerülne a sor, ezt senki sem akarja vállalni s a hitelező kénytelen perelni. A czégjegyzékből meg­szerzi az adatokat és a kereseten a részvénytársaság pontos adatait megjelölve, érdeklődéssel várja a védekezést, mert tudja, hogy szerződésszerű árut szállított és megfelelő árakat számított, az áruk átadását pedig a vállalat czímére czímezett és egy alkal­mazott aláírásával ellátott átvételi elismervényekkel bizonyítja. A perben tényleg sem az átvétel, sem az áru minősége és ára ellen kifogás nem merül fel, hanem egyszerűen előállnak a bérleti szerződéssel és az árut átvevő alkalmazott, beismerve az elismervények aláírását, kijelenti, hogy az árut nem a vállalat, hanem a bérlő részére rendelte és vette át s a csupán XX. sza­natóriumi czimű jelzéssel ellátott elismervényeket nem is irta volna alá, ha azokon a cérészvény társaság® is ki lett volna tün­tetve. Ezek alapján a biróság a keresetet elutasítja s mondják, hogy számos hasonló per ugyanily sorsban részesült. Kérdés már most, ki az, aki a gyanútlan hitelezők tömegét ily módon becsapja? A részvénytársaság vállalat-e, vagy a bérlő, vagy az alkalmazott? Ezt fejtsék meg a büntetőjogászok, az azonban bizonyos, hogy ily, nyilvánvalóan a hitelezők kijátszá­sára irányuló furfangot nem lenne szabad bírói ítélettel szankczio­nálni, még akkor sem, ha az ítélet indokolását contra legem kellene is az anyagi igazság érdekében konstruálni. Végrehajtási ügy kálváriája. Egy 200 koronás ügyben oly időben jutottam felülfoglaláshoz, amidőn az ügyfelemet egy hó­nappal megelőző alapfoglaltató javára tudtomon kivül az árverés már ki volt tűzve. Igy tehát árverési hirdetményt nem kaptam és csak utólag értesültem a budapesti V. ker. kir. járásbíróság 1913. V. XXV. 405/5. számú végzéséből, hogy az árverést meg­tartották s a kiküldött, miután elsőbbséget nem jelentettek be és előző foglaltató nem volt, az árvereltetőnek megengedte, hogy követelése fejében vásárolhasson, illetve neki a befolyt vételárat azonnal kiadta. Az árverési jegyzőkönyv tanúsága szerint a végrehajtató 2000 K és járulékaiból álló követelésére az árverésen 1567 K 50 f. folyt be, ezt résztörlesztésül kapta ; mégis ugyanakkor a javára lefoglalt és ügyfelem javára felülfoglalt ingókból öt tétel­nek, amelyek becsértéke 484 K, elárverezését nem kívánta és azok vele szemben a zár alól feloldottak. Így tehát ezek az ingók ügyfelem követelésének fedezetéül zár alatt maradtak. Költség­kímélés czéljából felem érdekében hivatalbóli eljárást kértem. Ennek daczára a kiküldött az eljárást nem folytatta, hanem az iratokat azzal a téves jelentéssel mutatta vissza, hogy az ingók már elárvereztettek. A tévedést a bíróság sem vette észre, hanem előterjesztésre volt szükség, hogy az eljárás folytatását kieszközöljem. Ez azonban már írott malaszt maradt, mert az 1912. Fh. 916/10. számú végzés szerint a végrehajtást szenvedő időközben Budára költözött. Következett az adós lakásának kipuhatolása és az iratok áttételének kérelmezése. Az erre vonatkozó kérvény beadásától közbenső sürgető kérvények utján mintegy három hónap alatt sikerült a megfelelő összes iratokat az I—III. ker. járás­bírósághoz áttétetni. Itt végre 1913. V. 4870. sz. a. 1913 október 23-ra kitűzték az árverést. Október 21-én óvatosságból felhívtam a budai kiküldött figyelmét arra, hogy 23-án az árverést hivatalból kell foganato­sítania. Ekkor értesültem arról, hogy bár a kézbesítések rend­ben vannak és a hirdetmény jogerősnek mondatott ki, a bíróság épp aznap az eljárást «igény miatt® felfüggesztette. Ennek folytán a jegyzői irodában a következő tényállást állapítottam meg. Az adós ellen Budán is foganatosítottak 1913 májusban történt odaköltözködése után végrehajtást. A pesti végrehajtató és egyszemélyben árverési vevő a budai végrehajtató ellen igénykeresetet indított azon az alapon, hogy az ingók árverési vétel czímén az ő tulajdonai s ő azokat az adósnak használatra engedte át. Természetes, hogy ez az igény csak azokra az in­gókra terjed ki, amelyeket az igénylő az árverésen tényleg meg­vett, nem pedig azokra is, amelyek el nem árvereztettek és ügyfelem javára zár alatt maradtak. Már most az igénylő 1913 októberben a felem javára kibo­csátott hirdetmény folytán kérvényt ad be, amelyben a folya­matban lévő igénypert ügyfelemre kiterjesztetni kéri. S erre a bíróság az eljárást rövid úton, a kiküldöttnek adott utasítással, felfüggeszti. Pedig nyilvánvaló, hogy a pesti bíróság által foganatosított végrehajtással szemben nem lehet a budai bíróság előtt igényt érvényesíteni. Kétségtelen, hogy a februárban foganatosított végrehajtásra nem lehet a májusban indított igénykeresetet ki­terjeszteni. Végül bizonyos, hogy a februári foglalás ellen októ­berben érvényesített igény nem lehet halasztókatályu. Három ok is forgott tehát fenn, hogy az eljárásnak szabad folyás en­gedtessék s a biróság mégis hatalmi szóval, törvényes indokolás nélkül rendelkezik. Mindezt a kiküldöttnek levélben megírtam és fegyelmi fe­lelősségére való utalással felkértem, hogy az árverést tartsa meg.

Next