Jövő, 1921. április (1. évfolyam, 32-57. szám)
1921-04-08 / 38. szám
Péntek, 1921 április 8 igaz. De be kell látnia mindenkinek, hogy erről ő nem tehet. Ebben neki semmi része nincs. Sőt! Dani és elődei ugratás sok mindent Megpalbiltak és rég is tettek azért, hogy az áldott földet áldatlan halások eshihelyévé tegyék. Sokszor sikerült is ez nekik, de az áldott földben rejlő gazdag őserő e húlások ellenére is, mindig új és gazdag tírágzásnak indult. Lehet, hogy ennek oka abban kereshető is található, hogy Károly ősei és elődei kírály előszerettei saját legjobb fiainak vérérei trágyázhatták az áldott földet. Elég, ha ez alkalommmnt az aradi tizenháromra és Martinovicsékra gondolunk. Mondták is valaha mintegy dacon tiltakozásai a latinos műveltségi világban, hogy „laetiis florebit e tranco*. Azt is mondja nevezett Károly, hogy az áldott midtől való távollét minden perce elviselhetetlen fájdalom neki. No nézd csak ! Hit olyanokat szokott volt az áldott földön tartózkodni? Volt talán Hadán udvartartása ? 1 Állandóan, vagy legalább hosszabb ideig szokott évente Magyarországon lakni ? 1 Úgy tudjuk, hogy még koronázása napján is úgy elszökött a drága áldott föld fővárosából sz ünnepség után, mint akit bottal kergetnek. Persze, persze, el kell most ismerni az áldott föld utáni nagy és hirtelen támadt epekedését, ha a civillistára, a budai várra, Gödöllőre és a királyi stallum egyéb kellemes ingredienciáira gondolunk. Ds még hozzá most és Pringins-nal és mai helyzetével szemben, amikor még Vázsonyi támogatására is kénytelen súlyt helyezni. Nem királyoknak, de terézvárosi zsidó fűszereseknek is kevés örömük lenne ebben a helyzetben és ebben a támogatásban. Nevezett Károly ama állítása, hogy az 1918. és 1919. évi események áldatlanok valának, szintén nem minden alap nélkül való. De nem volt ám kutya az 1914., 1915. és a további évek áldatlansága sem, amely áldatlanság szerves összefüggésben látszik lenni az ezutáni, 1918. és 1919-iki áldatlansággal. Viszont, hogy Magyarország az újjászületés útján van, az Károly távollétével látszik némi kapcsolatban tenni. Ama, az Országos Függetlenségi és 48-as Köztársasági Párt álláspontjával is megegyező kijelentés hogy „viharos események” következtében megszűnt az 1867-es kiegyezés és a Pragmatica Sanctia, csak helyeselhető. Kár, hogy e megszűnés mielőbbi bekövetkezése érdekében egykor igen sokat tevékenykedő, magyar politikusok oly sokszor voltak kénytelenek különböző fogházakat megöltni Sőt voltak olyanok is, akik különösen a Pragmatica Sanctió elleni küzdelmükben kénytelenek voltak Kufstein, Munkács, Lipótvár és más városok hosszabb ideig tartó önkénytelen látogatását is eszközölni. Meg vagyunk győződve róla, hogy a Viharos Események is így jártak volna, ha időközben Hadsereg Felbomlás, Vesztett Háború, Októberi Forradalom és más destruktív elemek be nem vándorolnak az országba és magukat a derék ügyészeket is el nem térítettek volna ama áldatlan időkben hivatásuktól. De eltérítették. És íme, most a .koronás királyt* is eltérítik. Mert a .koronás király* is azt tari, hogy Viharos Eseményeknek oly jogromboló és megszüntető erőt és hatást tulajdonít, mely hatás az ősi alkotmányon és a magyar urak alkotmányos fölfogását is mély sebet üt. Mert kérem ? Ma a Viharos Eseményeknek nevezett Forradalom jogromboló szert megszüntetni képes bizonyos törvényeket, sőt sarkalatos alkotmányrendelkezéseket is, akkor nem vonható kétségbe nevezett Forradalom oly jogalkotó ereje sem, amellyel bizonyos gonosz családokat pokolba kergethet és egy igázott országot átalakíthat népköztársasággá. Nem is szólva arról, ha ezt a jogalkotó cselekedetet egy ország népének viharzó lelkesedése és örömriválgása kíséri. Az események logikus fölfogása és a Károly írásába foglalt gondolat következetes végiggondolása ugyanis azt a kétségtelen igazságot eredményezi. Károlyon és jogászain van most már sor, hogy ezt a kérdést kibogozzák és ezuton követendő politikai cselekedeteik sorába, mint elvi és elméleti alapot beékeljék. Ezzel szemben tényként állapítható meg, hogy egy konszolidált stb. Magyarország most tényleg európai érdek. Ebből a szempontból látszanak cselekedni ultimátumaikkal a kisén nagyontánt is, amikor Károlyt hoszabb svájci tartózkodásra kérték föl. Hogy a külföldi államok — bár Károly mást tételezett föl — mégis így jártak el, annak nyilván olyan oka van, amelyet az illetők gyáván elhallgatni látszanak. Félnek a háborútól és egyéb, a Habsburg restaurációval velejáró dolgoktól. Szégyelhetik gyávaságukat! A csúnyák! És talán éppen ennek tulajdonítható, hotty Károly fölajánlja a szeretett hazának a vérét is. Bármily szép ez Károlytól és bármennyire elhisztük neki, hogy sőt komolyan gondolta, sajnáljuk, hogy a teát ajánlattal sem foglalkozhatunk behatolai. Gondoltak már a mitt kétes, hogy Károly elfogatóran éa ezt fogja ígérte, amikor kijelentette, hogy élve sem hagyja el az ormeágat. A tett ajánlat mert egyébként im aktuális. Kár, hogy a Doverdói, vagy Gallaiában nem említette Károly ezt a dolgot. Nagy kár, mert harsban elesett király, piái* Bahahirg, nagyon emelte volna népiak preelláziét *s anyagisa gondolkodása Nyegat nemében. Ilyen még agy se történt soha. Sok mindent hondott rólak össze a történelem, de ezt még se merte. Egy se halt meg közülök se harcban, se ügy szolgálatában. Tégis, hogy a nemzet támogassa azt a férfiút, aki a nemzetgyűlés bizalmából — hangtúlyomunk, hogy nem Károly bizalmából — intézi az államfői dolgokat? — Tessék csak est rábízni Horthyra, Héjjassra és a különítményekre ! Majd ők eligazítják! Merjen csak a nemzet stent támogatói, majd megtanítják ők méreare! Bünteteted a nyakára küdldik Pragmatica Sanctia nélkül is a Habsburgokat ! Vagy internálják az egész nemzetet — Hajmáskürre. A „ keresztény nemzeti* kanna* nem ősi, de keepot erőteljes és hikacsekes alkotmány* értelmébe*. (▼. ..) igye Habsburgi Károly csak ideiglenes tartózkodási engedélyt kapott Svájcban. Bern, április 7. Károly exkirály ideiglenes svájci tartózkodásának helyét még nem állapították meg. Arról, hogy Waadt kanton vagy valamelyik más határmenti kanton befogadja, szó sem lehet A Habsburgoknak sehol sincs barátjuk. — A JI v 8 prágai munkatársétél. — Brigs, április 7. A „Czas* vezércikkben foglalkozik az egyes nemzeteknek a magyarországi királykérdésben elfoglalt álláspontjával. Hogy a hlevéti események komoly jellegűek voltak, •* nem Károly érdeme, hanem csak a viszonyok természetes következménye. A kalandnak az adott fokozott jelentőséget, hogy leleplezte bizonyos magyar pártoknak nagy befolyását, amely pártok sehogysem tudnak megbékéülni a középeurópai új állapotokkal. Olaszország abszolút lojális magatartást tanúsított, amidőn támogatta a kisántant erélyes politikáját. Az Olaszországgal való együttműködés, amely nem hiszéniben Benes érdeme, azt mutatja, hogy Olaszország erélyesen követni akarja az új középeurópai politika irányelveit Anglia ugyan hivatalosan nem nyilvánította ki fölfogását, de a lapok cikkeiből arra lehet következtetni, hogy ott valamennyi párt, talán a konzervatívok kivételével, a Habsburgok ellen van és a normális viszonyok mielőbbi helyreállását óhajtja. Franciaországnak nagy érdeme, hogy kezdeményezte az antant újabb, határozott Habsburg-ellenes deklarációját. Kétségtelen, hogy Franciaországba m még mindig vannak olyanok, akik legyőzhetetlen tiszteletet éreznek félként királyok iránt, ha esőknek száma elenyézően csekély. A lap végül idézi egy kiváló politikusnak azt a kijelentését, hogy a kisántánt* száz év óta az egyetlen ésszerű politikai koncepció, amely Európában megszületett. Csak a papok hozozik okot... — A J I * I prágai munkatársától. — Prága, április 7. A „Ceske Köve“ élesen támadja a klerikális k örökét, amelyek ragaszkodnak a Habsburg-dinantiéhos és annak érdekében agitálnak a nép között. A kassai homokporendiak nagypénteken latinafalvi imát mondtak Károlyért. A pozsonyi jezsuitaronda magyar politika szolgálatában ált. A lap fölhívja a kormány figyelmét, arra, hogy a klerikálisok nemcsak országszerte, hanem nemzetközien is megszervezve, marósan küzdenek a reakció érdekében. A csehszlovák köztársaság esküdt ellenségei. Hitlgburf-állenos tüneté a Bratiaulavában. — A Jivi hiszlavisral tadéeltéjétél. — Bratiszlava, április 7. A bratiszlavai munkásság pénteken este nagy tüntető gyülést tart. A nagygyűlés napirendje : a Habsburgok visszatérése elleni erélyes tiltakozás. A gyűlés egyik előadója Dérer Iván volt szlovák miniszter. Az oporsíti azlovákok tiltakozása a restauráció ellen. — A J I v I bratiszlavai taj feltérités. — Bratinalava, április 7. . A szlovák nemzeti- és kisgazdapárt Eperjesen gyűlést tartott, amelyen foglalkoztak a Károly-puccsal és tiltakoztak a habsburgi restauráció gondolata ellen. A gyűlés szónokai Hodzsa Milán és Stodola Kornél voltak A Károly-affér a bévai munkástanácss előtt Bécs, április 7. A bécsi munkástanács tegnap foglalkozott a Károly-afférral Adler Frigyes előadó kifejtette, hogy a reakció gyönge előretörő** nem tett indokolttá nagyobb mértékei ellenintézkedéseket, amineket — például a munkásság felfegyverzését — a kommunisták követeltek. A fő cél az volt, hogy Károly kudarcát a lehetőségig fokozzák és nyilvánvalóvá tegyék. Strobekre — mondotta Adler — nem kell ágyúval lőnni. A munkásságnak azonban továbbra is résen kell lennie. Tornán kommunista követelte a bűnösök megbüntetését, Schober rendőrfőnöknek és mindanoknak a tartományi csendőrparancsnokoknak lemondását, akiknek körzetén Károly keresktei utazott. Az „Arbeiter-Zeitung- kön” a római „Oeservator* Romano* (A Tatikán lapja. — A szerk.) jelentését, amely szerint Piffl bécsi Kersegérsek Károly Magyarországba való megérintését a bévai rendőrfőnökság értesülése előtt egy nappal jelentette a bévai nanciusnak. Roimor a KiroIjr-puooaróL Dr. Renner volt osztrák államkancellár szerdán egy klontenneuburgi gyűlésen foglalkozott a magyar eseményekkel és többek között a következőket mondotta: — A habsburgi vakmerő próbálkozása következtében majdnem újabb szörnyű szerencsétlenség szakadt reánk. Minthogy a csehek, jugoszlávok és románok el vannak határozva arra, hogy a Habsburgok visszatérését minden körülmények között megakadályozzák, Károlynak királlyá való kikiáltása az azonnali háborút jelentette volna. De a kaland még Magyarországon sem sikerült. Majd még kiderül, hogy a monarchista kurzus még Magyarországon is csak tiszta blöff, hogy a kispolgárnak, a parasztnak és a munkásnak még Magyarországon sora jut eszébe, hogy a monarchiát vissza vágyja. A legnagyobb megrázkódtatások és kétségbeesés pillanatában egy tiszti csoport, megvásárolható vagy gonosztévő elemeknek összegyűjtésével katonai hatalmat szervezett és a népet elnyomta. Egyesülve az arisztokratákkal, a papokkal, a tőkésekkel és a sajtóval, magukhoz ragadták a hatalmat, a népnek pedig beadták azt a mesét, hogy mindez a rend és a királyság érdekében történt. De a királyság eszméjét csak ürügyül használták, hogy a saját fegyveres uralmukat, valamint a tőke és a nagybirtok uralmát újból helyreállítsák. Most azonban, hogy ennek az uralomnak birtokába jutottak, a királyság szimbólumára sincsen szükségük. De mindenesetre inkább fogadják el a királyság szimbólumát, mint a királyt valóságban. Ezért újból hazaküldték és még Szombathelyen sem mozdult meg egyetlen ember, hogy a királyért tüntessen. A polgárok és a parasztok rá sem hederítettek; ezek is elég érettek és elég okosak, hogy megértsék, hogy a monarchia a háborús veszedelem fölidézését jelenti és az országot új katasztrófába kell hogy vezesse. Beszéde további folyamán Renner a köztársaság és a királyság közti különbséget fejtegette és megállapította, hogy míg a monarchia a militarizmustól, az egyháztól és a bürokráciától, valamint ezeknek az államban való uralmától el nem választható, addig a köztársaság nem ismeri a kevesek uralmát a s nép milliói fölött. z si Gniesswein-ünnep. Irta Szász Zoltán. Budapest, április 6. Túl azon az eléggé nem méltányolható jelentőségen, amivel Giesswein Sándor 40 éves írói múltjának megünneplése bírt, jelentkeztek ennek az ünnepnek olyan szélesebb érvényű és egyben égetően aktuális tünetei is, amelyek valósággal szabadságünneppé tették ezt a matinét Ma Magyarország lelkének jobbik fele néma. Cinizmussal kevert apátia lett úrrá a legtöbb emberen, aki nem tartozik a kormányhoz sekmai helyzetet kizsákmányoló egyéb hatalmasok társaságához. A felszínes szemlélő tehát azt hiheti, hogy a szabadságnak, a kultúrának, a haladásnak, a szociális gondolkodásnak már csak pihegő foszlányai élnek. A cenzúrázott sajtó legalább ezt mutatja. Rendkívül becses tehát minden alkalom, amely revelálja azt az elnyomott jobbik Magyarországot, amely külömböző politikai pártokra oszlottal bár, de a haladás és szabadság szeretetében, a rajtatipró mai gyalázatos uralom gyűlöletében egyesülten és és kitart a kereszténykurzus zsarnoksága alatt is. Ilyen volt a Giesswein-matiné, melyet azAuróra* szerkesztősége rendezett a Zeneakadémia nagytermében. Kivételes volt az az ünnep már azért is, mert, mint ezt maga Giesswein rövid köszönő szavaiban kiemelte, beszéd az ünnep folyamán nem hangzott el. Valóban inkább hangverseny volt az egész, néhány költemény elszavalásával tarkított hangverseny. Persze, a program és a szereplők így is beszéltek. A mank Adalárda énekelt s a költemények nemes értelemben politikai költemények voltak. De mégis leritt a programról az a törekvés, hogy nehogy politikainak lássék, hogy nehogy Giesswein jelenlegi kurzusellenes szereplésének dicsőítésévé — fajuljon. De ami az ajkaknak tilos volt, ott lüktetett a szívekben. Maga a közönség különben is érdekesebb volt a, mellesleg szólva, igen ízlésesen összeállított műsornál. Mert kongresszusa volt Budapest szellemi és erkölcsi elitjének. A nemrég alakult Munkás- és polgárszövetség vezető tagjai mellett jelen voltak az októberi forradalom itthon maradt szereplői. Mint egy elsüllyedt világ kiemelkedése a múlt mélységeiből, úgy hatott ez a matiné. Híres alakok, akiket ma is még a rágalom Árnyéka borít be, jól ismert, de elfelejtett arcok, egy vesztett csata szomorú elesettjei, férfiak, nők, ifjak, szocialisták, radikálisok, talán galileisták. .. mit tudom én, mindenesetre sokkal emberibb, európaibb, kulturáltabb társaság, mint az, amely a többi mostanság lezajló matinén egybeverődik. Sorai legérdekesebb, összevegyült ezzel egy, a Giesswein papi jellegének természetesjárulékát alkotó papi vagy legalábbis papi inspiráció alatt élő emberréteg. Lelkészek, kispapok, szelid kis iskolásleányok. Vigasztaló és örvendetes volt ez a közönség, mert jelenlétével bebizonyította, hogy Magyarország mégse az a szellemileg teljesen lefejezett közösség, aminek mai közélete föltünteti. Persze, a jelenlevők fájdalmasan emlékeztettek a távollevőkre. A nagy hiányok emlékezetünkbe idézték azt a rettenes veszteséget, amit az országra nézve az októberi gárda emigráltsága jelent. Abban viszont megerősödött mindenki, hogy csak az októberi koncepció szelleméhez való visszatérés adhat nyugalmat és egészséget ennek a társadalomnak. Giesswein szépen mondta kis beszédében, hogy szeretné, ha ez az ünneplés a harmónia ünnepévé válnék, amire gondolt nyilvánvalóan a rendezés is, mikor a harmónia világát, a művészetet tette a matiné egyeduralkodójává. Kint, a zeneakadémia termén túl persze tovább dúl a disszharmónia. A matiné közönségének összetétele azonban szította azt a reményt, hogy itt is kialakulhat a harmónia már amennyire egy modern társadalom ilyesmit magából kifejleszteni kell. Az alkotó elemei ennek a harmóniának, a jövendő Magyarországnak vezető irányzatát képviselő egyének és csoportok legalább megvannak és Giesswein ünneplését a sajátkölcsönös megerősítésükre használták föl Esro Rüth-jelenet volt ez a matiné.