Jövő, 1921. május (1. évfolyam, 58-82. szám)
1921-05-05 / 61. szám
I. év Bécs, 1921 május 5. csütörtök 61. szám Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V., Rechte Wienzeile 79 Telefon 30-57 Távirati din. )öv 6, Wien Egyes számára: Ausztriában................................5 korona Csehszlovákiában................120 ?K Jugoszláviában...........................1 dinár Romániában................................2 lei Osztrák postatakaréki szám: 149.679 Jugoszláv postatakaréki szám : 40.106 németországi folyószámla: Deutsche Lank, Berlin Hirdetéseket * Ausztria területéről egyedül Schulek H. hirdető irodája (Wien, I., Wollzeile 11. :: Telefon 809, 5271) vesz fel .: A londoni ultimátum. írta Bíró Lajos. Az, hogy a háború alatt minden szeretetünk a francia népé volt és minden gyűlöletünk azoké, akik északi Franciaországot sivataggá változtatták, ellenben Versailles óta minden szeretetünk a német népé és minden gyűlöletünk azoké a részegeké, akik Németországot darabokra akarják tépni, azt jelenti ez, hogy egy gyógyíthatatlan finyásság és egy bódult szentimentalizmus szegény áldozatai vagyunk, akik ne szóljanak bele a kérlelhetetlen realitásoknak abba a kegyetlen mérkőzésébe, amely a nemzetközi politika? A nagy német reálpolitikusokról, a korlátlan torpedó követelőkről, a briey-i szénmedence annektálóiról egy irtózatos összeomlás tűzfényénél derült már ki, hogy a legszédültebb álmodozók voltak, akiket az öreg föld valaha a hátán hordott. A francia kardcsörtetőkről, akik most Németország széttépésére készülnek, a világtörténelem még ezután fogja gyermeki naivitásuk és szegény szédültségük bizonyítékát meghozni. A versailles-i béke semmit sem változtatott azon az igazságon, hogy egyetlen jó nemzeti politika van minden európai nemzet számára és pedig az európai politika, hogy egyetlen reálpolitika van és pedig az erőszaktól való irtózás, ha úgy tetszik: a szentimentalizmus. A francia politika tervei gyűlöletesek , és az a mód, ahogyan Franciaországban közvéleményt gyártanak ezekhez a tervekhez, kimondhatatlanul utálatos. De, bár minden szeretetünk Németország mellett van ebben a percben, lehetetlen még nem látni, hogy a német közvéleménygyárak se nagyon szimpatikusak. Ha az ember német lapoknak egyik hasábján azt olvassa, hogy a német jóvátételi ajánlat csak éppen egy hajszálnyit különbözik a párisi követelésektől, a másik hasábon pedig azt olvassa, hogy a párisi követelések teljesíthetetlenek, mert tönkretennék Németországot, akkor lehetetlen azt nem kérdezni, hogy szabad tulajdonképen ilyen ügyefogyottan hazudni. Németországnak és egész Európának nagy szerencséje, hogy a végső döntés előtt Németország sorsának intézői néhány napra fölszabadíthatják magukat ennek a rettentő mechanizmusnak nyomása alól és a nacionalista sajtó helyett a saját lelkiismeretükre hallgathatnak. Szabad-e kételkedni benne, hogy lelkiismeretük azt fogja tanácsolni, hogy a Londonban készült ultimátumot elfogadják ? A francia kardcsörtetők a német uszítókat segítették eddig. Németország vonakodása most a francia kardcsörtetőket segítené. Nincsen most nagyobb érdeke Németországnak és Európának, minthogy a francia militarizmus és a francia kapitalizmus ne tehesse rá a Ruhr-vidékre a kezét. A londoni követeléseknek egy része nyilván teljesíthetetlen. Az idő meg fogja mutatni, hogy teljesíthetetlenek és az idő segítségére jön majd Németországnak, amikor rámutat majd teljesíthetetlenségükre. A német diplomácia eddig kevés művészetet mutatott abban a fáradozásában, hogy a világ szimpátiáit viszszaszerezze a kegyetlenül megsarcolt Németország számára. De nem is a szimpátiákra kell számítani, hanem az érdekekre. Minden nappal, amely eltelik, fontosabb lesz Anglia, Amerika, sőt Franciaország számára is, hogy Németország gazdasági életét teljesíthetetlen követelések tönkre ne tegyék. Csak induljon meg végre a rekonstrukció munkája, csak kezdődjék meg végre a jóvátétel, az európai életnek egyre egészségesebben kialakuló egységét pár év múlva lehetetlen lesz már a francia marsallok kardjának kettévágnia. A német példa nagy tanulság lesz Magyarország számára is. Ami a nagy német nemzet életére áll, az áll a kis magyar nemzet életére is: egyetlen nemzeti politika lehetséges számára, az európai politika, és nincs nemzeti életének nagyobb veszedelme, mint a nacionalizmus. Magyarország és Németország egyformán csak új katasztrófákhoz juthat ezen az úton, és azt, amit óhajtanak és azt, amit várnak, nem hozhatja meg nekik más csak az idő, csak a munka, csak a béke. Andrássy a fehér terrorról Angliának udvarol a fekete gróf. — Bethlen István a kormány gazdasági politikájáról. A nemzetgyűlés ülése. — A fiú 8 munkatársától. — Bécs, május 4.. A nemzetgyűlés~szerdai ülésében. köpönyegforgatásban fáradhatatlan lovcseni gróf tartott nagyobb udvarló beszédet Anglia felé. A plurális választójog hírhedt fekete grófja most igyekszik meggyőzni a világot, hogy Magyarországon nem volt nemzetiségi elnyomatás. Egyszerűen azt állítja, hogy csak tapintatlanságok történtek . . . Valóban érthetetlen, hogy néhány millió magyar állampolgár egy kis tapintatlanság miatt elmenekült a szeretett tapintatlankodó anyaországtól. Az úgynevezett, fehér terrorról is beszélt Andrássy. Ő és pártja — úgymond — gondoskodni fognak róla, hogy többé ne lehessen joggal beszélni a fehér terrorról. Oe miért ily későn jutott e honmentő elhatározásra a nemes gróf ? úgy egy-két évvel ezelőtt jobb lett volna. Talán el is hittük volna neki. De ma? Ugyan gróf úr, csak nem gondolja ? . . . A nemzetgyűlés üléséről az alábbi tudósításunk számol be. A nemzetgyűlés szerdai ülésén folytatták a költségvetési vitát. Gróf Andrássy Gyula szólt hozzá először a kérdéshez. Beszéde elején rámutatott arra a kedvező jelenségre, amely Magyarországgal szemben az angol alsóházban legutóbb megnyilatkozott a béke ratifikálása kapcsán. Voltak ugyan az alsóház tárgyalásaiban olyan felszólalások is, amelyek sértik a magyar ember fülét, de általában Magyarországgal szemben nagy rokonszenv nyilvánult meg. Szerinte Angliában a közvélemény eljutott már ahhoz a fölfogáshoz, hogy a magyar nemzet békés hajlandóságú, a világbékét nem akarja veszélyeztetni, hanem türelmes újjáépítő munkával törekszik az ország jobb jövendőjét elérni. Angliában csodálattal néznek a magyar közvéleményre azért a bölcsességért és önuralomért, amelyet a magyar nemzet Károly király húsvéti látogatása alkalmával mutatott. Lord Robert Cecy rámutatott arra, hogy Magyarország összeomlását nem az ántánt okozta, hanem Magyarország saját nemzetiségei. Ezzel szemben Andrássy megjegyzi, hogy bár a nemzetiségek egy része az utolsó pillanatban Magyarország sülyedő hajójáról elmenekült, ez azonban csak az ántánt lázitó tevékenységének a következménye, amely lázitó tevékenység egyben a hadsereg szétzüllését is előidézte. Magyarországot a természet törvényei tartottak össze !Éssunk a győző hisztérikus mámorának lehet , 'tudni, hogy a nemzetiségiek egy része oly eljárást követett, amelyet nagyrészt már régen megbánt. Angliában a közvélemény nagyrészt megváltozott, a többség elítéli a trianoni békeszerződést és abban a véleményben van, hogy az elkövetett igazságtalanságot jóvá kell tenni. Az angol hivatalos politika nem fog tudni sokáig a közvélemény nyomásának ellentállni. Végzetes tévedés volt azt hinni, hogy Magyarország zsarnoki módon elnyomja nemzetiségeit. Minden magyar embernek örömmel kell látnia, hogy az angol közvélemény bizalommal viseltetik Magyarország jövő külpolitikája iránt. Magyarország nem akar hódítani, békét akar, mert fáradt és ismeri a háború veszedelmeit. Magyarország közvéleménye jól tudja, hogy a béke megbontóját az egész Világ megtámadná, ha mégegyszer kardot akarna rántani, ez bizonyára elpusztulására vezetne. — Azt akarjuk. — mondja a szónok , hogy a tőlünk elszakított országrészekben a nemzeti kisebbségek jogai védve legyenek, azt kívánjuk, hogy a mi fajtestvéreink Csehszlovákiában, Romániában és Jugoszláviában magyarok maradjanak, magyar testvéreinkkel, Magyarországon érintkezhessenek és szabadon utazhassanak Magyarországra. A kisebbségek védelmét követeljük azonban a mi szlovák-, horvát-, német- -és rutén testvéreink számára is, akiket szintén ne nyomjanak el idegen fajok. Készek vagyunk mi is a nemzetiségi kisebbségek jogait megvédeni. Andrássy ezután rámutat arra, hogy az angol alsóházban is egyöntetűen követelték a kisebbségek védelmét. Csak két szónok, közöttük Thomas, védte a kisántantot. Ők azt állították, hogy a mostani elnyomatás csupán megtorlása a régebbi szenvedéseknek, de azt is áaították, hogy ez az elnyomatás már szünőfélben van. Szónok azt mondja, hogy ha a nemzetiségekkel a magyarok úgy bántak voltak, mint ahogy most a kisebbségekkel bánnak az Utódállamokban, akkor az ország egysége nem állhatott volna fönn ezer esztendőn keresztül. Történhettek egyes tapinthatatlanságok, de tervszerű kiirtásról nem lehet beszélni. Csak az a sajnálatos, hogy az ilyenfajta híresztelések is magyar emberekre vezethetők vissza. Az angol alsóház vitája folyamán az úgynevezett fehér terrorról is volt szó, amelynek megszüntetését követelték. Wedgewood, aki hosszabb ideig tartózkodott Magyarországon, a fehér terrort súlyosan elítélte. Másrészt azonban elismerte, hogy a kisgazdapárt, amellyel magyarországi tartózkodása alatt összeköttetésben állt, a fehér terrort ellenzi és annak a reménynek adott kifejezést, hogy miután ez a párt Magyarországon a politikai életnek vezető pártja, a kisgazdák a fehér terrort meg fogják szüntetni. A szónok ehhez hozzáteszi, hogy nemcsak a kisgazdapárt ellensége a fehér terrornak, de ő, mint az egyik pártnak vezetője, ugyancsak a legsúlyosabban elítéli ezt a terrort. Pártja minden lehetőt el fog követni, hogy fehér terrorról többé joggal ne lehessen beszélni. A gazdasági forgalomnak Magyarországgal és a tőle elválasztott területekkel való biztosításáról is volt szó az angol parlamentben. Ez a kérdés is a legnagyobb megértéssel találkozott. Asquith kifogásolta, hogy a békeszerződésben nem kötötték ki feltételnek a volt osztrák monarchia részei között való gazdasági forgalomnak szabaddátételét Cecil Róbert a szabad forgalom helyreállítását Keleteurópa fölépítése előfeltételének mondotta. Szónok megjegyzi, hogy a szabad forgalom helyreállítása Magyarországnak fontos gazdasági érdeke, mégis ezt össze kell kapcsolni azzal a feltétellel, hogy a magyar fajtestvérek az illető országokban emberségesen kezeltessenek. Magyarország oly nemzetekkel, amelyek a magyar kisebbségeket kegyetlenül kezelték, semmi körülmények között nem fogja fölvenni a gazdasági érintkezést. Magyarország fajtestvéreinek sorsát az elszakított területeken meg akarja könnyíteni. A jóvátétel kérdésében, az angol parlamentben elfoglalt álláspont nagyban és egészben megnyugtató. A külügyi államtitkár ugyan védelmébe vette a békeszerződés idevonatkozó abszurd rendelkezéseit és azt mondotta, hogy az antant csak az igazságosságtól fogja magát vezettetni. Az angol közvéleménynek azonban be kell látnia, hogy Magyarországtól nem lehet újabb kártalanítást követelni. Több szónokot idéz ezután, akik a jóvátétel rendelkezései ellen szólaltak föl az angol alsóházban és annak a reményének ad kifejezést, hogy Anglia mindent meg fog tenni, hogy a jóvátételi bizottság csak kisebb személyzettel jöjjön Budapestre és munkáját minél előbb befejezze, nehogy nagy költségeket okozzon az országnak. Ami a határkiigazításokat illeti, arra nézve megjegyzi, hogyha két érdekelt állam a békeszerződésben megállapított területátengedést nem akarja keresztülvinni és ha ez az érdekelt lakosságnak megfelel, az antant nem fogja követelhetni, hogy a béke nevében ilyen területek átadassanak. Követeli, hogy a határmegállapító bizottságok kis részletek dolgában ne legyenek korlátozva, hanem tényleg kapjanak fölhatalmazást az igazságtalanságok megszüntetésére. Millerand kísérőlevelének szűkkeblű értelmezése csak egy imperialisztikus politikának felelhetne meg. Végül hangsúlyozza Andrássy, hogy Magyarországnak a külpolitikai orientáció dolgában ahhoz az államhoz kell csatlakoznia, amely a magyar követelések igazságosságát elismeri és amely ezeket a követeléseket, amelyek sem a békét, sem más államok jogos érdekeit nem sértik, készek támogatni. A költségvetési javaslatot elfogadja. Andrássy beszéde után a pénzügyi bizottság előadója benyújtja az értéktárgyak kiviteli tilalmáról szóló törvényjavaslatot. Gróf Bethlen István miniszterelnök Ceglédy képviselő interpellációjára válaszol ezután és elmondja, hogy a kormány gazdasági politikáját csak az 1921/22. évi költségvetési javaslat fogja keresztülvinni, de már most hajlandónak nyilatkozik a kormány gazdasági politikájának főbb vonásait ismertetni. A kormány alapelve a kereskedelem és az ipar támogatása. Vissza akarja állítani a szabadkereskedelmet, ez azonban lényegében a szomszédállamoktól függ. Ha Magyarország e tekintetben megértésre talál a szomszéd államoknál, akkor a