Jövő, 1921. május (1. évfolyam, 58-82. szám)
1921-05-04 / 60. szám
I. év Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V., Rechte Wienzeile 79 Telefon 50-57 Távirati cím: 1öv 5, Wien Egyes szám ára: Ausztriában...............................5 korona Csehszlovákiában.......................V20 ?K Jugoszláviában .........................1 dinár Romániában............................2 lej Osztrák postatakarékos szám: 149.679 jugoszlávi postatakaréki szám : 40.104 németországi folyószámla: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket Ausztria területéről egyedül Schalek H. hirdető irodája (Wien, I., Wonzeile 11. :: Telefon 809, 5271) vesz föl :: Bécs, 1321 május 4, szerda 60. szám Lengyel Zoltán. (8.) A mai Magyarország miliőjéből stílusosan válik ki Lengyel Zoltán profilja. Ezekben az időkben, amikor az ártatlanok a Duna mélyén úsznak, gyilkosaik pedig a Duna mentén uralkodnak, teljesen stílusos, hogy Fényes László a vádlottak padján ül, Lengyel Zoltán pedig a védők dobogóján feszít. Az egyetlen különbség abban van, hogy a mai Magyarország mentalitása uj, Lengyel Zoltáné régi. Lengyel Zoltán mentalitását nem a világháború s nem a forradalmak fejlesztették olyanná, amilyen. Lengyel Zoltán megelőzte a kort s már akkor tisztaveretű gazember volt, amikor a háború és a forradalmak még nem vették munkába az emberiség lelkének kicserélését. Lengyel Zoltán már első föltűnésekor s egészen a háború kitöréséig szédítőbb ugrásokkal tette próbára a csöndes emberek idegeit, mint a legvakmerőbb cirkuszi akrobata. A zerge sem ugrik olyan játszi könnyedséggel szirtoromról szirtoromra, mint Lengyel Zoltán ugrott exponált szélsőségből még exponáltabb szélsőségbe. Az egymást követő nagy obstrukciókban ő külön tényező volt, aki akkor se szerelte le, ha már az obstrukció elérte célját s létrejött valami pártközi megegyezés. Vigyorgott és tovább obstruált. Vele külön békét kellett kötni, ha azt akarták, hogy az obstrukciónak igazán vége szakadjon. A rendes hadsereg mellett a guerilla-csapat, Lengyel Zoltán volt. Ellenben a legközelebbi alkalommal, amikor a többségi őrület újabb obstrukciót idézett föl: Lengyel Zoltánt se barátságos, se gúnyos felszólítás nem tudta sorompóba állítani. Ő már akkor máshova ugrott. Mikor pedig a többség is megbomlott s jobbról is ellenzékbe szökdöstek a képviselők , Lengyel Zoltán egyszerre belépett a munkapártba. Miért? Mi késztette ilyen zergeugrásokra? Sohase tudták régi táborában, sohase árulták el új táborában. Hiszen ez a titoktartás volt az ára vakmerő pálfordulásainak. A büntető törvényszék tájékain azonban mindig tudták, hogy olyankor Lengyel Zoltán a letartóztatás küszöbéről ugrott el,egyszer az obstrukcióval szembe, máskor egyenesen a munkapártba. Olyankor ugyanis mindig kiderült valami Lengyel Zoltán védő úrról: vagy tanút preparált, vagy védencet oktatott ki, vagy egyszerűen okiratot hamisított, hogy védencét —természetesen óriási fizetség ellenében — kiszabadítsa a törvény karmai közül. Nem. Lengyel Zoltánt nem a háború s nem a forradalmak züllesztették el. Lengyel Zoltán már úgy jött, rothadt lélekkel, mindenre kész, elszántsággal. Ideálja volt az a Polónyi Géza, akinek erkölcsi kivégzésére az irigység vad ambíciójával vetette magát. Polónyit akarta először megölni, de nem azért, hogy annak a szegény országnak tetemén se élhetett egy Polónyi, hanem azért, hogy ő foglalja el a helyét. S bár Polónyi, isten látja a lelkünket, nem. ..... volt az eszközeiben válogatós és Luft Rézitől Wallenstein Rózáig gázolt a milliók és a hatalom felé, de Polónyi is stílus volt Lengyel Zoltánhoz képest, akiken, a farkaskutyának foga volt meg a farkaskutya, szimatja nélkül. Mefisto? Nem. Lengyel Zoltánban sohasem volt nagy vonás, még a gazsága is legalsóbbrendű. Kezdettől fogva egy kaptafával dolgozott: a fórumon ordított, a törvényszéki épületben terrorizált, hamis tanukat gyártott, vádlottakat ugratott be s egyetlen célja a pénz volt. Más szagra az orra nem reagált, csak a pénz rossz szagára. Hiszen most is ez vitte Sztanykovszkyhoz és Dobóhoz. Mihelyt megérezte, hogy az a bamba fanatikus, aki Károlyi Imre néven előbb a saját családjában garázdálkodott, aztán Tisza István gyilkosait akarta a rendőrség ellenére törvény elé hurcolni, kétszázezer korona jutalmat tűzött ki a nyomravezetőnek. Lengyel Zoltán már elhatározta, hogy ő majd gyárt nyomravezetőt, aki megkapja a pénzt s akitől aztán ő ellopja a jutalmat. Az egész Károlyi-irodát Lengyel Zoltán szervezte, ő toborozta, a hozzá méltó ügyvédtársakat, ő irányította a vádlottak jelentkezését, ő osztotta ki a szerepeket, ő fogalmazott minden vallomást, ő építette föl azt az egész stratégiai tervet, amely ártatlan emberek hulláin keresztül elvezethette volna Károlyi Imre pénzéig. Amikor ingyen, rokonszenvből ajánlkozott védőnek, már a Károlyi Imre pénzének szaga ingerelte s ez a szag csalta gazságból gazságba. De ezúttal, úgy látszik, rajta fog veszteni. Minden ellene fordul a hajh — most nincs még egy szélsőség, nogy egy zergeugrással menekülhessen. A zerge bután áll az utolsó szirtormon: előtte a nagy semmi, csak abba ugorhatik. Ha csak a kurzusból át nem szökik az emigrációba. Lengyel Zoltántól ez is kitelik. Mi azonban rögzítsük meg a képét. Ez a mai Magyarország szimbóluma. Amikor az ártatlanok a Duna mélyén úsznak és gyilkosaid a Duna mentén uralkodnak. Amikor Fényes László és Kéri Pál a vádlottak padján ülnek, de Lengyel Zoltán és ulain a védők dobogóján feszítenek. Amikor az ország rendjét azok akik megölték . . . Három halálos ítélet a szentendrei direktórium perében. Kátvádlottat életfogytiglani fegyházra, Kuss vádlottat kát, és félévtől tizenötenszendoig tartó fegyhzra ítéltek. — A J a v 5 munkatársától. — ’ BéCS, május 3. I A magát kereszténynek nevező, de s az igazi kereszténységet megcsúfoló magyarországi uralom nem tud kijózanodni vérszomjas mámorából. Huszonegy hónap telt el a szerencsétlen emlékezetű proletárdiktatúra óta, de a kurzus a bosszúvágyát még mindig nem tudta kielégíteni. Megszámlálatlan ezreket gyilkoltak meg a fegyveres tiszti bandák és a törvényesség látszatába burkolt bíróságok. Tízezreket rothasztanak a fegyházakban, börtönökben és internáló táborokban. Tízezreket tettek földönfutóvá és űztek ki az országból. De a kurzus még ma is épúgy liheg a bosszúért, ma is épp olyan vérszomjas, mint 1919 augusztusában volt. Íme, itt van a keresztény kurzus legújabb — ki tudná megmondani hányadik ? — vérítélete: A pestvidéki törvényszék kedden ítélkezett a volt szentendrei direktórium tagjainak öt hónapig húzódott perében. Huszonöt ember állott a bíróság előtt. Mind a huszonötöt elítélték. Számot kötél által halálra ítéltek gyilkosság, illetve gyilkosságra való fülbujtás címén. Ezek : C h u d y, Ozorai és 9 'c h r ö 11 e r. Két vádlottat ugyancsak gyilkosságra való fülbujtás címén életfogytiglani fegyházra ítéltek. A többi húsz vádlottat két és félévtől tizenötévig terjedő fegyházra ítélték. (Ezeknek a nevét a hivatalos magyar híradás nem is tartja szükségesnek megemlíteni. Csak annyit árul el, hogy egy helyettes ügyész, egy rendőrtisztviselő és két tanító van az elítéltek között.) Ezt az ítéletet a kurzus nem is titkolja. A saját hivatalos hírszolgálata útján jutatta el külföldre. Teszi ezt abban a biztos meggyőződésben, hogy ezzel az ítélettel kapcsolatban nem lehet fehér terrort emlegetni, mert hiszen nem „felelőtlen elemek“, nem Horthy legjobb tisztjei ítélkeztek, hanem a független és törvényes magyar birák ítélkeztek őfelsége a király nevében. Csakhogy a külföld nem olyan naiv, mint Horthyék gondolják és az ő hivatalos lőréikét különösen nagy óvatossággal fogadják. Hiába burkolják tehát vérítéleteiket a törvényesség malaclopó-köpenyébe, a műveit emberiség, az emberiesen gondolkodó világ tudja, hogy a függetlennek nevezett magyar bírák nem függetlenek, hanem a mai magyar hóhéruralomnak mindenre kapható, készséges cselédei. A maimagyar bíróság a fehér terror szolgálatában áll. Hiába beszélnek tehát jogrendről, konszolidációról, nem hiszi el nekik senki. Jogrend és keresztény kurzus együtt el nem képzelhető, tűz és víz a kettő. Jogrendről Magyarországon csak akkor lehet szó, ha majd az ország a kereszténykurzusnak nevezett maffiától végképen megszabadult. És ez az idő rohamléptekkel közeledik. Költségvetési vita egy hónapig! A KSEnselgyűlés ír.sgkezdte a költségvetés tárgyalását. — Csökkentik az ellátatlanok széjzát. — Az ellenzék követeli a fogolytáborok ü megszüntetését — A Jövő munkatársától. — BéCS, május 3. A nemzetgyűlés megkezdte Hegedűs Lóránt költségvetési javaslatának tárgyalását. A parlamenti ellenzék minden tagjával képviselteti magát a vitában és a pártokból is számosan fognak fölszólalni. Apponyi Albert gróf is hoszszabb beszédet fog mondani. Az egyes miniszterek — hír szerint — nagyobb, programot tárnak elő saját tárcájuk költségvetésének kapcsán, Bánffy Miklós külügyminiszter ezúttal fogja el-, mondani expozéját, hogy Hegedűs számítása szerint a költségvetési vita legalább egy hónapig fog tartani? A pénzügyminiszter, aki már januárban úgy készítette elő a költségvetést, hogy a korona májusban 3 centime lesz, a költségvetés bizottsági tárgyalása során tegnap kijelentette, hogy 1e ország pénzügyi reorganizációja bar-amine két javaslatban testesül meg. A. pénzügyi karminath három az áfp elévezeti, 1. fedezetlen bankjegyeket többé nem fog kibocsátani. 2. A vagyonváltságot nem használja föl folyó kiadások fedezésére, hanem kizárólag az államadósságok könnyítésére fogja fordítani. 3. Az eddig bejelentett adókon kívül a közgazdaság több adót nem kir el . Érdekes és jellemző, hogy Hegedűs már a következő költségvetésről adja le mindenféle vicceit — így akarja feledtetni a szőnyegen fekvő költségvetést. Az ellátatlanok ügyében tanácskozás folyt a földmivelésügyri minisztériumban. Kimondották, hogy csökkenteni kell azok számát, akikről az államnak kell gondoskodnia. Az ipari munkásságról azonban általában gondoskodni fognak. Zalaegerszegről Bethlen István gróf miniszterelnök és Kaday Gedeon gróf belügyminiszter visszatértek a fővárosba, miután az ottani internálási tábort megvizsgálták. Az ellenzék szóvá teszi az internálások kérdését és így módjuk torz rövidesen nyilatkozniuk tapasztalataikról ésszándékaikról. Az ellenzék a legsürgősebb ügynek tekinti az internálási kérdés elintézését. Zákány Gyula képviselő, aki a kérdést fölvetette, kijelentette, hogy nem hagyja a kérdést félrehtolni és nem nyugszik, amíg a táborokat föl nem oszlatják. A nemzetgyűlés keddi ülésén a pénzügyi bizottságnak a bányák jövedelmi adójáról és a szénterületi díjakról szóló jelentését tárgyalták le. Az idevonatkozó javaslatok elfogadása után áttért a Ház az 1920/21 évi költségvetés tárgyalására. Tolódy Szabó János előadó a pénzügyi bizottság nevében ajánlja elfogadásra a javaslatot, hogy a nemzetgyűlés ezzel is hozzájáruljon a Hegedűs pénzügyminiszter által hangsúlyozott takarékossági elv keresztülviteléhez. Rámutat arra, hogy a vagyonváltságból eredő állambevételeket elsősorban az államadósságok törlesztésére fogják fölhasználni. Baltazár püspök, aki Budapesten új pártalakítás érdekében folytatott tárgyalásokat, hazaérve Debrecenbe, a „Pesti Napló“ ottani tudós hója