Jövő, 1921. május (1. évfolyam, 58-82. szám)

1921-05-04 / 60. szám

I. év Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V., Rechte Wienzeile 79 Telefon 50-57 Távirati cím: 1­ö­v 5, Wien Egyes szám ára: Ausztriában...............................5 korona Csehszlovákiában.......................V20 ?K Jugoszláviában .........................1 dinár Romániában............................2 lej Osztrák postatakarékos szám: 149.679 jugoszlávi postatakaréki szám : 40.104 németországi folyószámla: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket Ausztria területéről egyedül Schalek H. hirdető irodája (Wien, I., Won­zeile 11. :: Telefon 809, 5271) vesz föl :: Bécs, 1321 május 4, szerda 60. szám Lengyel Zoltán. (­8.) A mai Magyarország miliőjé­ből stílusosan válik ki Lengyel Zoltán profilja. Ezekben az időkben, amikor az ártatlanok a Duna mélyén úsznak, gyilkosaik pedig a Duna mentén ural­kodnak, teljesen stílusos, hogy Fényes László a vádlottak padján ül, Lengyel Zoltán pedig a védők dobogóján feszít. Az egyetlen k­ülönbség abban van, hogy a mai Magyarország mentalitása uj, Lengyel Zoltáné régi. Lengyel Zol­tán mentalitását nem a világháború s nem a forradalmak fejlesztették olyanná, amilyen. Lengyel Zoltán megelőzte a kort s már akkor tisztaveretű gazember volt, amikor a háború és a forradalmak még nem vették munkába az emberiség lelkének kicserélését. Lengyel Zoltán már első föltűnésekor s egészen a há­ború kitöréséig szédítőbb ugrásokkal tette próbára a csöndes emberek idegeit, mint a legvakmerőbb cirkuszi akrobata. A zerge sem ugrik olyan játszi könnyed­séggel szirtoromról szirtoromra, mint Lengyel Zoltán ugrott exponált szélső­ségből még exponáltabb szélsőségbe. Az egymást követő nagy obstrukciók­­ban ő külön tényező volt, aki akkor se szerelte le, ha már az obstrukció elérte célját s létrejött valami pártközi megegyezés. Vigyorgott és to­vább obstruált. Vele külön békét kellett kötni, ha azt akarták, hogy az obstruk­­ciónak igazán vége szakadjon. A rendes hadsereg mellett a guerilla-csapat, Lengyel Zoltán volt. Ellenben a leg­közelebbi alkalommal, amikor a több­ségi őrület újabb obstrukciót idézett föl: Lengyel Zoltánt se barátságos, se gúnyos felszólítás nem tudta sorompóba állítani. Ő már akkor máshova ugrott. Mikor pedig a többség is megbomlott s jobb­ról is ellenzékbe szökdöstek a képvise­lők­ , Lengyel Zoltán egyszerre belépett a munkapártba. Miért? Mi késztette ilyen zergeugrásokra? Sohase tudták régi táborában, sohase árulták el új táborában. Hiszen ez a titoktartás volt az ára vakmerő pálfordulásainak. A bün­tető törvényszék tájékain azonban mindig tudták, hogy olyankor Lengyel Zoltán a letartóztatás küszöbéről ugrott el,egyszer az obstrukcióval szembe, máskor egye­nesen a munkapártba. Olyankor ugyanis mindig kiderült valami Lengyel Zoltán védő úrról: vagy tanút preparált, vagy védencet oktatott ki, vagy egyszerűen okiratot hamisított, hogy védencét —­­természetesen óriási fizetség ellenében — kiszabadítsa a törvény karmai közül. Nem. Lengyel Zoltánt nem a háború s nem a forradalmak züllesztették el. Lengyel Zoltán már úgy jött, rothadt lélekkel, mindenre kész, elszántsággal. Ideálja volt az a Polónyi Géza, akinek erkölcsi kivégzésére az irigység vad ambíciójával vetette magát. Polónyit akarta először megölni, de nem azért, hogy annak a szegény országnak te­temén se élhetett egy Polónyi, hanem azért, hogy ő foglalja el a helyét. S bár Polónyi, isten látja a lelkünket, nem­­.­­ ..... volt az eszközeiben válogatós és Luft Rézitől Wallenstein Rózáig gázolt a milliók és a hatalom felé, de Polónyi is stílus volt Lengyel Zoltánhoz képest, akiken, a farkaskutyának foga volt meg a farkaskutya, szimatja nélkül. Mefisto? Nem. Lengyel Zoltánban sohasem volt nagy vonás, még a gazsága is legalsóbb­­rendű. Kezdettől fogva egy kaptafával dolgozott: a fórumon ordított, a tör­vényszéki épületben terrorizált, hamis tanukat gyártott, vádlottakat ugratott be s egyetlen célja a pénz volt. Más szagra az orra nem reagált, csak a pénz rossz szagára. Hiszen most is ez vitte Sztanykovszkyhoz és Dobóhoz. Mihelyt megérezte, hogy az a bamba fanatikus, aki Károlyi Imre néven előbb a saját családjában garázdálkodott, aztán Tisza István gyilkosait akarta a rendőrség ellenére törvény elé hurcolni, két­százezer korona jutalmat tűzött ki a nyomravezetőnek. Lengyel Zoltán már elhatározta, hogy ő majd gyárt nyomravezetőt, aki megkapja a pénzt s akitől aztán ő ellopja a jutalmat. Az egész Károlyi-irodát Lengyel Zoltán szervezte, ő toborozta, a hozzá méltó ügyvédtársakat, ő irányította a vád­lottak jelentkezését, ő osztotta ki a szerepeket, ő fogalmazott minden vallo­mást, ő építette föl azt az egész stratégiai tervet, amely ártatlan emberek hulláin keresztül elvezethette volna Károlyi Imre pénzéig. Amikor ingyen, rokon­­szenvből ajánlkozott védőnek, már a Károlyi Imre pénzének szaga ingerelte s ez a szag csalta gazságból gazságba. De ezúttal, úgy látszik, rajta fog vesz­teni. Minden ellene fordul a hajh — most nincs még egy szélsőség, n­ogy egy zergeugrással menekülhessen. A zerge bután áll az utolsó szirtormon: előtte a nagy semmi, csak abba ugorhatik. Ha csak a kurzusból át nem­ szökik az­­ emigrációba. Lengyel Zoltántól ez is kitelik. Mi azonban rögzítsük meg a képét. Ez a mai Magyarország szimbóluma. Amikor az ártatlanok a Duna mélyén úsznak és gyilkosaid a Duna mentén uralkod­nak. Amikor Fényes László és Kéri Pál a vádlottak padján ülnek, de Lengyel Zoltán és ulain a védők dobogóján fe­szítenek. Amikor az ország rendjét azok akik megölték . . . Három halálos ítélet a szentendrei direktórium perében. Kát­­vádlottat életfogytiglani fegy­házra, Kuss vádlottat kát, és félévtől tizenötenszendoig tartó fegyhzra ítéltek.­­ — A J a v 5 munkatársától. — ’ BéCS, május 3. I A magát kereszténynek nevező, de s az igazi kereszténységet megcsúfoló magyarországi uralom nem tud kijó­zanodni vérszomjas mámorából. Huszon­egy hónap telt el a szerencsétlen emlékezetű proletárdiktatúra óta, de a kurzus a bosszúvágyát még mindig nem tudta kielégíteni. Meg­­számlálatlan ezreket gyilkoltak meg a fegyveres tiszti bandák és a törvényes­­­ség látszatába burkolt bíróságok. Tíz­ezreket rothasztanak a fegyházakban, börtönökben és internáló táborokban. Tízezreket tettek földönfutóvá és űztek ki az országból. De a kurzus még ma is épúgy liheg a bosszúért, ma is épp olyan vérszomjas, mint 1919 augusztusá­ban volt. Íme, itt van a keresztény kurzus legújabb — ki tudná megmon­dani hányadik ? — vérítélete: A pestvidéki törvényszék kedden ítélkezett a volt szentendrei direk­tórium tagjainak öt hónapig húzódott perében. Huszonöt ember állott a bíróság előtt. Mind a huszon­ötöt elítélték. Számot kötél által­ halálra ítéltek gyilkosság, illetve gyilkosságra való fülbujtás címén. Ezek : C h u d y, Ozorai és 9 'c h r ö 11 e r. Két vádlottat­ ugyancsak gyilkos­ságra való fülbujtás címén élet­fogytiglani fegyházra ítéltek. A többi húsz vádlottat két­ és félévtől tizenöt­évig terjedő fegyházra ít­élt­ék. (Ezeknek a nevét a hivatalos magyar híradás nem is tartja szükségesnek megemlíteni. Csak annyit árul el, hogy egy he­lyettes ügyész, egy rendőrtisztviselő és két tanító van az elítéltek között.) Ezt az ítéletet a kurzus nem­ is titkolja. A saját hivatalos hírszolgálata útján jutatta el külföldre. Teszi ezt abban a biztos meggyőződésben, hogy ezzel az ítélettel kapcsolatban nem le­het fehér terrort emlegetni, mert hiszen nem „felelőtlen elemek“, nem Horthy legjobb tisztjei ítélkeztek, hanem a füg­getlen és t­ör­vény­es magyar birák ítélkeztek őfelsége a király ne­vében. Csakhogy a külföld nem olyan naiv, mint Horthyék gondol­ják és az ő hivatalos lőréikét különö­sen nagy óvatossággal fogadják. Hiába burkolják tehát vérítéleteiket a tör­vényesség malaclopó-köpenyébe, a mű­veit emberiség, az emberiesen gondol­kodó világ tudja, hogy a függetlennek nevezett magyar bírák nem függetlenek, hanem a mai magyar­ hóhéruralomnak mindenre kapható, készséges cse­lédei. A mai­­magyar bíró­ság a fehér terror szol­gálatában áll. Hiába be­szélnek tehát jogrendről, konszolidá­cióról, nem hiszi el nekik senki. Jog­rend és keresztény kurzus együtt el nem képzelhető, tűz és víz a kettő. Jogrend­ről Magyarországon csak akkor lehet szó, ha majd az ország a keresztény­­kurzusnak nevezett maffiától végképen megszabadult. És ez az idő rohamlép­tekkel közeledik. Költségvetési vita egy hónapig! A KSEn­selgyű­lés ír.sgkezdte a költség­­vetés tár­gyalását. — Csökkentik az ellátatlanok széjzát. — Az ellenzék kö­veteli a fogolytáborok ü megszüntetését — A Jövő munkatársától. — BéCS, május 3. A nemzetgyűlés megkezdte Hegedűs Lóránt költségvetési javaslatának tár­gyalását. A parlamenti ellenzék minden tagjával képviselteti magát a vitában és a pártokból is számosan fognak föl­szólalni. Apponyi Albert gróf is hosz­­szabb beszédet fog mondani. Az egyes miniszterek — hír szerint — nagyobb, programot tárnak elő saját tárcájuk költségvetésének kapcsán, Bánffy Mik­lós külügyminiszter ezúttal fogja el-, mondani expozéját, h­ogy Hegedűs­ számítása szerint a költségvetési vita leg­­alább egy hónapig fog tartani? A pénzügyminiszter, aki már ja­n­u­á­r­ban úgy készítette elő a költségvetést, hogy a korona májusban 3 centime lesz, a költségvetés bizottsági tárgyalása­ során tegnap kijelentette, hogy 1e or­szág pénzügyi reorganizációja bar-a­mine két javaslatban tes­­­tesül meg. A. pénzügyi karminath három a­z áfp el­évezeti, 1. fede­zetlen bankjegyeket többé nem fog ki­bocsátani. 2. A vagyonváltságot­ nem használja föl folyó kiadások fedezésére, hanem kizárólag az államadósságok könnyítésére fogja fordítani. 3. Az eddig bejelentett adókon kívül a közgazdaság­ több adót nem kir el . Érdekes és jellemző, hogy Hegedűs már a követ­kező költségvetésről adja le mindenféle vicceit — így akarja feledtetni a sző­nyegen fekvő költségvetést. Az ellátatlanok ügyében tanácskozás folyt a földmivelésügyri minisztériumban. Kimondották, hogy csök­kenteni kell azok számát,­ akikről az államnak kell gondoskodnia. A­z ipari munkásságról azonban ál­talában gondoskodni fognak. Zalaegerszegről Bethlen István gróf miniszterelnök és Kaday­ Gedeon gróf belügyminiszter visszatértek a fővárosba, miután az ottani internálási tábort megvizsgálták. Az ellenzék szóvá teszi az in­­ternálások kérdését és így módjuk torz rövi­desen nyilatkozniuk tapasztalataikról és­­szán­dékaikról. Az ellenzék a legsürgősebb ügynek tekinti az internálási kérdés elintézését. Zá­kány Gyula képviselő, aki a kérdést fölvetette, kijelentette, hogy nem hagyja a kérdést félreh­­tolni és nem nyugszik, amíg a táborokat föl nem oszlatják. A nemzetgyűlés keddi ülésén a pénzügyi bizottságnak a bányák jövedelmi adójáról és a szénte­­rületi díjakról szóló jelentését tárgyal­ták le. Az idevonatkozó javaslatok elfogadása után áttért a Ház az 1920/21­­ évi költségvetés tárgyalására. Tolódy Szabó János előadó a pénzügyi bizott­ság nevében ajánlja elfogadásra a ja­vaslatot, hogy a nemzetgyűlés ezzel is hozzájáruljon­­ a­ Hegedűs pénz­ügyminiszter által hangsúlyozott takarékossági elv keresztülviteléhez. Rámutat arra­, hogy a vagyon­­váltságból eredő állambevételeket első­sorban az államadósságok törlesztésére fogják fölhasználni. Baltazár püspök, aki Budapesten új pártalakítás érdekében folytatott tárgyalásokat, hazaérve Debre­cenbe, a „Pesti Napló“ ottani tudós hója

Next