Jövő, 1921. május (1. évfolyam, 58-82. szám)
1921-05-04 / 60. szám
0 előtt a következő nyilatkozatot tette: — A politikai helyzetet zavarosztak, majdnem vigasztalannak látom, olyannak, hogy abból veszedelmes robbanások is keletkezhetnek, mert nem elvi, hanem hatalmi szempontok vannak előtérben. Sokkal eredményesebbnek tartom, ha a liberális alapon álló pártok között az érintkezést s ezeknek a pártoknak közös nagy céljait párton kívüli helyzetben munkálom. A költségvetési vitát Szádeczky Lajos vezette be, aki a javaslatot elfogadta. Kerekes Mihály azt a kívánságát hangoztatja, hogy a költségvetésben a takarékossági elv messzebbmenően kerüljön kivitelre. A pénzügyi program mellett szükségesnek látja egy gazdasági termelési program megteremtését és sürgős keresztülvitelét is A magyar nagybirtokosok termelvényeinek igénybevétele. - A J Bv 8 tudósítójától. - Budapest, május 3. A magyar kormány képviselői ma tárgyalásokat folytattak a mezőgazdasági termelőkkel. A tárgyalások során a sényszergazdálkodás rendszerének eszméje is fölvetődött s tervbe van véve az, hogy a városi lakosság ellátásának biztosítása céljából a nagybirtokosok temetvényeiből is bizonyos kontingenst igénybe vesznek, ellenben a közepes kisbirtokosok termése szabadforgalom tárgya lesz. A magyar hadikölcsönt devalválják. — A Jövő tudósítójától. — Budapest, május 3. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter ma kijelentette az előtte küldöttségben megjelent hadikölcsönkötvények tulajdonosai előtt, hogy olyan törvényjavaslatot szándékozik a nemzetgyűlés elé terjeszteni, amely a hadi kölcsönöket névértékük kétharmadára devalválja. A pénzügyi tanács már szerdán fog ezzel az üggyel foglalkozni. Beniszky mentelmi ügye. Budapest, május 3. (M. T. I.) A mentelmi bizottság ma folytatta Beniczky Ödön mentelmi ügyének a tárgyalását. Tanúképpen kihallgatták Windischgrätz herceget és feleségét, továbbá Gömbös Gyula és Lingauer Albin képviselőket. A vizsgálat a mai nappal még nem ért véget. TIIRCH. Öt nap a szélsőbalon. írta Vince Sándor. Hatalmas félkört fut be a gyorsvonat araig Bratiszlava-Pozsonyból Kosice-Kassára röpít. De azért tíz óra alatt odaérünk. Szokatlan érzés vesz erőt az emberen, mikor volt magyar területre kerül. Szokatlan, de kellemes érzés olyan magyar szocialisták között lenni, akik ott élhetnek, ahol az októberi forradalom nagyszerű forróságát átküzdötték. Olyan magyar szocialisták között lenni,akik szabadon beszélhetnek és írhatnak, véleményt mondhatnak és politizálhatnak anélkül, hogy félniök kéne tisztiruhába öltözött darutollas elemektől és vegyületektől, akik rögtön felelőtlenekké válnak, amint cselekedeteikért felelniük kéne. Mély és kellemes érzések között érkeztem Kosice-Kassára és ballagtam be az egykori Széchényi-ligeten át a városba. A liget ma is olyan bájos, elragadó, mint akkor volt, mikor padjain az érettségi vizsgára készültem, vagy később Preusz Mózsival, a „Kassai Munkás“ akkori szerkesztőjével a szombatonként megjelenő lap számára írandó cikkeket beszéltük meg. „Kassai Munkás !“ Milyen kedvesen csöng a fülembe a neve e lapnak, amelyben első szocialista írásaim láttak napvilágot! Hatalmas napilap lett az egykori kis hetilapból. Rotációsan nyomják. Egész gárda szerkeszti. Hajh! amikor mi írtuk, ketten-hárman írtuk meg az egész lapot. Igaz, hogy akkor a terjedelme volt kicsi, csak a céljai,, harcai és vállalt feladatai voltak gigásziak. Azóta nagy változáson ment át. Az alakja megnőtt, terjedelme terebélyese- Pogrom Zsidóországban. Londonból jelentik, hogy a Palesztinai arabok zsidóellenes mozgalma vasárnap Jaltában véres összeütközésre vezetett, amelynek során húszember meghalt, százötvenen megsebesültek. A gyilkos és fosztogató arabokat katonaság űzte el. Málta alkotmányt kapott. Londonból jelentik, hogy Málta-sziget alkotmányt kapott: 32 tagú parlamentje, 17 tagú szenátusa és 7 tagú kormánya lesz. Az iskolák nyelve angol- B himcneok hivatalo/ nyelve olasz. — Hol lakik kérem Surányi elvtárs? — kérdem az Otthonban egy látszatra is nagyon baloldali fiataltól. Persze a bemutatkozásról elfelejtkezem, mert sokszor hallottam, hogy a magyarországi proletárdiktatúra elárulásáért még lógni fogok, ha egyszer a kezébe kaparint a forradalmi baloldal. Ám legnagyobb meglepetésemre többen is sietnek felém a régiek. Megismernek, barátsággal üdvözölnek és útbaigazítanak. Persze, közben megostromolnak a kérdések özönével Garamiról, Weltnerről, Buchingerről, Kunfiról, Böhmről. Megnyugtatom őket, hogy mind megvannak a régi frissességben, csak egyikük-másikuk másik oldalon van, miint eddig volt. — Hát itt hogy mint vannak, második-e, harmadik-e az Internacionálé? — kérdem kíváncsian. Ki az egyiket, ki a másikat vallja, de,van, aki az újat, a „kétészelest“. Általában azt tapasztaltam, hogy munkások — ha csak nem tagjai az orosz hierarchiának — nem látnak burzsoá lakájokat és kapitalisták zsoldjából élő rendőrspicliket azokban, akik a szocializmust Európában európai eszközökkel és az európai politika módszereivel akarják megvalósítani. Ám nem így a „Kassai Munkás“. Abban bizony gyakran láthatunk éles, haragos, dühös kirohanásokat és szidalmakat Adler Frigyes, Henderson és Garami ellen. Ez azonban kis baj. Kis baj, mert hiszen a szidalmak srói sem hiszik, nem hihetik, hogy e munkájuk hasznos lenne akár a forgalom szempontjából, akár a szidott vezérek „jobb útra“ térítése céljából. Ilyen hatást a kassai titánok nem tulajdonítanak írásaiknak. Hát miért csinálják mégis? Kilestem ennek is a titkát ötnapos szélsőbali tartózkodásom idején. És ez a titok a nagy baj.Nagy baj tudniillik, hogy keddi lapunkban közöltük, hogy a „M. T. I.“ hamis kurzus-leadással milliós károkat okozott a tőzsdei forgalomban. Hivatalosan a bécsi távirati irodára hárítják a „tévedést“ és hogy a tévedés egész nyilvánvaló legyen, hétfőn újból elkövettek egy nagyobb fajtát: a jugoszláv kifizetést Zürichben 460-nal jelezték és később rektifikálták 400-ra. A pénzembereknek súlyos milliókat jelent ez a kis tévedés és a távirati iroda beavatott embereinek ugyanannyit jelent a bevételben. Bizonyos, hogy ezek az „egyéni akciók“, amelyeket „felelőtlen elemek“ követnek el, gyakran megismétlődnének, szerencsére azonban pénz dolgában nem ismernek tréfát Magyarországon: a budapesti bankok egyesülete elhatározta, hogy a devizahírszolgálatot maga veszi a kezébe. A felelőtlen távirati elemek ezzel — elég hamar — le fognak hinni a szereplés porondjáról. Komoly „kurzusáról van szó és nem egyszerű fehér „kurzusáról, komoly pénzről és nem rongyos emberéletről és e tekintetben nem engednek cicázni magukkal a bankigazgatók. Az osztrák nemzetgyűlés plénuma csak május 20-a után ül össze. Dr.eisskirelmer, aki 14 nap óta beteg, Hall fürdőbe marik, távollétében Seitz és Dinghofer végzik az elnöki teendőket. A pünkösdi szünet két hétig tart. Csehszlovák-román katonai egyezmény. A prágai „Lidové Noviny“ jelentése szerint a csehszlovák-román katonai egyezményt Jugoszláviával egyetértésben megkötötték. Azt, hiszik, hogy a küszöbönálló román-délszláv tárgyalásoknál Csehszlovákia fogja a közvetítő szerepét játszani. A magyar bor érdekében ankét volt a földmivelésügyi minisztériumban. Szabó István miniszter kijelentette, hogy a magyar kormány az osztrák kormánnyal folytatott tárgyalásaiban az új kereskedelmi szerződések alapfeltételéül azt köti ki, hogy a magyar bornak Ausztriába való bevitele elé semmiféle akadályt ne állítson az osztrák kormány. Ugyanezen az ankéten az állatkivitel szabaddá tétele érdekében is sorompóba léptek az érdekeltek. A kormány képviselője bejelentette, hogy a kormány azzal a tervvel foglalkozik, hogy a kiviteli engedélyek és illetékek rendszerével teljesen szakítani akar, a haragos írások mögött — igen szelid cselekedetek lapulnak. Lényegesen kevesebb ott most a szocialista munka, kevesebb győzelmes sztrájk, kevesebb eredményes mozgalom, kevesebb politikai harc, kevesebb szakszervezeti és párttevékenység fejlődik ki, mint valaha, régen. Viszont a forradalom és világforradalom kifejezéseket egy hét alatt többször nyomják ki és kiáltják világgá egyetlen ruszinszkói városkában, — mint Angliában egy esztendő alatt. Kevés pozitív eredmény, de sok írás és beszéd a forradalomról, — nyilván egymásból folyó következmények odaát is, épúgy mint az egész világon. Vaklárma azonban, hogy a proletárság Szlovenszkóban elfordult volna a szociáldemokráciától és már a III. Internacionáléhoz csatlakozott. Ellenben sajnálatos, hogy a proletariátus igen jelentős tömegei még semmiféle Internacionáléhoz nem tartoznak. Számos kosicei műhelyben láthatni még ma is éjjel 10—11 órakor inasok és segédek raját, egészségtelen kis odúkban „gürcölni“. Dehogy is van Szlovenszkóban bolsevizmus. Nagy papok, agrárius grófok és a dzsentri szeretnék csupán hogy legyen. Föltámadásuknak volna ez egyetlen biztosítéka. De ha bolsevizmus nincs is, van helyette reakció. Nagy megbotránkozással mondta nekem egy részvénytársasági igazgató, hogy a jövő is bolseviki lap. — Miért bolseviki? —kérdeztem. — Mert Horthyt támadja, — felelte. — Hát,hiszen Horthy rendszere miatt az Ön fia nem járhatna Pesten egyetemre, — mondtam neki, hogy kipiszkáljam belőle a legfájóbb sebet Budavári László regényes föl- és letűnése. Pártját kibuktatták, korteseit letartóztatták. (Sorkép.) Budapest, május 3. Pesthey en 1919 augusztusában egy Máramarosszigetről menekült tanító keresett elhelyezkedést. Senki sem ismerte. A község jegyzője, akinél többizben kérdezősködött a viszonyok és az elhelyezkedési lehetőségek felől, csak annyit tudott róla, hogy Budavári-Butureszky Lászlónak hívják, de román nevét letette. Tanító volt valamelyik máramarosmegyei községben és a megszálló román csapatok elől elmenekült. Tengődött, nyomorgott, míg végül Zaithy Ferenc festőművész házába fogadta. A kommün bukása után keletkezett társadalmi zavarokat a máramarosi menekült nem hagyta kihasználatlanul. Összeköttetésbe lépett a fővárosban alakulófélben levő Friedrich-párttal és fölajánlotta szolgálatait a környék megszervezésére. Összeköttetésbe lépett Ferenczi János korcsmárossal és Vizi Imre kőművessel, akik már a forradalmak alatt is élénk tevékenységet fejtettek ki. Ferenczi János éppen ezidőtájt mozdította el állásából Fülöp Károly községi bírót, s önmagát nevezte ki a megüresedett tisztségre, így némi hatalomhoz jutva, a törtetők kicsiny, de elszánt szövetsége megkezdte az agitációt, amelynek eredménye Budavári mandátuma és Pestújhely társadalmi békéjének megbolygatása lett. Ferenczi és Vita Budavári kortesei olyan agitációt fejtettek ki, hogy amikor Urmánczy Nándor, a kerület volt képviselője, egy népgyűlésen föl akart szólalni, a tömeg ebben a szándékában megakadályozta. " Vizi Imre megalakította a pestújhelyi Ébredő Magyarok Egyesületét, Ferenczi János a helyi keresztényszocialista párt élére állott, a párt elnöke Budavári László lett. Állandóan pogromot sürgettek és egyszerűen zsidónak deklaráltak mindenkit, aki nem akart fejet hajtani előttük. Ezt a sorsot maga Vedres Béla plébános sem kerülhette el, akit az új irány képviselői üldözni kedtek, mert józanságra és mérsékletre intett. A Budavári elnöklete alatt alakult párt szokásos heti gyűlésein vértől csöpögő beszédek hangzottak el, amelyek, mindegyikének ez volt a refrénje: Üsd a zsidót! Ki kell irtani a destrukciót! Természetesen az már másimra terjedikedett, no a belső tartalma sem a régi már. Nagy kíváncsian veszek egy lapot a rikkancstól, aki kérdésemre elmondja, hogy az utóbbi időben kevesebbet ad el belőle, mint azelőtt. Elolvasom és megértem a rikkancsot, úgy látszik, a lap forradalmi hangja fordított arányban áll a keletiével. Mindjárt kiszámítottam, hogy félekkora forradalmi hang és megduplázott példányszám végeredményben forradalmibb volna. No de nem szólok bele, mert hiszen a fiatalok, akik most a dolog körül szorgoskodnak, még majd úgy bánnak velem, mint legutóbb egyik vezérük Shakespeare-rel és Petőfivel, akiket kurtán és határozottan epigonoknak nevezett. Eljutok a Munkásotthonba. Munkásotthon ! Aki angyala van, de hiszen ez a régi. Ennek még a külseje sem változott ! Hát hogyan lehetséges ez? Ejnye, ejnye, hiszen mikor a „Kassai Munkás“ Bécsbe vetődő példányait olvasom, a lapon keresztül mindig úgy rajzolódik le lelki szemeim előtt a kassai mozgalom, mint amely — ha más jelszavakra, más módszerekre, más csapásokra tért is — megnőtt, hatalmas lett, nagy pártháza, modern szakszervezeti és párthelyiségei vannak és intézményeivel nemcsak a városon, hanem az egész szlovenszkói országrészen eluralkodik! Bezzeg, mikor ezt az otthont igenlátom, a csalódás fájó érzése vesz erőt rajtam. — No fiatalok — gondolom —, ti nem igen szerezhettetek itt a szocializmusnak sok új hívőt, ha el tudtok itt férni?! Mert bizony ez az Otthon Preusz Mózsi vezérkedése és Molnár Miklós titkárkodása idején is szűk volt már. Ha ti ennyi esztendő, ilyen nagy forra-dalmi átalakulások után is elfértek benne, akkor nem igen gyarapíthattátok az örökséget be- kiket deklarált destruktiveknek a Budavári-párt. Szemükben destruktív volt mindenki, aki nem akart behódolni Budavári László világboldogító jelszavainak. De sikerült a viszálykodást belopni az ifjúság szívébe is. Megalakították a Keresztény Ifjak Egyesületét, amelyet ráuszítottak a Cecilia - dalos körre, mert, az nem akart résztvenni a politikai heccekben. A Ceciliakör helyiségének egész berendezését összezúzták. Pestújhely társadalmi harca április 4-én, a községi választásokon érte el tetőfokát, Vizi, Ferenczi és Fehér érezték, hogy már kezdenek összefogni terrorjuk ellen és ezért a választások előtti esten rémizgetni kezdték a várost. A három kiváló férfiú a mozgószínház előtt állott föl s Vizi Imre a színházból távozókkal kötekedve kikezdett Báder Dezső fogtechnikussal, akire rá is lőtt. A golyó nem talált s Vizi futva kezdte üldözni a menekülőt. Vizi az eset után azonnal jelentkezett az újpesti kapitányságon s följelentést tett Báder ellen súlyos testi sértés és gyilkossági kísérlet címén. Minderről már többizben írtunk a jövőben. A rendőrség Bádert még aznap letartóztatta, de a tanúkihallgatások folyamán kiderült, hogy a tettes Budavári László főkortese, Vizi Imre volt s a támadásban két társa segédkezett.. Másnap mindhármukat letartóztatták s a pestvidéki ügyészség eljárást indított ellenük. Ilyen előzmények után történt meg aztán a községi választás, amelynek eredménye ismeretes — erről is közöltünk már jelentést —: a Budaváripárt egyetlen jelöltjét sem tudta behozni. Kibuktak az elöljáróság választásánál is. A község elöljárójává ugyanazt a Fülöp Károlyt választották meg, akit másfél év előtt éppen Budavári főkortese Ferenczi János fosztott meg hivatalától. A három főkortes letartóztatása után a nyugalom visszatért Pestújhely társadalmi életébe. JOVD Szerda, 1921 május * A M. T. I. „tévedései“.