Jövő, 1921. május (1. évfolyam, 58-82. szám)

1921-05-04 / 60. szám

0 előtt a következő nyilatkozatot tette: — A politikai helyzetet zavaros­­­­zt­a­k, majdnem vigasztalan­nak látom, olyannak, hogy abból ve­szedelmes robbanások is ke­­letkezhetnek, mert nem elvi, ha­nem hatalmi szempontok van­nak előtérben. Sokkal eredményesebbnek tartom, ha a liberális alapon álló pártok között az érintkezést s ezeknek a pártok­nak közös nagy céljait pár­ton kí­vüli helyzetben munkálom. A költségvetési vitát Szádeczky Lajos vezette be, aki a javas­latot elfogadta. Kerekes Mihály azt a kívánságát hangoztatja, hogy a költségvetésben a takarékossági elv messzebbmenően ke­rüljön kivitelre. A pénzügyi program mellett szükségesnek látja egy gazda­sági termelési program megteremtését és sürgős keresztülvitelét is A magyar nagybirtokosok termel­­vényeinek igénybevétele. - A J B­v 8 tudósítójától. - Budapest, május 3. A magyar kormány képviselői ma tár­gyalásokat folytattak a mezőgazdasági ter­melőkkel. A tárgyalások során a s­ény­­szergazdálkodás rendszerének eszméje is föl­vetődött s tervbe van véve az, hogy a vá­rosi lakosság ellátásának biztosítása céljából a nagybirtokosok tem­etvényeiből is bizonyos kontingenst igénybe vesznek, ellenben a közep­es kisbirtokosok termése szabadforgalom tárgya lesz. A magyar hadikölcsönt devalválják. — A J­ö­v­ő tudósítójától. — Budapest, május 3. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter ma kijelentette az előtte küldöttségben megjelent hadikölcsönkötvények tulaj­donosai előtt, hogy olyan törvényjavas­latot szándékozik a nemzetgyűlés elé terjeszteni, amely a hadi kölcsö­nöket névértékük kétharma­dára devalválja. A pénzügyi ta­nács már szerdán fog ezzel az üggyel foglalkozni. Beniszky mentelmi ügye. Budapest, május 3. (M. T. I.) A mentelmi bizottság ma foly­tatta Beniczky Ödön mentelmi ügyének a tárgyalását. Tanúképpen kihallgatták Windisch­­grätz herceget és feleségét, továbbá Gömbös Gyula és Lingauer Albin képviselőket. A vizsgálat a mai nappal még nem ért véget. TIIRCH. Öt nap a szélsőbalon. írta Vince Sándor. Hatalmas félkört fut be a gyorsvonat araig Bratiszlava-Pozsonyból Kosice-Kas­­sára röpít. De azért tíz óra alatt oda­érünk. Szokatlan érzés vesz erőt az emberen, mikor volt magyar területre kerül. Szokatlan, de kellemes érzés olyan magyar szocialisták között lenni, akik ott élhetnek, ahol az októberi forrada­lom nagyszerű forróságát átküzdötték. Olyan magyar szocialisták között lenni,­­akik szabadon beszélhetnek és írhat­nak, véleményt mondhatnak és politi­zálhatnak anélkül, hogy félniök kéne tisztiruhába öltözött darutollas elemek­től és vegyületektől, akik rögtön fele­lőtlenekké válnak, amint cselekedetei­kért felelniük kéne. Mély és kellemes érzések között érkeztem Kosice-Kassára és ballagtam be az egykori Széchényi-ligeten át a városba. A liget ma is olyan bájos, el­ragadó, mint akkor volt, mikor pad­jain az érettségi vizsgára készültem, vagy később Preusz Mózsival, a „Kassai Munkás“ akkori szerkesztőjével a szom­batonként megjelenő lap számára írandó cikkeket beszéltük meg. „Kassai Munkás !“ Milyen kedvesen csöng a fülembe a neve e lapnak, amely­ben első szocialista írásaim láttak nap­világot! Hatalmas napilap lett az egy­kori kis hetilapból. Rotációsan nyomják. Egész gárda szerkeszti. Hajh! amikor mi írtuk, ketten-hárman írtuk meg az egész lapot. Igaz, hogy akkor a terje­delme volt kicsi, csak a céljai,, harcai és vállalt feladatai voltak gigásziak. Azóta nagy változáson ment át. Az­­ alakja megnőtt, terjedelme terebélyese-­ Pogrom Zsidóországban. Lon­donból jelentik, hogy a Palesztinai arabok zsidóellenes mozgalma vasárnap J­altában véres összeütközésre vezetett, amelynek során húsz­­ember meghalt, százötvenen megsebesültek. A gyilkos és fosztogató arabokat katonaság űzte el. Málta alkotmányt kapott. Londonból jelentik, hogy Málta-sziget alkotmányt kapott: 32 tagú parlamentje, 17 tagú szenátusa és 7 tagú kormánya lesz. Az iskolák nyelve angol- B him­­cn­eok hivatalo/ nyelve olasz. — Hol lakik kérem Surányi elvtárs? — kérdem az Otthonban egy látszatra is nagyon baloldali fiataltól. Persze a bemutatkozásról elfelejtkezem, mert sok­szor hallottam, hogy a magyarországi proletárdiktatúra elárulásáért még lógni fogok, ha egyszer a kezébe kaparint a forradalmi baloldal. Ám legnagyobb meglepetésemre többen is sietnek felém a régiek. Megismernek, barátsággal üd­vözölnek és útbaigazítanak. Persze, köz­ben megostromolnak a kérdések özöné­vel Garamiról, Weltnerről, Buchinger­­ről, Kunfiról, Böhmről. Megnyugtatom őket, hogy mind megvannak a régi frissességben, csak egyikük-másikuk másik oldalon van, miint eddig volt. — Hát itt hogy mint vannak, má­sodik-e, harmadik-e az Internacionálé? — kérdem kíváncsian. Ki az egyiket, ki a másikat vallja, de,van, aki az újat, a „kétészelest“. Általában azt tapasztaltam, hogy munkások — ha csak nem tagjai az orosz hierarchiá­nak — nem látnak burzsoá lakájokat és kapitalisták­­ zsoldjából élő rendőr­spicliket azokban, akik a szocializmust Európában európai eszközökkel és az európai politika módszereivel akarják megvalósítani. Ám nem így a „Kassai Munkás“. Abban bizony gyakran láthatunk éles, haragos, dühös kirohanásokat és szidal­makat Adler Frigyes, Henderson és Garami ellen. Ez azonban kis baj. Kis baj, mert hiszen a szidalmak srói sem hiszik, nem hihetik, hogy e munkájuk hasznos lenne akár a f­orgalom szem­pontjából, akár a szidott vezérek „jobb útra“ térítése céljából. Ilyen hatást a kassai titánok nem tulajdonítanak írá­saiknak. Hát miért csinálják mégis? Kilestem ennek is a titkát ötnapos szélsőbali tartózkodásom idején. És ez a titok a nagy baj.Nagy baj tudniillik, hogy keddi lapunkban közöltük, hogy a „M. T. I.“ hamis kurzus-leadással milliós károkat okozott a tőzsdei forgalomban. Hivatalosan a bécsi távirati irodára hárít­ják a „tévedést“ és hogy a tévedés egész nyilvánvaló legyen, hétfőn újból elkövet­tek egy nagyobb fajtát: a jugoszláv kifize­tést Zürichben 460-nal jelezték és később rektifikálták 400-ra. A pénzembereknek súlyos milliókat jelent ez a kis tévedés és a távirati iroda beavatott embereinek ugyanannyit jelent a bevételben. Bizo­nyos, hogy ezek az „egyéni akciók“, ame­lyeket „felelőtlen elemek“ követnek el, gyakran megismétlődnének, szerencsére azonban pénz dolgában nem ismernek tré­fát Magyarországon: a budapesti bankok egyesülete elhatározta, hogy a deviza­­hírszolgálatot maga veszi a kezébe. A fe­lelőtlen távirati elemek ezzel — elég ha­mar — le fognak hinni a szereplés po­rondjáról. Komoly „kurzusáról van szó és nem egyszerű fehér „kurzusáról, komoly pénzről és nem rongyos emberéletről és e tekintetben nem engednek cicázni ma­gukkal a bankigazgatók. Az osztrák nemzetgyűlés plé­numa csak május 20-a után ül össze. Dr.­­­eisskirelmer, aki 14 nap óta beteg, Hall fürdőbe marik, távollétében Seitz és Ding­­hofer végzik az elnöki teendőket. A pünkösdi szünet két hétig tart. Csehszlovák-román katonai egyez­mény. A prágai „Lidové Noviny“ jelen­tése szerint a csehszlovák-román katonai egyezményt Jugoszláviával egyetértésben megkötötték. Azt, hiszik, hogy a küszöbön­­álló román-délszláv tárgyalásoknál Cseh­szlovákia fogja a közvetítő szerepét ját­szani. A magyar bor érdekében ankét volt a földmi­velésügyi minisztériumban. Szabó István miniszter kijelentette, hogy a ma­gyar kormány az osztrák kormánnyal folytatott tárgyalásaiban az új kereske­delmi szerződések alapfeltételéül azt köti ki, hogy a magyar bornak Ausztriába való bevitele elé semmiféle akadályt ne állít­son az osztrák kormány. Ugyanezen az ankéten az állatkivitel sza­­baddá tétele érdekében is sorom­póba léptek az érdekeltek. A kormány képviselője bejelentette, hogy a kormány azzal a tervvel foglalkozik, hogy a kiviteli engedélyek és il­letékek rendszerével telje­sen szakítani akar, a haragos írások mögött — igen szelid cselekedetek lapulnak. Lényegesen ke­vesebb ott most a szocialista munka, kevesebb győzelmes sztrájk, kevesebb eredményes mozgalom, kevesebb poli­tikai harc, kevesebb szakszervezeti és párttevékenység fejlődik ki, mint valaha, régen. Viszont a forradalom és világforra­dalom kifejezéseket egy hét alatt több­ször nyomják ki és kiáltják világgá egyetlen ruszinszkói városkában, — mint Angliában egy esztendő alatt. Kevés pozitív eredmény, de sok írás és beszéd a forradalomról, — nyilván egymásból folyó következmények odaát is, épúgy mint az egész világon. Vaklárma azonban, hogy a proletárság Szlovenszkóban elfordult volna a szo­ciáldemokráciától és már a III. Inter­­nacionáléhoz csatlakozott. Ellenben sajnálatos, hogy a proletariátus igen jelentős tömegei még semmiféle Inter­­nacionáléhoz nem tartoznak. Számos kosicei műhelyben láthatni még ma is éjjel 10—11 órakor inasok és segédek raját, egészségtelen kis odúkban „gür­cölni“. Dehogy is van Szlovenszkóban bol­­sevizmus. Nagy papok, agrárius grófok és a dzsentri szeretnék csupán hogy legyen. Föltámadásuknak volna ez egyet­len biztosítéka. De ha bolsevizmus nincs is, van helyette reakció. Nagy megbotránko­zással mondta nekem egy részvény­­társasági igazgató, hogy a jövő is bolseviki lap. — Miért bolseviki? —­­kérdeztem. — Mert Horthyt támadja, — felelte. — Hát,hiszen Horthy rendszere miatt az Ön fia nem jár­hatna Pesten egyetemre, — mondtam neki, hogy ki­­piszkáljam belőle a legfájóbb sebet Budavári László regényes föl- és letűnése. Pártját kibuktatták, korteseit letartóztatták. (Sorkép.) Budapest, május 3. Pes­t­­­­h­e­­­y e­n 1919 augusztusában egy Máramarosszigetről menekült tanító kere­sett elhelyezkedést. Senki sem ismerte. A község jegyzője, akinél többizben kérdezős­ködött a viszonyok és az elhelyezkedési lehe­tőségek felől, csak annyit tudott róla, hogy Budavári-Butureszky Lász­lónak hívják,­­ de román nevét letette. Tanító volt valamelyik máramarosmegyei községben és a megszálló román csapatok elől elmenekült. Ten­gődött, nyomorgott, míg végül Zaithy Ferenc festőművész házába fogadta. A kommün bukása után keletkezett tár­sadalmi zavarokat a máramarosi menekült nem hagyta kihasználatlanul. Összeköttetésbe lépett a fővárosban alakulófélben levő Friedrich-párttal és fölajánlotta szolgálatait a környék megszervezésére. Összeköttetésbe lépett Ferenczi János korcsmárossal és Vizi Imre kőművessel, akik már a forradalmak alatt is élénk tevékenységet fejtettek ki. Ferenczi János éppen ezidőtájt moz­dította el állásából Fülöp Károly községi bírót, s önmagát nevezte ki a megüresedett tisztségre, így némi hatalomhoz jutva, a tör­tetők kicsiny, de elszánt szövetsége meg­kezdte az agitációt, amelynek eredménye Budavári mandátuma és Pestújhely társadalmi békéjének megbolygatása lett. Ferenczi és Vita Budavári kortesei olyan agitációt fejtettek ki, hogy amikor Urmánczy Nándor, a­ kerület volt képviselője, egy nép­­gyűlésen föl akart szólalni, a­ tömeg ebben a szándékában megakadályozta. " Vizi Imre megalakította a pestújhelyi Ébredő Magyarok Egyesületét, Ferenczi János a helyi keresztényszocialista párt élére állott, a párt elnöke Budavári László lett. Állandóan pogromot sür­gettek és egyszerűen zsidó­nak deklaráltak mindenkit, a­ki ne­m akart fejet hajtani előttük. Ezt a sorsot maga Vedres Béla plébános sem kerülhette el, akit az új irány képviselői üldözni kedtek, mert józanságra és mérsékletre intett. A Budavári elnöklete alatt alakult párt szokásos heti gyűlésein vértől csöpögő beszédek hangzottak el, amelyek, mind­egyikének ez volt a refrénje: Üsd a zsidót! Ki kell irtani a destrukciót! Természetesen az már más­­imra terjedike­dett,­­ no a belső tartalma sem a régi már. Nagy kíváncsian veszek egy lapot a rikkancstól, aki kérdésemre elmondja, hogy az utóbbi időben kevesebbet ad el belőle, mint azelőtt. Elolvasom és megértem a rikkancsot, úgy látszik, a lap forradalmi hangja fordított arány­ban áll a keletiével. Mindjárt kiszámí­tottam, hogy félekkora forradalmi hang és megduplázott példányszám végered­ményben forradalmibb volna. No de nem szólok bele, mert hiszen a fiatalok, akik most a dolog körül szorgoskodnak, még majd úgy bánnak velem, mint legutóbb egyik vezérük Shakespeare-rel és Petőfivel, akiket kurtán és határo­zottan epigonoknak nevezett. Eljutok a Munkásotthonba. Munkás­otthon ! Aki angyala van, de hiszen ez a régi. Ennek még a külseje sem válto­zott ! Hát hogyan lehetséges ez? Ejnye, ejnye, hiszen mikor a „Kassai Munkás“ Bécsbe vetődő példányait olvasom, a lapon keresztül mindig úgy rajzolódik le lelki szemeim előtt a kassai moz­galom, mint amely — ha más jelsza­vakra, más módszerekre, más csapásokra tért is — megnőtt, hatalmas lett, nagy pártháza, modern szakszervezeti és párthelyiségei vannak és intézményei­vel nemcsak a városon, hanem az egész szlovenszkói országrészen eluralkodik! Bezzeg, mikor ezt az otthont igenlátom, a csalódás fájó érzése vesz erőt rajtam. — No fiatalok — gondolom —, ti nem igen szerezhettetek itt a szocializ­musnak sok új hívőt, ha el tudtok itt férni?! Mert bizony ez az Otthon Preusz Mózsi vezérkedése és Molnár Miklós titkárkodása idején is szűk volt már. Ha ti ennyi esztendő, ilyen nagy forra-­­dalmi átalakulások után is­ elfértek benne, akkor nem igen gyarapíthattátok az örökséget be- kiket deklarált destruktiveknek a Buda­vári-párt. Szemükben destruktív volt mindenki, aki nem akart be­hódolni Budavári László világ­­boldogító jelszavainak. De sikerült a viszálykodást belopni az ifjúság szívébe is. Megalakították a Keresztény Ifjak Egyesületét, amelyet ráuszítottak a Ce­cil­i­a - d­al­o­s k­ö­r­re, mert, az nem akart résztvenni a politikai heccekben. A Cecilia­­kör helyiségének egész berendezését összezúz­ták. Pestújhely társadalmi harca április 4-én, a községi választásokon érte el tető­fokát, Vizi, Ferenczi és Fehér érezték, hogy már kezdenek összefogni terrorjuk ellen és ezért a választások előtti esten rémizgetni kezdték a várost. A három kiváló férfiú a mozgószínház előtt állott föl s Vizi Imre a színházból távozók­kal kötekedve kikezdett Báder Dezső fog­­technikussal, akire rá is lőtt. A golyó nem talált s Vizi futva kezdte üldözni a menekülőt. Vizi az eset után azonnal jelentkezett az újpesti kapitányságon s följelentést tett Báder ellen súlyos testi sértés és gyilkossági kísérlet címén. Minderről már többizben írtunk a jövő­ben. A rendőrség Bádert még aznap letartóztatta, de a tanúkihallgatások folyamán kiderült, hogy a tettes Budavári László főkortese, Vizi Imre volt s a támadásban két társa segédkezett.. Másnap mindhármukat letartóztatták s a pestvidéki ügyészség eljárást indított ellenük. Ilyen előzmények után történt meg aztán a­ községi választás, amelynek eredménye ismeretes — erről is közöltünk már jelentést —: a Budavár­i­­párt egyetlen jelöltjét sem tudta behozni. Kibuktak az elöljáróság választásánál is. A község elöljárójává ugyanazt a Fülöp Károlyt választották meg, akit másfél év előtt éppen Budavári főkortese Ferenczi János fosztott meg hivatalától. A három főkortes letartóz­tatása után a nyugalom vissza­tért Pestújhely társadalmi életébe. JOVD Szerda, 1921 május * A M. T. I. „tévedései“.

Next