Jövő, 1921. május (1. évfolyam, 58-82. szám)

1921-05-04 / 60. szám

■ 4 J1­Í Szerda, 1921 május 4 , Almássy Denise nem ismerte föl Hüttnert és Sztanykovszkyt Lengyel Zoltán garanciái. — Sztanykovszky levele Lengyel Zoltánhoz. — Hüttner ingadozása a szembesítésnél. — ..A Tisza -pörben politikai tényezők játszanak közre.“ — A Jövő munkatársái­. — Pécs, május 3. ! Amikor a Tiszapör főtárgyalását azzal nyitotta meg Gadó elnök, hogy ez­ a per nem politikai pe­r, talán maga sem hitte el ezt a kijelen­tését. Azóta a tárgyalási teremben el­hangzott minden mondat, és minden szó csak arra szolgált, hogy ezt az állítást megcáfolja. Sztanykovszky kihallgatá­­­­sának utolsó napján rá­duplázott összes­ eddigi leleplezéseire, amelyek föltárták, hogy politikai bűnszövetkezetek saját politikai céljaik elérésére használták­­ csak föl a Tiszapört, már nem is keltett­­ különösebb föltűnést, amikor Almássy­­ Denise grófnő, Tisza unoka­­huga­tnyíltan kijelentette a keddi kihallgatása al­kalmával, hogy a Tisza­­pörben „p­olitikai ténye­­­­z­ő­k játszanak közre“. Ma­gyarországon ezt mindenki tudja és , úgy látszik, rendjénlevőnek is találja... " Hétfőn Kéri Pál védője, Várkonyi Oszkár ■ kérdezi tovább Sztanykovszky Tibort: —­­ Gondoltak-e Önök arra, hogy mindazok, akiket­­ tettesként szerepeltetnek a bűnügyben, azok­­ egyrészt olyan egyének, akik egyéb ok miatt­­ fogva voltak, másrészt pedig olyanok, akik­­ meg nem foghatók. Dobó, Gaertner, Hüttner­­ és Ön már más okból kifolyóan le voltak "■ tartóztatva, Pogány, Horváth-Lanovics, C­ser­­­­nyák, Láng, Müller és Kundecker pedig nem­­ állitható a bíróság elé. — Sztanykovszky: ' Én megmondtam vallomásom létrejöttét. É­n­t mindig Hüttner­ után vallottam.­­ — V­á­r­k­o­n­yfi: Gondolta-e, hogy az Ön­­ gyilkos szerepe enyhébb szinben fog föltűnni, ha magasrangú politikusokat szerepeltet föl-­­ bújtok gyanánt? — Sztanykovszky:­­ Én erre nem gondoltam soha. V­­­a­­­n em­legette előttünk, hogy minket, tapasz­talatlan fiatalembereket eszközül használtak föl, milyen szépen lehetne a védelembe beleilleszteni, ha mi a fölhajtókat szerepeltetjük. , Egy alkalommal, amikor a helyszíni szemlére­­ kimentünk és előrementünk, automobilon • U­t­a­i­n is kijött és ott a Boh­ei­m­• villa terraszállUlainnal és­­ e­g­y­m­á­s között beszélgettünk­­a fölhajtók szerepeltetéséről. Friedrich István védője, dr. B­a­k­s­a­y­­ M­i­k­l­ó­s: Heltai mondta-e Önnek, hogy­­ meg fog szökni ? — Sztanykovszky:­­ Nem. Csupán Lengyel Zoltán­­mondotta nekem, hogy Heltai­­ b­e­c­s­a­p­­t­a ő­t. Hálával tartozott volna­­ neki, mert kiszabadította a fogságból, s ehelyett elment Ereki Károly képviselőhöz és f­elmondott neki mindent, amit a Margit­­körúton a Tisza-ügyről megtudott. P­r­ó­n­a­y :‘őrnagytól­­egy csekket ka­­ipott, azzal Bauer alhadnagy­­kíséretében Bécsbe ment,­­ hogy János Andort elfogja, ott azonban fa­képnél hagyta az alhadnagyot és megszökött.­­ — B­a­k­s­a­y: Dobó vallomásainak a kö­rülményeiről tud-e­­valamit? — Sztany­kovszky: Dobó azt mondotta, hogy,­­ P­e­h­m és egy tengerész először a Margit­­körúton hallgatták ki, azután a Nádor-ka­­­­szárnyába vitték, Dobó azt mondotta, hogy ,Pehm kitépte a haját, po­fozta és rúgta. Azt tudjuk, hogy­­ tíz napig volt ebben a kaszárnyában. — B­a­k­­­­s­a­y: A százezerkoronás levélről Ön is,­­ Hüttner is, csak későbbi vallomásaikban em­­l­­ékeztek meg. Miért volt erre szükség? —­­ Sztanykovszky: Hüttner mondotta,­­ hogy legyen már valami írás­­is Friedrich és a többiek ellen. Fényes László védője, dr. Salusinszky­­ Gyula. Ön azt vallotta, hogy Friedrichnek­­ azokat a kijelentéseit, „a tömeg tetteket vár­“­­ és Fényes beszédének szövegét, hogy „vérét vesszük elnyomóinknak“ a „Szózatából, Ulain lapjából vette. Nekem birtokomban van a,,Szózat" 1920 február 4-iki száma, amelyben ezek a kijelentések megvannak. (Fölmutatja az újságot.) Ez az a vezércikk? — Sztanykovszky: Igen. Friedrich István címmel j­elent meg és Ulain Ferenc írta. — S­alusinszky: Vallomása szerint Ön a hadbíróságon először tagadott. Lengyel erre azt mondotta, csak valljon, mert enyhe bünte­tést fog kapni. Igaz-e az, hogy Lengyel Zoltán azt mondotta, ne írja addig alá a jegyzőkönyvet, amíg erre vonatkozóan garanciát nem k­a­p. — Sztanykovszky: I­g­a­z. Pár nap múlva, vallomásom megtétele már jött azzal, hogy al­áírhatom, a ga­ran­ci­a meg­van. Erre tanú Grandios főhadnagy. — S­alusinszky: Igaz-e az, hogy Hüttner még a tárgyalás előtt kikötötte, hogy a „Százat“ cím­ű napilap sz­imp­at­ikusan fog róla írni?— Sztanykovszky: Igaz. ■— Salusinszky: Igaz-e, hogy ezt ez ígére­tet be is váltották? Igaz-e, hogy a Százat leírta H­i­ttn­ernek összes kitüntetéseit és úgy emléke­zett meg róla, hogy a liliom arcú, biz­tos fellépésű, határozott és fiatal tiszt beszédjével nagy intelli­genciát árul el, továbbá, hogy magas­­rangú katonatisztnek a fia és menyasszonya is katonatisztnek a leánya? — Sztanykovszky: Igaz. Hüttner mutogatta is a Margit-köruton a tiszteknek. Az elnök: Ez a cikk előzetes meg­beszélés eredménye volt ? — Sztany­kovszky: Igen. Hüttner Paksy utján beszélte meg ezt Ul a­­­n­n­a­­. Salusinszky:’ Hogy kapott Po­gány József a­ gyilkosságban szerepet? — Sztanykovszky: Mi Pogányt nem is ismert­ü­k. Hüttner olvasta a la­pokban, hogy Pogányt is vádolják, erre mi is úgy vallottunk. — Salusinszky: Mit tud zombori Tóth Róbert röpiratáról ? — Sztanykovsky: Zombori Tóth a szomszéd cellában volt a Margit-körúton és neki elmondtam, hogy hazugságok a vallo­másaim és ártatlan vagyok­. Mikor kiszaba­dult, röpiratot írt erről. Lengyel Zoltán nagyon megijedt­ a röpirattól és tanácskozást kezdett Hüttnerrel és velem. Abban állapodtunk meg, hogy én azt fogom mondani, hogy Zombori Tóth kiváncsiskodására össze-vissza beszéltem csak. A lidbirósági tárgyaláson S­z­­­u­p­k­a őrnagy nagy beszédet is tartott erről. — Salusinszky: A halálos ítélet után miért nem tett a vizsgálóbíró előtt tö­redelmes vallomást ?— Sztanykovszky: Kérem szépen nagyságos elnök úr, én azokban a napokban rettenetes zavarodott voltam. Akkor ítéltek halálra. Lengyel Zoltán azt tanácsolta, hogy várjak még, nem árt taktikázni. — Salusinszky:Ugy­e­bár azt is mondta állítólag, hogy „nekem megígérték, nem lesz bántódásom, ha beismerő vallomást te­szek, mégis én maradtam a kötélen.“ — Sztanykovszky: Megígérték, h­o­g­y m­é­g 1920-b­an szabadlábra helyeznek. — Salusinszky: Azt is kijelentette, hogy „én politikai tréfák­ból nem engedem magamat túlakasztatni“. — Sztanykovszky: Valóban mondtam Pusztai Gazda Jenőnek, de hogy ki ígérte meg, arról nem nyilatkoz­hat­o­m. Az elnök: Mit ígértek önnek ? — Sztanykovszki: Azt, hogy legföljebb egy esztendőt ülök. — Az elnök: Nem hajlandó az én kérdésemre sem nyilatkozni, hogy ki ígérte meg. — Sztany­kovszki: Nagyságos elnök úr! Én meg­mondtam volna akkor az ügyvéd úrnak is. Lengyel László védője, dr. Tanffer Gábor: Mikor Paksyval kiment éjjelente a városban és egyedül maradt, miért nem szökött meg? — Sztanykovszky: Bíztam benne, hogy legföljebb csak egy évet kapok és nem akartam, hogy csalá­domat kémkedés cimén lecsukják. Az ö­­­n­ö­k: E kettő között jogállamban semmi összefüggés nem lehet. — Sztany­kovszky: Kérem nekem tudomásom van arról, hogy megszökött ember feleségét, mint kémei lecsukták. Tanffer: Ki hallotta azt, amikor Hüttner a Margit-körúton azt mondotta, hogy Kéri és Fényes ártatlanok? —• Sztany­kovszky: Szendrei főhadnagy, Witt Elemér, Graeft hadnagy. Ekkor mondta Hüttner, hogy ő i­s ártatlan. — Tanffer: Ön a börtönből a hadosztálybirósági tárgyalás be­fejezése után levelet irt Lengyel Zoltánnak. Ez a levél igy hangzik: -Levelét megkaptam és amennyire az itteni viszonyok engedik, sietek válaszolni. Koncédálom, hogy a védőnek joga van a védelemről bármikor lemondani, de Lengyel Zoltánnak Sztanykovszky védelméről legalább is nem illik lemondani, sőt becsületbeli kötelessége továbbra is vállalni, amikor olyan megállapodások­ról van szó, mint köztünk volt. Ne értsen félre. Nem az késztet erre a levelemre, hogy védői tisztét ott lássa el, mintha én ett az igazamat keresném, és mintha az igazság keresésében csakis ön volna a fáklya, amelynek fényénél meg is lehetne találni. Nem! Ö­­ ügyvéd ú­r nagyon jól tudj­a, hogy miért kérem. Eljárása egyébként hasonlítható egy olyan esethez, amikor eg­y úsz­nitudó embe­r f­ö­l­b­i­z­t­a­t egy­ másikat, egy imát n­e­m­ tudót, h­o­gy csak kapaszkod­jon »hátára, itaasza vele »Dunát. Jóllehet, az úszni nem tudónak semmi ér­deke, hogy a Dunának menjen, de ön el­­hitet­i vele azt a képtelenséget, hogy a hid egész biztosan leszakad és akkor úgy is bele­esik. Amikor azután a balga kötélnek áll, ön a Duna közepén lerázza magáról védencét, mondván: Kapaszkodj, ahogyan tudsz! Engem egy főúri gesztussal elintézettnek vélt. Pars pro tete! Magyarázatra ez a példa nem szorul, ügyvéd úr, meg­érti. Nekem azonban az ön által is na­­g­y­o­n j­ó­l t­u­d­o­tt a­k­i­­k m­i­a­tt föltétlenül ragaszkodnom kell ahhoz, hogy a katonai főtör­vényszék előtt védelmemet ellássa, remélem, ezt­­­e­l­ki iszaerati és becsületbeli köte­lességének fogja tartani. Fölkérem, hogy lehetően látogasson meg és válaszát szemé­lyesen adja át. Tisztelettel Sztanykovszky Tibor.— Tanffer: Ön írta ezt a levelet? — Sztanykovszki: Igen. — Tanffer: Tud arról, hogy Lengyel Zoltán ezt meg­kapta ? — Sztanykovszky: Igen, .A levél vétele után fölkeresett és vissza­hozta a levelet. — Tanffer: Mit akart Ön ezzel mondani ? ■— Sztanykovszky: Azt, hogy ő engem fölbiztatott, hogy vállal­jam a dolgot az ő garanciái mellett, tehát most, miután az ő garanciái mellett halálra ítéltek, vigye tovább az ügyet. A védők után Kéri Pál intéz kérdé­seket Sztanykovszkyhoz. Kérdései közül a leg­érdekesebb az, amit a Kovács vizsgálóbíró előtt történt szembesítésre vonatkozóan inté­zett Sztanykovszky­hoz, aki a szembesítés alkalmával nem mert ránézni, majd midőn a kihallgatásnak vége lett, a következőket, mondotta : „Ne haragudjék Kéri úr, ezt muszáj volt.“ Sztany­kovszky kijelenti, hogy tényleg így volt a dolog. Ezután Fényes László teszi meg észre­­vételeit. Én magára Sztanykovszky vallomá­sára vonatkozóan fölhívom a bíróság figyelmét arra, hogy Sitanyítovssysy ne is önmagát akarja v­oni, hanem jóvá akarja tenni azt, amit velem szemben és a tobbiekkel szemben elkövetett. Az elnök: Ez nem idetartozik, hanem a védőbeszédhez. Elrendelem Sztany­kovszky szembesítését Hüttner­­rel eltérő vallomásaikra. Hüttnert szuronyos katona bevezeti a terembe és odaállítja Sztanykovszky mellé a bíróság elé. Sztanykovszky félig Hüttner felé fordul és egyenesen reánéz. Hüttner lehajtja fejét és a bíróság felé néz. Az elnök kérdéseire Sztany­kovszky föntartja a főtárgyaláson tett állítá­sait, m­íg Hüttner, aki lényegileg mindent föntart, gyakran ingadozik. Az elnök, Sztanykovszky azt vallotta, hogy önök nem részesek »Tisza­­gyil­koss­ágban és egész be­ismerése csak misztifikáció. Megfelel ez a valóságnak ? H ft 11 n e r : E*. . . Ebből megfelel valami a valóságnál­. A teremben nagy moraj tá­mad, mindenki feszülten figyeli a szembe­síité­s­t. Az elnök: Mondta ön azt, hogy a fülhajtók közül csakis Friedrich a fontos, a többi csak statiszta, fontos az, hogy Friedrich benne­ l­egyen az ügy­ben. —­ Hüttnor: Nem ebben a formában mondtam, hanem azt mond­tam én Sztanykovszky és mások előtt is, hogy furcsálom, hogy mi mind vizsgálati fogságban vagyunk, Friedrich pedig nincs. Én erre vonatkozóan tettem ezt az észrevételt. Az elnök: Azt is vallotta Sztanykov­­szky, hogy Ön a bolsevizmusból kifolyóan különféle bűncselekményekkel van vádolva, kém volt, a két mártír, Szenczel és Nikolényi az Oil befogásának áldozata, és Ön kijelen­tetette Sztanykovszkynak, hogy inkább a Tisza-gyilkosságot vállalja, semmint a kom­munista bűncselekményekért fölakasszák. — Hüttner: Ebben a formában sem mondtam. — Az elnök: Milyenben mondta? — Hüttner: Elmondtam neki,­ milyen eljárás folyik ellenem. A többi kérdésekre vonatkozóan konokul tagad. Minthogy sem a vád képviselője, sem a védők nem kívánják Sztanykovszky meg­­esketését, a bíróság mellőzi. A tárgyalás folytatását keddre halasztották. Almássy Beaise kihallgatása. Budapest, május 3. A Tisza-per keddi tárgyalásán a bíróság A­l­m­á­s­s­y Denise gróf­nőt, Tisza István unokahugát hallgatta ki, aki a gyilkosság idejében a Roheim­­villában tartózkodott és szem­tan­úja volt, amikor a tettesek Tisza ellen a merényletet elkövették. Almássy Denise grófnő dr. Gadó István tárgyalási elnök felszólítására részletesen előadta a gyilkosság lefolyását. Amikor a me­rénylők behatoltak a villába, Tisza fegy­vert fogott kezébe és azt csak fölszólí­­tásra tette le. A merénylők egyike — a tűben a vizsgálat folyamán Almássy Denise­ fölismerte a halálraítélt és a fogházban meghalt Dobó Istvánt —azt kiáltotta a gróf felé, hogy ő a nagy vérontás főokozója. Tisza kijelentette, hogy ő nem bűnös a háború fölidézé­sében, amire Dobó így válaszolt: — Ütött utolsó órája ! Ebben a pillanatban több lövés dördült el és Tisza halálosan találva összeesett, néhány perc múlva kimúlt. Ugyanekkor a tanú is megsebesült. Az elnök kérdéseire Almássy grófnő folytatólagosan elmondta, hogy a vád­lottak közül határozottan fel­ismeri Gärtner Marcell­t, aki, állítása szerint, a gyilkosság dél­előttjén több katona kíséretében járt a villában, hogy a tereppel megismer­kedjék. Silanykovszky Tibort, bár­is­alakj­a egyezik azzal a katonáéval, aki a s­ajtóban állott, n­em ismer! 161 hatá­rozottan, Heítner Jiáulai vádlottat szintén nem ismeri fel. A hozzáintézett kérdésekre elmondta, hogy a Tisza -perben a vizs­gálat folytatásának szá­mos akadályt gördítettek útjába, úgyhogy az a be­nyomása, hogy a pörb­en politikai tényezők látsza­nak közre. Ezután báró Radvánszkyt, Tisza unoka­öccsét hallgatták ki, aki­ röviddel a gyilkosság elkövetése után érkezett a villába. Pontosan és részletesen leírja Tisza gróf sérüléseit. A tárgyalás foly­tatását szerdára halasztották el. AAJ.AA.AAAAA.'Vi/.A­NAa/AAr.aAAAAAD vTvt vTvvf f vvv vVv vfVWvvV?vvvv7VVWvfTV Megint spicli. A középnémet­országi véres tragédia eseményeinek kapcsán annak idején megemlékeztünk­­ arról, hogy Berlinben a leglármásabb bolsevikok egyikéről — Herfurthról — kiderült, hogy rendőrspicli volt. Most egy Kempin nevű ilyen firma lelep­lezéséről jön a hír. Ez a porosz ren­­dőrhadács ott „dolgozott“ a márciusi fölkelés szívében, a halléi Leuna-üzem­­ben. Huszonhétezer munkás — a műn­.­­kásmozgalmakban többnyire járatlan ember­­ volt együtt ebben a gyárban, ide tudta magát be­­lopni ez a véreb, mert „radikálisabb“ volt a „legradikálisabbak“-nál. A mun­kásokat­ belevitte abba, hogy a gyárat megszállják és fegyveresen ellenálljanak. Az eredmény számtalan halott, sebesült, letartóztatások stb. Az egyik munkást már életfogytiglani fegyházra ítélte a bíróság. Kempin mester, noha a harc hevében betöréses lopást is elkövetett, néhány napi fogvatartás után ma a Halle utcáin sétál, így tudták meg a munkások, hogy hitvány agent-provo­­katőrnek lettek az áldozatai. Illetve gyanújuk volt már régebben Kempin ellen, d­e a b­erlini k­ommunista­­ központ akkor azt üzente Halléba,­ hogy Kempin a legmegbízhatóbb a bol­sevikok egyike. A szövetségtanács pénteken ülőtt tart, amelyen az iskolák fölött való felügye­leti törvényt tárgyalják. Ugyancsak pénteken , fog a pénzügyi bizottságban a kenyérárak és az élelmiszerek árainak szabályozása napi­rendre kerülni. ■ Finist­e állam­határait az olasz-jugoszláv vegyes bizottság május közepe előtt kijelöli. A jugoszláv kormány, tekintettel a fiumei Baruss-kikötő hovatartozásának bizonytalanságára, elhatározta, hogy a gravosai kikötőt h­a­d­iki­köt­ő­v­é alakítja át.

Next