Jövő, 1921. május (1. évfolyam, 58-82. szám)

1921-05-04 / 60. szám

■ 4 J1Í Szerda, 1921 május 4 , Almássy Denise nem ismerte föl Hüttnert és Sztanykovszkyt Lengyel Zoltán garanciái. — Sztanykovszky levele Lengyel Zoltánhoz. — Hüttner ingadozása a szembesítésnél. — ..A Tisza -pörben politikai tényezők játszanak közre.“ — A Jövő munkatársái. — Pécs, május 3. ! Amikor a Tiszapör főtárgyalását azzal nyitotta meg Gadó elnök, hogy ez a per nem politikai per, talán maga sem hitte el ezt a kijelentését. Azóta a tárgyalási teremben elhangzott minden mondat, és minden szó csak arra szolgált, hogy ezt az állítást megcáfolja. Sztanykovszky kihallgatásának utolsó napján ráduplázott összes eddigi leleplezéseire, amelyek föltárták, hogy politikai bűnszövetkezetek saját politikai céljaik elérésére használták csak föl a Tiszapört, már nem is keltett különösebb föltűnést, amikor Almássy Denise grófnő, Tisza unokahugatnyíltan kijelentette a keddi kihallgatása alkalmával, hogy a Tiszapörben „politikai tényezők játszanak közre“. Magyarországon ezt mindenki tudja és , úgy látszik, rendjénlevőnek is találja... " Hétfőn Kéri Pál védője, Várkonyi Oszkár ■ kérdezi tovább Sztanykovszky Tibort: — Gondoltak-e Önök arra, hogy mindazok, akiket tettesként szerepeltetnek a bűnügyben, azok egyrészt olyan egyének, akik egyéb ok miatt fogva voltak, másrészt pedig olyanok, akik meg nem foghatók. Dobó, Gaertner, Hüttner és Ön már más okból kifolyóan le voltak "■ tartóztatva, Pogány, Horváth-Lanovics, Csernyák, Láng, Müller és Kundecker pedig nem állitható a bíróság elé. — Sztanykovszky: ' Én megmondtam vallomásom létrejöttét. Ént mindig Hüttner után vallottam. — Várkonyfi: Gondolta-e, hogy az Ön gyilkos szerepe enyhébb szinben fog föltűnni, ha magasrangú politikusokat szerepeltet föl- bújtok gyanánt? — Sztanykovszky: Én erre nem gondoltam soha. Van emlegette előttünk, hogy minket, tapasztalatlan fiatalembereket eszközül használtak föl, milyen szépen lehetne a védelembe beleilleszteni, ha mi a fölhajtókat szerepeltetjük. , Egy alkalommal, amikor a helyszíni szemlére kimentünk és előrementünk, automobilon • Utain is kijött és ott a Boheim• villa terraszállUlainnal és egymás között beszélgettünka fölhajtók szerepeltetéséről. Friedrich István védője, dr. Baksay Miklós: Heltai mondta-e Önnek, hogy meg fog szökni ? — Sztanykovszky: Nem. Csupán Lengyel Zoltánmondotta nekem, hogy Heltai becsapta őt. Hálával tartozott volna neki, mert kiszabadította a fogságból, s ehelyett elment Ereki Károly képviselőhöz és felmondott neki mindent, amit a Margitkörúton a Tisza-ügyről megtudott. Prónay :‘őrnagytólegy csekket kaipott, azzal Bauer alhadnagykíséretében Bécsbe ment, hogy János Andort elfogja, ott azonban faképnél hagyta az alhadnagyot és megszökött. — Baksay: Dobó vallomásainak a körülményeiről tud-evalamit? — Sztanykovszky: Dobó azt mondotta, hogy, Pehm és egy tengerész először a Margitkörúton hallgatták ki, azután a Nádor-kaszárnyába vitték, Dobó azt mondotta, hogy ,Pehm kitépte a haját, pofozta és rúgta. Azt tudjuk, hogy tíz napig volt ebben a kaszárnyában. — Baksay: A százezerkoronás levélről Ön is, Hüttner is, csak későbbi vallomásaikban emlékeztek meg. Miért volt erre szükség? — Sztanykovszky: Hüttner mondotta, hogy legyen már valami írásis Friedrich és a többiek ellen. Fényes László védője, dr. Salusinszky Gyula. Ön azt vallotta, hogy Friedrichnek azokat a kijelentéseit, „a tömeg tetteket vár“ és Fényes beszédének szövegét, hogy „vérét vesszük elnyomóinknak“ a „Szózatából, Ulain lapjából vette. Nekem birtokomban van a,,Szózat" 1920 február 4-iki száma, amelyben ezek a kijelentések megvannak. (Fölmutatja az újságot.) Ez az a vezércikk? — Sztanykovszky: Igen. Friedrich István címmel jelent meg és Ulain Ferenc írta. — Salusinszky: Vallomása szerint Ön a hadbíróságon először tagadott. Lengyel erre azt mondotta, csak valljon, mert enyhe büntetést fog kapni. Igaz-e az, hogy Lengyel Zoltán azt mondotta, ne írja addig alá a jegyzőkönyvet, amíg erre vonatkozóan garanciát nem kap. — Sztanykovszky: Igaz. Pár nap múlva, vallomásom megtétele már jött azzal, hogy aláírhatom, a garancia megvan. Erre tanú Grandios főhadnagy. — Salusinszky: Igaz-e az, hogy Hüttner még a tárgyalás előtt kikötötte, hogy a „Százat“ című napilap szimpatikusan fog róla írni?— Sztanykovszky: Igaz. ■— Salusinszky: Igaz-e, hogy ezt ez ígéretet be is váltották? Igaz-e, hogy a Százat leírta Hittnernek összes kitüntetéseit és úgy emlékezett meg róla, hogy a liliom arcú, biztos fellépésű, határozott és fiatal tiszt beszédjével nagy intelligenciát árul el, továbbá, hogy magasrangú katonatisztnek a fia és menyasszonya is katonatisztnek a leánya? — Sztanykovszky: Igaz. Hüttner mutogatta is a Margit-köruton a tiszteknek. Az elnök: Ez a cikk előzetes megbeszélés eredménye volt ? — Sztanykovszky: Igen. Hüttner Paksy utján beszélte meg ezt Ul anna. Salusinszky:’ Hogy kapott Pogány József a gyilkosságban szerepet? — Sztanykovszky: Mi Pogányt nem is ismertük. Hüttner olvasta a lapokban, hogy Pogányt is vádolják, erre mi is úgy vallottunk. — Salusinszky: Mit tud zombori Tóth Róbert röpiratáról ? — Sztanykovsky: Zombori Tóth a szomszéd cellában volt a Margit-körúton és neki elmondtam, hogy hazugságok a vallomásaim és ártatlan vagyok. Mikor kiszabadult, röpiratot írt erről. Lengyel Zoltán nagyon megijedt a röpirattól és tanácskozást kezdett Hüttnerrel és velem. Abban állapodtunk meg, hogy én azt fogom mondani, hogy Zombori Tóth kiváncsiskodására össze-vissza beszéltem csak. A lidbirósági tárgyaláson Szupka őrnagy nagy beszédet is tartott erről. — Salusinszky: A halálos ítélet után miért nem tett a vizsgálóbíró előtt töredelmes vallomást ?— Sztanykovszky: Kérem szépen nagyságos elnök úr, én azokban a napokban rettenetes zavarodott voltam. Akkor ítéltek halálra. Lengyel Zoltán azt tanácsolta, hogy várjak még, nem árt taktikázni. — Salusinszky:Ugyebár azt is mondta állítólag, hogy „nekem megígérték, nem lesz bántódásom, ha beismerő vallomást teszek, mégis én maradtam a kötélen.“ — Sztanykovszky: Megígérték, hogy még 1920-ban szabadlábra helyeznek. — Salusinszky: Azt is kijelentette, hogy „én politikai tréfákból nem engedem magamat túlakasztatni“. — Sztanykovszky: Valóban mondtam Pusztai Gazda Jenőnek, de hogy ki ígérte meg, arról nem nyilatkozhatom. Az elnök: Mit ígértek önnek ? — Sztanykovszki: Azt, hogy legföljebb egy esztendőt ülök. — Az elnök: Nem hajlandó az én kérdésemre sem nyilatkozni, hogy ki ígérte meg. — Sztanykovszki: Nagyságos elnök úr! Én megmondtam volna akkor az ügyvéd úrnak is. Lengyel László védője, dr. Tanffer Gábor: Mikor Paksyval kiment éjjelente a városban és egyedül maradt, miért nem szökött meg? — Sztanykovszky: Bíztam benne, hogy legföljebb csak egy évet kapok és nem akartam, hogy családomat kémkedés cimén lecsukják. Az önök: E kettő között jogállamban semmi összefüggés nem lehet. — Sztanykovszky: Kérem nekem tudomásom van arról, hogy megszökött ember feleségét, mint kémei lecsukták. Tanffer: Ki hallotta azt, amikor Hüttner a Margit-körúton azt mondotta, hogy Kéri és Fényes ártatlanok? —• Sztanykovszky: Szendrei főhadnagy, Witt Elemér, Graeft hadnagy. Ekkor mondta Hüttner, hogy ő is ártatlan. — Tanffer: Ön a börtönből a hadosztálybirósági tárgyalás befejezése után levelet irt Lengyel Zoltánnak. Ez a levél igy hangzik: -Levelét megkaptam és amennyire az itteni viszonyok engedik, sietek válaszolni. Koncédálom, hogy a védőnek joga van a védelemről bármikor lemondani, de Lengyel Zoltánnak Sztanykovszky védelméről legalább is nem illik lemondani, sőt becsületbeli kötelessége továbbra is vállalni, amikor olyan megállapodásokról van szó, mint köztünk volt. Ne értsen félre. Nem az késztet erre a levelemre, hogy védői tisztét ott lássa el, mintha én ett az igazamat keresném, és mintha az igazság keresésében csakis ön volna a fáklya, amelynek fényénél meg is lehetne találni. Nem! Ö ügyvéd úr nagyon jól tudja, hogy miért kérem. Eljárása egyébként hasonlítható egy olyan esethez, amikor egy úsznitudó ember fölbiztat egy másikat, egy imát nem tudót, hogy csak kapaszkodjon »hátára, itaasza vele »Dunát. Jóllehet, az úszni nem tudónak semmi érdeke, hogy a Dunának menjen, de ön elhiteti vele azt a képtelenséget, hogy a hid egész biztosan leszakad és akkor úgy is beleesik. Amikor azután a balga kötélnek áll, ön a Duna közepén lerázza magáról védencét, mondván: Kapaszkodj, ahogyan tudsz! Engem egy főúri gesztussal elintézettnek vélt. Pars pro tete! Magyarázatra ez a példa nem szorul, ügyvéd úr, megérti. Nekem azonban az ön által is nagyon jól tudott akik miatt föltétlenül ragaszkodnom kell ahhoz, hogy a katonai főtörvényszék előtt védelmemet ellássa, remélem, eztelki iszaerati és becsületbeli kötelességének fogja tartani. Fölkérem, hogy lehetően látogasson meg és válaszát személyesen adja át. Tisztelettel Sztanykovszky Tibor.— Tanffer: Ön írta ezt a levelet? — Sztanykovszki: Igen. — Tanffer: Tud arról, hogy Lengyel Zoltán ezt megkapta ? — Sztanykovszky: Igen, .A levél vétele után fölkeresett és visszahozta a levelet. — Tanffer: Mit akart Ön ezzel mondani ? ■— Sztanykovszky: Azt, hogy ő engem fölbiztatott, hogy vállaljam a dolgot az ő garanciái mellett, tehát most, miután az ő garanciái mellett halálra ítéltek, vigye tovább az ügyet. A védők után Kéri Pál intéz kérdéseket Sztanykovszkyhoz. Kérdései közül a legérdekesebb az, amit a Kovács vizsgálóbíró előtt történt szembesítésre vonatkozóan intézett Sztanykovszkyhoz, aki a szembesítés alkalmával nem mert ránézni, majd midőn a kihallgatásnak vége lett, a következőket, mondotta : „Ne haragudjék Kéri úr, ezt muszáj volt.“ Sztanykovszky kijelenti, hogy tényleg így volt a dolog. Ezután Fényes László teszi meg észrevételeit. Én magára Sztanykovszky vallomására vonatkozóan fölhívom a bíróság figyelmét arra, hogy Sitanyítovssysy ne is önmagát akarja voni, hanem jóvá akarja tenni azt, amit velem szemben és a tobbiekkel szemben elkövetett. Az elnök: Ez nem idetartozik, hanem a védőbeszédhez. Elrendelem Sztanykovszky szembesítését Hüttnerrel eltérő vallomásaikra. Hüttnert szuronyos katona bevezeti a terembe és odaállítja Sztanykovszky mellé a bíróság elé. Sztanykovszky félig Hüttner felé fordul és egyenesen reánéz. Hüttner lehajtja fejét és a bíróság felé néz. Az elnök kérdéseire Sztanykovszky föntartja a főtárgyaláson tett állításait, míg Hüttner, aki lényegileg mindent föntart, gyakran ingadozik. Az elnök, Sztanykovszky azt vallotta, hogy önök nem részesek »Tiszagyilkosságban és egész beismerése csak misztifikáció. Megfelel ez a valóságnak ? H ft 11 n e r : E*. . . Ebből megfelel valami a valóságnál. A teremben nagy moraj támad, mindenki feszülten figyeli a szembesíitést. Az elnök: Mondta ön azt, hogy a fülhajtók közül csakis Friedrich a fontos, a többi csak statiszta, fontos az, hogy Friedrich benne legyen az ügyben. — Hüttnor: Nem ebben a formában mondtam, hanem azt mondtam én Sztanykovszky és mások előtt is, hogy furcsálom, hogy mi mind vizsgálati fogságban vagyunk, Friedrich pedig nincs. Én erre vonatkozóan tettem ezt az észrevételt. Az elnök: Azt is vallotta Sztanykovszky, hogy Ön a bolsevizmusból kifolyóan különféle bűncselekményekkel van vádolva, kém volt, a két mártír, Szenczel és Nikolényi az Oil befogásának áldozata, és Ön kijelentetette Sztanykovszkynak, hogy inkább a Tisza-gyilkosságot vállalja, semmint a kommunista bűncselekményekért fölakasszák. — Hüttner: Ebben a formában sem mondtam. — Az elnök: Milyenben mondta? — Hüttner: Elmondtam neki, milyen eljárás folyik ellenem. A többi kérdésekre vonatkozóan konokul tagad. Minthogy sem a vád képviselője, sem a védők nem kívánják Sztanykovszky megesketését, a bíróság mellőzi. A tárgyalás folytatását keddre halasztották. Almássy Beaise kihallgatása. Budapest, május 3. A Tisza-per keddi tárgyalásán a bíróság Almássy Denise grófnőt, Tisza István unokahugát hallgatta ki, aki a gyilkosság idejében a Roheimvillában tartózkodott és szemtanúja volt, amikor a tettesek Tisza ellen a merényletet elkövették. Almássy Denise grófnő dr. Gadó István tárgyalási elnök felszólítására részletesen előadta a gyilkosság lefolyását. Amikor a merénylők behatoltak a villába, Tisza fegyvert fogott kezébe és azt csak fölszólításra tette le. A merénylők egyike — a tűben a vizsgálat folyamán Almássy Denise fölismerte a halálraítélt és a fogházban meghalt Dobó Istvánt —azt kiáltotta a gróf felé, hogy ő a nagy vérontás főokozója. Tisza kijelentette, hogy ő nem bűnös a háború fölidézésében, amire Dobó így válaszolt: — Ütött utolsó órája ! Ebben a pillanatban több lövés dördült el és Tisza halálosan találva összeesett, néhány perc múlva kimúlt. Ugyanekkor a tanú is megsebesült. Az elnök kérdéseire Almássy grófnő folytatólagosan elmondta, hogy a vádlottak közül határozottan felismeri Gärtner Marcellt, aki, állítása szerint, a gyilkosság délelőttjén több katona kíséretében járt a villában, hogy a tereppel megismerkedjék. Silanykovszky Tibort, bárisalakja egyezik azzal a katonáéval, aki a sajtóban állott, nem ismer! 161 határozottan, Heítner Jiáulai vádlottat szintén nem ismeri fel. A hozzáintézett kérdésekre elmondta, hogy a Tisza -perben a vizsgálat folytatásának számos akadályt gördítettek útjába, úgyhogy az a benyomása, hogy a pörben politikai tényezők látszanak közre. Ezután báró Radvánszkyt, Tisza unokaöccsét hallgatták ki, aki röviddel a gyilkosság elkövetése után érkezett a villába. Pontosan és részletesen leírja Tisza gróf sérüléseit. A tárgyalás folytatását szerdára halasztották el. AAJ.AA.AAAAA.'Vi/.ANAa/AAr.aAAAAAD vTvt vTvvf f vvv vVv vfVWvvV?vvvv7VVWvfTV Megint spicli. A középnémetországi véres tragédia eseményeinek kapcsán annak idején megemlékeztünk arról, hogy Berlinben a leglármásabb bolsevikok egyikéről — Herfurthról — kiderült, hogy rendőrspicli volt. Most egy Kempin nevű ilyen firma leleplezéséről jön a hír. Ez a porosz rendőrhadács ott „dolgozott“ a márciusi fölkelés szívében, a halléi Leuna-üzemben. Huszonhétezer munkás — a műn.kásmozgalmakban többnyire járatlan ember volt együtt ebben a gyárban, ide tudta magát belopni ez a véreb, mert „radikálisabb“ volt a „legradikálisabbak“-nál. A munkásokat belevitte abba, hogy a gyárat megszállják és fegyveresen ellenálljanak. Az eredmény számtalan halott, sebesült, letartóztatások stb. Az egyik munkást már életfogytiglani fegyházra ítélte a bíróság. Kempin mester, noha a harc hevében betöréses lopást is elkövetett, néhány napi fogvatartás után ma a Halle utcáin sétál, így tudták meg a munkások, hogy hitvány agent-provokatőrnek lettek az áldozatai. Illetve gyanújuk volt már régebben Kempin ellen, de a berlini kommunista központ akkor azt üzente Halléba, hogy Kempin a legmegbízhatóbb a bolsevikok egyike. A szövetségtanács pénteken ülőtt tart, amelyen az iskolák fölött való felügyeleti törvényt tárgyalják. Ugyancsak pénteken , fog a pénzügyi bizottságban a kenyérárak és az élelmiszerek árainak szabályozása napirendre kerülni. ■ Finiste államhatárait az olasz-jugoszláv vegyes bizottság május közepe előtt kijelöli. A jugoszláv kormány, tekintettel a fiumei Baruss-kikötő hovatartozásának bizonytalanságára, elhatározta, hogy a gravosai kikötőt hadikikötővé alakítja át.