Jövő, 1921. június (1. évfolyam, 83-108. szám)

1921-06-25 / 104. szám

2 ­ amely végre hangot adna a megvert, vérző és százféle nyomorúságba taszí­tott világ valódi érzéseinek és valódi vágyainak. Ha ilyen szó elhangzanék, bizonyára nem­ mondana mást, mint azt, hogy az emberiség békéjét, egymás megbecsülésén alapuló méltóságának megvéd­elmezését akarjuk ! Egyszer már élni és jóllakni is szeretnénk, mert azzal, amit most is, kétfelől is kínálnak, valóban már jóllaktunk. .. m Az angol bányászok harca a végét járja. — A J S­v 6 munkatársától. — Bécs, június 24. Az angol bányászok minapi általános szavazásának eredménye — túlnyomó több­séggel a tizennégyhetes harc folytatását ha­tározták el­­— a kétségbeesés cselekedete volt, érthetetlen és céltalan makacsság. Ezt a harcot visszavonhatatlanul elvesztették a bányászok és a szavazással kifejezésre jutta­tott elszántság csak meghosszabbította a munkátlanság és nélkülözés napjait anélkül, hogy egy szikrányi reményre följogosíthatta volna a küzdőket. A bányászok végrehajtóbizottságának mérsékelt többsége, amely a reménytelen harc abbahagyását kivánta, bizonyos volt az ilyen értelmű szavazási eredményben s ezért elállott attól a szándékától, hogy szavazólapokon a bányatulajdonosok ajánlatának elfogadását javasolja. Nagy és kínos volt azután a mérsékelt szárny meglepetése, amikor a bár­nyászok többsége a radikális kisebbség föl­fogását vitte győzelemre. A mérsékeltek most igyekeznek helyre­hozni a mulasztást és siettetik a harc be­fejezését. A fiatal Hodges, aki forradalmi hévvel belesodorta a bányászokat a harcba, most békés húrokat pendít. A munkáspárt kongresszusán azt mondotta, hogy a bányá­szoknak bele kell nyugodniuk a változhatat­­lanba.. Szombaton még közös értekezletet tartanak a bányászok és a többi bérharcban álló szak­mák képviselői, azután új bányászértekezlet fog dönteni, kétségtelenül a­ megegyezés mellett. A többi sztrájkoló táborok szolidaritása, a munkáspárt és a közvélemény támogatása biztosítani fogja a bányászoknak a tisztességes visszavonulást. A legújabb londoni magánjelentések szerint a bányászok már­is elhatározták, hogy a bányatulajdonosok­ javaslata alapján­­megkezdik a munkát. A brightoni kongresszus, Lon­don, június 24. A munkáspárt értekezlete határozatot ho­zott, amelyben csodálatának ad kifejezést a bányászok közös munkásérdeket szolgáló harca iránt és kijelenti, hogy a párt továbbra is min­den erejével támogatni fogja a bányászokat. Egy másik határozat a békeszerződések revízióját követeli. Tüntetés Höls elitéltetése ellen, Berlin, június 24 A kommunista párt Hölz elitéltetése ellen csütörtökön büntető népgyűlést tartott. A „Kote Fahne” azt írja, hogy több tízezer ember vett részt a gyűlésen; a polgári sajtó szerint csak nagyon kevesen voltak ott. A gyűlés a szónokok beszédei után minden incidens nélkül végződött. En­glis újból pénzügyminiszter lesz. Prága, június 24 A «Bohemia« úgy értesül, hogy Englis dr­. volt pénzügyminiszter körülbelül­ 14 nap múlva újból átveszi a pénzügyminiszteri tárcát. Az új bécsi magyar követ. Budapest, június 24. (M. T. I.) A kormányzó Maszirevics Konstantin rendkívüli követet kinevezte meghatalmazott miniszterré és megbízta a bécsi magyar követség vezetésével. Kun Béla sógorát Budapesten letartóztatták. Budapest, június 24 (M. T. I.) A budapesti rendőrség Erdős Miklós fakereskedőt, Kun Béla sógorát, letartóztatta. Azzal gyanúsítják, hogy a diktatúra alatt fatermelési biztos volt. Meg akarják állapítani, hogy nem áll-e összeköttetésben Kun Bélával, aki most állítólag Bécsben van. (Tudomásunk sze­rint Erdős­zem sógora Kun Bélának és hogy Kun most nincsen Bécsben, azt ta­lán még a budapesti rendőrség is tudja. — A s­z­e­r­k.) ­ •• 9» J­O­V­o Szombat, 1921 junius 25 Kodifikálják a fehér terrort. ,,A büntető javaslat az ország szégyene.« — Az ébredők hatalma. — Heysdh­s az egyenlő teherviselésért. — A vármegye urai nem dolgoznak. A nemzetgyűlés pénteki ülése. — A J 5 v 6 munkatársától. — Budapest, junius 24 A kurzus gyors irammal dolgozik azon, hogy uralmának jogi alapépítmé­nyét a korpusz turiszba beiktassa. Fur­­farag­gyalul az öreg törvénykönyv régi és újabb keletű cikkein, hogy önma­gának létalapot biztosítson és igazolja egyben a maga haszontalan, erőszakra és jogtalanságra épített uralmát. Mintha bizony egy becikkelyezett javaslat, né­hány paragrafus azt jelentené, hogy amit beleírnak, az örökre megmarad. Abból, amit a kurzus a korpusz, juriszba becikkelyez, legföljebb a mai elnyomott és letiport, „a világ legbornírtabb ka­tonai diktatúrája” alatt nyögő szomorú ország szégyene marad meg örökre. Ezt különben a Ház pénteki ülésén Rassay Károly szemébe is mondotta a kurzus kormányának. Hasonló szellemben szólalt föl Ru­pert Rezső is, akinek beszédéből éles perspektívája nyílik az ébredő magya­rok viselt dolgainak és mai kiváltsá­gos helyzetének. Tomory Jenő mutatott még rá az ülésben Szatroár vármegye urainak tobzódásaira. Interpellált, hogy hajlan­­dók-e a miniszterek a visszaéléseket megszüntetni? Hajlandóság még talán volna egyikben-másikban. De erejük és hatalmuk az már kevésbé van. Az erő­k az ébredőké.... A nemzetgyűlés pénteki üléséről szóló tudósításunk a következő: Az elnök az ülést délelőtt­ tíz órakor megnyitja és bejelenti, hogy napirenden van a büntetőtörvénykönyvben megállapított érték­határok és pénzbírságok ideiglenes fölemelésé­ről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Miután a Ház harmadik olvasásban el­fogadta a javaslatot, a Ház áttért a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről szóló tör­vényjavaslat tárgyalására. Rassay Károly: A büntető igaz­ságszolgáltatás egyszerűsítéséről szóló törvény­javaslatot csak pénteken reggel kapták kézhez a nemzetgyűlési képviselők. Ezt a késedel­­mességet annál is inkább kifogásolja, mert ha már most tárgyalják a javaslatot, nem áll módjában ezt a nemzetgyűlés tagjainak meg­ismerni. De más baj is van ezzel a nagy siet­séggel. Ugyanis a nemzetgyűlésen kívül álló szaktekintélyekkel is idejekorán ismertetni kellett volna a javaslatot. Magában a javaslatban kifo­­gásolja, hogy az nélkülözi a szükséges sta­tisztikai adatokat. Már­pedig nem lehet a számszerű adatokra való támaszkodás nélkül letárgyalni olyan igazságügyi törvényjavasla­tot, amely a hatóság elleni erőszak, a sze­mélyes szabadság megsértése, a testi sértés, a magánlaksértés, a lopás és a sikkasztás bizo­nyos fölsorolt eseteiben túlterhelt bíróságok tehermentesítését célozza. Olyan intézkedések is vannak a bün­tető igazságszolgáltatási eljárás egy­szerűsítéséről szóló törvényjavaslat­ban, amelyek az ország szégyenére válnak. Ha az igazságügym­iniszter úr — úgy­mond — olyan külföldi törvényjavaslatot tud fölmutatni, amely hasonló intézkedéseket tar­talmaz, akkor én megnyugszom, de biztos vagyok benne, hogy egyetlen egyet sem tud fölmutatni. A legnagyobb mértékben nyug­talanítóknak tartom a javaslat intézkedéseit és kötelességemnek tartom, hogy ennek kife­jezést adjak. Anélkül, hogy az igazságügyi hatóságok munkáján könnyítenénk, a 6-ik szakasszal csak a sértett helyzetét nehezítjük meg. Ez olyan forradalmi intézkedés, amely a Károlyi-kormány intézkedéseire emlékeztet. Igazságszolgáltatási szempontból nagy baj az, hogy a kormány választja meg ese­­tenként, hogy melyik cselekmény sérti a közérdeket és melyik nem. A Károlyi­kormány annak idején szintén elkezdett egyes cselekményeket ellenforradalmiaknak minősíteni. Azt keresik most, hogy mi veszélyes a közrendre, de hogy ki izgatott különvonaton a vidékre utazva, azt nem ke­resik, a britanniásokról nem is szólva. Nem­­ héz biz­tyos megkülömböztetéseket törvénybe foglalni és a szegény ügyészek nyakába varrni igazságszolgáltatási ügyekben olyan terheket, amelyekért fölső helyen felelősek.­­ Bródy Ernő felszólalása után ■Rupert Rezső emelkedett szólásra és a következőket mon­­­­ta: Sok baj és sok restancia van a büntető igazságszolgáltatás terén, ezt megengedi. Akárhányszor megtör­ténik, hogy a vádlottak sokkal hosszabb ideig vannak előzetes letartóztatásban, mint amennyi ideig esetleges büntetésük súlyossága az elő­zetes letartóztatás időtartamának nagyságát megengedné. Ezen csakugyan változtatni kell. Azonban erre a törvényjavaslatra semmi szükség sincs. Hiszen a most érvényben levő büntető perrendtartás is megadja a jogot ahhoz, hogy ez a sérelem orvosoltassék.­­A javaslat indokolását sem fogadja el a szónok. Álláspontja mégis az, hogy bizonyos mó­dosításokkal elfogadásra találna a törvényja­­vaslat. A nyomozáshoz veszedelmes olyan ér­telemben hozzányúlni, mint ahogy ezt a ja­vaslat teszi. Meglehet, hogy a restancia ezután nemcsak nem szűnik meg, hanem még növekedni is fog az ügyészség túlterhelése miatt. Ezt a javaslatot magyarázni lehet, félre is lehet magyarázni és azt is ki lehet magyarázni belőle, mintha fölhívás lenne egyes bűncse­lekmények elkövetésére. A javaslatot nem pártszempontból fogja föl. A javaslat megbírálásánál az az irányadó szem­pont előtte, hogy a törvényjavaslatban lefek­tetett rendelkezésekre vonatkozó intézkedéseket kell, hogy egyrészt a tudomány, másrészt a praktikus élet teremtse meg. Az igazságszolgáltatás terén mindenütt a legnagyobb aggodalommal vannak eltelve. Ami­kor a polgári rend és a közbiztonság meg­védéséről van szó, akkor a miniszter úr nem jár el olyan módon, ahogy eljárnia kellene. Ma van rá a legnagyobb ok, hogy szigorúan kezeljék a dolgokat, mert sokan nem tisztelik, a törvényt. Megállapítja a szónok, hogy akik a jogrenddel szembehelyezkednek, azokkal szemben a törvénynek szigorúan kell el­járni. Bizonyos bűncselekmények elkövetése tár­gyában hozandó ítéleteket ezután nem hármas bíróság, hanem egyes bíró hozza. A javaslat szerint a törvényszéki hatáskörbe tartozó cse­kélyebb jelentőségű bűnügyekben egyes bíró fog eljárni a törvényszéken. Nagyon aggályos dolognak tartja, ha a magánlaksértés bűn­cselekményei eseteiben egyes bírák elé kerül­nek az ügyek, mert ilyen bűncselekményeket egyes éb­redő csoportok mindennap elkövet­hetnek. Az egyes­ bíró ezekkel a kiváltságosokkal szemben megillető­déssel fog tárgyal­­ni. Talán félnie is kell, hogy a tár­a­dalomban következ­ni. . . - t­­­e s­z n e k annak, ha az ilyen bűncselekményekkel terhelteket elítéli. Az ilyen ügyeket hármas tanácsnak kellene tárgyalnia. Ha módosításait elfogadják, a törvényjavasla­tot megszavazza. H­ó­­­s I­m­r­e, a javaslat előadója, visszautasítja az ellenzék ama kifogásait, am­elyeket a javaslat kapcsán a fölszólalók hangoztattak. Tiltakozik az ellen — az ellenzéki szónokok részéről szóvátett— meg­állapítás ellen, hogy a javaslat politikai ten­denciákat szolgálna. Temesvár­y Imre interpellációt intéz a pénzügyminiszterhez, amelyben szóvá­­teszi, hogy a részvénytársaságok visszaéltek azzal a kedvezménnyel, amelyet a pénzügy­miniszter részvényeik összevásárlása ügyében nekik nyújtott. Kérdi a pénzügyminisztertől, mit hajlandó tenni ezek ellen a visszaélések ellen. Hegedűs Lóránt az interpellál­cióra azonnal válaszol és kijelenti, hogy semmilyen körülmények között nem helyesel­heti a bankoknak kéz alatt elintézett érték­­papírvásárlásait, amelyek a börzei árfolyamra befolyást gyakoroltak. A takarékpénztárak és bankok egyesülete és a nagybankok egyesülete útján ki fogja nyomoztatni, hogy a bankok hol szerezték a papírjaikat és gondoskodni fog arról, hogy az illető vállalatok a vagyon­­váltság megfizetéséig saját részvényeiket össze­vásárolják. A magyar középosztályt figyelmezteti, hogy igazi értékeket csak munkával lehet te­remteni. Figyelmezteti a középosztályt arra is, hogy értékpapírjait ne dobálja el magától, mert a magyar bankok és iparvállalatok erő­sen megalapozott intézmények. Végül hangsú­lyozza, hogy meg fog maradni azon az elvi állásponton, hogy az adóterheket min­denkinek egyenlő mértékben kell viselnie. Ostoba da­j­ka mesének bélyegzi azt a hírt, hogy ő a részvénytársaságoknak a vagyonváltságból bármit is el fog engedni. A budapesti nagybankok, három intézmény ki­vételével, a december 20-i árfolyam alapján fi­zették készpénzben a­­vagyonváltságot, ami egy 22—23%-os összegnek felel meg. Mi­ként a bankokig szemben is erőskezű politi­kát tanúsított, tbb lesz az ingatlan tőkével szemben sem elnéző. Kénytelen ragaszkodni a részvénytársaságok vagyonváltságára vonatkozó törvényjavaslat és az ingatlanok vagyonváltsá­gára vonatkozó törvényjavaslat közötti fank­­u­mhoz és ahhoz, hogy az ingatlanok­ vagyon­­váltságára vonatkozó törvény szeptember végére tető alatt legyen. Ha ez be nem következnék, jo­guk volna a részvénytársaságoknak az általuk be­fizetett vagyonváltságot, a törvény értelmében, az államtól készpénzben visszakövetelni. Ezeket az összegeket azonban­­a pénzügyminiszter­­ már fölhasználta, hogy az államnak két vál­tóját beváltsa. Hivatkozik arra, hogy a nemzet áldozatkészségére támaszkodva tudhat és akarhat csupán a jövőben fizetni és ez az alapja az államhitelnek. A pénzügyminiszter válaszát a Ház egy­hangúan tudomásul vette. Tomory Jenő intézte ezután a követ­kező interpellációt, a honvédelmi és a belügy­miniszterhez : 1. Hajlandó-e a belügyminiszter úr Szat­­már vármegyébe kormánybiztost kiküldeni, aki pártatlanul lefolytatja a vizsgálatot min­den vármegyei tisztviselő ellen, akik hivatalos hatalmakkal visszaélnek s a törvényes jog­­rend ellen súlyosan vétettek és büntetésüket­­nem vették el? 2. Hajlandó-e a belügyminiszter úr az egész vármegyei adminisztrációt a kiküldött kormánybiztossal megvizsgáltatni és amíg az folyamatban van. Péchy László főispánt, Bárczy Péter főszolgabírót, valamint Korányi Zsigmond szolgabirot állásuktól fölfüggesz­teni, továbbá hajlandó-e mindazokat a tiszt­viselőket is fölfüggeszteni, akik hónapszámra nem járnak be a hivatalukba és nem dol­goznak? 3. Van-e tudomása a belügyminiszter úr­nak arról, hogy több vármegyei tisztviselő nem lakik a vármegye székhelyén, Máté­szalkán és csak hetenkint egyszer jár be a hivatalba ? 4. Mit szándékoznak tennni a belügy­miniszter és a honvédelmi miniszter urak, hogy a jogrend és a tisztviselői tekintély, amelyet lejárattak, szintén helyreálljon ? 5. Van-e tudomásuk a belügyminiszter és a honvédelmi miniszter uraknak arról, hogy a fehérgyarmati rendőrparancsnokot azért akarják elhelyeztetni mostani állomáshelyéről, mert­ kinyomozta a jelen interpelláció első, második és harmadik pontjában fölsorolt adatokat ? Tomory Jenő egyelőre nem kapott választ az interpellációjára. Ezután az elnök az ülést szombatra halasztotta. * Budapest, június 24. ". (M. T. I.) A nemzetgyűlés mai ülésén a kormány­ a­ trianoni szerződés köve­tkeztében elbocsátandó, zsoldo­s-alti­sz­­t­e­k, tisztek és hadapródjelöltek átme­neti ellátásáról és kislakások építéséről szóló törvényjavaslatot terjesz­tett elő. A „Tenaps“ a rapallói szerző­désről, a ,Templ* vezércikkben foglalko­zik az olasz zöld könyvvel és kifejti, hogy a rapallói szerződés jelentőségét most új meg­világításban láthatjuk. A szerződés célja a középeurópai egyensúly fentartása, első pontja pedig kifejezetten a st. germaini és trianoni szerződések betartását és a Habsburgok visszatérésének minden politikai intézkedéssel való megakadályozását tartja szem előtt. A «Temps« helyesli, hogy a­­ szerződést Cseh­szlovákiával is közölték és rámutat arra, hogy ez a megállapodás egyszer már hatá­sosnak bizonyult, amikor Habsburg Károly vissza akart jutni a magyar trónra és két­ségtelen, hogy ugyancsak hatásosnak mutat­koznék akkor is, ha Ausztria a st. germaini szerződés megsértésével megkísérelné, hogy csakugyan Németországhoz csatlakozzék. Csendélet Felsősziléziában. Varsói jelentés szerint Rybnikben( Felsőszilézia) négy vagon dinamit robbant föl. A robbanásnak számos halottja és sebesültje van. Valószínű, hogy terrorisztikus merényletről van szó.

Next