Jövő, 1921. június (1. évfolyam, 83-108. szám)
1921-06-25 / 104. szám
2 amely végre hangot adna a megvert, vérző és százféle nyomorúságba taszított világ valódi érzéseinek és valódi vágyainak. Ha ilyen szó elhangzanék, bizonyára nem mondana mást, mint azt, hogy az emberiség békéjét, egymás megbecsülésén alapuló méltóságának megvédelmezését akarjuk ! Egyszer már élni és jóllakni is szeretnénk, mert azzal, amit most is, kétfelől is kínálnak, valóban már jóllaktunk. .. m Az angol bányászok harca a végét járja. — A J Sv 6 munkatársától. — Bécs, június 24. Az angol bányászok minapi általános szavazásának eredménye — túlnyomó többséggel a tizennégyhetes harc folytatását határozták el— a kétségbeesés cselekedete volt, érthetetlen és céltalan makacsság. Ezt a harcot visszavonhatatlanul elvesztették a bányászok és a szavazással kifejezésre juttatott elszántság csak meghosszabbította a munkátlanság és nélkülözés napjait anélkül, hogy egy szikrányi reményre följogosíthatta volna a küzdőket. A bányászok végrehajtóbizottságának mérsékelt többsége, amely a reménytelen harc abbahagyását kivánta, bizonyos volt az ilyen értelmű szavazási eredményben s ezért elállott attól a szándékától, hogy szavazólapokon a bányatulajdonosok ajánlatának elfogadását javasolja. Nagy és kínos volt azután a mérsékelt szárny meglepetése, amikor a bárnyászok többsége a radikális kisebbség fölfogását vitte győzelemre. A mérsékeltek most igyekeznek helyrehozni a mulasztást és siettetik a harc befejezését. A fiatal Hodges, aki forradalmi hévvel belesodorta a bányászokat a harcba, most békés húrokat pendít. A munkáspárt kongresszusán azt mondotta, hogy a bányászoknak bele kell nyugodniuk a változhatatlanba.. Szombaton még közös értekezletet tartanak a bányászok és a többi bérharcban álló szakmák képviselői, azután új bányászértekezlet fog dönteni, kétségtelenül a megegyezés mellett. A többi sztrájkoló táborok szolidaritása, a munkáspárt és a közvélemény támogatása biztosítani fogja a bányászoknak a tisztességes visszavonulást. A legújabb londoni magánjelentések szerint a bányászok máris elhatározták, hogy a bányatulajdonosok javaslata alapjánmegkezdik a munkát. A brightoni kongresszus, London, június 24. A munkáspárt értekezlete határozatot hozott, amelyben csodálatának ad kifejezést a bányászok közös munkásérdeket szolgáló harca iránt és kijelenti, hogy a párt továbbra is minden erejével támogatni fogja a bányászokat. Egy másik határozat a békeszerződések revízióját követeli. Tüntetés Höls elitéltetése ellen, Berlin, június 24 A kommunista párt Hölz elitéltetése ellen csütörtökön büntető népgyűlést tartott. A „Kote Fahne” azt írja, hogy több tízezer ember vett részt a gyűlésen; a polgári sajtó szerint csak nagyon kevesen voltak ott. A gyűlés a szónokok beszédei után minden incidens nélkül végződött. Englis újból pénzügyminiszter lesz. Prága, június 24 A «Bohemia« úgy értesül, hogy Englis dr. volt pénzügyminiszter körülbelül 14 nap múlva újból átveszi a pénzügyminiszteri tárcát. Az új bécsi magyar követ. Budapest, június 24. (M. T. I.) A kormányzó Maszirevics Konstantin rendkívüli követet kinevezte meghatalmazott miniszterré és megbízta a bécsi magyar követség vezetésével. Kun Béla sógorát Budapesten letartóztatták. Budapest, június 24 (M. T. I.) A budapesti rendőrség Erdős Miklós fakereskedőt, Kun Béla sógorát, letartóztatta. Azzal gyanúsítják, hogy a diktatúra alatt fatermelési biztos volt. Meg akarják állapítani, hogy nem áll-e összeköttetésben Kun Bélával, aki most állítólag Bécsben van. (Tudomásunk szerint Erdőszem sógora Kun Bélának és hogy Kun most nincsen Bécsben, azt talán még a budapesti rendőrség is tudja. — A szerk.) •• 9» JOVo Szombat, 1921 junius 25 Kodifikálják a fehér terrort. ,,A büntető javaslat az ország szégyene.« — Az ébredők hatalma. — Heysdhs az egyenlő teherviselésért. — A vármegye urai nem dolgoznak. A nemzetgyűlés pénteki ülése. — A J 5 v 6 munkatársától. — Budapest, junius 24 A kurzus gyors irammal dolgozik azon, hogy uralmának jogi alapépítményét a korpusz turiszba beiktassa. Furfaraggyalul az öreg törvénykönyv régi és újabb keletű cikkein, hogy önmagának létalapot biztosítson és igazolja egyben a maga haszontalan, erőszakra és jogtalanságra épített uralmát. Mintha bizony egy becikkelyezett javaslat, néhány paragrafus azt jelentené, hogy amit beleírnak, az örökre megmarad. Abból, amit a kurzus a korpusz, juriszba becikkelyez, legföljebb a mai elnyomott és letiport, „a világ legbornírtabb katonai diktatúrája” alatt nyögő szomorú ország szégyene marad meg örökre. Ezt különben a Ház pénteki ülésén Rassay Károly szemébe is mondotta a kurzus kormányának. Hasonló szellemben szólalt föl Rupert Rezső is, akinek beszédéből éles perspektívája nyílik az ébredő magyarok viselt dolgainak és mai kiváltságos helyzetének. Tomory Jenő mutatott még rá az ülésben Szatroár vármegye urainak tobzódásaira. Interpellált, hogy hajlandók-e a miniszterek a visszaéléseket megszüntetni? Hajlandóság még talán volna egyikben-másikban. De erejük és hatalmuk az már kevésbé van. Az erők az ébredőké.... A nemzetgyűlés pénteki üléséről szóló tudósításunk a következő: Az elnök az ülést délelőtt tíz órakor megnyitja és bejelenti, hogy napirenden van a büntetőtörvénykönyvben megállapított értékhatárok és pénzbírságok ideiglenes fölemeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Miután a Ház harmadik olvasásban elfogadta a javaslatot, a Ház áttért a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalására. Rassay Károly: A büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslatot csak pénteken reggel kapták kézhez a nemzetgyűlési képviselők. Ezt a késedelmességet annál is inkább kifogásolja, mert ha már most tárgyalják a javaslatot, nem áll módjában ezt a nemzetgyűlés tagjainak megismerni. De más baj is van ezzel a nagy sietséggel. Ugyanis a nemzetgyűlésen kívül álló szaktekintélyekkel is idejekorán ismertetni kellett volna a javaslatot. Magában a javaslatban kifogásolja, hogy az nélkülözi a szükséges statisztikai adatokat. Márpedig nem lehet a számszerű adatokra való támaszkodás nélkül letárgyalni olyan igazságügyi törvényjavaslatot, amely a hatóság elleni erőszak, a személyes szabadság megsértése, a testi sértés, a magánlaksértés, a lopás és a sikkasztás bizonyos fölsorolt eseteiben túlterhelt bíróságok tehermentesítését célozza. Olyan intézkedések is vannak a büntető igazságszolgáltatási eljárás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslatban, amelyek az ország szégyenére válnak. Ha az igazságügyminiszter úr — úgymond — olyan külföldi törvényjavaslatot tud fölmutatni, amely hasonló intézkedéseket tartalmaz, akkor én megnyugszom, de biztos vagyok benne, hogy egyetlen egyet sem tud fölmutatni. A legnagyobb mértékben nyugtalanítóknak tartom a javaslat intézkedéseit és kötelességemnek tartom, hogy ennek kifejezést adjak. Anélkül, hogy az igazságügyi hatóságok munkáján könnyítenénk, a 6-ik szakasszal csak a sértett helyzetét nehezítjük meg. Ez olyan forradalmi intézkedés, amely a Károlyi-kormány intézkedéseire emlékeztet. Igazságszolgáltatási szempontból nagy baj az, hogy a kormány választja meg esetenként, hogy melyik cselekmény sérti a közérdeket és melyik nem. A Károlyikormány annak idején szintén elkezdett egyes cselekményeket ellenforradalmiaknak minősíteni. Azt keresik most, hogy mi veszélyes a közrendre, de hogy ki izgatott különvonaton a vidékre utazva, azt nem keresik, a britanniásokról nem is szólva. Nem héz biztyos megkülömböztetéseket törvénybe foglalni és a szegény ügyészek nyakába varrni igazságszolgáltatási ügyekben olyan terheket, amelyekért fölső helyen felelősek. Bródy Ernő felszólalása után ■Rupert Rezső emelkedett szólásra és a következőket monta: Sok baj és sok restancia van a büntető igazságszolgáltatás terén, ezt megengedi. Akárhányszor megtörténik, hogy a vádlottak sokkal hosszabb ideig vannak előzetes letartóztatásban, mint amennyi ideig esetleges büntetésük súlyossága az előzetes letartóztatás időtartamának nagyságát megengedné. Ezen csakugyan változtatni kell. Azonban erre a törvényjavaslatra semmi szükség sincs. Hiszen a most érvényben levő büntető perrendtartás is megadja a jogot ahhoz, hogy ez a sérelem orvosoltassék.A javaslat indokolását sem fogadja el a szónok. Álláspontja mégis az, hogy bizonyos módosításokkal elfogadásra találna a törvényjavaslat. A nyomozáshoz veszedelmes olyan értelemben hozzányúlni, mint ahogy ezt a javaslat teszi. Meglehet, hogy a restancia ezután nemcsak nem szűnik meg, hanem még növekedni is fog az ügyészség túlterhelése miatt. Ezt a javaslatot magyarázni lehet, félre is lehet magyarázni és azt is ki lehet magyarázni belőle, mintha fölhívás lenne egyes bűncselekmények elkövetésére. A javaslatot nem pártszempontból fogja föl. A javaslat megbírálásánál az az irányadó szempont előtte, hogy a törvényjavaslatban lefektetett rendelkezésekre vonatkozó intézkedéseket kell, hogy egyrészt a tudomány, másrészt a praktikus élet teremtse meg. Az igazságszolgáltatás terén mindenütt a legnagyobb aggodalommal vannak eltelve. Amikor a polgári rend és a közbiztonság megvédéséről van szó, akkor a miniszter úr nem jár el olyan módon, ahogy eljárnia kellene. Ma van rá a legnagyobb ok, hogy szigorúan kezeljék a dolgokat, mert sokan nem tisztelik, a törvényt. Megállapítja a szónok, hogy akik a jogrenddel szembehelyezkednek, azokkal szemben a törvénynek szigorúan kell eljárni. Bizonyos bűncselekmények elkövetése tárgyában hozandó ítéleteket ezután nem hármas bíróság, hanem egyes bíró hozza. A javaslat szerint a törvényszéki hatáskörbe tartozó csekélyebb jelentőségű bűnügyekben egyes bíró fog eljárni a törvényszéken. Nagyon aggályos dolognak tartja, ha a magánlaksértés bűncselekményei eseteiben egyes bírák elé kerülnek az ügyek, mert ilyen bűncselekményeket egyes ébredő csoportok mindennap elkövethetnek. Az egyes bíró ezekkel a kiváltságosokkal szemben megilletődéssel fog tárgyalni. Talán félnie is kell, hogy a táradalomban következni. . . - te sz n e k annak, ha az ilyen bűncselekményekkel terhelteket elítéli. Az ilyen ügyeket hármas tanácsnak kellene tárgyalnia. Ha módosításait elfogadják, a törvényjavaslatot megszavazza. Hós Imre, a javaslat előadója, visszautasítja az ellenzék ama kifogásait, amelyeket a javaslat kapcsán a fölszólalók hangoztattak. Tiltakozik az ellen — az ellenzéki szónokok részéről szóvátett— megállapítás ellen, hogy a javaslat politikai tendenciákat szolgálna. Temesváry Imre interpellációt intéz a pénzügyminiszterhez, amelyben szóváteszi, hogy a részvénytársaságok visszaéltek azzal a kedvezménnyel, amelyet a pénzügyminiszter részvényeik összevásárlása ügyében nekik nyújtott. Kérdi a pénzügyminisztertől, mit hajlandó tenni ezek ellen a visszaélések ellen. Hegedűs Lóránt az interpellálcióra azonnal válaszol és kijelenti, hogy semmilyen körülmények között nem helyeselheti a bankoknak kéz alatt elintézett értékpapírvásárlásait, amelyek a börzei árfolyamra befolyást gyakoroltak. A takarékpénztárak és bankok egyesülete és a nagybankok egyesülete útján ki fogja nyomoztatni, hogy a bankok hol szerezték a papírjaikat és gondoskodni fog arról, hogy az illető vállalatok a vagyonváltság megfizetéséig saját részvényeiket összevásárolják. A magyar középosztályt figyelmezteti, hogy igazi értékeket csak munkával lehet teremteni. Figyelmezteti a középosztályt arra is, hogy értékpapírjait ne dobálja el magától, mert a magyar bankok és iparvállalatok erősen megalapozott intézmények. Végül hangsúlyozza, hogy meg fog maradni azon az elvi állásponton, hogy az adóterheket mindenkinek egyenlő mértékben kell viselnie. Ostoba dajka mesének bélyegzi azt a hírt, hogy ő a részvénytársaságoknak a vagyonváltságból bármit is el fog engedni. A budapesti nagybankok, három intézmény kivételével, a december 20-i árfolyam alapján fizették készpénzben avagyonváltságot, ami egy 22—23%-os összegnek felel meg. Miként a bankokig szemben is erőskezű politikát tanúsított, tbb lesz az ingatlan tőkével szemben sem elnéző. Kénytelen ragaszkodni a részvénytársaságok vagyonváltságára vonatkozó törvényjavaslat és az ingatlanok vagyonváltságára vonatkozó törvényjavaslat közötti fankumhoz és ahhoz, hogy az ingatlanok vagyonváltságára vonatkozó törvény szeptember végére tető alatt legyen. Ha ez be nem következnék, joguk volna a részvénytársaságoknak az általuk befizetett vagyonváltságot, a törvény értelmében, az államtól készpénzben visszakövetelni. Ezeket az összegeket azonbana pénzügyminiszter már fölhasználta, hogy az államnak két váltóját beváltsa. Hivatkozik arra, hogy a nemzet áldozatkészségére támaszkodva tudhat és akarhat csupán a jövőben fizetni és ez az alapja az államhitelnek. A pénzügyminiszter válaszát a Ház egyhangúan tudomásul vette. Tomory Jenő intézte ezután a következő interpellációt, a honvédelmi és a belügyminiszterhez : 1. Hajlandó-e a belügyminiszter úr Szatmár vármegyébe kormánybiztost kiküldeni, aki pártatlanul lefolytatja a vizsgálatot minden vármegyei tisztviselő ellen, akik hivatalos hatalmakkal visszaélnek s a törvényes jogrend ellen súlyosan vétettek és büntetésüketnem vették el? 2. Hajlandó-e a belügyminiszter úr az egész vármegyei adminisztrációt a kiküldött kormánybiztossal megvizsgáltatni és amíg az folyamatban van. Péchy László főispánt, Bárczy Péter főszolgabírót, valamint Korányi Zsigmond szolgabirot állásuktól fölfüggeszteni, továbbá hajlandó-e mindazokat a tisztviselőket is fölfüggeszteni, akik hónapszámra nem járnak be a hivatalukba és nem dolgoznak? 3. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy több vármegyei tisztviselő nem lakik a vármegye székhelyén, Mátészalkán és csak hetenkint egyszer jár be a hivatalba ? 4. Mit szándékoznak tennni a belügyminiszter és a honvédelmi miniszter urak, hogy a jogrend és a tisztviselői tekintély, amelyet lejárattak, szintén helyreálljon ? 5. Van-e tudomásuk a belügyminiszter és a honvédelmi miniszter uraknak arról, hogy a fehérgyarmati rendőrparancsnokot azért akarják elhelyeztetni mostani állomáshelyéről, mert kinyomozta a jelen interpelláció első, második és harmadik pontjában fölsorolt adatokat ? Tomory Jenő egyelőre nem kapott választ az interpellációjára. Ezután az elnök az ülést szombatra halasztotta. * Budapest, június 24. ". (M. T. I.) A nemzetgyűlés mai ülésén a kormány a trianoni szerződés következtében elbocsátandó, zsoldos-altisztek, tisztek és hadapródjelöltek átmeneti ellátásáról és kislakások építéséről szóló törvényjavaslatot terjesztett elő. A „Tenaps“ a rapallói szerződésről, a ,Templ* vezércikkben foglalkozik az olasz zöld könyvvel és kifejti, hogy a rapallói szerződés jelentőségét most új megvilágításban láthatjuk. A szerződés célja a középeurópai egyensúly fentartása, első pontja pedig kifejezetten a st. germaini és trianoni szerződések betartását és a Habsburgok visszatérésének minden politikai intézkedéssel való megakadályozását tartja szem előtt. A «Temps« helyesli, hogy a szerződést Csehszlovákiával is közölték és rámutat arra, hogy ez a megállapodás egyszer már hatásosnak bizonyult, amikor Habsburg Károly vissza akart jutni a magyar trónra és kétségtelen, hogy ugyancsak hatásosnak mutatkoznék akkor is, ha Ausztria a st. germaini szerződés megsértésével megkísérelné, hogy csakugyan Németországhoz csatlakozzék. Csendélet Felsősziléziában. Varsói jelentés szerint Rybnikben( Felsőszilézia) négy vagon dinamit robbant föl. A robbanásnak számos halottja és sebesültje van. Valószínű, hogy terrorisztikus merényletről van szó.