Jövő, 1921. június (1. évfolyam, 83-108. szám)
1921-06-11 / 92. szám
Szombat 1921 júmius 11 JÖVŐ Az óramese legendakörré szélesül. Séri egy népgyűlésen is elővette az óráját. A rendőrellenőr legendás vallomása. A Tisza-pör pénteki tárgyalása. — A Jövő budapesti tudósítójától. — Budapest, június 10. Az egész Tisza-ügyre mélységesen jellemző epizódja volt a pénteki tárgyalásnak. Hollós József nevű rendőrellenőr azt vallotta, hogy Kéri aVár egyik ablakában, amikor Károlyi a néphez beszélt, jelent meg órával a kezében és jelentette ki, hogy „Tisza e percben már nem él“. Az egész óramese legendaszerűségét teljessé tette ez a vallomás. A történet magját kitalálta valaki, a helyet és időt már különféle variációkban halljuk élő tanuktól, akik megesküsznek vallomásaikra és akiket — ez a megpecsételése az ügy komolyságának — a bíróság megesket vallomásaikra. Hollósit , is megeskették, aki a végén még azt is mondta, hogy Kérinek e kijelentése után pénzt szórtak a nép közé. Komoly legenda el sem képzelhető enélkül. Kétszáz- koronásokat szórtak, amiket hivatalos adatok szerint csak három héttel későbben kezdtek el nyomni. A mese bővül, a végén talán még jogerős ítélet lesz belőle Magyarországon. A pénteki tárgyaláson Hollósi József rendőrellenőrt hallgatták ki tanúként, aki előadta, hogy a forradalom kitörése előtt valamelyik napon a Várban volt, ott teljesített szolgálatot. Nagy tömeg éltette Károlyit. Károlyi kijött az erkélyre és szónokolt. Egy hang a tömegből megkérdezte tőle : „Mi lesz Tiszával ?“ Károlyi azt válaszolta, hogy mindenki meg fog bűnhődni, aki a nép ellen vétett. A tanú emlékszik arra, hogy Kéri Pál a sajtóiroda ablakához lépett, elővette az óráját, ránézett s azt mondta: „Nyugodtak lehettek. Tisza ebben a pillanatban már nem élt. A tanú vallomása után Kéri Pál ezeket mondja : Megjegyezni kívánom, egyforma szavahihető tabuk állították eddig, hogy ugyanezen időben én katonaruhában, felöltőben, városi bundában, a mostani valomás szerint pedig bokáig érően romiköpenyben voltam. Ha kiszabadulok, ezek a vallomások Fregoli mesterségére képesítenek. A tanú vallomásának arra a részére, hogy kétszázkoronásokat dobáltak a nép közé, megjegyzi Kéri, hogy a forradalom után csak két-három hét múlva nyomatta Beck Lajos a kétszázkoronásokat. A tanú szavahihetőségére nagyon jellemző ez a vallomásrészlet. Hollósi József tanút a bíróság megeskette vallomására. Utána Cserna Andor hírlapírót hallgatta ki a törvényszék, aki előadta, hogy 1918 október 31-én az esti órákban érkezett „Az Est“ szerkesztőségébe a Tisza István elleni merényletnek a híre. Később izgatottan és megtörten jött be Fényes László s közölte, hogy a telefonközpontban járt s ott hallotta a gyilkosság hírét. Cserna emlékszik arra, hogy Fényes előadásához hozzáfűzte azt, hogy nem kellett volna megtörténnie ennek a gyilkosságnak. Az elnök közli Csernával, tanúvallomása után, hogy megidézte Miklós Andort, „Az Est“ felelős szerkesztőjét, aki azonban nem jelent meg, fölszólítja ezért Csernát, hogyközölje Miklóssal: azonnal jelenjék meg a tárgyaláson, hogy kihallgassák tanúként. Gál Jenő rákospalotai szabómestert hallgatták ki ezután. Majd Bokor Bélát, Tisza István volt sofőrjét. Utána Sebestyén Arnoldot, az „Az Est“ igazgatóját szólították be a tárgyalási terembe. A tanú azt vallja, hogy 1918 október 31-én délelőtt Kéri Pál bent volt a kiadóhivatalban, de ekkor már nem tekintették Kérit a lap munkatársának. Fizetését is vissza akarták tartatni a szerkesztőségben, de Kéri azt már előzően fölvette. A gyilkosBudapest, június 10. Vesszőfutás a kurzus kormányának ! minden ellenzéki fölszólalás, amely a költségvetés tárgyalása során elhangzik. A kormány tisztában van helyzetével és ha már nem tudja ellenzéki bírálóit különítmények kezére adni, hát legalább minden ellenzéki fölszólalás előtt és után harcba állít egy-egy jó kurzistát, akik azután meddő erőlködéssel sietnek a kormány segítségére. A segítésnek új módja az is, hogy a kurzista egészen együgyű fölszólalása végén tesz valami nagyon ostoba, vagy nagyon gonosz javaslatot, amit a kormány persze figyelembe se vesz, így aztán a kormány a közvélemény szemében, mint a „bölcs mérséklet“ és a „konstruktív konszolidáció“ nemes lovagja tündökölhet. Vitter László például a Ház pénteki ülésén ügyvédi nuraerusz klauzuszt követelt. A kormány rá se hederít. Sőt Tomcsányi még meg is védi vele szemben az ügyvédeket. Mit akarnak még a destruktívek ?! De minden hiábavaló ! Ezek a kis és jelentéktelen kurzista és kormánypárti megnyilatkozások eltörpülnek az ellenzék tagjainak bátor és nívós beszédeivel szemben. A pénteki nap Rupert napja volt. Keményen és kíméletlenül leckéztette a kurzus kormányát, amely bűntetteket tussol el hatalmi érdekből. Rámutatott a kurzus országrontó és kártékony uralmára és követelte a sajtó szabaddátételét. Öt javaslatot nyújtott be, — valamennyi egyegy jól irányzott lövés a kurzus rozzant várába. A parányi jogrend — Hornyánszky I mondta, pénteki fölszólalásában, hogy „ csak parányi — kormánya költségvetést még kap a nemzetgyűléstől. De az ellenzék egyre erősödő támadása azt mutatja, hogy a megszavazott összeget más kormány fogja már elkölteni. A nemzetgyűlés pénteki üléséről szóló tudósításunk a következő: Vass József közoktatásügyi miniszter törvényjavaslatot, nyújt be az iskoláztatási kötelezettségről. Ezután a Ház áttér az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalására. Vitter László kifogásolja, hogy egyes ügyvédek furfangja folytán évekig ho- t vernek akták a bíróságnál. Kéri az igazságügyminisztert, küldjön ki kormánybiztost az ügyvédi kamarák élére. Követeli, hogy az ügyvédi pályán is léptessék életbe a numerus clausust. Rupert Rezső a következő fölszólaló megdöbbenéssel hallotta Vitter beszédét. A magyar ügyvédek felekezeti külömbség nél-lkül előljártak mindig a nemzeti és az emberi jogok védelmében. Távolabb állottam — úgymond — a forradalomtól és a kommüntől, mint Vitter képviselőtársam, azért joggal tehetem ezt a megállapítást. A magyar közélet jelesei a vidéki ügyvédi karból kerültek ki. Példa erre Kossuth Lajos. A kar becsületét nem érinti az, hogy akadtak kivetni valók is. I A birák és a papok körében is voltak I sokan, akik megbotlottak. Egyesek hibájáért nem lehet elítélni az egész testületet. Ügyvéd Idek nélkül a konszolidáció nem következhetik I be. Az ügyvédek közt nem lehet felekezeti I szempontból külömbséget tenni. A budapesti I kamara jelenlegi elnöke mindig a jog és a I törvény alapján állt. Abban a korszakban, ■ I amikor a rongyos embertől nem féltünk, de II ha egy brjeseszes jött szembe velünk, bor■ Izadtunk és óvatosan, bizalmatlanul közeledtünk hozzá, a magyar ügyvédség volt a konszolidáció őre. — Nem lehet reakciós intézkedésekkel régi, bevált intézményeket ledönteni. Az ügyvéd tisztességgel állta meg helyét, nem lehet őt diszkreditálni. , Hónapokon keresztül itt az atrocitások rendszere uralkodott, jogrend nem volt és ha ez ellen az ügyvéd-ség fölszólalt, ezzel csak régi fradi-ációját követte. Az igazságügyi kormányzatban kellene ülniök a legkiválóbb jogászoknak, hogy a kormányzat többi ágát folytonosan figyelmeztessék intézkedéseik jogkövetkezményeire. A mostani kormányzatban nincs olyan általánosan tájékozódott ember, aki abszolút biztonsággal tudná átlátni az összes tárcák dolgait. Demokratikus ország vagyunk, amelyben a nagy embereknek kell átvenniök a vezetést, nem a nagy uraknak. — Még az internálásokról óhajtok néhány szót mondani. Nekünk folyton arról beszélnek, hogy az internálásokra a kormány biztonsága érdekében van szükség. Azonban nem ezen van a lényeg és nem azon, hogy gonosz embereket ártalmatlanná kell tenni, mert ebben valamennyien egyetértünk. Hanem azon van a hangsúly, hogy az internálás intézményének fentartása lehetővé teszi, hogy a becsületes embereket tömegszámra elfogják és internálják. Nincsen intézményesítve a polgári szabadság, ha polgárokat bírói ítélet nélkül lefognak és a végletekig letartóztatásban tartanak. Kijelenti, hogy a királyi ügyészségek nem függetlenek. Ezzel nem akarja azt mondani, hogy az ügyészek nem állnak a bírói erkölcs magaslatán, hanem azt akarja mondani, hogy a végrehajtó hatalom beavatkozik az ügyészség munkájába. Az ügyészek utasításra dolgoznak, ilyenformán igen súlyos bűncselekmények eltussoltatnak. Pedig az az igazságszolgáltatásba vetett bizalom elveszte szokta megérlelni a forradalmat. Tudok eseteket, amidőn szörnyű bűnöket, eltussoltak a kormány beavatkozására. Cinikus beállítása a kérdésnek, hogy az államnak joga van ilyen intézkedést tenni, és joga van például arra, hogy a mozisoktól elvegye a tulajdonukat. A mozikérdés megoldása lehetett volna más is. Olyanformán, hogy tekintettel arra, hogy a kormány adja az engedélyeket, joga van az engedélyeket elvenni azoktól, akik az engedélyeket kapták. Azonban így sem szabad másoknak odaadni, hanem állami monopóliummá kellene tenni. Természetesen kártérítési alapon és nem odaadni egy altábornagynak, vagy nem tudom kicsoda unokanővérének, hanem haszonélvezetbe kell odaadni azoknak, akik legjobban megérdemlik, a háború rokkantjainak. Ilyen szegény, súlyos sorscsapástól sújtott nemzet kormányának meg kell őriznie az erkölcsi alapot. — A sajtó terén nem látunk egyebet, mint ilyenféle intézkedéseket. Tessék megindokolni, miért üldözik a sajtónak bizonyos részét. Miért vonják meg tőlük az utcai elárusítás jogát olyan okokból, amelyek nem teszik indokolttá az ilyen föllépést. Tessék érvényesíteni a sajtóban az egyéni felelősséget és nem a céget büntetni. Ez olyan, mint amikor egy vidéki bíróság fogházbüntetéssel sújtotta a Haggenmacher-céget. Természetesen ezt a büntetést a cégen nem lehetett végrehajtani. Ugyanezt teszi a kormány a sajtó terén és az egyének által megírt cikkek miatt a kiadó céget bünteti. — Olvastam egy ártatlan riportot, amelyben semmi olyan nem volt, amiért indokolt lett volna a föllépés. És mégis ezért az ártatlan dologért az illető lapot megfosztották az utca elárusítási jogtól. Ilyen kicsinyes tűszulások egy állam kormányához nem illenek. Ilyenek miatt a külföld szemében leszáll az egész ország tekintélye. Ilyen hitvány ürügyekkel, amilyeneket azért keresne fe, hogy tönkre tegyenek vállalatokat és tönkre tegyék a sajtószabadságot, egyszersmind az ország erkölcsi presiztizsét is tönkre teszik. De ezek a kis apró tűszulások veszedel-met jelentenek azokra is, akik ma örülnek azoknak a dolgoknak. Olvastunk ezzel szemben cikkeket a lapokban, amelyekben a női becsületet a leghitványabb módon meghurcolták, amely cikkek behatoltak a női szobák rejtekeibe, olyan cikkeket, amelyek egyik legkitűnőbb, legkiválóbb képviselőtársunknak, Beniczkynek belső ügyeibe is beavatkoztak és hitvány rágalmakat szórtak rá. Ha ezeket a cikkeket a kormány nem tartja megtorlandóknak, akkor itt nincsen remény arra, hogy az ország erkölcsi presztízsét visszanyerje, akkor a tisztelt pénzügyminiszter úr hiába dolgozik, mert gazdaságilag ilyen országgal nem állnak a külföldön szóba. Ha azt akarjuk, hogy ez az ország a külföld szemében teljesen elveszítse hitelét, csak folytassuk ezeket a tűszúlásokat és csipkedésokat. A világ csak akkor fog minketmegbecsülni, ha ilyesmi nem történik; ez lesz a legjobb külpolitika. Ezután a következő öt határozati javaslatot terjesztette elő: 1. Az igazságügyminiszter sürgősen terjesszen a nemzetgyűlés elé törvényjavaslatot arról, hogy a királyi ügyészségek a végrehajtó hatalomtól teljesen független vádhatóságokká alakuljanak át. 2. Szűnjenek meg a katonai és a főudvarnagyi bíróságok. 3. független bíróság hatáskörébe utaltassanak az internálások. 4. A bíróságok a szent korona nevében hozzák meg ítéleteiket. 5. A bírák és az ügyészek előléptetései minden befolyástól mentesek legyenek. Rassay Károly a következő szónok, aki határozati javaslatot nyújt be, hogy utasítsa a nemzetgyűlés az igazságügyminisztert a párbajvétság legszigorúbb megbüntetéséről szóló törvényjavaslat benyújtására. Azzal indokolja javaslatát, hogy Beniczky Ödön legutóbbi parlamenti felszólalásából kifolyóan a kormányzóság tisztviselői tömegesen lovagias elégtételt kértek Beniczkytől, amire egyáltalában nincs joguk, mert a nemzetgyűlés tagjai hivatott ellenőrzői a kormányzóságnak is. Mindaddig, amíg egyes tisztviselők magánéletébe nem avatkoznak be a képviselők, visszás jelenségnek tekinti az ilyen ügyeknek lovagias útra való terelését. Hornyánszky Zoltán: Azt a parányi kis jogrendet, amennyi megvan, segítsük, hogy megnőjjön. Ha a gyanúsítottak vallomása alapján meg lehetett indítani Friedrich István ellen az eljárást, akkor ez a jogrend bűne volt. Most elhang-zanak vallomások, amelyek megmutatják, hogy milyen praktikák történtek ezen a téren és a királyi ügyészség most nem hall és nem lát és nem indít eljárást azok ellen, akik, hogy Ulain dr. szavával éljek, a vádlottak mentalitását más sínpárra vezették. Példa erre Vágó „meggyőzése“, akit Paksy detektív megrázott egy kicsit, de csak kicsit, hogy azután más belátásra jusson és példa erre, hogy az a majd mindvégig tagadó Dobó nemcsak egyszerre vallani kezdett, hanem megvádolta Friedrich Istvánt is. Miért nem , indul meg ezek ellen semmi néven nevezendő eljárás ? A jogrend — kijelentem — itt léket kapott. — A jogrend elsülyed és ha elsülyed, elsülyedünk mi is. Nagyon kérem az igazságügyminiszter urat, tessék hamar valami dokkba, valami tatarozóhelyre bevontatni ezt a hajót és a léket betömni, nehogy elpusztuljon a hajó. Szóba kell hoznom a Britanniaügyben lefolytatott eljárást is. Megint csak azt látom, hogy az elítéltek sehol sem ülnek. Bátor vagyok megkérdezni az igazságügy - miniszter urat mondja meg, hol ülnek ■ ezek az elítélt vádlottak. (Beniczky: „Majd én megmondom.“) Továbbá sérelmet látok ugyancsak a jogrend körül abban, hogy - Qadó királyi törvényszéki tanácselnök, aki a Tisza-tárgyalást vezeti, elnöki enunciációt mondott, amelyben kijelentette, hogy meg kell nyugtatni az igazságot szerető küzönségséget, hogy az ügyészség utasítható hatóság A nemzetgyűlés pénteki ülése . A jövő budapesti munkatársától. — sából a tanú délután telefonon kapott hírt. Fényes Lászlóval csak akkor beszélt a Tisza elleni merényletről, amiikorFényes megírta nyílt levelét Friedrich ellen. Fényes vidékre akart menni, ártatlannak mondta magát, de mivel folyton gyanúsították, hát inkább a fővárosban maradt, hogy tisztázza magát. Amikor Fényest a rendőrségre idézték, Fényes a szerkesztőségben kijelentette, hogy elmegy, mert ártatlannak érzi magát, bár nem hiszi, hogy szabadon fogják bocsátani. A tanú nem beszélt Kérivel Tisza István meggyilkolásáról. Arról nem tud tanúvallomást tenni, hogy Kéri Pál viselt-e órát, vagy sem. A tárgyalás folytatása szombaton lesz. „Hónapokon kereszti!! itt az atrocitások rendszere uralkodott...“ Tussolják a bűncselekményeket. — Ügyvédi numerus clausust akarnak az ébredők. — Ítéljenek a szent korona nevében. — Rupert öt javaslata. 3