Jövő, 1921. június (1. évfolyam, 83-108. szám)

1921-06-10 / 91. szám

I. év Bécs, 1921 junius 10, péntek 91. szám Megfr­etést naponta,hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatalt Wien, V., Rechte Wienzelle 79 Telefon 30-57 Távirat!­elmi­­Bve, Wien Egyes szám árat Ausztriában..............................5 korona Csehszlovákiában ...............1920 EK Tatjoszláviában......... ................1 dinár feomániában...................................2 M OsxMto postatakaréfeí szimi 149.3T8 Oühsxlovík pístatakerékí *záwí $8.640 ■jl* Jugoszla* postatakaréki tzím­i 40.10® Ifmetorcxágl **1y6*xáyti5o« Dritsch# Sertli Hirdetéseket Ausztria területéről egyedül Schalek H. hirdető Irodája (Wien, I, Wollzelle 11. ,­ Telefon 809, 5271) vesz fel a mwniBmiiiiiiiiiiiiiiii m i'im hiiit A valuta. (..) Az Egyesült Államok elnöke, Harding, nemrég tartott gazdasági vo­natkozású beszédében kijelentette, hogy Amerika mindinkább megtanulja, hogy csak a valutapiac általános megkönnyeb­bülése hozhat segítséget Azt mondotta továbbá, hogy a valuták között való természetes egyensúly visszaállítása életkérdés a nemzetközi kereskedelem számára A valuta a háború előtt értékmérő volt és fizetőeszköz. A bábom óta mint valami fölsőbb hatalom lebeg a világ fölött hogy láthatatlan kezével egyese­ket a megszámlálhatatlan milliók tulaj­donosává tegyen, egész nemzeteket meg a nyomorúság nélkülözései közé vessen. A világlapok tele vannak hírekkel, hol börzekrachokról, hol miniszterek nyilatkozatairól. Majd az amerikai pénzügyi államtitkár jelenti ki, hogy a dollárt, lejebb kell nyomni, mert külön­ben nem tudja eladni az ország áruit majd a magyar pénzügyminiszter eről­ködik, hogy magasba szöktesse a magyar valuta árfolyamát. A svájci valutak tönkremennek, mert, a magas valutájú fuvardíjak miatt az árukat inkább, kett­­ő után, olcsóbb valutájú országokon küldik, Ausztriában pedig elsorvad a gyáripar­, mert az alacsony valuta nőtt nem tud nyersanyagot vásárolni és éhezik az egész lakosság. De Ameriká­ban és Magyarországon, Svájcban és Ausztriában nő a munkanélküliség, a nyomorúság és a nemzetek szegénysége. A valuta babonás erejével ,láthatat­lan drótsövényeket von az országhatá­rok közé, úgy­hogy egyik országban elrohad a sok ára, a szomszédos orszá­gokban pedig elpusztul a lakosság, mert nincs élelem, orvosság, gyógyszer. Mi az az erő, amellyel nem bír egy kormány sem, mi az a rejtélyes hata­lom, amelynek katasztrófáiig hatását mindenki látja, mindenki érzi és a nem­zetek sorsát intéző legfelsőbb tanács még csak meg sem kísérelte a baj or­voslását?! A háború előtt a különböző orszá­gok pénznemei között állandónak mond­ható értékviszony volt. Ez az értékviszony három tényezőtől függött: a forgalomban levő bankjegyek mennyiségének és az aranyfedezetnek egymáshoz való viszonyától, a pénz­ér­mék aranytart­almától és az arany világpiaci árától, ami hosszú időközök­ben szintén állandó volt. A különböző országok pénzeinek volt egy egyenes értéke, amely alig számbavehető előre megállapított latitű­dben — az alsó és fölső aranypont között — változhatott csak. A háborúban legelsősorban kicsúszott az aranyfed­ezet a bankjegyforgalom alól. Az államok­­legnagyobb része nyakra­­főre nyomtatta a bankjegyeket, az aranyat pedig költötték. Az aranykeres­­kedelemnek zugkereskedelemmé válása a tilalmak folytán, az érmék és devizák csempészése, mint a háború lázában vergődő gazdasági élet betegségi tünetei jelentkeztek. Az egyre fokozódó bi­zonytalanság, a máról-holnapra élés a hazárdí­ozást váltotta ki az emberekből. A pénzek áruvá lesznek, mert más áru nincs, a tezaurált arany- és ezüst­érmék, majd a külföldi bankjegyek azért kerülnek forgalomba, hogy a velük való kereskedéssel vagyonokat keressenek. A valuta megkezdi pályafutá­sát, hogy hamarosan a világesemé­nyek egyik leghatalmasabb faktorává váljék. Zürich, Newyork és Amsterdam tőzsdéi szabják meg a népek anyagi boldogulásának vagy nyomorúságának útját A háború előtt volt adottsága a pénzek egymás közt való értékviszonyá­nak, egyszerre eltűnik. Az értékvi­szonyt ma a tőzsdék szabják meg. A tőzsdei vásárlások és eladások alap­ját pedig a szubjektív vélemények, jö­vőbeli lehetőségek egyéni szempontból való mérlegelése, hiedelmek, hamis hí­rekre alapított következtetések alkot­ják. Mindezt együtt úgy hívják, hogy: spekuláció. A spekuláció az a rossz szellem, amely a romlás lejtőjére vezeti az or­szágokat kormányzó államférfiakat és velük a népeket is. Miért nem tudnak megszabadulni a kormányok és állam­férfiak e rossz szellem lenyűgöző ha­talma alól? Mert a kormányok a nagy­pénzembereknek, a finánctőkének ma­rionettjei, amelyek sokszor öntudatlanul, de még többször tudatosan is éppen a spekuláció érdekeit szolgálják. A mai világválság gordinsi csomója­­a valutakérdés. E gordinsi csomót pe­dig az fogja kettémetszeni, aki füg­getleníteni tudja majd a valuták árfolyamhullám­zását a spekulációtól. Amerikának sok az aranya, létesít­senek abból egy oly aranyalapot, amely egy egységes világvalutának alkothatná alapját, vagy legalább arra használnák föl — amit­ Harding elnök óhajként említett —, hogy alátámasztanák vele az európai megingott egyensúlyú valu­tákat. Csatákról tanulanak az elemiben! A kurzus militarizálni akarja az iskolát. — Giesswein nemzeti és szociális oktatást követel és sürgeti a katolikus autonómiát. — Andaházy-Kasnya a különítmények ellen. A nemzetgyű­lés csütörtöki ütse. — A férfi munkatársától. — Bécs, juntus 9. Két beszéd hangzott el egymásután a nemzetgyűlés csütörtöki ülésén — tükre e két beszéd két külön világnak. A kurzista még az elemi iskolában is csatákról akar tanittatni, ezzel szemben Giesswein Sándor felvilágosult szelleme nemzeti és szociális oktatás bevezetését sürgeti. Giesswein határozati javaslatot nyújtott be a katolikus autonómia megvalósítása érdekében. Andaházy Kasnya Béla temperamentumos be­széde keltett még élénk érdeklődést. Élesen támadta a numerus clausust, amelyet a kurzisták felháborodására kurzus-törvénynek nevezett. Beszédében kikelt a különítmények ellen, amelyek államként virulnak az államban. Tudósításunk a következő: A nemzetgyűlés csütörtöki ülését Rakovszky István elnök délelőtt fél tizenegy órakor nyitotta meg. Napiren­den volt a kultusztárca költség­­vetése. Gerencsér István ha­tározati javaslatot terjeszt elő egyrészt arról, hogy a világháborúban résztvett magyar csapatok harcaival összefüggő eseményeket az elemi iskolákban tanít­sák, másrészt arról, hogy a trianoni béke ismertetése az elemi- és a közép­iskolai hivatalos tantervbe fölvétessék. Giesswein Sándor a kö­vetkező fölszólaló, aki többek közt ezeket mondja: A nevelést új mederbe kell terelni. A régi oktatási rendszer nem felel meg a kor követelményeinek, mert az csak elmélettel tölti meg az ifjúság agyát és nem fektet súlyt, a jellem és az erkölcs fejlesztésére. Amikor a világháború után az önzés uralkodik a közéletben és a társada­lomban mindenütt, a nemzeti szolidaritás pedig veszendőben van, akkor az ifjúságot rá kell nevelni az összetartás érzésére. Az erkölcsi fölfogásnak és öntudatnak át kell hatnia az egész tananyagot. A hitoktatásnak is bele kell nyúlnia a gyakorlati életbe és az erkölcsi oktatásnak nem szabad kizá­róan a hitoktatásra szorítkoznia. A ta­nítóképző-iskolákban külön tantárgy legyen az erkölcsnevelés. Az egyetemen is morálpedagógiai tanszéket kell emelni. A nevelésnek nemzetinek és szociálisnak kell len­nie. Ai iskolákban a gyermekeket a testi ügyességre is oktatni kell. A sport igen fontos, a honvédelemre már a gyermekeket is elő kell készíteni. Ha a nemzeti szolidaritásra tekintettel vagynál, el lehet kerülni, hogy a nemzetek fegyverrel álljanak szemben egy­mással, ami végeredményben az egész európai keresztény kultúra elpusztítására vezet­het. Tanuljunk idegen nyelveket. Az idegennyelvű­ nemzetek érintkezési mód­jának legegyszerűbb eszközét az eszpe­rantó nyelv elsajátításában látja. A kézimunkát szorgalmazzák az iskolák­ban, meg kell kedveltetni általában a magyar néppel a kézimunkát, amelyet egyes helyeken már meg is kedveltek. Szóváteszi a felekezeti tanítók pana­szait és sürgeti a katolikus autonómiát. 1870 óta folyik a mozgalom az au­tonómia ügyében. Erdélyben rég meg­volt. Úgy hírlik, hogy annak idején a katolikus autonómiát éppen az akadá­lyozta meg, aki ma a keresztény párt elnöke , gróf Andrássy Gyula. Végül határozati javaslatot ter­jeszt elő arról, hogy utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a ka­­tolikus autonómiáról szóló törvényja­vaslatot minél előbb terjessze a nem­zetgyűlés elé. Egri Nagy János felszólalása után A­ndaházy Kasnya Béla beszélt, aki többek közt a következőket mondta: Addig nincs jogrend, amíg nincs jog­­egyenlőség. Amíg azt látta, hogy felelőtlen elemek folytonosan zavarják a jogrendet, bízott a kormány erélyessé­­gében. De most azt látja, hogy ... (Az elnök figyelmezteti a szónokot, aki­nek a szavába belevág, hogy térjen a tárgyra. Dáner Béla: „A művészi direktórium tagja felelős.“)... Termé­szetesen felelős, de jellemző a képvi­selő úr egész ideológiájára, hogy foly­ton gyanúsít, de én soha életemben semmi­féle direktóriumnak a tagja nem voltam. (Dánér Béla: „Én úgy hallottam...“) A numerus clausus a valóságban máskép fest, mint a papíron. Csodálom, hogy egyik képviselőtársam az egyetemi karhatalom támogatásáról beszélt. Nem szabad a karhatalmat támogatni. Ter­mészetesen az egyetemi hallgatókat mint diáko­kat támogatni kell, de nem mint különítményt, úgy látszik, a kurzus föntartására van szükség. (Tasler Béla: „A kurzus ér­deke az ország érdeke.“) A numerus clau­sus olyan állapotokat teremtett az egye­temen, hogy sok hallgatót nem vettek föl az egyetemre, de 1600 azoknak a hallgatóknak a száma, akiket a törvény ellenére nem vettek föl, mert a karha­talmiak a fölvételeknél a hallgatóknak csak a felekezetit nézték. (Fölkiáltások: „A fajt, a megbízhatóságot.“) ... Ezer olyan egyetemi hallgatót nem vettek f­ö­l, akik három és fél évig voltak a harc­téren, mert a karhatalmiak, mint ítélőszék, kimondták, hogy nem vehetők fel. A tiszti igazolóbizottságok igazol­ták ezeket a hallgatókat, de a fölvételre ajánlásokat a karhatalom mégsem írta alá. A karhatalom állam az államban. Pázmány Péter nem azért csinálta meg a tudományegyetemet, hogy oda katonákat vigyenek. A kurzusnak van egy másik vad hajtása is. (Dánér Béla: „Andaházy Kasnya Béla“.) ... Én iga­zán nem vagyok a kurzus embere. A karhatalom átért a kultuszminiszterhez, hogy ha megengedi, hogy a zsidók vizsgázzanak, akkor a vizsgálatot ők felülvizsgálják. Szerintem úgy áll a dolog, hogy ha egyszer valakit föl­vettek az egyetemre, akkor még a raes­­zteni k­urzustörvény ellenére sem lehet újabb vizsgának alávetni. (Fölki­áltások: „Nincs kurzustörvény. Rendre!“) ... Sérelem az is, hogy megállapítot­ták az egyetemen való hallgatás jogá­nak az elvesztését arra az esetre, ha fél évig nem volt valaki egye­temi hallgató. Hatszáz olyan egyetemi hallgatóról tudok, akik emiatt sé­relmet szenvedtek, ezek megérdemel­nék, hogy az egyetemre beiratkoz­hassanak. Valamennyien rokkantak, vi­tézségi érmek tulajdonosai, mégis meg vannak fosztva a beiratkozás jogától. Aztán meg antiszociális intézmény is a numerus clausus. Antiszociális azért, mert a gazdag zsidó ifjak külföldre mennek, a szegények ellenben idehaza olyan pályára szorulnak, amelyet a ke­resztények akarnak­­elsajátítani a maguk céljaira, a közgazdasági pályára. M­á­s­­képen sújtja tehát a tör­vény a szegény zsidót és másképen a gazdag zsidót. Veszedelmes ez a tör­vény azért is, mert növeli a zsidó vallásnak összetartozásának, érzését. Ha ez volt a törvénynek az célja, akkor ezt a célját elérte, s ezzel a törvénnyel épp az ellenkező hatást érték el, mint amit el akartak érni, mert nem emeli a hazafias érzést. Nem lehet kívánni azok­tól a zsidóktól, akiket kiüldöztek az országból, hogy hazafias érzésükben gyarapodjanak. Keresztény kurzust csak keresztény szeretetre lehet alapítani. Ezután a Képzőművészeti Intézettel foglalkozik hosszasabban s elmondja, hogy az intézet helyiséget építtetett nemzeti adakozásból. A viszonyok kény­szerű hatása alatt eladta ezt a helyi­séget, és majdnem az egész vétel­árból hadikölcsönt jegyzett. Az in­tézetnek most nincs pénze, mert nem kamatozik a hadikölcsöne. A kul­tuszminisztérium 16.000 koronát sza­vazott meg segélyezésére. Ez az összeg nemcsak mű­vészetpártoláshoz kevés, hanem még a törött ablakokat sem tudja újakkal pótolni ezért a pén­zért az intézet. Ajánlja, hogy a hadi­­kölcsönök visszaadása ellené­ben a hadi­­kölcsönök jegyzési összegét kapja meg az intézet és a nemzetgyűlés utasítsa a pénzügyminisztert, hogy nagyobb se­gélyösszeget szavazzon meg az intézet részére.

Next