Jövő, 1921. június (1. évfolyam, 83-108. szám)
1921-06-10 / 91. szám
I. év Bécs, 1921 junius 10, péntek 91. szám Megfretést naponta,hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatalt Wien, V., Rechte Wienzelle 79 Telefon 30-57 Távirat!elmiBve, Wien Egyes szám árat Ausztriában..............................5 korona Csehszlovákiában ...............1920 EK Tatjoszláviában......... ................1 dinár feomániában...................................2 M OsxMto postatakaréfeí szimi 149.3T8 Oühsxlovík pístatakerékí *záwí $8.640 ■jl* Jugoszla* postatakaréki tzími 40.10® Ifmetorcxágl **1y6*xáyti5o« Dritsch# Sertli Hirdetéseket Ausztria területéről egyedül Schalek H. hirdető Irodája (Wien, I, Wollzelle 11. , Telefon 809, 5271) vesz fel a mwniBmiiiiiiiiiiiiiiii m i'im hiiit A valuta. (..) Az Egyesült Államok elnöke, Harding, nemrég tartott gazdasági vonatkozású beszédében kijelentette, hogy Amerika mindinkább megtanulja, hogy csak a valutapiac általános megkönnyebbülése hozhat segítséget Azt mondotta továbbá, hogy a valuták között való természetes egyensúly visszaállítása életkérdés a nemzetközi kereskedelem számára A valuta a háború előtt értékmérő volt és fizetőeszköz. A bábom óta mint valami fölsőbb hatalom lebeg a világ fölött hogy láthatatlan kezével egyeseket a megszámlálhatatlan milliók tulajdonosává tegyen, egész nemzeteket meg a nyomorúság nélkülözései közé vessen. A világlapok tele vannak hírekkel, hol börzekrachokról, hol miniszterek nyilatkozatairól. Majd az amerikai pénzügyi államtitkár jelenti ki, hogy a dollárt, lejebb kell nyomni, mert különben nem tudja eladni az ország áruit majd a magyar pénzügyminiszter erőlködik, hogy magasba szöktesse a magyar valuta árfolyamát. A svájci valutak tönkremennek, mert, a magas valutájú fuvardíjak miatt az árukat inkább, kettő után, olcsóbb valutájú országokon küldik, Ausztriában pedig elsorvad a gyáripar, mert az alacsony valuta nőtt nem tud nyersanyagot vásárolni és éhezik az egész lakosság. De Amerikában és Magyarországon, Svájcban és Ausztriában nő a munkanélküliség, a nyomorúság és a nemzetek szegénysége. A valuta babonás erejével ,láthatatlan drótsövényeket von az országhatárok közé, úgyhogy egyik országban elrohad a sok ára, a szomszédos országokban pedig elpusztul a lakosság, mert nincs élelem, orvosság, gyógyszer. Mi az az erő, amellyel nem bír egy kormány sem, mi az a rejtélyes hatalom, amelynek katasztrófáiig hatását mindenki látja, mindenki érzi és a nemzetek sorsát intéző legfelsőbb tanács még csak meg sem kísérelte a baj orvoslását?! A háború előtt a különböző országok pénznemei között állandónak mondható értékviszony volt. Ez az értékviszony három tényezőtől függött: a forgalomban levő bankjegyek mennyiségének és az aranyfedezetnek egymáshoz való viszonyától, a pénzérmék aranytartalmától és az arany világpiaci árától, ami hosszú időközökben szintén állandó volt. A különböző országok pénzeinek volt egy egyenes értéke, amely alig számbavehető előre megállapított latitűdben — az alsó és fölső aranypont között — változhatott csak. A háborúban legelsősorban kicsúszott az aranyfedezet a bankjegyforgalom alól. Az államoklegnagyobb része nyakrafőre nyomtatta a bankjegyeket, az aranyat pedig költötték. Az aranykereskedelemnek zugkereskedelemmé válása a tilalmak folytán, az érmék és devizák csempészése, mint a háború lázában vergődő gazdasági élet betegségi tünetei jelentkeztek. Az egyre fokozódó bizonytalanság, a máról-holnapra élés a hazárdíozást váltotta ki az emberekből. A pénzek áruvá lesznek, mert más áru nincs, a tezaurált arany- és ezüstérmék, majd a külföldi bankjegyek azért kerülnek forgalomba, hogy a velük való kereskedéssel vagyonokat keressenek. A valuta megkezdi pályafutását, hogy hamarosan a világesemények egyik leghatalmasabb faktorává váljék. Zürich, Newyork és Amsterdam tőzsdéi szabják meg a népek anyagi boldogulásának vagy nyomorúságának útját A háború előtt volt adottsága a pénzek egymás közt való értékviszonyának, egyszerre eltűnik. Az értékviszonyt ma a tőzsdék szabják meg. A tőzsdei vásárlások és eladások alapját pedig a szubjektív vélemények, jövőbeli lehetőségek egyéni szempontból való mérlegelése, hiedelmek, hamis hírekre alapított következtetések alkotják. Mindezt együtt úgy hívják, hogy: spekuláció. A spekuláció az a rossz szellem, amely a romlás lejtőjére vezeti az országokat kormányzó államférfiakat és velük a népeket is. Miért nem tudnak megszabadulni a kormányok és államférfiak e rossz szellem lenyűgöző hatalma alól? Mert a kormányok a nagypénzembereknek, a finánctőkének marionettjei, amelyek sokszor öntudatlanul, de még többször tudatosan is éppen a spekuláció érdekeit szolgálják. A mai világválság gordinsi csomójaa valutakérdés. E gordinsi csomót pedig az fogja kettémetszeni, aki függetleníteni tudja majd a valuták árfolyamhullámzását a spekulációtól. Amerikának sok az aranya, létesítsenek abból egy oly aranyalapot, amely egy egységes világvalutának alkothatná alapját, vagy legalább arra használnák föl — amit Harding elnök óhajként említett —, hogy alátámasztanák vele az európai megingott egyensúlyú valutákat. Csatákról tanulanak az elemiben! A kurzus militarizálni akarja az iskolát. — Giesswein nemzeti és szociális oktatást követel és sürgeti a katolikus autonómiát. — Andaházy-Kasnya a különítmények ellen. A nemzetgyűlés csütörtöki ütse. — A férfi munkatársától. — Bécs, juntus 9. Két beszéd hangzott el egymásután a nemzetgyűlés csütörtöki ülésén — tükre e két beszéd két külön világnak. A kurzista még az elemi iskolában is csatákról akar tanittatni, ezzel szemben Giesswein Sándor felvilágosult szelleme nemzeti és szociális oktatás bevezetését sürgeti. Giesswein határozati javaslatot nyújtott be a katolikus autonómia megvalósítása érdekében. Andaházy Kasnya Béla temperamentumos beszéde keltett még élénk érdeklődést. Élesen támadta a numerus clausust, amelyet a kurzisták felháborodására kurzus-törvénynek nevezett. Beszédében kikelt a különítmények ellen, amelyek államként virulnak az államban. Tudósításunk a következő: A nemzetgyűlés csütörtöki ülését Rakovszky István elnök délelőtt fél tizenegy órakor nyitotta meg. Napirenden volt a kultusztárca költségvetése. Gerencsér István határozati javaslatot terjeszt elő egyrészt arról, hogy a világháborúban résztvett magyar csapatok harcaival összefüggő eseményeket az elemi iskolákban tanítsák, másrészt arról, hogy a trianoni béke ismertetése az elemi- és a középiskolai hivatalos tantervbe fölvétessék. Giesswein Sándor a következő fölszólaló, aki többek közt ezeket mondja: A nevelést új mederbe kell terelni. A régi oktatási rendszer nem felel meg a kor követelményeinek, mert az csak elmélettel tölti meg az ifjúság agyát és nem fektet súlyt, a jellem és az erkölcs fejlesztésére. Amikor a világháború után az önzés uralkodik a közéletben és a társadalomban mindenütt, a nemzeti szolidaritás pedig veszendőben van, akkor az ifjúságot rá kell nevelni az összetartás érzésére. Az erkölcsi fölfogásnak és öntudatnak át kell hatnia az egész tananyagot. A hitoktatásnak is bele kell nyúlnia a gyakorlati életbe és az erkölcsi oktatásnak nem szabad kizáróan a hitoktatásra szorítkoznia. A tanítóképző-iskolákban külön tantárgy legyen az erkölcsnevelés. Az egyetemen is morálpedagógiai tanszéket kell emelni. A nevelésnek nemzetinek és szociálisnak kell lennie. Ai iskolákban a gyermekeket a testi ügyességre is oktatni kell. A sport igen fontos, a honvédelemre már a gyermekeket is elő kell készíteni. Ha a nemzeti szolidaritásra tekintettel vagynál, el lehet kerülni, hogy a nemzetek fegyverrel álljanak szemben egymással, ami végeredményben az egész európai keresztény kultúra elpusztítására vezethet. Tanuljunk idegen nyelveket. Az idegennyelvű nemzetek érintkezési módjának legegyszerűbb eszközét az eszperantó nyelv elsajátításában látja. A kézimunkát szorgalmazzák az iskolákban, meg kell kedveltetni általában a magyar néppel a kézimunkát, amelyet egyes helyeken már meg is kedveltek. Szóváteszi a felekezeti tanítók panaszait és sürgeti a katolikus autonómiát. 1870 óta folyik a mozgalom az autonómia ügyében. Erdélyben rég megvolt. Úgy hírlik, hogy annak idején a katolikus autonómiát éppen az akadályozta meg, aki ma a keresztény párt elnöke , gróf Andrássy Gyula. Végül határozati javaslatot terjeszt elő arról, hogy utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a katolikus autonómiáról szóló törvényjavaslatot minél előbb terjessze a nemzetgyűlés elé. Egri Nagy János felszólalása után Andaházy Kasnya Béla beszélt, aki többek közt a következőket mondta: Addig nincs jogrend, amíg nincs jogegyenlőség. Amíg azt látta, hogy felelőtlen elemek folytonosan zavarják a jogrendet, bízott a kormány erélyességében. De most azt látja, hogy ... (Az elnök figyelmezteti a szónokot, akinek a szavába belevág, hogy térjen a tárgyra. Dáner Béla: „A művészi direktórium tagja felelős.“)... Természetesen felelős, de jellemző a képviselő úr egész ideológiájára, hogy folyton gyanúsít, de én soha életemben semmiféle direktóriumnak a tagja nem voltam. (Dánér Béla: „Én úgy hallottam...“) A numerus clausus a valóságban máskép fest, mint a papíron. Csodálom, hogy egyik képviselőtársam az egyetemi karhatalom támogatásáról beszélt. Nem szabad a karhatalmat támogatni. Természetesen az egyetemi hallgatókat mint diákokat támogatni kell, de nem mint különítményt, úgy látszik, a kurzus föntartására van szükség. (Tasler Béla: „A kurzus érdeke az ország érdeke.“) A numerus clausus olyan állapotokat teremtett az egyetemen, hogy sok hallgatót nem vettek föl az egyetemre, de 1600 azoknak a hallgatóknak a száma, akiket a törvény ellenére nem vettek föl, mert a karhatalmiak a fölvételeknél a hallgatóknak csak a felekezetit nézték. (Fölkiáltások: „A fajt, a megbízhatóságot.“) ... Ezer olyan egyetemi hallgatót nem vettek föl, akik három és fél évig voltak a harctéren, mert a karhatalmiak, mint ítélőszék, kimondták, hogy nem vehetők fel. A tiszti igazolóbizottságok igazolták ezeket a hallgatókat, de a fölvételre ajánlásokat a karhatalom mégsem írta alá. A karhatalom állam az államban. Pázmány Péter nem azért csinálta meg a tudományegyetemet, hogy oda katonákat vigyenek. A kurzusnak van egy másik vad hajtása is. (Dánér Béla: „Andaházy Kasnya Béla“.) ... Én igazán nem vagyok a kurzus embere. A karhatalom átért a kultuszminiszterhez, hogy ha megengedi, hogy a zsidók vizsgázzanak, akkor a vizsgálatot ők felülvizsgálják. Szerintem úgy áll a dolog, hogy ha egyszer valakit fölvettek az egyetemre, akkor még a raeszteni kurzustörvény ellenére sem lehet újabb vizsgának alávetni. (Fölkiáltások: „Nincs kurzustörvény. Rendre!“) ... Sérelem az is, hogy megállapították az egyetemen való hallgatás jogának az elvesztését arra az esetre, ha fél évig nem volt valaki egyetemi hallgató. Hatszáz olyan egyetemi hallgatóról tudok, akik emiatt sérelmet szenvedtek, ezek megérdemelnék, hogy az egyetemre beiratkozhassanak. Valamennyien rokkantak, vitézségi érmek tulajdonosai, mégis meg vannak fosztva a beiratkozás jogától. Aztán meg antiszociális intézmény is a numerus clausus. Antiszociális azért, mert a gazdag zsidó ifjak külföldre mennek, a szegények ellenben idehaza olyan pályára szorulnak, amelyet a keresztények akarnakelsajátítani a maguk céljaira, a közgazdasági pályára. Másképen sújtja tehát a törvény a szegény zsidót és másképen a gazdag zsidót. Veszedelmes ez a törvény azért is, mert növeli a zsidó vallásnak összetartozásának, érzését. Ha ez volt a törvénynek az célja, akkor ezt a célját elérte, s ezzel a törvénnyel épp az ellenkező hatást érték el, mint amit el akartak érni, mert nem emeli a hazafias érzést. Nem lehet kívánni azoktól a zsidóktól, akiket kiüldöztek az országból, hogy hazafias érzésükben gyarapodjanak. Keresztény kurzust csak keresztény szeretetre lehet alapítani. Ezután a Képzőművészeti Intézettel foglalkozik hosszasabban s elmondja, hogy az intézet helyiséget építtetett nemzeti adakozásból. A viszonyok kényszerű hatása alatt eladta ezt a helyiséget, és majdnem az egész vételárból hadikölcsönt jegyzett. Az intézetnek most nincs pénze, mert nem kamatozik a hadikölcsöne. A kultuszminisztérium 16.000 koronát szavazott meg segélyezésére. Ez az összeg nemcsak művészetpártoláshoz kevés, hanem még a törött ablakokat sem tudja újakkal pótolni ezért a pénzért az intézet. Ajánlja, hogy a hadikölcsönök visszaadása ellenében a hadikölcsönök jegyzési összegét kapja meg az intézet és a nemzetgyűlés utasítsa a pénzügyminisztert, hogy nagyobb segélyösszeget szavazzon meg az intézet részére.