Jövő, 1921. december (1. évfolyam, 245-271. szám)

1921-12-04 / 248. szám

asza, aki szívesen látja Mayer , földm mvelésügyi miniszterségét, ellenben a belügyi tárcát nem adhatja a kisgazda pártnak, mert erre Kiebelsberg, Trmó, grófot nevezték ki.. "Ez a válasz nagy meglepetést keltett a képviselők közt. A tanácskozásonjelenlevők egy része ilyen körülményekbőlt nani haskimle Setblent támogatni, másik része azonban hajlandó erre. A megbeszélések vegyes érzelmekkel értek véget, a még tanácskozni fognak ebben az ügyben és nana lehetetlen, hogy az a fölfogás alakul ki, hogy a párt még ilyen formában is támogatja a minisztrelnököt. Nagyatádi Szabó István ezeken a megbeszéléseken nem akart túlságosan aktíve résztvenni. Szóval kisgazdapárti oldalról a komédia, máris kezdődik élőlről. A kereszténypárt ezidőszerint mélyen hallgat és várakozik, hogy mi lesz a meginjekciózott Bethlen kormány álláspontja a letartóztatott legitimisták mentelmi ügyében. * i Bárány. írta Nagy Andor. Az asszonyt, aki pontosan látogatta rajtársát, sokszor nézegette a börtönlakók érdeklődésével, ő néptanító volt, társa pedig, akivel már hetek óta együtt Vágta a fát a hátsó udvarban, iparosember volt. Semmi különöset nem láthatott ezen az asszonyon: bekötött fejű, egyszerű teremtés volt ez a nő és hogy a szemében éhség ült, amely a szomorú találkozásokon is átnyújtotta simogatását, ez a látvány sem volt itt rendkívüli. Mégis része volt az asszonynak abban, hogy amikor egyszer megint ottjárt, aznap így szólt társához a néptanító : — Sose bocsátok meg a Báránd ügyész úrnak. Hogy igy elszakított minket a világtól! Mert mindent az ügyészen keresztül mérlegelt. Ezer formában is föltette már a kérdést, hogy miért beszélt ez az ember olyan vak gyűlölettel ellene? Üldöztetése, az ítélet, a börtön, mindez úgy tetszett előtte, mint egy nagy személytelen aparátus, de az ügyészhez a sápadt, sovány ember, reszkető dühvel szavakban, sziszegő gyűlölettel beszédében, ez riasztón rajzolódott szeme elé, mint végzetes valaki, akinek személyes számadása van mindenkivel, akit eléje hurcolnak.. . . — Mintha a saját édesanyját öltem volna meg. Éppen úgy beszélt, ellenem. Nevetséges, izgatás miatt! Izgatás ? ... alfenét ! Még az se volt Csak egy egészen rendes iskolai beszéd . . . Mondom kérem, véreb ez a Bárány! — Fiát az igaz, velem is elbánt cudarul. De gondoltam, nekem tan mu- tatni akarja, ki lett, mi lett. Mert én ismertem. Még gyermekkorában . . . Tudja, milyen szelíd gyermek volt ő akkor? Sose láttam én többet olyan szelíd gyermeket! — Már hogy ez szelid gyermek lett volna? — csodálkozott föl a tanító. — Ez nagyon különös, kérem. Szelíd gyermek ... ez a véreb. Nem tudok rá példát, hogy a szelid oskolásból véreb nőne a világba. Ezt még nem tapasztaltam. — Pedig lássa, ez igen szelid gyerek volt úgy nevezte az előbb, hogy Bárány, ha jól hallottam. Nahát, lássa, gyerekkorában is úgy csúfolták a fiúk, hogy Bárány, pedig Báránd volt a neve. Báránd .Tenő. — Csodálom kérem, hogy ez szelid gyermek lett volna . . . Különös. Legközelebb, amint megint magukrahagyottan hasogatták a fát, a néptanító biztatta társát, beszéljen valamit, hogy’ volt az azzal a szelid gyermekkel. — Az úgy volt, — kezdte a másik — hogy én olyan nyolc-tíz éves lehettem. Envellem nem igen barátkoztak a fiuk, akik a mi utcánkban laktak, mert azok úri fiuk voltak. Az én apám zsákos volt az Emilia-malomban, én meg cipész lettem. A Sipos-fiúnak tanfelügyelő volt az apja, egy másiké jogakadémiai tanár, a Bezzeg-fiúk apja még törvényszéki bíró volt, aztán a Gyakodyfiúk, azoknak meg földbirtokos volt az apjuk. Ez ilyen utca volt, a Bessenyeyutca, csupa úriházak voltak benne. A mellettünk való ház nagy sárga ház volt, magas ablakokkal, amiket mindig csukva láttam. Régimódi ház volt. Ebben laktak a Bárándék. Csak annyit tudok, anyám beszélte tán, hogy az öreg Bárándnéé volt az a ház, egy vagyon Azon a tanácskozáson, amelyre Bethlen ma délre magához kérette nagyatádi Szabó Istvánt — aki Mayer Jánossal együtt jelent meg —, hosszas tárgyalás után az ütközőpontok legnagyobb részét sikerült eliminálni. A helyzet ma az, hogy a kisgazdapártnak azok a politikusai, akik kezdettől fogva hívei voltak a Bethlennel való megegyezésnek, olyan pizsamát találtak, amely lehetővé teszi a Bethlen-féle pártalakísást. Amennyiben a személyi kérdések kedvező megoldást nyernek, úgy a kisgazdapárt hajlandó a Bethlen-féle tárgyi program alapján résztvenni a kibontakozásban. A párt hajlandó nevét is megváltoztatni, de nem hajlandó a pártot föloszlatni. A szombat déli órákban a legfontosabb tárgyi kérdésekben sikerült megállapodást létrehozni. Emlékezetes, hogy a kisgazdapártnak eredetien az volt az álláspontja, hogy a nemzetgyűlés mandátuma az álcaöreg asszonyé, akit csak egyszer láttam, amit szintén elmondok, mindjárt Az öregasszony nagymamája volt a Báránd-fiúnak. Hogy a szüleivel mi lett, arról semmit se tudok. Na, aztán lakott még abban a házban egy fiatalasszony, aki lánya volt az öregnek. A Bárándfiut csak akkor lehetett látni, ha iskolába ment. Nagyon hosszú, sovány sovány gyerek volt, mindig sírásra állt a képe. Soha nem láttam, hogy valakihez szólott volna. Nem állt ez soha még beszédbe se a többi fiukkal, se nem játszott velük soha. Pedig a Gyakodyfiúknak biciklijük is volt, odaadták a többi fiuknak is, akik le-föl bicikliztek az utcán. Neki is odaadták volna, de ő nem jött soha közéjük. Emlékszem, mindig a fal mellett lapulva ment és olyan furcsa lógó járása volt, mintha kezei, lábai lécből lettek volna a kabátjába beakasztva és onnan csak úgy kilógtak volna. Mikor jött az utcán, a Bezzeg-fiúk sokszor fölhajtottak a biciklivel a járdára és amikor mögéje értek, ráberregtek a csengővel. Ijedten fordult ilyenkor hátra, karjai szétlódultak, a képe fehér volt, mint a fal és a szeme tele volt könnyel. A fiúk hangosan kiröhögték, de ő semmitse szólt, összeszorítva tartotta a száját és még jobban a falhoz lapult, úgy menekült. A fiuk kiabáltak utána, ne szaladj Bárány! De ő vissza se nézett. Nahát, ilyen gyerek volt! Még a nénje, a fiatalasszony, akit említettem, az is olyan ijedős képű volt. Azt is nagyon ritkán lehetett látni, de néha mégis végigment az utcán. Ment a városba. Öreges ruhában járt, pedig szép sápadtfehér volt az arca és a világoskék szeme is szép volt, de mindig úgy nézett az emberre, mintha mindjárt János választásoktól számított két év leteltével, tehát már 1922 február 16-án megszűnik. Ezzel szemben Bethlen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nemzetgyűlés mandátumát nem az általános, sőt nem is a tiszántúli, hanem a legutóbbi baranyai választásoktól kell számítani, mert a parlament tulajdonképen csak ezáltal vált teljessé. Az ellentéteket ebben a kérdésben a szombat déli tárgyalásokon úgy hidalták át hogy « kereretgyűlés nasvtmnások kezdetét a tisztnnali választásoktól számítják. A választójog kérdésében Bethlen azt a propozíciót terjesztette elő, hogy föntartja a községenkénti választást, valamint a választás titkosságát is,, ez utóbbit azonban, azzal a korlátozással, hogy azok, akiknek nincs négy elemi osztályról szóló bizonyítványuk, de megvan a vagyoni cenzusuk, kivétetnek a titkos szavazás alól és nyíltan szavaznak. A nők választójogát, illetően a korlátozást „nem olyan mértékben elsírná" magát. A szája is olyan sírósan görbült. Nem láttam én ezt se soha, hogy valakihez szólott volna Csak az öregasszonyt hallottam egyszer éktelenül kiabálni. Mert említetten ugye, hogy egyszer láttam az öregasszonyt. Hát az úgy volt, hogy egy délután kint álltam a kapunk előtt, és láttam, hogy egy úr sétál a sárga ház előtt. Fölnézeget az ablakokra, tovább megy, megint visszajön. Persze az ablakok csukva voltak, kívülről senki se látszott. De az úr csak tovább sétált és nézegette az ablakokat. Virág volt a gomblyukában, nagyon csinos ember volt, fütyörészett és a botját forgatta ujjai közt. Egyszerre csak odajött hozzám és nagyon barátságosan azt mondta, hogy nézd csak kisöcsém, kapsz egy hatost, vidd be ezt a levelet ide a Báránd-házba. Én bizony nagyon megijedtem, hogy menjek én be abba a házba, amelyikben még sohasem voltam és amelynek mindig csukva van a kapuja? Szabadkoztam és meg is mondtam, hogy én nem merek oda bemenni. Csak nevetett rajtam az az úr, barackot nyomott a fejemre és azt mondta, sose félj kisöcsém, neked csak nem harapja, le tán az orrodat, az öreg sárkány ! És azt mondta, ha te akarja harapni az orrod, hát szaladj el. A hatost előre ideadta és nagyon biztatott, hát csak rászántam magam. Átadta a leveletés megmagyarázta, hogy a fiatalasszonynak adjam oda, aki az ő felesége. És mondjam meg, hogy ő kint vár az utcán. Mintha ma lenne, most is látom magam előtt a nagy üres lépcsőkre, amelyeken föl kellett menni a magas, üveges gangra. Nagyon féltem, az utcaajtónál is megijedtem már a nagy kölönctől amely a kapun lógott . 2 Hegy* született tusui Batten-komitty ! A szombat reggeli budapesti lapok már kész megegyezésről adtak hírt, sőt az állítólag már megalakult új kormány listáját is közölték. A lapok szerint Bethlennek sikerült szorosan körülírt programja számára a pártok támogatását megnyerni és így új kormányának kinevezése már a szombati napon várható. Bethlen szombatra virradó éjjel (az évt folyamán folytatott tárgyalások alapján) jutott arra az elhatározásra, hogy feltétlenül biztosítani akarja az új feorasasy számára a fetilazdapárt támogatását. A megegyezésről szóló hírek onnan eredtek, hogy Bethlen kénytelen volt megváltoztatni taktikáját és a kereszténypárthoz történt legutóbbi közeledése helyett ismét a kisgazdapárthoz kellett keresnie közeledést. Mindenáron ki kellett ugyanis paríroznia azt a veszedelmet, hogy mindjárt a nemzetgyűlés legelső ülésén szemben találja dragát a mentelmi ügyek tárgyalása alkalmával az egész kisgazdapárttal. Ha ugyanis a kisgazdapárt beváltja fenyegetését, hogy a fogvatartott képviselők mentelmi ügyének tárgyalása elől testületileg kivonul az ülésről és így Bethlen nem tudja megszavaztatni a mentelmi bizottság ismeretes javaslatát, ez Bethlen azonnali bukását vonná maga után. Bethlen tehát péntekről-szombatra ismét — ki tudja hányadszor — taktikát változtatott Bethlen frontváltoztatása mindenesetre új helyzetet teremtett, de szombat délig korántsem hozta meg a válság megoldását Mindössze annyi történt, hogy Bethlen a péntekről-szombatra virradó éjjel fölajánlotta Mayer Jánosnak a Zöldmívelés! tárcát és hangoztatta, hogy föltétlenül számít a kisgazdapárt támogatására, mert hiszen a párt elvben hozzájárult az ő munkaprogramjához. A péntek éjszakai tanácskozások során azt is kifejtette Bethlen, hogy számít a kereszténypárt támogatására is, mert hiszen elvben az is hozzájárult az ismeretes munkaprogramhoz. Ezen az alapon tehát a meghiúsult ,egységes párt helyett koalíciós kabinet megalakítására törekszik. Ez volt az egyik kombináció. A koalíció meghiúsulása esetére másik kombinációt is tartogatott Bethlen. Ez a kombináció mindenesetre a mai kormányzópártok kettészakadását vonná maga után és az új „Bethlen-párt“-ot a kereszténypárt Huszár frakciójából, a kisgazdapárt Rubinek-csoportjából és a disszidensekből alakítaná meg. Hogy ez az új „kormmányzópárt” elég széles alap volna- e Bethlen programjának parlamenti keresztülvitelére, az fölötte kétséges. Nagyatádi Mayer János miniszterségéről. Pénteken a késő éjjeli órákban Bethlen százabot délelőttre magához kérette nagyatádi Szabó Istvánt. Valószínű, hogy ez a szombati megbeszélés döntő hatással volt a válság kialakulására. Nagyatádi Szabó István szombaton délelőtt, mielőtt elment Bethlenhez a megbeszélésre, az újságok tudósítói előtt így nyilatkozott: " A reggeli lapoknak azok a híresztelései, mintha péntek este létrejött volna a megállapodás, nem felelnek meg a valóságnak. Az tényleg megtörtént, hogy a miniszterelnök fölajánlotta Mayer Jánosnak a földművelési tárcát, Mayer azonban a 4.l éii való mérbesíéléstől tette függővé az is) kormányba való belépését. Megegyezés péntek este már csak azért sem történhetett, mert a miniszterelnök engem mára, szombat délelőttre kéretett magához további tárgyalások végett. Ezektől a szombati tárgyalásoktól füg most minden.. Az intervju után nagyatádi Szabó Maye János társaságában fél 11 órakor ment el Bethlenhez, aki előzően Klebelsberg Kunó gróffal tárgyalt. Politikai körökben ezeket a tárgyalásokat döntő jelentőségűnek tartják a válság megoldására, mert ezeken a megbeszéléseken dűlőre kellett jutnia annak a kérdésnek, m , tánssúítolja-e a kisgazdapárt az új Bethlen-kormányt, vagy sem és részt vesz-e Mayer János az új kormányban ? Hírek voltak arról is, hogy a kisgazdapárt beleegyezik abba, hogy Mayer János elfogadja a földreívelésügyi tárcát, azonban csak úgy, ha a nagyatádi Szabó-csoport egyik exponense is helyet kap a kormányban. A „Világ” szombati számában színtén azt írta, hogy az eddigi jelek szerint a kisgazdapárt valószínűen beleegyezését fogja adni ahhoz, hogy Mayer János az új kormányban átvegye a földmivelési tárcát. Ezzel Bethlen vállalkozásának útjából elesik az utolsó akadály is. A kisgazdapárt péntek esti bizalmas értekezletén Hentz Károly beszámolt a kormányzónál történt legutóbbi audienciájáról. Közölte, úgymond, a kormányzóval, hogy nagyatádi Szabó és hívei nélkül nincs remény a kibontakozásra és ezért azt ajánlotta hogy Bethlen föltétlenül igyekezzék megegyezni a kisgazdapárt nagyatádi Szabó frakciójával. A kormányzó erre kijelenette, hogy mindenben egyetért Hentz Károly fölfogásával. Ennek az audienciának az eredményeképen vette föl azután Bethlen ismét az érintkezést a kisgazdapárt balszárnyával. Bethlen regpuhulásának másik főmotívuma, amint bár említettük, a miniszterelnöknek az a törekvése volt, hogy biztosítsa a fogvatartott képviselők mentelmi ügyének sima letárgyalását. «• h* kl O V oVasárnap, 1921 decmnber 4. Tárgyi kérdésekben nem volt rezisis a megegyezés. A szombat déli tanácskozás.