Jövő, 1921. december (1. évfolyam, 245-271. szám)

1921-12-04 / 248. szám

asza, aki szívesen látja Mayer , föld­m m­­velésügyi miniszterségét, ellenben a belügyi tárcát nem­ adhatja a kisgazda pártnak, mert­ erre Kiebelsberg, Trm­ó, grófot nevezték ki.. "Ez a válasz nagy meglepetést kel­tett a képviselők közt. A tanácskozáson­­jelenlevők egy része ilyen körülmények­bőlt nani ha­­­skimle Setblent támogatni, másik része azonban hajlandó e­r­r­e. A megbeszélések vegyes érzel­mekkel értek véget, a még tanács­kozni fognak ebben az ügyben és nana lehetetlen, hogy az a fölfogás alakul ki, hogy a párt még ilyen form­á­ban i­s t­á­m­o­g­a­t­j­­a a m­i­n­i­s­z­­t­­­re­l­n­ö­k­ö­t. Nagyatádi Szabó Ist­ván ezeken a megbeszéléseken nem akart túlságosan aktíve résztvenni. Szóval kisgazdapárti oldalról a ko­média, máris kezdődik élőlről. A keresz­ténypárt ezidőszerint mélyen hallgat és várakozik, hogy mi lesz a meginjek­­­ciózott Bethlen kormány álláspontja a­­ letartóztatott legitimisták mentelmi ügyében. * i Bárány. írta Nagy Andor. Az asszonyt, aki­ pontosan látogatta rajtársát, sokszor nézegette a börtön­­lakók érdeklődésével, ő néptanító volt, társa pedig, akivel már hetek óta együtt Vágta a fát a hátsó udvarban, iparos­­ember volt. Semmi különöset nem lát­hatott ezen az asszonyon: bekötött­ fejű, egyszerű teremtés volt ez a nő és hogy a szemében éhség ült, amely a szomorú találkozásokon is átnyújtotta simoga­tását, ez a látvány sem volt itt rend­kívüli. Mégis része volt az asszonynak abban, hogy amikor egyszer megint ottjárt, aznap így szólt társához a nép­tanító : — Sose bocsátok meg a Báránd ügyész úrnak. Hogy igy elszakított minket a világtól! Mert mindent az ügyészen keresztül mérlegelt. Ezer formában is föltette már a kérdést, hogy miért beszélt ez az ember olyan vak gyűlölettel ellene? Üldöztetése, az ítélet, a börtön, mindez úgy tetszett előtte, mint egy nagy sze­mélytelen aparátus, de az ügyészhez a sápadt, sovány ember, reszkető dühvel szavakban, sziszegő gyűlölettel beszédé­ben, ez riasztón rajzolódott szeme elé, mint végzetes valaki, akinek személyes számadása van mindenkivel, akit eléje hurcolnak.. . . — Mintha a saját édesanyját öltem volna meg. Éppen úgy beszélt, ellenem. Nevetséges, izgatás miatt! Izgatás ? ... alfenét ! Még az se volt Csak egy egé­szen rendes iskolai beszéd . . . Mondom kérem, véreb ez a Bárány! — Fiát az igaz, velem is elbánt cudarul. De gondoltam­, nekem tan mu-­ tatni akarja, ki lett, mi lett. Mert én ismertem. Még gyermekkorában . . . Tudja, milyen szelíd gyermek volt ő akkor? Sose láttam én többet olyan szelíd gyermeket! — Már hogy ez szelid gyermek lett volna? — csodálkozott föl a tanító. — Ez nagyon különös, kérem. Szelíd gyer­mek ... ez a véreb. Nem tudok rá példát, hogy a szelid oskolásból véreb nőne a világba. Ezt még nem tapasz­taltam. — Pedig lássa, ez igen szelid gyerek volt úgy nevezte az előbb, hogy Bárány, ha jól hallottam. Nahát, lássa, gyerek­korában is úgy csúfolták a fiúk, hogy Bárány, pedig Báránd volt a neve. Báránd .Tenő. — Csodálom kérem, hogy ez szelid gyermek lett volna . . . Különös. Legközelebb, amint megint magukra­­hagyottan hasogatták a fát, a néptanító biztatta társát, beszéljen valamit, hogy’ volt az azzal a szelid gyermekkel. — Az úgy volt, — kezdte a másik — hogy én olyan nyolc-tíz éves lehet­tem. Envellem nem igen barátkoztak a fiuk, akik a mi utcánkban laktak, mert azok úri fiuk voltak. Az én apám zsá­kos volt az Emilia-malomban, én meg­ cipész lettem. A Sipos-fiúnak tanfel­­ügyelő volt az apja, egy másiké jog­akadémiai tanár, a Bezzeg-fiúk apja még törvényszéki bíró volt, aztán a Gyakody­­fiúk, azoknak meg földbirtokos volt az apjuk. Ez ilyen utca volt, a Bessenyey­­utca, csupa úriházak voltak benne. A mellettünk való ház nagy sárga ház volt, magas ablakokkal, amiket mindig csukva láttam. Régimódi ház volt. Ebben laktak a Bárándék. Csak annyit tudok, anyám beszélte tán, hogy az öreg­­ Bárándnéé volt az a ház, egy vagyon Azon a tanácskozáson, amelyre Bethlen ma délre magához kérette nagy­atádi Szabó Istvánt — aki Mayer János­sal együtt jelent meg —, hosszas tár­gyalás után az ütközőpontok leg­nagyobb részét sikerült eliminálni. A helyzet ma az, hogy a kisgazdapártnak azok a politikusai, akik kezdettől fogva hívei voltak a Bethlennel való meg­egyezésnek, olyan pizsamát találtak, amely le­hetővé teszi a Bethlen-féle pártala­­kísást. Amennyiben a személyi kérdések kedvező megoldást nyernek, úgy a kis­gazdapárt hajlandó a Bethlen-féle tárgyi program alapján résztvenni a kibonta­kozásban. A párt hajlandó nevét is megváltoztatni, de nem hajlandó a pártot föloszl­at­ni. A szombat déli órákban a legfonto­sabb tárgyi kérdésekben sikerült megállapodást létrehozni. Emlékezetes, hogy a kisgazdapártnak eredetien az volt az álláspontja, hogy a nemzet­­gyűlés mandátuma az álca­öreg asszonyé, akit csak egyszer láttam, amit szintén elmondok, mindjárt­ Az öregasszony nagymamája volt a Bá­ránd-fiúnak. Hogy a szüleivel mi lett, arról semmit se tudok. Na, aztán lakott még abban a házban egy fiatalasszony, aki lánya volt az öregnek. A Báránd­­fiut csak akkor lehetett látni, ha isko­lába ment. Nagyon hosszú, sovány sovány gyerek volt, mindig sírásra állt a képe. Soha nem láttam, hogy valakihez szó­lott volna. Nem állt ez soha még beszédbe se a többi fiukkal, se nem játszott velük soha. Pedig a Gyakody­­fiúknak biciklijük is volt, odaadták a többi fiuknak is, akik le-föl bicikliztek az utcán. Neki is odaadták volna, de ő nem jött soha közéjük. Emlékszem, mindig a fal mellett lapulva ment és olyan furcsa lógó járása volt, mintha kezei, lábai lécből lettek volna a kabátjába beakasztva és onnan csak úgy kilógtak volna. Mikor jött az utcán, a Bezzeg-fiúk sokszor föl­hajtot­tak a biciklivel a járdára és amikor mögéje értek, ráberregtek a csengővel. Ijedten fordult ilyenkor hátra, karjai szétlódultak, a képe fehér volt, mint a fal és a szeme tele volt könnyel. A fiúk hangosan kiröhögték, de ő semmit­se szólt, összeszorítva tartotta a száját és még jobban a falhoz lapult, úgy me­nekült. A fiuk kiabáltak utána, ne szaladj Bárány! De ő vissza se nézett. Nahát, ilyen gyerek volt! Még a nénje, a fiatalasszony, akit említettem, az is olyan ijedős­ képű­ volt. Azt is nagyon ritkán lehetett látni, de néha mégis végigment az utcán. Ment a városba. Öreges ruhában járt, pedig szép sápadt­­fehér volt az arca és a világoskék szeme is szép volt, de mindig úgy nézett az emberre, mintha mindjárt János választásoktól számított két év leteltével, tehát már 1922 február 16-án megszűnik. Ezzel szemben Bethlen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nemzetgyűlés mandátumát nem az álta­lános, sőt nem is a tiszántúli, hanem a legutóbbi baranyai választásoktól kell számítani, mert a parlament tulajdon­­képen csak ezáltal vált teljessé. Az ellentéteket ebben a kérdésben a szom­bat déli tárgyalásokon úgy hidalták át hogy « kereretgyűlés nasv­tmnások kez­detét a tisztnn­ali választásoktól szá­mítják. A választójog kérdésében Bethlen azt a propozíciót terjesztette elő, hogy fönt­ar­tja a községenkénti válasz­tást, valamint a választás titkosságát is,, ez utóbbit azonban, azzal a korláto­zással, hogy azok, akiknek nincs négy elemi osztályról szóló bizonyítványuk, de megvan a vagyoni cenzusuk, kivé­tetnek a titkos szavazás alól és nyíltan szavaznak. A nők választójogát, illetően­ a korlátozást „nem olyan mértékben elsírná" magát. A szája is olyan sírósan görbült. Nem láttam én ezt se soha, hogy valakihez szólott volna Csak az öregasszonyt hallottam egyszer éktelenül kiabálni. Mert említetten ugy­e, hogy egyszer láttam az öreg­asszonyt. Hát az úgy volt, hogy egy délután kint álltam a kapunk előtt, és láttam, hogy egy úr sétál a sárga ház előtt. Fölnézeget az ablakokra, tovább megy, megint visszajön. Persze az abla­kok csukva voltak, kívülről senki se lát­szott. De az úr csak tovább sétált és nézegette az ablakokat. Virág volt a gomblyukában, nagyon csinos ember volt, fütyörészett és a botját forgatta ujjai közt. Egyszerre csak odajött hoz­zám és nagyon barátságosan azt mondta, hogy nézd csak kisöcsém, kapsz egy hatost, vidd be ezt a levelet ide a Báránd-házba. Én bizony nagyon megijedtem, hogy menjek én be abba a házba, amelyikben még sohasem voltam és amelynek mindig csukva van a kapuja? Szabadkoztam és meg is mondtam, hogy én nem merek oda bemenni. Csak nevetett rajtam az az úr, barackot nyomott a fejemre és azt mondta, sose félj kisöcsém, neked csak nem harapja, le tán az orrodat, az öreg sárkány ! És azt mondta, ha te akarja harapni az orrod, hát szaladj el. A hatost előre ideadta és nagyon biztatott, hát csak rászántam magam. Átadta a levelet­­és megmagyarázta, hogy a fiatalasszonynak adjam oda, aki az ő felesége. És mondjam meg, hogy ő kint vár az utcán. Mintha ma lenne, most is látom magam előtt a nagy üres lépcsőkre, amelyeken föl kel­lett menni a magas, üveges gangr­a. Nagy­on féltem, az utcaajtónál is meg­ijedtem már a nagy kölönctől amely a kapun lógott . 2 Hegy* született tus­ui Batten-kom­itty ! A szombat reggeli budapesti lapok már kész megegyezésről adtak hírt, sőt az állítólag már megalakult új kormány listáját is közölték. A lapok szerint Bethlennek sikerült szorosan körülírt programja számára­ a pártok támogatását megnyerni és így új kormányának ki­nevezése már a szombati napon várható. Bethlen szombatra virradó éjjel (az évt folyamán folytatott tárgyalások alapján) jutott arra az elhatározásra, hogy feltétlenül biztosítani akarja az új feorasasy számára a fetilazdapárt támogatását. A megegyezésről szóló hírek onnan eredtek, hogy Bethlen kénytelen volt megváltoztatni taktikáját és a keresz­ténypárthoz történt legutóbbi közele­dése helyett ismét a kisgazdapárthoz kellett keresnie közeledést. Minden­áron ki kellett ugyanis paríroznia azt a veszedelmet, hogy mindjárt a nem­zetgyűlés legelső ülésén szemben találja dragát a mentelmi ügyek tárgyalása alkalmával az egész kisgazdapárttal. Ha ugyanis a kisgazdapárt beváltja fenyegetését, hogy a fogvatartott kép­viselők mentelmi ügyének tárgyalása elől testületileg kivonul az ülésről és így Bethlen nem tudja megszavaztatni a mentelmi bizottság ismeretes javasla­tát, ez Bethlen azonnali bukását vonná maga után. Bethlen tehát péntekről-szombatra ismét — ki tudja hányadszor — takti­kát változtatott Bethlen frontváltozta­­tása mindenesetre új helyzetet teremtett, de szombat délig korántsem hozta meg a válság megoldását Mindössze annyi történt, hogy Beth­len a péntekről-szombatra virradó éjjel fölajánlotta Mayer Jánosnak a Zöld­mívelés! tárcát és hangoztatta, hogy föltétlenül számít a kisgazdapárt támogatására, mert hi­szen a párt elvben hozzájárult az ő munkaprogramjához. A péntek éjszakai tanácskozások során azt is kifejtette Bethlen, hogy számít a kereszténypárt támogatására is, mert hiszen elvben az is hozzájárult az ismeretes munkapro­gramhoz. Ezen az alapon tehát a meg­hiúsult ,egységes párt helyett koalíciós kabinet megalakítására törekszik. Ez volt az egyik kombináció. A koalíció meghiúsulása esetére másik kombinációt is tartogatott Bethlen. Ez a kombináció mindenesetre a mai kor­mányzópártok kettészakadását vonná maga után és az új „Bethlen-párt“-ot a kereszténypárt Huszár frakciójából, a kisgazdapárt Rubinek-csoportjából és a disszidensekből alakítaná meg. H­ogy ez az új „kormmányzópárt” elég széles alap volna- e Bethlen programjának parla­menti keresztülvitelére, az fölötte két­séges. Nagyatádi Mayer János miniszterségéről. Pénteken a késő éjjeli órákban Bethlen százabot délelőttre magához kérette nagyatádi Szabó Istvánt. Való­színű, hogy ez a szombati megbeszélés döntő hatással volt a válság kialaku­lására. Nagyatádi Szabó István szombaton délelőtt, mielőtt elment Bethlenhez a megbeszélésre, az újságok tudósítói előtt így nyilatkozott: " A reggeli lapoknak azok a híresz­telései, mintha péntek este létrejött volna a megállapodás, nem felelnek meg a való­ságnak. Az tényleg megtörtént, hogy a miniszterelnök fölajánlotta Mayer Jánosnak a földművelési tárcát,­­ Mayer azonban a 4.l éii való m­é­rbes­í­éléstől tette függővé az is) kormányba való belépését. Megegyezés péntek este már csak azért sem történ­hetett, mert a miniszterelnök engem mára, szombat délelőttre kéretett magához to­vábbi tárgyalások végett. Ezektől a szom­bati tárgyalásoktól füg most minden.. Az intervju után nagyatádi Szabó Maye­ János társaságában fél 11 óra­kor ment el Bethlenhez, aki előzően Klebelsberg Kunó gróffal tárgyalt. Po­litikai körökben ezeket a tárgyalásokat­­ döntő jelentőségűnek tartják a válság­­ megoldására, mert ezeken a megbeszé­­­léseken dűlőre kellett jutnia annak a kérdésnek, m , tánssúítolja-e a kisgazdapárt az új Bethlen-kormányt, vagy sem és részt vesz-e Mayer János az új kor­mányban ? Hírek voltak arról is, hogy a kisgazdapárt beleegyezik abba, hogy Mayer János elfogadja a földreívelés­­ügyi tárcát, azonban csak úgy, ha a nagyatádi Szabó-csoport egyik expo­nense is helyet kap a kormányban. A „Világ” szombati számában szín­tén azt írta, hogy az eddigi jelek sze­­rint a kisgazdapárt valószínűen bele­egyezését fogja adni ahhoz, hogy Mayer János az új kormányban átvegye a földmivelési tárcát. Ezzel Bethlen vál­lalkozásának útjából elesik az utolsó akadály is. A kisgazdapárt péntek esti bizalmas értekezletén Hentz Károly beszámolt a kormányzónál történt leg­utóbbi audienciájáról. Közölte, úgy­mond, a kormányzóval, hogy nagyatádi Szabó és hí­vei nélkül nincs remény a kibontakozásra és ezért azt ajánlotta hogy Bethlen föltétlenül igyekezzék megegyezni a kisgazdapárt nagyatádi Szabó frakciójával. A kormányzó erre kijelenette, hogy mindenben egyetért Hentz Károly fölfogásával. Ennek az audienciának az eredményeképen vette föl azután Bethlen ismét az érintkezést a kisgazdapárt balszárnyával. Bethlen r­egpuhulásának másik főmotívuma, amint b­ár említettük, a miniszterelnöknek az a törekvése volt, hogy biztosítsa a fogvatartott képviselők mentelmi ügyé­nek sima letárgyalását. «• h* kl O V oVasárnap, 1921 decmnber 4. Tárgyi kérdésekben nem volt re­zisis a megegyezés. A szombat déli tanácskozás.

Next