Jövő, 1922. május (2. évfolyam, 102-126. szám)

1922-05-14 / 112. szám

2 tendi karhatalom ügyében. A belügyminiszter a szombat déli „Ma­gyar Hírlap”ban erre vonatkozóan a következőket mondta: •­ Minden legcsekélyebb rendbontó kí­sérletet, a legteljesebb eréllyel, csirájában fogok elfojtani. Minden rendelkezésemre álló eszközt föl fogok használni arra, hogy a rendet az egész vonalon föntartsam. Azok az elemek, amelyek arra szá­mítanak, hogy a választások idején tur­bulenciát csináljanak, p­ó­r­t­­ fog­nak járni. A legkisebb rendbontó kísérlet a kormányhatalom teljes súlyával találja magát szemközt. Ezeket a kijelentéseket már ismerjük a pokolgép idejéből. Belitska tarsolyá­ban „az elemek“, akiket csírájukban el kell folytani, egészen máskép és Be­­litska számára sokkal fél­reér­thetetl­e­­nebbül vannak körülírva. A liberális lista győzelmi esélyei. A szombat déli „Az Est“ Írja: A liberális front Budapesten teljesen egy­séges. Éjszaka Vázsonyi Vilmos, Sándor Pál, Rassay Károly és Glücksthal Samu tanácskozásokat folytattak, amelyek után megállapítható, hogy minden ellen­tét, amely a múlt hetekben lefolyt kompromisszumos tárgyalások hatása­ként egyrészt a demokrata pártban, másrészt egyes liberális vezető politi­kusok egymáshoz való viszonyában tá­madt, teljesen eloszlott, ami elsősorban Vázsonyi Vilmos áldozat­­készségének köszönhető. A budapesti egységes liberális lista az összes fővárosi kerületekben a l­e­­hető legbiztatóbb kilátá­sokkal indul harcba. Nagy föltűnést keltett az utóbbi napokban az a hír, hogy Szterényi József báró támo­gatná az újonnan alakult párt északi listáját, amelynek élén Gratz Gusztáv áll. Szterényi József báró levelet inté­zett Bárczy Istvánhoz; levelében tilta­kozik az ellen a föltevés ellen, hogy ő bármely más listát támogatna, mint az egységes liberális listát Bécsi lap a kisgazdapárt esélyeiről. A „Neues Wiener Abendblatt” szombati Rómában foglalkozik a magyarországi válasz­tások kilátásaival és különösen a parasztpárt, helyesebben a kisgazdapárt választási esélyei­vel. A kisgazdák politikai leromlásának és a kormánnyal szemben való mind nagyobb súly­talanságának okaival is foglalkozik az érdekes cikk, amely megállapítja, hogy a magyar paraszt közel volt ahhoz, hogy egyedülvaló, korlátlan ura legyen az országnak, azonban nagyatádi Szabó István levitézlése után — azt a lehurrogást is megírja a lap, amely az agitációs körúton érte a kisgazdavezért ! — Most kevés remény van arra, hogy a kisgaz­dák többségben kerüljenek be a parlamentbe. A cikk végül nagy jelentőséget tulajdonít Magyarország szomszédos államainak, különö­sen Ausztriának szempontjából, a magyar pa­rasztságot képviselő kisgazdapárt bukásának, mert ezután a kölcsönös érdekek és nem egyoldalúan a parlamenti többség magánérdeke fogja megszabni a kiviteli tilal­mat, a külkereskedelmi privilégiumok és kom­penzációkon alapuló követelések mértékét. A kolozsvári egyetem és a numerusz klauzusz. Néhány héttel ezelőtt megírtuk, hogy kurzus­körök hajszát indítottak a je­lenleg Szegeden működő volt kolozsvári egyetem tanácsa ellen, mert az a nume­rusz klauzuszról szóló törvényben megha­tározott öt százaléknál több­ zsidó hallgatót vett fel a külön­böző fakultásokra. A kurzisták följelentést tettek az egyetemi tanács ellen a kultusz­miniszterhez. Az egyetem tanári kara föl­terjesztésben válaszolt a följelentésre és kifejtette, hogy hazafias indokok­­b­ó­l szegte meg a numerusz klauzuszt: a, békeszerződés folytán elvesztett terüle­tekről jött zsidó diákoknak adott módot tanulmányaik folytatására a szegedi egye­temen. Ez elől az indokolás elől még Vass József Kurais­ kultuszminiszter sem zár­kózhatott el és amint budapesti tu­dósítónk jelenti, helyesléssel vette tudomásul az egyetemi tanács fölterjesztését Rabló világ Felsősziléziában. Antonien­­hüttebről jelentik, hogy szombatra virradó éjjel legalább kétszáz főből álló lőszerrel és kézigránátokkal jól fölszerelt rabló­banda tanyázott Neudorfban. Nagyszámú üzletet raboltak ki és a tulajdonosokat teljesen kifosztották. (Antonienhlitte Felső­­sziléziában a kattowitzi körletben van. Az anlitett rablóbanda már hosszabb ideje nyugtalanítja a környékét) .? O V o Vasárnap, 1922 május M Öt hónap drágulása Magyarországon. Nagy áremelkedések Budapesten. Budapest, május 13 Az utóbbi időben ismét utolérte Magyar­országot a drágaság­­hullám, amely roha­mosan fölfelé sodorta az árakat. Januártól májusig megint nagy emelkedések követ­keztek be. A fontosabb életszükségleti cikkek árai a következők voltak (a zár­jelekben lévő összegek a január közepei árakat jelzik): Hogy az árakat kellőkép lehessen ér­tékelni, itt közöljük, hogy miként áll a ma­gyar korona külföldön: 1 magyar korona volt Bécsben 11.50 osztrák korona, Ber­­­linben 37 pfennig, Prágában 0.065 cseh­szlovák korona, Zágrábban 0.087 korona­dinár, Bukarestben 0.18 lej. Ez az összeállítás „a­z Est“-ből való: Férfi felöltő (télikabát januárban Korona 6—SÜOO) 8-15.000 Mérték után (12—14.000) 14- 20.000 Férfi-fü­tödy (7—10.000) 8—10.000 Mérték után (12 -13.000) 16—24.000 Ruhafordítás (3000) 5.000 Férfiruhaszövet (métere 750— 2000) 1500-4000 Férfi kalap (500 - 2000) 1000 - 3000 Férfi­ harisnya (120 -150) 120 - 400 Férfi-ing (800-1000) 800—2000 Alsónadrág (750) 750 -1200 Gallér (100 - 120) 120—150 Kézelő (140-150) 150-180 Gallérgomb (20—30) 20—30 Kézelőgomb (150—300) 150—300 Bőrkertyű (800-1000) 800-1200 Nadrágtartó (150 - 200) 200-400 Nyakkendő (4 - 600) 400-1200 Női ing (pamutvászon) (350) 400 Női ing (valódi vászon) (1200) 1600 Női batisztgarnitúra (2500 3000) 2500—3000 Női harisnya (200—300) 200—500 Cérna (60) 65 Cipő (1750 -2500) 2000 - 3500 mérték után (2000—3500) 3000 - 4500 Mosás: Egy ga­llér tisztítása (3­50) 5 Egy pár kézelő tisztítása (7) 10 Férf­ing keményítve (20) 30—95 Női ing (14) 19 Női nadrág (16) 25 Férfi alsónadrág (12) 17 Lepedő (14) 19—25 Párnahuzat (12) 18 Zsebkendő (2.50) 3­ 60 Mosószappan (96—120) 152 Beretvaszappan (40) 60 Cipőkrém (25) 28 Cipőzsinór (20—25) 25—30 Elelmieikkek kilója: Marhahús (84—96) 220 Sertéshús (104) 188—204 Borjúhús (120) 190 Háj (136) 201 Zsír '148) 204 Szalonna (120) 192 200 Főzővaj ( íOO) 360 Teavaj (260) 620 Tojás (10) 8 Tejfel (60) 100 Egy liter tej (18—20) 24 Élő ponty (140—160) 260 -300 Harcsa (320) 300-400 Liba (130) 200-220 Kacsa (130-140) 200-220 Csirke (ISO) 180-200 Pulyka (130) 180-200 Nullás liszt (36) 52 Dara (38) 61 Főzőliszt (28) 44 Kristálycukor (SO) 112 Kockacukor (100) 122 Nyers kávé (280 -460) 460-660 Pótkávé (90 128) 150 - 200 Tea (320—600) 600 K-tól följebb Hatvan fokos rum (230—480) 280—600 Egész dió (88) 120 Mák (128) 260 Hántolt borsó (46) 60 Héjjas borsó (26) 30 Bab (18-24) 26 Rizs (54—120) 68—108 Tíz fokos ecet (14) 20 Szilvaiz (72) 80 Finomabb gyümölcsíz (100—140) 140 Méz (100-120) 124 Egy liter asztali óbor (48) 48 Egy liter asztali ujbor (44) 46 Alma (80-120) 200 -220 Répa (36) 120 Foghagyma (70) 50 Hagyma (46) 76 Céklarépa (20) 40 Kalarábé (26) 50 Kel (30) 68 Burgonya (11) 17 új burgonya 85 Egy adag marhasült vendéglőben (48) 88-90 Bécsiszelet (65—70) 100—120 Egy csésze kávé kávéházban (12) 15 Feketekávé (8) 10 „Politikai aprószentek." „A sokarcú ember.** Két kormánypárti röpirat az ellenzékről. — A Jö­vő budapesti tudósítójától. — Budapest, május 13. A kormánypárt ügynökei két pamflettá árasztják el most az országot. Mordatlan írá­sok, kurzus-írások, a kormány ízlését dicsérik. Egészen új divat, hogy a kormány ilyen választási fegyvereket használjon, de nem ez az első szokatlan fegyver ebben a választási kampányban, amelyben a pokolgéptől kezdve minden eszköz szerepel, ami aljas és föl­hábo­rító. A pamflettek egyike ezt a címet viseli: „Politikai aprószentek“­­ Friedrich István, Haller István, Sándor Pál, Szilágyi Lajos, Szmrecsányi György és Ugrón Gábor karikatú­ráját rajzolja kíméletlen hangon. A „Sok­arcú ember“ Lingauer Albint teszi csúffá. Itt adunk néhány sor szek­tőt a két röp­­iratból: FRIEDRICH ISTVÁN. Magyarországnak eddig ő az egyetlen mi­niszterelnöke, aki ön­nemzés útján jött a világra. Tetőtől-talpig forradalmi konjunktúra­­ember, aki 1918 október 30-án Károlyi Mihályba, 1919 augusztus 6-án pedig a budapesti rend­őrségbe kapaszkodott bele és vitette vele magát ’ a­­badügyi­­államtitkárságba, utóbb a miniszter­elnöki faluléba. A félreállani-tudás a legerősebb oldala. Károlyi Mihály mellől is úgy párolgott el, hogy senki sem tudta, mikor, hogyan. Azt mondják róla, hogy érthetetlen politikai sikereit annak köszöni, ami­nek egykor Polónyi Géza. Polónyinak ugyanis volt egy híres nagy f­e­ke­tekönyve, amibe minden ellenségének, sőt minden jóbarátjának gyöngéje, adóssága, bűne, hibája, olyiknak még a szeretője is be volt jegyezve. Mondják: Friedrichnek nemcsak egy ilyen könyve van, hanem egész könyvelése. HALLER ISTVÁN. Mint újságíró közepes volt, sőt gyönge. El­­­­határozta tehát, hogy miniszter lesz belőle, mi­vel a minisztereknek még kevesebb kvalifiká­cióra van szükségük, mint az újságíróknak. Mi­niszter mindenki lehet SÁNDOR PÁL. Isten­en boldogult Mikszáth Kálmán, nagy humoristánk« nem szerette, ha közülünk bárki­nek az előbbi nevét kutatták. Ilyenkor bosszú­san vágja oda: — Ugyan ne piszkáljátok már. Tudnotok kellene, hogy Magyarországon annakelőtte mindenki Kohn volt Éppen így Sándor Pálnak is kár a szemére vetni, hogy valamikor Schlesinger volt a neve. Ez nem baj, sőt szép tőle. A baj csak az, hogy annyira el tudott hatal­maskodni. SZILÁGYI LAJOS: Nem jelentékeny ember, hanem érdekes. Már csak azért is, mert az országdúlásra összeállott ellenzék egyetlen katonai szakértője. A legna­gyobb baja az volt, hogy ő is megkapta a há­­ború utáni liberalitás betegségét Talán Rassay­­tól, akivel sűrűn érintkezett SZMRECSÁNYI GYÖRGY. Nyitra megye ajándékozta a nemzetnek. Sze­gényes ajándék, az igaz, de hát szegény Nyitrá­­tól az is szép, hogy így megerőltette magát Szép magas ember. Az asszonyok a felvidéki erdő sudár fenyveseihez hasonlítják. Horthy déli katonáinak be­vonulása után az Ébredő Magyarok élére állott Ma már fáradt ember, de nem is csoda. D­e megtette a borzasztó hosszú utat Tisza Istvántól Andrássy Gyuláig. UGRON GÁBOR: A nagy „rabonbán“ kis fia. A kis Andrássy Gyula gróf nevelése. Vázsonyi Vilmos demokrata barátja. Apjától különben­ csak az érthetetlensé­­get örökölte. Természetesen a liberatitást prédi­kálja, de nem Tisza István, hanem Vázsonyi Vilmos evangélista írása szerint LINGAUER ALBIN. Az új flotillával siklott az országos közélet vizére. A magyar politikának egyik leg­jobb gyomra törtetője, aki minden rend­szert végigszolgált, minden politikai asztalnál evett. Szabadkőműves, aki a zsidó fajtával forró szerelmi ölelkezésben párzik. Támasztéka a libe­rális kormányrendszernek, harcos ellensége a vallásnak és a papságnak. Linganer Albin nem­­ egyéniség, hanem típus. A gombafajtából való olyan, mint a gomba, amely a rothadás nyomán nő és terebélyesedik. Albin testi­­leg is hasonlatos a puffadtgom­­b­á­h­o­z. Széles fazékfeje, fejlett rágószervei, kültelki primadonnák érzéki lendülete és bája mosolyog végig rajta. Testi és lelki berendezése szinte üvölti a mohóságot, a nagy­ét­ vágyat, a jó gyomrot. Albinka vidéki ember. Megtestesítője azoknak az alakoknak, akik nem tudni honnan, de elkövetkeznek egy mit sem sejtő vidéki városra, odaülnek gazdasági forrásaihoz és élnek, híznak, naggyá lesznek. Mindig ott vannak, ahol hatalom van, pénz van, erő van, gazdagság van. Meggyőződése nincsen. „Ifonczák séni és társai.”" A „Népszava“ szombati számának vezércikkéből közöljük az alábbi sorokat: Amilyen mértékben közeledik a választások napja, olyan mértékben emelkedik a szociálde­mokrata párt becsületes elvi küzdelme ellen a hivatalos és félhivatalos gáncsvetések száma. A kurzus védekezik. Védekezik előszakkal, törvény­­tiprással, olcsó taktikázással, cigányos cselfo­­gásokkal. Védekezik, mert maga is érzi, hogy a szociáldemokata párt bevonu­lása a parlamentbe olyan új hely­­zetet teremt, amely lehetetlenné teszi majd az abszolút uralko­dás­t; védekezik, mert borsódzik a háta attól a gondolattól, hogy jönnek a számonké­­rők, a tetemrehívók, akiket nem lehet majd sem terrorizálni, sem megfélemlíteni, sem érzelgős frázisokkal hallgatásra és b­ű­n­ré­sz­e­s­s­é­g­re kényszeríteni, akik az­zal a kemény szándékkal vállalják a ne­héz f­el­­adatot, hogy kiirtják az or­­szág testéből a fertőző kelevényt és alkalmassá teszik az országot a művelt népek bizalmára és barátságára. Hogy vannak olyanok, akiknek ez nem tetszik, ez bizony nagyon szo­morú, ezek kedvéért azonban a szociáldemokrata párt egyáltalában nem hajlandó lemondani rend­csináló, népmentő szándékáró. Hogy ezek a kurzussal élő vagy azzal bukó valakik a leg­un­dorítóbb eszköztől sem riadnak vissza azért, hogy a szociáldemokrata párt esélyeit csökkent­sék, ez bennünket nem riaszt meg. A kormány és a hatóságok hivatalos csel­­vetéseiről és törvénytelen erőszakoskodásairól már elmondottuk a véleményünket és egyetlen pillanatra sem fogjuk idevonatkozó megfigyelé­seink nyilvános tárgyalását szüneteltetni, a vá­lasztások után pedig díszes csokorba kötve, meg­felelő formában az ország közvéle­ménye elé fogjuk terjeszteni a kon­­szolidációs kormány választási bűnlajstromát. Ezúttal arról az ocsmány trükkr­ől akarunk néhány szót szólani, amit az uszító kurzussajtó jó kövér betűkkel ,Vadczák János és társai“ cím alatt mint szenzációt tálalt föl kisded olvasókörének. Röviden arról van szó, hogy a stílusukról jól ismert fickók ócska kézigránátot helyeztek el a Mária Terézia-laktanya pincéjében és azután levelet írtak a rendőrségre, amelyben azt közüik, hogy „Vanczák János, a Népszava szerkesztője és társai” helyezték el a bombát. A rendőrség ki­ment és a megjelölt helyen valóban megtalálta a kézigránátot. A terv nyilvánvaló és világos: kompromittálni a Népszava szerkesztőjét és rajta keresztül a szociáldemokrata pártok Éppen ilyen világos az is, hogy ennek a gyatra fo­gásnak senki sem fog fölülni, ámde mi ezzel nem elégszünk meg és nem nyugszunk meg abban sem, hogy a rendőrség is, a város­parancsnokság is gyerekcsinyt lát a dolog­ban. Kézigránát és gyerekcsiny: nem illenek össze. Nem vagyunk hajlandók ezt az újabb gazságot gyerekcsin­y­­ként elkönyvelni, mert itt komoly do­logról van szó. Gyerekcsiny, amelynek mása az Athenaeumnál és a Dohány­ utcában nem végző­dött olyan ártatlanul; gyerekcsiny, amely tönkre­tette az ország hitelét, amely kikapcsolta az országot a világforgalomból; gyerekcsiny, amely szégyenoszlophoz láncolt egy jobb torsra érett és érdemes né­pet — hát ez még tréfának is rossz ée ezzel a „gránátosok“ aktáját nem engedjük lezárni. Követeljük a legerélyesebb nyomozást! Fogja fülön a rendőrség és tegye végre ártalmatlanná azokat a csirkefoga­kat, akik pénzért vagy perverzitás­ból nem tudnak nyugton maradni s újabb meg iíjabb gaztettekkel hátráltatják a kibonta­kozás megindulását A dolog személyi részét befejezettnek tekint­­jük. Védekezésre nincs szükségünk. Rosszul sikerült kortesfogás. Buda­pestről jelentik: A kormánypárti jelöltek egyik kortesfogása az, hogy föl­det és legelőt ígérnek a népnek. Viszont­ azzal fenyegetőznek, hogy ahol ellenzéki jelöltet támogat a nép, ott a föld­birtokrendezésnél nem osztanak földet. Ezzel az aljas kortesfogással szemben a „Magyar Ugar“, a független kisgazdák lapja elégtétellel mutat rá, hogy ama 100 birtoktest közül, amelynek megváltását a legutóbbi időben kimondta a bíróság, 40 birtok ellenzéki kerületben fekszik.

Next