Jövő, 1922. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1922-06-14 / 137. szám

Az utolsó tromf. (­8.) Az ingre, amely közelebb van a testünkhöz, mint a ruha, mindenki­nek szabad hivatkoznia : a képviselőnek nem. A képviselőnek az ország tágabb ruháját közelebb kell éreznie, mint a saját ügyének ingét Borzalmas válasz­tások voltak, igaz. A jelölteket letar­tóztatták s a pótválasztásokon a már megválasztott képviselőket, mintha men­telmi jog nem is volna a világon, szin­tén lekapták a lábukról, ez is igaz. Hogy aztán az ajánlókkal, a bizalmi­­férfiakkal s az egyszerű választókkal miket csináltak, azt nem nehéz elkép­zelni, ha a jelöltekkel és megválasztott képviselőkkel így bánhattak. Testi fe­nyítés, anyagi büntetés, megfélemlítés, életveszélyes fenyegetés olyan hétköz­napi jelenségek voltak szerte az egész országban, mint télen a hideg, nyáron a meleg. És mind igaz, jaj, nagyon is igaz. De mi következik belőle? Az, hogy az ellenzéknek a választásokban elszenvedett fájdalmait most nem lehet felejteni,­félretenni ? De hát mi is volt az, amiről az ellenzék a választások rendjén meggyőződött? Hogy nem volt jogrend. Hogy a törvények kezelői nem respek­tálták a törvényeket Hogy nincs sze­mélyi és nincs vagyonbiztonság. De kellettek váljon a választások tanulsá­gai, hogy minderről tudomást szerezzen az ellenzék? Nem kellettek. Az ország már a kurzus hajnalhasadása óta érezte mindezt. Egyes vidékek még többet, még borzalmasabbat is éreztek. Volt miniszterek, a kurzus saját volt minisz­terei, még többet panaszoltak a nyilvá­nosság előtt. Ahol az ország ügyeibe való avatkozás látszata nélkül tehette, még a külföld is megállapította, hogy Magyarországon nincs jogrend, ellen­ben vannak felelőtlen elemek, akiket nem lehet elérni és vannak álla­potok, amelyekért nem lehet felelős­séget vállalni. Az ellenzéki jelöl­tek tehát csak azt tapasztalták most a saját testükön és választóik testén, amit az ország már harmadik esztendeje érez és jajgat. Az atrocitások, amelyek a választásokat jellemezték, csak kisugár­zásai voltak annak az állandó és köz­ponti joganarchiának, amely a kurzus­sal jött és a kurzus atmoszférája lett. S éppen azért nem lehet az atrocitások országos ügyéből egyéni ügyeket csi­nálni, éppen azért nem szabad a kép­viselőknek a személyes szenvedések ingét testükhöz közelebb érezniük, mint az ország szenvedésének tágabb ruháját. De ha az ellenzék úgy érzi, hogy ő is csak ember s megfulladna, ha az atrocitások közvetlen emlékének hatása alatt ki nem adná, ami a lelkét nyomja, rendben van. Ennek is van módja. Meg kell találni azt a központi erőt, amely az atrocitásokat életre hívta, irányí­totta, országosan rendezte. A hidrának a fejét kell leütni, nem a karmait tör­delni. Nem a közegek a fontosak. Akár főispán, akár szolgabiró, akár zsapdár, akár csak repülő ébredő, aki egyik ke­rületből a másikra szállott, mint a sáska : valamennyi jelentéktelen és más viszonyok közt másként is tudott volna viselkedni. De van valaki, kell valakinek lennie, aki ezeket a sem­leges közegeket vadsággal és rendszeres rendetlenséggel töltötte meg, azt kell megkeresni, azt kell megtalálni, azt kell ártalmatlanná tenni. Ki az? A kormány ? Azt már kitapasztalhattuk, hogy a kormány a kurzus alatt sem­­mit sem jelent. Minden szabad neki, amit valami titkos helyen megenged­nek, és semmi sem szabad neki, amit onnan megtiltanak. Gyilkosságok és bombamerényletek is történtek s a kormánynak szabad volt energikusan beszélnie, de nyomban kussolnia kellett, ha a titkos helyről intettek. Hát talán Horthy? A kormányzó mindenesetre az a fej volna, amelytől fochet piscis. De a kormányzót gárdistákon kívül a tör­vények is védik. Őt bírálni sem szabad, nemhogy pálcát törni fölötte. A kor­mányzóért, az a kormány volna felelős, amelyik, tapasztalatból tudjuk, semmi­ért sem vállalhat felelősséget. S így eljutottunk volna azokhoz a felelőtlen elemekhez, amelyeket ugyan mindenki ismer, de életveszélyes rájuk ismerni. Tehát vége volna a sornak s az ellen­zéknek lehetetlen volna azt a bizonyos, központi erőt megtalálnia? Nem. Ha vala­mit, ezt az egyet a választásoknak mégis köszönhetjük. A homályban dolgozó fele­lőtlenek közül egy ember, egy kéz ki­bújt és megmutatkozott Ez az ember: Gömbös Gyula. Ez a kéz: a Gömbös Gyula keze. Vesztére vállalta a válasz­tási diktátor szerepét , ezzel a felelőt­lenség felhői közül a támadások piacára szállott le. ő volt a választások diktá­tora, az atrocitások életrehívója,­­ irá­nyítója és országos rendezője. Ő köl­csönzött a lelkéből a főispánoknak, a szertgabiráknak, a zsandároknak és a repülő ébredőknek. Ő volt, aki a buda­örsi csatában legyőzte — no, nem a király hadseregét, mert a királynak nem volt hadserege — hanem legyőzte a kurzus utolsó szemérmét és lelkiisme­reti furdalását. Ő volt, aki az első nem­zetgyűlésben az ébredőket nyilvánosan védelmébe vette. Ő volt, aki nimbuszát a felelőtlen elemektől kapta. Ő volt, aki­nek választási diktátorságát a felelőt­lenek támogatása és a Budaörsnél ta­núsított szemérmetlenség a­ kormány számára kívánatossá tette. Ő volt, aki Balthazár püspököt amerikai útja előtt életveszélyes fenyegetésekkel akarta rávenni, hogy ne beszéljen a kurzus ellen. Ő a Horthy legjobb tiszt­jeinek egyike. Ő az, akinek egy­előre belügyminiszterségét emlegetik, de aki a felelőtlen elemek leg­titkosabb szándékainak végét, a kurzus utolsó tromfját, a­ katonai dik­tatúra fejét is jelenti. Nos, ez a lát­hatóvá lett láthatatlan, ez a felelősségbe merészkedett felelőtlen, ez a volt és leendő diktátor, ott lesz az új parla­mentben. Ha tehát az ellenzék minden volt, meglevő és még elkövetkezhető atrocitás keserűségével jó helyen akar támadni, a diktátor ellen kell fordulnia. Ha ezzel a koncentrált támadással a katonai diktatúrát siettetné, az se baj. Jobb azon előbb, mint később átesni. De, ha az ellenzék a nemzetgyűlésben ismert és ismeretlen bűneiért Gömböst lehetetlenné teheti, ez megtorlás volna nemcsak a választásokért s az egész múltért, de hasznos és szükséges óvó­intézkedés a jövőre is. Gömbös ma kö­rülbelül az összes bűnösök bokrétáját jelenti Aki Gömböst üti, Horthyt is találja, a kormányt is találja, a felelőt­len különítményeket is találja, a kur­zust találja. Sok kötelessége között az ellenzék­nek ezt a kötelességét is el kell végeznie az új nemzetgyűlésben. Ha Gömbös az utolsó tromf, úgy kell irányítani a játékot, hogy a kurzus mentül előbb legyen kény­­telen az utolsó tromfjával kijönni.. ( "Egye HT szám­áraT""TM" Ausztriában ..... 100 osztrá K Csehszlovákiában « . . . ■ 1.40 ch Jugoszláviában ...... 11­. dinár Romániában .......... 3 lei Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. ker. Rechte Wienzelle 79. szám :: Telefon 30*57 Távirati cím: Jövő Wien Postatakarékpénztári számaink: Au­xilus­­ban 149.679, Csehszlovákiában 69.640, Jugoszláviában 40.106. — Németországi folyó­számlánk: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal és minden bel- és külföldi hirdető Iroda II. év Bécs 1922 június 14, szerda 137.­­408.­ szám. Miákits szociáldemokratát Győrött mia választották, Higyeshafimy kereskedelmi miniszter 38 szótöbbséggel végre mandátumot szerzett. Jelentések a titkos kerületek pótválasztásairól. Budapest, junius 13. Hat titkosan szavazó kerületben fe­jezték be a pótválasztást s az eredmé­nyek az itt is megnyilvánuló terror ellenére az ellenzék fölényét mutatják, még ott is, ahol a mandátumot sikerült kicsavarni az ellenzéki jelölt kezéből. Mert annyi presszió és visszaélés után csak nem nevezheti győzelemnek pél­dául Hegyeshalmay Lajos kereskedelmi miniszter, hogy 38 szótöbbséggel sike­rült nagynehezen megszereznie Győr város első kerületének mandátumát? Komáromban is győzött ugyan Korá­nyi Frigyes báró, de a szavaza­tok összeszámlálása körül nyilvánvaló titok lappang. Győr második kerületé­ben Miákits Ferenc szociál­demokrata állandóan vezetett a szava­zatok összeszámlálása alatt, úgyszintén Huska Vilmos demokrata jelölt is Miskolcon. Mindketten válogatott erőszakosságokkal álltak szemközt. Miákits a kormány hallatlan ter­rorja ellenére is győzelmesen került ki a választási küzdelemből, Haska Vilmost azonban sikerült elgán­csolták, de jellemző, hogy ellenfele mindössze 83 szavazattöbbséget tudott szerezni. Komárom: Pótválasztásra kerültek Deák Lajos szociáldemokrata és Korányi F­r­i­g­y­e­s báró egységespárti. Ko­rányi 1036 szavazatot kapott, míg Deák Lajos 552 szavazatot s igy a ke­rület mandátuma Korányi Fri­­g­y­e­s­é 1­e 11. A két jelölt szavazatai közötti különbözetre jellemző, hogy a késő éjjeli órákban érkezett jelentés szerint Korányi csak 9 szótöbbséggel győzött. — A­z­övi budapesti tudósítójától, — Győr I. Győr I-s. kerületében pótválasztásra kerültek Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter, Ernst-párti és Németh Károly, kormánytámo­gató Heinrich-párti. A szavazatok összeszámlálását kedden reggel 7 órakor kezdték meg. Leadtak 5081 szavazatot. Déli 1 órakor ez volt a szavazatok aránya: Hegyeshalmy 2069 Németh Károly 1941 Este érkezett jelentés szerint Hegyeshalmy 38 szótöbbséggel győzött. Győr II. A győri II-ik kerületben Miákits Ferenc szociáldemokrata és Boros Al­os Haller-párti kerültek pótvá­­lasztás alá. Hétfőn este kezdték meg a szavaza­tok összeszámlálását Leadtak 10.221 szavazatot. A számlálás eredménye déli 1 órakor ez volt: Miákits 3975 Boros Alán 3484 Délután 3 órakor Miákits 614 szó­többséggel vezetett. Az eredményt este fél 6 órakor hir­­dette ki dr. Füves Károly vá­lasztási elnök. Eszerint Miákits 5198 Boros Alán 4857 szavazatot kapott s igy Miákits Ferenc szociáldemokratát 241 szótöbbséggel megválasztott kép­­viselőnek jelentette ki. Pécs: Pótválasztás alá kerültek Ham­­m­e­r­­­r I­m­r­e Rassay-párti és Ober­­hammer Antal pártonkivüli libe­rális. A szavazást hétfőn este 9 órakor fejezték be. Leadtak 5237 szavazatot , 414 szavazati joggal bíró nem szavazott. Hír szerint megválasztot­ták Oberhammer Antal pártonkivüli­t. Székesfehérvár. Pótválasztás alá kerültek Sütő József szociáldemokrata és K­á­­rolyi József gróf kormányt­­támogató pártonkivüli. Körülbelül tizen­egyezer szavazatot adtak le. A szava­zatok összeszámlását ma reggel kezdték meg. A kormányhoz érkezett jelentés szerint délben Károlyi 1672 szavazattal vezetett. Tizenegy órakor a szavazatok így oszlottak meg: Károlyi 3225 Sütő 1922 Az eredmény a következő: Károlyi 7018 Sütő 4699 vagyis Károlyi József grófot megválaszt­­ották. K­iskolcz. Pótválasztásra kerültek Huska Vilmos ipartestületi elnök, demo­krata-párti és Szentpáli Ist­ván, a város formaszerint lemondott polgármestere, aki a Heinrich-párt programjával lépett föl. A választás előtt elszánt korteskedés folyt a polgár­­mester érdekében, a választás alatt a város kocsijait használták a szavazók szállítására, oly fesztelenül, hogy a város hajdúi uniformisban ültek a bakon. A Heinrich-párt különösen a zsidó sza­vazókat igyekezett befolyásolni s ebben a munkában a kormányt támogató jelölt mellett együttműködtek az ébredők és a gazdag zsidók. Maga Székely Ferenc is lement Mis­kolcra a zsidókat kapacitálni, Rimó­czy városi tanácsos pedig összehívta a vá­ros kereskedőit a kereskedelmi testü­letbe és lelkükre beszélt, hogy Szent­­pálit támogassák. A gyűlésen azonban megjelent R­e­i­sing­er Ferenc.­­

Next