Jövő, 1922. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1922-06-14 / 137. szám
Az utolsó tromf. (8.) Az ingre, amely közelebb van a testünkhöz, mint a ruha, mindenkinek szabad hivatkoznia : a képviselőnek nem. A képviselőnek az ország tágabb ruháját közelebb kell éreznie, mint a saját ügyének ingét Borzalmas választások voltak, igaz. A jelölteket letartóztatták s a pótválasztásokon a már megválasztott képviselőket, mintha mentelmi jog nem is volna a világon, szintén lekapták a lábukról, ez is igaz. Hogy aztán az ajánlókkal, a bizalmiférfiakkal s az egyszerű választókkal miket csináltak, azt nem nehéz elképzelni, ha a jelöltekkel és megválasztott képviselőkkel így bánhattak. Testi fenyítés, anyagi büntetés, megfélemlítés, életveszélyes fenyegetés olyan hétköznapi jelenségek voltak szerte az egész országban, mint télen a hideg, nyáron a meleg. És mind igaz, jaj, nagyon is igaz. De mi következik belőle? Az, hogy az ellenzéknek a választásokban elszenvedett fájdalmait most nem lehet felejteni,félretenni ? De hát mi is volt az, amiről az ellenzék a választások rendjén meggyőződött? Hogy nem volt jogrend. Hogy a törvények kezelői nem respektálták a törvényeket Hogy nincs személyi és nincs vagyonbiztonság. De kellettek váljon a választások tanulságai, hogy minderről tudomást szerezzen az ellenzék? Nem kellettek. Az ország már a kurzus hajnalhasadása óta érezte mindezt. Egyes vidékek még többet, még borzalmasabbat is éreztek. Volt miniszterek, a kurzus saját volt miniszterei, még többet panaszoltak a nyilvánosság előtt. Ahol az ország ügyeibe való avatkozás látszata nélkül tehette, még a külföld is megállapította, hogy Magyarországon nincs jogrend, ellenben vannak felelőtlen elemek, akiket nem lehet elérni és vannak állapotok, amelyekért nem lehet felelősséget vállalni. Az ellenzéki jelöltek tehát csak azt tapasztalták most a saját testükön és választóik testén, amit az ország már harmadik esztendeje érez és jajgat. Az atrocitások, amelyek a választásokat jellemezték, csak kisugárzásai voltak annak az állandó és központi joganarchiának, amely a kurzussal jött és a kurzus atmoszférája lett. S éppen azért nem lehet az atrocitások országos ügyéből egyéni ügyeket csinálni, éppen azért nem szabad a képviselőknek a személyes szenvedések ingét testükhöz közelebb érezniük, mint az ország szenvedésének tágabb ruháját. De ha az ellenzék úgy érzi, hogy ő is csak ember s megfulladna, ha az atrocitások közvetlen emlékének hatása alatt ki nem adná, ami a lelkét nyomja, rendben van. Ennek is van módja. Meg kell találni azt a központi erőt, amely az atrocitásokat életre hívta, irányította, országosan rendezte. A hidrának a fejét kell leütni, nem a karmait tördelni. Nem a közegek a fontosak. Akár főispán, akár szolgabiró, akár zsapdár, akár csak repülő ébredő, aki egyik kerületből a másikra szállott, mint a sáska : valamennyi jelentéktelen és más viszonyok közt másként is tudott volna viselkedni. De van valaki, kell valakinek lennie, aki ezeket a semleges közegeket vadsággal és rendszeres rendetlenséggel töltötte meg, azt kell megkeresni, azt kell megtalálni, azt kell ártalmatlanná tenni. Ki az? A kormány ? Azt már kitapasztalhattuk, hogy a kormány a kurzus alatt semmit sem jelent. Minden szabad neki, amit valami titkos helyen megengednek, és semmi sem szabad neki, amit onnan megtiltanak. Gyilkosságok és bombamerényletek is történtek s a kormánynak szabad volt energikusan beszélnie, de nyomban kussolnia kellett, ha a titkos helyről intettek. Hát talán Horthy? A kormányzó mindenesetre az a fej volna, amelytől fochet piscis. De a kormányzót gárdistákon kívül a törvények is védik. Őt bírálni sem szabad, nemhogy pálcát törni fölötte. A kormányzóért, az a kormány volna felelős, amelyik, tapasztalatból tudjuk, semmiért sem vállalhat felelősséget. S így eljutottunk volna azokhoz a felelőtlen elemekhez, amelyeket ugyan mindenki ismer, de életveszélyes rájuk ismerni. Tehát vége volna a sornak s az ellenzéknek lehetetlen volna azt a bizonyos, központi erőt megtalálnia? Nem. Ha valamit, ezt az egyet a választásoknak mégis köszönhetjük. A homályban dolgozó felelőtlenek közül egy ember, egy kéz kibújt és megmutatkozott Ez az ember: Gömbös Gyula. Ez a kéz: a Gömbös Gyula keze. Vesztére vállalta a választási diktátor szerepét , ezzel a felelőtlenség felhői közül a támadások piacára szállott le. ő volt a választások diktátora, az atrocitások életrehívója, irányítója és országos rendezője. Ő kölcsönzött a lelkéből a főispánoknak, a szertgabiráknak, a zsandároknak és a repülő ébredőknek. Ő volt, aki a budaörsi csatában legyőzte — no, nem a király hadseregét, mert a királynak nem volt hadserege — hanem legyőzte a kurzus utolsó szemérmét és lelkiismereti furdalását. Ő volt, aki az első nemzetgyűlésben az ébredőket nyilvánosan védelmébe vette. Ő volt, aki nimbuszát a felelőtlen elemektől kapta. Ő volt, akinek választási diktátorságát a felelőtlenek támogatása és a Budaörsnél tanúsított szemérmetlenség a kormány számára kívánatossá tette. Ő volt, aki Balthazár püspököt amerikai útja előtt életveszélyes fenyegetésekkel akarta rávenni, hogy ne beszéljen a kurzus ellen. Ő a Horthy legjobb tisztjeinek egyike. Ő az, akinek egyelőre belügyminiszterségét emlegetik, de aki a felelőtlen elemek legtitkosabb szándékainak végét, a kurzus utolsó tromfját, a katonai diktatúra fejét is jelenti. Nos, ez a láthatóvá lett láthatatlan, ez a felelősségbe merészkedett felelőtlen, ez a volt és leendő diktátor, ott lesz az új parlamentben. Ha tehát az ellenzék minden volt, meglevő és még elkövetkezhető atrocitás keserűségével jó helyen akar támadni, a diktátor ellen kell fordulnia. Ha ezzel a koncentrált támadással a katonai diktatúrát siettetné, az se baj. Jobb azon előbb, mint később átesni. De, ha az ellenzék a nemzetgyűlésben ismert és ismeretlen bűneiért Gömböst lehetetlenné teheti, ez megtorlás volna nemcsak a választásokért s az egész múltért, de hasznos és szükséges óvóintézkedés a jövőre is. Gömbös ma körülbelül az összes bűnösök bokrétáját jelenti Aki Gömböst üti, Horthyt is találja, a kormányt is találja, a felelőtlen különítményeket is találja, a kurzust találja. Sok kötelessége között az ellenzéknek ezt a kötelességét is el kell végeznie az új nemzetgyűlésben. Ha Gömbös az utolsó tromf, úgy kell irányítani a játékot, hogy a kurzus mentül előbb legyen kénytelen az utolsó tromfjával kijönni.. ( "Egye HT számáraT""TM" Ausztriában ..... 100 osztrá K Csehszlovákiában « . . . ■ 1.40 ch Jugoszláviában ...... 11. dinár Romániában .......... 3 lei Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. ker. Rechte Wienzelle 79. szám :: Telefon 30*57 Távirati cím: Jövő Wien Postatakarékpénztári számaink: Auxilusban 149.679, Csehszlovákiában 69.640, Jugoszláviában 40.106. — Németországi folyószámlánk: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal és minden bel- és külföldi hirdető Iroda II. év Bécs 1922 június 14, szerda 137.408. szám. Miákits szociáldemokratát Győrött mia választották, Higyeshafimy kereskedelmi miniszter 38 szótöbbséggel végre mandátumot szerzett. Jelentések a titkos kerületek pótválasztásairól. Budapest, junius 13. Hat titkosan szavazó kerületben fejezték be a pótválasztást s az eredmények az itt is megnyilvánuló terror ellenére az ellenzék fölényét mutatják, még ott is, ahol a mandátumot sikerült kicsavarni az ellenzéki jelölt kezéből. Mert annyi presszió és visszaélés után csak nem nevezheti győzelemnek például Hegyeshalmay Lajos kereskedelmi miniszter, hogy 38 szótöbbséggel sikerült nagynehezen megszereznie Győr város első kerületének mandátumát? Komáromban is győzött ugyan Korányi Frigyes báró, de a szavazatok összeszámlálása körül nyilvánvaló titok lappang. Győr második kerületében Miákits Ferenc szociáldemokrata állandóan vezetett a szavazatok összeszámlálása alatt, úgyszintén Huska Vilmos demokrata jelölt is Miskolcon. Mindketten válogatott erőszakosságokkal álltak szemközt. Miákits a kormány hallatlan terrorja ellenére is győzelmesen került ki a választási küzdelemből, Haska Vilmost azonban sikerült elgáncsolták, de jellemző, hogy ellenfele mindössze 83 szavazattöbbséget tudott szerezni. Komárom: Pótválasztásra kerültek Deák Lajos szociáldemokrata és Korányi Frigyes báró egységespárti. Korányi 1036 szavazatot kapott, míg Deák Lajos 552 szavazatot s igy a kerület mandátuma Korányi Frigyesé 1e 11. A két jelölt szavazatai közötti különbözetre jellemző, hogy a késő éjjeli órákban érkezett jelentés szerint Korányi csak 9 szótöbbséggel győzött. — Azövi budapesti tudósítójától, — Győr I. Győr I-s. kerületében pótválasztásra kerültek Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter, Ernst-párti és Németh Károly, kormánytámogató Heinrich-párti. A szavazatok összeszámlálását kedden reggel 7 órakor kezdték meg. Leadtak 5081 szavazatot. Déli 1 órakor ez volt a szavazatok aránya: Hegyeshalmy 2069 Németh Károly 1941 Este érkezett jelentés szerint Hegyeshalmy 38 szótöbbséggel győzött. Győr II. A győri II-ik kerületben Miákits Ferenc szociáldemokrata és Boros Alos Haller-párti kerültek pótválasztás alá. Hétfőn este kezdték meg a szavazatok összeszámlálását Leadtak 10.221 szavazatot. A számlálás eredménye déli 1 órakor ez volt: Miákits 3975 Boros Alán 3484 Délután 3 órakor Miákits 614 szótöbbséggel vezetett. Az eredményt este fél 6 órakor hirdette ki dr. Füves Károly választási elnök. Eszerint Miákits 5198 Boros Alán 4857 szavazatot kapott s igy Miákits Ferenc szociáldemokratát 241 szótöbbséggel megválasztott képviselőnek jelentette ki. Pécs: Pótválasztás alá kerültek Hammerr Imre Rassay-párti és Oberhammer Antal pártonkivüli liberális. A szavazást hétfőn este 9 órakor fejezték be. Leadtak 5237 szavazatot , 414 szavazati joggal bíró nem szavazott. Hír szerint megválasztották Oberhammer Antal pártonkivülit. Székesfehérvár. Pótválasztás alá kerültek Sütő József szociáldemokrata és Károlyi József gróf kormányttámogató pártonkivüli. Körülbelül tizenegyezer szavazatot adtak le. A szavazatok összeszámlását ma reggel kezdték meg. A kormányhoz érkezett jelentés szerint délben Károlyi 1672 szavazattal vezetett. Tizenegy órakor a szavazatok így oszlottak meg: Károlyi 3225 Sütő 1922 Az eredmény a következő: Károlyi 7018 Sütő 4699 vagyis Károlyi József grófot megválasztották. Kiskolcz. Pótválasztásra kerültek Huska Vilmos ipartestületi elnök, demokrata-párti és Szentpáli István, a város formaszerint lemondott polgármestere, aki a Heinrich-párt programjával lépett föl. A választás előtt elszánt korteskedés folyt a polgármester érdekében, a választás alatt a város kocsijait használták a szavazók szállítására, oly fesztelenül, hogy a város hajdúi uniformisban ültek a bakon. A Heinrich-párt különösen a zsidó szavazókat igyekezett befolyásolni s ebben a munkában a kormányt támogató jelölt mellett együttműködtek az ébredők és a gazdag zsidók. Maga Székely Ferenc is lement Miskolcra a zsidókat kapacitálni, Rimóczy városi tanácsos pedig összehívta a város kereskedőit a kereskedelmi testületbe és lelkükre beszélt, hogy Szentpálit támogassák. A gyűlésen azonban megjelent Reisinger Ferenc.