Jövő, 1922. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1922-06-23 / 145. szám

81. év Bécs 1922 Junius 23. péntek " Egyes'1 szám "árrí-""" 1 Au­sztrii.be. . . . .. . COQ osztr. K 1 Csehszlovákiában . . . . . 1.40 cX I Jugoszláviában ...... I^dínárj Romániában .......... . 3 _ lol! J — —..... ■ ..... «■innínanipíjii Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien,V. karl Rechte Wienzeile 79. szám :: Telefon 30-57’ Távirati cím: Jövfl Wien * Postatakarékpénztár! Mémaiik ■ Ausztria­­t)M 149.679, Csehszlovákiában 59.640. Jugosa­vIÁban 40.106. — Németország* folyó­számlánk: Deutsch, Bank, Berlin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal *a ■rinden bel­­ée kUlfSid»­hirdető Iroda 145. (416.) szám, két államfő. (­8.) Véletlenül őszüntébe jut, hogy Magyarországon már régebben is válasz­tottak egyszer erős katonai presszió­ alatt államfőt. Másodszor Horthy Mik­lóst, Először Hollós Mátyást . . . * Azt a régebbi Gömböst Szilágyinak hivták. A Duna partján a törvényhozók haboztak, vitatkoztak, Szilágyi pedig a befagyott Duna jegén áthozta a kato­náit s körülfogta a törvényhozókat. Akkor aztán egyhangúlag kikiáltották Hollós Mátyást államfőnek. Mátyás be­vonult a budai várba. És körülnézett az országban. És látta, hogy az or­szág szegény, elmaradt, urai herék, parasztjai nehéz munkában görnyedők. És amint valamikor Harun al Rasid, álültözetben kiment Ő is­ a dolgozó szegények közé, a lelkükhöz próbált férkőzni,, a saját szájukból akarta hal­lani panaszaikat. A futó napokkal megismerte az ország helyzetét és hozzáfogott, hogy a szerencsétlen ma­gyarságot kivezesse a nyomorúságból és hogy — idézzünk klasszikusokat! — „a lelkek egyensúlyát helyreállítsa“. Megmaradt népmese maradt róla, hogy amikor úri környezetével Gömörbe ment vadászni, megállt a réteken szántóvető parasztok közöt, maga is kapát vett a kezére, s invitálta a vadásztársaság tagjait, hogy kövessék példáját „Ismer­kedjünk meg egyszer a paraszttal, az ő nehéz munkájával, hogy jobban meg­érthessük, ha arra kerül a sor!“ — mondta Mátyás. Azt meg a história lapjairól tudjuk, hogy Olaszországból s a műveit külföldről tudósokat, írókat és művészeket hozatott, akik a szegény, harcokban kimerült ország kultúráját emelték, az európai környezetben méltó helyre állítsák. Azonban az időkben szü­lettek a Korvinák, amelyekért századok múlva zarándokutokra indult a magyar tudomány, csakhogy megtalálhasson még közülük egyet-kettőt a rabló ozmánok földén. Ugyancsak a Históriából tudjuk, hogy becsületes törvényekkel féken tartotta az urakat és igazsággal békát, nyugodalmat, rendes életet biztosított a dolgozóknak. Amikor egyszer az urak pucsot terveztek ellene, habozás nélkül lakat alá tétette még Szilágyi urat, a saját Gömbösét is. Csak az uraknak volt­ ura, a szegényeknek apja akart lenni. És amikor meghalt, a nép fáj­dalmasan mondta: — Meghalt Mátyás király, oda az igazság ...* é­vAztán hömpölyögtek a századok vizei s a Duna partján megint haboztak és vitatkoztak egyszer a törvényhozók, de jöttek a Gömbös katonái, körülfog­ták a törvényhozókat s­ megint megis­métlődött, hogy a presszió alatt egy­hangúlag választottak. Hollós Mátyás után sok századdal később Horthy Miklóst. Most ő­­vonult be a budai várba. De Hárun ál Rasid példáját nem követte, nem is merte­ követni, mert reszketett volna, ha­ álruhájában is­­ fölismernék valahol.­ Nem lett volna neki tanácsos egyedül megjelenni a nép között. A parlamentbe, a bazili­kába, de még a keleti vásár megnyi­tására is csak erős rendőri­­és katonai fedezet alatt mert elmenni. És ha vadá­szatra ment,amit az is szeretett, mint Hollós Mátyás,nem állt meg a réteken szántó-vető emberek között, hogy megtanítsa a nagy urakat a kapa tiszteletére, hanem zárt vadászterületeket keresett föl és ha idegen fajú vad nem akadt, akit lete­­rítsen, akkor bakot lőtt, sok bakot lőtt. Áldását adta törvényekre is, de ezek a törvények úgy hasonlítottak Mátyás törvényeihez, mint ő maga Mátyáshoz. Az ő törvényei voltak : a botbüntetés föltámasztása, a numerusz klauzusz, a régebben már megadott választójogok konfiskálása, amnesztia mindazoknak, akik öltek és raboltak, internáló tábor mindazoknak, akiknek az orra valaki­nek nem tetszett. Mátyásnak azt a mű­veletét, hogy a kultúra emelésére kül­földről hozatott tudósokat, írókat és művészeket, ő visszájáról csinálta meg s márija kormányzás mézes heteiben gondoskodott róla, hogy a legkülömb tudósok, a legeurópaibb írók, a leghíre­sebb művészek nyakukba vegyék a vi­lágot és siessenek a külföldre. Mintha most ő vissza akarná fizetni a külföld­nek, amit az tudósokban,­ Írókban és művészekben kölcsönzött valamikor Mátyásnak. Bizonyos események, mint az orgoványi, dohány-utcai s egyéb kis szenzációk, ismételten megkínálták az alkalommal, hogy mint Mátyás az ő Szilágyiját, ő is letartóztathassa az ő Gömbösét. De Horthy nem volt a külső effektusok keresője és nem kapatta le lábáról se Gömböst, se Héjjast, se Bibót, ezek számára inkább az amnesztiáit tartogatta, amelyekből az ártatlanokat úgyis kifelejtette mindenkor. S ha Má­tyásról csak aránylag elég hosszú ural­kodása után született meg a népítélet, hogy meghalt Mátyás király, oda az igazság — Horthy még életében, sőt már kormányzásának kezdete óta di­csekedhetett a róla szóló népítélettel, amely így hangzott: x — Amig Horthy marad, az igazság nem mer hazajönni . .. * íródott pedig ez a kis parallella — amelyért bocsásson meg a messzi időkből megértőn mosolygó Mátyás — abból az alkalomból, hogy Horthy meg­jelent a kupolacsarnokban katonai fe­dezet alatt, aztán megjelent a tavaszi vásár megnyitóján rendőri fedezet alatt. És a kupolacsarnokban egyetlen ellen­zéki képviselő se törte magát a szeren­cséért, hogy láthassa és hallhassa", a tavaszi vásáron pedig egy riadt zsidó se akadt, aki megéljenezze. Ahová Horthy lép, ott megnémul az igazság. .. Gaál Gaszton, a nemzetgyűlés elnöke kirohant a destrukció ellen. A nemzetgyűlés megválasztotta tisztikarát. — Az új elnök az 1908. évi módosított házszabályokat fogja alkalmazni. — Elparentálták IV. Károlyt. — A J S­e­ff budapesti tudósítójától. — Budapest, június 22. A második nemzetgyűlés mai, csü­törtöki ülésén befejezte alakulását. El­nökké Gaál Gasztont, alelnökökké Szci­­tovszky Bélát és Huszár Károlyt, ház­naggyá Karaffiáth Jenőt választották. Sem a szavazás, sem az elnöki szék­foglaló alatt a szociáldemokrata kép­viselők nem voltak jelen. Gaál Gaszton elnöki székfoglalójában ígérte, hogy az 1908. évi módosított házszabályokat fogja alkalmazni (természetesen csak addig, amíg Bethlen rá nem parancsolja a Tisza-féle házszabályokat). Gaál Gaszton ugyanis mai székfoglaló beszédének szellemével­­ajtót nyit arra a lehetőségre, hogy kész lesz az elnöki székből az ellenzék szólásjogának bru­tális letörésére. Mert másra nem magya­rázható az a hevesség, amellyel az elnöki székből kirohant a „destrukció“ ellen. Egészen sajátságos és kínos föltűnést kelt, hogy az új elnök tipikus kurzusbeszédet mondott az elnöki székből, „konstruktív“ poli­tikai munkára hívta föl a nemzet­gyűlést, kurzusszólamokat hangoztatott a „destrukcióval“ szemben, olyan szó­lamokat, amelyeket használni már a kormány is szégyell. Gaál Gaszton úgy látszik átaludta a választásokat, nem látja a választások­ eredményét és még csak azt sem vette észre, hogy a kor­mány legelső dolga az volt, hogy a destruktív, ellenzékkel, követelései ügyé­ben, tárgyalásokba bocsátkozzák. A nemzetgyűlés mai, csütörtöki ülé­séről tudósításunk a következő: Apponyi Albert gróf kor­elnök negyed 11 órakor nyitotta meg a nemzetgyű­lés mai ülését. Az ülés meg­nyitása után napirend előtt Nagy Ernő megkövette a nemzetgyűlést, ami­ért Kaas Albert báróval szemben kény­telen volt inparlamentáris kifejezést hasz­nálni s egyben bejelentette, hogy ügyében az igazság megállapítása végett föltárja a tarpai zsiványregényt a legközelebbi interpellációs napon. — A nemzetgyűlés keddi ülésén — mondotta — közbeszólás formájában in­parlamentáris kifejezésre ragadtattam magam, amiért ezennel megkövetem a Házat. A vád amely elhangzott, olyan, hogy ha igaz volna, nem érdemelném meg, hogy magyar levegőt szívjak. A képviselőhöz szombati ülésén interpellá­ciót fogok előterjeszteni, amelyben föl fogom tárni azt az egész gonosz hajszát, amelyet személyem és a nép ellen Gulácsy alispán indított. A korelnök ezután bejelentette, hogy Teleki Tibor gróf (Gyöm­rő) és Szentpály István (Miskolc­­) pótlóan benyújtották megbízólevelüket s ezután az egyes­­ bizott­ságok tették meg jelentéseiket a mandá­tumok megvizsgálásáról. Az első bizottság­ban Mokcsay Zoltán (Kunszent­­miklós) mandátumát sorolták a B) osz­tályba, ahová a kifogásolt mandátumok kerülnek. A harmadik bizottságban Hoyos Miksa gróf (Kaposvár) man­dátuma került a B) osztályba. A negye­dik bizottságban P­aupera Ferenc (Pápa), Szentpály István (Mis­kolc I.), Szilágyi Lajos (Berettyó­újfalui és Wild József (Villány) mandátuma került a B) osztályba. Következett­­ az elnökválasztás. A nemzetgyűlés tagjai összesen 185 sza­vazatot adtak le. Ismeretes, hogy a ke­resztény ellenzék Rakovszky Istvánt akarta jelölni az elnökségre, miután azonban a liberálisok és a szociáldemokraták nem voltak hajlandók az elnökválasztásban résztvenni, Rakovszky jelölésétől elállot­­tak, így Gaál Gaszton, a múlt nem­zetgyűlés elnöke volt az egyedüli jelölt. A leadott 185 szavazatból Gaál Gasztonra 145 szavazat esett, 40 szavazólap üres volt. Az alelnökök megválasztásánál 135 szavazat esett Szcitovszky Bé­lára, 108 Huszár Károlyra, 4 szavazat megoszlott, a többi szavazólap üres volt. Háznagynak Kara­­fiáth Jenőt válaztották meg, tehát Gömbös jelöltjét a miniszterelnök személyesen forszírozott jelöltjével, Kállay Tamással szem­ben, akinek érdekében Bethlen a kormány­párt jelölő párthatározatát is semmisnek nyilvánította. Karafiáth és Kállay, vagyis Bethlen és Gömbös között tisztán a kor­mánypárton belül folyt a mérkőzés, mert az ellenzék a háznagyválasztásnál sem vett részt a szavazásban. Kállay Tamás különben még tegnap este bejelentette pártjának, hogy a jelöltségtől vissza­lép, mert nem akarja, hogy ellenzéki sza­vazatok segítségével válasszák meg, tud­niillik azt hitte, hogy az ellenzék részt­ vesz a szavazásban és Gömbös jelöltével szemben őt fogja támogatni. A házelnökség a­ szavazások eredménye szerint tehát így alakult meg: Elnök: Gaál Gaszton. Alelnökök: Szcitovszky Béla és Izár Károly. •­­­­ Háznagy: Karafiáth Jenő. A szavazás eredményének kihirdetése után Gaál Gaszton elfoglalta az elnöki széket és a következő beszédet mondotta: — Tisztelt Nemzetgyűlés! Első szavam a köszönet szava, megválasztott tiszttársaim nevében is. Kijelentem mindenekelőtt, hogy a tanácskozásokat a múlt nemzetgyűlésen módosított és id­eiglenesen elfogadott 1908-as házszabályok alkalmazásá­val fogjuk vezetni mindaddig, amíg a nemzetgyűlés másként nem intéz­kedik. Kijelentem, hogy a házszabályok alkalmazásával a legliberálisab­­ban kívánok eljárni. A vélemé­nyek lehető legszabadabb­­megnyilvánulása minden nemzet törvényhozásának kimagasló érdeke. Ez, amíg a házszabályok rendel­kezésein belül marad, a törvényalkotás munkáját segíti elő és nemcsak hogy kor­látozni nem kívánjuk, hanem el vagyunk tökélve arra, hogy bármely irány­ból történnék ezzel szemben ellenkező kísérlet vagy jelentkeznék türelmetlenség azok szabadságát a legmesszebbmenő mó­don megvédelm­ezzük. Hangsúlyozom, hogy kétes vagy elbíró fölfogások között az el­nöki belátás lesz, hivatva dönteni.­­ Kötelezőnek ismerjük el magunkra nézve a parlamenti alapelvek magasabb etikai törvényét akkor is, ha nem is vol­nának azok kódexbe foglalva, így kívánjuk legjobban biztosítani a nemzetgyűlés tör­vényhozó működését, amelynek zavartalan­sága a nemzet legvitálisabb érdeke, amelyet se egyes frakciók, se pártok játéklapdájává válni nem engedünk.­­ Az ország sivár helyzetében bekö­vetkezett elkeseredés és bizonytalanság fo­­gékonnyá tette nálunk is a nemzet bizo­nyos rétegeit az Isten- és nemzet­­tagadó destrukció lelket­len izgatásainak befoga­dására. Mindezekkel szemben a nem­­zetbentartó erőknek, a hazafiasan érző tár­sadalmi rétegeknek erős szociális érzéstől átitatott, minden osztály- és nemzeti önzés­től mentes, a haza iránt minden áldozatra kész konstruktív együttmű­ködésére van szükség. — Bízom abban, hogy a nemzet vá­lasztottjai testvéri szeretetben tudnak egy­beforrni törvényhozói működésük közben.

Next