Jövő, 1922. október (2. évfolyam, 222-247. szám)
1922-10-05 / 225. szám
Csütörtök, 1922 október 5 - D VHS A bécsi háziurak sztrájkjának kudarca. — A Jövő munkatársáról. — a jövő számáral : Bécs, október 4. A bécsi háziurak sztrájkja, amint ezt már keddi lapunkban is közöltük, az első pillanattól kezdve kudarcot vallott. A házmesterek legnagyobb része a sztrájkutasítást egyáltalán nem fogadta rá meg és így a sztrájkolók fenyegetésüknek még az első pontját, a kapuknak már délután való bezárását és a villanyvilágítás beszüntetését a lépcsőházakban sem tudták keresztülvinni. Ezen a helyzeten a szerdai nap sem változtatott. A háziurak szerdán délelőtt ugyan ev ülést tartottak, amelyen kijelentették, hogy szigorúan kitartanak a sztrájk mellett, a legnagyobb valószínűség szerint azonban ennek az elhatározásnak sem lesz több foganata, mint az első sztrájkhatározatnak. A háziuraknak a kormánnyal folytatott tanácskozásai folyamán különben is ígéretet kellett tenni arra nézve, hogy a vi.vezetékek lezárását semmi körülmények között sem fogják véghez vinni. A háziurak szerdán már azt állították, hogy ők elejétől fogva sem tervezték a sztrájkrendszabályok azonnali életbeléptetését és ezt csak akkor tennék meg, ha a mostani passzív reszisztenciával nem tudnának célt érni. Ugyanakkor igen érdekes indítványt terjesztettek a kormány elé, amely tudvalévően erősen buzgólkodik, hogy a megegyezést létrehozza. A háziurak újabb indítványa odairányul, hogy a házbérek emelésénél a szegényebb sorsú lakókra tekintettel lesznek. Amennyiben a lakóany ági körülményei lehetetlenné tennék az újabb béremelést, akkor a háziurak hajlandók az ilyen kivételes esetekben az emelésnek egy bizonyos százalékáról lemondani. A szegénysorsú lakók azonkívül még úgynevezett sok bérpótlékban is részesülnek. Hogy ez lehetővé váljék, természetesen a jobb anyagi helyzetben lévő lakókat erősebben kell megterhelni, mint ahogy ez a kenyérpótlék fokozatos csökkentésénél is így volt. Petőfi születésének, századik évfordulójából nem szal rad liberális ünnepet csinálni. Már mit ? Talán legitimista linstepet, mert azt írta, hogy akasszátok föl a királyokat ? Vagy kurzus-ünnepet, mert ő irta az „Apostol”-t ? A legegyszerűbb volna az egészet elejteni. Muszáj ilyen százesztendős dolgokra emlékezni ? Ünnepeljék Gömböst. Az nem irt soha semmit. J és azt százesztendő múlva úgyse ünnepelné más... A bozeni fascista-terror ügyében az „Innsbrucker Nachrichten“ jelentése szerint a városháza megszállása alkalmával összeütközésre került a sor egyrészt, a fascisták, másrészt a karabinierik és a pénzügyőrség között. Az összecsapásnak mindkét részen sebesülései voltak. A fascisták táviratban követelték Paota miniszterelnöktől a bozeni községtanács, valamint a bozeni és roveretoi városi rendőrség feloszlatását, az olasz államnyelvnek az egész vonalon való érvényesítését és általában Déltirol autonómiájának felfüggesztését. A bozeni rendőrség ügyeinek vezetését a fascista parancsnokság vette át. A déltiroli német képviselők erre sürgős kérést intéztek a kormányhoz, hogy küldje ki megbízottját a normális viszonyok helyreállítására. A hivatalából eltávolított Perathoner bozeni polgármester a városi tanácshoz búcsúlevelet intézett, amelyben kijelenti, hogy nem követett el sem törvénysértést, sem kötelességmulasztást s így az olasz kormány csupán „magasabb politikai szempontokból“ járulhatott hozzá az ő személyének elejtéséhez. A fascisták nagyrésze egyébként — céljuk elérése után — már kivonult Bozenból s újabb összeütközések nem történtek. Ez ügyben a nagynémetek az osztrák nemzetgyűlés szerdai ülésén interpellációt terjesztettek elő. Aö.Me Wstef: k ellenzék issze a veszötssicsi Bt drágaság miatt követetik a határok texárását és mitscen kivitel betiltását. — A Jövő budapesti tudósitásától. — Biscapest, október 4. Az egyre veszedelmesebb méretekben növekvő drágaság és a kormánynak ezzel szemben tanúsított közömbössége anca fodítottta a szociádemaokratet párt parlamenti frakcióját, hogy a demokratisenS polgári pártokkal egyretértően akciót indítson a nemzetgyűlés mielőbbi összehívása érdekében. A szociádemokrata párt érintkezésbe lépett a baloldali pártokkal és bizton reméli, hogy a szükséges aláírások pár napon belül együtt lesznek. A szociáldemokrata párt a legélesebb szavakkal fogja követelni a kormánytól a drágaság enyhítésére alkalmas rendelkezések haladék nélküli életbeléptetését. A legsürgősebb teendő az ország érdekében a határok lezárása és minden kivitel legszigorúbb betiltása. A nemzetgyűlés összehívását kérő ívet ma már nagyon sokan aláírták s egy-két napon belül átadják a nemzetgyűlés elnökének. A szociáldemokraták energikus föllépésének hírére fölébredt álmából a drágasági bizottság is. Heinrich Ferenc a drágasági bizottság elnöke elhatározta a bizortkság összehívását, csak az időpont tekintetében folytat még tárgyalásokat az illetékes tényezőkkel. A szociáldemokrata páet részére a „Magyarország“ nyilatkozatot közöl a párt akciójáról a parlement összehívására vonatkozóan. A nyilatkozat így hangzik : „A drágaság szinte percről-percre nő és ha tétlenül nézzük, katasztrófához jutnak. Épp ezért határozta el magát a szociáldemokrata párt a nemzetgyűlés összehívásának kezdeményezésére. A drágaság letörésére nagyobb elarborátumot dolgoztunk ki, ezt az összeülő nemzetgyűlés elé terjesztjük.“ A kormányhoz közelálló forrásból viszont kijelentették a „Magyarország“ munkatársa előtt, hogy a kormány nem tartja indokoltnak sem valamely bizottság, sem a nemzetgyűlés összehívását, ha azonban az ellenzék megfelelő számú aláírást tud összehozni, természetesen, a Ház elnöke köteles lesz mégis a Házat összehívni. Bénffy megy és sem ad felviágatást A kormány nem akarja összehívni a külügyi bizotságot sem. Bánffy Miklós gróf külgyminiszter ma, szerdán délután kihallgatáson jelent meg a kormányzónál, akit informált az ország külpolitikai helyzetéről. Az ország informálására azonban még nem szánta el magát a külügyminiszter ; ő meg van elégedve azzal a semmitmondó közleménnyel- amelyet a lovasított távirati iroda tett közzé nagy sikereiről. Az ellenzék természetesen ezzel a kispolitikai informálással nincs megelégedve s a nagyfontosságú külügyi események következtében mozgalom indult meg, hogy sürgősen hívják össze a külügyi bizottságot. Illetékes helyről most azt közüik, hogy a kormány az ellenzék óhajára sem szándékszik a külügyi bizottságot sürgős illésre összehívni. Sem a külügyi helyzet. — állapítja meg bölcsen az illetékes hely — sem Bánffy esetleges fölvilágosításai nem teszik aktuálissá a bizottság összehívását. Ami Bánffy fölvilágosításait illeti, az illetékes helynek ebben igazaa van . . . Az „Új Nemzedék“ értesülése szerint a külügyi bizottság összehívását az teszi lehetetlenné, hogy Bánffy annyira kimerült a genfi út fáradalmaitól, hogy sürgősen betegszabadságra kell mennie és igry nem jelenhetne meg a bizottság mesén. Ez a sürgős betegszabadság fölötte gyanús, mert az „Új Nemzedék“ már előre jelzi, hogy lesznek olyanok, akik a külügyminiszter hirtelen betegszabadságát, távozásával hozzák összefüggésbe. És ezek után igazat is ad ezeknek a kombinálóknak, mert bejelenti, hogy ha Bánffy csakugyan nem térne vissza betegszabadságáról és régi tervét, a párisi követség elfoglalását valósítja meg, úgy utódja Daruváry Géza igazságügy miniszter lesz. Bánffy távozását tehát gyorsan befejezettnek tekinthetjük. A „Vorwärts“ IKtarHwek MipolMkArtról, Bécs, október 4. A „Vorwärts“, az egyesült német szociáldemokrata pártok hivatalos lapja, amelyet a két munkáspárt egyesülése folytán sokmillió munkás olvas, Magyarországnak ,a Népszövetség tagjai sorába való fölvételével kapcsolatban „Magyarország külpolitikája“ címmel vezércikket közöl Szántó Sándor tollából. Az érdekes cikkből — amelyet a magyarországi viszonyokat kitűnően ismerő és nagytársaik, teljesen beavatott író irt— közöljük az alábbi részeket : Magyarország fölvétele a Népszövetségbe számos nehézség és az ügy búzás-halasztása után, mégis bekövetkezett és kétségtelenül a stortbyrerskinek morális sikerét jelenti. Semmi kétség nem lehet az iránt sem, hogy ez a tény több szempontból igen sajnálatos. Ismételten ki kell jelenteni a német nyilvánosság előtt azt, amit Magyarországon kimondani nem szabad: Horthy Magyarország nem azonos az igazi, a demokratikus Magyarországgal s azok a férfiak, akik jelenleg a magyar miniszteri székekben ülnek, nincsenek följogosítva arra, hogy a magyar nép nevében politizáljanak, továbbá, hogy a „kormányzó“, aki a budai királyi palotában székel, a hatalmat bitorolja és hogy a magyar „nemzetgyűlés“ a karikaturája csak a népképviseletnek. Abban a pilanatban, amelyben az ántantnak imperialista kormányai keblükre szorítják a nem kevésbé imperialista Horthy-Magyarország kormányát, meg kel állapítanunk, hogy a magyar nép tömegei és igazi vezetői, ak jelenleg a szénmeelys keserű és a száraz kenyerét eszik, semmi közösséget nem vállalnak Bethlenék pölitisájával, amely eléggé lelkiismeretlen, hogy tzelmeit az ország határain túlra is kiterjessze. Egyébként Budapesten is vannak olyan előkészületek, amelyek alkalmasak arra, hogy az európai munkásság figyelmét a legnagyobb mértékben lekössék. A Bethlenkormány „aktív“ külpolitikára készül. A külföld ■ hat fővárosában nyugdíjazták a magyar követeket és új embereket küldenek helyükbe. Ez történik a berlini követségi állással is, ahol eddig a kedélyes öreg úr, Ennek Gusztáv intézte a hivatal ügyeit és kevés vizet zavart. Utódja azonban, aki a német fővárosba jön, minit követ, energikus és járatos diplomata. Reméljük azonban, hogy az új berlini követ, Kánya úr energiáját és diplomáciai járatosságát arra fogja fordítani, hogy a közgazdasági kapcsolatot Németország és Magyarország között szorosabbá tegye, ami által mindkét országnak szolgálatot tenne. Szűkebb vonatkozású politikai kapcsolatok teremtésére, amely bizonyos bajor körök és Budapest között fiinállanak, továbbá a pillanatnyilag az olasz fascisták és a magyar ébredők között teremteni szándékolt szövetkezésre, Berlin aligha fog alkalmas talajnak bizonyulni. Ha a magyar kormány külföldi terrorisztikus egyesületeket támogat és azok tagjainak szükség esetén saját országában biztos menedékhelyet nyújt, olyan érelmet művel, amely nem hat ugyan az újság ingerével, mert az orosz szovjetkormány éveken keresztül ugyanezt művelte; csak ebben az esetben baloldali bolsevisták voltak ak, akik Moszkva kegyébe akartak járni, míg a másik esetben jobboldali bolsevista körökről vanszó, akik a budapesti körök bizalmát élvezik, de a német munkásságnak mind a két fajtából elég volt már. A cikk további során ismerteti Magyar- o országnak Romániához való orientálódását valamint azt a kalandos külpolitikai tervet amely egy reakciós alliansz megteremtésére irányul. Majd ezzel végződik a cikk: Bármelyik útra tér is azonban Horthy külpolitikája, ez az út nem a magyar nép útja lesz. Ha Magyarországon tehetséges volna a tömegek akaratának kinyilatkoztatása, akkor ez túlnyomó többségggel a magyar októberi forradalom politikája mellett foglana állást, amelynek szavakban kifejezhető eszméi: béke, munka, jog • Károlyi Mihály gróf és a magyar szabadságmozgalomnak többi vezérei még kényszerítvevannak a külföldön, részben a legnagyobb nyomorban, élni és eszméikért küzdeni, de csakhamar eljön a nap, amikor ezek az eszmék újból győzelemre jutnak. És e nap egyben végét is jelenti azoknak az intrikáknak és aknamunkáknak, amelyeket ma Budapesten „aktív“ külpolitikának szeretnék mondani. hibás botrány s Mer un der Mn szedd ektodát. A zenekar megszakította az előadást, - A Jövő munkatársától. - Bécs, október 4. A színészek és színházi alkalmazottak bérmozgalmának kiélesedése a Theater an der Wien szerdai e-őadásán skinos incidensre vezetett. Lehár Feerenc „Beasquitá“-ját játszották a komponista személyes vezetése mellett. Amikor amásodik felvonást megelőző nyitányra kerülta sor: a zenekar egy szarvé indokolatlanul plánéba ment át és az egész nyitányt — mintegy maridrozva csupán a játékot — piasió játszotta végig. Lehár erre tetette a dirigensi pálcát és a közönség felét formára, kijelentette, hogy nyilván az ő személye vagy az igazgatóság ellen irányuló tüntetésről van szó. Erre a zenészek is a közönséghez fordultak és kijelentették, hogy az igazgatóság megfiosztja őket megélhetésüktől, amit a családos emberek lévén — nem hajlandók eltűrni. Lehár erre azt válaszolta, hogy ezt intézzék el a direkcióval, a közönségnek azonban föltétlenül joga van ahhoz, hogy rendes előadást kapjon, mert megfizette a belépőjegyét. Erre izgatott szóváltás keletkezett a zenészek és a közönség között, amelynek túlnyomó része Lehár pártjára állott. A nagyobb botrányt csak azáltal sikerült elkerülni, hogy a színház alkalmazottainak üzemi tanácsa lépett közbe és azzal a kijelentéssel, hogy a tárgyalásokat csütörtökön folytatják a munkáltatókkal , rábírták a zenészeket az előadás folytatására. Egy félórai szünet után helyreállt a rend ,és folytatták az előadást. ***** *******.♦ — Meghalt Petersen János. Az emigrációnak ismét halottja van: meghalt Petersen János volt budapesti rendi őrfőfelügyelő. Petersen még a háború alatti időben föltűnt liberális fölfogásával és hivatali ténykedésével, amelyet mint a „szénrendőrség“ vezetője Budapest miunteáslakta területén garázdálkodó szénkereskedőkkel szemben kifejtett. A forradalom idején a rendőrség körében szerepet játszott és emiatt, valamint azért, mert szabadidrmivel páholy tagja volt, a fehér terror természetszerűen üldözőbe vette és és börtönbe vetette. A hatalmas termetű embert megviselte a fogság; vese- és szívbántalmai kínozták olyannyira, hogy súlyos betegségére való tekintettel ideiglenesen szabadlábra helyezték. Ezt fölhasználta arra, hogy Bécsbe szökjön. A kór azonban ide is elkísérte, az emigrációban a betegsége rosszabbodott. Hiábavaló volt ifjú nejének gondos ápolása, kórházba kellett őt szállítani, ahol 38 éves korában meghalt. Temetése pénteken délután lesz a „Spital der Kaufmannschaft, Wien“ kórház halottasházából((firfeenschanzpark,40-e¥ villamos). GEO RISSI FÜRDŐ W5EM, IX., CLASIUSGASSE 12 (a Pfanz Jesefa-SaSmitof mellett) Elsőrangú kád- és kötvefürdök, indikálva rheuma és csuz ellen Üzemnapok szerdától vasárnapig egész napon át Emigránsoknak tetemes engedmény