Jövő, 1923. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1923-03-22 / 68. szám

Csütörtök, 1923 március 22 (68 szám) JÖVŐ A kormány megfeledkezett Kossuthról. Budapest, március 31. Bántó és kidős fészvétlettség közepette ismétlődött meg kedden Kossuth Laljos halálának évfordulója, olyan részvéd­ettség közepette, amely szégyenére válik nem­ a magyar nép halhatatlan vezérének, hanem a mai nemzedéknek. Oly Sok közéleti sze­replő közül csak néhány régi független­ségi politikusban volt annyi kegyeletes jó érzés, hogy részt vegyen az evangélikus templomban és a Kerepesi temetői mauzó­leum mellett rendezett Kossuth gyászszer­tartáson. A „független“ magyar kormány nem em­lékezett az első magyar felelős min­isz­­térium legnagyobbji­ra, sem am a kurzuskezekben lévő főváros, amely más időkben a drága hamvakat a számkivetésből haza­­hozatta és itthon or­szágos gyászünnepsé­­gek közben eltemet­­tette. A ma uralmon lévők közül hányan kezdték pedig mint a függetlenségi párt köz­katonái, Kossuth első­­szülöttjének oldalán. Tavaly ilyenkor még, Raffay püspök be­szédét meghallgatván, a kormány és tábora — Mayer János, Nagyatádi Szabó, sőt Pekár Gyula is — ráemlékezett március 20.-ára, az idén már elfeledkezett róla. Gondolkozásban és érzésben ilyen mély­séges és fájdalmas szakadékok támadtak tavaly óta. A Deák téri evangélikus templomban tartott gyászistentiszteleten csak néhány régi függetlenségi képviselő jelent meg, rajtuk kívü­l csak néhány gyászruhába öl­tözött nő ült az elárvult padokban. Az evangélikus teológusok csoportja s egy leányiskola növendékei jöttek el a szo­morú ünnepre. Az istentiszteleten, amelyet Csengődy Lajos lelkész gyászbeszéde ve­zetett be, ott láttuk Steiner Ferenc, Sü­megi Vilmos, Szilisy István, Meskó Bál Volt országgyűlési képviselőket, de a mai politikusok közül senkit sem láttunk azok közül, akik a kolló időben büszkén vallják magukat Kossuth Lajos hűséges híveinek. A Kerepesi temetőben sem igen gyü­lekeztek a kegyeletes zarándokok, mint az elmúlt esztendőben, csak elvétve szállin­góztak a hatalmas mauzóleum felé egy­szerű magyarok. Egy-két iskola növendé­kei mégis eljöttek a tanítóik vezetése mellett, de a kormány, a főváros, a nem­zetgyűlés képviselői még a déli órákban sem voltak láthatók. Déltájban megjelent a Kossuth-mau­­zólem előtt a Függetlenségi- és 48-as Kossuth Párt, a Kossuth Lajos Néppárt, és a Köztársasági Párt küldöttsége, amely­nek sorában ott voltak: Batthyány Tiva­dar gróf, Ábrahám Dezső, Nagy Vince, Vass János, Cserty József, Fényes László, Veér Imre. P. Abrahám Dezső rövid be­széd kíséretében tette le a Függetlenségi Párt koszorúját. Őrködj felettünk — mon­dotta, — hogy fogékonyabbak lehessünk tanításaid iránt, önzetlenebbek, mert téged követünk. Ezután Nagy Vince, a Károlyi­­kormány Volt belügyminisztere, a Kossuth Lajos Néppárt nevében szólott s letette a p­árt koszorúját, amelyen aranybetűkkel k­övetkező fölirás csillogott: „A népjogok megvalósítójának a Kossuth Lajos Nép­párt.“ Csehszlovák törvény a bankbetétek védelmére. Bécs, március 21. Több i ízben megemlékeztünk arról, hogy a csehszlovák kormány az utóbbi idők eseményeinek hatása alatt törvényjavas­latot készít elő a betétkönyvek védelmére vonatkozóan. Eddig ugyanis nem volt tör­­vényhozásilag rendezve a bankoknak az a joga, hogy betétkönyveket adhatnak ki. Csupán egy korlátozás volt, az ugyanis, hogy az alapszabályokban meg kellett határozni a betéti összeg maximumát. A most készülő törvénytervezet ugyan­olyan alapelvek szerint készül, tetát az 1966. évi törvény, amely a takarékpénztárak betétkönyvüzletét szabályozza. A törvény abból az alapelvből indul ki, hogy a betét­könyv értékpapír. Az értékpapíroknál különböző alapok, mint például a kamat­alap és a törlesztési alap biztosítékot nyújtanak az értékpapírok tuladonosai szá­mára. Az új törvény meg fogja állapítani, hogy ki jogosult takarékbetéti könyvek kibocsátására. Azok a bankok és takarék­pénztárak, amelyek ezentúl takarékkönyve­ket akarnak kiadni, kötelesek lesznek egy újonnan alakítandó társaság kötelékébe lépni, amelynek feladata lesz tagjait ellenőrizni és az üzletvitelüket felül­vizsgálni. E társaság alkalmazottai füg­getlenek lesznek az egyes intézetektől. Az ellenőrző társaságnak lesz egy üzletvitele és egy igazgatósága. Az igaz­gatók és azok helyettesei csak a köztár­sasági elnök, vagy a kormány kinevezése alapján foglalhatják el helyüket és elvben nem mozdíthatók el állásukból. Az igaz­gatók és helyetteseik elmozdítása csak fegyelmi úton történhetik. Az új társaság hivatalos működése az általános büntető­­törvénykönyv rendelkezéseinek védelme alatt­­11. A törvényjavaslatot a tavaszi ülésszak kezdetén terjesztik a parlament elé, úgy, hogy annak tárgyalása való­színűen április végén kezdődik és mint­hogy a tervezetet sürgős javaslatként kezelik, május folyamán törvényerőre fog emelkedni. Kemény hús. — A hús, amelyet teanap adott nekünk, olyan kemény volt, hogy nem lehetett pu­hára főzni. Cipőtalpat csináltathattunk volna belőle. — Hát miért nem csináltattak ? — Akartunk, de nem ment át rajta a szfig. 3 Horváth Menyhért, a szélhámosok királya Bécsben. *“ A I 8 × 8 munkatársától. — 8$e*i. m­árciu­s 31. A legna­gyobb karriert Csinált magyar szélhámos, Horváth Menyhért, a csekk* csajók királya hétfőfi délután — m­iirt 02 egyáltalán neta vélt sürgős é­rtékítéésbe érkezett. Kíséretében két berlini detektív lépte át at házfit t­eftSsäntifil, akik a ,,bárót" átadták a Landesgeriechtnek, annak az el­fogató­parancsnak értelmében, amelyet a bécsi törvényszék hét évvel ezelőtt bocsátott ki Horváth Menyhért ellen. Hamarjában nem lehet megállapítani, hogy hányféle ügyben folyik eljárás Horváth és társai ellen­ legutóbb a Wertz-ügyben szerepelt infimn neve, amikor kiderült, hogy a nem- létertő Rio de lá fi alá'B­atil­k-rá Szóló hamis csekkek, amelyeket Wertz tanár a másik nagy magyar szélhámostól, Tolnai- Tu­rtellaub Belgfeldtól kapott és hozott forgalom­t Horváth Menyhért műhelyéből bérlálták ki. Ez­t nem is volt nehéz kitálalni, hiszen Horváth előszeretet­tel adja ki ma­gát braziliáisták és előkelő hangzású név­jegye így hangzik: MEtCülÖR ÉDÜTATil de Beichtet, Oapl. dé Coctíllctit et Atldths Müitnire L Ki Kto de Aandtd. Szélhámosságaiban iza a nevezetes, hogy noha az egész világ rendőrsége úgy ismeri, ahogy kevés gonosztevőt, Horváth Menyhért mégsem használ soha álnevet. Bizonytalan üzleteit mindig saját jóhang­­zású neve alatt bonyolítja le, amelyet csu­pán nem egészen jogosult rímekkel és rangokkal szokott földíszíteni. Régebben, amikor az arisztokrácia még jobban impo­nált a délamerikai valutánál, bárói minő­ségben ütközött össze minduntalan a rend­őrséggel, azonban rövid lejáratú bünteté­sen kívül soha sem történt különösebb baja. Az Eszterházy-család sarja. Származása meglehetősen bizonytalan. Horváth Menyhért személyi adatait soha sem tudták a rendőri hatóságok és a bí­róságok megállapítani. Az kétségtelen, hogy Kolozsvárot­t született, az időpontra vonatkozóan azonban el­térőek a vélemények. Horváth Meny­hért 85 évesnek vallja magát, tehát egész bizonyosan nem annyi. Azt pedig sohasem mulasztja el bedik­tálni személyi adatai közé, hogy a­z egyik Eszterházy herceg­nek természetes fia, azonban erre az állítására sem lehet mérget venni. Borotvált bajuszú, pakombartos, magas fiatalember, roppant megnyerő modorú és néha vagy féltucat nyel­ven beszél, alapjában vevő teljesen műveletlen, nagyszerű föllépésével azon­ban tökéletesen el tudja ezt palástolni, úgy öltözködik, mintha tényleg ő lenne herceg Esterházy, húsz pár cinét és hat öltözéket tart legalább szekrényében­ min­dig. Amíg bárói minőségben szerepelt, földbirtokosnak adta ki magát, eredetileg azonban a soffőri mesterséget tanulta ki és az automobil-bransban követte el első nagyszabású csalását 1914- ben Budapesten, ahol egyik automobil­­gyártól reklámcélokra egy teherautót ren­delt hitelbe, amit azután eladott. Ezért és kzü­lönböző egyéb csalásokért, valamint zsarolásaiért másfélévi fogházra ítélték, a háború alatt újabb kéthónapos, majd egy­éves büntetésre szerzett érdemeket. Horváth és a Windischgrätz­brum'pli. A háború vége felé, amikor herceg Windischgrätz Lajos, mint közélelmezési miniszter, az ismeretes burgonya-panamát csinálta, Horvát Menyhért is részt vett az akcióban, azonban — saját bevallása sze­rint — kevés anyagi­sikerrel. Sőt kelle­metlenségei támadtak belőle, mert közvet­lenül a forradalom kitörése után egy ál­­hírlapíró meg akarta zsarolni ebből az esetből kifolyólag és amikor nem volt hajlandó fizetni, le­­ is leplezte Horváthot valamelyik zughetilapban. Minthogy a napilapok Horváth Menyhért Valá Sztiyilas a karátánal­ érthető okokból ftöta akartak helyet ftdni, a hagyszili szélhámos rt for­radalmi plakátok közé íves plakátokat ragaszta­tott ki városszerte és ilyen módon közölte a nyilvánosságga­, hogy ft róla megjelent ríkk állításai ezuttöl kivételesen í­em felelnek meg ft valóságnak, Horváth, valott Kún Béla megbízottja. A proletárdiktatúra előtt Horváth Meny­hért kürt Béla megbízásából került ki Bécsbe. Amikor a románok letartóztatták öt külügyi népbiztos szüleit, Kún mindent elkövetett, hogy őket kiszabadítsa, de a taftácskorm­ány külföldi képviselőjével a k­ántáli­ megbízottak szóba sem akartak állni. Kun ekkor Horváth Menyhért és Fröhlich Eidhef hírlapírót küldte ki Sir Cunffinghamhez, hogy járjanak el vala­milyen módon szülei szabadiábradelyezé­­sének érdekében. Az angol megbízott nem volt hajlandó a két magyar dzsentremahit fogadni, al­ire ezek gróf Nákó Sándorhoz és báró Born Frigyeshez fordultak közve­títést kérve azzal, hogy Kitti hajlandó minden feltételbe, a túszok szabadlábra helyezésébe is belemenni. fia Canhintgham elintézi szüleinek szabad el­bocsátását. A dolgot sikerült is Végül Aitizó bécsi franciát követ közbenjárásával elik­tólhl. Horváth tárgyalásai az ellenforradalmáro­kkal. A nagystílű szélhámos ezután kiter­jesztette diplomáciai megbízatását politikai térre is és mint közvetítő lépett föl Kun Béla és az ellenforradalmárok között. Olyart megegyezést propagált, amelynek értelmében Kun Béla mint külügyminisz­ter közös miniszteri listán szerepelt a hajózási főparancsnoknak kiszemelt Horthy Miklóssal. * Jellemző, hogy az ellenforra­dalmi komitó egyes vezető tagjai egész komolyan tárgyaltak az ismert szélhámos­sal gróf Nákón és báró Bornon kivüli gróf Orsich Viktor és Mándy Samu, jelen­leg kormánypárti képviselő Vettek részt az Imperial-szálló 312. számú szobájában folytatott értekezleteken. Siker-üzletek és csekkek. Mielőtt politikai karriert csinálhatott volna, megbukott a komm­il­ és Horváth Menyhért újból üzleti térre helyezte át tevékenységét. 1919 őszén főleg a leg­­külömb­özőbb siker­üzletek lebonyolításával foglalkozott. 1920-ban csalás és zsarolás miatt a bécsi törvényszékre került, de sikerült valahogyan kiszabadulna és egye­nesen Braziliába távozott. Egy esztendeig tartózkodott ott, de miután Rio de Janeiro­­ban is égni kezdést lába alatt a föld, ado­mányozta önmagának a brazíliai katonai attaséi rímet és visszatért Bécsbe. Ekkor kezdte meg a ham­u csekkek forgalomba­­hozatalát. vándor Oszkár bécsi bankházát tisztelte meg elsőnek egy hamis ezerdol­láros csekkel, amely a „First National Bank of New-York­”-ra szólott és amelyért a bank az akkori valutaviszonyoknak meg­felelően 155.000 koronát fizetett ki. Hor­­váthnak és társainak főhadiszállása ebben az időben az előkelő Hotel Rainer volt, de később ezt sem találták eléggé előkelőnek és Bécs legexkluzívabb negyedében, a Salesianergasseban vettek lakást maguk­nak. Brazíliából Horváth kitűnő ajánláso­kat hozott magával és azt híresztelte ma­gáról, hogy kormánya megbízásából a rab­szolgaság eltörlésének százéves évforduló­jára képeket és emléklapokat kell ren­delnie. Művészekkel lépett összeköttetésbe és egy nagy részvénytársaság igazgató­jával milliós üzletekről tárgyalt, majd át­adott az igazgatónak a „Société de Banque Suisse“ által kiállított s a „Crédit Indus­trielle et Commercielle de Lyon“-ra szóló, összesen 50.000 frank értékű csekket,­­amelyekre 1921 szeptemberben 7 millió koronát vett föl. Rövidesen kitűnt azon­ban, hogy Lyonban ilyen nevű bank egy­általán nincs és hogy a „Société de Batique Suisse“-t­ek egyáltalán nincs Bernben fiókja. A megkárosított részvény­­társasági igazgató erre följelentést tett 1,Z állítólagos katonai attasé ellen. Horváth közben megneszelte a vesze­delmét és egy M. nevű asszonnyal, vala­mint egész környezetével megszökött. A­ detektívek Horváth lakásán házkutatást tartottak és a kályha hamalában papír­­szeleteket találtak, amelyekből kiderült, hogy az egész szélhámos-társaság Milánón keresztül Henyába utazott, hogy onnan Délf Amerik­ába vitorlázzon. Hajóraszállásuk előtt sikerült őket 1921 októberben a gé­­riuái Savoy-szállóban elfogni, később azon­ban az Olasz rendőrség formai okokból sítabadon bocsátotta őket. A társulat. A bécsi rendőrség időközben a szélhá­­mos-társaság összes tagjainak személy­azonosságát megállapította. A szélhámos­­király félvezérei: Figlár Endre, akit Nagy­váradon tartóztattak le és Geidschuswidt Mártont, — az á'-Bornemissza báró — aki Berlinben került a rendőrség kezére és akit a napokban itéltek el hét évre. Deutsch Gyula hadsegédét Zürichben, Máday Gézát Berlinben, Mátray Artúrt pedig — aki Mertens néven is szerepelt — Budapesten fogták el. Ezek fölött a büntetőbíróságok már ítélkeztek. A banda tagjai közé tarto­zott még Willy Homer illu­tólagos keres­kedő, akit Bécsben tartóztattak le. Mogán Izidor kereskedő, amikor Budapesten kéz­­rekerült, agyonlőtte magát. Ja- Vinny Sándor, Fürst László volt istálló­mester. Spitzer György, aki szerette ma­gát „Mr. Spece“-nek nevezni, szintén tag­jai voltak a társaságnak, amely nagy­lábon élt és a legnagyobb összetartásban dolgozott. A szélhámos-király utolsónak került kézre a társaság tagjai közül, most fölötte fog ítélkezni a bécsi törvény­szék. Ha jól akarja mazgát érezni, menjen a I., Habsburgergasse 4, Graben sarkán ll&ft Bar Sa“ A. magyarok találkozóhelye !!

Next