A Jövő Mérnöke, 1966 (13. évfolyam, 1-29. szám)
1966-01-03 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEMes AZ frÍTÓIPARI C»KK2LEKEPJS» MŰSZAKI F.OYETFMIAP A XIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA: 5« FtfJuBif 1966. JANUÁR 3. ELŐVIZSGÁZÓK Bár a hivatalos vizsgaidőszak még nem kezdődött meg, már az ünnepek előtt gyakran találkoztunk az egyetemen ünneplő ruhába öltözött, izgatott, vizsgázó diákokkal. Elővizsgáznak. Általában azok jelentkeznekebben az időben, akik év közben is „lapozgatják” a könyveket, jegyzeteket és szeretnének minél előbb túljutni az első akadályokon. A BME V-épületében talált új otthonra az elméleti villamosságtan tanszék. Itt is javában folytak már az elővizsgák az ünnepek előtti napokon. December 24-én meghallgattuk az éppen vizsgázó hat hallgatót. A kis szobában három íróasztal, körülötte hat izgatott diák. Másodévesek. Tétovázva, reménykedve és kicsit idegesen — mint ahogy az vizsgán „szokás” — kihúzzák a tételeket. Három kérdésre kell választ adniok. Két elméleti tétel és egy példa megoldás a feladatuk. A vizsgáztató dr. Csurgai Árpádné, aki maga is olyan fiatal, hogy szinte diáknak nézné az ember. Két esztendeje végzett az egyetemen és azóta dolgozik a tanszéken. A gondolkodási idő 15 perc. Van, aki azonnal sebesen írni kezd, de egyesek alaposan átgondolják a kérdést és csak azután lassan, megfontoltan látnak neki a feladatnak. Az első felelő Lengyel Géza. Tétele: A szimmetrikus négy pólusok jellemzése paraméterekkel, és a hullám és láncparaméterek kapcsolata. Értelmesen, folyamatosan beszél. Néha egy-egy ellenőrző kérdés, a tanárnő elégedetten bólint. — Tessék a példán gondolkodni! A következő vizsgázó Grusz József. Első tételét ő is kiválóan tudta. Úgy látszik az elővizsgások alaposan felkészültek, mert az őt követő Tombor József válaszán is látszik az alapos felkészülés. Munkadiagramokkal kapcsolatos kérdésekről beszélt. — Tisztán szinuszos függvényes hálózatnál, az egyik áramköri adat változtatása esetén határozza meg a bemenő áramot? — teszi fel a kérdést a vizsgáztató. A válasz kielégítő, s így a magas, fekete hajú fiatalember, Szebényi Endre következik. Az asztalon három számításokkal, levezetésekkel sűrűn teleírt papírlap fekszik, de úgy érzi, még nem készült el teljesen, gondolkodási időt kér. Hurton Zoltánnak, a paramont és soros kapcsolást kell levezetnie. A felelet bizonytalan, többször kell közbekérdezni. Az utolsó vizsgázó, Farkasvölgyi János kerül sorra. Neki — míg kollégái feleltek — bőven volt ideje a kérdés és a példa kidolgozására. A vizsgáztató megnézi a példákat, de valami nem stimmel. Néhány kisegítő kérdés és rávezeti a hallgatót tévedésére. Hogy legyen lehetősége a javításra, még egy tételt kap. — írja fel a bemenő interferenciát láncparaméterekre? — hangzik a kérdés. Telik az idő. Az óra mutatója már fél tizenegy felé jár. Másfél órája tart a vizsga. Hogy sportkifejezéssel éljünk, az első menet mindenkinek sikerült, következik a második forduló, a példák megoldása. Ennél már elég egy-egy pillantás a kiszámított feladatokra, egy-két villámkérdés és dr. Csurgai Árpádné nyugodtan értékelheti a feleleteket. Az első három vizsgázó Lengyel Géza, Grusz József és Tombor József, mint egy-egy megérdemelt jeles boldog tulajdonosa hagyja el a termet. Hurtom Zoltán és Farkasvölgyi János kénytelen megelégedni a közepes osztályzattal, míg Szebényi Endre még egy tételt kér a jelesért. — A lánckötést vezesse le? — hangzik a kérdés. Ismét számok gyűrűje, képletek halmaza kerül a papírra. És a végeredmény mégiscsak négyes. Tizenegy óra amikor az utolsó vizsgázó is elhagyja a szobát. — Jó vizsganap volt — mondja kicsit fáradtan Csurgatna. — Három jeles, egy jó és két közepes, ez nem is rossz átlag. A véletlen úgy hozta, hogy ezeknek a fiúknak én vezettem a félév során a gyakorlatot is. Januárban még három alkalommal vizsgáztatok és szeretném, ha akkor sem lenne rosszabb vizsganapom. H. J. Egy évvel a jubileum előtt... Nehéz feladatok várnak a MAFC új elnökségére Amikor december 13-án a MAFC vezetőségválasztó közgyűlésén az elnökség a szokásos referátumát megtartotta, viszontagságos két évről adhatott számot. Igaz, az elmúlt két esztendőben nagyon szép eredmények születtek, ha a sízők kilenc magyar bajnokságát vesszük, vagy a kézilabdázók és a férfi röplabdázók szereplését nézzük , vagy legutóbb a férfi kosárlabdacsapat kupagyőzelmét. De legalább ugyanilyen számban akadtak kudarcok, balsikerek is, akár a vízilabdacsapat teljesítményét vizsgáljuk, vagy a teniszezők, súlyemelők és az atléták megtorpanását , amelyeket az előző évek eredményeihez viszonyítva nyugodtan lehet visszaesésnek is nevezni. A beszámoló azonban az okok, indítékok elemzésénél is legalább olyan őszinteségre törekedett, mint a tények feltárásánál. A hibák gyökerének felkutatása gyakran az egyes szakosztályok munkájának felülvizsgálatát követelte , de némely esetben magának az elnökségnek a munkája sem volt kielégítő. A 17 tagú elnökségen belül túlságosan szétaprózódtak a feladatok, hiányzott az áttekinthetőség, az összhang — és néha valahol elveszett az egyéni felelősség is. Ezekből okulva határoztak úgy, hogy a jövőben az elnökség létszámát csökkentik, ez minden bizonnyal megerősíti majd a vezetőséget. Emellett szükség van arra is, hogy egyes szakosztályok vezetőségét megerősítsék — néhol kibővítsék — a kollektív vezetés lehetőségét megteremtsék. Értékelték az elnökség mellett működő különböző bizottságok tevékenységét is. Közülük a tömegsport bizottság végezte a legeredményesebb munkát (bár ennek a tevékenységét is erősen korlátozza a létesítmények hiánya). A módszertani bizottság, amely az utóbbi évben jött létre és kezdte meg munkáját, a klub minőségi sportjának fejlesztéséhez ad nagy segítséget, bár eddigi munkáját nehezítette egyes szakosztályok bizalmatlansága. Az agitációs propaganda bizottság — amely talán az első pillantásra nem tűnik olyan jelentősnek — munkájának hiányosságai erősen visszahatottak a klub életére. Hogy az egyesület véleménye szerint a MAFC nem vált az egyetem szerves részévé, abban — az egyetem állami vezetőségével szembeni egyoldalú kapcsolat mellett — szerepe van a propaganda, a pontos részletes tájékoztatás hiányának is. Jobb propaganda munkával minden bizonnyal el lehetne érni azt, hogy — az eddigiekkel ellentétben — a jövőben mind több oktató vegyen részt az egyesület munkájában, főleg a szakosztályok vezetőségében. Akkor talán az egyetemi sport itt, házon belül megkapná azt az elismerést, amely felsőbb szinten nem mindig adatik meg maradéktalanul. De ahhoz, hogy felsőbb szinten is elismerjék, feltétlenül szükséges, hogy előbb itt az egyetemen méltó helyére kerüljön a sport A diszkrimináció sem a sportolóknak sem az egyetemnek nem segít — az ifjúság nevelését nem könnyíti, hanem csak egyoldalúvá teszi. Az „ép testben ép lélek” gondolat nemcsak a helyes klubszellem kialakítását segíti elő, hanem az egyetem nevelési céljainak megvalósítását is. Ezt nem lehet kihagyni semmiféle tervezésből. Csakúgy, mint a sportlétesítményeket sem... Évek óta állandóan napirendi pontja a közgyűlésnek ez a probléma. Elhangzott most is „létesítményekben rosszabbul állunk, mint 1945 előtt.— a beszámoló nem túlzott amikor ezt megállapította. És talán ennek nem az lenne az egyedüli megoldása, hogy a kevés létesítményhez legyen „méretezve” az egyetem sportélete — ami a hanyatlást, sorvadást jelentené. Kétségtelen, hogy ez a nehéz kérdés nem oldható meg csak a MAFC és csak az egyetem keretein belül. De a továbbfejlődés alapjait elsősorban itt, egyetemi szinten kell megteremteni, társadalmi összefogással. Erre számtalan példát találhatunk a sportéletben — a közel 70 esztendős MAFC történetében is. Szándékosan csak a problémákat emeltük ki a beszámolóból — mint ahogy a közgyűlési vitán is ezek a kérdések kerültek előtérbe. Tettük mindezt azért, hogy ne csak majd a felszólalásokra adott válaszok formájában nyerjenek megoldást. Az új elnökségre nehéz feladatok várnak. A közgyűlésen elfogadott határozati javaslat az egyesület szervezeti munkájának megerősítését, a nevelőmunka megjavítását, a szakmai munka eredményesebbé tételét (új utánpótlás nevelési rendszer kidolgozása, új minősítések) a tömegsport munka kiszélesítését, a gazdasági és létesítményi rendszer jobb kihasználását tűzte ki feladatul — nemcsak az elnökség, hanem az egyesület minden tagja előtt. Csak így, közös munkával lehet majd az 1967-ben a 70. évfordulóját ünneplő egyesület jubileumi közgyűlésének beszámolóját szépen „megírni”. Palotai János Tan ülőhelyiségek vizsgák idejére A Központi Könyvtár olvasótermeinek tehermentesítésére a vizsgaidőszakra: 1966. január 3-tól 31-ig naponta reggel 8 órától este 8 óráig a hallgatóság rendelkezésére áll a központi épület I. emelet 33. sz. tanterem (200 ülőhely), a központi épület III. emelet 57. sz. tanulóköri helyiség (25 rajzasztal) és a Szerb utca 23. épület földszint „A” jelű tanulóköri helyisége (32 rajzasztal). A Központi Könyvtár igazgatósága felkéri a saját jegyzeteikből és könyveikből tanulókat, hogy a könyvtári zsúfoltság enyhítése céljából a jelzett tanulóhelyiségeket vegyék igénybe. MAFC—Bp. Honvéd 74:54 A kupagyőztes csapat DÖT! MSZMP-titkár A KÉT EGYETEM MINDENT DOLGOZÓJÁNAK, VALAMINT A JÖVŐ MÉRNÖKE OLVASÓINAK EZÚTON KÍVÁNJ'NK EREDMÉNYEKBEN GAZDAG, BOLDOG ÚJ ESZTEN rektor rektor Üjil MSZMP-titkársss/ssssssss/sssssssss/ssssssss/srssrssssss/srrs/ssrtss/sss/ssssssssssssss/sssssssss/stn Írják és olvassák többen a Pedagógiai Közleményeket 1 5 éves a BME oktatási osztályának kiadványa Úttörő feladatra vállalkozott a BME Oktatási Osztálya, amikor öt esztendeje, egy pedagógiai tanfolyam segédleteként kiadta a Pedagógiai Közleményeket. A „házi célokat” szolgáló időszaki kiadvány kezdettől fogva igen nagy hiányokat pótolt: néhány, a műszaki felsőoktatásban általános érvényű módszertani, pedagógiai, nevelési cikk mellett ugyanis a megjelent írások zömmel a Budapesti Műszaki Egyetemen alkalmazható, a helyi sajátosságokat, tapasztalatokat figyelembevevő és rögzítő oktatási és nevelési módszereket, lehetőségeket ismertetik. A szerkesztő bizottság, melynek élén Pálfai Pál, az oktatási osztály vezetője látja el a felelős szerkesztői funkciót , vitafórumnak szánta és szánja a Pedagógiai Közlektményeket, amelyben mind az egyetem oktatói és állami vezetői, mind pedig külső szakemberek elmondhatják véleményüket, javaslataikat az oktatás, nevelés tartalmi és módszerbeli problémáiról. Az évek során szép számmal megjelent példányokban igen sok értékes, színvonalas cikk jelent meg. Érdemes átfutni a III. és IV. évfolyam tartalmáról készült rövid statisztikát annak igazolására, hogy a Pedagógiai Közlemények milyen széles skálájú és változatos a témaválasztást illetően is: 13 cikk foglalkozik oktatásmódszertani; 7 cikk nevelési; 3 cikk alaptárgy-oktatási; 9 cikk pedig oktatógépekre, programozásra vonatkozó kérdésekkel. Ezen kívül az érdeklődő olvashat az említett évfolyamokban a szakmai gyakorlatokról, a rajzoktatásról, laboratóriumi oktatásról, külföldi egyetemek oktatási módszereiről, az oktatás világnézeti tartalmáról, a fiatal mérnökök helyzetéről. A Pedagógiai Közlemények tehát feltétlenül nagyon hasznos olvasmány, és hogy az lett, az a kiváló cikkíró „törzsgárdának”, valamint az Oktatási Osztály állandó anyagi és szellemi erőfeszítéseinek köszönhető. Érthetetlen hát, hogy viszonylag kevesen ismerik olyan alapossággal, amilyenre számot tarthatna, és az is, hogy kialakult „törzsgárda” írja. Ennek a kiadványnak sokkal több íróra és sokkal több olvasóra volna szüksége. Hiszen nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy a kommunista mérnökképzéshez alkalmas, azt legjobban elősegítő oktatási és nevelési módszereket vitasson meg és alakítson ki a viták során. Műszaki egyetemen, ahol az oktatók pedagógiai képzettségét illetően sok még a fehér folt — különösen fontos lenne, ha valamennyi tanszék valamennyi oktatója élénk figyelemmel tanulmányozná a közleményekben megjelenő cikkeket, főleg azokat, amelyek éppen az illető kart, tanszéket érintik — és fontos lenne az is, hogy minél többen hallassák véleményüket színvonalas írásokban. Az Oktatási Osztály, mint arról már szó esett, minden erőfeszítést megtesz azért, hogy a Pedagógiai Közlemények ne csak elvi, hanem gyakorlati segédeszköz is legyen az oktatók számára. Mindent megtesz azért, hogy ez a kiadvány külsejében is ízléses és szép legyen. A példányszámot eddig 160-ról 270-re emelték, de legalább 400—450 példányra volna szükség ahhoz, hogy az egyetem tanszékeit és a külső intézményeket is ellássák. Ahhoz azonban, hogy a Pedagógiai Közlemények százszázalékosan megfeleljen céljának, hogy ne csak egy legyen, hanem egyik legfontosabb a sok más kiadvány között — arra van szükség, hogy a jelenleginél lényegesen nagyobb figyelmet szenteljenek sorsának házon belül. Nagyobb aktivitás kellene mind a cikkírást, mind az olvasást illetően. B. T. VÁRATLANUL ELHUNYT DECEMBER 24-ÉN KOVÁCS ZOLTÁN, A GÉPÉSZMÉRNÖKI KAR ELEKTROTECHNIKAI TANSZÉKE LABORATÓRIUMÁNAK VEZETŐ MÉRNÖKE. ★ GRAFIKAI KIÁLLÍTÁST rendez 1966. január 4—18. között a SZOT, a MÜDOSZ és a Képcsarnok az Építőn „Bartók Béla” munkásszállodájában, Budapest XI., Bartók Béla út 152.