A Jövő Mérnöke, 1969 (16. évfolyam, 1-35. szám)

1969-01-11 / 1. szám

­ MAGYARORSZÁG egyik legjelentősebb termelésbe ál­lított földgázmezője, a hajdú­­szoboszlói. A gázkutakból nyert gáz, az előkészítés során megszabadul víztartalmától, továbbá a nehezebb szénhid­rogénektől is. Az előkészített földgáz két távvezetéken a borsodi és a budapesti ipari vidékre kerül. A rétegnyomás­ból adódó 50 óra körüli indí­tó nyomás lehetővé teszi a földgáznak kompresszorállo­mások közbeiktatása nélküli szállítását. Az észak-magyar­országi földgázvezeték-rend­szer, az észak- és a nyugati földgázvezetékből, valamint a budapesti körvezetékből áll. Az Északi Földgázvezeték Hajdúszoboszlótól a borsodi iparvidéken áthaladva Óadig húzódik. Feladata kisebb kom­munális fogyasztókon kívül a Tiszai Vegyi Kombinát a Le­nin Kohászati Művek, Miskolc, Borsodi Hőerőmű, Borsodi Ve­gyikombinát, és Ózd földgáz­­igényének kielégítése. A Nyugati Földgázvezeték Hajdúszoboszlótól Vecsési­g húzódik. A távvezetékbe Be­rekfürdő és Szandaszőllősnél kisebb kapacitású föld­gázme­zők kapcsolódnak be. Vecsés­­nél csatlakozik a gáz elosztá­sát végző Budapesti Körvezet­ékhez, amely zárt hurkot ké­­sz, Budapest körül. Itt olyan döntős ipari üzemek szere­peinek, mint pl. a Csepel Vas­­i Fémművek, Fővárosi Gáz­­remek vagy az Egyesült Izzó. , körvezeték Kereszthegynél sallakozik a Déli Gázvezeték­rendszerhez. Az Észak-Ma­­garországi földgáztávezeték endszer összhosszúsága mint­­gy 400 km, a vezetékek átené­ 5je zömmel 12 és 16 coll köl­ött van. Az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt gázfőosztályának felügyelete alatt létesített tele­mechanikai rendszer két­­kör­­zeti diszpécserközpontból, az ezekhez tartozó távellenőrzést és távirányított külső állomá­sokból, valamint a fődiszpé­­cserrendszerből áll AZ 1. SZ. Körzeti Diszpé­cserközpont Hajdúszoboszlón, a földgázüzem központi mű­szerépületében helyezkedik el. Közös teremben vannak elhe­lyezve az elektronikus beren­dezéseket tartalmazó műszer­szekrények, a segédberendezé­sek, a szinoptikus tábla, vala­mint a közelben levő gázindí­tó tér külső állomásai teleme­chanikai berendezése és a fő­­diszpécser rendszer külső ál­lomása. A központ feladata a Hajdúszoboszló — Ózd és a Hajdúszoboszló—Vecsés távve­zetékek, az ehhez tartozó cso­mópontok, gázátadó állomások, gázbetáplálási pontok és vo­nali csőtörésbiztosító állomá­sok távellenőrzési irányítása. A 2. SZ. Körzeti Diszpécser­­központ Vecsésen a gázüzem központi műszerépületében he­lyezkedik el A berendezések elhelyezése hasonló a hajdú­­szoboszlói központnál ismer­tetetthez. Feladatuk a vecsési csomópont és a Budapesti Körvezeték állomásainak táv­ellenőrzése, távirányítása. A két körzeti központ fel­adata, tevékenységi köre a ve­csési csomópont esetében át­kapcsolódik. Az állomás nyo­más, ill. mennyiség értékeit­­ugyanis mindkét központ táv­méri, a teljes objektum a 2. sz. központból irányítható, de az állomás belépő tolózárát Hajdúszoboszlóról is lehet ve­zérelni. Az országos fődiszpécserköz­­pont feladata, a körzeti disz­pécserek munkájának, ill. a gázvezetékek üzemének össze­hangolása és az ezek hatáskö­rétől független, de a zavarta­lan gázellátás biztosításához szükséges intézkedések megté­tele. Ennek segítségével lehet a végső kiépítésben többszörö­sen burkolt vezetékrendszer egyes részein felépülő üzemza­varokat, vagy túlterhelést idő­ben kimutatni és elhárítani, biztosítva ezzel a zavartalan gázellátást A RENDSZER hírközlő ká­beleinek fektetését és a Sie­mens gyártmányú vonalerősí­­tők szerelését, továbbá a ma­gas-, mélyépítési és erősáramú munkák­at a Kőolajvezeték Vállalat, az elkészült rendszer üzemeltetője végezte. A körzeti diszpécserközpon­tokba a rendszer 66 db nyo­más, 2 db hőmérséklet, 29 pil­lanatnyi és 29 összegzett meny­­nyiség távmérését, 84 db toló­zár távvezérlését, 109 db ve­szély és üzemzavar jelzését, valamint 124 ha­tárérték-túllé­pés ellenőrzését végzi. A mért értékek számjegyes kijelzőkön, ill. kinyomtatás formájában áll az üzemirányító rendelke­zésére. A jeléptek’­­a kózi­ripati­kus táblán lámpák segítségé­vel jelennek meg, ugyancsak a táblán történik nyomógombok segítségével a távvezérlés és forgatógombok útján a határ­értékek beállítása. A fődisz­pécser kinyomtatott formában megkapja mindkét körzeti központ összes mérési eredmé­nyét. A TELEMECHANIZÁLÁS által nyújtott gyors és pontos áttekintés révén a körzeti disz­pécserek perceken belül tudo­mást szereznek az olyan üzem­zavarokról, mint pl. csőtörés, nyomáscsökkentő meghibáso­dás, hálózati feszültségkimara­dás stb. Ezek egy részét táv­vezérelt átkapcsolásokkal azonnal kiküszöbölhetik, má­sik részénél pedig azonnal a tetthelyre küldött javító cso­porttal a minimálisra csök­kenthetik az üzemzavar kiha­tását. Földgáz-távvezetékeken bekövetkező csőtörés vagy du­gulás ugyanis, sok esetben csak órák múlva vehető észre (a távvezeték nagy időállandó­ja miatt) és ekkor a vezetékek belső gázkészlete már olyan jelentős mértékben lecsökken­het, hogy több órás intenzív betáplálás képes csak a gáz­nyomást kielégítő szintre nö­velni. Az alkalmazott telemechani­kai berendezések importból származnak. A központ és kül­ső állomás egységei beltéri ki­vitelűek, szekrényen belül ter­­misztorral szabályozott fűtés­sel. A külső állomások elektro­mos felépítésüket tekintve több típusra oszthatók. Maxi­málisan 8 három és 2 hatdi­­gites mérést, 4 egy állapotú, 6 három állapotú jelzést és 6 két állapotú vezérlést tud továbbí­tani egy külső állomás. A tele­mechanikai és a hozzá csatla­kozó segéd rád­­szekrények előre gyártott betonépületben vagy kisebb számú funkció esetén vasbódék­ban kerültek telepítésre a gáztechnológiai szerelvények közelében. MŰKÖDÉSMÓDJUKAT te­kintve, az állomások görény­indító, illetve fogadó, csőtörés­­biztosító, folyamkeresztező és gázátadó állomásokra osztha­tók. Ennek megfelelően az egyes állomásokon minimális esetben egy motorvezérlés és az üzem állapotára utaló jel­zéseken kívül legfeljebb egy nyomásmérés történik, míg a nagy gázátadó állomáso­kon nyomás, pillanatnyi átfolyás, integrált átfolyás, hőmérsékletmérés, továb­bá motorvezérlések, toló­zárak és az áramellátó rész állapotára, ill. egyéb vészhely­zetekre utaló információk to­vábbítására van lehetőség. A digitális rész az olasz Pignone Sud cég által szállí­tott, lényegében SERCE CONTROLS típusú berende­zés. Négyhuzalos hírközlő csa­tornára be, illetve kimenete­leikkel párhuzamosan kötött, összesen 50 alállomásból áll. A külső állomások önmagukban passzívak, csak a központ al­ig ú­j,leadott cím felismerése u­tán válaszolnak. Minden egyes funkció (mérés, vezér­lés, jelzés) külön címmel ren­delkezik, mely a központ fel­építéséiből adódóan maximáli­san 1000 darab lehet. A RENDSZER tisztán idő­multiplex működésű. Az alkal­mazott kódolás decimális, komplementeres ellenőrzéssel. A központ és a külső állomá­sok által küldött üzenetek egyaránt 3 decimális szám­jegyből (és ezek komplemen­­seiből) állnak, így egy pilla­natnyi érték távmérési ered­ménye egy üzenetben, egy összegezett értékmérés két üzenetben továbbítható. Mivel egy távjelzés ill. vészjelzés­­ számjegyet igényel, ezek üze­netenként hármasával továb­bíthatók. Minden paraméter­nek, ill. hármas jelzéscsoport­nak külön hívó címe van, eze­ket a központ automatikusan egymás után adja ki. A ciklus­idő 50 Baud-os jeltovábbítási sebesség mellett kb. 5 perc. A jelek továbbítása hírköz­lő kábelen, hangfrekvenciás, négyhuzalos, erősített áramkö­rökön. Telettra gyártmányú, frekvenciamodulált váltóára­mú távíró adó-vevők révén történik. A telemechanikai be­rendezések által megkövetelt jel/zaj viszony 20 dB, ami az adott berendezésekkel, ill. ká­belhálózattal könnyen teljesít­hető. A meghívó címeket vala­mennyi állomás veszi, de csak egy állomás ismeri fel és vá­laszol rá a megfelelő nyomás, átfolyás stb. értékek közlésé­vel. Amennyiben a beérkezett jelzések nem lépik túl a köz­pontban minden egyes mérési helyre külön-külön beállítha­tó minimális és maximális szélsőértékeket, vagy nem tar­talmaznak rendellenes üzem­módra utaló információkat, a központ a következő címet ad­ja ki. Ha határérték túllépés vagy vészállapot van, akuszti­kus és optikai jelzések hívják fel a kezelő figyelmét. AMENNYIBEN a kezelő va­lamilyen vezérlést ak­ar végre­hajtani, a címgenerátor műkö­dését megszakítva előválasztó parancsot ad ki. Ha az illető külső állomáson a cím felis­merésre került, az állomás a cím visszaküldésével ezt jelzi. Ezután a vezérlő parancs ki­adás történik. Ennek megérkezése a tolózár állapotváltozását idézi elő, mely jelzőkontaktus révén ke­rül visszajelzésre. Ha a tech­nológiai folyamatok mérése gyorsabb felbontást igényel, egy-egy állomás összes mé­rési adatait kívül be lehet kérni, le is lehet íratni. AZ INFORMÁCIÓ átvitel zavarmentesítését, helyeseb­ben az esetleg fellépő zavarok felismerését és kiküszöbölését a decimális címszámjegyet közvetlenül követő komple­mer­s biztosítja. A vevő áram­körök a beérkező címimpulzu­sokat komplemersre, valamint impulzushosszra ellenőrzik. Szinkronizálás a központ és a külső állomások között nincs, ily módon a kényes együtt­futásra sokkal enyhébb köve­telmények adódnak. A mérési adatokat a telemechanikai be­rendezés százalékos formában továbbítja, majd a központi állomás az egyes információ származási helyének megfelelő szorzótényezővel való beszor­zás után fizikai egységekben (C fok, ata­m3­ óra stb.) gépeli, illetve mutatja, digitális for­mában. (A második rész következő számunkban.) Molnár János A gázprogramért Az ország energiaellátásának struktúráját alapjaiban át­alakító, egyes iparágak évtizedes fejlődési irányát megszabó gázprogram végrehajtása új módszereket, új technikát kíván. Az egy-két helyen levő régi földgázvezetéknél elfogadha­tó irányítási és ellenőrzési mód a nagyságrendekkel növekedett feladatok ellátására már nem alkalmas. Az újabb célokat újabb módon megvalósító irányítástech­nikai berendezésről az alábbiakban adunk tájékoztatást. A vecsési diszpécserközpontnál levő gázüzemi technológiai részlete Siemens gyárt­mányú távadó vé­dőházban Égő víz Az ősi Novgorod mellett van az i­meny-tó. Halászok figyel­tek fel arra a természeti tüne­ményre, hogy a tó vize he­lyenként hirtelen forrni kezd és a felszínen apró szökőku­tak jelennek meg. Ha az ilyen szökőkútba gyufaszálat dob­nak, a víz füst nélküli vakító fényű lángra lobban. Telente a halászok lélre vágnak a tó vizébe, égő gyu­fát dobnak a vízbe, és meleg­szenek a különös „tábortűz” mellett. Ha bottal megpiszkál­ják a tó sekély medrét, a lánc még fényesebb lesz. Mi okozza ezt a jelenséget? A vízben élő baktériumok elő­segítik a növényzet és más anyagok rothadását a vízben, s ettől gázok keletkeznek. Ezeknek a gázoknak a láng­jánál melegszenek a halászok. 2009 éves tűz Ijesztő látványt nyújt a Ra­­vat-hegység, a Tadzsik köztár­­saságbeli Fan-Darja völgyé­ben. A hegy minden repedé­sén, gyüremlésén vastag sűrű füstgomolyok tódulnak elő. A „vulkán” mélyében azonban nem forró láva bugyborékol, hanem tűz ég immár kétezer éve. Mitől keletkezett a tűz? Ne­héz lenne megmondani. Lehet, hogy még az ősember rakott tüzet a hegy egyik barlangjá­ban. A gyúlékony szénréteg lángra kapott, s azóta is ég. A tűz terjedelme is meghök­kentő: 25­­km hosszú és 1 km széles területen ég a szénréteg. Az óriási veszteség ellenére még mindig körülbelül másfél milliárd tonna első osztályú szén van itt. A tűz nem gyen­gül, hanem inkább erősödik. Az esővíz és az olvadás egy­re jobban koptatja a hegyet, levegőt bocsát a szénrétegek­­hez. A geológusok véleménye szerint a tüzet gyakorlatilag nem lehet eloltani. Előfelvett katorsabesügetteink között A KÖZLEKEDÉSMÉR­NÖKI KAR élőfelvételt­­nyert hallgatói közül 43-an Szabadszálláson végzik ka­tonai szolgálatukat. A hallgatók segítését és tájékoztatását Korunk a tá­volság ellenére sem hanya­golja el, és a rendszeres látogatásokon kívül, a le­hetőséghez mérten konkrét szakmai segítséget is kíván nekik nyújtani. Első ízben a Kari KISZ-szervezet és a Dékáni Hivatal képvise­lői látogatták meg az ala­kulatot. Októberben a Kar dékánja két adjunktust bí­zott meg, hogy rendszere­sen keressék fel a hallgató­kat és az oktatásukhoz is adjanak útmutatást. A hall­gatók ugyanis az általános kiképzési programon belül szakmai oktatásban is ré­szesülnek. Konzultációra és irányított egyéni tanulásra a program 294 órát bizto­sít. Ezen belül matemati­kát 120 órában, géptant 60 órában, KRESZ-t 42 órá­ban és gépkocsivezetést 40 órában tanulnak. Az eddigi látogatások ta­pasztalatai azt bizonyítják, hogy hallgatóink megfelelő körülmények között élnek és készülhetnek fel egye­temi tanulmányaikra. Eh­hez az alakulat parancs­noka és oktató tisztjei — közöttük többen egyete­münk volt hallgatói — min­den segítséget megadnak. MIUTÁN A TANTERV, amely szerint az oktatás folyik, elsősorban a katonák többségét képező agrárgé­pészek felkészítését szol­gálja, a mi oktatóink első­sorban konzultációkkal, a karon elsajátítható anyag speciális részeinek hangsú­lyozásával segítik majd a felkészülést. Rövidesen zárthelyi kérdéseket is kül­dünk a hallgatóknak. Emellett a közeljövőben egy általános tájékoztatást is szeretnénk tartani, mely megismertetné velük a Közlekedési Kar helyzetét, oktatási célkitűzéseit, a hallgatókkal kapcsolatos problémákat és a jövő fel­adatait. Ez a rendszeres látogatás lehetővé teszi, hogy mind a hallgatókkal, mind az ala­kulat parancsnokságával intenzív kapcsolatot épít­sünk ki, és a hátra levő hónapok alatt eredménye­sen segíthessük hallgatóink felkészülését egyetemi ta­nulmányaikra. Ezen túlme­nően az ott oktató tiszt elvtársak kérésére érintke­zésbe lépünk az egyetem Pedagógiai Tanszékével ab­ból a célból, hogy az ala­kulat oktatóit részesítse valamilyen formában peda­gógiai továbbképzésben. Ha ez sikerrel járna, az alaku­latnál, bizonyára sokat se­gítene a jövő évek képzési célkitűzéseinek megvalósí­tásában. AZ ELŐFELVETT kato­nahallgatók segítségét ko­runk fontos kérdésnek te­kinti. Komoly politikai hi­ba lenne ugyanis, ha azok a hallgatók, akik hazafias kötelezettségüket teljesítik, hátrányosabb helyzetbe ke­rülnének azokkal a hallga­tókkal szemben, akik vala­milyen oknál fogva nem kerülnek katonai behívás­ra, és egyetemi tanulmá­nyaikat már közvetlenül a középiskola elvégzése után megkezdhetik, így nekünk is segítenünk kell, hogy ka­tonai­­ainknak ez az egy év, a fizikai megerősödés mel­lett szellemi felfrissítést is jelenítsen, hogy a katonai kiképzés közben a felvéte­li tárgyakkal behatóan foglalkozva, megfelelő fel­­készültséggel kezdhessék az 1969—70-es tanévet. Új szakok a karon A Budapesti Műszaki Egyetemen a jármű­gépészmér­nökök oktatását a gépészmérnöki karról a közlekedés­­mérnöki karra helyezték át, s így a kar szakjainak száma háromra emelkedett: közlekedési, építő- és anyag­mozgatási gépész, valamint járműgépész szak. Az első szakon végzett hallgatók közlekedésmérnöki, a másik két szakon végzettek gépészmérnöki oklevelet nyernek. A konstruktőröket képző járműgépész szak jellege az áthelyezés után sem változott, s továbbra is két ága­zata van: autógépész és vasúti gépész ágazat. A karra és a karon végzett hallgatókra jelentős sze­rep vár az új közlekedési koncepció és a járműprogram megvalósításában. Oktatók és hallgatók találkozása Mint arról a Jövő Mér­nöke már hírt adott, a Közlekedésmérnöki Kar, Mária utcai Kollégiumá­ban november végén egy alapos, őszinte hangú be­szélgetés zajlott le a Kar állami és a társadalmi szerveinek vezetői, néhány érdekelt tanszék képviselő­je és a hallgatók megbízot­tai között. Úgy mondják, hogy az ilyen jellegű köz­vetlen beszélgetés mindig jól jön. A fenti különös­képpen aktuális volt, mert előzőleg tájékoztatást kap­tunk, hogy a hallgatóink egy része tanulmányi prob­lémákkal küzd, nehézségek­kel néz a vizsgaidőszak elé, és ezzel összefüggésben magáva­l az oktatással, az oktatási módszerekkel kap­csolatosan is van néhány problémája. Az oktatók és a hallgatók közötti eszme­cserét korunk dékánja dr. Turányi István elvtárs ve­zette le. A tankörök és az évfolyamok képviselői, töb­bek között a kém­ia-techno­lógia osztályozási rendsze­rével, a hőtan, a tartószer­kezetek, az általános géptan oktatási módszereivel, a zárthelyik okozta túlter­heltséggel, valamint általá­ban a folyamatos tanulás nehézségeivel foglalkoztak. Állíthatom, hogy az érde­kelt tanszékek jelenlevő képviselői — az ifjúságra oly jellemző őszinteséggel és nemegyszer élességgel megfogalmazott kérdések­re —, maximális jóindulat­tal és tárgyilagossággal válaszoltak. Meggyőződé­sem, hogy nem voltak a megbeszélésen úgynevezett kényes kérdések. Ezért érezhette az ember éjfél felé, hogy bár az egész na­pi munka után hosszú és fárasztó volt ez a találko­zó, mégis feltétlenül hasz­nosnak bizonyult és a jö­vőben is helyes lesz meg­ismételni. Azon túlmenően, hogy a megbeszélésen mind az ok­tatók, mind a hallgatók rámutattak néhány oktatási problémára, az értekezlet nyomán ahol szükséges és lehetséges volt az érdekelt tanszékek a hallgatóknak a vizsgára való felkészülés­hez és annak sikeres lebo­nyolításához konkrét segít­séget is adtak. Ezért nem hatott frázisnak az a né­hány köszönő mond­at, amely a Diák Bizottság tit­kára részéről a késő esti órákban az értekezlet vé­gén elhangzott. Valamennyi jelenlevő hasznosnak ítélte meg a találkozót. Gyetvei András, a Dékáni Hivatal vezetője i a JÖVŐ MÉRNÖKE IS ammaajisík:::::: kürtök !

Next