A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)
1970-11-21 / 37. szám
KÖZÖSSÉGI JELLEMZÉS? EBBEN AZ ÉVBEN fejeztem be tanulmányaimat a BME villamosmérnöki karán. Az öt év alatt egyre növekvő számban kerültek hozzám kitöltendő kérdőívek, tesztek. Teszteztem már hírközlés elméletről, a vizsgán, töltöttem ki kérdőívet az előadások színvonaláról, a KISZ munkájáról, politikai tájékozottságomról. Eddig még mindig válaszoltam a feltett kérdésekre, de most, amikor tanulótársaim közösségi jellemzéséről kell írnom, üresen küldöm vissza az űrlapot. Mik is azok a kérdések, amelyekre az adott válaszok alapján valamilyen bizottság valamilyen értékelés szerint, véleményével utunkra bocsát bennünket oda, (nem akarom sem kis, sem csupa nagybetűvel leírni), ahol szerintem minden megszerzett osztályzatnál fontosabbak az ember közösségi tulajdonságai. 1/a. Ki az a négy társad a tanulókörben, akivel valamilyen nagyobb jelentőségű műszaki feladat megoldásán legszívesebben dolgoznál együtt? (Indoklás.) 1/b. Kivel nem? (Négy név, Indoklás.) 2/a. Nyári táborozás alkalmával tanulókörökből kikkel laknál együtt legszívesebben ? (Négy név, indoklás.) 2/b. Kikkel legkevésbé szívesen? (Nevek, indoklás.) 3/a. Kik azok a tanulókörben, akiket legszívesebben fogadnál el később vezetődnek? (Nevek, indoklás.) 3/b. Kiket legkevésbé? (Nevek, indoklás.) 4. Kinek a politikai véleményét veszed figyelembe leginkább a tankörből, miért? (Nevek, indoklás.) HA ARRA GONDOLOK, hogy az öt évalatt minden egymástól megkérdezett és minden egymásnak megmagyarázott feladat, minden kedves kirándulás, tanköri összejövetel, minden apróbb súrlódás, nézeteltérés összbenyomását most csupán négy jó munkatárs, jó vezető, jó lakótárs és négy rossz munkatárs, rossz vezető, rossz lakótárs kijelölésében kell öszszegeznem, akkor azt hiszem, hiába voltunk kis közösségi csoport, hiába fáradozott KISZ-titkárunk egyetemen kívüli összejövetelek szervezésén, hiába ismertük meg egymást. Végigfutok még egyszer a kérdéseken: „vezető”, „legjobban”, „legkevésbé”!?). Vajon ilyenek vagyunk mi? Talán nem túl nagy szerénységgel többnyire átlagemberek és akkor is oszszuk ki egymás között ezt a sok nagyon jót és nagyon rosszat? Nem lehetne az átlag egyetemi hallgatót ennél jobban jellemezni? Nem helyes az a módszer, hogy egymásról alkotott bonyolult véleményünket szélsőséges, egyszerű kategóriákba zsúfoljuk, hogy azt a megfelelő helyen ismét gazdag jellemképpé varázsolják. Azt hiszem nem sokat ér az ilyen jellemzés. Kinek a politikai véleményét veszem figyelembe, miért? De hiszen ötödéves fejjel már mindenkinek saját politikai véleménye van, de ha mégis írna valaki választ e kérdésre, szerintem csak egyetlen logikus indoklás következhet: ment az illető véleménye a saját meggyőződésemmel egyezik. De az én meggyőződésemé senki nem kíváncsi? KÉTSÉGESNEK TARTOM a szerényen összeállított jellemstatisztika kiértékelhetőségét is. Vajon hogyan értékelhetjük egy rossz közösségi, helytelen politikai véleményű tanulótársunk (márpedig a kérdőívet olvasva kell lenni ilyenek közöttünk) véleményét másokról. Hogy találhatnánk meg a sok hamis közül az igazat, ha lehetősége van névtelenség homályába burkolózni? És ezzel el is érkeztem a kérdőív fő fogyatékosságához. Névtelen információkkal semmiféle komoly fórum nem foglalkozik. De hogy értékelhetjük mi annak az embernek a véleményét társai közösségi tulajdonságairól, ald maga a közösség legfontosabb törvényét megszegve névtelenül válaszol? Márpedig ezt a lehetőséget a kérdőív egyenesen felkínálja. Döntöttem. NEM VOLT HIÁBA az öt év, jól éreztem magam a tankörben, megismertem, megszerettem tankörtársaimat és ezért nem töltöm ki a kérdőívet. Tudom, bírálni könnyű, nehezebb dolga azoknak volt, akik ezt a kérdőívet szerkesztették. Talán magunkat kellene hibáztatnom, mert kérdőívekre volt szükség az egyéni jellemzések helyett. De ismerjük el, ez a kérdőív rossz. Ha valaki valamilyen tanulótársamról véleményemet kérdezi, szívesen megadom, részletesen és aláírással: Lakatos Aladár IV. é. H/4. tk. Szégyen, gyalázat... Azt hiszem, mindannyian kitörő lelkesedéssel üdvözöltük az építészkari kiállítást. Szinte mindennap az aulában voltam, s minden látogatásom alkalmával valami újat fedeztem fel. Tisztelet és hála érte az építészeknek, akik művészi alkotásaikkal megörvendeztettek minket. Egyik nap aztán furcsa kiállítási tárgyakra lettem figyelmes. Talán valami elkallódott darab került meg? Vagy valami újabb építészkezdeményezésről van szó? Két darab fehér papír volt ez a csodabogár, amit én az első emeletről letekintve észrevettem. Egymástól néhány méter távolságnyira ugyanazt hirdették: Ellopták! Kérlek tedd vissza! Inkább felveszek rendelést! Az egyetem aulájába elvileg mindenki bejárhat, gyakorlatilag azonban csak mi, egyetemisták fordulunk meg a környéken. A tolvaj sem lehetett, sajnos, más, mint műegyetemista. Megdöbbentő és semmiképp sem érthető, hogyan fordulhat ilyen elő. Nem akarok példabeszédet tartani, hisz úgyis tudom, hogy erre csupán néhány kollégánknak lenne csak szüksége. Továbbmenve abban is biztos vagyok, hogy a kiállítási darabok többé már nem fognak eredeti helyükre visszakerülni. Ha az illető megtalálta a módját annak, hogy eltulajdonítsa azt, amihez semmi köze, elképzelhető az is, hogy meg lehet találni a módját az illetékesekhez való visszajuttatásnak. Eddig az elszomorító tények. S ehhez csak egyetlen gondolatot. Nagyon kevesen veszik megtiszteltetésnek azt, hogy egyetemisták lehetnek. Meg vannak győződve arról, hogy ez csak a kötelező előadásokra való bejárást, a téhák megírását és a rajzok elkészítését jelenti. Pedig ez csak a dolog égyük része! Egyetemistának lenni magatartásformát jelent. Azon a bizonyos értelmiségi szinten való létezést, gondolkodást, ami semmiképp sem egyeztethető össze holmi kisstílű elemelésekkel, komolytalan tolvajkodással. Ezeknek semmiképp sincs köztünk a helyük. A legmegdöbbentőbb az hogy erről egyáltalán szót kell ejtenünk. Tesszük ezt azért, hogy az ilyenekkel szemben egészséges közhangulatot alakítsunk ki, ami mélységen elítéli, nem pedig röhögve megtűri maga körül az ilyeneket. Egyébként elnézést kérek néhány kollégámtól, hogy lelkivilágukba hívatlanul belegázoltam. Megérdemelték! — taggal timm Hírek a Martosból A Martos kollégiumban 16- án Bartók-emlékműsort tartottak. A lemezek között elhangzott két Bartókról szóló vers, prózai méltatás helyett. 18-án politikai vitaestet rendeztek, „Már mindenütt verik őket” címmel. Bemutattak három politikai témájú rövidfilmet, ezek voltak a vitaindítók. Egy fiúnak négy mamája A Vidám Színpad új zenés vígjátéka Az emberek — fiatalok és öregek — általában szórakozást keresve ülnek be a Vidám Színpad nézőterére. Az új zenés vígjáték szerzőhármasa és nem kevésbé a színészek, bőven gondoskodnak erről a szórakozásról. Fényes Szabolcs, Bencsik Imre és Romhányi József ismeri a mai életet, a mai ízlést. Ha a történet meséjében néha bizonyos naivitások fordulnak elő, azon sem csodálkozik senki, hiszen a helyzetek, a tipikus pesti bemondások számára csak ürügyet jelent a sztori. Máskülönben egy tehetséges, de mindenütt visszautasított fiatal vegyészmérnökfeltaláló a színmű egyik „főhőse”, aki hogy bebizonyítsa találmánya életrevalóságát, még egy maszek műanyag-kisiparos lányát is képes lenne feleségül venni, noha nem szereti. Végül azonban minden rendbe jön, „suba subával — guba gubával”, ahogyan a népi mondás mondja. A hálás szerepeket Kabos László, Csala Zsuzsa, Jászai László, Berényi Ottó, Zentay Ferenc, Csonka Endre, Zana József, Lórán Lenke, Verebély Iván, Pálffy Gabi, Madaras Vilma, Balogh Erzsi, Dévay Hédi és Peczkay Endre játssza. A minden bizonnyal nagy sikerszéria elé néző zenés vígjátékot Zsudi József rendezte. Elcsábítva és elhagyatva (A SZKÉNÉ — remélhetőleg — rendhagyó műsora) „Monda az Úr Jónásnak: ,Kelj fel és menj Ninivébe, kiálts a Város ellen! Nagy ott a baj, megáradt a gonoszság, szennyes habjai szent lábamat mossák.” Szólt, és fölkele Jónás, hogy szaladna,...” És fölkele két építőmérnök-hallgató is, mert lelkük úgy szomjazta már a szépet a rajzok és zárthelyik sivatagában, mint Jónás napkínozta teste a tök levelének árnyát. Fölkele és jegyeket várla mindkettő magának, szüleinek, ismerőseinek. Vártak ... Türelmesen sanyargatták elméjüket a műszaki tudományok lélekfonnyasztó tüzében. Vártak ... „... és már a harmincnyolcadik nap eljött.” (október 25., vasárnap.) Este 8-kor talpig díszben megjelent a kompánia Szkéné bejáratánál. És mit tesz Isten , az ajtóban egy kaján ninivei áll és közli, hogy ma este egy árva ház sem ég Ninivében, mivel az előadás elmarad! De a mindenségit, a megfutamodás nem megoldás — gondolták a kultúrára éhes hallgatók, minthogy ismerték Jónás kínosan végződő dezertálási kísérletét. Újból pénztárhoz járultak, s jegyet vettek, ezúttal a Theomachia c. előadásra. Éltek, azonban a gyanúperrel, s mostmár csak ketten próbálkoztak, hogy elkerüljék a szemrehányások újabb áradatát. Sejtésük nem volt alaptalan. Mert, bár a helyszínen is plakát hirdette a Theomachia november 3-i, keddi előadását, egy árva mitológiai isten nem sok, annyi sem várta őket. Most még a babiloni sem állt ott, mi több, a portán sem tudtak semmiről. Mindössze 10—12 reményevesztett néző bolyongott a matek-tanszék és a Szkéné szögletében, elcsábítva és elhagyatva. Beszélik, hogy másnap a Bercsényiben bemondta a rádió: a tegnap esti előadás elmaradt. Köszönet a figyelmességért! Építő II. évf. 11. tk. A jogos panasz ügyében (Válasz az Elcsábítva és elhagyatva c. cikkhez) A színházi est technikai okok miatt maradt el. (Ez egy ilyenfajta intézménynél bármikor előfordulhat.) Az eladott jegyeket időben vissza tudtuk vonni. Az eladásra kiadott csekély számú bérlet tulajdonosát szóban kívántuk tájékoztatni és szíves elnézésüket kérni. Sajnálatos véletlen volt, hogy a megbízott ügyeletes önhibáján kívül, az előadás kezdésének időpontjára nem tudott megjelenni. Reméljük, mint ahogy eddig sem, úgy hasonló eset ezután sem fog megtörténni. A SZKÉNÉ VEZETŐSÉGE Egy kiállításró A fiatal szobrászművész, Nemes Attila kiállítását a Münnich kollégiumban Mezei Ottó művészettörténész nyitotta meg e hó 7-én. Mondhatni szép számú érdeklődő előtt. Az érdeklődés azóta sem csökkent. Napról napra új arcok és régiek láthatók a kiállítóteremben. Akik először látják a szobrokat furcsának, talán érthetetlennek is találják.Az újra felbukkanó arcok viszont arra engednek következtetni, hogy valami mégis fölkeltette az érdeklődésüket. Talán a természetelvűség ? A szobrok magukért beszélnek. A művész az anyag anatómiájában szerényen és őszintén alkalmazkodik az általános és egyedi meglátásokhoz, a valósághoz. Tudatosan alakítja az anyagot gondolatok rögzítése közben. A napokkal ezelőtti ócska követ így teszi élővé. Lelket lehel belé, keretet von rá. Közben belerajzol, belefest, mahilál rajta, s az értéktelen silány anyag a mi világunkat tükröző szoborrá válik, előnyben részesítve a pszichikai hatást. Egyes alkotások lehelletfinomak. Például: Csontváry: (1969, műkő). Mások viszont nyersek, az őskezdethez való viszonyulás hatását keltik. Csupán kontúrjaik sejtetnek valamit, ilyen többek között a „Kavicskirály”. Feltétlen említést érdemelnek még — bár más szempontból — az Anya (1970), Lenin (1969), Néger-fej (1969) és Prométheus (1969) alkotások, melyekről a fiatal művész a következőket mondta: „ ... kompozíciós megoldásaimon úgy változtatok, ahogy az nekem a legegyszerűbb és ezzel el is fogom érni azt a hatást, amelyet már a készülés közben látok ... A téma kiindulásánál ugyanazon kő természetbeni előfordulása határozza meg majd a formát. Önmagunkból kiindulva olyan szobrokat akarunk alkotni, melyek akár formabontóak, akár teljesen naturálisak, de a természet anyaságának, egyéniségének teljes megbecsülésével hatnak ...” — Sok sikert kívánunk! (ácsjakabfi) VILLAMOS CLUB 1969 MÁJUSÁBAN szerveződött újjá. Vezetőség: Rupprich Péter tanársegéd, a műszer tanszékről, Kis Károly és Déri András harmadéves híradásszakos hallgatók. A klub feladata, mint Kis Károly és Déri András elmondotta, szakmai, politikaitársadalmi és diákösszkormányzati téren ismereteket adni a kar hallgatóinak. Nyáron a leilei vezetőképző táborban napirenden volt a V. C. Egy ötletdömping alkalmival 150—200 változatos ötlet gyűlt össze, ezek közül 36 hasznosíthatónak bizonyult. Ezeket stencilen lehúzatták, amelyet megkaptak az alapszervi vezetők, azzal, hogy az í alapszervezeteken belül döntsék el, melyik az az ötlet, téma, amit a legjobbnak tartanak. Százhúszból hatvan érkezett vissza, de kiemelkedőnek egyik témát se találták, általánosan érdeklődött mindegyik iránt egy-egy csoport. Ez megnehezítette a program elkészítését. LEGNAGYOBB látogatottságnak a Sci-Fi klub örvend. Sok nagysikerű előadást tartottak eddig, filmvetítéssel egybekötve. Félévenként három politikai tájékoztatót szerveznek, ami az alapszervi vezetőségnek ajánlott program. Meg szeretnénk nyerni Réti Ervint, hogy legyen a klub vendége. Az elkövetkezőkben Fóris Lajos a futurológiáról tart előadást. Vezetéselméleti tanfolyam indul, főleg gyakorlati kérdésekkel foglalkozik, mint beszédtechnika, pszichológia stb. Az összes kar közül elsőnek! A program agit.-prop. titkárok részére ajánlott, egyébként bárki látogathatja. Ugyanis a Villamos Club programjának egy részét a vári kollégiumban, a másik részét az R klubban rendezi. ÚJÍTÁS: Egyes programok megrendezését kiadják alapszervezetek részére, az ő feladatuk a plakátok elhelyezése, a terem berendezése stb. Figyeljétek a plakátokat, a Villamos Club programjai mindenki érdeklődését kielégíti! Stoczek utca 1. GONDOLOM a cím alapján majdnem mindenki tudja, hogy a Stoczek menzáról lesz szó. Ez a menza körülbelül 1600 embert étkeztet, többkevesebb sikerrel. A cikk célja az lenne, hogy felhívjam azok figyelmét a szükséges változtatásokra, akiknek ez módjukban áll. A menza méretei nem teszik lehetővé normális módon 1600 ember ellátását, különösen ebédidőben. A roszszul kialakított órarend miatt olyan csúcsok keletkeznek, hogy mind az á la carte, mind a menüsorban 100—150 ember áll. A sorok vége többnyire a lépcsőn, vagy a szűk földszinti előtérben van. A körülbelül 20x20 méteres emeleti étkezdében legalább 350-en tartózkodnak egyszerre (sokan kabátban), ennek ellenére semmilyen szellőztető berendezés nincs. A KABÁTOK elhelyezésére 10 fogás áll rendelkezésre. Ezekre maximum 200 kabát fér fel, de ekkor már senki nem találja a sajátját. A többi kabátot fent az étkezdében az asztalokra, vagy a szék hátuljára teszik. (Ezért kénytelenek sokan kabátban sorbaállni.) A táskákra viszont egyáltalán nem gondoltak a menza tervezői. Ezek a földön vagy székeken szanaszét hevernek. A menzára bárki bemehet (mint ahogy a földszinti büféhez be is mennek) és már tavaly is volt rá néhány példa, hogy „vesztek” el kabátok, táskáik. A másik probléma elé ezt a címet is lehetne írni: „Higiénia nuku”. Az evőeszközökön sokszor ételmaradék van és többnyire zsírosak. A tálca szintén zsíros, és szalvéta nélkül kell rátenni a kenyeret Pohár nincs megfelelő menynyiségben, az asztalon levő kancsókát nem töltik meg. Az ételekbe pedig belefőznek néhány olyan dolgot, ami nem éppen étvágygerjesztő. UTOLJÁRA HAGYTAM, pedig elsőrendű probléma az ételek minősége és mennyisége. Itt különösen a menüről beszélnék. A levesek ízetlenek, a második fogás kevés. A felszolgált gyümölcs (alma, szőlő, körte) sokszor már romlott A normát még az 50-es években állapították meg, ami már önmagában is eleget mond. Meg lehet figyelni, hogy a szállítószalagon menynyi ételmaradék megy vissza, de nem a „jóllakottság” miatt. A burgonya sokszor fótlen és hámozatlan, a rizst (kis túlzással) sütik. A húsok többnyire mócsingosak, néha ehetetlenek. Pedig az előre kiadott tervezeten hangzatos ételnevek szerepelnek, amikre nehéz ráismerni a realizálódása után. A SZOMBAT és a vasárnap esti hideg vacsora majdnem a nullával egyenlő. Legtöbbször 10 dkg olasz szalámi vagy nyers kolbász, minden külön csomagolás nélkül egy papírzacsikóban. A hozzá adott szelet kenyér is másnapos, száraz. Talán ezen lehetne a leggyorsabban változtatni! Lehet, hogy a cikk olvasója kicsit erősnek találja e sorokat. De ma már a táplálkozás külön tudomány, épp ezért többet kell adni az ételek minőségére és az étkezés nyugodt körülmények közötti lefolyására. K. F. TANULÓPAROK (Alliog. — Ennek a hülye Klapácsnak megint milyen szeretséje van!