A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)
1970-05-23 / 19. szám
Világosodott. A madarak szavára ébredt. Pár percig még fekve maradt. Jó egy kicsit lustálkodni. Felkelt, kitárta az ablakot. Ismerős kép tűnik eléje. A völgyben köd gomolygott, s lassan kúszott fel a hegyoldalon. Kelet felé az ég kicsit vörösödött, de a nap még nem bukkant fel. Csípős hideg volt, a fákról víz csepegett. Az ég felhőtlen, ma is szép idő lesz. Kiment a ház mögé fáért, tüzet rakott, feltette reggeli teáját. Törülközőt dobott vállára és egy szál fürdőnadrágban elindult a völgy felé. A fák alatt kis patak csörgedezett, medrében nagy, gömbölyű kövek. Kristálytiszta, jéghideg. Minden reggel ide jön fürdeni, a hideg víz felébreszti. Most is hamar végez a fürdéssel, megtörli gőzölgő' testét' ^ ' 'elindul visszafelé. Az út mellett ismerős rigók köszöntik. A tea már forr, leveszi, a tüzet kioltja. Beágyaz. Megterít a reggelihez. Vajat, lekvárt, kicsit már kemény kenyeret vesz elő a szekrényből. A nap első sugarai most jutnak át a szemközti hegy felett. A felszálló pára groteszk alakokat rajzol a völgy fölé. Nagyot nyújtózik. Gyönyörködik a reggelben. Számbaveszi birodalmát. Kis faház, egyetlen helyiség az egész, jó erős, télen-nyáron lakható. Körülötte kivágták a bokrokat. Mögötte kezdődik az erdő. Kezdetleges kerítés védi a kertet az erdei állatok és a terjeszkedő növények ellen. A kertben még itt-ott fellelhető emberi munka nyoma. Több éve nem gondozzák. A ház mellett nagy farakás, évekre elegendő. Most itt minden az övé, övé egész nyárra, azaz majdnem háromhónapra. Semmi dolga. A nap már magasabban jár, a párát is felszívta. Kilenc óra körül járhat. Tornacipőt húz, felveszi sárga trikóját és elnyűhetetlen Kegyes József A remete rövid nadrágját. Bezárja az ajtót. Elindul szokásos délelőtti útjára. Mióta itt van, kisebb-nagyobb változásokkal, de minden nap végigjárja. Mégsem unalmas, mindig talál valami újat, amit eddig még nem fedezett fel, nem vett észre. Az út kicsit emelkedőnek visz. Szép nyugodtan sétál, időmilliomos. Lassan áttér a hegygerincre. Itt kezdődik a fenyőerdő. Eleinte félt tőle, sötét és komor, zúgása ijesztő. Lábai alatt az évek folyamán felhalmozódott tűlevelek süppedő szőnyeget képeztek. Útját vízmostó árok szakítja meg. Furcsa kontraszt az előbukkanó vöröses föld és a sziklatörmelék. A völgy felé közeledve elmaradtak a fenyők. Gyantaillatukat még mindig érzi. A dús lombok alatt a kis patak, ami megkerüli a hegyet. Mellette vezet útja. Leveti cipőjét, belegázol a vízbe. A nap már magasról tűz, a lombok közt ki-kibukkan a kék ég is. Szomjas. Iszik a vízből, nem túl kényes. A duzzasztós gátig megy, ott ered a patak. A gát mögött hatalmas víztömeg, a környező városok ivóvize. Leül, napozik, hallgatja az alábukkanó víz robaját,. Kezd megéhezni, pedig messze még az ebéd. Elindul torony iránt, hazafelé keresztezi az országutat, autó küzd az emelkedővel. A kitaposott útnak vége, de azért nem téved el. A nap már túlhaladt a delelőn, meleg van, de nem az az igazi. Hiába, augusztus vége közeleg. Hazaér. Aprófát vág, a fenyőgyanta illata terjeng. Tojást süt, konzervet vesz elő. Ilyen az ebédje. Hetente egyszer megy csak be a faluba bevásárolni. Megette az az-Kérd meg az embereket, mondják el életüket. Csak a kalandokat, tényeket, tetteket említik. A nőket, a sikolyokat, a kiállításokat, az üvöltéseket, a sivításokat, a durranásokat, a recsegő mennydörgéseket, a rettegő lopásokat, az ügyes megpucolásokat mind hallani fogod. De egy ember sem fogja elmesélni, hogy lehunyta a szél és egy fél órát álmodozott. Valamit szégyellnek az emberek az álmaikban, pedig ezek a legőszintébb megnyilvánulások. A kismama határozottan ideges volt, de az effajta idegeskedést itt már nagyon megszokták. Sőt talán az lennne a szokatlan, ha az első gyermekét váró asszony nyugodtan viselkedne. Másnap a szülésnél napra eső ebédadagját. Érzi, bőven elég volt. Nem is kíván mást. Kiül a ház elé. Előveszi írásait, átolvassa. Minden nap ír valamit, nem naplót, gondolatait, úgy ahogy jönnek. Már nyolcadik hete van itt. Nem akarták elengedni, aztán később azt mondták: menj, úgyis elunod magad egy hét után és hazajössz. Nem így lett. Jól érzi magát. Hétszámra nem lát embert, semmi zaj, csak erdő, szél, madarak, néha eső vagy zivatar. A városban megunta az örökös rohanást, idegfeszültséget. Soha nem találta helyét, mindig időzavarral küzdött. Sok mindent nem értett, s úgy érezte, sokan nem értik meg őt. Harc volt minden napja. Most jól alszik, étvágya kitűnő, s nyugodtság hatja át egész lényét. Gondolatainak, önmagának él. Érzéseit papírra veti, s így intézi el vitáit is önnös gondolataival. Még három hétig övé a világ, s utána ismét vissza kell térni a rohanás társadalmába. Észrevétlenül elment a nyár. Az idő itt fenn a hegyen lassan őszbe hajlik. Hidegek már az éjszakák, s a nappalok észrevehetően rövidülnek. A nap lassan eltűnik a hegy mögött. Pulóvert vesz fel, elsétál a csúcsig. Leül egy napos sziklára. Farag. Még nem tudja mi lesz. Művei eddig inkább absztrakt figurák, ő mégis mindegyikben élőt, gondolatot, érzőt lát. A nap lebukik a látóhatáron, vörösre festve az eget. A fenyők lejjebb fenyegetően zúgnak, félelme tőlük még most sem szűnt meg. Elindul hazafelé, sötétedés előtt fedél alatt kell lenni. Tüzet rak, a kis szoba lassan bemelegszik. Megvacsorázik. Még tesz a tűzre, lefekszik. A ház körül csak az erdő csendes zúgása és egy eltévedt madár kiáltása hallatszik, nem voltak komplikációk. A fiú 53 centivel és három kiló húsz dekával jött a világra. A gyerek makk egészségesnek látszott, csak a gyakorlott bába szeme vette észre, hogy az újszülött mindkét kezén hat ujj van. Mikor ezt közölték a kismamával, éktelen ribillió támadt. Hiába próbálták megvigasztalni, semmi sem használt. Az orvos sokáig magyarázgatta, hogy a fiú amellett még rendesen tud majd dolgozni, s általában semmilyen hátrányt nem jelent az életben a hat ujj. A fiatalasszony azonban semmit sem törődött a magyarázatokkal, egyszerűen vígasztalhatatlan volt. Mint később kiderült, akkoriban egy hatujjú postás dolgozott azon a környéken. Többen érdeklődtek, hogy mi van velem? Állítólag úgy közlekedem az utcán, mint az alvajáró. Úgy megyek el ismerősök mellett, mintha nem is látnám őket. Másokat meg az bánt, hogy keresztül nézek rajtuk, mintha ott sem lennének. Nem feleltem, igazán nem én tehetek róla, hogy olyan sok ember átlátszó. Petróczy Tamás Körlevél gyáváknak A LELHETŐ LEGKÉNYELMESEBBEN van Szükséged lehet még lábadra kezedre Szükséged lehet majd után köpönyegre (meglógni meghalni legtöbbször forgatni) “ Sietéfélrét vágyra csak egy utcalányra Talán az Istenre többször az Emberre S anyád nélkül pöttyös bögrédbe mert tejre... Ránky István írása Papp Mária verse Ma Leninről szólanék ha volna, ki figyel egy embert köszönteni oly elragadtatással oly szinten hol valójában érdemelné igazi felülmúlhatatlan nagyságában eljött az idő elismeri a szervezőt aki meglátta a lehetőséget a vissza nem térő alkalmat az egymásra uszott propagandagépezetek útvesztőjében a rész mely tölcsérként vezeti az energiákat a cél felé céljai felé Méhes Balázs metszete Fejér László rajza Keszei József Attila metszete MŰVÉSZETI MELLÉKLET 3. MEGJELENT A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM KISZ-BIZOTTSÁGÁNAK GONDOZÁSÁBAN FELELŐS: ANTALOVITS MIKLÓS ÖSSZEÁLLÍTOTTA: KOPPÁNY ATTILA ÉS PAPP MÁRIÓ