A Jövő Mérnöke, 1971 (18. évfolyam, 1-39. szám)

1971-05-08 / 17. szám

Átadták Április 28., délelőtt. A 7 millió forintos költséggel megújított, megszépített csar­nokban már minden készen áll az átadásra. A 300 négy­­zetméter alapterületű labo­ratóriumban olajszag, frissen festett berendezések, és az esti órákban is nappali vilá­gítás — 200 Lux — várja a hallgatókat Fent a magasban egy 3,2 Mp teherbírású, 10,38 méter fesztávolságú kísérleti futó­daru íveli át a csarnokot A daru a pincéből is emelhet, mivel a pince és a laborató­rium között a padlón zárható nyílás készült. Ezzel az emelő­­magasság megnövelhető, és a használaton kívüli berendezé­sek a pincetérben helyezhetők el. A második emele­ti szinten található a daruvizsgáló pó­dium, itt végezhetik mérései­ket a hallgatók és kutatók. A darukerekek tengelytávolsága jelentősen változtatható, ugyancsak változtatható a ke­rekek távolsága és a kerekek síkjának a sínekkel bezárt szöge is. A futómacskába mé­rőcellát építettek be, amely előbb mutatós, majd digitális műszeren vagy jelzőtáblán kiírja és regisztrálja is a teher súlyát. A darupályába egy rácsos tartószakaszt építettek be, amelyen statikusan és di­namikusan is mérhetők az egyes rácsrudakban ébredő erőhatások, és így jól érzékel­hető a statikailag határozott csuklós modellel kiszámított értékek és a valóság közötti eltérés. A laboratórium másik je­lentős berendezés-egysége az ún. ömlesztett anyag áramkör. Ehhez anyagtároló bunker, vibrációs adagoló, alsó gumi­hevederes kihordószalag, kí­sérleti elevátor, 2 méteres mérlegbunker, felső ledobó­Dr. Turányi István, a közle­kedésmérnöki haz dékánja méltatja a laboratórium jelen­tőségét. (Fotó: Ladányi Gyuláné) kocsis visszahordó szalag és egy 2 méteres mozgóbunker tartozik. A műszerpark, amelyet egy és kétsugaras oszcilloszkópok és két darab hurkos oszcillo­gráf egészít ki, alkalmas me­chanikai, villamos és hőener­getikai mérésekre. A laboratórium — mint az ország egyetlen ilyen jellegű kutatási bázisa — nemcsak az oktatás, de az ipar számára is jelentős kutatási lehetőséget teremt majd. —Piri— D­r. Perényi Imre rektor felavatja a labort. Gondolatok egy kiállítás kapcsán AZ ELMÚLT HETEKBEN ért véget az építész és építő­mérnöki tanszékek hallgatói között meghirdetett nyilvános titkos tervpályázat. Elkészültek a tervek, a bírá­­lóbizottság értékelte azokat és az eredményt nyilvánosságra hozták a pályaművek — min­denki számára hozzáférhető — kiállítása mellett. Nehéz arra feleletet adni, hogy ez az esemény az egye­tem életében milyen hordere­jű volt, illetve a hallgatók mi­lyen széles tömegét foglalkoz­tatta a kitűzött feladatok meg­oldásának a gondolata, továb­bá, hogy a beérkezett tervek, mint az egyetem megfelelő tanszékeinek reprezentánsai milyen érzéseket illetve ellen­érzéseket váltottak ki általá­nosságban. Egy azonban bizonyos. Ezek a kérdések felvetődhetnek, és megválaszolásuk hasznos le­het a jövő szempontjából. Furcsa és igen összetett kép tárult elénk az I. emeleti aulá­ban amikor a kiállítást meg­nyitották. Már a tervek első felületes szemlélésekor feltűnt, hogy viszonylag milyen keve­sen szánták rá magukat erre a komoly erőpróbára. A 3 té­makörben összesen 34 db terv érkezett be, amit átszámolva az évfolyamok létszámaira igen csekély százalékos arányt eredményez. TISZTÁZNI KELLENE egy fogalmat, mégpedig azt amit pályázatnak neveznek, ezen belül is azt amit egyetemi pá­lyázat alatt kellene érteni. Általában köztudott, hogy az országos tervpályázatok olyan terveket igényelnek, amelyek a jelenlegi építőipari struktu­rális helyzethez igazodó gon­dolatokat tartalmaznak. Füg­getlenül az általában minden időszakra jellemzően kimutat­ható formai „divattól” az ér­tékelt terveknek reálisan kell tükrözniük az azonnali felépít­­hetőséget és a gazdasági jó­zan mértéktartást. Vagyis az országos tervpályázatok való­jában kiviteli dokumentációk. Igen sok példát lehetne felso­rolni arra nézve, hogy az egyáltalán nem értékelt, a meg nem említett tervek között né­hány olyan szerepelt, amelyek alapgondolatukban, a témához való közeledésüket illetően, vagy felhasznált anyagaikban alig, kissé vagy nagyobb mér­tékben rugaszkodtak el a meg­szokottól, a már ismerettől, az első látásra közérthetővé, ez­zel elégséges okot szolgáltatva arra, hogy mint „renitens” „bizarr” „fantaszta” stb. ter­vek örökre az asztalfiók vagy szemétkosarak mélyén várják feltámadásukat vagy megsem­misülésüket. NEHOGY FÉLREÉRTÉS tá­madjon mindjárt megjegyzem: ez általában így helyes, hiszen a jelenlegi hazai helyzetet is­merve teljesen irreális gondo­lat lenne „szkafander elmé­­let’-­tel, „pneuval lefedett vá­rosisal stb ... stb... érdem­ben foglalkozni. Az viszont már meghökken­tő, hogy ez az egyetemi pályá­zat is a fent említett meggon­dolások jegyében folyt le. Pedig biztató volt az indu­lás. Az első (horizont, strukt, lakóegyüttes) téma iránt ér­deklődőket a pályázati kiírás: „új rugalmas, mozgékon­y, fej­leszthető elgondolásokéra bíz­tatta ,melyek a jövő extrapo­lációja mellett a tömeggyártás, előregyártás szempontjait is fi­gyelembe veszik”. Ezzel szem­ben a beérkezett pályaművek 80 %-a konvencionális, főleg formalista terveket adott. Nem tudom a félreértést mi okozhatta, miért gondolták azt, hogy egy általánosságban jól— rosszul kialakított alaprajzzal, vagy frappánsnak tűnő, de megvalósulásában a már meg­lévő formakultúrának alapo­san ellentmondó agyon tördelt homlokzatokkal kielégíthetnek egy 1971-es tervpályázati szin­tet. Hiszen ebben a témában a már megtervezett alaprajzi va­riációk száma oly nagy — és ezek között a legnagyobb épí­tészeti kútfőiből származók nagy számmal szerepelnek — hogy tisztán alaprajzi ügyes­kedéssel egy negyed lépés út nem képzelhető el. (A hom­lokzattervezés ad abszurdum voltától el is tekintek.) MI EGY PÁLYÁZAT lénye­ge, ha nem új, meg nem tör­tént tervek begyűjtése? Ha ugyanis nem ez az­ alapja, ha­nem hogy korábban már el­képzelt, megvalósult gondola­tokat újra rajzpapíron lásson, akkor az a pályázat az előbb említett kiviteli pályázat ní­vóján marad. Ezt a tényt azért kell ennyire hangsúlyozni, mert jelenleg Magyarországon (az előbb említett okok miatt) nincs sehol olyan fórum, ahol a jövőbe mutató elképzelések megértésre találhatnának.­­ Abszolút logikusnak tűnne, hogy ezt a posztot az egyetem töltse be. Éppen emiatt volt roppant furcsa, hogy a díjazott tervek az előbb említettek közül ke­rültek ki, hiszen elképzelhető, hogy itt is születhettek olyan elgondolások, amelyek a jövő összetettebb életkörülményeit igyekeztek megfogalmazni, egy még jelen pillanatban nem annyira ismert technológiával, anyagi, szerkezettani, követ­kezményekkel. Úgy érzem eze­ket kellett volna felkarolni, vagy egy aktív vita közép­pontjába helyezni, mintegy felhívni a figyelmet arra, hogy az ismert és sokat hallott épí­tészeti témáknak is van, lehet új vagy másmilyen megköze­lítési módja. Ugyanis egy ilyen vita még­ha az esetleges „merész” ter­vek hiányosságainak a bebizo­nyításával is járna, minden­képp hasznos lehetne, az egyé­ni látómező kiszélesedésével járhatna, az aktív tervezői életre való jobb felkészültsé­get eredményezhetné. Petróczy Gábor L évf­­esti építészmérnök (IP­ARTER­V) A „BME HETE“ MOSZKVÁBAN EGYETEMÜNK — amint arról rövid hírben már be­számoltunk — április 19-től egy hetes rendezvénysorozat keretében „mutatkozott” be a Moszkvai Energetikai Intézet­ben. A nyitó eseményre 20-án került sor, amikor nagyszámú érdeklődő jelenlétében Kopi­­lov rektorhelyettes bevezető szavai után dr. Lásztity Rado­mir rektorhelyettes, a magyar delegáció vezetője megnyitot­ta a kiállítást, amely méltóan mutatta be egyetemünk mun­káját, kiemelkedő kutatási eredményeit. A nagy gonddal és ötletességgel összeállított kiállításról elismeréssel nyilat­koztak mindhárom, velünk együttműködő moszkvai okta­tási intézmény (MEI, MADI és MISZI), valamint a moszkvai Magyar Nagykövetség, a rádió és a televízió képviselői. A kiállítás megnyitása után a jelenlévők megtekintették az egyetemünkről szóló filmet, majd sor került az ünnepi ülésre amelyet a rendezvény­­sorozat alkalmából szerveztek. Az ülés elnöke Kopilov rektor­helyettes volt, az elnökségben helyet foglalt Nagyezsdim rek­torhelyettes, Cederberg rek­torhelyettes valamint Ther­­nesz Vilmos elvtárs, egyete­münk pártbizottságának titká­ra, dr. Csáki Frigyes profesz­­szor és dr. Lásztity Radomir rektorhelyettes. Kopilov elvtárs bevezető szavai után dr. Lásztity Rado­mir tartott beszédet, kiemelve a BME, a MEI és más szovjet műszaki felsőoktatási intézmé­nyek, kutatóintézetek közötti kapcsolatuk politikai, oktatási és tudományos jelentőségét, s részletesen ismertette a szov­jet professzorok, oktatók köz­vetlen segítségét egyetemünk munkájában. A MEI részéről méltatta a rendezvény jelentő­ségét, s nagy elismeréssel nyi­latkozott egyetemünk oktatói­nak tudományos és oktató te­vékenységéről. AZ ÜNNEPI ÜLÉS kiemel­kedő pontja dr. Csáki Frigyes professzor dísz,doktorrá avatá­sa volt. A MEI és a Szovjet Tudományos Akadémia képvi­selői hosszan méltatták Csáki professzor tudományos mun­kásságát, majd Kopilov elv­­társ a jelenlévők nagy tapsa közepette átnyújtotta a dísz­­doktori oklevelet. A továbbiakban két közös eseményre került sor. Az egyik a Cederberg oktatási rektorhelyettessel folytatott beszélgetés az oktatás-szerve­zés és a módszertani fejlesztés kérdéseiről, amelynek a szov­jet oktatók is igen nagy figyel­met szentelnek, s mind egyéni éves terveikben, mind a tan­széki tervekben fontos helyet foglalnak el. A másik a MEI- ben tanuló magyar diákokkal való találkozás volt. A hallga­tók elmondták, hogy viszony­lag kevés információt kapnak a hazai egyetemi életről, a ha­zai elhelyezkedési lehetőségek­ről. Annak érdekében, hogy jobban figyelemmel kísérhes­sék a Budapesti Műszaki Egye­tem életét. A Jövő Mérnöke folyamatosan megküldi majd számait a magyar hallgatók­nak, s megszervezi a MEI és BME közúti­­ információcserét is (hírek, tudósítások, riportok stb...). A DELEGÁCIÓ valamennyi tagja egyéni programok kere­tében karokon és tanszékeken tartott előadásokat szakmai tu­dományos, illetve oktatási, ne­velési kérdésekről. Az előadá­sokat — amelyek jelentősem elősegítették az élő munka­­kapcsolatok kialakítását — mindenütt nagy érdeklődés kí­sérte. A szakmai megbeszéléseken, előadásokon túl a MEI és egye­temünk pb-titkárai is folytat­tak megbeszéléseket a két in­tézmény politikai munkájáról, az egyetemi társadalmi szerve­zetek munkamódszereiről. A BME HETE igen sikeres volt (a kiállítást meg is h­osz­­szabbították a nagy érdeklő­désre való tekintettel!), nagy­ban hozzájárult, nemcsak egyetemünk, hanem az egész magyar műszaki felsőoktatás megismertetéséhez a Szovjet­unióban, s jó eszközül szolgált a szovjet-magyar barátság de­monstrálásához és elmélyítésé­hez is. Kiosztották a villamosmérnöki kar tanulmányi versenyének és TDK-pályázatának díjait A villamosmérnöki kar ta­nulmányi versenyének és TDK pályázatának részvevői május 4-én, kedden délután díjkiosz­tó ünnepségre gyűltek" össze" az K. NI. 21/22-ben, ahol dr. Amb­rózy András dékánhelyettes röviden méltattta a nemes és igen hasznos versengést, majd kiosztotta a díjakat. Matematika Az elsőévesek matematika pályázatán 18 hallgató vett részt, s a következők kaptak díjat: I. díj (600 forint) Borzsák Péter, 2 db. II. díj (400—400 forint), Kóczy László és Wal­­thier Tamás, 2­ db III. díj (300 —300 forint) Osváth László és Szeidl György. Könyvjutalom­ban (150 forint) részesült Bar­tók Péter és Rákóczy Lajos. A felsőbb évfolyamok ma­tematika versenyén ugyan­csak 18 hallgató indult. I. díj (600 forint) Egri Ró­bert II. éves, 3 db II. díj (400 forint) Bernus Péter II. éves, Gerhardt Géza és Szabados Tamás IV. évesek, 3 db. III. díj (300 forint) Farkas István II. éves, Holler László és Ngo Van Can IV. évesek. (Ezen kí­vül többen dicséretben része­sültek). Fizika Az elsőévesek­ versenyén 48 hallgató vett részt, akiknek négy feladatot kellett megol­­daniuk. I. díj (600 forint) Hadik Ró­bert, 2 db II. díj Borzsák Pé­ter és Szalai Gábor, 3 db III. díj Osváth László, Bereczky Ferenc és Kasztner Ferenc. 100 forintos könyvjutalmat kaptak: Jónás Árpád, Török István és Walthier Tamás. A felsőévesek fizika verse­nyén hét IV. éves és egy III. éves vett részt. Itt nem volt I. díj, viszont nagyon kedves jelenetnek lehettünk szem­tanúi, amikor a II. díjat (fe­jenként 400 forintot) a Gál­­ikrek — Gál Tibor és Gál László IV. évesek átvették. Iváncsy Szabolcs IV. éves hallgató 100 forintos könyv­­jutalomban­ részesült Villamosságtan Ebben a versenyben 28 II. éves hallgató vett részt, s 2 db I. díj is volt I. díj (600—600 forint) Egri Róbert és Gyuricza István, II. díj 2 db (400 forint) Péter Jó­zsef és Détári György, III. díj 3 db (300 forint) Erdei Pé­ter, Rákóczy G. István és Far­kas István. Tudományos Diákköri pályázat A TDK pályázatra 26 dolgo­zat érkezett be. Kari I. díjat (800 forint) ka­pott 5 dolgozat, II. díjat (600 forint) 10 dolgozat, III. díjat (400 forint) 6 dolgozat, s to­vábbi 5 dolgozat részesült 10® forintos könyvjutalomban. 7. díjasok: Várhelyi Ferenc III. éves, Lehel Csaba V. éves, Grantner János, Horváth István, XVindisch István V évesek, Udvardi Iván V. éves és végül Háber Róbert, Ke­resztes­/ Domokos, Maliga György V. évesek. II. díjasok: Boráros András, Váry Albert IV. évesek, Deák János V. éves, Császár Zoltán V. éves, Bokor József, Szent­­gáli Ádám IV. évesek, Várvízi Imre V. éves, Kóré László, Molnár Imre András V. éve­sek, Kerecsen István III., Koz­ma Attila III., Mészáros Lász­ló IV., Mihályi István IV., Tóth Elek IV. évesek, Orosz László V. éves, Szű­cs Pál V. éves, és végül Kádár István, Nagy Lóránt V. évesek. III. díjasok: Ercsényi And­rás IV. éves, Berta István, Kemény Csaba IV. évesek, Bullain Bernardo V. éves, Csizik Anna V. éves, Tihanyi Katalin III. éves és Dévai Fe­renc, Verebély Pál V. évesek. 100 forintos könyvjutalmat kaptak: Dosztár Mária, Eger­­szegi Csaba IV. évesek, Boly­­ky János III. éves, Kemény József V. éves, Kaszovitz Iván IV. éves és Molnár Béla V. éves. Valamennyi versenyzőnek és díjazottnak szívből gratu­lálunk. A verseny résztvevői. (Fotó: Ladányi Gyuláné) Ambrózy dékánhelyettes díjat ad át az egyik helyezettnek.

Next