A Jövő Mérnöke, 1971 (18. évfolyam, 1-39. szám)
1971-05-08 / 17. szám
Átadták Április 28., délelőtt. A 7 millió forintos költséggel megújított, megszépített csarnokban már minden készen áll az átadásra. A 300 négyzetméter alapterületű laboratóriumban olajszag, frissen festett berendezések, és az esti órákban is nappali világítás — 200 Lux — várja a hallgatókat Fent a magasban egy 3,2 Mp teherbírású, 10,38 méter fesztávolságú kísérleti futódaru íveli át a csarnokot A daru a pincéből is emelhet, mivel a pince és a laboratórium között a padlón zárható nyílás készült. Ezzel az emelőmagasság megnövelhető, és a használaton kívüli berendezések a pincetérben helyezhetők el. A második emeleti szinten található a daruvizsgáló pódium, itt végezhetik méréseiket a hallgatók és kutatók. A darukerekek tengelytávolsága jelentősen változtatható, ugyancsak változtatható a kerekek távolsága és a kerekek síkjának a sínekkel bezárt szöge is. A futómacskába mérőcellát építettek be, amely előbb mutatós, majd digitális műszeren vagy jelzőtáblán kiírja és regisztrálja is a teher súlyát. A darupályába egy rácsos tartószakaszt építettek be, amelyen statikusan és dinamikusan is mérhetők az egyes rácsrudakban ébredő erőhatások, és így jól érzékelhető a statikailag határozott csuklós modellel kiszámított értékek és a valóság közötti eltérés. A laboratórium másik jelentős berendezés-egysége az ún. ömlesztett anyag áramkör. Ehhez anyagtároló bunker, vibrációs adagoló, alsó gumihevederes kihordószalag, kísérleti elevátor, 2 méteres mérlegbunker, felső ledobóDr. Turányi István, a közlekedésmérnöki haz dékánja méltatja a laboratórium jelentőségét. (Fotó: Ladányi Gyuláné) kocsis visszahordó szalag és egy 2 méteres mozgóbunker tartozik. A műszerpark, amelyet egy és kétsugaras oszcilloszkópok és két darab hurkos oszcillográf egészít ki, alkalmas mechanikai, villamos és hőenergetikai mérésekre. A laboratórium — mint az ország egyetlen ilyen jellegű kutatási bázisa — nemcsak az oktatás, de az ipar számára is jelentős kutatási lehetőséget teremt majd. —Piri— Dr. Perényi Imre rektor felavatja a labort. Gondolatok egy kiállítás kapcsán AZ ELMÚLT HETEKBEN ért véget az építész és építőmérnöki tanszékek hallgatói között meghirdetett nyilvános titkos tervpályázat. Elkészültek a tervek, a bírálóbizottság értékelte azokat és az eredményt nyilvánosságra hozták a pályaművek — mindenki számára hozzáférhető — kiállítása mellett. Nehéz arra feleletet adni, hogy ez az esemény az egyetem életében milyen horderejű volt, illetve a hallgatók milyen széles tömegét foglalkoztatta a kitűzött feladatok megoldásának a gondolata, továbbá, hogy a beérkezett tervek, mint az egyetem megfelelő tanszékeinek reprezentánsai milyen érzéseket illetve ellenérzéseket váltottak ki általánosságban. Egy azonban bizonyos. Ezek a kérdések felvetődhetnek, és megválaszolásuk hasznos lehet a jövő szempontjából. Furcsa és igen összetett kép tárult elénk az I. emeleti aulában amikor a kiállítást megnyitották. Már a tervek első felületes szemlélésekor feltűnt, hogy viszonylag milyen kevesen szánták rá magukat erre a komoly erőpróbára. A 3 témakörben összesen 34 db terv érkezett be, amit átszámolva az évfolyamok létszámaira igen csekély százalékos arányt eredményez. TISZTÁZNI KELLENE egy fogalmat, mégpedig azt amit pályázatnak neveznek, ezen belül is azt amit egyetemi pályázat alatt kellene érteni. Általában köztudott, hogy az országos tervpályázatok olyan terveket igényelnek, amelyek a jelenlegi építőipari strukturális helyzethez igazodó gondolatokat tartalmaznak. Függetlenül az általában minden időszakra jellemzően kimutatható formai „divattól” az értékelt terveknek reálisan kell tükrözniük az azonnali felépíthetőséget és a gazdasági józan mértéktartást. Vagyis az országos tervpályázatok valójában kiviteli dokumentációk. Igen sok példát lehetne felsorolni arra nézve, hogy az egyáltalán nem értékelt, a meg nem említett tervek között néhány olyan szerepelt, amelyek alapgondolatukban, a témához való közeledésüket illetően, vagy felhasznált anyagaikban alig, kissé vagy nagyobb mértékben rugaszkodtak el a megszokottól, a már ismerettől, az első látásra közérthetővé, ezzel elégséges okot szolgáltatva arra, hogy mint „renitens” „bizarr” „fantaszta” stb. tervek örökre az asztalfiók vagy szemétkosarak mélyén várják feltámadásukat vagy megsemmisülésüket. NEHOGY FÉLREÉRTÉS támadjon mindjárt megjegyzem: ez általában így helyes, hiszen a jelenlegi hazai helyzetet ismerve teljesen irreális gondolat lenne „szkafander elmélet’-tel, „pneuval lefedett városisal stb ... stb... érdemben foglalkozni. Az viszont már meghökkentő, hogy ez az egyetemi pályázat is a fent említett meggondolások jegyében folyt le. Pedig biztató volt az indulás. Az első (horizont, strukt, lakóegyüttes) téma iránt érdeklődőket a pályázati kiírás: „új rugalmas, mozgékony, fejleszthető elgondolásokéra bíztatta ,melyek a jövő extrapolációja mellett a tömeggyártás, előregyártás szempontjait is figyelembe veszik”. Ezzel szemben a beérkezett pályaművek 80 %-a konvencionális, főleg formalista terveket adott. Nem tudom a félreértést mi okozhatta, miért gondolták azt, hogy egy általánosságban jól— rosszul kialakított alaprajzzal, vagy frappánsnak tűnő, de megvalósulásában a már meglévő formakultúrának alaposan ellentmondó agyon tördelt homlokzatokkal kielégíthetnek egy 1971-es tervpályázati szintet. Hiszen ebben a témában a már megtervezett alaprajzi variációk száma oly nagy — és ezek között a legnagyobb építészeti kútfőiből származók nagy számmal szerepelnek — hogy tisztán alaprajzi ügyeskedéssel egy negyed lépés út nem képzelhető el. (A homlokzattervezés ad abszurdum voltától el is tekintek.) MI EGY PÁLYÁZAT lényege, ha nem új, meg nem történt tervek begyűjtése? Ha ugyanis nem ez az alapja, hanem hogy korábban már elképzelt, megvalósult gondolatokat újra rajzpapíron lásson, akkor az a pályázat az előbb említett kiviteli pályázat nívóján marad. Ezt a tényt azért kell ennyire hangsúlyozni, mert jelenleg Magyarországon (az előbb említett okok miatt) nincs sehol olyan fórum, ahol a jövőbe mutató elképzelések megértésre találhatnának. Abszolút logikusnak tűnne, hogy ezt a posztot az egyetem töltse be. Éppen emiatt volt roppant furcsa, hogy a díjazott tervek az előbb említettek közül kerültek ki, hiszen elképzelhető, hogy itt is születhettek olyan elgondolások, amelyek a jövő összetettebb életkörülményeit igyekeztek megfogalmazni, egy még jelen pillanatban nem annyira ismert technológiával, anyagi, szerkezettani, következményekkel. Úgy érzem ezeket kellett volna felkarolni, vagy egy aktív vita középpontjába helyezni, mintegy felhívni a figyelmet arra, hogy az ismert és sokat hallott építészeti témáknak is van, lehet új vagy másmilyen megközelítési módja. Ugyanis egy ilyen vita mégha az esetleges „merész” tervek hiányosságainak a bebizonyításával is járna, mindenképp hasznos lehetne, az egyéni látómező kiszélesedésével járhatna, az aktív tervezői életre való jobb felkészültséget eredményezhetné. Petróczy Gábor L évfesti építészmérnök (IPARTERV) A „BME HETE“ MOSZKVÁBAN EGYETEMÜNK — amint arról rövid hírben már beszámoltunk — április 19-től egy hetes rendezvénysorozat keretében „mutatkozott” be a Moszkvai Energetikai Intézetben. A nyitó eseményre 20-án került sor, amikor nagyszámú érdeklődő jelenlétében Kopilov rektorhelyettes bevezető szavai után dr. Lásztity Radomir rektorhelyettes, a magyar delegáció vezetője megnyitotta a kiállítást, amely méltóan mutatta be egyetemünk munkáját, kiemelkedő kutatási eredményeit. A nagy gonddal és ötletességgel összeállított kiállításról elismeréssel nyilatkoztak mindhárom, velünk együttműködő moszkvai oktatási intézmény (MEI, MADI és MISZI), valamint a moszkvai Magyar Nagykövetség, a rádió és a televízió képviselői. A kiállítás megnyitása után a jelenlévők megtekintették az egyetemünkről szóló filmet, majd sor került az ünnepi ülésre amelyet a rendezvénysorozat alkalmából szerveztek. Az ülés elnöke Kopilov rektorhelyettes volt, az elnökségben helyet foglalt Nagyezsdim rektorhelyettes, Cederberg rektorhelyettes valamint Thernesz Vilmos elvtárs, egyetemünk pártbizottságának titkára, dr. Csáki Frigyes profeszszor és dr. Lásztity Radomir rektorhelyettes. Kopilov elvtárs bevezető szavai után dr. Lásztity Radomir tartott beszédet, kiemelve a BME, a MEI és más szovjet műszaki felsőoktatási intézmények, kutatóintézetek közötti kapcsolatuk politikai, oktatási és tudományos jelentőségét, s részletesen ismertette a szovjet professzorok, oktatók közvetlen segítségét egyetemünk munkájában. A MEI részéről méltatta a rendezvény jelentőségét, s nagy elismeréssel nyilatkozott egyetemünk oktatóinak tudományos és oktató tevékenységéről. AZ ÜNNEPI ÜLÉS kiemelkedő pontja dr. Csáki Frigyes professzor dísz,doktorrá avatása volt. A MEI és a Szovjet Tudományos Akadémia képviselői hosszan méltatták Csáki professzor tudományos munkásságát, majd Kopilov elvtárs a jelenlévők nagy tapsa közepette átnyújtotta a díszdoktori oklevelet. A továbbiakban két közös eseményre került sor. Az egyik a Cederberg oktatási rektorhelyettessel folytatott beszélgetés az oktatás-szervezés és a módszertani fejlesztés kérdéseiről, amelynek a szovjet oktatók is igen nagy figyelmet szentelnek, s mind egyéni éves terveikben, mind a tanszéki tervekben fontos helyet foglalnak el. A másik a MEI- ben tanuló magyar diákokkal való találkozás volt. A hallgatók elmondták, hogy viszonylag kevés információt kapnak a hazai egyetemi életről, a hazai elhelyezkedési lehetőségekről. Annak érdekében, hogy jobban figyelemmel kísérhessék a Budapesti Műszaki Egyetem életét. A Jövő Mérnöke folyamatosan megküldi majd számait a magyar hallgatóknak, s megszervezi a MEI és BME közúti információcserét is (hírek, tudósítások, riportok stb...). A DELEGÁCIÓ valamennyi tagja egyéni programok keretében karokon és tanszékeken tartott előadásokat szakmai tudományos, illetve oktatási, nevelési kérdésekről. Az előadásokat — amelyek jelentősem elősegítették az élő munkakapcsolatok kialakítását — mindenütt nagy érdeklődés kísérte. A szakmai megbeszéléseken, előadásokon túl a MEI és egyetemünk pb-titkárai is folytattak megbeszéléseket a két intézmény politikai munkájáról, az egyetemi társadalmi szervezetek munkamódszereiről. A BME HETE igen sikeres volt (a kiállítást meg is hoszszabbították a nagy érdeklődésre való tekintettel!), nagyban hozzájárult, nemcsak egyetemünk, hanem az egész magyar műszaki felsőoktatás megismertetéséhez a Szovjetunióban, s jó eszközül szolgált a szovjet-magyar barátság demonstrálásához és elmélyítéséhez is. Kiosztották a villamosmérnöki kar tanulmányi versenyének és TDK-pályázatának díjait A villamosmérnöki kar tanulmányi versenyének és TDK pályázatának részvevői május 4-én, kedden délután díjkiosztó ünnepségre gyűltek" össze" az K. NI. 21/22-ben, ahol dr. Ambrózy András dékánhelyettes röviden méltattta a nemes és igen hasznos versengést, majd kiosztotta a díjakat. Matematika Az elsőévesek matematika pályázatán 18 hallgató vett részt, s a következők kaptak díjat: I. díj (600 forint) Borzsák Péter, 2 db. II. díj (400—400 forint), Kóczy László és Walthier Tamás, 2 db III. díj (300 —300 forint) Osváth László és Szeidl György. Könyvjutalomban (150 forint) részesült Bartók Péter és Rákóczy Lajos. A felsőbb évfolyamok matematika versenyén ugyancsak 18 hallgató indult. I. díj (600 forint) Egri Róbert II. éves, 3 db II. díj (400 forint) Bernus Péter II. éves, Gerhardt Géza és Szabados Tamás IV. évesek, 3 db. III. díj (300 forint) Farkas István II. éves, Holler László és Ngo Van Can IV. évesek. (Ezen kívül többen dicséretben részesültek). Fizika Az elsőévesek versenyén 48 hallgató vett részt, akiknek négy feladatot kellett megoldaniuk. I. díj (600 forint) Hadik Róbert, 2 db II. díj Borzsák Péter és Szalai Gábor, 3 db III. díj Osváth László, Bereczky Ferenc és Kasztner Ferenc. 100 forintos könyvjutalmat kaptak: Jónás Árpád, Török István és Walthier Tamás. A felsőévesek fizika versenyén hét IV. éves és egy III. éves vett részt. Itt nem volt I. díj, viszont nagyon kedves jelenetnek lehettünk szemtanúi, amikor a II. díjat (fejenként 400 forintot) a Gálikrek — Gál Tibor és Gál László IV. évesek átvették. Iváncsy Szabolcs IV. éves hallgató 100 forintos könyvjutalomban részesült Villamosságtan Ebben a versenyben 28 II. éves hallgató vett részt, s 2 db I. díj is volt I. díj (600—600 forint) Egri Róbert és Gyuricza István, II. díj 2 db (400 forint) Péter József és Détári György, III. díj 3 db (300 forint) Erdei Péter, Rákóczy G. István és Farkas István. Tudományos Diákköri pályázat A TDK pályázatra 26 dolgozat érkezett be. Kari I. díjat (800 forint) kapott 5 dolgozat, II. díjat (600 forint) 10 dolgozat, III. díjat (400 forint) 6 dolgozat, s további 5 dolgozat részesült 10® forintos könyvjutalomban. 7. díjasok: Várhelyi Ferenc III. éves, Lehel Csaba V. éves, Grantner János, Horváth István, XVindisch István V évesek, Udvardi Iván V. éves és végül Háber Róbert, Keresztes/ Domokos, Maliga György V. évesek. II. díjasok: Boráros András, Váry Albert IV. évesek, Deák János V. éves, Császár Zoltán V. éves, Bokor József, Szentgáli Ádám IV. évesek, Várvízi Imre V. éves, Kóré László, Molnár Imre András V. évesek, Kerecsen István III., Kozma Attila III., Mészáros László IV., Mihályi István IV., Tóth Elek IV. évesek, Orosz László V. éves, Szűcs Pál V. éves, és végül Kádár István, Nagy Lóránt V. évesek. III. díjasok: Ercsényi András IV. éves, Berta István, Kemény Csaba IV. évesek, Bullain Bernardo V. éves, Csizik Anna V. éves, Tihanyi Katalin III. éves és Dévai Ferenc, Verebély Pál V. évesek. 100 forintos könyvjutalmat kaptak: Dosztár Mária, Egerszegi Csaba IV. évesek, Bolyky János III. éves, Kemény József V. éves, Kaszovitz Iván IV. éves és Molnár Béla V. éves. Valamennyi versenyzőnek és díjazottnak szívből gratulálunk. A verseny résztvevői. (Fotó: Ladányi Gyuláné) Ambrózy dékánhelyettes díjat ad át az egyik helyezettnek.