A Jövő Mérnöke, 1975 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1975-01-18 / 1. szám

Befutott a Vicinális „Vicinális Dugóhúzó 1974” a BME humoros évkönyve, amelyben a (6—1) 1­5 féle mérnök hallgatók meg­örökítik egyetemi élményeiket (emlékeiket, kudarcaikat, reményeiket), mégpedig nemcsak a maguk és a már (ki-) végzettek számára emlékül, hanem, és főként a még csak ide szántak, még esetleg megmenthetők iránti nagy szá­nalomból .. A BME KISZ kiadói gondozásában. Fővédnök: Po­­linszky Károly, védik még: Csáky, Lévay, Pápai, Pungor és Rózsa profok. Lektorálta: Petrik Olivér és Fehér Márta, a szerkesztőbizottság feje és felelőse: Czakó Já­nos ... No , azért nem kell meg­ijedni. Nem akar ez valami szabályos, kiadványismertetés lenni. Csak a tény eggyszeri­ le­­szögezése, hogy a nehézségek­hez képest igazán kicsinek ne­vezhető késéssel befutott a Vicinális Dugóhúzó 1974. A nehézségek felemlegetése nem üres mentegetődzés, mert az impresszum keltezésekkel ping-pongozó szójátéka nem vicc. Csak a nyomda nevét hallgattuk el ősi magyar sze­méremből. A Vicinális törté­netében először fordult elő, hogy egy teljesen nyomdakész kéziratot háromszor kelljen „á-tól cett-ig” áttipografizálni. És nem vicc a V. D. 74 ta­lálós kérdése sem. Ha nincs a Könnyűipari Műszaki Főis­kola Nyomdaipari Tanszékén a külföldiül „brain-storming”­­nak becézett, régi magyar ne­vén „közös fejtörés”, ha nincs Gara—Kozma—Bihari segítsé­ge, nincs V. D. 74­ És akkor jót kacaghattak volna markukba ,,­l”-es mér­nökhallgatók, vagyis építész barátaink. És jót rajzolhattak volna, vajúdó hegyeket és el­vetélt egérkéket. Eggybő­l ki­adhatták volna a 75-ös Meg­fagyott Muzsikust. A V. D. 74. jubileumi szám­nak nevezi magát. Mert éppen 50 éve, hogy 1924-ben, nem jelent meg a V. D. De ülhetett volna 75 éves jubileumot is, mert minden valószínűség sze­rint az 1899. december 8-i kel­tezéssel megjelent Vicinális Dugóhúzó volt az elsőszülött. A Vicinális Dugóhúzó „per defínitionem” a műegyetemi if­júság időszakos humoros köny­ve. És ez egyben egyik leg­nagyobb értéke. Hogy nem rendszeres, hanem spontán ki­advány. Ha végigskálázzuk a tudomásunk szerint eddig megjelent dugóhúzók kiadási éveit, ezek önmagukért beszél­nek: 1899, 1903, 1907, 1911, 1913, 1921, 1925, 1926, 1927, 1928, 1929, 1930, 1933, 1936, 1939, 1944, 1964, 1968, 1974. A másik felbecsülhetetlen érték, hogy teljességgel ama­tőr vállalkozás. Minden olim­piai bizottság megirigyelhetné ezt: a szerkesztőknek és mun­katársaknak soha, semmiféle előnye (a 2,5 millió éves em­bertörténetben mindössze 3000 éve szereplő pénz min­dig megvetés tárgya volt a du­góhúzókban!) nem származott a vicinális dugóhúzónak meg­jelentetésébe belefektetett munkaórák százaiból! Még a szerzői hiúság sem hízhat tőle — névtelen aktíva a szerző. És ez a dolog leglényegét tekint­ve igaz is! Mert a V. D.-t a mindenkori egyetemi ifjúság: a mű(egyetemi)­hal­lgató), a fej, a tag, ... a technikus... írja, az ő humora rögzítődik benne még akkor is, ha ko­­pasz(odó) ex-diákok képvise­lik a haladó hagyományt és csömöszölik a munkaórákat a nyomdakész kézirat időigényes elkészítésébe. A harmadik nagy érték a szerkesztőségen belüli vita­kézség. A „pontos jé­ző” pa­­lánkírókkal szemben a hagyo­mányos lg rendíthetetlen hívei nem adták meg magukat azzal, hogy hangot adtak a V. D. 74-ben ennek a vitatott témá­nak is. A „gleichschaltolás”-ra nincs és nem is kell magyar szó! A megnyilatkozni enge­dett véleménykülönbségek birkózása adja meg mindig a V. D. borsát-savát. ( Könnyű az építészeknek! Könnyű a Megfagyott Muzsi­kusnak! Még a nevük is meg­világítható egyetlen mondat­ban: Ha az építészet megfa­gyott zene — az építész meg­fagyott muzsikus. Ezzel szemben a szegény vi­cinális állandóan magyarázko­­dásra szorul. Az 1925-ös WD szerint: „Nevének eredetét szájha­gyományként számos legenda őrzi. A homályt felderítendő, a legauthentikusabb fórumhoz, a vasúttanszékhez fordultunk. Ott szerzett értesülésünk sze­rint leghitelesebbnek a követ­kező történet látszik (credo quia absurdum est): A vasúttanszék szokásos külső gyakorlatait épülő vas­utak mentén tartva, a kidol­gozandó feladatokat már oda­utazás közben számolni kellett a részvevőknek. Ment is a dolog, míg az alapműveletek elvégzésénél ki nem derült, hogy logarlécet, a professzor urat is beleértve, még csak véletlenül sem ho­zott senki; bezzeg a csatlako­zó vicinális állomáson, miikor a nagy melegben való várako­zás közben vidám sörözéshez láttak, a triviálisan dugóhúzó­nak nevezett gépelem minden zsebből előkerült. *így került össze a Viciná­lis a Dugóhúzóval és értelme­zési tartományának ismeret­len határaival azóta ejti két­ségbe a gólyákat.” Az X. világháború előtt a műegyetemi ifjúságnak 3 hu­moros évkönyve volt. A mér­nöki osztályé a Vicinális Du­góhúzó, a gépészmérnökié a Gépészmérnöki Hírharsona és az építészé a Megfagyott Mu­zsikus. Jellemző építészszeren­csével a Megfagyott Muzsikus teljes sorozata megtalálható a Műegyetemi Könyvtárban 1898 (!)—1974-ig. Nem hiába fújnak az építészre a többiek! A Gépészmérnöki Hírharso­­nát Ferenc Józsefnek, a Mű­egyetemen tett látogatása kapcsán véres gúnnyal írt „Állászolgája!” (H­alászol­­gája Ferenc József-i kiejtés­ben) című bohózat miatt be­tiltották. Ebben a „színdarab­ban” csalálongkom keleti kiraktak a Technikán, tett díszszemléjéről vol­t szó, és az író szóról szóra beleszőt­­te a komédia szövegébe Fe­renc József néhány keserve­sen megtanult és még keser­vesebben kiejtett magyar mondatát. A betiltás érvény­ben maradt a Horthy-rend­­szer idején is, így a lap nél­kül maradt gépészek 1921-ben már közösen szerkesztették a Vicinális Dugóhúzót a mérnö­kökkel. A vegyészek a Retor­­ta Sziporkával jelentkeztek ugyanekkor. Utolsó számuk 1942-ben látott napvilágot. Azóta az építészeket leszámít­va a Vicinális Dugóhúzó a teljes műegyetemi ifjúság év­könyve. Természetes, hogy a két évkönyv között „véres” vetélkedés folyik. A 74-es Du­góhúzó is hű maradván a ha­gyományokhoz, többek között így emlékszik meg a testvér­­„iromány”-ról: — Add kölcsön a Megfa­gyott Muzsikusodat! — Sajnos, nem adhatom. — Van, benne valami jó? — Van. — Mi? — 15 deka parizer.” A Vicinális Dugóhúzó leg­főbb rovata a tanár-diák anekdotákat tartalmazza- Kü­lönféle főcím alatt jelenik meg: „A katedráról”, „A ka­tedra mellől”, „A t. Tanári kar”, „Van még aki odafi­gyel”,. A 74-es Dugóhúzó Tan­tusa címmel közli. Nemcsak diákolvasmány élvezni azt, hogy íme nemcsak a diák, a tanár is bukik olykor. A meg­énekelt „hősök” között ott van „A” WITTMANN, HER­MANN MAXI, FÖSCHL­, meg POGÁNY tata, PATYI bácsi, VERÉB, SZABÓGUSZ­­TI, ZEMPLÉN, ILOSVAY, MÉHES, WÄLDER apó, KOTSIS, ROMZI, MISÁNGYI, STACHÓ, MUTYI bácsi... és mind-mind a profok és aszik, plasztikusan, élőn, úgy, ahogy a technikusfülek hallották, a technikusszemek látták őket. Nem szerepelni a Vicinális­ban a Műegyetemen társadal­mi bukásnak számított. A régi szerkesztők között olyan neveket találunk, mint: ANDERLIK (ABODY) ELŐD — lám, lám nem esik messze az alma a fájától! — BÖHM (LÁSZLÓFFY) WOLDEMÁR, MACSKÁSSY ÁRPÁD... No meg JAKOBOVITS (JUHÁSZ) PISTA, aki aZ 1936-os V. D. főszerkesztői tisztéből az AMR (Applied Mechanics Reviews) főszerkesztőjévé avanzsált, Stephen Juhász névvel. A 68-as dugóhúzó ismeret­len költője így tüzel: „Mi a fenének Vicinális? Fügét mutatni, Cimborám! Ennyit sem ér tűz és kés nél­kül, tehát: jó Dugóhúzó nélkül, a technika, a tudomány! Jegyezd meg, hogy a vektor­tér is malaszt, vénasszonynyelvelés, ha nem hevíti tűz, s az érte égő szabad kedv védelmére nem markol kést a kéz!” Nosza. •Az „eggy” számnév és az „egy” határozat­lan névelő helyesírási megkü­lönböztetése hagyomány a V­­D-ban. Szabó Ákos Zárthelyi tetőgép (A MM-ből — a konkurrenciától) Egy kis figyelemelterelés az írásbeli eredményhirdetése előtt Most aztán kiderül, hogy mit toltunk el. .. Skála Budapest Nagyáruház A Bercsényi Kollégium la­kói napról napra figyelem­mel kísérhetik az ország leg­nagyobb áruházának épülését. A Karinthy Frigyes út, a Ber­csényi utca és a Fehérvári út által behatárolt, mintegy hu­­szonkétezer négyzetméternyi területen épül a Skála Buda­pest Nagyáruház. A Skála százötven fogyasz­tási szövetkezet közös vállala­ta. Vadat, halat,... Az áruház ötszintes lesz. Építésével egyidőben a Fehér­vári úti piacot is rekonstruál­ják. A félemeleti szupermarket­ben árusítják majd az élelmi­szereket és a napi cikkeket. Legalább tizennyolc pénztár­ működik itt, s a bevásárlást a nálunk még csak filmekből ismert, kétszázhúsz literes űr­tartalmú bevásárlókocsikkal lehet lebonyolítani. Franciakenyértől rozskenyé­rig mindenféle pékáru kap­ható, mindez saját sütőüze­mükben készül. A központi húselosztóban az egyes szö­vetkezetek speciális termékeit gyűjtik egybe — többek kö­zött vadhúst és tengeri halat is árusítanak. A húskészítmé­nyek nagy részét előre cso­magolják. A szupermarketben előren­deléseket is felvesznek. A környéken — pl. a villamos és buszmegállókban ládákat helyeznek el, ahová a rendelő­lapokat be lehet dobni. A szupermarket reggel héttől este nyolcig, a Skála többi osztálya pedig reggel nyolctól este hétig tart majd nyitva. Az áruházban mozgólépcső és három lift szállítja a kö­zönséget. Az első emeleten árusítják­­a ruházati cikkeket, a férfi-, női-, gyermekkonfekciót, ci­pőt, méterárut, divat- és kö­töttárut. Az un. „merőleges áruelosztás” elve szerint he­lyezik majd el a termékeket. Például a derékszög egyik szá­rában a „férfi—női—gyermek” felirat olvasható, a másikban pedig a méret, így a vevő könnyűszerrel eligazodik. Lé­lektani szempontokat is figye­lembe véve, az árut színek szeint is csoportosítják. Az áruház hetvennégy féle szolgáltatást nyújt a közön­ségnek, az un. mindennapos szolgáltatásokból (ilyenek pl. a földszinten elhelyezett ön­­kiszolgáló mosoda, a vegytisz­tító, a háztartási gépeket, elektroakusztikai cikkeket ja­vító műhelyek stb.), a mo­­nogrammozásig és a kulcské­szítésig. Szauna az emeleten Az első emeleten lesz egy OTP-fiók, a COOPTURIST utazási irodája (mindenféle menetjegy kapható vonatjegy­től repülőjegyig, foglalkoznak valutabeváltással, tolmácsolás­sal). A vásárlók kényelmét szol­gálja a gyermekmegőrző, ahol a kicsiket gondozónőkre le­het bízni. A gyermekmegőrző­vel szemben lesz a bébiosz­tály, ahol szívesen adnak ta­nácsot is a kismamáknak. Ugyancsak ezen az emele­ten található a női kozmetika, a testkozmetikai szalon — szauna is! — szabóság, divat-­ tanácsadó, szemfelszedő, óra- és ékszer­javító, sőt, még ok­iratmásoló automata is. Igye­keznek az árut és a kapcsoló­dó szolgáltatást egymás kö­zelében elhelyezni, pl. a játék­osztályon játékjavítással is foglalkoznak. A második emeleten vegyes iparcikkeket árusítanak. A „szabad­idő osztályon” mező­­gazdasági kisgépektől hangle­mezig minden kapható. A lakberendezési osztály — nem kíván versenyre kelni a főváros speciálisan e célra be­rendezett áruházaival — el­sősorban a környék, főleg az új lakótelepek igényeinek a kielégítésére törekszik. Az alkalmi áruk osztálya mintegy bizonyság lesz arra, hogy a beérkezett terméket minőségileg felülvizsgálják. A harmadik emeleten épül az étterem (a dolgozók ebéd­lője is), a tetőteraszt pedig k­erthelyiséggé képezik át. Demján Sándor igazgatót és az áruház többi vezetőjét Ambrus Károly, a XI. kerü­leti pártbizottság titkára mu­tatta be a decemberben tar­tott sajtótájékoztatón. Az áruháznak nyolcszáztíz alkalmazottja lesz. A környék gimnáziumaiban és szakközép­­iskoláiban már tanulnak ösz­töndíjasai. Kb. háromszáz dolgozót maga a vállalat fog kiképezni. A környékről kite­lepített üzemek volt dolgozói, s a közelben lakó háziasszo­nyok közül biztosan sokan vál­lalnak majd munkát a Skálá­ban. A Skála generáltervezője a SZÖVTERV. A főtervező Ko­vács István. Az építkezés jó ütemben ha­lad, eddig nincs lemaradás. Az áruház 1976 áprilisában nyílik meg. — E — A köz és a művelődés (folytatás az 1. oldalról) köznek, szerteágaznak, a cél nagyon is egységes. A KISZ régi és mostani egyetemi vezetői a megmond­hatói, mennyi kezdeményezé­sük, hány tervük született (és vált valóra) az egyetemen be­lül és kívül. Sokan ezekben az akciókban kaptak élményt a saját művelődéshez és mások művelődéséhez egyaránt. A közművelődéssel foglalkozó MSZMP KB határozat megje­lenése óta a régi sok elapró­zott munka közös keretet kap. Az állami és mozgalmi szerve­zetek együttműködési szerző­déséből az egyetem elsősorban az üzemek, munkásszállások és szakmunkástanuló-intéze­tek segítését vállalja. Az „Egyetemisták a közművelő­désért” akcióban alkalom nyí­lik az eddigi kezdeményezések továbbfejlesztésére, a Bács- Kiskun megyei munkákhoz hasonló vállalásokra. Most azonban elsősorban a XI. ke­rület üzemeiben kellene dol­gozni a hallgatóinkkal hasonló korú réteg, a munkásfiatalok között. A munkásszállásokon szép számmal akad olyan em­ber, aki az általános iskolát sem fejezte be. Nekik segíteni egyszerre emberiesség és kul­túrpolitika. A gyárakban és a területen működő ifjúsági klu­bok is nagyon jónéven veszik, ha egyetemistákat láthatnak vendégül. Az egyetem közelében, a kelenföldi új városközpontban épül fel néhány év múlva Bu­dapest egyik legnagyobb mű­velődési köpontja. A tervek most készülnek. A mai, sok­szor rövid időnként változó művelődési igények felmérése a lakóterületen­­ izgalmas közművelődési munkának ígérkezik. A TIT pedig nagy örömmel látna műszaki témá­jú előadói között egyetemi ok­tatókat. Régi érdeklődés bizo­nyítja: az embereket izgatja a BME-n folyó műszaki tudomá­nyos kutatómunka. Nem szo­kás, de azzá lehetne tenni az egyes vállalatok, gyárak kö­zépvezetőinek látogatásait a tanszékeken és a Laboratóriu­mokban. A szakbarbárság nem új vád a mérnökök és a hallgatók el­len. Nagyon négyszemközt le­gyen mondva: sokszor igaz. Az általános műveltség, a napi dolgokban való felelősségtel­jes eligazodás — közkeletű szóval élve — nem jellemző. Az önképzésnek először az igényét kell felébreszteni a hallgatók jó részében, hogy utána a nem műszaki jellegű természettudományos kultúra terjesztéséről és megismerte­téséről beszélgessünk. Közös közművelődési feladat okta­tók és hallgatók részére: a társadalomtu­dományi tár­gyak oktatásán belül megis­merni a diploma utáni mun­kahely várható emberi, veze­tési és szociológiai helyzetét, gondjait. A harmadik állomás a kultúra és műveltség ter­jesztésének népszerűsítése és módszereinek, formáinak be­mutatása. A közművelődés szó köz ré­sze közöst jelent. Meg általá­nosat A két fogalom így együtt igaz. Ami közös és ami általános, az legtöbbször jó. Hegedős Magyar nyelven is megjelent a Szputnyik Szputnyik címmel magyar nyelven jelent meg a Szovjet­unió legújabb folyóirata, mely mind formájában, mind tar­talmában új színfolt a hazai sajtóban. A tudósítások özö­nében leginkább a más kiad­ványokból eredő szemelvények kivonat formája könnyíti meg a tájékozódást, mert gyorsan áttekinthető, változatos és eb­ben a szellemben szerkeztik a Szputnyikot is. A folyóirat 13 ezer sajtóter­mékből válogat, ezek legigé­nyesebb cikkeit gyűjti össze. A lap tíz évvel ezelőtt jelent meg első ízben és ma már orosz, angol, német, francia, cseh, spanyol és magyar nyel­ven olvassák. A lap 89 ország­ba jut el és joggal foglal el rangos helyet a nemzetközi sajtóban. A magyar nyelvű ki­adás havonként ,180 oldalon ad hírt a Szovjetunió építő mun­kájáról, az ipar, a mezőgazda­ság eredményeiről, de tág te­ret nyújt a tudomány és tech­nika, politika, művészet, kul­turális élet híreivel foglalkozó cikkekben is. Irodalom, divat, sport, humor egyaránt kap he­lyet a lapban, melyet színes és fekete fotók, karikatúrák bősége élénkít. Az első szám­ból kiemeljük „Az egyén szabadsága a Szovjetunióban" — „A Zodiacus jegyében” — „A Szovjetunió önarcképe” cí­mű kiemelkedő jelentőségű­ cikkeket, valamint J- Szemjo­­nov: A tavasz tizenhét pilla­­nati című kisregényét, mely­nek változatából televíziós filmsorozat készült. A magyar nyelvű Szputnyik újságárusoknál 12­ forintos áron kapható, de 1975-től kezdve egy évre 120 forintos kedvezményes áron előfizethe­tő, tehát évenként két szám ingyenes. Molnár György

Next