A Jövő Mérnöke, 1986 (33. évfolyam, 1-33. szám)
1986-04-07 / 9. szám
A' egyetemi klub és környéke A piszkos anyagiak Az előző rész érzelmes gomdolatai után beszéljünk a száraz anyagiakról. Az 1984—1985-ös tanévben 126 rendezvény volt az E-klubban. 76 468-an váltottak jegyet, az ebből származó bevétel közel hárommillió-hétszázezer forint volt, a kiadás több mint kétmillió-nyolcszázezer. A nyereség alanyi, mint az összes kiadás 27,1 százaléka. A gazdasági és műszaki főigazgatóság szerint a klub évente mintegy százezer forint értékű villamos energiát fogyaszt. A fűtés tizenhatezer forint Az épület nem rendeltetésszerű használata következtében (a házat nem klubnak tervezték) évente nyolcszázezer forint a karbantartási, felújítási költség. Ezek a kiadások körülbelül a nyereséggel egyenlő nagyságúak. Ez táplálja azt a véleményt, hogy gazdasági szempontból a klub összhatásfoka egyszerűen pocsék lehet ez? A gmf minden rendezvényre kisegítő, illetve ügyeletes személyzetet ad. Általában egy-egy gondnokot, villanyszerelőt, tűzrendészt és hat takarítót. A gondnok 510, a tűzrendész 410, a takarítók pedig 305 forintot kapnak egy alkalomra. A gondnoknak például az a feladata, hogy felügyelje a be- és visszarendezést és a takarítást. Ezenkívül a portán tartózkodik — és azt csinál, amit akar. (Tévét néz, olvas, kártyázik...) Az a gondnok tehát, aki minden péntek-szombat-vasárnap este szolgálatban van, havonta 6120 forintot keres — úgy, hogy hétfőtől péntekig nem dolgozik. A rendezők háromszáz forintot kapnak alkalmanként. Ezenkívül legálisan gazdálkodhatnak az ún. svarckassza bevételeivel. (Erről később.) A klub nagy pénzei a büfékbert forognak?’ Erről azonban csak később lesz szó. Egyébként ezekhez a pénzekhez szinte semmi közünk. Csak tavaly sikerült elérni, hogy a Pest-Budai Vendéglátó évi százezer forinttal hozzájáruljon a klub üzemeltetéséhez. Korábban, hosszú évekig, semmibe nem került a vendéglátónak, hogy hétvégenként tömegek vásároltak egyre rozogább büféjében. A KISZ-bevétel ötöde A rendezői díjak — átlagosan — az összes költség közel 29 százalékát adták. A rezsi 20, együttesek közel 24, diszkósok valamivel több, mint 23, százalék. (A maradék egyéb költség.) Jelentős a különbség a bulik nyereségtartalmában. Egy vasárnapi diszkón több mint 80 százalékos a haszon, egy pénteki komplett bulin csak 4,5. Érdekes, hogy a diszkósok tiszteletdíja csak 8,8 százaléka a költségeknek, viszont a velük kapcsolatos „egyéb” díj közel 22 százaléka jóval több, mint az együttesek egyéb díjak A klubból származó haszon a KISZ EB költségvetésének körülbelül ötödét adja. Ezt a pénzt a KISZ semmilyen más forrásból nem tudná pótolni. Hacsak nem kaparintja meg a klubban működő büfét. Sokak szerint ez a megoldás, mert az alkoholtartalmú ital forgalmazása busás hasznot hoz. Márpedig, akinek sok pénze van, „mindent” elér. A büfés panaszkodik Az E-ben működő büfé a Pest-Budai Vendéglátó Vállalat szerződéses üzlete. Vincze Józsefné üzletvezető három éve vette meg a boltot. Vállalta, hogy öt év alatt 4,5 milliót fizet a vállalat kasszájába. Tavaly felbontották, majd ismét megkötötték a szerződést. Nem megy a bolt. — Se vendég, se forgalom — mondja az üzletvezető. — A Goldmann-menzán is van büfé, ez a lakókocsis is ide költözött... Vendég meg nem lett több. Ismerjük, milyen a gazdasági helyzet: a legtöbb embernek kevesebb a pénze. A klubról nem szívesen beszélek, mert nem akarok bántani senkit sem, de nem olyan, mint régen. Két hete, vasárnap, este kilenckor még 93 fizető vendégünk volt. Egész hétvégén olyan kevesen voltak, hogy új árut sem kértünk, így nem megy a dolog. Tavaly hatmillió volt a forgalmi tervünk, de nem sikerült teljesítenünk. A büfé tehát két tűz között van. Nő a verseny, csökken a fizetőképes kereslet... A vállalatoknak fizetendő évi kilencszázezer forinton kívül természetesen meg kell keresniük az üzemelés, a szállítás költségeit, az adót, de még a bulikon használt asztalterítők mosatását is. És persze a büfében dolgozók bérét is. A tavalyi összes forgalom 5,7 millió volt. A büfések egy sört 8,1 forintért vásárolnak, és 11,30- ért adnak. Ez a nyereségráta nagyobb az átlagosnál. A büfé kondícióját most is az E- klub őrzi. Üzlet és érzelem Nyilván a büfések még jól emlékeznek azokra az időkre, amikor öten is alig győzték a vendégek szüntelen rohamát. A régi, feltehetően csinos jövedelemhez képest a mai, szerényebb nyereség nagy különbség. Feltehető azonban, hogy így is megéri, és ezekben az időkben sem kizárólag a szakma és az egyetem szeretete marasztalja őket — mint ahogyan az üzletvezető hangsúlyozza. Elvégre azok a büfések is megélnek, akiknek nincs lehetőségük alkoholt forgalmazni, nem juthatnak extra árréshez és borravalóhoz. Arról nem is beszélve, hogy nekik — ellentétben az E-vel — le kell mondani a „bérmunkásokról” is. A klub földszintjén működő bár pultjánál egyetemisták dolgoznak. Az ő bérük csak az ottani jattból, az elhagyott üvegekből és a nem visszakért üvegbetétdíjakból jön össze. Igaz, a bárokat a büfé látja el itallal. Ez azonban aligha okozhat több munkát. A megrendelőket így is, úgy is ki kell tölteni. Tök mindegy, milyen számot írnak rá. Nem vitatva és nem lebecsülve az E-büfé gondjait, aligha tagadható, hogy az egyetem összes büféje közül még mindig az E van a legjobb helyzetben. Indokoltnak tűnik a klub üzemeltetőjének, a KISZ-nek az a törekvése: felül kell vizsgálni a PEVV és az egyetem szerződését. A somlói galuska A felülvizsgálatot még valami indokolja. Hogy mi, erről beszéljen egy hasonlatpélda. Ha valaki a Felszabadulás téren a Jégbüfében szeretne elfogyasztani egy somlói galuskát, akkor kétszer kell (hosszú) sort várnia. Közel 18 forintot fizet. Az étket — amely kevés és ízetlen — tolongva, szorongva, állva kell elköltenie. Használt tányérok és poharak között, esetleg lába alatt egy ottfelejtett felmosóronggyal ... Ha valaki más a közeli Átrium Hotelben akar elfogyasztani egy somlóit, akkor nem áll sorba, viszont a szép, kényelmes és légkondicionált környezetben udvariasan fogadják, és persze leültetik. Igaz, majdnem kétszeresét (borravalóval több mint kétszeresét) fizeti, mint honfitársa a jegesben. A felszolgált, sőt feltálalt étel viszont háromszor nagyobb és hatszor finomabb. Ezért van az, hogy inkább eszem egy somlóit a hotelben, mint kettőt, a Jégbüfében. És ha történetesen csak egy jeges somlóira volna pénzem, akkor egyet sem eszem. Bizonyos színvonal alatt már nem esnek olyan jól a dolgok, még akkor sem, ha olcsók. El kellene már dönteni, milyen áron akarjuk ezt a klubot (ha akarjuk), milyen színvonalon akarjuk kielégíteni az igényeket. Természetesen berri hiszem, hogy hotelmagasságokba kell (l^hst). .gmelni^ E-t. De azt igen, a tyükök között' nekünk' csak az öt csillagos kategóriát szabad megcéloznunk. Hódos Ferenc ★ (Enlutatása következik.) Elegem van, megyek a klubba..] Sportolj, különben lustán dolgozod fel az információt! Az Ukrán Tudományos Akadémián profilba egyáltalán nem vágó témáról gyűjtöttem információt: sportolnak-e a tudósok? A teniszpályán Borisz Paton, az Ukrán Tudományos Akadémia elnöke éppen edzett. — 25 éve ismerem Borisz Patont — mondta Anatolij Krzsevin a Tudomány sportklub tenisz szakosztályának vezetője. — Ez alatt az idő alatt egyetlen egyszer sem volt beteg és egyetlen edzést sem hagyott ki, ha itthon volt. Patein hetente kétszer másfél órát tölt a teniszpályán, utána húsz percet úszik. Az Ukrán Tudományos Akadémia elnöke 67 éves. Ennek ellenére ifjúi hévvel játszik, örül, ha sikerül pontot szereznie és vigasztalhatatlan, ha elront valamit a játékban. — Nagyon szeretek nyerni. — mondja mentegetőzve. Az akadémián természetesen jól tudják, milyen szenvedélyes sportoló az elnök és ismerik azt a nem éppen kellemes szokását is, hogy gyakran érdeklődik, melyik munkatárs a testedzés mely formájával foglalkozik. Jurij Mitropolszkij, akadémikus az Ukrán Tudományos Akadémia matematikai kutató intézetének igazgatója, egy évvel idősebb Patonnál, ő is teniszezik és úszik. — A televízióban látok teniszezőket — mondja Mitropolszkij. — Arra a meggyőződésre jutottam, hogy mi érdekesebben játszunk. Először is többet futunk, hiszen magunk szedjük fel a labdákat. Másodszor, amikor a teniszpályán vagyunk, egyetlen mérkőzés során több nevetséges helyzetbe kerülünk, mint amennyi a wimbledoni bajnokság egészén megesik. Még a tenisznél is jobban szeretem — folytatja Mitropolszkij — a lovaglást. Gyerekkoromban mindössze egyszer ügethettem, ám akkor sem lovon, csak szamáron. Mégis nagyszerű élmény volt, öt évvel ezelőtt, igaz, hogy lépésben, mégiscsak lovagoltam. Magyarországon történt ez, ahol egy nemzetközi tudományos konferencián vettem részt. Az egyik szabadnapon elvittek bennünket egy Szeged környéki méntelepre, ahol mindenki felülhetett a nyeregbe, aki akart. Arról persze már lekéstem, hogy rendszeresen lovagoljak. Paton és Mitropolszkij sport iránti szenvedélyét osztja Platon Kosztyuk akadémikus, az A. Bogomol fiziológiai kutatóintézet igazgatója is. — 61 éves vagyok — mondja —, és csak 40 éves koromban kezdtem el sportolni. Ily módon nem azért mentem a teniszpályára, hogy bajnokságokat nyerjek, hanem azért, mert aki meg akarja hosszabbítani alkotó éveit, annak fizikailag is edzenie kell magát. 50 éves koromban síelni kezdtem. Eleinte az volt a legnagyobb problémám, hogyan győzzem le félelmemet, ami bizony nem sikerült azonnal. A síelés a változatos fizikai megterhelésen kívül még azért is vonz, mert feledhetetlenül szép esztétikai élményt is nyújt. Az ismert tudósok sportszeretete természetesen élénkebbé teszi a Nauka sportklub tevékenységét. Mit mondanak a sportklub életéről a számok? Az akadémia sportklubja 78 intézményt és szervezetet egyesít, ahol 43 583-an dolgoznak. A tudományos munkatársak több mint a fele — 27 491 fő — sportol. A legnépszerűbb a röplabda, a labdarúgás, az úszás, a könnyű atlétika, a tenisz, az asztalitenisz, bár sokan hódolnak az olyan sportágaknak is, mint az alpinizmus vagy az evezés. 13 678-an látogatják az általános fizikai felkészítő csoportokat, 6790-en szenvedélyes turisták, 35 267-en pedig rendszeresen hódolnak a munkahelyi testnevelésnek. A sportolás pénzügyi alapját — több mint negyedmillió rubelt — az Ukrán Tudományos Akadémia biztosítja, hogy munkatársai megtalálhassák a kedvükre való sportolási lehetőséget. 25 évvel ezelőtt, amikor az akadémián kezdett kialakulni a sportélet — az intézménynek még nem volt saját sportbázisa. Az edzéseket kölcsönpályákon folytatták. Ma a Nauka sportegyesületnek ötezer férőhelyes stadionja, hét kosárlabda pályája, 18 röplabdapályája, kilenc teniszpályája, két céllövöldéje, négytornaterme és két uszodája van. Az akadémia sportbázisa évről évre bővül. A kijevi tudósok sportklubjáról szóló tudósításomat Mitropolszkij akadémikus szavaival szeretném zárni: — Az ENSZ adatai szerint áltudomány egyes területein minden három-négy évben megduplázódott a tudás menynyisége. Érthető, milyen gyorsan növekednek emiatt a szellemi dolgozókkal szembeni követelmények. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a sportoló emberek az információt másfél-kétszer aktívabban dolgozzák fel azoknál, akik nem törődnek a testedzéssel. Andrej Batasov (APX) ÉS ITT A MŰEGYETEMI OLVASÓ MÉLYET SÓHAJT. í fik ci znik \ Komoly siker A Napoleon Boulevard a Várklubban Sötét színpad, erősödő szintetizátorlüktetés, az együttes tagjai sorban érkeznek. A belépő hangszerek fokozatosan telítik a zenei hangzást, majd új, eddig még ismeretlen női énekhang árad a hangszórókból. Pontosan, terv szerint kezdődik el... A dal hatásaként egy vízió rajzolódik ki, egy a neutron bombával együtt élő világunk számára készített különös koreográfia, valamiféle sokkoló figyelmeztetés. Az új Várklub közönsége lassan „veszi a lapot”, a produkciót befogadó hangulat a koncert előrehaladtával notion nő. Feszes ritmusú és lírai számok váltják egymást, dinamika és dallamosság jellemzi a kompozíciókat. A műsor végére a siker vitathatatlan,a közönség nem adja meg magát könnyen, folyton ráadást követel a zenekartól. Március elejét írunk,lehet, hogy egy új zenekar született?), a Napoleon Boulevard egyik bemutatkozó koncertjének voltunk részesei. Az utóbbi idők egy igazán ígéretes produkciója után ültünk le beszélgetni az együttes vezetőjével, Erdész Róberttel. — Néhány szót a kezdetről. Hogyan jött össze a csóvar? — Az együttes férfitagjai már évek óta együtt zenélnek. A jelenlegi stílus kialakulása azonban énekesnőnk, Lilla belépésével kezdődött Utólag visszagondolva, ez a találkozás a zenekar életében döntő volt, ugyanis zenei stíluskeresésünk ekkor nyert egyértelmű formát. Saját elképzeléseinkbe kitűnően illeszkednek Lilla énekadottságai. — Említetted a stíluskeresést. Érzésem szerint ez nálatok ‘Thacr' ft'Sin . telje'si&fi' letisztult' Sííhlsi'^íjár, azt hiszem, hogy a kezdetnél ez teljesen természetes. Egyáltalán van-e olyan stílusirányzat, melyet követni akartok? — Konkrét stílusirányzat nincs. Föl tudok sorolni olyan együtteseket, melyeket nagyon szeretünk (például Depeche Mode, Propaganda, Nina Hagen, Talk Talk, Mike Oldfield, Frankie Goes to Hollywood, U 2, Duran Duran), és miután a különféle hatásoktól senki sem mentes, e zenekarok stílusa bizonyára hatott ránk, de azért mi a saját utunkat szeretnénk járni. — Hadd makacskodjam még egy kicsit a stílusirányzattal kapcsolatban. Manapság — Nyugaton egyértelműen, nálunk még csak kísérletezgetve — úgynevezett sztárgyártás folyik. A popzene üzleti oldalai: az eladhatóság, a megjelenés, a hírverés (nevén nevezve: a menedzselés különböző területei) egyre fontosabbá váltak. Úgynevezett stratégiák készülnek a „betörésre”, illetve a „bennmaradásra”. Van-e nektek is valamilyen „üdvözítő” tervetek? — Számainkat mindenféle előzetes stratégia nélkül írtuk. A felkészülés hét-nyolc hónapja alatt érzéseinket, gondolatainkat, félelmeinket, reményeinket, belső zenei íz- lésvil^ggftT^r "kifenesné!£ szereztünk. * Amikor’ elkészül’ tünk a Színpadképes produkcióval, fogalmunk sem volt róla, hogy a közönségnek vajon tetszik-e, mi csak azt tudtuk, hogy nekünk nagyon tetszik. Az első négy koncertünk tulajdonképpen egy bizonyos felmérést szolgált, egyszerűen választ szerettünk volna kapni: vajon a közönségnek is tetszik-e, amit mi jónak tartunk. — Ahogy ezt a bulit elnéztem, a közönség igazolta a várakozásotokat, ma nagy sikert könyvelhettek el. A többi „teszt”-koncert eredményéről mi a véleményed? — Őszintén be kell vallanunk, hogy a fogadtatás az összes koncerten messze felülmúlta várakozásainkat. Megerősítette azt a meggyőződésünket, hogy a felkészülés időszaka alatt jó úton indultunk el. Számunkra is meglepő volt, hogy néhány dalunk refrénjét már a közönség is velünk énekli. — A számok szövegeit hallgatva úgy tűnik, ebben sem a szokványos utat járjátok. A dalok valódi súlyos problémákról szólnak; a pusztulás lidércnyomása, az ember kiszolgáltatottsága, a biztos kapaszkodók keresése csendül ki dalaitokból. Tudatos törekvés, hogy e témák köré csoportosulnak a gondolatok? — Alapvető kritérium volt, hogy a zene mellett a szövegeket is szeretnénk komolyan venni. Meggyőződésünk, hogy becsapás és felelőtlenség mai világunkat kizárólag derűs szemüvegen keresztül szemlélni. Mi nem éreznénk magunkat igazán otthon a színpadon néhány üde pálmafa társaságában, de tulajdonképpen a dalok szövegei is ugyanolyan spontán módon alakultak ki, mint a dallamok. — A koncert alatt észrevettem a közönség sorai közt neves könnyűzenei szakembereket a lemezgyár és a tévé részéről — gondolom megfigyelőként voltak jelen. Milyen érdeklődést tapasztaltál a szakma részéről? — Kilátásaink biztatóak, de ezek egy részéről még nem szeretnék beszélni. Ami konkrétum, az első kislemezünk várhatóan már a nyár folyamán megjelenik, illetve rádiófelvételek készülnek az együttessel. Ezen kívül indulunk a nyári Interpop-fesztiválon is. Hajnal László FOTÓ: B. KOCSIS ÉVA