A Jövő Mérnöke, 1986 (33. évfolyam, 1-33. szám)
1986-04-07 / 9. szám
Az acélszerkezetek tanszék továbbra is közreneakadik a Szabadság híd helyreálításába. Helyreigazítási kéréssel fordultak hozzánk, a helyreigazítási igények egyik legérdekesebb fajtájával. A „Mit csinálnak most a Szabadság hídon” című március 7-i írásról van szó, amelyet Fekete Gyula, a JM egyik külső tudósítója írt. A kritika tárgya: a cikk elhallgatja a BME acélszerkezetek tanszékének közreműködését a híd helyreállításának ebben a mostani szakaszában. Az alábbiakban közöljük tehát azt a „Megjegyzést”, amely a tanszéken íródott Mint a Jövő Mérnöke szerkesztőségében is nagyon jól tudják, a Szabadság híd helyreállításában a BME (amelynek a Jövő Mérnöke alapja) acélszerkezeti tanszéke igen tevékeny részt vállal. Erre a munkára a híd felügyeleti szerve, a híd helyreállításának terveit készítő UVATERV és a híd helyreállításának kormánybiztosa egyaránt igényt tart jelenleg is. Ez az együttműködés mindez ideig igen eredményes volt, nyugodt lelkiismerettel és büszkeséggel mondhatjuk, hogy a híd helyreállításának eredményei nem kis mértékben a tanszék, illetve az egyetem munkájának is köszönhetők. A Szabadság híddal kapcsolatos tanszéki munkát, mint az egyik legfontosabb tanszéki tevékenységet értékelte a nemrég elhunyt tanszékvezető dr. Halász Ottó akadémikus is, aki élete utolsó napjaiban is figyelemmel kísérte Budapest egyik legszebb hídjának helyreállítási munkáját és annak irányításában maga is tevékenyen vett részt. Ezek után meglepő, hogy a hivatkozott cikkben még csak szó sem esett erről a tanszéki munkáról, sőt a közölt cikk fogalmazása" olyan’félreértésre adhat alkalmat, mintha az ott megemlített igen fontos munkát teljes egészében a Közúti Gépellátó Vállalat végezte volna. A cikk olyan megállapítást is közöl, amely mintegy lekicsinyli a tanszék munkáját, illetve véleményét. A cikkben megjelent néhány megállapítással kapcsolatban konkrétan is helyreigazítást kérünk, mert azok a valóságnak nem felelnek meg és így rontják a tanszék hitelét. A Szabadság híd rúdjainak rúderő-megállapítását nem a KÖZGÉP, hanem a tanszék végezte. A szakmai szempontból igen érdekes mérések eredményét a helyreállítás során végzett mérések maradéktalanul igazolták. A sérült híd gyógyításának hídlakatosi munkáit valóban a KÖZGÉP végezte azoknak a terveknek az alapján, amelyeket az UVATERV a tanszékkel folytatott sorozatos konzultáció alapján dolgozott ki. A hibás (hatos) osza Fekete Gyula cikkre, s amelyből látható, mit végeztek, s pontosan mi az álláspontjuk a villamosforgalom fenntarthatóságáról. A megjelent riport és az alábbi válasz a tények ismertetésén kívül véleményünk szerint egy olyan jelenségre világít rá, amit nagyon jó lenne kiiktatni a műszaki életből, vagy inkább általában a társadalmi gyakorlatból. Meg kellene tanulnunk a másik érdemeit, véleményét sem elhallgatni a magunkéin kívül. (A szerk.) lap helyreállításának egyszemélyi irányítását a tanszék témafelelőse végezte a tanszék dolgozóinak közreműködésével. Ez a közreműködés kiterjedt a hidraulikus emelőrendszer kölcsönadásától kezdve annak üzemeltetéséig (ezt sem a KÖZGÉP csinálta), valamint a helyreállítás során szükséges körülbelül 150 pontban végzett feszültségmérésre és annak on-line számítógépes feldolgozására, amely szakmai szempontból szintén nagyon jól sikerültnek mondható. Ugyancsak a tanszék végezte (nem a KÖZGÉP) a „hatos” rúd helyreállítása után annak 1985. november 20-i próbaterhelését, valamint 1985. december 13-án a tömegközlekedési járművek forgalmának engedélyezését megelőző próbaterhelést. Ennek eredményei alapján tett javaslatot a tanszék a híd ideiglenes forgalomba helyezésére. Ennek a próbaterhelésnek alapján azonban nagyon kis realitással lehet következtetni a villamosforgalom fenntarthatóságára, amellyel kapcsolatban a cikkíró dr. Szittner Antal nyilatkozatával szembeállítja Rapcsándi István építésvezető véleményét. A tanszék továbbra is fenntartja azt az álláspontját, amelyet szakvéleményében is közölt a hidat fenntartó főhatósággal, nevezetesen azt, hogy a villamos- és autóbusz-forgalmat a híd felújításának befejezésével végrehajtandó próbaterhelés kedvező eredménye esetén öt évre, majd újabb próbaterhelés után újabb öt évre tartja fenntarthatónak. Javasoljuk, hogy ezalatt a tíz év alatt történjék meg a Szabadság híd tömegközlekedési forgalmának kiváltása. 1996 után tehát, a híd százéves korára való tekintettel a hídon csak a személygépkocsi- és gyalogosforgalmat tartjuk fenntarthatónak. Dr. Iványi Miklós célra. A kar és a tanszékek is bekapcsolódnak különféle pályázatokba. Ez szintén hozhat pénzt. SERÉNYI ENDRE: Egyik kollégám évekig dolgozott az USA egyik egyetemén. Az ő beszámolójából tudom, hogy az egyetemvezetésnek határozott elvárása volt, hogy a számítástechnika épüljön be az egyes tárgyakba. Ehhez azonban központi ellátást is adtak! Azt hiszem, a BME-n a központi elvárás nem volt elég következetes, a központi ellátás meg egyszerűen nem létezett. Következésképpen, az egyetem most nem húzóerő. Ami a számítástechnika alkalmazását illeti, kullogunk az ipar után. Álom, hogy az innen kikerülő emberek húzóerők legyenek. Reménytelen. Sajnos, ha az egyetem most kapna is pénzt, szerintem nem tudnánk optimálisan elkölteni! Az egyetemi koncepció ... — Nincs is egyetemi koncepció! — Valami azért mindig volt. De ezek túl általánosak. Soha nem jelölt ki néhány igazán fontos irányt. SCHNELL LÁSZLÓ: A megkövesedett szemlélet egyik példája (a sok között) az R— 32. Az a gép nem éri meg, hogy száz ember legyen körülötte — amikor más tanszékeken kellene az ember. Nem lehet odairányítani őket, annak ellenére, hogy feltehetően ott hatékonyabb munkát végezhetnének. A vezetés nem képes ezt elérni. —■ Dékán úr, az a benyomásom, hogy az informatika szak indításával vásárra viszi a bőrét, tényleg nem tehetett mást, becsukta a szemét és ugrott. Az egyetemen nincs olyan központi erő, amely koordinálná a számítástechnika fejlesztését. Ráadásul a kar tanszékei — legalábbis elvben megtorpedózhatják az ön elképzeléseit, ön még a pénzzel sem rendelkezhet. — Valóban, a pénz a tanszékekre jön. De én bízom a karban. Itt mindenki akarja az új szak megindítását. Nagyon jó jelnek tartom, hogy már látszik az IBM kompatibilitás utáni vágyakozás. Ha ez mevalósul, tehetnénk valamit az AMT-rendszerek elterjesztéséért is. Ma ezzel sehol nem állunk. Hallatlanul hiányoznak a mérnöki tervezőrendszerek: a mérnök nem a tervezőprogramokkal akar bajlódni, ő használni akarja azokat. Ilyen még alig van, és azt hiszem, hazai forrásból nem is lehet pótolni a hiányt. Ezek a rendszerek azért nem olyan nagyon drágák. Ha központilag irányított lenne a vásárlás, és a tanszékek is, karok hozzájutnának ezekhez, már elfogadható lenne az ár. Hamar megtérülne. — Az az érzésem, kicsit magára hagyott a kar. Ha itt nem képződhet ki az iparnak szükséges számítástechnikai (mérnök) élcsapat, akkor egyszerűen nem lesz ilyen élcsapat. Némi túlzással azt mondom: a kar ilyen ügyei országos ügyek. A lehetőségek viszont még csak nem is egyetemiek, csak kariak. A dékánnak az a feladata, hogy az adott keretek között javítsa a helyzetet. Nem mutogathatunk senkire, mert attól úgy sem mennek jobban a dolgok. Az viszont tény, és látnia kellene a kormányzatnak is, hogy a pénzzel ma nem azok rendelkeznek, akik megvalósíthatnak egy koncepciót. Hodos Ferenc A VILLAMOSMÉRNÖKI KAR VITÁRA BOCSÁTOTT KONCEPCIÓJÁNAK RÖVIDÍTETT VÁLTOZATA: Az informatika szakon olyan villamosmérnökök képzését tervezzük, akiknek munkája elsősorban az elektronizálás, az elektronikai rendszerek és szolgáltatások programtermékeinek (szoftverjének) létrehozása, valamint ezek kidolgozásához szükséges kutató, tervező, fejlesztő, gyártó és minőség-ellenőrző kultúrák alkotó szintű ismerete és alkalmazása. A szakon végzett mérnökök feladata elsősorban a program (szoftver) tervezése és az információfeldolgozás módszereinek elsajátítása lesz, de elengedhetetlen a programtermékeket befogadó elektronikai rendszerrel kapcsolatos villamosmérnöki szemlélet, alapismeret, fogékonyság és együttműködési képesség megszerzése is. A villamosmérnöki karon nemcsak ez az új szak foglalkozik számítástechnikai irányú mérnökképzéssel. Ez a többi, már működő szak kibocsátási céljaiban is kifejezésre jut. A Budapesti Műszaki Egyetemen belül igen nyitottan kell gondolkoznunk az informatikai képzésről. Hiszen nyilvánvaló, hogy az automatizálás és az elektronizálás kapcsán mind erősebb informatikai tevékenységek vonulnak be egyetemünk más karainak tevékenységébe is. A villamosmérnöki karon belül az informatika szakot úgy kívánjuk létrehozni, hogy ez módszeresen nevelni tudja a villamosmérnöki hátteret igénylő informatikai utánpótlást a műszaki egyetemek valamennyi más karának ipari tevékenységei számára is. Ennek az új szaknak a létrehozásával azonban egyáltalán nem kívánjuk korlátozni vagy mérsékelni a többi kar informatikai képzési irányait, sőt még inkább ösztönözni kívánjuk azokat a tevékenységeket, amelyek az elmúlt években a különböző társkarok munkaterületein belül alakultak ki. A szak kibocsátási célkitűzései elengedhetetlenül megkívánják, hogy az oktatás súlypontjait némiképp eltávolítsuk a kar meglevő többi négy szakának közös oktatási súlypontjaitól, mégpedig a fizikától és az elektronikától a programtervezés és az információfeldolgozás irányába. Hon Kultúrparadicsom Az országos vitaminéhes fele megkönnyebbült mosollyal vette tudomásul, hogy mégsem ő volt a hülye, amikor az elképesztő zöldségárakról esett szó. Hiába akarta neki országvilág bebizonyítani, hogy a magas energia- és egyéb árak miatt nem lehet egy kiló paradicsomot 4-500 forintnál olcsóbban eladni, amilyen megátalkodott volt, nem hitte el az istennek sem. Most a Skála bebizonyította, hogy 400—99, és még haszna is van rajta valamennyi. Az ország tudáséhes másik fele most már évek óta panaszkodik, hogy irreálisan magasak a könyvárak, és az istennek sem akarja elhinni, hogy egy kétszáz oldalas, rossz nyomású „paperback” kiadást nem lehet olcsóbban kihozni, mint 80-100 forint, nem is szólva a bestseller könyvek lassacskán megszokottá váló 2-300 forintos áráról. A kérdés kézenfekvő: nem tudná a könyvkiadást és -forgalmazást is átvenni a Skála? Már csak úgy brahiból is bebizonyíthatná hogy a 100 Ą 30 (esetleg 250 Ą 50) , és még csak azt sem fogom tőlük megkérdezni, hogy lesz-e nekik is rajta hasznuk vagy sem. Persze, ha jobban utánagondolok, ennek a könyvárcsökkentő akciónak van egy óriási akadálya. Hogy a paradicsom áru, a kultúra viszont nem... — bozo — ( mnit» 4.J .Ai» r.j.vU «A/ odtruiX» .. /I MOM A társadalomtudományi kutatókör folytatja... Beszélgetés Szirmai Péterrel Szociográfia- szociofilm-sorozat; nemzettudat; az emberi kapcsolatok tőkésítése; az egyén lehetőségei és korlátai; önszerveződő társadalmi segítség; kisvállalkozás-kutatás, csak néhány önmagáért beszélő cím a „társadalomtudományi kutatókör” e félévi témáiból. A szerdánként jelentkező KISZ-speciálkollégium vezetőjével, dr. Szirmai Péterrel ültünk le beszélgetni a kör munkájáról. — Beszéljünk a kezdetről! Mióta létezik kör és milyen célokat tűzött maga elé? Az indulás dátuma 1977. Röviddel azután, hogy az egyetem oktatója lettem, hallgatók kerestek meg azzal a kéréssel, hogy alakítsunk egy szociológiával foglalkozó klubot, Így jött létre a szociológia kör, mely a mostani kutatókör jogelődjének tekinthető. Az öszszejöveteleket az R-klubban tartottuk. Abban az időben az a közhiedelem tartotta magát, hogy az öntevékeny politikai köröknek nem túl nagy a létjogosultságuk, pláne egy műszaki egyetemen, őszintén bevallom, én is arra számítottam, hogy a 8-10 résztvevős kötetlen összejövetelek a félév végére lassan kimúlnak. Meglepetésemre pont fordítva történt: néhány esetben jócskán kinőttük az R-klubot, előfordult, hogy 100-150 ember is összejött egy-egy témára. A kör indulásának pillanatában szociológiaoktatási vákuum volt a magyar felsőoktatásban. A növekvő érdeklődés ellenére kizárólag az ELTE-n folyt szociológusképzés, és választható tárgyként sem lehetett felvenni a szociológiát a legtöbb intézményben. A maga korlátozott lehetőségeivel a szociológia kör is hozzájárult az érezhető űr kitöltéséhez. A kör munkájában a formai dolgoknak is új lehetőségeit kerestük. Számomra mindig sokkal nagyobb fontosságú volt a pedagógiai cél,a személyiségformálás, mint az ismeretterjesztés, s többek között ezért is igyekeztem a passzív elsajátítás formáit aktív munkaformákkal ötvözni. — Milyen a kör jelenlegi összetétele, és kapcsolata a hasonló társaságokkal? A szociológia kör két éve interuniversitas jellegű KISZ- speciálkollégiummá alakult át. A tagok körülbelül egyharmada műszakis, egyharmada-negyede közgázos, a többiek pedig a legkülönbözőbb helyekről jönnek. Jellemző, hogy nemcsak hallgatók, hanem egyetemi oktatók és dolgozók, valamint néhány „megrögzött”, már végzett diák is tevékenyen részt vesz a munkánkban. Érdekesen alakul a kapcsolatunk a hasonló klubokkal, hiszen nem egy esetben a „spóra” tőlünk eredt. KÖRÜNK VOLT TAGJAI ALAPÍTOTTÁK A NAGYHÍRŰ, MA MÁR SAJNOS NEM LÉTEZŐ POLVAXOT, A 405-ÖS KÖRT ÉS EGY AZ ELTE TTK-N MŰKÖDŐ POLITIKAI KLUBOT. A jelenleg működő társadalomtudományi körök közötti kapcsolat meglehetősen laza, természetesen figyelemmel kísérik egymás munkáját. Felmerült az az igény, hogy talán közös platformot kellene kialakítani, de ez szerintem ma nem kivitelezhető. A túlzott koordinálás a maga előnyei mellett azért sem lenne jó, mert jelenlegi sokszínűségünk talán hasznosabb. — A tanév közbeni klubprogramokon kívül hallottam az a nyár táboraitokról is. -Hogyan zajlik le egy ilyen táborozás? Eddigi fennállásunk során öt alkalommal szerveztünk nyári táborozást. A tavalyi Simontornyán volt, melyet Fóti Péter oktatókollégámmal közösen szerveztünk. 13-an jöttünk össze, körülbelül ennyien vannak azok, akik a kör magjának, legaktívabb részének is tekinthetők. Ezúttal olyan nagyközséget kerestem, mely városi címre pályázik, ezek között volt Simontornya. A helyi tanácselnöknek felvetettem, hogy táborunk szociológiai kutatást végezne náluk, mely bizonyosan haszonnal járna számukra is. Táboraink legfőbb „ellenfele” általában a Köjál, így annyit kértünk cserébe, hogy valamilyen közművesített helyen húzhassuk meg magunkat ingyen, de legalábbis csekély összegért. A szállásunk ily módon megoldódott, egy általános iskolában laktunk. Mivel a tábor önfenntartó, elvünk az, hogy a résztvevők nem keresnek, de nem is fizetnek semmiért, a költségeket különböző forrásokból fedezzük. A simontornyai bőrgyárnál például üzemi ebédet kaptunk, cserébe különböző munkaszociológiai felmérésért A tábor költségeit fedezi, ezenkívül, hogy a vizsgálatok eredményeit összefoglaló tanulmányainkat eladtuk az MSZMP KB TTI „helyi társadalom, helyi politikai struktúra kutatáshoz”, ezen kívül az Országos Pedagógiai Intézet egyik kutatásához is szolgáltattunk anyagokat. A munkánk jellegéből látszik, hogy általuk csak utólag juthatunk pénzforráshoz. Jelentős segítséget jelentett, hogy a KISZ KB és az egyetemi KISZ-bizottság 5-5000 forint támogatást bocsátott rendelkezésünkre. A tábor lényege közösségi szellemében van, önkéntes alapon szerveződik, célja a hasonló érdeklődésű srácok munkacentrikus közösségének megteremtése. Értelmes feladatokat oldunk meg közösen, s az elvégzett munka eredményét, hibáit értékeljük, mindenki érezheti, hogy letett valamit az asztalra. A tábor eledte a jó értelemben vett happening szerint „kialakított”. Egyetlen, mindenki által elfogadott rendszabály az, hogy aki részeg lesz, az hazamegy. Az eddigi öt táborban az egyszer sem fordult elő, kivéve egy alkalmat, amikor kérdezőbiztosainkat az interjúalanygazda erőszakosan, egy kérdés — egy pohár alapon, leitatta. Ezt azonban munkahelyi balesetnek nyilvánítottuk. Ha megnézzük a kör nyolc évének programjait, láthatjuk, hogy az előadók jelentős része nem szociológus. Általában arra törekszem, hogy ne témákat, hanem embereket hívjak meg, mégpedig olyan embereket, akik az adott pillanatban egy , témában őszintén, érdekeset, újat, gondolatébresztőt tudnak mondani. Ebből a szempontból sajnos elmondható, hogy az utóbbi évek elvetélt reformígéretei és erénnyé magasztosult patthelyzetei nyomán csökken az olyan előadók köre, akik őszintén, hittel képviselnék önmagukat, véleményüket. A köz munkájában, lehetőségeiben is tükröződik, hogy jelenleg bizonyos fokú politikai koncepciótlanság állapotában vagyunk. Az említett 100-150 érdeklődő nem véletlenül jött el akkor, amikor a reformfolyamat felgyorsulása és kiszélesedése reális, és bekövetkező jövőnek mutatkozott. Az idő azonban rácáfolt elképzeléseinkre, és hanyatlás következett be, mely jelentősen befolyásolja a kör munkáját is. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy e félévi témáinkban akaratlanul is a lélek, az ember legbensőbb értékei, filozófiai, pszichológiai jellemzői kerültek előtérbe. Hajnal László