A Jövő Mérnöke, 1986 (33. évfolyam, 1-33. szám)

1986-04-07 / 9. szám

Az acélszerkezetek tanszék továbbra is közreneakadik a Szabadság híd helyreálításába. Helyreigazítási kéréssel fordultak hozzánk, a hely­reigazítási igények egyik legérdekesebb fajtájával. A „Mit csinálnak most a Szabadság hídon” cí­mű március 7-i írásról van szó, amelyet Fekete Gyula, a JM egyik külső tudósítója írt. A kritika tárgya: a cikk elhallgatja a BME acélszerkezetek tan­székének közreműködését a híd helyreállításának eb­ben a mostani szakaszá­ban. Az alábbiakban közöljük tehát azt a „Megjegyzést”, amely a tanszéken íródott Mint a Jövő Mérnöke szer­kesztőségében is nagyon jól tudják, a Szabadság híd hely­reállításában a BME (amely­nek a Jövő Mérnöke a­lapja) acélszerkezeti tanszéke igen tevékeny részt vállal. Erre a munkára a híd felügyeleti szerve, a híd helyreállításá­nak terveit készítő UVATERV és a híd helyreállításának kor­mánybiztosa egyaránt igényt tart jelenleg is. Ez az együttműködés mind­ez ideig igen eredményes volt, nyugodt lelkiismerettel és büszkeséggel mondhatjuk, hogy a híd helyreállításának ered­ményei nem kis mértékben a tanszék, illetve az egyetem munkájának is köszönhetők. A Szabadság híddal kapcso­latos tanszéki munkát, mint az egyik legfontosabb tanszé­ki tevékenységet értékelte a nemrég elhunyt tanszékveze­tő dr. Halász Ottó akadémi­kus is, aki élete utolsó nap­jaiban is figyelemmel kísér­te Budapest egyik legszebb hídjának helyreállítási mun­káját és annak irányításában maga is tevékenyen vett részt. Ezek után meglepő, hogy a hivatkozott cikkben még csak szó sem esett erről a tanszé­ki munkáról, sőt a közölt cikk fogal­mazása" olyan’félreértésre adhat alkalmat, mintha az ott megemlített igen fontos mun­kát teljes egészében a Köz­úti Gépellátó Vállalat végezte volna. A cikk olyan megálla­pítást is közöl, amely mint­egy lekicsinyli a tanszék mun­káját, illetve véleményét. A cikkben megjelent né­hány megállapítással kapcso­latban konkrétan is helyre­­igazítást kérünk, mert azok a valóságnak nem felelnek meg és így rontják a tanszék hi­telét. A Szabadság híd rúdjainak rúderő-megállapítását nem a KÖZGÉP, hanem a tanszék végezte. A szakmai szempont­ból igen érdekes mérések ered­ményét a helyreállítás során végzett mérések maradékta­lanul igazolták. A sérült híd gyógyításának hídlakatosi munkáit valóban a KÖZGÉP végezte azoknak a terveknek az alapján, ame­lyeket az UVATERV a tan­székkel folytatott sorozatos konzultáció alapján dolgo­zott ki. A hibás (hatos) osz­a Fekete Gyula cikkre, s amelyből látható, mit vé­geztek, s pontosan mi az álláspontjuk a villamos­­forgalom fenntarthatóságá­ról. A megjelent riport és az alábbi válasz a tények is­mertetésén kívül vélemé­nyünk szerint egy olyan jelenségre világít rá, amit nagyon jó lenne kiiktatni a műszaki életből, vagy in­kább általában a társadal­mi gyakorlatból. Meg kel­lene tanulnunk a másik érdemeit, véleményét sem elhallgatni a magunkéin kívül. (A szerk.) lap helyreállításának egysze­mélyi irányítását a tanszék témafelelőse végezte a tan­szék dolgozóinak közreműkö­désével. Ez a közreműködés kiterjedt a hidraulikus eme­lőrendszer kölcsönadásától kezdve annak üzemeltetéséig (ezt sem a KÖZGÉP csinál­ta), valamint a helyreállítás során szükséges körülbelül 150 pontban végzett feszült­ségmérésre és annak on-line számítógépes feldolgozására, amely szakmai szempontból szintén nagyon jól sikerültnek mondható. Ugyancsak a tanszék végez­te (nem a KÖZGÉP) a „ha­tos” rúd helyreállítása után annak 1985. november 20-i próbaterhelését, valamint 1985. december 13-án a tömegköz­lekedési járművek forgalmá­nak engedélyezését megelőző próbaterhelést. Ennek ered­ményei alapján tett javasla­tot a tanszék a híd ideigle­nes forgalomba helyezésére. Ennek a próbaterhelésnek alapján azonban nagyon kis realitással lehet következtetni a villamosforgalom fenntart­hatóságára, amellyel kapcso­latban a cikkíró dr. Szittner Antal nyilatkozatával szembe­állítja Rapcsándi István épí­tésvezető véleményét. A tan­szék továbbra is fenntartja azt az álláspontját, amelyet szakvéleményében is közölt a hidat fenntartó főhatósággal, nevezetesen azt, hogy a vil­lamos- és autóbusz-forgalmat a híd felújításának befejezé­sével végrehajtandó próbater­helés kedvező eredménye ese­tén öt évre, majd újabb pró­baterhelés után újabb öt év­re tartja fenntarthatónak. Ja­vasoljuk, hogy ezalatt a tíz év alatt történjék meg a Sza­badság híd tömegközlekedési forgalmának kiváltása. 1996 után tehát, a híd százéves korára való tekintettel a hí­don csak a személy­gép­kocsi- és gyalogosforgalmat tartjuk fenntarthatónak. Dr. Iványi Miklós célra. A kar és a tanszékek is bekapcsolódnak különféle pá­lyázatokba. Ez szintén hozhat pénzt. SERÉNYI ENDRE: Egyik kollégám évekig dolgozott az USA egyik egyetemén. Az ő beszámolójából tudom, hogy az egyetemvezetésnek határo­zott elvárása volt, hogy a szá­mítástechnika épüljön be az egyes tárgyakba. Ehhez azon­ban központi ellátást is adtak! Azt hiszem, a BME-n a köz­ponti elvárás nem volt elég következetes, a központi ellá­tás meg egyszerűen nem léte­zett. Következésképpen, az egyetem most nem húzóerő. Ami a számítástechnika alkal­mazását illeti, kullogunk az ipar után. Álom, hogy az in­nen kikerülő emberek húzó­erők legyenek. Reménytelen. Sajnos, ha az egyetem most kapna is pénzt, szerintem nem tudnánk optimálisan elkölteni! Az egyetemi koncepció ... — Nincs is egyetemi kon­cepció! — Valami azért mindig volt. De ezek túl általánosak. Soha nem jelölt ki néhány igazán fontos irányt. SCHNELL LÁSZLÓ: A megkövesedett szemlélet egyik példája (a sok között) az R— 32. Az a gép nem éri meg, hogy száz ember legyen körü­lötte — amikor más tanszé­keken kellene az ember. Nem lehet odairányítani őket, an­nak ellenére, hogy feltehetően ott hatékonyabb munkát vé­gezhetnének. A vezetés nem képes ezt elérni. —■ Dékán úr, az a benyo­másom, hogy az informatika szak indításával vásárra viszi a bőrét, tényleg nem tehetett mást, becsukta a szemét és ugrott. Az egyetemen nincs olyan központi erő, amely koordinálná a számítástechni­ka fejlesztését. Ráadásul a kar tanszékei — legalábbis elv­ben megtorpedózhatják az ön elképzeléseit, ön még a pénz­zel sem rendelkezhet. — Valóban, a pénz a tan­székekre jön. De én bízom a karban. Itt mindenki akarja az új szak megindítását. Na­gyon jó jelnek tartom, hogy már látszik az IBM kompati­bilitás utáni vágyakozás. Ha ez mevalósul, tehetnénk vala­mit az AMT-rendszerek elter­jesztéséért is. Ma ezzel sehol nem állunk. Hallatlanul hiá­nyoznak a mérnöki tervező­­rendszerek: a mérnök nem a tervezőprogramokkal akar bajlódni, ő használni akarja azokat. Ilyen még alig van, és azt hiszem, hazai forrásból nem is lehet pótolni a hiányt. Ezek a rendszerek azért nem olyan nagyon drágák. Ha köz­pontilag irányított lenne a vásárlás, és a tanszékek is, karok hozzájutnának ezekhez, már elfogadható lenne az ár. Hamar megtérülne. — Az az érzésem, kicsit magára hagyott a kar. Ha itt nem képződhet ki az iparnak szükséges számítástechnikai (mérnök) élcsapat, akkor egy­szerűen nem lesz ilyen élcsa­pat. Némi túlzással azt mon­dom: a kar ilyen ügyei or­szágos ügyek. A lehetőségek viszont még csak nem is egyetemiek, csak kariak.­­ A dékánnak az a felada­ta, hogy az adott keretek kö­zött javítsa a helyzetet. Nem mutogathatunk senkire, mert attól úgy sem mennek jobban a dolgok. Az viszont tény, és látnia kellene a kormányzat­nak is, hogy a pénzzel ma nem azok rendelkeznek, akik megvalósíthatnak egy koncep­ciót. Hodos Ferenc A VILLAMOSMÉRNÖKI KAR VITÁRA BOCSÁTOTT KONCEPCIÓJÁNAK RÖVIDÍTETT VÁLTOZATA: Az informatika szakon olyan villamosmérnökök kép­zését tervezzük, akiknek munkája elsősorban az elektro­nizálás, az elektronikai rendszerek és szolgáltatások programtermékeinek (szoftverjének) létrehozása, vala­mint ezek kidolgozásához szükséges kutató, tervező, fejlesztő, gyártó és minőség-ellenőrző kultúrák alkotó szintű ismerete és alkalmazása. A szakon végzett mér­nökök feladata elsősorban a program (szoftver) terve­zése és az információfeldolgozás módszereinek elsajá­títása lesz, de elengedhetetlen a programtermékeket befogadó elektronikai rendszerrel kapcsolatos villamos­­mérnöki szemlélet, alapismeret, fogékonyság és együtt­működési képesség megszerzése is. A villamosmérnöki karon nemcsak ez az új szak foglalkozik számítástechnikai irányú mérnökképzéssel. Ez a többi, már működő szak kibocsátási céljaiban is kifejezésre jut. A Budapesti Műszaki Egyetemen belül igen nyitot­tan kell gondolkoznunk az informatikai képzésről. Hi­szen nyilvánvaló, hogy az automatizálás és az elektro­nizálás kapcsán mind erősebb informatikai tevékeny­ségek vonulnak be egyetemünk más karainak tevé­kenységébe is. A villamosmérnöki karon belül az informatika sza­kot úgy kívánjuk létrehozni, hogy ez módszeresen ne­velni tudja a villamosmérnöki hátteret igénylő infor­matikai utánpótlást a műszaki egyetemek valamennyi más karának ipari tevékenységei számára is. Ennek az új szaknak a létrehozásával azonban egyáltalán nem kívánjuk korlátozni vagy mérsékelni a többi kar infor­matikai képzési irányait, sőt még inkább ösztönözni kí­vánjuk azokat a tevékenységeket, amelyek az elmúlt években a különböző társkarok munkaterületein belül alakultak ki. A szak kibocsátási célkitűzései elengedhetetlenül meg­kívánják, hogy az oktatás súlypontjait némiképp eltá­­volítsuk a kar meglevő többi négy szakának közös ok­tatási súlypontjaitól, mégpedig a fizikától és az elekt­ronikától a programtervezés és az információfeldolgozás irányába. Hon Kultúrparadicsom Az országos vitaminéhes fele megkönnyebbült mo­sollyal vette tudomásul, hogy mégsem ő volt a hü­lye, amikor az elképesztő zöldségárakról esett szó. Hiába akarta neki ország­világ bebizonyítani, hogy a magas energia- és egyéb árak miatt nem lehet egy kiló paradicsomot 4-500 forintnál olcsóbban eladni, amilyen megátalkodott volt, nem hitte el az istennek sem. Most a Skála bebizo­nyította, hogy 400—99, és még haszna is van rajta valamennyi. Az ország tudáséhes má­sik fele most már évek óta panaszkodik, hogy ir­reálisan magasak a könyv­árak, és az istennek sem akarja elhinni, hogy egy kétszáz oldalas, rossz nyo­mású „paperback” kiadást nem lehet olcsóbban ki­hozni, mint 80-100 forint, nem is szólva a bestseller könyvek lassacskán meg­szokottá váló 2-300 forintos áráról. A kérdés kézenfekvő: nem tudná a könyvkiadást és -forgalmazást is átven­ni a Skála? Már csak úgy brahiból is bebizonyíthat­ná hogy a 100 Ą 30 (esetleg 250 Ą 50) , és még csak azt sem fogom tőlük meg­kérdezni, hogy lesz-e nekik is rajta hasznuk vagy sem. Persze, ha jobban utá­nagondolok, ennek a könyv­­árcsökkentő akciónak van egy óriási akadálya. Hogy a paradicsom áru, a kul­túra viszont nem... — bozo — ( mnit» 4.J .Ai» r­.j.vU «A/ odtruiX» .. /I MOM A társadalomtudományi kutatókör folytatja... Beszélgetés Szirmai Péterrel Szociográfia- szociofilm-so­rozat; nemzettudat; az emberi kapcsolatok tőkésítése; az egyén lehetőségei és korlátai; önszerveződő társadalmi segít­ség; kisvállalkozás-kutatás, csak néhány önmagáért beszé­lő cím a „társadalomtudomá­nyi kutatókör” e félévi témái­ból. A szerdánként jelentkező KISZ-speciálkollégium vezető­jével, dr. Szirmai Péterrel ül­tünk le beszélgetni a kör munkájáról. — Beszéljünk a kezdetről! Mióta létezik kör és milyen célokat tűzött maga elé? Az indulás dátuma 1977. Rö­viddel azután, hogy az egye­tem oktatója lettem, hallgatók kerestek meg azzal a kéréssel, hogy alakítsunk egy szocioló­giával foglalkozó klubot, Így jött létre a szociológia kör, mely a mostani kutatókör jog­elődjének tekinthető. Az ösz­­szejöveteleket az R-klubban tartottuk. Abban az időben az a közhiedelem tartotta magát, hogy az öntevékeny politikai köröknek nem túl nagy a lét­­jogosultságuk, pláne egy mű­szaki egyetemen, őszintén be­vallom, én is arra számítot­tam, hogy a 8-10 résztvevős kötetlen összejövetelek a félév végére lassan kimúlnak. Meg­lepetésemre pont fordítva tör­tént: néhány esetben jócskán kinőttük az R-klubot, előfor­dult, hogy 100-150 ember is összejött egy-egy témára. A kör indulásának pillana­tában szociológiaoktatási vá­kuum volt a magyar felsőokta­tásban. A növekvő érdeklődés ellenére kizárólag az ELTE-n folyt szociológusképzés, és vá­lasztható tárgyként sem lehe­tett felvenni a szociológiát a legtöbb intézményben. A ma­ga korlátozott lehetőségeivel a szociológia kör is hozzájárult az érezhető űr kitöltéséhez. A kör munkájában a formai dolgoknak is új lehetőségeit kerestük. Számomra mindig sokkal nagyobb fontosságú volt a pedagógiai cél,­­a sze­mélyiségformálás, mint az is­meretterjesztés, s többek kö­zött ezért is igyekeztem a passzív elsajátítás formáit ak­tív munkaformákkal ötvözni. — Milyen a kör jelenlegi összetétele, és kapcsolata a hasonló társaságokkal? A szociológia kör két éve interuniversitas jellegű KISZ- speciálkollégiummá alakult át. A tagok körülbelül egyharma­­da műszakis, egyharmada-ne­­gyede közgázos, a többiek pe­dig a legkülönbözőbb helyek­ről jönnek. Jellemző, hogy nemcsak hallgatók, hanem egyetemi oktatók és dolgozók, valamint néhány „megrög­zött”, már végzett diák is te­vékenyen részt vesz a mun­kánkban. Érdekesen alakul a kapcsolatunk a hasonló klu­bokkal, hiszen nem egy eset­ben a „spóra” tőlünk eredt. KÖRÜNK VOLT TAGJAI ALAPÍTOTTÁK A NAGY­HÍRŰ, MA MÁR SAJNOS NEM LÉTEZŐ POLVAXOT, A 405-ÖS KÖRT ÉS EGY AZ ELTE TTK-N MŰKÖDŐ PO­LITIKAI KLUBOT. A jelen­leg működő társadalomtudo­mányi körök közötti kapcsolat meglehetősen laza, természete­sen figyelemmel kísérik egy­más munkáját. Felmerült az az igény, hogy talán közös platformot kellene kialakítani, de ez szerintem ma nem kivi­telezhető. A túlzott koordiná­lás a maga előnyei mellett azért sem lenne jó, mert je­lenlegi sokszínűségünk talán hasznosabb. — A tanév közbeni klub­programokon kívül hallottam az a nyár­­ táboraitokról is. -Ho­gyan zajlik le egy ilyen tábo­­rozás? Eddigi fennállásunk során öt alkalommal szerveztünk nyári táborozást. A tavalyi Simon­­tornyán volt, melyet Fóti Pé­ter oktatókollégámmal közö­sen szerveztünk. 13-an jöttünk össze, körülbelül ennyien van­nak azok, akik a kör magjá­nak, legaktívabb részének is te­kinthetők. Ezúttal olyan nagy­községet kerestem, mely váro­si címre pályázik, ezek között volt Simontornya. A helyi ta­nácselnöknek felvetettem, hogy táborunk szociológiai ku­tatást végezne náluk, mely bi­zonyosan haszonnal járna szá­mukra is. Táboraink legfőbb „ellenfele” általában a Kö­jál, így annyit kértünk cse­rébe, hogy valamilyen közmű­vesített helyen húzhassuk meg magunkat ingyen, de legalább­is csekély összegért. A szállá­sunk ily módon megoldódott, egy általános iskolában lak­tunk. Mivel a tábor önfenn­tartó, elvünk az, hogy a részt­vevők nem keresnek, de nem is fizetnek semmiért, a költsé­geket különböző forrásokból fedezzük. A simontornyai bőr­gyárnál például üzemi ebédet kaptunk, cserébe különböző munkaszociológiai felmérésért A tábor költségeit fedezi, ezenkívül, hogy a vizsgálatok eredményeit összefoglaló ta­nulmányainkat eladtuk az MSZMP KB TTI „helyi tár­sadalom, helyi politikai struk­túra kutatáshoz”, ezen kívül az Országos Pedagógiai Intézet egyik kutatásához is szolgál­tattunk anyagokat. A mun­kánk jellegéből látszik, hogy általuk csak utólag juthatunk pénzforráshoz. Jelentős segít­séget jelentett, hogy a KISZ KB és az egyetemi KISZ-bi­­zottság 5-5000 forint támoga­tást bocsátott rendelkezé­sünkre. A tábor lényege közösségi szellemében van, önkéntes alapon szerveződik, célja a ha­­sonló érdeklődésű sráco­k munkacentrikus közösségének megteremtése. Értelmes fel­adatokat oldunk meg közösen, s az elvégzett munka eredmé­nyét, hibáit értékeljük, min­denki érezheti, hogy letett va­lamit az asztalra. A tábor eled­te a jó értelemben vett happe­ning szerint „kialakított”. Egyetlen, mindenki által elfo­­gadott rendszabály az, hogy aki részeg lesz, az hazamegy. Az eddigi öt táborban az egy­­szer sem fordult elő, kivéve egy alkalmat, amikor kérdező­­biztosainkat az interjúalany­gazda erőszakosan, egy kérdés — egy pohár alapon, leitatta. Ezt azonban munkahelyi bal­esetnek nyilvánítottuk. Ha megnézzük a kör nyolc évének programjait, láthatjuk, hogy az előadók je­lentős része nem szociológus. Általában arra törekszem, hogy ne témákat, hanem em­bereket hívjak meg, mégpedig olyan embereket, akik az adott pillanatban egy , témában őszintén, érdekeset, újat, gon­dolatébresztőt tudnak monda­ni. Ebből a szempontból saj­nos elmondható, hogy az utób­­bi évek elvetélt reformígéretei és erénnyé magasztosult patt­helyzetei nyomán csökken az olyan előadók köre, akik őszintén, hittel képviselnék önmagukat, véleményüket. A köz munkájában, lehetőségei­ben is tükröződik, hogy jelen­leg bizonyos fokú politikai koncepciótlanság állapotában vagyunk. Az említett 100-150 érdeklődő nem véletlenül jött el akkor, amikor a reformfo­lyamat felgyorsulása és kiszé­lesedése reális, és bekövetkező jövőnek mutatkozott. Az idő azonban rácáfolt elképzelé­seinkre, és hanyatlás követke­­zett be, mely jelentősen befo­lyásolja a kör munkáját is. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy e félévi témáinkban aka­ratlanul is a lélek, az ember legbensőbb értékei, filozófiai, pszichológiai jellemzői kerül­tek előtérbe. Hajnal László

Next