A Jövő Mérnöke, 1997 (44. évfolyam, 1-17. szám)

1997-12-04 / 17. szám

védet fogadjanak. A korrekcióig így kevesen jutottak el, ráadásul a környezet a sokadik elmondás után már hősként ünnepelte a jo­gosítványukat vesztett polgárokat. Az utánképzés azonban éppen az esetek, a problémák megbeszélését jelenti. A főosz­tályvezető valahogy így kezdené: „Hölgyeim, uraim, vesztettek, és most próbáljuk meg őszintén megtárgyalni, hogyan és miként tör­ténhetett a dolog, annál is inkább, mert a ha­tósági eljárás lezárult.” Ám sokan más nézőpontból közelítik meg a kérdéskört­­ azon beadványkészítők min­denképp, akik az Alkotmánybírósághoz for­dultak. Szerintük az utánképzés a jogsértő cselekményhez kapcsolódó fő- és mellék­­büntetésen túl további joghátrány, amely al­kalmazására a bíróság lenne jogosult. Ellen­ben a magyar gyakorlat szerint mindezt egy belügyminisztériumi rendelet rendőrségi hatáskörbe utalja. Az Alkotmánybíróság egyébként a beadványt elutasította, mond­ván, hogy „az intézmény célja nem a bünte­tés, hanem a vezető biztonságos közlekedés­re való alkalmassá tétele, és maga az utánképzés egyébként is önálló igazgatás­­rendészeti intézmény”. Kiss István ugyanakkor elképzelhetőnek tartja a pontrendszer majdani bevezetésével az utánképzést alternatív megoldásként alkal­mazni. Például: valaki jogosítvánnyal a zsebé­ben beül egy tanfolyamra, mert mondjuk, 18- ról 12-re csökkent pontjainak száma, és ha el­végzi a penzumot, akkor kaphat 6 pontot. De az is megoldás lehet, ha a biztosított, aki ka­rambol miatt elveszti kedvezményét, az utánképzésen részt véve, azt visszakapja. Sőt, akár egy olyan alternatív programot is be lehetne vezetni, amelynek keretében az ittas járművezetésért közmunkára büntetett vezetők a diszkók előtt hirdetnék: ne vezes­sen senki, aki már ivott. 1998 januárjától egyébként változik a jogi szabályozás - mondja Kiss István. Az utánképzésre vonatkozó jelenlegi törvényi szöveg ugyanis csak az év végéig érvényes. A közlekedési törvény módosításával hatályba lépő új rendelkezések esetén az utánképzés tényleges működéséhez szükség volna a Büntetőtörvénykönyv és a Szabálysértési Törvénykönyv olyan értelmű módosítására is, amely tartalmazza az utánképzésre vonat­kozó kitételeket. Jelenleg erre nincs utalás, így az utánképzés januártól kiürülhet. A pontrendszer feltételezett létrehozásáig megoldás lehetne a jelenleg hatályos szöveg életben tartása. Másnap, harmadnap - Ki milyen érzésekkel érkezett ide a teg­napi nap után? - kérdezik a klinikai pszicho­lógusok a második napon. Erre nemigen van értékelhető válasz, bár akik gépkocsival érkeztek - minden rendes embernek két jogosítványa van -, azok állítá­suk szerint kicsit fáradtak az állandó figyelés­től, hogy mikor tűnik fel az út jobb szélén egy rendőr. A történetek folytatódnak. Mátyás egy péntek este két hónap abszti­­nens életét pótolta be: oly módon sétált munka után hazáig, hogy útközben minden kocsmában bedobott egy sört. Másnap reg­gel legurított még két üveggel és megbeszél­te a családdal, hogy a feleség vezet és elmen­nek vidékre pihenni. Párszáz méterre volt a benzinkút, oda még egyedül ugrott el, tan­kolni. Ám a sors kegyetlensége két részeg horgászhavert sodort az útjába, akikkel már csak a tisztesség kedvéért is meg kellett inni egy újabb sört. Baj még ekkor sem volt, de a haverok megkérték, hogy vigye el őket egy darabig. Elindultak. Az út jobb szélén rendőrök álltak, ami szintén nem volt baj ad­dig a pillanatig, míg az egyik horgászhaver ki nem kopogott a sörösüveggel az ablakon ke­resztül az egyenruhásoknak. Helló, Józsi­kám, hogy vagytok? A rendőrök gondolkodás nélkül fordultak be az autójukba. Noha a benzinkút három­száz méterre volt a lakástól, Mátyás már nem ért haza. Minderre a pszichológusok elmesélik azt a csongrádi tanyavilágban lezajlott ese­ményt, amikor a földúton részegen vezető atyafit kapták el a rendőrök. Hogy miként kerültek a pusztába? A nyaralókat fosztoga­tó betörők ellen rendelték ki őket. A betörők nem lettek meg, az ittas vezető igen. Victor sofőr volt, mindháromszor „az asz­­szony miatt vették el a jogsiját”.­­ Leteszem a teherautót, pihengetek ott­hon. Tévé bekapcsolva, láb az asztalon, én meg szépen szűrögetek. Az asszony meg kö­­tözködik. Hogy ne legyen balhé, beülök a Skodába. Mindháromszor a háztól fél kilomé­teren belül állítottak le. Inkább jól meg kellett volna vernem az asszonyt, mondom a rend­őröknek. - Jóindulatúak voltak, de sajnos, nem volt nálam pénz - vázolja fel mellékesen. Kornél az elmúlt három évben jogosít­vány nélkül vezetett. Ellentétben Victorral, mindig hordott magánál elég pénzt. - Volt olyan, hogy a Keleti pályaudvarnál alkudoztam a kocsiparancsnokkal, és a köz­vetítő a két autó között járt-kell az ajánlatok­kal - emlékszik vissza a sztorira. Természete­sen senki sem hiszi el neki azt sem, hogy az elmúlt években annyit pengetett ki a rend­őröknek, hogy kénytelen-kelletlen kiszámol­ta: az utánképzés már olcsóbb. A klinikai pszichológusnők szerint a sta­tisztikák azt mutatják: 10 vezető közül 9 azt hiszi, hogy jobban vezet az átlagnál. Demeter csak azt próbálta ki, hogy ő jobban vezet a rendőröknél, és jobb autója is van. Haverok­kal kártyáztak egy szórakozóhelyen, és tud­ták, hogy kint járőröznek a rendőrök, mert a szórakozóhelyre az emberek időről időre jöt­tek be pénzt felváltani. Ezt el is mesélték, mi­re Demeter kicsit bosszús lett. - Amikor kiléptem az ajtón és kocsiba szálltam, hát tényleg látom, hogy ott vannak az aranyszőrű bárányok. Odaléptem a gázra, sportautóm volt akkoriban. Előbb elmarad az egyik, majd a másik rendőrautó. Demeter átvágott egy játszóté­ren, emlékezett rá, hogy ősz lévén ott már napokkal korábban leszedték a hintákat. A homokozó előtt élesen balra kanyarította a kormányt. Az őt követő rendőrautó itt el­akadt. Majd amikor még egy járőrkocsit lerá­zott, nyugodtan bekanyarodott az utcájába. A ház előtt már több autó várta, a rendszám alapján a rendőrök számítógépen kikeresték a lakcímét. 1997. DECEMBER 4. J­AA - 9: Ivás és vezetés A két klinikai pszichológus hölgy szerint a csoportprogramoknak egyetlen célja van: az ivás és a vezetés szétválasztása. Hiszen az al­koholról az utánképzés keretén belül senkit sem tudnak leszoktatni, ez még annak idején Nagyfán sem sikerült tökéletesen, ahol­­ az azóta megszűnt központi alkoholelvonó inté­zetben - 10 százaléknál is kevesebb volt a re­habilitáltak aránya. Boldizsár kocsmáros volt, szerinte nem is vezető az, akinek még nem vették el a jogsi­ját, „rengeteg embert ismer, de mindenkinek elvették már egyszer”. Drávucz Péter

Next