Jövő, 1848. december (1-23. szám)
1848-12-01 / 1. szám
pp.; januártól kezdve negyedévre házhordással bor. n. 3 pror. 30 kr.; félévre 6 fúr. Vidékre decemb. hóra 1 írt 20 kr. pp. Januártól kezdve félévre postán hatszor küldve borítékká 7 írt . — kevesebbszer 6 frt 30 kr. pp PEST. Decemberhó első szám. Ezen politikai napilap , fölvesz mindenféle hirdetéseket egy hasábsorát 2 kr. pengővel. Bérmenten leveleket csak ismerős kezekből fogad el a szerkesztőség. Vidéki tudósításokat örömmel fogad mindenkitől, csak tisztán s kimeritőleg legyenek irva. Megjelenik hetenkint hatszor. Előfizetési dij Budapesten december kora, boríték nélkül házhordással lár. December 1-je. Véres polgárháború dúlja a hazát, s nemzeti létünket naponkint erős vészek fenyegetik. Csendes őszi munkazsibaj helyett — kemény harczi lárma tölti az országot, s közel kelle sötét vérlultokkal fedve, harag és bosszútól marczongolt arczczal áll a magyar nemzet! Kezében kard — ellenségei számára, szemében gyűlölség ügyének árulóira; de szivében erős hit, s nemes önbizalom, hogy elveszni nem fog, sem nyilt ellenségei tőrében, sem az árulók által számára gonoszul ásott farkasveremben. Minden más csüggesztő, de ez egy elégteljes vigasztalásunkra. Tekintsünk körül, és csak szomorú dolgokat látunk. Ellenünk támadt a rácz, horvát, szerb, tót, oláh, és szász. — Ellenünk támadtak feledve a magyar nemzet által velük megosztott javakat, a százados barátságot melly egy máshoz fűzött, és épen akkor, midőn e nemzet országának nevén kívül velek mindent testvérileg megosztott Illy kábaságra — hogy ember a vele megosztott jónak része ellen fegyveres kézzel üt pártot — nem mutat példát a történet irás, s annyira ellenkezik a tiszta természeti ösztönnel, hogy az embertől lelketlennek csúfolt eb nem a kenyeret nyújtó, de a bottal ijesztő kart marja meg. De honnan tehát e természet ellenes vétek? Ott van forrása Bécsben, s Olmüezben azon gonoszok lelkében, kik a’ magyar nemzet javát — sőt életét is gyűlölik , s mivel nyíltan vele mérkőzni nem mernek, a köztünk lakó nemzetiségeket mint megannyi orgyilkost állították a nemzet háta mögé. — Ott van forrása azon gazlelkli népfőnökök roszaságában, kik hitvány pénzért, istentelen hatalom s hivatal vágyért visszaélve a nép bizalmával készek voltak öt vérdijat Austria szolgaságába adni. És ott van a századokon át előkészített népbutaságban, melly zsákmánnyá teszi őt minden gaznak, ki szenvedélyeinek hizelg, s elcsábítja egyetlen czifra öltönynyel vagy papírra festett kétfejű sassal! És kik állanak még ellenségkint szemközt hazánk épségét s életét védő seregeinkkel ? — Elül a király , s háta megett az osztrák birodalmi zsoldos katonaság. A király! Igen , Vik Ferdinánd! Tagja azon dynastiának, melly Magyarországnak köszönheti hogy első rangú hatalmasság Európában, kinek ősei századokon keresztül torkig érő bőséggel hizlalták hatalmukat s gazdagságukat e nemzet véréből — hogy a test nyomorékká törpül vala miattuk. Ő ki 14 éves uralkodása alatt atyai szeretetet színlelt hozzánk, s 4 országgyűlésen négyszer esküdött meg a most ezer oldalról megtámadott alkotmány föntartására. Vagy nem ellenségünk e midőn Jellasicsot, ki a magyar faj kiirtására, s a magyar szabadság szétrombolására indult ki Zágrábból, — kedvesnek mondja , öt személye képviselőjévé teszi, s fölemelt hóhérbárdja alá parancsolja feküdni a magyarságot a ki Lamberget Magyarország alkotmányának eltörlésével bízta meg,és Windischgrätzet uj Caraffának küldi hozzánk. Eltörli egy vonással a nemzet 1000 éves alkotmányos életét. Titokban szétküldött szózatokban arra lázitja a hon lakosait, hogy ne védjék utóla csepvérig nemzeti léteket. És honárulónak lázitónak nyilvánítja Kossuthot, ki éltető vére, szentlelki ereje szabadságharczunknak ? !! Vagy talán nem is tud ő semmit e gyalázatosságukról, csak neve áll ott parancsain, — s ő maga betegeskedik? — De akkor a gyengesség szintolly vétkessé válik mint maga az erős akarat. Vagy nem ellenség e olly király, kinek nevében ezer meg ezer ártatlan polgár vére ontatik, — s ö nem tud róla semmit! Vérszomjas seregek rohanják meg nevében a szegény hazát — s ö meggátolni nem tudja. És egész nemzet erkölcsi testi s alkotmányos életét akarják szét— tiprani — s ő nincs róla értesítve! Ha illyen a királyok gyengesége — minő lehet rosszaságuk ! És im ! körültekintván a hazán , vérsötét fóliákat látunk a földön, kietlen pusztaságot a gazdag bánsági vidéken, s faluról kolduló magyarokat, kiket az ellen kiperzselt lakhelyeikből, és ínséget itt, nyomorúságot amott. — Ez mind a király nevében követtetett el, — ennyi átoknak sulyját mikép bízhatja meg a király gyengesége ! Hogyan fog ennyi vész elmúlni fejükről ? s ki menti meg elpusztulása torkából e szegény hazát ? A magyarság. Igen — ő hivatva van másodszor is pontról pontra meghóditni, vissza foglalni ősei hazáját azoktól, kik ötét álnokul megakarták fosztani örökségétől. Ezt tenni van erő a magyar fajban, csak akaratja légyen olly szilárd, mint nagy hatalma. — S nem is fog egyedül állani küzdelmeiben. Segítene!itt a német elem azon része, ki korán átlátta, hogy a dynastia előtt kedves!) a szláv szolgaság, mint a német szabadságérzet, s katonai zsarnokság lesz jövőben az alkotmányos élet;— segitetni fog a naponként észre térő ráczok s horvátok, és az eddig csendesen maradt tótság által. Csak rajta minden erővel — se haza mentve lesz királya nélkül, sőt ha kell annak daczára is. Félre most minden mással mi a haza megmentését legközelbről nem érdekli. A pap télen át tanítsa a népet, hogy a haza életének védelme szenteld a királyi parancs iránti engedelmességnél. Tavaszra pedig ha öreg, ragadjon keresztet, ha fiatal kardot s kisérje táborba híveit. A népszabadság — mint a megváltó koporsója — pogányok kezébe jutott, s szent szoborút kell kezdeni megszabadításáért. — Az iparosok készítsenek fegyvert s ágyút. — A földműves adja át szomszédának gazdaságát s fogjon fegyvert. — Az irók világosítsák föl a szegény népet igaz javáról. A fiatalság esküdjék zászló alá. S a kormány kövessen el mindent eleget tenni az idő nagy szükségeinek, s a buzgó polgárok óhajtásának, így, ha mindnyájan kicsiny és nagy, gyenge és erős megteszünk mindent mit isten és haza kötelességünkké tettek; mit őseink emléke, saját becsületünk, s e gyermekeink java megkíván : — győzni fogunk győznünk kell!! És e győzelemnek más bére nem lehet: — mint széttépése minden idegen járomnak, s Magyarország teljes függetlensége Rendőrségről. I. Pest 1848. Nov. 29. Tehát rendőrséget organizálnak. Du kommst spät, aber du kommst doch ! Belháborúban sinlödő ország, rendőrség nélkül, annyi, mint kórház orvosi kar nélkül. Magyarország eddigi rendőrségével olylyan, mint egy országos kórház, egy felcserrel, két borbélylyal, két bábával, és nyelet pióczáróval. Kapitányi hivatalnak sem jó lesz az, nem hogy országos rendőrségnek járná meg. Vásznat, vagy posztót vásárolni, országos rendőrség nélkül is lehet, és az úti levelek kiadása sem ollyan nagy dolog, hogy azért érdemes lenne megzavarni nyugalmát a szelíd servitáknak, kiknek guardianja olly pompás diák levelet tudott írni. De félre a tréfával. Ne bántsuk e két szelíd intézetet, miknek az a hibájuk, hogy az egyiknek tízszer annyi jövedelme van, mint mennyit megemészthet; a másiknak százszor