Jövő, 1848. december (1-23. szám)

1848-12-05 / 4. szám

Megjelenik h­etenkint hatszor. Elő­­fizetési dij Budapesten december hó­ra, boríték nélkül házhordással 1 for. pp.; januártól kezdve negyedévre házhordással bor. n. 3 pfor. 30 kr.; félévre 6 for. Vidékre decemb. hóra 1 frt 20kr. pp. Januártól kezdve fél­évre postán hatszor küldve borítékkal 7 frt; — kevesebbszer 6 frt 30 kr. pp. December 4-én. KOSSU 4' II I. A .1 O S. Un szemügyre vészük az európai moz­galmak jellemét, — egy meglepő vonást ta­lálunk rajta. Az események mindenütt nagyobbak az embereknél. S a vezényletre hivatott egyéni­ségek jóval alább állanak a kor nagyságának színvonalánál! És ez nagy szerencsétlenség ! Békés idő­ben collegiális szövetségben munkálkodnak legs­ikeresben az emberek az általuk képviselt elvek győzelmén. Forradalmi korszakban ellenkezőleg. Hogy a győzelem biztossá tétessék kiváló egyéniségeknek kell előtérbe nyomulni. Oly—­lyaknak, kik a kor eszméit, érzéseit sze­mélyeikbe a­ forvasztva — megannyi alkudo­­zóként lépnek a jelen és jövő közzé , szövet­séget kötni a napi szükségek, s az igazság követelései között. Ilyen egyéniségek nélkül , ha nem is ve­­szélyezve, de súlyosan akadályozva van a forradalmak győzelme , az anyaeszmék léte­sítése. S illy egyéniséget csak egyet látunk az európai mozgalmak élén: — Kossuth Lajost. — Francziaországban Lamartine varázs szó­­noklata , melylyel Orph­cusként az éhes töme­gek viharhullámait kényszerint lecsendesité , s uralkodott az egész nemzeten — két hónap múltával elveszté hatalmát. És most egyetlen embere nincs Francziaországnak, ki Mirabelu, Danton, Robespierre vagy Napóleonként­­ azt merné mondani : „én vezetem a forradal­mat — kövessetek,“— s a nép önként benső ösztöne erejénél fogyást vezérnek kiáltaná őt. Németország még nyomorultabb képet mutat. Számailan a sok tanár, világtudós, nagy politikus­sal. De egy sincsküzöltök, ki nem csak hogy egész Németorszá mozgalmait vezetni tud­ná, hanem egyetlen kis tartományocska sorsát is kezében tartaná. Struvet Baden imádja — Bajorországban őrültnek tartják. Wrangelt Berlinben Németország első fiának kiabálják, — de Kölnben vérdijt lesznek mint gaz áru­lónak fejére. — Hasonlót mutat Olaszország. A tartomá­nyokban ugyanazon politikai zászló alatti tábor pártokra szakadott, nem elvek, de egyéniségek miatt. Egyenlőn mérlegezve egymást — jele, hogy egyenlő sulylyal bírnak, s nincs valódi nagyság közötték, ki a forradalmi középsze­rűségből óriásként kiemelkednék, s nem az események által lesz nagygyá , de ő teszi azokat nagy szen­ekké ! A republikánus Gue­­razzit Toskanában­­ tökéletesen ellensúlyozta eddig Sardiniában Gioberti a nyugati Olasz ki­rályság apostola. S IX. Pius ép úgy nem bírja az olaszországi demokrat mozgalmak vezér­letét megragadni, mint minő ellentállhatlan hatalommal falatik Carlo Alberto a sardiniai s lombardvelencei háború elöszinére. Magyarország kivételt tesz. Itt Kossuth nagyobb az eseményeknél. S egyedüli egyé­niség Európában ki a vezényletére bitott népnek eszméit s érzéseit annyira személyes­ségébe olvasztá, hogy ez teljesen képvisel­tetve érzi magát általa. Kossuth uralkodik a forradalmon, d­e egy lépéssel mindég elébb van a történetnél. V­ezérli a mozgalmakat, s nem engedi magát a napi véletlenségek vontató kötelére főzetni. J­olma­csa a nép lelkének érzelmeinek, s ezért hatalmas nem személyessége által, de a benne képviselt nemzeti erő miatt. Kossuth lelke szabadságharczunknak , s záloga jövő győzelmünknek. Őre nemzeti küzdelmeinknek, és kül­döttje a magyar független szabadságnak ki bizonyságot tesz annak közel eljöttéről. Midőn a király elárulta hazánkat, István nádor (gyalázatosan megszökött , s Jellachics rabló seregével már Fejérvárnál állott — a nemzet közel volt kétségbeeséséhez. A nép megzavarodott a veszély nagyságától, a kép­viselő­ház elvesztő fejét, — s a rejtett áru­lók már talán tapsoltak is vesztünkön. De Kossuth igy szólót — „én megmentem a hazát — kövessetek.“ — És a nép vissza­nyerte bátorságát, megismerte isten küldött­jét benne, hitt — bízott — és küzdött — s a haza mentve jön. — Illy egyéniség nélkül jelen óriási bajaink között alig lenne reményünk e haza meg­mentéséhez. Nem azért mintha a népek élete egyetlen emberen fordulna meg; de mivel nagyszerű vész között szüksége van a népnek, hogy olly emberrel bírjon, kiben a polgárok­nak bizalma, hite, és szeretete mint össze­vont sugárok egyetlen tűzpontba­n egybe­olvadjanak. Nemzetünket csak illy osztatlan erővel lehet megmenteni a félig fölnyitott sírnak bi­zhüdt torkából, s csak illy összefont erő szaggathatja szét azon nehéz szolgalánczukat, mellyeket Austria népszabadságunkra föl­rak­ni készül. Ez osztatlan s összefort erőt ismét csak egyetlen­ ember kezébe tehetjük le s ez: Kos­suth Lajos. Azért hát ne nézzétek e férfiút úgy mint csak pénzügyministert, vagy honvéd bizott­mány­i elnököt. Ör angyala­­ ez országnak, s a nap midőn utolsó ellenségünket kiverjük e föld­ről — öt első polgárává kell tennünk. — Tanítsátok a gyermeket nevére — hogy ne feledje el minél e földön mellyet a magyar­nak ő tartott meg számára. Imádkozzék a nép érte, hogy legyen hosszú életű, mig utolsó nyomorát nem orvo­solhatja. És emlékeztessétek a haza elleni bűnö­söket a nemzet boszujának irtó kezére , hogy ne merészeljék nyelvükre venni nevét, minél szentebb nem vala a magyar szabadság vérta­núi névtárában. Mi pedig kik a nemzet életében mint a kavics a meder fenekén megtisztítjuk a népbe szét áradó eszméket salakjától — álljunk gon­dos őrt, hogy ármány, árulás, vagy gazság mételyt ne hintsen a nemzet tiszta érzelmei közzé. S a nép tudja meg teljes fényben mit bir Kossuth Lajosban, s mennyi bizalommal tartozik becsületessége , s készséggel akaratja iránt. És mondjuk ki nyíltan, hogy valamint leszük függetlenségi harczunk győzelmét, és Magyarország teljes függetlensége kivívását, h­ogy e harczot az élők között egyedül Kos­suth Lajos neve, zászlója, s kormánya alatt hisszük legbiztosabban elérni. — Mi részünkről nyíltan kimondjuk, hogy legyen bár­mi neve a kománynak — ministe­rium, vagy honvédi bizottmány — azon kéré­sért aggódunk. De akarjuk hogy ezen kor­mánynak ne csak elnöke legyen Kossuth La­jos, hanem abban egészen s teljesen az ő poli­tikája uralkodjék. Ki vele kezet fog, barátunk , ki ellene van, mi is ellenségünknek tekintjük, s tekintse illyenek a haza is. Mert Kossuth a forradalom élén , s egy­ség a rokon érzelmű­ek által vezetett politicá­­ban, — és e haza meg lesz mentve okvetlenül! — Ellenkezőleg, legalább is vétkesen kocz­­káztatva — a győzelem! — December 5-kén. Átalános a panasz : nincs fegyverünk. Pedig­ fegyver nélkül úgy képzeljük ma országunkat — mint vak óriást. V­an ereje de nem tud bánni vele. S hasonlít az üres kardhü­velyhez , mellytöl csak addig fél az ellen — mig meg nem ismeri. — A sok honvéd zászlóalj úgy terem mint fűszál, s annyi az ujonez, mint tavaszi esse után — a bogár. 4dik szám. PEST. December hó 5. Kedd. Ezen politikai napi­lap , fölvesz mindenféle hirdetéseket egy ha­sábsorát 2 kr. pengővel. Bérm­entien leveleket csak isme­rős kezekből fogad el a szerkesz­tőség. V­idéki tudósításokat örömmel fogad mindenkitől, csak tisztán s kime­­ritőleg legyenek írva. 1848 év.

Next