KEMÉV Építők, 1975 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
A KELETMAGYARORSZÁGI KÖZMŰ ÉS MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT LAPJA III. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1.— FORINT 1975. JANUÁR HÓ Vélemények az irányelvekről Sikereink biztos alapja Izgalmas, komoly, felnőtteknek való „játék" a jövő, a holnap tervezése, a jövőbe látás, a realitások talaján, eredményeinkre apellálva és építve álmodozni. Különösen örömteli és értékes, ha ebbe beavatják az embert, igénylik és kérik is, hogy vegyen és vállaljon részt benne és saját elképzeléseivel, javaslataival, egyéni terveivel is járuljon hozzá a jövő öt esztendő tervezéséhez, amely egész népünknek, nemzetünknek holnapját, eljövendő, de valamennyiünk által akart és formált gazdagodó életét van hivatva előrevetíteni. Amikor a nyilvánosság elé tárta és felvázolta a párt a jövőt, akkor egyben arra is kérte az embereket, mondjanak véleményt. Az irányelvek hangsúlyozzák: „A szocialista építés döntő követelménye — és a soron lévő feladatok végrehajtásának feltétele , hogy a munkásosztály vezető szerepe a társadalmi élet minden területén érvényesüljön.” Hogyan látják az irányelveket? Milyennek képzelik el a jövőt, s ki mivel járul hozzá megvalósulásához? Erről beszélgettünk, ezekről kértünk véleményeket. HERMAN GYÖRGY, a gépesítési és szállítási osztály vezetője: „Olvastam, tanulmányoztam az irányelveket. Ami engemet megkapott az, ahogyan foglalkozik a munkaszervezéssel, ennek szükségességével. Azt mondhatnám, hogy a Központi Bizottságnak a XI. kongresszusra kiadott irányelvei a korszerű munkaszervezés példaképe, így foglalja össze a társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális élet területén, teendő feladatainkat, így fogalmaz az irányelv: „Gyorsabb haladást kell elérni az üzem- és munkaszervezésben, amelyet a vállalatok ... gazdálkodásának szerves részévé kell tenni. Átfogó és ésszerű takarékosságot kell megvalósítani a népgazdaság minden területén.” Ez világos cél, feladat. Tehát intézkedéseinket megfontolva, okosan lépni kell előre. Úgy gondolom, ahhoz, hogy egy vállalat hatékonyan, eredményesen gazdálkodjon, elsősorban jó üzem- és munkaszervezésre van szükség. Korábban ezt a fogalmat úgy érzem kissé „elcsépeltük”, s kevésbé figyeltünk oda, mi is értendő ezen, s mi van mögötte, mit kell tennünk. Én úgy látom, hogy ide tartozik a fizikai munkásokról való gondoskodásról, az ésszerű, megfontolt irányításig terjedő valamennyi folyamat. Osztályunk 100 milliós állóeszközértéknek a „gazdája”, s 425 fizikai munkás, főleg nehézgépkezelők, gépkocsivezetők, rakodók, tmk üzemi dolgozók tartoznak hozzánk. Ide tartozik a vállalat talajvízszintsüllyesztő részlege is. Tehát itt van mit tennünk. Nagyon lényeges feladatunk a gépek, berendezések jobb kihasználása. Csaknem 540 különböző, kisebbnagyobb teljesítményű gépünk van. Úgy gondolom, hogy most még összetettebb feladattá válik a gépek kihasználása. Ennek érdekében összehangoltabb munkára szervezésre van szükség amelyet az építési munkahelyekkel közösen kell biztosítanunk. Ott és annyi gépet kell biztosítanunk — közösen gondoskodva erről! — ahol azt maximálisan ki tudják használni. Fontos, hogy erről maguk a gépek kezelői legyenek meggyőzve. Tehát előtérbe kerül a nevelés, oktatás, képzés, az emberek szakmai, szellemi nevelése is. Ez is fontos feltétele, hogy az üzem- és munkaszervezési célkitűzéseinket megvalósíthassuk. Egyáltalán nem mellékes, hogy az értékes gépeket kezelő emberek, munkások megfelelően ismerik-e a gépeket, tudják-e, hogy egyik-másik géppel hányféle műveletet lehet elvégezni. Ennek ismerete azonban fontos a brigádvezetőknek, művezetőknek, építésvezetőknek is! Úgy látom, ezen az úton elindultunk. Ezt a célt szolgálják az üzemi akadémiák, ahol az oktatás megkezdődött. Osztályunkról itt tanulnak a művezetők, brigádvezetők. Ha ez a tanfolyam befejeződött, utána a gépkezelők, gépkocsivezetők ülnek a tankönyvek mellé. Ez a dolog egyik oldala. A másik, mint említettem, hogy a munkahelyi brigádvezetők is megismerjék gépeink képességeinek a sokoldalúságát, az ezekkel végezhető munkákat. Ezért fontos, hogy ők is elvégezzék az üzemi akadémiát, elsajátítsák a szükséges ismereteket. Csak így válthatjuk valóra azokat a célkitűzéseket, amelyeket a XI. kongresszus irányelvei hangsúlyoznak. Ettől a közös tanulástól, ésszerű együttműködéstől azt várjuk, hogy előbbre jutunk a korszerű üzem- és munkaszervezésben, s ez mindenképpen sikereket eredményez.” VERESS TAMÁS technikus: „Engem különösen az ifjúsággal foglalkozó rész érdekelt az irányelvekből. Kitűnt, hogy milyen nagy felelősséget érez az ifjúság, a KISZ iránt, s erre figyelmeztet mindenkit a párt. Nyilván, hogy érdekel, mert magam is fiatal vagyok, alig 25 éves, tagja a KISZ-nek. Úgy látom, növeli a felelősséget a fiatalok, a KISZ iránt a XI. kongresszus irányelvei. Hangsúlyozza: „Az ifjúság jövője összekapcsolódik a társadalmi fejlődéssel és nagymértékben függ a fiatalok odaadó munkájától. A körükben folyó eszmei, politikai nevelésben növelni kell a társadalom minden szervezetének felelősségét és aktivitását.” Úgy ítélem meg, hogy erre nálunk is fokozottabb szükség van. Különösen a vidéki munkahelyeken dolgozó fiatalokra gondolok. Én a debreceni munkahelyünkön dolgozom. Itt elég sok, 35—40 fiatal, főleg fizikai munkás dolgozott. Nem volt megfelelő kapcsolatunk a vállalat központi KISZ-szervezetével, a vezetőkkel. Sajnos nem láttuk a KISZ-titkárt sem a fiatalok között. S ezt hiányolták is. Igénylik a munkahelyeken dolgozó fiatalok is a fokozot (Folytatás a 2. oldalon) A MÁV nyíregyházi pft építkezése 1975. január 2-án. (Fotó: Elek Emil)