KEMÉV Építők, 1981 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
A KILU MAGYARORSZÁGI KÖZMŰ ÉS MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1,80 FT 1981. JANUÁR HÓ Békés, boldog új évet kívánunk vállalatunk minden dolgozójának! Megfelelni a követelményeknek N emcsak az 1980. évet hagytuk magunk mögött, hanem sikeresen befejeztük az 5. ötéves tervet is. Ebben a tervciklusban nehéz, de szép feladatokat tűztünk magunk elé. Alapvetően az volt a célunk, hogy sikeresen zárjuk az öt esztendőt, s közben kollektívánkkal próbáljuk megértetni az új gazdasági szabályozókat, amelyek 1980-ban léptek életbe. Ehhez adott nagy segítséget, jó útmutatást számunkra az MSZMP XII. kongresszusa, amely elemezte, hogy milyen problémák, lehetőségek állnak az ország gazdasága előtt, mik a tennivalók, milyen irányban szükséges haladni, s melyek azok a lehetőségek, amelyek számunkra biztosítva vannak. És mi az, amit annak érdekében kell tennünk, hogy ezekkel élve életszínvonalunkat, eddigi vívmányainkat megőrizhessük, s az ország gyarapodásához is hozzájáruljunk. Vállalatunk az elmúlt ötéves tervben mintegy 1,2—1,3 milliárd forinttal termelt többet, mint amennyit terveztünk. Ezt úgy sikerült elérnünk, hogy 1 évvel korábban fejeztük be azt a kapacitásbővítő beruházást, amely arra volt hivatva, hogy egy évben 800 milliós volumenre „futtassa” fel a vállalatot. Közben olyan, népgazdaságilag is fontos munkákat végeztünk el, mint a Taurus Mezőgazdasági Abroncsgyárának a megépítése, s az orenburgi munkáinkat is egy negyedévvel korábban fejeztük be. Jelentősen fejlődött a dolgozók szociális ellátottsága a KEMÉV-nél az elmúlt öt esztendőben. Két munkásszállót is építettünk. Ez kedves és kellemes „teher” volt. Ma már 20 korszerű Ikarus autóbuszunk azt eredményezi, hogy 1100 fizikai dolgozót szállíthatunk kulturált körülmények között munkahelyére és haza. Nagyon sokat áldozott vállalatunk ezek mellett a dolgozók üdültetésére, tanulására, továbbképzésére, ösztöndíjakra, tanulmányi szabadságra. Tisztességesen biztosította lehetőségeihez mérten a vállalat, hogy fiatal munkatársaink, vagy a nagyon rossz körülmények között élők olyan lakáshoz jussanak, hogy biztosítva legyen békés, nyugodt családi életük. Fejlődtek a politikai munkával kapcsolatos tevékenységek pártszervezeteinkben, a KISZ-ben, a szakszervezetben. Javult az üzemi demokrácia fórumainak a működése. Bár még van e területen tennivalónk. A KISZ-szervezet mellett főleg az utóbbi évben javult az FMKT munkája, szép sikereket értek el a fiatalok. Fejlődött a szocialista munkaverseny-mozgalom, melyben még sok felszabadítható energia, mozgósító erő rejlik, ha értelmesen élünk vele, előbbre lendíthet bennünket céljaink biztosabb elérésében. Az 1980-as esztendő — mi tagadás — az építőiparra nézve sem volt könnyű esztendő. Akik régen élnek Szabolcsban azt mondják, ekkora talajvízre még nem emlékeznek. Egyet azonban el kell ismernünk. Nem lehet és nem szabad minden problémát, bajt a talajvízre, a rossz időjárásra kenni. Nem is lenne illendő tőlünk. Valójában úrrá lettünk sok nehézségen, s ezt eredményeink igazolják. Az 1980. évi tervünket 805 millióra terveztük. Ma már mindenki előtt ismeretes, hogy 817,5 millióra kerekedett ki. Nagyon sok dolgozónk, nagyon becsületes, tisztességes helytállása azt eredményezte, hogy nyereségünk elérte a 25 milliót. Ez azt is jelenti, hogy a 81-es esztendő jól tervezhető akkor, ha az egyéb, még hozzá szükséges műszaki és anyagi feltételeket is megteremtjük. A létszámunk először a vállalat életében 80 fővel csökkent. Ez azt is jelenti, hogy a termelési többlet mind a termelékenység növekedéséből származott. A bérfejlesztés 1980-ban pozitív volt, örülni kell neki. Különösen annak, aki érzi is a betervezett 3 százalékkal szemben a 4,2 százalékos átlagbér növekedését. Ez azt jelenti, hogy a vállalat átlagbére 49 ezer 500 forint személyenként, s nem árulunk el titkot, ha közöljük, lesz osztható nyereségünk is! Nem akar ünneprontás lenni, ha szólunk az árnyoldalakról is néhány gondolatban. Elgondolkodtató, ha kérünk egymástól valamit, lényegében ez a munkakapcsolatban azt jelenti: menjen és csinálja meg. Ez időnként elsikkad, félreértik. Bizonyos mértékig ennek is betudható, hogy a kevés üzemi balesetéről jó hírű KEMÉV-nél az utóbbi időben romlott a baleseti statisztika. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy vannak, akik különválasztják az építőipari szakmát és az üzemi fegyelmet. Még mindig vannak, akik nem megfelelő és elvárható felelősséggel és gondossággal végzik munkájukat. S ezen feltétlenül javítani szükséges, és ma már funkcionál is az öt építőipari vállalat együttműködése. Ez egy olyan új terület, amiben — ha jól és okosan használjuk ki — nagyon sok tartalék rejlik. Az ÉPTEK-telep felállítása a vállalati gazdálkodást, a vállalati anyagellátást tette biztonságosabbá. Ezekkel a lehetőségekkel az idén jobb begyakorlottság mellett jelentős sikereket érhetünk el. Létrehoztuk azokat a szervezeteket vállalatunknál, amelyek a rugalmasabb gazdasági reagálásra, a pontosabb munkavégzésre és a nagyobb begyakorlottsághoz megadják az alapokat. Ezek a termelés-előkészítő csoportok, valamint a technológiai szervezetek. A begyakorlás és a magas szinten való alkalmazásuk a ma, a holnap feladata. A KEMÉV-et mindig jellemezte, hogy volt egy lépéselőnye, s gyorsabban tudott reagálni a körülményekre. Ezt a jövőben is meg kell tartanunk. Csak így lehetünk versenyképesek. A vállalat profilja a jövőben sem változik. Ez érthető. A „visszafogás” alapvetően abban a szakágazatban következik be, amely a KEMÉV fő profilját képezi. Ez a közmű- és mélyépítés, a községi, városi szennyvíz- és vízhálózat-építés. Természetesen ez nem jelenti, hogy a jövőben nem lesznek ilyen munkáink. Lesz, de nem olyan mértékben, mint eddig. Ahogy eddig építettünk iskolát, ezután is fogunk építeni, ha ezt rendelnek tőlünk. Van rá jó példa: meg tudjuk csinálni. Nem is túl hosszú idő alatt és nem is rossz minőségben. Ha Domus Áruházat fognak kérni, akkor azt építünk. Elképzelhető viszont, hogy 1983-tól — s ezt várja a népgazdaság irányítása —, hogy az ország gazdasági helyzete olyan pozícióba kerül, hogy újra dinamikusabb fejlődésre lesz lehetőség. Vagyis várhatjuk, hogy a tervidőszak harmadik harmadában az építési igények újra megnőnek. Erre a lehetőségre már a 81-es és a 82-es években fel kell készülnünk. Egy dolgot mindannyiunknak érezni és érteni kell: azt, hogy az építőipar sajátos ipar, ahol nem a munkadarab megy a gyárba, hanem a gyár megy a munkadarabhoz. Magyarán: ez azt jelenti, ha a működési területünkön valahol kérnek tőlünk munkát, akkor ne kérdezzük: miért éppen ott kell megépíteni, s miért nem ott, ahol lakunk. Tekintsük az 1981-es évet a begyakorlás esztendejének. Úgy érezzük, hogy minden gazdasági és társadalmi vezető a maga posztján tisztában van vele: a tisztességgel elvégzett, becsületes munkának van gyümölcse. Bizalom is van, türelem is van. Igaz az idő múlik, megállni nem lehet, haladni kell vele, mert különben lemaradunk. Ezt viszont nem szeretnénk. Arra van szükség, hogy mindenki végiggondolja a munkáját, mit akar csinálni, kivel, s főleg hogyan, hogy eredményes is legyen. Precíznek kell lenni az előkészítésnek minden területen. Korrektnek lenni, partnereink ezt várják tőlünk. Foglalkozni kell — s már az előkészítés során — a számítógép felhasználásával. A számítógépre való áttérés a vállalat termelésprogramozásának — majd remélhetően egyéb részeinek is —, a jelenlegi műszaki adminisztrációnak fontos, tudományos eszköze. Eszköz egy olyan cél eléréséhez, ami meg fogja könnyíteni a munkánkat, a jelenlegi bizonytalansági tényezőket kiszűri, s megalapozottabbá teszi döntéseinket. kivitelezés során megváltozik a generál termelőszövetkezetek szerepe. Ehhez azonban meg kell változni a szemléletnek is. Ki kell tágítani az időhorizontot. Nem csak időben, hanem térben is. Vagyis a generáloknak a napi pepecsproblémákon túl kell látniuk, előre hónapokkal. Ez sokkal feszesebb, fegyelmezettebb munkát követel meg a dolgozóktól. Viszont sokkal folyamatosabban és megfelelő ütemben biztosítja a munkavégzés lehetőségét. Ugyanakkor a technológiailag szakosodott termelő egységek nyilván nagyobb begyakorlottságra tesznek szert, és rövidebb idő alatt jó minőségű munkát végeznek, így az eszközöket, gépeket olyan hatékonysággal lehet foglalkoztatni, használni, amely a legminimálisabbra csökkenti az állásidőt. Csak úgy tudjuk megőrizni jó hírünket, ha szavahihetők vagyunk, ha határidőre és jó minőségben végezzük a munkát. Ez rajtunk múlik. Ehhez azonban az is szükséges, hogy egymáshoz is korrektnek, őszintének kell lennünk. Bíznunk kell egymásban, s ugyanakkor követelményeket is támasztani egymás iránt. Ez igény, ez mérce, politikánk lényegéből fakad. Kádár elvtárs mondta, hogy az a legjobb politizálás, ha valaki jól elvégzi a munkáját. Nem többet kell dolgoznunk i9c-ben, nanem jobban, hatékonyabban, figyelmesebben. Igazodva az állandóan változó körülményekhez, így őrizhetjük meg rugalmasságunkat. Ha tisztességesen dolgozunk, meglesz a gyümölcse. Ehhez van szükség együttgondolkodásra, alkotó cselekvésre az új, 1981-es esztendőben. S akkor az eredmény nem marad el, s jó szívvel köszönthetjük majd egymást az esztendő végén újra. r E Megérkeztek az új Ikarusok Vállalatunk munkásellátási célokat szolgáló fejlesztéseinek értéke az elmúlt öt évben meghaladta a 35 millió forintot. Két új munkásszállót építettünk — Záhonyban és Sóstón — összesen 13,4 millió forint értékben, berendezéseikre másfél milliót fordítottunk. Beszereztünk 20 korszerű munkásszállító autóbuszt 20,3 millió forint értékben: 1978—79-ben 10 darabot, és 1980-ban újabb 10 darabot. 1981. január elsejétől dolgozóink rendelkezésére áll összesen 450 férőhely a vállalat munkásszállóin, munkába járásukhoz pedig 20 darab új, Ikarus autóbusz. A munkásellátás ötödik 5 éves terv végére elért színvonalát a következő tervidőszakban is megőrizzük. (Fotó: Sisa István) Napirenden az építőipari párthatározat A vállalat gazdasági és szakszervezeti vezetői december 18- án az építők szakszervezete Szabolcs megyei bizottságán együttesen értékelték az építőipari párthatározat végrehajtásával kapcsolatos feladatok időarányos teljesítését. A szakszervezeti megyei bizottság megállapította, hogy a vállalatnál jól kezdték el az MSZMP KB határozatának, valamint a megyei pártbizottság és az építők szakszervezete e tárggyal kapcsolatos határozatának a megvalósítását. Felhívták a vállalatvezetés és a szakszervezeti bizottság figyelmét, hogy a gyorsan változó körülmények miatt még nagyobb gondot fordítsanak az emberi körülmények javítására. Jobban segítsék a dolgozók politikai és szakmai képzését, továbbképzését. Szorgalmazzák, hogy minél több dolgozó szerezzen a vállalatnál két, vagy három szakmát. Javasolja a megyei bizottság, hogy jobban használják ki az öt együttműködő építőipari vállalat közös erejéből adódó lehetőségeket.