KEMÉV Építők, 1986 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
Az SZB napirendjén Segélyezés, üdültetés nyugdíj-előkészítés A szakszervezeti bizottság decemberi ülésén megtárgyalta a segélyezés, üdültetés, beteglátogatás, nyugdíj-előkészítés 1985. évi tapasztalatait, amelyet az SZB mellett működő társadalombiztosítási tanács összegzett. A téma közérdekű, ezért ismertetjük részletesen a tanácskozás megállapításait. Segélyezés. A segélyezés alapja a korábban elkészült szabályzat. A konkrét összegek odaítélésében a bizalmi javaslatára a főbizalmiak önállóan döntenek. Az igény nagyobb mint a lehetőség, ezért nagyon fontos minden eset. A Társadalombiztosítási Tanács megszűri, felülvizsgálja az igényeket, kifogás esetén a főbizalmival megtárgyalja. Figyelmesebben Fel kell hívnunk a figyelmet néhány nagyon fontos szempontra: az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani a hosszú ideig táppénzen lévőkre, ne azonos összeget javasoljanak az 1 hónapja beteg vagy a 6—8 hónapja betegállományban lévőknek. Ezen a téren rosszak a tapasztalatok, ne fogadjunk el igényeket azoktól, akik mintegy járandóságként évente rendszeresen kérnek; a beiskolázási segélyeknél elsősorban iskoláskorú gyermeket kell figyelembe venni. 1985-ben intézményes segélyt (szülés, temetés esetén) 102 fő részére 76 800 forint értékben, beiskolázási segélyt 101 családnak 82 200 forint értékben fizettünk ki, a szociális segélyek összege 146 ezer forint. Pihenés - költségesebben Üdültetés. Üdültetésünknek két fő formája van: a SZOT-os, bel- és külföldi csereüdülés. 1985-ben 50 különböző (házaspári, szüló, gyermek) üdülőjegyet, továbbá 4 szanatóriumi, 2 gyermek gyógy- és 14 gyermek nyári üdülőjegyet kaptunk a SZOT-tól. A külföldi és belföldi csereüdülésben Siraván, Krinyicán, Sopronban, Mátrasástón összesen 88 család (186 felnőtt és 144 gyermek) vehetett részt. Az üdülési jegyekhez adott támogatás: 12 692, a központi támogatás 2000 forint. A külföldre szóló SZOT-os üdülőjegyeket rendkívül magas áruk miatt más vállalatnak voltunk kénytelenek eladni. Nem főidényre szóló SZOT-os jegyek közül is többet más vállalatnak adtunk át, mivel igény még térítésmentesen sem volt rá. A SZOT-os beutalójegyek 10 százaléka szólt a nyári főidényre. A külföldi és belföldi csereüdülések főidényben szerveződnek, de némelyik beutalót itt is a leányvállalatoknak adtuk át. A nyári üdülőjegyeket bizottság osztja el, ám az üdülési igény annyira csökkenőben van, hogy néha a nyári jegyeket is nehézségek árán tudjuk értékesíteni. Siavára szóló beutalásnál visszatérő üdülőkkel lehet találkozni, mivel nincs már olyan mérvű kereslet iránta, mint az előző években. Átrendeződnek az üdülési igények: többen kértek melegvizes beutalót, melyet az SZB nem tudott kielégíteni; közelebbi üdülési lehetőségre lenne szükség, mert az utazás is költséges, így sokan inkább az üdülésről is lemondanak; több nyári SZOT- os beutalóra lenne szükség, mivel a családok csak így oldhatják meg az együtt üdülést. A nyugdíjasbizottság megalakulásától a TT azt várja, hogy így több nyugdíjast be tudnak vonni az üdülésbe. A munkahely is... Beteglátogatás. Beteglátogatásaink egyben ellenőrzést is jelentenek. 1985-ben Nyíregyháza környékén, Újfehértón, Érpatakon, Balkányban, Tiszavasváriban, Tiszalökön, Őrben, Vaján, Laskodon, Nyírjákón és Leveleken ellenőriztünk, látogattunk. Csak a hosszabb ideig táppénzen lévő szaktársakat tudjuk meglátogatni, velük tudunk csak érdemben foglalkozni. Azt tapasztaljuk, hogy a hosszabb ideje betegállományban lévő dolgozók örömmel fogadják a TT képviselőit — szerény ajándékunkat —, mert sajnos a munkahelyről igen ritka esetben látogatják a dolgozók beteg kollegáikat. A rövidebb ideig táppénzen lévőknél előfordulnak negatív jelenségek. Sok az almaszedés, dohánytörés vagy egyéb mezőgazdasági munka csúcsidejében lévők 2—3 napos táppénze. 1985-ben 11 esetben történt táppénzmegvonás. Fontos lenne, hogy a beteglátogatás és -ellenőrzés legyen a munkahelyi vezetők és főbizalmiak feladata is. Oda kell figyelni a hosszabb ideje betegállományban lévőkre, meg kell látogatni őket és szociális helyzetük figyelembevételével segélyre javaslatot kell tenni. A táppénz kevés, így a tartós betegállományban lévőknél a család rossz szociális helyzete is javításra szorul. Időben segíteni Nyugdíj-előkészítés: A nyugdíj előtt álló dolgozók névsorát a korhatár betöltése előtt 1 évvel a TT előre kigyűjti, hogy mire a nyugdíjévét eléri, éveinek összeszámítása időben megtörténjen. Az 1986. januártól nyugdíjba menő dolgozók nyugdíjéveinek összeszámítása 1985-ben megtörtént. Minden dolgozónak határozata van, így mielőtt nyugdíjazását kéri , tudja mennyi nyugdíjévvel rendelkezik. A korhatáros dolgozók mellett az év folyamán rokkantsági nyugdíjba menők vagy egyéb ellátásban pl. özv., árvaellátásban részesülők, baleseti járadékot kapók ügyeivel is gondosan foglalkoznak. 1985-ben öregségi nyugdíjhoz 16, rokkantsági nyugdíjhoz 29, özv. és árvaellátáshoz 11 dolgozó ügyével foglalkoztunk. Az SZB ülésén elhangzott, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet kérnek a szakszervezettől és a munkahelyektől a nyugdíj előtt álló dolgozók iránt. Ezek a dolgozók 35—40 évet tisztességgel ledolgoztak és ma is helytállnak akár kubikosként, szakmunkásként vagy alkalmazottként. Ha nem segítünk kellő időben és gondosan, ezzel újra termeljük a megélhetéssel küzdő nyugdíjasok számát. Az is megfogalmazódott, hogy összességében a TT kapcsolata a főbizalmiakkal, bizalmiakkal jó — csak kölcsönös megértéssel és egymás segítésével tudják feladataikat megoldani. Ketten a küldöttek közül A szakszervezet számvetése Szakmai szakszervezetünk a közelmúltban tartotta kongresszusát. Élénk vita jellemezte a tanácskozást, amelyen vállalatunkat Závodni Éva és Budák Károly képviselte. Závodni Éva az egyik legfiatalabb küldött volt az építők kongresszusán. A fiatal lány vállalatunk segítségével szerzett diplomát a számviteli főiskolán. Jelenlegi beosztása: előadó a tervosztályon. Természetesen szakszervezeti funkciója is van: vállalati szakszervezeti bizottságunknál a számvizsgáló bizottság elnöke. Végzettségéhez, beosztásához illik ez a társadalmi megbízatás. A mikrofon előtt Mint mondta, igen nagy megtiszteltetésnek vette, hogy fiatal kora ellenére küldöttként részt vehetett a legmagasabb szakszervezeti fórumon. Mi több: az a megtiszteltetés érte, hogy szót kapott országos nyilvánosság előtt. Külön figyelmet érdemel ez azért is, mert Szabolcs-Szatmár megye kongresszusi küldöttei közül (a megyei bizottság titkárát nem számítva) csak ő kapott szót. Igaz, néhányan írásban adták be véleményüket. Éva azonban mikrofon elé léphetett. Kissé elpirulva emlékezett arra, hogy az első három mondatot zavartan mondta el, igen nagy volt a lámpaláza. Aztán belelendült és határozottan gördültek mondatai. Természetesen a pénzről, az alapszervezetek pénzgazdálkodásáról beszélt. Elmondta a jó és a kevésbé jó tapasztalatokat egyaránt. Véleménye szerint jó, hogy újabban a tagsági bélyegek árát a bérjegyzéken levonják, a szakszervezeti tagoknak nem kell havonta zsebbe nyúlni, a bizalmiaknak kevesebb a papírmunkája. Az is figyelemre méltó — hangsúlyozta —, hogy javult az úgynevezett tagdíjmorál. S ezzel a módszerrel nem romlott a bizalmiak és a tagok kapcsolata. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy az alapszervezeteknek még mindig nem teljes az önállóságuk. A pénzösszegek felhasználását központi előírások korlátozzák. Javasolta, hogy a tagdíjbevételnek ne az ötven százalékát kelljen befizetni a központnak. Szerinte elég lenne csak negyven százalékot befizetni, s a tíz százalék az alapszervezetek kasszájában maradna. Ebből a tíz százalékból segélyezni lehetne a kis nyugdíjasokat és a kedvezőtlen szociális körülmények közt élőket. A szakmai szakszervezet főtitkára összefoglaló válaszbeszédében megemlítette Éva javaslatát. A főtitkár érdekesnek, elgondolkodtatónak tartja a javaslatot és megígérte, hogy később megfontolás tárgyává teszik megvalósítását, vagyis visszatérnek a javaslatra. Tegyük hozzá: az okos javaslatra. Éva nemcsak a saját véleményét mondta el a kongresszuson. A felszólalása előtt egyeztettek, elbeszélgettek a négy nagy szabolcs-szatmári vállalat szb-titkárával. A buszon pedig együtt utaztak a Hajdú-Buhar megyei küldöttekkel, s utazás közben is cserélődtek a tapasztalatok. Kollektív gondolatok Hudák Károly vállalatunk lakatosüzemében hegesztő. Úgynevezett külső lakatosmunkát is végez a hegesztés mellett. Mostanában Debrecenben, a Monostorpályi úton dolgozik. Tág a látóköre, több munkahelyen megfordul. 1978 óta szakszervezeti bizalmi. Pár hónappal ezelőtt újabb társadalmi megbízatást kapott a szakszervezetek megyei tanácsától: társadalmi ellenőr lett a kereskedelemben. A felesége is vállalatunknál dolgozik, ezért is lakhatnak „KEMÉV-es” lakásban a Ságváritelepen. Szívesen emlékszik arra, hogy utazás előtt a szakmai szakszervezet megyei bizottságának titkára megbeszélést tartott a tizennégy megyei küldöttel. Sok érdekes elhangzott ezen a megbeszélésen. A kongresszust különösen jónak és érdekesnek találta, ezért is jegyzetelt sokat. Szívesen emlékszik arra, hogy Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke elemzően beszélt a gazdasági munkaközösségekről. (Az elnököt többször látta személyesen, hiszen katona korában a díszszázadban szolgált.) Emlékszik, hogy többen is forszírozták, hogy nyárra kevés az üdülőjegy, főleg a két, vagy több gyermekes családoknak. A túlmunka, a kapkodás miatt és a túlzott igénybevétel miatt is sok a táppénzes beteg az iparágban. A fizikaiaknak kevés a főállásból származó fizetésük. A Zala megyei küldöttekkel aludt egy szobában, s elmondta nekik a szabolcsi átlagbéreket. A zalaiak nem akarták elhinni, hogy nálunk ennyivel kevesebbet keresnek ... A kongresszus után tapasztalatairól, élményeiről beszámolt a főbizalmijának. Január végén egy tágabb körben is beszámolót tart. Hudák Károly A vállalat 1986. évi terve (Folytatás az 1. oldalról) sával lehet megvalósítani, melyben a vállalat vezetése számít valamennyi dolgozóra. Azt mindenkinek be kell látnia, hogy legfőbb tartalékunk a munkában van és elsősorban itt kell sikereket elérni. Tudomásul kell venni, hogy rossz, nem hatékony munka mellett nincs jól működő vállalat. BÉR- ÉS JÖVEDELEMPOLITIKA: A bér- és jövedelmpolitika 1986-ban és az elkövetkezendő években még szorosabban kapcsolódik a nyereséghez, mint korábban, mivel az adózás mértéke nőtt. Tudatosítani kell a dolgozókkal — az érdekeltségi rendszeren keresztül — hogy a keresetfejlesztést csak a nyereség növelésével tudja biztosítani a vállalat. Az előzetes számításokból egyértelműen kitűnik, hogy a vállalat az 086. január elsejével életbe lépő keresetszabályozási módosításoknak megfelelően csak a szigorított központi keresetszabályozást választhatja. A szigorodó feltételek hatására e szabályozás mellett tudunk a legkedvezőbb feltételekkel 3 százalékos keresetfejlesztést megvalósítani. A következő évek alatt a vállalatnak fel kell készülni egy korszerűbb gazdálkodásra, amelynek eredményszínvonala ki tudja elégíteni a szabályozó rendszer követelményeit és megteremti a lehetőségét egy nagyobb, 6—10 százalékos keresetfejlesztésnek. SZOCIÁLIS ELLÁTÁS, munkavédelem. A vállalat a szociális ellátási tervben igyekszik továbbra is megőrizni a korábban elért színvonalat. Szociálpolitikai és munkavédelmi tevékenységünk 1986-ban is kiemelt feladat. Munkásszállításra 24, munkásszállásra 5, munka- és védőruhára 3,8, lakástámogatásra 1,3 millió forintot költünk. A nehéz fizikai munka csökkentésére, gépesítésére, az üzemegységek részére kisgépek, célszerszámok vásárlása (körfűrész, egyengető, gyalu, festékkeverő, festékszóró, vakológép, lemezhajlító, lemezolló stb.) anyagmozgatás, tárolás gépesítésére 250 ezer, védőruha, védőfelszerelések, védőeszközök, védőital és tisztálkodási eszközökre, üzem- és munkaszervezésre 2,6 millió forintot költünk. A munkavédelemre előirányzott teljes összeg meghaladja a hétmillió forintot. MŰVELŐDÉSI ÉS OKTATÁSI TERV. A vállalat előtt álló gazdasági feladatok szükségessé teszik a szakemberek folyamatos képzését, továbbképzését. Az állami oktatásban 66-an, a tanfolyami képzésben több mint ezren vehetnek részt. A szakmunkás-utánpótlás érdekében 1986-ban a vállalat tovább növeli a szakmunkástanulók létszámát. Ez az 1984/85-ös oktatási évben 61 fő volt. 1985/86-os oktatási évben 110 főre tervezik. SZERVEZETFEJLESZTÉS — KORSZERŰSÍTÉS: a gazdaságirányítási rendszer a jövőben is olyan igényt támaszt a vállalatokkal szemben, amely megköveteli a folyamatos szervezetfejlesztést. Az idén a központi osztályoknál jelentős szervezeti átalakítást nem terveznek. Fő cél az eddig kialakított szervezeti rendszer hatékony működtetése. A termelő szervezetek egyszerűsítésével csökkenteni kívánjuk a vállalati kooperációs igényeket. Továbbra is kiemelt feladat a számítógép alkalmazásának bevezetése ?okra a területekre, ahol növelni szándékozunk a döntés hatékonyságát és segítjük a gyors, pontos munkavégzést.