KEMÉV Építők, 1989 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

Köszönjük, IV. Vilmos! Sörfőzés a KEMÉV-nél Leányvállalatnak új vállalkozása „Lázasan dolgozik,, a komló, a maláta és a fajélesztő, hogy a segítségükkel az aranysárga ne­dű és annak hófehér habja, a bajor sör a vendégek pohará­ban gyöngyözhessen. A bajor sör legendás hírét IV. Vilmos 1516-ban kelt rendelete alapoz­ta meg. Az évszázados tapaszta­lat, a legkiválóbb alapanyagok és a legfejlettebb technológia, a HBH Bajor sört fenségessé te­szi. December 18-án, vasárnap történelmi pillanathoz érkezett Szabolcs-Szatmár vendéglátása: a KEMÉV Szálloda Vendéglátó és Szolgáltató Leányvállalata Nyíregyházán, a volt Halász Csárda helyén megnyitotta a Bajor Sörözőjét. Annak létreho­zását a KEMÉV Gépkölcsönző és Szolgáltató Leányvállalata és a Gabonaforgalmi Vállalat is pénzzel támogatta. A terveit a SZÖVTERV készítette, melyet a KEMÉV és alvállalkozói valósí­tottak meg. A KEMÉV a sörfő­zés licencét a HBH Skála Kft­től vásárolta. A kiváló minőségű bajor sört a vendéglő földszinti és pince részében szolgálják fel. A sörö­s Bajor sörözőben, az ember­nek kedve támad egy pohár­ka. .. zőben egyszerre 150 vendég fér el. A bajor sör az 500 éves ba­jor „Tisztasági Törvénynek” megfelelően csak tiszta malátá­ból, komlóból, fajélesztőből és vízből készül. Semmiféle pót- és tartósító szert nem adnak hozzá — szénsavat sem —. A csodálatos nedű a kiszolgáló he­lyiségek szomszédságában fő. Sőt, a születését a pincerészben tartózkodók egy üvegfalon át meg is szemlélhetik. A söröző családias hangulatú. A vendéglátók a sör mellé harapnivalót, sörhöz illő hideg és meleg ételeket, sörkorcsolyá­kat, étvágyfalatokat, köztük Szabolcsi specialitásokat csinál­nak. Lesz napi ételajánlat is. A sörfogyasztók jó hangula­tához a bajor sramlizene sem fog hiányozni. Azt gép szolgál­tatja, de a bajor slágerek ese­tenként élő, jelenlévő zenészek hangszeréről is felcsendülnek. A söröző a megye vendéglátó hálózatának becses része, hi­szen bajor sört a Dunán in­nen csak Szegeden, Egerben, és immár Nyíregyházán főznek. Azt reméljük, az idegenforgal­mat is élénkíti. (cselényi) A sörfőzőben ... Új év a Hungáriánál Átadás: április 30 Nyíregyháza központjában építkezés. A kapuján tábla, me­lyen a következők olvashatók: HUNGÁRIA biztosító KIVITELEZŐ: KEMÉV TERVEZŐ:KELETTERV, DEBRECEN FELELŐS TERVEZŐ: LENGYEL ISTVÁN LEBONYOLÍTÓ: NYÍRBER ÉPÍTÉSVEZETŐ: KACSALA MIHÁLY ÁTADÁS: 1989. április 30. A felvonókosár magasba kú­szik, téglát, ládát szállít, lent felbőg az aggregátor motorja. Az épülethomlokzaton elhelye­zett fóliát csípős szél fújja­­szívja. A munka serényen fo­lyik, holott az utcán még ünne­pi a hangulat, hiszen az óévet nemrégen búcsúztattuk. A biztosító lépcsőházában fa­korlátot markolva paplatok föl­felé. Harmadik emelet. Néhány másodpercnyi lihegés után a létrán álló Jancsó Andor vil­lanyszerelő brigádvezetőt üd­vözlöm. A válaszfalba három­eres vezetéket húz bele. A jobb kezében kalapács. — Hogy ízlik a munka szil­veszter után? — kérdem. — Jól — válaszolja a mester, aki 38 éve villanyszerelő. — A két ünnep között pihenhettünk eleget. A munka épp olyan, mint máskor — csinálni kell. A vezetékezés fortélyairól ér­deklődök. — Ez a kábel egyszerű vilá­gítási kellék — magyarázza. — Van anyag, van ember, lehet dolgozni folyamatosan. Jancsó Andor szaktárs moz­dulatai határozottak. A szakma a kisujjában van. — Komolyabb szerelni való nemigen lesz itt. — módja — Majd a hőközpont és a szellőző gépház ad némi igényesebb munkát. Ja, még az elektroni­kus vagyonvédelem megterem­tése nyújt némi feladatot. A lépcsőn Zékán Mihály kubi­kussal találkozik. A fején barna kocsm­a. — Hogy megy a meló? —­­kérdezem. — Mindennapos — szól. — Beletörődünk. Ha az embernek nincs szakarája, ezt kell csinál­ni, parancsolnak, miikor hová küldenek. — Ezen a házon mit tetszett dolgozni? — Alapot tűnik, meg ástunk, betonoz­­mindent, ami jött. Nehéz munka, de néha azért van egy-egy könnyebb nap is. Például az, amikor a hungaro­cellt hőszigetelés céljából a pad­lásra kellett hordani. — Otthon mi újság? — Érpatakon lakom. Rendben van minden. A kis házat felépí­tettem. Ha az egészség engedi, még jól elvagyunk. A második emeleten a hőlég­fúvó kellemes időt teremt. Az egész szint vakolva, simítva. Két kőművessel futok össze. Tóth András és Bihari József a glett vasat és a kőműves kana­lat tisztítják, ugyanis a men­­­nyezetet nem vakolják, a glet­­teléshez viszont finom szerszám kell. Korábban az épület hom­lokzatát mezőtúri téglával bur­kolták, és persze válaszfalakat is raktak. Mondják, a szilvesz­tert hamar kipihenték, minden megy a megszokott kerékvágás­ban. Bihari József megjárta Ten­­gizt is. Mi tetszett neki? — A repülés — válaszolja. — Felülről, nagy magasságból lát­tam városokat, folyókat, földe­ket. Minden icipici volt. A há­rom gyerek miatt jöttem haza. Az udvari lakókocsiban Hrus­­ka Miklós művezető a „sikta” könyvben jegyezget. Arra ké­rem, az épületről általánosság­ban szóljon. — A négyszintes létesítmény cölöpalapokon áll, a felmenő szerkezete UNIVÁZ, a falainak nagy része térkitöltő. — mesék — A földszinten ügyféltér lesz, odébb pedig zárt gépkocsivizs­­gálót alakítunk ki. Lesz nyitott is... A többi szinten irodák­­ kapnak helyet, köztük 12 ven­dégszoba. Lassan a kőműves­­munkák végénél tartunk. A be­ruházás 71 millió forintba kerül Az épület érdekessége a szépen (felerészben lengyel szakembe­rek által) falazott boltíves nyí­lások, valamint a réz épületele­mek. (csgy) Lassanként kibontakozik a szép épület A­z elmúlt év végén csodála­tos két hetet töltöttem Egyiptomban. Mint arról már vállalatunk üzemi lapja is beszámolt, a Ki mit tudo, a Cimborák táncegyüttes a maga kategóriájában első helyezést ért el. Az együttesnek én, To­kárszky Gyula, a KEMÉV mun­kaügyise is tagja vagyok. Az országos vetélkedő győztesei jutalomból utazhattak az egzo­tikus országba. Így jutottam el én is a Nílus mentére. Az ide­genvezetőn kívül velünk jött egy orvos, a Művelődési Minisz­térium képviselője és a Magyar Televízió egyik stábja. A tévé­sek egy hosszú filmet forgattak utunkról, ebből egy negyven perces összeállítás hamarosan adásba kerül. A filmet nemigen látja majd mindenki, de attól függetlenül elmondom útibeszámolómat, él­ményeimet. Annál is inkább, mivel egy egyiptomi út turista­­költségen igen drága. Repülőgép vitt bennünket a a távoli országba. Az ugyan­csak egzotikus Cipruson leszállt a gépünk és ott időztünk bő fél­ órát. Másnap már Kairóban sé­táltunk. Érdekes ez a város a színes forgatagával. A városnál is érdekesebbek a közelben lé­vő, a világon egyedülálló pira­misok. A régmúltat idéző épít­mény egyike — mint az idegen­­vezetőtől megtudtuk — 140 mé­ter magas volt. Most „csak” 136 m, vagyis négy méter a kopás, a süllyedés. Nem mindennapi élmény volt számomra, hogy te­­vegelhettem a „piramisok ár­nyékában”. Persze ez csak rö­vid ideig tartott, Mercedes busszal és korszerű vonattal közlekedtünk Egyiptomban. A Ki mit tud? győztesei szí­nes műsort adtak Kairóban a Szovjet Kultúra Házában. Én is felléptem a Cimborákkal. A műsort megtekintette a magyar nagykövetség több munkatársa, ott volt több külföldi diplomata és néhány egyiptomi is. Vala­mennyien jól szórakoztak mű­sorunkon. Egyébként esténként egymást is szórakoztattuk. Jó volt látni Luxorban a Nílust. Itt még igazán szép tiszta a fo­lyó. Számomra legjobban As­­­szuán tetszett. A híres gát kö­zelében négycsillagos luxus­­szállodában helyeztek el ben­nünket. Kairóban láttuk az Egyiptom Múzeumot. Felejthetetlen él­ményt nyújtott számomra a mú­zeum, mert itt elénk tárult az ókori kultúra sok-sok emléke. Lejegyezte: Svédasztalnál Asszuánban KEHÉV-es a Nílus mentén Tokárszky Gyula tevegelés közben. N. L.

Next