Kalligram, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2019-07-01 / 7-8. szám
mesélte, mire huszonnégy lesz, be akar fejezni, akkorra meg kell legyen a legrafináltabb tudáson és ügyességen túl minden élmény (mint a semmi élménye). Egy albumot tervezett hát, versekkel, rajzokkal, és ha az megvan, kész. Mindegy már, utána mi van. Ám a Víg Matróz még előtte, az ablakában festett figurával, egy mentőöv közepén a borostás arcú matróz, szájában pipa, kezei között tangóharmonika, alatta reklámszöveggel, hogy program, műsor, tánc, nyitva reggel 4 óráig. Szűz Máriám! Mi lesz itt! Megjelenik szemei előtt Zichy Mihály Híd-avatása, ott fönn a híd bal oldalán, az oszlop szélén álló sötét figura a fiú, teátrálisan széttárja karjait, ugrani készül tán, mint a többiek, végez illúzióival, emlékképeivel, a magány érvelése a nullpontján, elkeseredése a csúcspontján, és zsupsz, hajrá! Gyerünk akkor, angyalom. Az oszlop alján betűk: IFI. Ez itt a budai part első pillére, fellobogózva, és a hídtest innenső íve, korláttal, amely mögül emberek vetik alá magukat a Dunába, nők, férfiak, kamaszok, aggok, még egy csontváz is száll lefelé, nyakában kivagyi boldogsággal vihogó gyerek (Munkácsy inasának izgibb pillanatai). Egy láthatatlan anya a csecsemőjét emeli a korlát fölé, de egy másik anya már csaknem vizet ér magához szorított csecsemőjével. Zuhantában egy úrfi elveszíti a cilinderét. Két zuhanó kövér hivatalnok egymásba kapaszkodik, az egyik zuhanó mintha vissza akarná tartani a másikat, közben már meztelen, szép, erős testű férfiak kapaszkodnak a pillér falán föl, és többen másznak utánuk, bizonyára azért, hogy ismét leugorjanak. Miért? Megőrültek? Az egyik asszony a fűzőjének zsinórját tépi a derekáról, a másik nőszemélyről zuhantában leválhatott a klepetusa, gázol a vízben a pillér felé, s húzza maga után a drapériát. A Margit híd az első felavatása után az öngyilkosok hídja lett, ezt a szerepet aztán átadta a Ferenc József hídnak, amit Szabadság hídnak neveztek el, és a mai napig őrzi ezt a fatális funkcióját. (Megyünk át a Libellába, aztán vissza onnan, vagy a Maderne bárjából, vissza a Szabadság hídon, ez egyre eszünkbe jut.) Zichy rajzán azonban nyoma nincs a fatálisnak vagy a tragikusnak. Inkább komikus, ami történik. Csakhogy mi történik, mi a csuda lehet ez a muri, ez a vízió. Van, aki már a korláton átlendülve visszakapaszkodik. Van, aki csobban, van, akinek a frakkja szárnyáról csurog a víz, amint a pillérre húzza fel magát. Egy szép keblű delnő evezget a hátán, egy megtört úrnő kiúszik a partra. Valaki más éppen vízbe fúl. És közben már este lett. Odafenn két kandeláber világít élesen. Homályban történik mindez, éji homály, a levegőben pára leng. Fönt a fiú azért még tartja magát, nem, nem a melankólia ő maga. Megváltozik képzeletünkben rettegő, bánattal, 58