Kalotaszeg, 1993 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1993-01-01 / 1. szám
Boldog Új Évet, Kalotaszeg! Elillant hát 1992 is! Emlékszem még a tavalyi s a tavalyelőtti számadásunkra, na és azokra a reményekre is, amelyekkel az új évbe léptünk. Úgy látszik, örök emberi tulajdonság a reménykedés, mert hogy mi akkor mennyire telítve voltunk bizakodással, arra csak most, az újabb visszatekintéskor döbbenünk rá. Szinte ijesztős, hogy mily sokat vártunk, s belőle mily kevés valósult meg. Talány marad már mindörökre, hogy akkor szakadtunk-e el a valóság talajától, akkor állítottuk-e igen magasra a mércét, vagy valóban oly szűkmarkúak voltak velünk ezek az évek. Túlzott óhaj-e vajon az, hogy anyanyelvedet, amelyen megtanultad kimondani az első szót, megőrizhesd, hogy az édes anyatejjel magadba szívott és a családi környezet ezer hatásával az idegeidbe beíródott szokásaidat, dalaidat, egyszóval kultúrádat megőrizhesd, hogy nagyjaid emlékét, akiknek a példáján A tartalomból: Gyalu vára A farsang szokása Családi vállalkozás Kulturális körkép Minta-ajánlat okultál és felcseperedtél, kegyelettel tisztelhesd? És most mégis ezekért a magától értetődő" emberi jussokért kerülünk minduntalan abba a helyzetbe, hogy kiköveteljük magunknak. Azt kell kérnünk, ami megszégyenítőleg kellene hasson arra, akitől elvárjuk. Nehéz megérteni, hogy miért kell külön igényelnünk az emberséget, ha egyszer emberek vagyunk. Miért kellene kérdések özönével meglepjen bennünket az újszülött? Jó, hogy megszülettem? Milyen évszázad ez most? Alkalmas-e a tenniakarásra? Milyen nyelven fogok beszélni, olvasni, énekelni? Milyen nemzet fia vagyok én? Nem haragszik senki, hogy élek, hogy eszem, hogy lélegzem? Ha nem, akkor jó, milyen jó, hogy megszülettem! Gondolatfuttatások ezek, erősen reális fogantatással itt a Kárpát medencében. Mennyire jól fogna nekünk is egy kis nyárszói óévestei „aranyosvíz“, amelyben ha megmosakszanánk, a nemes fémhez hasonlóan aranyos lenne az életünk, amely egy csapásra megoldana mindent, és nemcsak „füvet, fát“, hanem „telepincét, telekamrát“ is varázsolna a családi házakba. Bárcsak elhozhatná az új év számunkra is ezt a varázslatot! Az az érzésem támad azonban, hogy igaza van a magyargyerőmonostori és nyárszói újévi köszöntőnek, hogy a legbiztatóbb előremutató jel az emberiség százszor is elölről kezdődő mérhetetlen optimizmusa. Énekeljünk tehát mi is bizakodva velük: Új esztendő, új az idő, most kezd újulni, Újulásra víg örömet most kezd hirdetni. Vasas Samu : Lássuk, ki jár az utcán Kútvölgyi Mihály felvétele Új sorozat, IV. évfolyam, 1. szám 1993. január Lapalapító: Gyarmathy Zsigáné - 1890.