Kalotaszeg, 1994 (5. évfolyam, 10. szám)

1994-10-01 / 10. szám

- ------------------------------------------------­ Hova jut el a KALOTASZEG? A KALOTASZEG etnikai tájegységünk egyetlen lapja, amely kulturális és közéleti hírekkel látja el olvasóit. Annak a vidéknek a múltját és lüktető mai jelenét közvetíti a lap forgatói felé, amelyet nem tárgyal egyetlen más kiadvány sem, legfennebb azok a lapok érintik időnként, amelyek népviseletének egzotikumával akarnak hatni. Egész valójában a mi életünk feszül, tülekedik a lap oldalain, a miénk, az egész tájegységé. Mégis e kis területen belül is nagyon eltérő az olvasottsága. Vannak falvak, ahol szinte minden család asztalán ott van. Azzal szemben szép számban akadnak olyanok is, ahova el se jut a Kalotaszeg, s ennélfogva nem is ismerik gondjainkat és az emberek véleményét egyik vagy másik kérdésben. Az alábbi statisztika a lap olvasottságát állítja reflektorfénybe. Kimutatásunk egyetlen falut sem akar ezzel megsérteni, sőt: a helyzet feltárásával inkább azt szeretnénk elérni, hogy a falvak és az emberek felhagyjanak passzív magatartásukkal és váljanak a lap olvasóivá. É­lenjáró falvak (A falu neve után feltüntetett szám azt jelzi, hogy hány KALOTASZEG jár a faluba): Magyarlóna 200, Magyargyerőmonostor 45, Körösfő 170, Kalotaszentkirály 150, Magyarkapus 90, Bánffyhunyad 330. *Közepes érdeklődésű falvak­: Mér­a 45, Tűre 30, Magyarvista 40, Mákófalva 20, Nádasdaróc 20, Bogártelke 20, Egeres 40, Inaktelke 52, Kispetri 15, Sztána 14 (a pár hónappal korábbi 44-ről ennyire csökkent), Ketesd 40, Magyarbikal 50, Kalotadamos 10, Magyarókereke 10, Nyár­szó 25, Sárvásár 20, Gyerővásárhely 35, Kiskapus 40, Gyalu 40. *Egyetlen egyet sem rendeltek (Nem kél el, vagy korábban volt és valamilyen objektív vagy személyes okból visszautasítják): Jákótelke, Farnas, Zsobok (korábban 70 darab fogyott el, de ez évtől kezdődően egyetlen darabot sem kérnek), Nagypetri, Váralmás, Bábony, Jegenye, Szucság, Kisbács, Magyarléta, György­falva és Kajántó. Tizenkét falu, amelyet nem érdekel a vidék múltja, jelenlegi kultúrája, gazdasága, ahol „halott a szellem”, amely fényt árasztana. Kár, nagy kár, hogy a nagy áldozatvállalással előállított lap szelleme oly kevéssé érintheti e falvak embereit. Gondolom, hogy az sem véletlen, hogy amelyik falu olvassa, az meg is szereti a lapot­. Aki ezt nem hiszi, győződjön meg róla, tekintse meg akár ebben a lapban is, hogy kik a lap adományozói, melyik falu vezet, Magyarlóna itt is, ott is. Az élenjáróknak gratulálunk, a közepeseknek bátorító szót üzenünk, a lap nélkül maradó 12 falunak pedig azt, hogy a lejtőnek vége, a féket ha eddig nem engedték ki, épp ideje a meglazí­tásnak, hogy az egész vidék művelődését ne tartsák vissza, hogy magatartásukkal egyetlen lapjukat, a Kalotaszeget ne veszélyeztessék. Vasas Samu Az anyanyelvi nevelés személyiségformáló szerepe kisiskolás korban Az anyanyelvi nevelés sokrétű feladat: egész pedagógiai tevékenységünkben érvényesülnie kell. A pedagógiai köztudat hajlamos leszűkíteni az anyanyelvi nevelést az anyanyelvi tárgyak területére. Pedig az anyanyelvi nevelés, a vele való törődés minden tantárgy pedagógiai feladatrendszerének sarkalatos követelménye. Különben ez ennek a kérdésnek legkomplexebb értelmezése. A nyelvhasználat feladata jelentősen meghatározza a gyermek tanulási módját, a tanuláshoz való viszonyát, s ezáltal életpályáját. A tanulók hátrányos helyzete a nyelvhasználat fejlettségének minőségéből is származik, illetve abban is megnyilvánul. Korunk a sokoldalú személyiség nevelésére törekszik, ez pedig anyanyelvi nevelés nélkül nem valósulhat meg, mert: „A nyelv...a személyiség változásának és fejlődésének eszköze is”, az ember boldogulásának és a közösségi életnek elengedhetetlen eszköze. Ezért érdeke az egész társadalomnak, de az egyénnek is az anyanyelv használati módozatainak elsajátítása. Az anyanyelvi nevelés lehetővé teszi a természet és a társadalom megismerését is. Maga az anyanyelv nem egy a tantárgyak között, hanem valamennyi tantárgy elsajátításának az alapja és feltétele, a nevelés kötőanyaga. „A személyiség önkifejezésének, önmegvalósításának mértéke és színvonala, valamint környezetére gyakorolt hatása elválaszthatatlan egységben van az anyanyelvi kultúrával.” A korszerű nyelvi és irodalmi műveltség a személyiség szerves része. Az egységes anyanyelvi nevelésnek az a feladata, hogy az önművelés igényét felébressze a tanulókban, nyelvhasználatukat olyan szintre emelje, hogy anyanyelvüket bármilyen beszédhelyzetben képesek legyenek használni. Az I-IV. osztályban a magyar irodalmi órákon a tanulók megismerik mindazokat az irodalmi, nyelvi sajátosságokat, amelyek személyiségük fejlődése szempontjából nélkülözhetetlenek. A beszédművelés során az élőszó sokszínűségének élményét ébresztjük fel a tanulókban; a stílusjelenségek felfedezésével a nyelv hangulati lehetőségeire eszmélnek rá. Az anyanyelvi nevelés egyik fontos részterülete a nyelvtanóra. Az új szemlélet szellemében a nyelvtanórák nem szűkülnek le csupán a helyesírásra és grammatikára. Nem a szabályok elméleti ismerete szükséges, hanem e szabályok tevékenység általi felismerése, alkalmazása. A tanulók ösztönös nyelvhasználatát mozgósítva tudatosítjuk nyelvünk használati szabályait, így a tanulás folyamatában „felfedezett” ismeret a személyiség részévé válik, tudássá szilárdul, hisz „a tudás a személyiség szerves részévé vált ismeret.” A személyiség fejlesztése a társadalmi gyakorlat által megkívánt feladat. Leghatékonyabban az anyanyelvi nevelés által fejleszthető, mert ez egyaránt mozgásba hozza annak minden képességét. A nyelv értő, pontos használata nélkül nem alakul ki teljesítményképes tudás. Ennek következtében az anyanyelvi nevelés személyiségfejlesztő szerepe nagy, mert „a nyelv segítségével válik az ember társadalmi lénnyé.” Böndiné Csőregi Ilona Gondban a tanítónőm (Vas Géza felvétele) - „ Aktualitás "y Holt anyagba életet lehelni Ugye mindnyájan emlékezünk még arra, mikor körülöttünk a tárgyak világa életre kelt: százlábúvá változott a súrlókefe, arany halacskává a víz felszínén úszó fadarab, a tündérré átlényegült bögre pedig, a polcról leste, hogy jó gyerekek vagyunk-e? Óvót­ők, tanítónők mesélik, mekkora örömet szereznek a gyerekeknek az élettelen tárgyak megmozgatásával. Ha egy-egy tárgy jelképpé változik (pl. a „felöltöztetett” seprű a tisztaság jelképévé), a gyerekek könnyen mozgósíthatók egy-egy pedagógiai cél irányába. Az ábécé játszva elsajátítható, ha a tanítónéni a betűket egy-egy bábfigurához kapcsolja. A bábkészítés és történetek, mesék megjelenítése pedig nemcsak örömet okoz a gyerekeknek, hanem fontos szerepet kaphat a gyerekek képesség- és személyiségfej­lesztésében. Az augusztus 1-7 között Magyarfenesen megrendezett amatőr bábjátékos-képző tábor célja volt a résztvevő pedagógusokat és jövendő pedagógusokat olyan gyakorlati képzésben részesíteni, amely l­hetővé teszi számukra, hogy ismereteik birtokában társaikat vagy tanítványaikat irányítani tudják egy-egy előadás megvalósítása érdekében. Az elméleti képzést Szentirmai László, a Sárospataki Tanítóképző Főiskola rajztanszékvezető tanára és Csapkó Gabriella, a Magyarországi Bábos Egyesület titkára biztosították. Az elméleti képzés célja volt a bábjáték, mint komplex művészeti ág, a különböző bábkészítési és mozgatási technikák, valamint a műfaj pedagógiai lehetőségeinek ismertetése. A gyakorlati képzés során a táborozók bábokat készítettek különböző technikák segítségével (természetes anyagokból, nemezelés útján), gyakorolták a bábjátékot, mint színészmesterséget (mozgást, mozgatást, éneket), a pécsi Márkus Színház két tagjának, Vajda Zsuzsannának és Pilári Gábornak, valamint Oroszi Emma kecskeméti tanítónőnek a vezetésével. A pécsi Márkus Színház két lelkes tagja nemcsak a gyakorlati képzést vállalta, hanem A helység kalapácsa és Betlehem­es előadásaikkal a táborozókat is, de a környék falvainak lakóit is megörvendeztették. Esténként a táborozók bábelőadásokat nézhettek videofelvételekről. Vasárnap, az utolsó nap, a „vizsgaelőadások” napja volt. A táborozóknak be kellett mutatniuk saját készítésű bábjaikat, egy-egy szabadon választott történetet kellett megjeleníteniük, igen népes közönség előtt. A „díszelőadás” sikeréhez hozzájárult a pécsi Márkus Színház, a kecskeméti Hökkentő, valamint az aranyospolyáni gyermek-bábcsoport előadása is. A közönség lelkes tapsa bizonyította, hogy hasznosan telt az idő a bábtáborban. Bárdos Mária

Next