Kalotaszeg, 1996 (7. évfolyam, 1-11. szám)

1996-01-01 / 1. szám

2 xár? Ha Bánffyhunyad központjából, a magaslatról az Alutca felé nézelődünk, szépet kémlelő tekintetünk fennakad a lombos fák és földszintes házak közül kiemelkedő derűs, kellemes külsejű római katolikus templomon és a vele átellenben meghúzódó plébánia-hivatalon, mely meghitten illeszkedik a városképbe. Mintha kérésre történne, szelíden m­egkondul a templom harangja, ott zeng, visszhangzik a város légterében - bekopog a Kalotaszeg lap hagyományo­kat tükröző ablakán. Jelzi, hogy ezideig - bár alig hallatott magáról, mindazonáltal a kicsiny vallásfelekezet létezik. És szerény erejéhez mérten hozzá szeretne járulni Kalotaszeg sajátos arculatának a ki­kerekítéséhez. Ez a szándék vezérelte például akkor is, amikor hajlékot adott a helyi RMDSZ-szervezetnek. Hagyománya a távoli múltba nyúlik, ez idő szerint éppen csak jelzésként említjük Kós Károly adatát, mely szerint: „1541-ben Bánffy huny­adon még katolikus plébános van: Csíki Miklós" (Kalotaszeg, 1932). Sebestyén Kálmán is megerősíti ezt az időpontot, bár újabb kutatásai alapján a plébános nevét Csáky Mihálynak mondja. (A kolozskalotai-kalotaszegi­ reforiátus egy­házmegye népoktatásának adattára, Budapest, 1903) Témánk a reformáció kalotaszegi térhódítása után, a XIX. században (újra)alakult róm. kat. egyházközséget gyóntatja. írásos okmányainak többsége a levitézlett rendszer gyakorlatának megfelelően, azóta is „koncentrációs táborban" kallódik, ezért kissé foghíjas a kialakuló kép, de nyomon követhető és a hitélet az említett időszaktól folyamatosnak tekinthető. Ezt a tényt elősegíti az az 1868-as püspöki rendelet, mely kimondja, hogy a plébánia írásban örökítse meg a maga belső életének fontosabb állomásait. Bőtörténete a szomszédos településhez, Zentelkéhez fűzi, ahol 1801-ben gróf Bánffy György, Erdély főkor­mányzója „katolikus lelkészi hivatalt" alapít, kápolnát építtet, majd 1828-ban az akkori főkormányzó, báró Jósika János jóvoltából a fejlődő egyházközség vagyona, felszere­lése tovább gyarapodik. Ebben az időszakban valószínűleg a hunyadi katolikusok is Zentelken részesültek vallási támaszban. Ezt a felfele törő szakaszt lebunkózza az 1848- as forradalom egyik helyi nemzetiségi villongása. A hava­siak megrohanták és felgyújtották Kalotaszentkirály-Zen­­telke ikerfalut, ekkor az egyházi ép­ületek is nagy kárt szen­vedtek, a vagyon tetemes része megsemmisült, a berendezés mozgatható darabjait, a szent tárgyakat elrabolták. Ugyanez évben, Bánffyhunyadon 210 nóm.kat. vallású hívő várta az itteni parókiális hivatal megalapítását. Ez az óhaj 1848. március 25-én megfogant, mi­által Hunyad a környék katolikus egyházi tevékenységének a központjává vált. A régebben Zentelkén is szolgáló P. Gaál Áron Szent- Ferencrendű szerzetes látta el a hívek lelki gondozását. Püspöki anyagi közreműködéssel és a hívek adományaiból megvásároltak egy nagyobb polgári házat, amit szent hellyé rendeztek be: elfért a telken a pap és a kántor lakása, a harangláb, valamint az iskolaház is, kerítettek egyházi berendezést. Az iskolaház működtetése, a gyermekek tanítása is az egyház feladatai közé tartozott egészen 1874/75-ig, amikor Hunyadon minden felekezeti iskola beolvadt a meginduló állami népiskolába. Mindamellett ebben az új keretben is tovább folytatódott a kü­lön-külön felekezeti hitoktatás. A szabadságharc 1849-es hunyadi hadműveletei meg­kímélték a kialakuló egyházközpontot, bár augusztusban csatazajtól volt hangos a környék és az ütközet utáni szabad rablás során az oroszok sok ingóságot vittek el a városból. A következő évek nagyobb megrázkódtatás nélkül, az anyagi megszilárdulás jegyében telnek el. 1853-ban feszület készült, 1858-ban pedig díszes festésű, Brassóból rendelt oltárképet állítanak fel. Az imaházat többször­­ bővítik, tataroznak, zsindelyeznek. 1866-ban Bécsből vásárolt harmóniummal gazdagodik az eklézsia, mely több alkalommal is magas rangú egyházi emberek látogatását fogadja, a püspök a hunyadi híveket bérmálja. Az (újra)alakult egyházkörzet első papja, Gaál Áron hosszas gyöngélkedés után, 1881-ben elhunyt. Kétévi huzavona, fáradozás eredményeként kinevezik az új papot Balázs János személyében (1883), aki folytatja elődje áldásos munkáját. Bár korai halála miatt mindössze négy évig állhatott egyházkörzete élén, tevékenysége-szolgálata maradandó nyomot hagyott maga után. A hívektől gyűjtött pénzen (a hunyadi katolikusok mellett a csucsaiak és a nagyalmásiak is adakoztak) megújíttatta a roskatag haranglábat, az utcakaput és ajtót, az utca felől karfát állíttatott fel, valamint a kertet gondoztatta. Az ő nevéhez fűződik az adományozók által egybegyűjtött imaházi felszerelés nyilvántartása. A 35 tételből álló leírás egyik­másik fontosabb darabja itt következik: (1) Egy szép és csinos szószék. (3) Egy nagy vászon oltártakaró. (4) Egy gyolcs oltárterítő, (6) Egy szép nagy oltárszőnyeg. (13) Négy darab ministráns ing. (24-25) Hat darab kínai ezüst és hat darab gyászgyertyatartó, (27) Egy olajnyomatú szentháromságkép, (35) A sekrestyébe egy nagy fekete sifonér ruhák tartására. Átmeneti évek után egy újabb fellendülés, kimondottan virágzó szakasz veszi kezdetét a hitközség életében. Ez a felívelés nem kis mértékben az új pap-egyéniség hunyadi beköszöntésével indokolható. Dóczy Endre 1893-ban lép az imaház szószéki emelvényére. Meg is gyökerezik itten, 24 esztendőn keresztül, az I. világháború derekáig vezeti, terelgeti katolikus kalotaszegi nyáját. Megkockáztatjuk azt az állítást, hogy ebben az időközben tájegységünk romá kat, vallási életének csúcsára érkeztünk. Dóczy plébános hivatott keze alatt újjászerveződik, összekovácsolódik a közösség, megalakul az egyházközségi tanács (gondnok, algondnok, 12 tanácsos), istenfélő cselekvésében Juhász János kántor és Káposzta János sekrestyés segédkezik. Igénybe veszik szolgálatait Kissebesen, Nagyzsomboron, később Nagyalmáson is. A jósikatelepi uradalom tulajdo­nosával létrejött egyezmény értelmében havonta egy misét tart a telepen a szabadságharcos hős Vasvári Pál emlékét őrző kápolnában. A hunyadi hívek buzgósága és számának növekedése meggyőzi arról, hogy „kinőtték" a félszázados imaházat, új templomra van szükség. Ez a különben régebbi keletű kívánság most elemi erővel megnyilatkozik. A erdélyi római katolikus Státus igazgatótanácsa - helyt adva Dóczy Endre kérésének, hozzájárult és rendelkezésre bocsátotta azt az anyagi fedezetet, amivel a munkálatokat meg lehetett kezdeni. A templomépítést sok nemesszívű adakozó támogatta, közülük megemlítjük az 1895-ös katonai hadgyakorlat alkalmából helységünkben tartózkodó I. Ferenc József magyar királyt, Barcsay Domokos országgyű­lési képviselőt, a „fejedelem" hitvesét és gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi katolikus püspököt.­­ Most már nem volt akadálya annak, hogy Crécse József hunyadi építész 1896-ban munkához lásson és csekély két év alatt befejezze vállalt feladatát, minek utána Adorján János (Kolozsvár) elvégezte a szentély festését és Viskán Péter (Bánffyhunyad) elkészítette a padokat, a templom elé pedig vaskerítés került. Ezek után 1898. november 6-án letették a zárókövet és meghívottak, helybeliek jelenlétében meg­­kondult a torony harangja, ünnepélyesen felszentelték és a Szentháromság nevére megáldották a katolikus hívek új büszkeségét. A belső berendezésből még sok minden hiányzott, de a későbbi években Isten segítségével és az újabb adományokkal fokozatosan minden megoldódott. Az adakozásban újból elöljárt Barcsay Domokosné (oltár, páduai Szent Antal szobra), valamint Szántár Ferencné (Kolozsvár - 14 darab keresztúri berámázott festmény). Pár évvel a templomszentelés után megint feledhetetlen katolikus esemény színhelye volt Bánffyhunyad. Majláth püspök a bérmálás szentségének a kiosztása alkalmából érkezett a kisvárosba (1903). Az ünnepi misét a négy szólamban éneklő kórus vezette be, majd a főpásztor szónoklata követte. A rózsafüzér ájtatosság és az oltár megáldása után a bűnbánat szentségét osztotta ki a hívek­nek. Másnapra maradt, a bérmálás, a templomi lobogók megáldása és megszentelése, valamint a helybeli más felekezetű egyházi és világi intézmények képviselő testületeinek a fogadása. A szemléltetett egyházkörzet tekintélyes növekedése hovatovább az oktatás területére is kihatott. Természetes, bevett szokás volt, hogy az állami népiskolában a katolikus pap tanítja a vele azonos vallású gyermekeknek a hit- és erkölcstant, de Dóczy plébánost ezen túlmenően a latin nyelv (fakultatív tantárgy) tanítására is felkérik, amit ő kifogástalanul teljesít. A milleneum évében (1896) az iskola emlék-ünnepélyén „A honfoglalás s hazánk ezeréves életéről" címen tart felolvasást. A szegény tanulókat adománnyal segíti. Nemsokára az iskola gondnoksági tagjai közé választja és az 1911-től esperes-plébános betölti a községi iparos tanonc-iskola felügyelő bizottságának előbb az­ alelnöki, majd elnöki tisztségét is. Ez alkalommal visszaidézzük a hunyadi új iskolaépület 1904. október 9-i felavató ünnepélyét, ahol a díszes közönség előtt - Barcsay Domokos (kormányképviselő), Gyarmathy Zsigmond (királyi tanácsos, gondnoksági elnök), Ravasz László (püspöki titkár), Ignácz Károly (református lelkipásztor), Koleszár Lajos (iskolaigazgató), Czucza János (tanító) tekintélyes előadó-szónokló körében Dóczy Endre hálaadó imát mond, ahogyan a korabeli iskolai értesítőben megörökíttetett, eképp­en (részlet): „Mindenható Istenünk! ki lelkünkre isteni képmásodat lehelted, kinek mennyei világossága visszatükröződik értelmünk fényében: ma mindnyájunk szíve hálaáldozat lángjaiban emelkedik föl Hozzád és forró köszönetet rebeg azon kegyelmedért, hogy a vallásos és hazafias oktatás, nevelés egy új templomát nyitottad meg ifjúságunk számára. Írd e falakra lángoló betűkkel a szeretet minden átható szellemét, hogy a serdülő ifjú lelkek már e falak között megtanulják: szeretni Téged, jóságos Atyánkat, minden­­fölött; szeretni édes hazánkat önfeláldozóan; szeretni nyelvét; szeretni intézményeit, melyek dicsőségét hirdetik; szeretni édes örömében, szeretni anyai fájdalmában. Istenünk! Áldó, védő és megszentelő kegyelmed száll­jon ez iskolára, szálljon mindnyájunkra és maradjon velünk mindörökre. Ámen." Buzás Pál Tallózás a Nagyváradon megjelenő „Orient Expressz” 1995. október 25-november 7-i számában „A román-magyar történelmi megbékélésről” „A hívség és a külsőség számít” Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli el­nöke: - Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy mi nem lehetünk semmi jónak az elrontói. Ha­­ ne adj Isten — ezt komolyan gondolná Iliescu úr, mi vagyunk az elsők, akik vele kezet fogunk, mint ahogy 89-90- ben is maga mellett tudhatta a magyarságot. Mind­addig, amíg el nem játszotta becsületét. De legyünk realisták: sajnos, az eddigi országlása, cselekedetei és magyarellenes cinizmusa nagyon kétségessé teszik javaslatának az őszinteségét. Eszembe jut egy bibliai Ige: ha Istenhez akarod vinni a te ajándékodat, előbb menjél el és békülj meg a te atyádfiával, és utána vidd a te ajándékodat Istenhez Vagy: ha Istent imádod, előbb szeresd a felebarátodat, mert hogyan szeretheted Istent, aki távol van, ha gyűlölöd a felebarátod, aki közel van (szabadon idéztem). Nos, hogy akar Románia és Iliescu megbékülni a távol levő Magyarországgal, ha az idevaló, saját állampolgáraival nem tud megbé­külni. Minket meg sem kérdez, hogy mit szeretnénk... Milyen szülő volna az - mondanám szinte már a szentimentalizmus határán aki csak a gyermekeire nem hallgat? Milyen ország az, amely a saját ál­lampolgárainak a véleményére nem kíváncsi? Vélemé­nyem szerint tehát alaptétel: a Románia és Magyaror­szág közti megbékéléshez csakis a romániai magyar­ság és a románság közti megbékélés vezethet. Mint­hogy már egyfajta szerződést kötött velünk is. A másik kérdés pedig, hogy a megbékélés nagy csinnadrattával lanszírozott ötlete egyáltalán nem Iliescu úr sajátja. Szomorúan tapasztalom, hogy ezekben a kérdésekben is a hívség és külsőség szán­t. Hiszen mi már 90-ben fövetettük a gondolatot. Az RMDSZ is, de magam is meg Antall József is újra meg újra megfogalmazta. Többféle változatban elhangzott már a megbékélés eszméje. Sőt, ha a szigorú politikai szinten nézzük, akkor az Iliescu kezdeményét minden­képpen megelőzi Horn Gyulának a tavalyi, szegedi történelmi megbékélésre vonatkozó javaslata, indítvá­nya. Én csodálkozom, hogy Iliescu úr magának sajátítja ki az ötletet. De hát végül is a szerzőségen ne vitatkozzunk. Lássuk a tényeket! Boldizsár Imre „Bízzál fiam, megbocsáttatnak bűneid” Egy vallásfelekezet életútja az 1848-as szabadságharctól az I. világháborúig A bánffyhunyadi római katolikus templom Egyházaink

Next