Kováts J. István: Kálvin János művei 10-13. kötet. A Servet-pör c.gyűjtemény A) (Pápa, 1911)
Kálvin és Servet - Bevezetés
BEVEZETÉS. Servet megégetése világraszóló esemény volt. Minden országban nagy szenvedéllyel tárgyalták. Alig fogadtak még ítéletet olyan általános helyesléssel, mint Servet kivégeztetését. Ugyanezt később maguk a kálvinisták is helytelenítették. Miért vált Servet halála századokra szóló eseménnyé ? Azért, mert a lelkiismeret szabadságáért küzdő reformáció egyik fészkében, Genfben történt. Az tette ezt az eseményt világraszólóvá, hogy az ugyancsak a lelkiismereti szabadság alapján új tanokat hirdető Servetet halálra ítélték. A Servet-per hullámai még ma, negyedfél század múlva se csendesedtek el egészen. A Servet-pörről már régebben is különféle ítéletet alkottak az emberek. Az ítéletmondók közül sokan elfogultak voltak. Még ma is akadnak dicsérők és gyalázók. Mindkét részről igen sokat vitáztak erről a kérdésről a külföldi irodalomban és mindkét részről sok tévedést követtek el. A Servet-pör irodalmát maga Kálvin nyitja meg. Servet kivégzése után ugyanis nemsokára, különösen Kálvin ellenfelei körében, itt-ott hangok hallatszottak, amelyek napról-napra rokonszenvesebben szóltak az elitélt Servetről és mind kárhoztatóbban az őt elitélő bírák szigoráról. Az ügy gyűlöletes részét Kálvinra zúdították. Az ő nevével hozták kapcsolatba a kivégeztetést. Kálvin elhatározta, hogy az egész ügyet a theológusok ítélőszéke elé viszi, minthogy a világi hatóság mondott ítéletet a pörben s az nem győzte meg a lelkeket eléggé. Már Servet kivégeztetésének évében, 1553 november 22-én azt írja Bullingernek, a zürichi lelkésznek: „Mihelyt időm engedi, rövidre fogott könyvecskében mutatom meg, milyen szörnyeteg volt (Servet), nehogy a gonosz emberek, miként Bázelben, szitkozódja l*