Kanadai Magyar Munkás, 1936. február (7. évfolyam, 82-93. szám)

1936-02-04 / 82. szám

TORONTO, ONTARIO, KEDD, 1936 FEBRUÁR 4 KANADAI MAGYAR MUNKÁS MAGYARORSZÁG A pécsi bányákat becsukatták 4400 bányász és családja néz szembe az éhséggel.­A miniszter úr “gondoskodni fog” Bizonyára emlékeznek még olvasó­ink arra, ami a múlt évben történt a pécsi bányászokkal. Emlékeznek ol­vasóink, hiszen az egész világ saj­tója foglalkozott a pécsi éhségsztráj­koló bányászok élményeivel, amikor béreiknek 15 százalékkal való csök­­kenté­sét igyekeztek megakadályozni. Arra is emlékeznek még olvasó­ink, hogy a sztrájknak úgy lett vé­ge, hogy „megegyezés“ jött létre a bányatársulat vezetősége és a bányá­szok szocdem uniójának vezetősége között. A bányászok rettenetesen kí­nokat átszenvedő éhségsztrájkot fel­adták. _ 1A társulat azóta nem 15, de 8 százalékos fizetéscsökkentést haj­tott végre a munkásokon és így is egy és félmillió pengőt takarí­tottak meg a bánya „szanálásá­ra“. v #­ 1*$' A 4400 pécsi bányász tehát egy é­v alatt 1,500,000 pengőt fizetett a tár­sulatnak, amiért dolgozhatott. Ek­kora összeget fizettek a munkások azért, hogy személyenként és napon­ként átlagban a sztrájk előtti 4.99 mázsás kitermelés helyett 5.27 má­zsás átlagot termelhessenek. A TAVALYI „MEGEGYEZÉS“ KÖVETKEZMÉNYEI A tavaly télen a pécsi bányászok­ra ráerőszakolt „megegyezés“ nem hozta meg a társulatnak minden re­­ményszögét. ■■.*'***» A bányászok legutóbb deceb­er 27- én adtak be egy jegyzéket az igazga­tósághoz, miután az előzetes küldött­ségen keresztüli követeléseik nem vol­tak eredményesek, hogy a viselhetet­­lenné vált helyzetükön javítsanak s ebben a jegyzékben kérték az 1933 június 1-én életbelépte­­tett 8%-os bércsökkentése hatály­talanítását és az öt pengős szak­­mán­ykereset biztosítását A vállalat vezetősége ezt a kérést azzal a megjegyzéssel utasította el, hogy­­ „minden vájár a megfelelő mun­kakifejtés mellett megkereshe­ti a műszakonkénti öt pengőt“ A TÁRSULAT LEZÁRATTA BÁNYAIT A jan. 15. magyarországi lapok híradásai szerint a Duna Gőzhajó­zási Társulat, melynek 4 pécsi szén­bányák a tulajdonában vannak, a bé­csi bankárok utasítására a bánya i­­gazgatóságán keresztül meglepetés­szerűen kizárta az összes bányamunkásokat és em­bertelen cselekedetét azzal pró­bálja megokolni, hogy a munkás­ság meg akarja ismételni a földalatti éhségsztrájkot. A társulat ezzel az intézkedésé­vel 4400 bányamunkást taszított a még nagyobb nyomorúságba, hogy így a kiéheztetésen és a részéről re­mélhető hatósági­ beavatkozáson, ka­tonasággal és rendőrséggel ijeszté­­sen keresztül a munkásokat kény­szeríteni tudja olyan „megegyezés“ aláírására, elfogadására, ami a tár­sulatnak, a bankároknak még több profit többletet biztosítson, mint a tavalyi „megegyezés“. Az eset nagy felháborodást keltett az egész országban. A közvélemény mint tavaly, most is a nyomorúsá­gos kereseten dolgozó, agyonhajszolt bányászok mellett van. A közvéle­mény igen, de nem egészen úgy az iparügyi miniszter úr, aki, mint ren­desen, a miniszterkék szokták a bá­nyaigazgatóság trükkjéhez adja a vé­leményét a következőképpen­: — „A pécsi bányákban reggel óta áll a munka. Ennek, oka az, hogy a bányamunkásság egy része ma reg­gel arra felkészülve jelent meg az aknánál, hogy huzamosabb ideig lent maradhasson a bányában. Miután ez egészségügyi szempontból nem enged­hető meg s a bányában surtólég és szénporgyulladás veszélye állandóan fenyeget, a bányaigazgatóság nem engedte a munkásokat a bányába le­­szállni.­­ Sajnos, a pécsi bányavidéken ál­landóan fordulnak elő ilyen nyugtala­nító esetek és ismételten fordulnak­ e­­lő sztrájkok. Nem tudjuk, hogy ennek oka miben rejlik, valószínű, hogy rész­ben gazdasági okoknak tulajdonítha­tó, de nincs kizárva az sem, hogy fe­lelőtlen elemek bekapcsolódása is közrejátszik a mozgalomnál.­­ Mindenesetre gondoskodni fo­gunk arról, hogy a munka zavartalan menete biztosítva legyen.“ A szociáldemokraták NÉPSZAVÁ-­ja a bányászokat sajnálja ugyan, de a miniszter úr nyilatkozatához töb­bek között csak a következőket fűzi és mi ebből arra következtetünk, a­­mi majd be fog következni, hogy is­mételten eladják a szocdembasák a munkásokat, mint eladták a múltban is minden esetben. A Népszava így ír többek között: „A nyilatkozatból kitetszőleg ma­ga a miniszter is elismeri, hogy munkásság elégedetlenségének gazdasági okai vannak. Azt mondja, gondoskodik arról is, hogy a munka zavartalan menete biz­tosítva legyen. ] A munkásság tényleg zavartalanul szeretne dolgozni és várja, hogy a miniszter közbelépése végre észreté­­rítse a vállalatot, amely elfelejtette, hogy megalázással és koldussátétellel nem lehet a termelés nyugodt menetét biztosítani, de nem lehet hatalmi szóval sem. A pécsvidéki bányák munkásai nem keresték a harcot. Békésen, tárgyalás útján akarták a vállalatot felvilágo­sítani sorsukról és igazukról. A vál­lalat igazgatósága azonban ridegen elutasította őket és szó­ba sem akart állni a munkás­ság vezetőivel. A kérvény elutasítása után a bánya­munkások szervezete mindent elkö­vetett, hogy felvilágosítsa az illeté­keseket a munkásság kérésének jo­gosságáról és elkeseredett hangulatá­ról. Szavuk visszhangtalanul elve­szett, az illetékesek fülük botját sem mozgatták. A Bányamunkásszövetség legfutóbb beadvánnyal fordult az illetékes mi­nisztériumhoz és kérte a minimális munkabér megál­lapítását. Ebben az ügyben a mai napig még e­­gyetlen lépés sem történt, pedig ezzel elejét lehetne venni hasonló eseteknek és biztosítani lehetne a munka­zavar talan menetét. MAGYAR POKOL RÉSZLET BÖLÖNI GYÖRGY: “AZ IGAZI ADY” CÍMŰ KÖNYVÉBŐL (Folytatás) A háború végének zűrzavaros idejében az­tán a ,Hatvany szerkesztette “Pesti Napló”­­hoz és “Esztendő”-höz került át Kosztolányi. A forradalmak alatt féltékenyen tartotta po­zícióit. 1919 júliusában még vállalta szer­kesztését annak az irodalmi folyóiratnak is, melynek vezetését épp rám bízta a szovjet. De már a román bevonulás napján rohant szervezkedni Rákosi Jenőhöz, szövetkezni az­zal a kártékony reakcióval, mely irodalmiat­­lanságát Ady-ellenességében élte ki. Fent la­kott a Várban, egy kedves házban, melyet Hatvany , bank­ jótállásával vásárolt, de ro­hant szervezkedni az adys, hatvanys, pisz­kos, zsidós irodalmiság ellen. Félt, hogy azt a kis városi kultúrát, amit még fel nem faltak a “zsidók”, most tönkre te­szik a “parasztok”. És e zűrzavaros magyar világszemlélettel, melyben csak a reakció ér­zése volt őszinte és erős, tollává szegődött az ellenforradalomnak. Így történt, hogy a terror véres napjaiban egyik jobboldali uszí­tó lap denunciáns “Pardon” rovata az ő tol­lából került ki: írója, költője, irodalmi ve­­zérgyűrűje kívánt lenni a zsidók, parasztok, proletárok kizá­rásával végbemenő új, ke­resztény, ébredő forradalomnak. A hiú, a gyönge, a ravasz, az ingadozó kultúr-Koszto­­lányi bedőlt az ébredő demagógiának, leva­karta magáról a világirodalmat és kibújt be­lőle a zsidófáló szlovák kisnemesi fajta. Köz­ben élesedett a tolla, éles, mint egy tör­és hegyéből ki-kifreccsent a belerejtett méreg. Mikor pedig lejárt az ideje a zsidófalásnak, a szép, tiszta ember behúzódott a “Pesti Hír­lap“ meleg gettójába. Aki ennyi cikornyát csinál életében iro­dalmi érvényesülése körül, ennyiszer változ­tatja szempontjait és világszemléletét azok­ban az időkben, amikor börtönt, golyót, a­­kasztófát kapnak a hitükért­ őszintén kiál­lók, akinek tehát kritikai énje ilyen gyaláza­tokkal van bélelve, rághatja mellesleg úgy az irodalmat, mint az amerikaiak a rágógu­mit: rossz orgona arra, hogy belőle a meg­győződés őszintesége és tisztasága áradjon. Ady halála megszabadította Kosztolányit a nagy vetélytárstól, az élőtől, de nem mentet­te meg szellemétől. A forradalom utáni i­­dőket elviselhetetlenné tette számára az, hogy minden szál az Ady verseit mondta. Kosztolányinak nem tetszett, hogy hamis, handabandás Ady-kultusz teremtődött? Ne feledje, hogy ő is segédkezett benne, amikor véres költőjévé szegődött az ellenforradalom­nak azt remélve, hogy immár magát ülteti nyeregbe, amikor írásaival ő is szolgálta azt a homokfutókon Budapestre özönlő kisneme­si hadat, melynek álforradalmi fiatalsága szive mélyéből bőgte Adyt. Tollával ő is se­gített megszilárdítani a rendszert, melynek hátán nemzeti költő kívánt lenni. (Folytatjuk) v fT" ­ munkás az életét kockáztatja __ NEM KAPOTT VÉDŐÖVET Hétfőn délelőtt az Aradi uccában végzetes szerencsétlenség érte Gyu­­ratcsik Margit húszéves háztartási alkalmazottat. A szerencsétlen le­ány, munkáltatója utasítására, az e­­gyik első emeleti lakásban az utcára néző ablakot tisztította. Munkája közben elszédült és kizuhant, össze­tört tagokkal terült el a kövezeten. Értesítették a mentőket, amikorra a­­zonban a helyszínre érkeztek, már halott volt. Koponyaalapi törést szen­vedett. A fővárosi szabályrendelet intézke­dik a háztartási alkalmazottak testi épségének és egészségének védelmé­ről és előírja, hogy ablaktisztításkor a munkáltató tartozik alkalma­zottját olyan üdőövvel fölszerel­ni, amely megnyugtató módon biztosítja életveszélyes munkája közben és megakadályozza a ki­zuhanást. A háztartási munkáltatók túlnyomó többsége semmit sem törődik ezzel az előírással és a gondatlanság csaknem minden hónapban megköveteli a ma­ga áldozatát. MÁR KECSKEMÉTEN IS .. . (Kecskemét, január.) A kecskeméti városi hordó jelzőhivatal­ban ellenőrző vizsgálatot rendeltek el és annak so­rán különböző szabálytalanságokat fedeztek föl. Iván Jánost, a hivatal vezetőjét, a polgármester felfüggesz­tette állásától. A rendőrségi kihallga­tás során Iván beismerte, hogy a hivatal pénzéből 500 pengőt el­sikkasztott. Iván lakásán házkutatást tartottak, amely újabb terhelő adatokat jutta­tott a rendőrség birtokába. Ivánt ő­­rizetbe vették. Mi történt a pesterzsébeti rendőrkapitányság őrizetes szobájában? A panaszost súlyos sérüléssel vitték a rendőrségről a kórházba Csütörtökön délután a pesterzsébe­ti rendőrkapitányság helyiségében rejtélyes körülmények között súlyos sérülést szenvedett egy előásított férfi, akit a mentők válságos állapot­ban szállítottak kórházba. Az eset külsőségei valósággal kihívják azt a követelményt, hogy szigorú vizsgá­latot kell indítani annak megállapí­­tására, mi történt az őrizetes szobá­ban ? Az érdeklődésre a rendőrség eleinte elzárkózott minden felvilágo­sítás elől, később pedig olyan félhiva­talos tájékoztatást adott, amely fo­galmazásában pongyola, lényegében nem megnyugtató és magán viseli azt a kézenfekvő feltevést, hogy a vizs­gálat még nem jutott abba a stádium­ba, amikor megtörtént már a nyomo­zás. Somogyi Ferenc, a BS 687. rendszá­mú taxiautó sofőrje csütörtökön dél­után a fővárosból négy férfit vitt ki kocsiján Pesterzsébetre. Az utasok borgőzös állapotban voltak és amikor a taxi céljához ért, kijelentették,hogy nem fizetnek. A sofőr szenvedélyes szóváltásba ke­veredett utasaival, akik közül kettő, felhasználva a vitatkozás zavarát, to­­vábbállott. A másik két utast Somo­­­­gyi Ferenc elvitte kocsijával a pest­­erzsébet rendőrkapitányságra, ahol a viteldíj ki nem fizetése miatt panaszt tett ellenük. Az egyik utas Kancs Árpád 48 é­­ves nyugalmazott MÁV-alkalmazott volt, aki Ócsa községben lakik. Négy óra u­tán a pesterzsébeti ren­dőrkapitányságról felhívták a pest­­erzsébeti mentőket és arra kérték ő­­ket, hogy azonnal vonuljanak ki egy gépkocsival a kapitánysághoz, mert az egyik őrizetes rosszul van. A men­tőorvos­a, betonpadlójú helyiségben fekvő helyzetben eszméletlen állapot­ban találta Kancs Árpádot, akinek feje hátul véres volt. Vizsgálódás után a mentőorvos meg­állapította, hogy a szerencsétlen em­ber minden valószínűség szerint koponyaalap­ törést és agyrázkó­dást szenvedett. Állapota életveszélyes.­ A mentők Kancs Árpádot az István-kórházba szállították. A félhivatalos tájékoztatás szerint Kancs a jelentést író rendőrrel egy szobában tartózkodott. Amikor a rendőr elvégezte írásbeli munkáját, a jelentéssel a kezében átment a másik szobába, hogy jelentést tegyen az őr­szoba parancsnoknak. Kancs, aki magára maradt — a félhivatalos tá­jékoztatás szerint­ — részeg fejjel fel­állott, botorkálása közben megtánto­­rodott, hátrafelé zuhant, fejét neki­vágta az ajtónak, majd a betonpad­lóra esett. Eközben szenvedte a sé­­rüléseket. Fegyelmi vizsgálatnak kell megál­lapítania, hogy azzal az általános ta­pasztalati ténnyel szemben, amely sze­rint botorkáló emberek rendszerint előre esnek, boglyán történhetett Kancs Ár­pádnak az ajtóhoz való vágó­­dása és hogyan lehetett ez olyan erős,hogy koponyalapi törést szenvedett, amely sérülés nem ilyen természetű esések­nél szokott bekövetkezni. 3. OLDAL VILROFRONT ESEMÉNYEK A RAJNAVIDÉKEN­ ­KATONAI demonstrációkról és az újramegerősítésről szóló­­ éles beszédektől visszhangzik az egész Rajnavidék. A né­met katonák bakancsainak dübörgése és a házi szónokok érdes üvöltése elhallatszik Londonba, Párizsba és Rómába, ahol eb­ben a kérdésben titkos konferenciák vannak folyamatban. A názik azt remélik véres uralmuknak harmadik évfordulóján, hogy az előttük álló főkérdésnek a megoldását elérhetik: Há­ború — Keleten és Nyugaton, azaz a Szovjetunió és Francia­­ország ellen. A Rajnavidék megerősítése háborús előkészületet jelent Franciaország ellen. Dacára Laval felbátorításának a názi­­francia megértésre, a német fasiszták érzik, hogy az ügyek na­gyon is lassan haladnak ebben az irányban. Ezért választot­ták ki csütörtököt, Németország názi uralmának harmadik év­fordulóját, a demonstrációk napjául ennek az “életbevágó” kérdésnek az előtérbehozására. * * s» MIÉRT A RAJNA KÉRDÉS SÜRGŐSSÉGE? IJITLER rendíthetetlenül javasolta a francia imperial­isták-­­ 1 nak, hogy — viszonzásul a francia-szovjet közös támoga­tási egyezmény elejtéséért — a német fasizmus nem fogja újra megerősíteni a rajnai zónát. Semmiféle megegyezés nem jött létre ebben a kérdésben. A názik, tudatában lévén annak, hogy a japán imperializmus e­­setleg elhamarkodva háborút kezd a Szovjetunió ellen, mielőtt a német fasiszták bebiztosítják magukat a francia-szovjet e­­gyezség keresztülvitele ellen, kétségbeesetten törtetnek a Raj­na kulcskérdésének a megoldására. * * * NÉMET ÉS OLASZ FASISZTÁK____ _ EZT a kérdést nem lehet és nem is fogják elintézni egyedül Németország és Franciaország között. Két másik országot érint közvetlenül: az első Británia, a második Olaszország. Más szavakkal, két ellentétes tényező játszik közre, ami nem a legkedvezőbb körülmény a dolog nyélbeütésére. Laval kiestével a francia kilátás közelebb áll Britániához, mint Olaszországhoz. Ez készteti a német názikat, hogy Mus­­solinivel keressenek szövetséget úgy Británia mint Francia­­ország ellen. Csak mielőtt az új francia külügyminiszter, Pierre Entiene Flandin Londonba utazott, hogy megbeszélje az angol-francia egyetértést Hitlerre és Mussolinire vonatkozólag, a názik Ró­mában sürögnek-forognak. Mussolini bezárkózott Ulrich von Hassellel, az olaszországi német követtel. Az olasz sajtó el­árulta, hogy Mussolini szívesen hallgat a názikra olyan közös megértésre vonatkozólag, hogy lecsapjanak Britániára és az ingadozó Franciaországot visszakényszerítsék Laval vonalá­hoz­ ***** a'fefelfaag. De ha Mussolini ilyes valamit mondott von Hasseltnek, két­szinti játékot űzött. Ugyanis a francia követnek azt ígérte, Mme. Genevieve Tabouin, a párizsi újságok politikai szakér­tője szerint, hogy ha Franciaországnak Németországgal meg­gyűlik a baja, Olaszország a franciák pártján lesz. * * * MUSSOLINI POLITIKÁJA A VALÓSÁGBAN Mussolini a legnagyobb jutalommal akar vásárolni. Ha a názik ajánlják fel neki a legjobb módot arra, hogy céljait Keletafrikában tovább vihesse, megkapják titkos támogatását a Basuiavidék újbóli felfegyverzésére. Ha a jelenlegi francia kormány kezeskedik arról, hogy La­val politikáját folytatják az olasz fasizmus Ethiópiábani támo­gatására, akkor Mussolini, bármilyen kedvetlenül is, követni fogja azt a vonalat, amelyet Mme­ Tabouin említett. * * * ANGLIA ÁLLÁSFOGLALÁSA A BRIT imperializmus most, mikor Sir Anthony Eden ül a kül­ irodákart, bizonyára a legmesszebmenő igyekezettel fog dolgozni azon, hogy Franciaországot döntő állásfoglalásra nyerje meg Mussolinivel szemben. Bár ez nem jelenti azt­, hogy Sir Anthony abbahagyja Hit­ler gyors újrafegyverkezésére azt a bátorítást, amit elődje, Sir Samuel Hoare adott, mutatja azt, hogy Angliának erősödik ab­beli nézete, miszerint ellene van a Franciaország elleni náci há­borús készülődésnek. Mikor a japán imperialisták türelmetlenül törtetnek a Szovjetunió elleni háborúra Távolkeleten, a német nácik kér­dését a történelmi Rajnavidékkel szemben, a francia és német imperializmus állandó háború frontját rövidesen meg kell ol­dani. * * * A MEGERŐSÍTÉS ELŐTT KAIKOR Franciaország azt hiszi, hogy a német náziknak a * Rajnavidék újrafegyverzésére való kilátásai megnehe­zülnek, igaza van. A názik hatalomrajutásának harmadik év­fordulója alkalmával a Rajnavidéken az újrafegyverzési el­határozottságnak néhány drasztikus kifejezését lehet várni. A francia források biztosra veszik, hogy ha most nem fog ez bekövetkezni, egész biztosan meg fog történni, mikor a Chamber of Deputies (francia alsóház) jóváhagyja a francia­szovjet közös támogatási szerződést. És ez a pont a francia parlament napirendjén van. * * * A francia Népfront, a Szovjetunió békepolitikája és a vi­lág emögé felsorakozó szabadság és békeszerető népeinek tö­megnyomása az egyedüli hármas szövetség, amely kényszerít­heti a brit és francia imperialistákat,hogy határozott állást fog­laljanak a világbéke megvédésére a német és olasz fasiszták­kal szemben.

Next