Kanadai Magyar Munkás, 1936. február (7. évfolyam, 82-93. szám)
1936-02-04 / 82. szám
TORONTO, ONTARIO, KEDD, 1936 FEBRUÁR 4 KANADAI MAGYAR MUNKÁS MAGYARORSZÁG A pécsi bányákat becsukatták 4400 bányász és családja néz szembe az éhséggel.A miniszter úr “gondoskodni fog” Bizonyára emlékeznek még olvasóink arra, ami a múlt évben történt a pécsi bányászokkal. Emlékeznek olvasóink, hiszen az egész világ sajtója foglalkozott a pécsi éhségsztrájkoló bányászok élményeivel, amikor béreiknek 15 százalékkal való csökkentését igyekeztek megakadályozni. Arra is emlékeznek még olvasóink, hogy a sztrájknak úgy lett vége, hogy „megegyezés“ jött létre a bányatársulat vezetősége és a bányászok szocdem uniójának vezetősége között. A bányászok rettenetesen kínokat átszenvedő éhségsztrájkot feladták. _ 1A társulat azóta nem 15, de 8 százalékos fizetéscsökkentést hajtott végre a munkásokon és így is egy és félmillió pengőt takarítottak meg a bánya „szanálására“. v # 1*$' A 4400 pécsi bányász tehát egy év alatt 1,500,000 pengőt fizetett a társulatnak, amiért dolgozhatott. Ekkora összeget fizettek a munkások azért, hogy személyenként és naponként átlagban a sztrájk előtti 4.99 mázsás kitermelés helyett 5.27 mázsás átlagot termelhessenek. A TAVALYI „MEGEGYEZÉS“ KÖVETKEZMÉNYEI A tavaly télen a pécsi bányászokra ráerőszakolt „megegyezés“ nem hozta meg a társulatnak minden reményszögét. ■■.*'***» A bányászok legutóbb deceber 27- én adtak be egy jegyzéket az igazgatósághoz, miután az előzetes küldöttségen keresztüli követeléseik nem voltak eredményesek, hogy a viselhetetlenné vált helyzetükön javítsanak s ebben a jegyzékben kérték az 1933 június 1-én életbeléptetett 8%-os bércsökkentése hatálytalanítását és az öt pengős szakmánykereset biztosítását A vállalat vezetősége ezt a kérést azzal a megjegyzéssel utasította el, hogy „minden vájár a megfelelő munkakifejtés mellett megkeresheti a műszakonkénti öt pengőt“ A TÁRSULAT LEZÁRATTA BÁNYAIT A jan. 15. magyarországi lapok híradásai szerint a Duna Gőzhajózási Társulat, melynek 4 pécsi szénbányák a tulajdonában vannak, a bécsi bankárok utasítására a bánya igazgatóságán keresztül meglepetésszerűen kizárta az összes bányamunkásokat és embertelen cselekedetét azzal próbálja megokolni, hogy a munkásság meg akarja ismételni a földalatti éhségsztrájkot. A társulat ezzel az intézkedésével 4400 bányamunkást taszított a még nagyobb nyomorúságba, hogy így a kiéheztetésen és a részéről remélhető hatósági beavatkozáson, katonasággal és rendőrséggel ijesztésen keresztül a munkásokat kényszeríteni tudja olyan „megegyezés“ aláírására, elfogadására, ami a társulatnak, a bankároknak még több profit többletet biztosítson, mint a tavalyi „megegyezés“. Az eset nagy felháborodást keltett az egész országban. A közvélemény mint tavaly, most is a nyomorúságos kereseten dolgozó, agyonhajszolt bányászok mellett van. A közvélemény igen, de nem egészen úgy az iparügyi miniszter úr, aki, mint rendesen, a miniszterkék szokták a bányaigazgatóság trükkjéhez adja a véleményét a következőképpen: — „A pécsi bányákban reggel óta áll a munka. Ennek, oka az, hogy a bányamunkásság egy része ma reggel arra felkészülve jelent meg az aknánál, hogy huzamosabb ideig lent maradhasson a bányában. Miután ez egészségügyi szempontból nem engedhető meg s a bányában surtólég és szénporgyulladás veszélye állandóan fenyeget, a bányaigazgatóság nem engedte a munkásokat a bányába leszállni. Sajnos, a pécsi bányavidéken állandóan fordulnak elő ilyen nyugtalanító esetek és ismételten fordulnak elő sztrájkok. Nem tudjuk, hogy ennek oka miben rejlik, valószínű, hogy részben gazdasági okoknak tulajdonítható, de nincs kizárva az sem, hogy felelőtlen elemek bekapcsolódása is közrejátszik a mozgalomnál. Mindenesetre gondoskodni fogunk arról, hogy a munka zavartalan menete biztosítva legyen.“ A szociáldemokraták NÉPSZAVÁ-ja a bányászokat sajnálja ugyan, de a miniszter úr nyilatkozatához többek között csak a következőket fűzi és mi ebből arra következtetünk, ami majd be fog következni, hogy ismételten eladják a szocdembasák a munkásokat, mint eladták a múltban is minden esetben. A Népszava így ír többek között: „A nyilatkozatból kitetszőleg maga a miniszter is elismeri, hogy munkásság elégedetlenségének gazdasági okai vannak. Azt mondja, gondoskodik arról is, hogy a munka zavartalan menete biztosítva legyen. ] A munkásság tényleg zavartalanul szeretne dolgozni és várja, hogy a miniszter közbelépése végre észretérítse a vállalatot, amely elfelejtette, hogy megalázással és koldussátétellel nem lehet a termelés nyugodt menetét biztosítani, de nem lehet hatalmi szóval sem. A pécsvidéki bányák munkásai nem keresték a harcot. Békésen, tárgyalás útján akarták a vállalatot felvilágosítani sorsukról és igazukról. A vállalat igazgatósága azonban ridegen elutasította őket és szóba sem akart állni a munkásság vezetőivel. A kérvény elutasítása után a bányamunkások szervezete mindent elkövetett, hogy felvilágosítsa az illetékeseket a munkásság kérésének jogosságáról és elkeseredett hangulatáról. Szavuk visszhangtalanul elveszett, az illetékesek fülük botját sem mozgatták. A Bányamunkásszövetség legfutóbb beadvánnyal fordult az illetékes minisztériumhoz és kérte a minimális munkabér megállapítását. Ebben az ügyben a mai napig még egyetlen lépés sem történt, pedig ezzel elejét lehetne venni hasonló eseteknek és biztosítani lehetne a munkazavar talan menetét. MAGYAR POKOL RÉSZLET BÖLÖNI GYÖRGY: “AZ IGAZI ADY” CÍMŰ KÖNYVÉBŐL (Folytatás) A háború végének zűrzavaros idejében aztán a ,Hatvany szerkesztette “Pesti Napló”hoz és “Esztendő”-höz került át Kosztolányi. A forradalmak alatt féltékenyen tartotta pozícióit. 1919 júliusában még vállalta szerkesztését annak az irodalmi folyóiratnak is, melynek vezetését épp rám bízta a szovjet. De már a román bevonulás napján rohant szervezkedni Rákosi Jenőhöz, szövetkezni azzal a kártékony reakcióval, mely irodalmiatlanságát Ady-ellenességében élte ki. Fent lakott a Várban, egy kedves házban, melyet Hatvany , bank jótállásával vásárolt, de rohant szervezkedni az adys, hatvanys, piszkos, zsidós irodalmiság ellen. Félt, hogy azt a kis városi kultúrát, amit még fel nem faltak a “zsidók”, most tönkre teszik a “parasztok”. És e zűrzavaros magyar világszemlélettel, melyben csak a reakció érzése volt őszinte és erős, tollává szegődött az ellenforradalomnak. Így történt, hogy a terror véres napjaiban egyik jobboldali uszító lap denunciáns “Pardon” rovata az ő tollából került ki: írója, költője, irodalmi vezérgyűrűje kívánt lenni a zsidók, parasztok, proletárok kizárásával végbemenő új, keresztény, ébredő forradalomnak. A hiú, a gyönge, a ravasz, az ingadozó kultúr-Kosztolányi bedőlt az ébredő demagógiának, levakarta magáról a világirodalmat és kibújt belőle a zsidófáló szlovák kisnemesi fajta. Közben élesedett a tolla, éles, mint egy törés hegyéből ki-kifreccsent a belerejtett méreg. Mikor pedig lejárt az ideje a zsidófalásnak, a szép, tiszta ember behúzódott a “Pesti Hírlap“ meleg gettójába. Aki ennyi cikornyát csinál életében irodalmi érvényesülése körül, ennyiszer változtatja szempontjait és világszemléletét azokban az időkben, amikor börtönt, golyót, akasztófát kapnak a hitükért őszintén kiállók, akinek tehát kritikai énje ilyen gyalázatokkal van bélelve, rághatja mellesleg úgy az irodalmat, mint az amerikaiak a rágógumit: rossz orgona arra, hogy belőle a meggyőződés őszintesége és tisztasága áradjon. Ady halála megszabadította Kosztolányit a nagy vetélytárstól, az élőtől, de nem mentette meg szellemétől. A forradalom utáni időket elviselhetetlenné tette számára az, hogy minden szál az Ady verseit mondta. Kosztolányinak nem tetszett, hogy hamis, handabandás Ady-kultusz teremtődött? Ne feledje, hogy ő is segédkezett benne, amikor véres költőjévé szegődött az ellenforradalomnak azt remélve, hogy immár magát ülteti nyeregbe, amikor írásaival ő is szolgálta azt a homokfutókon Budapestre özönlő kisnemesi hadat, melynek álforradalmi fiatalsága szive mélyéből bőgte Adyt. Tollával ő is segített megszilárdítani a rendszert, melynek hátán nemzeti költő kívánt lenni. (Folytatjuk) v fT" munkás az életét kockáztatja __ NEM KAPOTT VÉDŐÖVET Hétfőn délelőtt az Aradi uccában végzetes szerencsétlenség érte Gyuratcsik Margit húszéves háztartási alkalmazottat. A szerencsétlen leány, munkáltatója utasítására, az egyik első emeleti lakásban az utcára néző ablakot tisztította. Munkája közben elszédült és kizuhant, összetört tagokkal terült el a kövezeten. Értesítették a mentőket, amikorra azonban a helyszínre érkeztek, már halott volt. Koponyaalapi törést szenvedett. A fővárosi szabályrendelet intézkedik a háztartási alkalmazottak testi épségének és egészségének védelméről és előírja, hogy ablaktisztításkor a munkáltató tartozik alkalmazottját olyan üdőövvel fölszerelni, amely megnyugtató módon biztosítja életveszélyes munkája közben és megakadályozza a kizuhanást. A háztartási munkáltatók túlnyomó többsége semmit sem törődik ezzel az előírással és a gondatlanság csaknem minden hónapban megköveteli a maga áldozatát. MÁR KECSKEMÉTEN IS .. . (Kecskemét, január.) A kecskeméti városi hordó jelzőhivatalban ellenőrző vizsgálatot rendeltek el és annak során különböző szabálytalanságokat fedeztek föl. Iván Jánost, a hivatal vezetőjét, a polgármester felfüggesztette állásától. A rendőrségi kihallgatás során Iván beismerte, hogy a hivatal pénzéből 500 pengőt elsikkasztott. Iván lakásán házkutatást tartottak, amely újabb terhelő adatokat juttatott a rendőrség birtokába. Ivánt őrizetbe vették. Mi történt a pesterzsébeti rendőrkapitányság őrizetes szobájában? A panaszost súlyos sérüléssel vitték a rendőrségről a kórházba Csütörtökön délután a pesterzsébeti rendőrkapitányság helyiségében rejtélyes körülmények között súlyos sérülést szenvedett egy előásított férfi, akit a mentők válságos állapotban szállítottak kórházba. Az eset külsőségei valósággal kihívják azt a követelményt, hogy szigorú vizsgálatot kell indítani annak megállapítására, mi történt az őrizetes szobában ? Az érdeklődésre a rendőrség eleinte elzárkózott minden felvilágosítás elől, később pedig olyan félhivatalos tájékoztatást adott, amely fogalmazásában pongyola, lényegében nem megnyugtató és magán viseli azt a kézenfekvő feltevést, hogy a vizsgálat még nem jutott abba a stádiumba, amikor megtörtént már a nyomozás. Somogyi Ferenc, a BS 687. rendszámú taxiautó sofőrje csütörtökön délután a fővárosból négy férfit vitt ki kocsiján Pesterzsébetre. Az utasok borgőzös állapotban voltak és amikor a taxi céljához ért, kijelentették,hogy nem fizetnek. A sofőr szenvedélyes szóváltásba keveredett utasaival, akik közül kettő, felhasználva a vitatkozás zavarát, továbbállott. A másik két utast Somogyi Ferenc elvitte kocsijával a pesterzsébet rendőrkapitányságra, ahol a viteldíj ki nem fizetése miatt panaszt tett ellenük. Az egyik utas Kancs Árpád 48 éves nyugalmazott MÁV-alkalmazott volt, aki Ócsa községben lakik. Négy óra után a pesterzsébeti rendőrkapitányságról felhívták a pesterzsébeti mentőket és arra kérték őket, hogy azonnal vonuljanak ki egy gépkocsival a kapitánysághoz, mert az egyik őrizetes rosszul van. A mentőorvosa, betonpadlójú helyiségben fekvő helyzetben eszméletlen állapotban találta Kancs Árpádot, akinek feje hátul véres volt. Vizsgálódás után a mentőorvos megállapította, hogy a szerencsétlen ember minden valószínűség szerint koponyaalap törést és agyrázkódást szenvedett. Állapota életveszélyes. A mentők Kancs Árpádot az István-kórházba szállították. A félhivatalos tájékoztatás szerint Kancs a jelentést író rendőrrel egy szobában tartózkodott. Amikor a rendőr elvégezte írásbeli munkáját, a jelentéssel a kezében átment a másik szobába, hogy jelentést tegyen az őrszoba parancsnoknak. Kancs, aki magára maradt — a félhivatalos tájékoztatás szerint — részeg fejjel felállott, botorkálása közben megtántorodott, hátrafelé zuhant, fejét nekivágta az ajtónak, majd a betonpadlóra esett. Eközben szenvedte a sérüléseket. Fegyelmi vizsgálatnak kell megállapítania, hogy azzal az általános tapasztalati ténnyel szemben, amely szerint botorkáló emberek rendszerint előre esnek, boglyán történhetett Kancs Árpádnak az ajtóhoz való vágódása és hogyan lehetett ez olyan erős,hogy koponyalapi törést szenvedett, amely sérülés nem ilyen természetű eséseknél szokott bekövetkezni. 3. OLDAL VILROFRONT ESEMÉNYEK A RAJNAVIDÉKEN KATONAI demonstrációkról és az újramegerősítésről szóló éles beszédektől visszhangzik az egész Rajnavidék. A német katonák bakancsainak dübörgése és a házi szónokok érdes üvöltése elhallatszik Londonba, Párizsba és Rómába, ahol ebben a kérdésben titkos konferenciák vannak folyamatban. A názik azt remélik véres uralmuknak harmadik évfordulóján, hogy az előttük álló főkérdésnek a megoldását elérhetik: Háború — Keleten és Nyugaton, azaz a Szovjetunió és Franciaország ellen. A Rajnavidék megerősítése háborús előkészületet jelent Franciaország ellen. Dacára Laval felbátorításának a názifrancia megértésre, a német fasiszták érzik, hogy az ügyek nagyon is lassan haladnak ebben az irányban. Ezért választották ki csütörtököt, Németország názi uralmának harmadik évfordulóját, a demonstrációk napjául ennek az “életbevágó” kérdésnek az előtérbehozására. * * s» MIÉRT A RAJNA KÉRDÉS SÜRGŐSSÉGE? IJITLER rendíthetetlenül javasolta a francia imperialisták- 1 nak, hogy — viszonzásul a francia-szovjet közös támogatási egyezmény elejtéséért — a német fasizmus nem fogja újra megerősíteni a rajnai zónát. Semmiféle megegyezés nem jött létre ebben a kérdésben. A názik, tudatában lévén annak, hogy a japán imperializmus esetleg elhamarkodva háborút kezd a Szovjetunió ellen, mielőtt a német fasiszták bebiztosítják magukat a francia-szovjet egyezség keresztülvitele ellen, kétségbeesetten törtetnek a Rajna kulcskérdésének a megoldására. * * * NÉMET ÉS OLASZ FASISZTÁK____ _ EZT a kérdést nem lehet és nem is fogják elintézni egyedül Németország és Franciaország között. Két másik országot érint közvetlenül: az első Británia, a második Olaszország. Más szavakkal, két ellentétes tényező játszik közre, ami nem a legkedvezőbb körülmény a dolog nyélbeütésére. Laval kiestével a francia kilátás közelebb áll Britániához, mint Olaszországhoz. Ez készteti a német názikat, hogy Mussolinivel keressenek szövetséget úgy Británia mint Franciaország ellen. Csak mielőtt az új francia külügyminiszter, Pierre Entiene Flandin Londonba utazott, hogy megbeszélje az angol-francia egyetértést Hitlerre és Mussolinire vonatkozólag, a názik Rómában sürögnek-forognak. Mussolini bezárkózott Ulrich von Hassellel, az olaszországi német követtel. Az olasz sajtó elárulta, hogy Mussolini szívesen hallgat a názikra olyan közös megértésre vonatkozólag, hogy lecsapjanak Britániára és az ingadozó Franciaországot visszakényszerítsék Laval vonalához ***** a'fefelfaag. De ha Mussolini ilyes valamit mondott von Hasseltnek, kétszinti játékot űzött. Ugyanis a francia követnek azt ígérte, Mme. Genevieve Tabouin, a párizsi újságok politikai szakértője szerint, hogy ha Franciaországnak Németországgal meggyűlik a baja, Olaszország a franciák pártján lesz. * * * MUSSOLINI POLITIKÁJA A VALÓSÁGBAN Mussolini a legnagyobb jutalommal akar vásárolni. Ha a názik ajánlják fel neki a legjobb módot arra, hogy céljait Keletafrikában tovább vihesse, megkapják titkos támogatását a Basuiavidék újbóli felfegyverzésére. Ha a jelenlegi francia kormány kezeskedik arról, hogy Laval politikáját folytatják az olasz fasizmus Ethiópiábani támogatására, akkor Mussolini, bármilyen kedvetlenül is, követni fogja azt a vonalat, amelyet Mme Tabouin említett. * * * ANGLIA ÁLLÁSFOGLALÁSA A BRIT imperializmus most, mikor Sir Anthony Eden ül a kül irodákart, bizonyára a legmesszebmenő igyekezettel fog dolgozni azon, hogy Franciaországot döntő állásfoglalásra nyerje meg Mussolinivel szemben. Bár ez nem jelenti azt, hogy Sir Anthony abbahagyja Hitler gyors újrafegyverkezésére azt a bátorítást, amit elődje, Sir Samuel Hoare adott, mutatja azt, hogy Angliának erősödik abbeli nézete, miszerint ellene van a Franciaország elleni náci háborús készülődésnek. Mikor a japán imperialisták türelmetlenül törtetnek a Szovjetunió elleni háborúra Távolkeleten, a német nácik kérdését a történelmi Rajnavidékkel szemben, a francia és német imperializmus állandó háború frontját rövidesen meg kell oldani. * * * A MEGERŐSÍTÉS ELŐTT KAIKOR Franciaország azt hiszi, hogy a német náziknak a * Rajnavidék újrafegyverzésére való kilátásai megnehezülnek, igaza van. A názik hatalomrajutásának harmadik évfordulója alkalmával a Rajnavidéken az újrafegyverzési elhatározottságnak néhány drasztikus kifejezését lehet várni. A francia források biztosra veszik, hogy ha most nem fog ez bekövetkezni, egész biztosan meg fog történni, mikor a Chamber of Deputies (francia alsóház) jóváhagyja a franciaszovjet közös támogatási szerződést. És ez a pont a francia parlament napirendjén van. * * * A francia Népfront, a Szovjetunió békepolitikája és a világ emögé felsorakozó szabadság és békeszerető népeinek tömegnyomása az egyedüli hármas szövetség, amely kényszerítheti a brit és francia imperialistákat,hogy határozott állást foglaljanak a világbéke megvédésére a német és olasz fasisztákkal szemben.