Kanadai Magyar Munkás, 1936. június (7. évfolyam, 132-144. szám)

1936-06-02 / 132. szám

TORONTO, ONTARIO, KEDD, 1936 JÚNIUS 2. KANADAI MAGYAR MUNKÁS A kisántánt és a Habsburg-kérdés Hivatalos jelentés a belgrádi tanácskozásról (Belgrád, május 7.) A kisántánt állandó tanácsának második ülése, amely délelőtt 1 2 12 órakor kezdődött meg, 12 óra 20 perckor ért véget. A sajtó számára kiadott hivatalos komüniké hangsúlyozza a kisántánt egységességét és a következőkben körvonalazza a kisántánt három állama közös politikája irányelvét: 1. A Népszövetség keretén belül akarják megvédeni és biztosítani a békét. 2. Ellenállnak a középeurópai helyzet felbontását célzó minden törekvésnek, ezért támogatták a nyugati hatalmak politikáját Ausztria függetlensége fenntartásának dolgában, ezért szálltak szembe a határok megváltoztatására irányuló, revízionizmus által vezetett törekvéseknek és ezért ellenezték a Habsburg-dinasztiának trónra való visszatérését, mert ennek a jelenléte elkerülhetetlenül a legsúlyosabb viszályt idézné elő a Duna-völgyben. 3. A kisántántállamok egységesek és szilárdak az eddigi politikájuk követésében. 4. A három állam továbbra is megváltoztathatatlanul szoros kapcsolatban marad egymással. 5. A kisántánt államok minden kérdésben egységesen lépnek föl, akár a nagyhatalmakról, akár Magyarországról, Bulgáriáról, Ausztriáról, Lengyelországról vagy a szovjetoroszországi viszonyokról van itt szó; politikájuk ugyanazon az elveken, érzéseken és érdekeken alapszik. A közös és teljesen szolidáris politikát ismételten és nyomatékosan hangoztatják. 6. A kisántant államai teljes hűséggel állnak a népszövetségi politika mellett, de felkészülnek más eszközök alkalmazására is, ha erre szükség lesz. 7. Kívánják, hogy a locarnói szerződés kérdésében minél sürgősebben induljanak meg a tárgyalások. 8. A párizskörnyéki békék dolgában a három állam a legnagyobb határozottsággal védelmezi meg az érdekeit. A kisántant államok sohasem adják a hozzájárulásukat e nemzetközi szerződések bármely megváltoztatásához, ha ezt a változtatást nem tárgyalják meg velük. 9. De ez a magatartásuk nem akadálya annak, hogy a Dunamedence államainak gazdasági együttműködése tekintetében az igazi barátság értelmében tovább ne dolgozzanak. 10. Mint a Népszövetség alapításában résztvett államok: mely (A budapesti Népszavából) Négy kicsi gyermek a soproni úti elemi iskola második osztályában nem tudta a hittanleckét. Négy kicsi gyermek haszontalankodott, elbámészkodott ezekben a friss tavaszi napokban és nem nézett a hittankönyvbe. Mi lelhet várjon elég szigorú büntetés ezért a mulasztásért? Horváth Gyula hitoktató olyan büntető eszközt alkalmazott, amely sem nem régi, sem nem új. Nem régi, mert az “Engedjétek hozzám a kisdedeket” szelleme nem ismerte a botozást. Nem új, mert a modern pedagógia azt tartja erről az eszközről, hogy csak a tudatlan és tehetetlen oktató használja. A négy kicsiny gyermek kiállott a padok elé, öt gyermek lefogott egyetegyet és a hitoktató úr olyan nekikeseredetten ütlegelte őket, hogy hétfőn este, amikor e sorok írója látta a megkínzott kis testeket, mintegy 10 és 15 centiméter átmérőjű színes foltok éktelenkedtek rajtuk. Miután így megkínozta a gyermekeket, még színes ceruzával bajuszt is rajzoltatott az orruk alá, hogy a megszégyenítés annál alaposab legyen. A gyermekek szülei részben följelentést tettek a 'szelídlelkű' hitoktató ellen, részben eljöttek hozzánk panaszra. Az egyik anya előadta, hogy előzőleg járt a hitoktató úrnál, aki az elkeseredett tiltakozásra azt felelte : — No és agyonütöttem ? Hát ezentúl nem fog előfordulni, de nem kap majd bizonyítványt a gyermek! A harmadik osztály tanulói elmondották, hogy ugyanez a hitoktató úr kikérdezte őket, hogy kinél milyen újságot olvasnak odahaza. Volt néhány, aki a “Szív”-újságról számolt be, de voltak Népszava olvasók is. Ekkor a hitoktató úr a "Szív”-újság olvasóinak gyermekeit szembe állította a Népszava- olvasók gyermekeivel és azt mondotta az előbieknek:— Na, most csúfoljátok ki azokat, akiknél Népszavát olvasnak. Jó emberek nem olvasnak olyan újságot! Horváth Gyula hitoktató úr — úgy látszik — a jó embert a saját mértékével méri. Jó ember az, aki védtelen gyermekeket bottal ver. Jó meggyőződéssel hívei a békének, de elhatározott szándékuk, hogy minden intézkedést megtesznek államaik békéjének és nemzeti vívmánnyainak a megvédésére. 11. Tekintettel a küszöbön lévő genfi tárgyalásokra, a három miniszter állandó érintkezésben marad. ember az, aki ártatlan gyermekeket egymás ellen uszít és a gúnyolás tüskéjével veri azt, akire haragszik. Jó ember az, aki elfeledkezik arról, hogy a felnőtt kötelessége a gyermeket minden körülmények között megvédeni. Hát ilyen értelemben a Népszava-olvasók csakugyan nem “jó emberek.” Mi megelégszünk annak a jóságának követelésével, amelyet a gyermekek Nagy Barátjának, a megfeszített Emberfiának példája mutat nekünk. Üt a boldogsághoz Ózdon a vasgyárban alacsonyak a munkabérek és kegyetlenül rosszak a munkaviszonyok. A munkabéreket nem javítják, de a lelkiekről annál bőségesebben gondoskodnak. Néhány nappal ezelőtt két missziós atya érkezett a lelkek könnyítésére és ez a két atya előadásokat tartott asszonyok, lányok, gyermekek és felnőttek számára. Voltak, akik önként mentek el az előadásra, de voltak, akiket a gyári mesterek kényszerítettek oda. Sok érdekesség volt a szent beszédekben. De az érdekesebb talán az volt, hogy a páter szerint az a család boldog, ahol tíz gyermek van. A páter azonban nem tette hozzá, hogy a lelki boldogságon kívül mivel szolgál még a társadalom a tízgyermekes apának. Adnak-e neki jobb munkabért Ózdon vagy másutt? Gondoskodnak-e arról, hogy gyerekeit fölnevelhesse ? Vagy pedig elégedjék meg magával a boldogító tudattal és nézze nyugodtan, amint boldog családja éhezik ? AMIT NEM HISZÜNK Új érv került a militarizmus szolgálatába. . . Anglikán egyházi körök ugyanis az utóbbi időben élesen támadták az angol hadügyminisztert, azzal vádolván, hogy szükségtelenül és túlságosan militarista a politikája. Erre aztán jött a gloucestegi püspök, védi a minisztert és támadva gúnyolja a pacifizmust. Ez, persze, nem új. A fegyvereket megáldó egyháztól bőven telik az ilyesmire. De új, amit a püspök a következőkben mond: “A józan felfogás azt mondja, hogy Isten eszközöket adott az embereknek, hogy megvédelmezze magát és ezeket az eszközöket fel is kell használni . ” Ugyebár, hogy ez egészen új! Isten adta az ágyút, a gázt, a hadihajót és a repülő bombavetőt?. . .A halálgyárosok röhögnek egy nagyot a markukba és a gloucesteri püspök érvelése alapján ezután — Isten megbízottainak képzelik magukat. A Ludoviceum utca 14. szám alatt lévő házban vitéz Lakatos József 62 éves zenész családtagjai között véres verekedés játszódott le, aminek négy sebesültje van. Az idős zenész 32 éves Árpád és 30 éves Elemér nevű fiai összeverekedtek, miközben Lakatos Elemér bátyjának jobb arcán borotvával borzalmas sebet ejtett. Lakatos Árpád bicskát rántott és összeszurkálta öccsét. A verekedésbe beleelegyedtek a szülök is és azok is olyan súlyosan sebesültek, hogy a mentők mind a négyüket az István-kórházba szállították. Monstrepöt Észtországban Tallnnból jelentik. Szerdán kezdődött a főtárgyalás 154 vádlott ellen azon a címen, hogy erőszakkal meg akarták változtatni a kormányrendszert, fegyvereket rejtegettek és meerényletre készültek a köztársaság elnöke ellen. A vádlottak között van Larba tábornok,volt hadügyminiszter, Pusta volt külügyminiszter, Toerwand volt vezérkari főnök. A “fölszabadítók” pere valószínűleg több hétig eltart. MAGYARORSZÁG Virágszál a Gyermekhét csokrából VÉRES VEREKEDÉS Lengyel József VISEGRÁDI UCCA TÖRTÉNELMI RIPORT lettünk álltak, olyannyira, hogy Miklós Móric, egy újpesti vezető szociáldemokrata, szükségesnek tartotta, hogy a tüntetőkkel együtt, avagy azok mögött, szintén eljöjjön a Tisza Kálmán-térre. Nekem, bármennyire tiltakoztam is, kiosztott feladatom az volt, hogy Petőfi versét: „Akasszátok fel a királyokat“ szavaljam. Most a már kiosztott feladathoz még egy feladatot kaptam Ottótól. Magához von, megmutatja Miklós Móricot. — Ez a Miklós Móric beszélni fog. Ha kremzelni kezd, te adod neki az első pofont. Elszavaltam a verset. Úgy ordítottam, ahogy torkomon kifért és nagyon örültem, mikor vége volt. A torkom égett, s korántsem voltam biztos, hogy elég érthetően ordítottam-e. Fennmaradtam a lépcső tetején, odaálltam Miklós Móric mellé. De ennek elég jó szimatja volt. Ismerte az újpesti munkásokat. Nem Kremzelt, hanem körülbelül ugyanazokat mondta, mint a mi szónokaink. A Tisza Kálmán térről a közeli Contiuccába, a Népszava szerkesztősége, a szociáldemokrata párt háza elé vezettük a tömeget. Jó ideje álltunk már a ház előtt. A tömeg a szocialista köztársaságot éltette. Vártuk, mit csinálnak és mit mondanak a szociáldemokraták. Végre kiállt az egyik ablak elé Garbai. Szidta a Habsburg monarchiát, mint a bokrot. De egyetlen szóval se mondta, hogy a szociáldemokraták köztársaságot akarnak. A tömeg tiszta és világos jelszava a „Szociális köztársaság“ volt. Lehurrogták Garbait, mint még soha. Én is szerettem volna kiabálni, de nagyon fájt még a gégém a szavalástól. * * * A már a Károlyi-forradalom előtt fennálló kapcsolat László Jenővel, Vágó Bélával most még közvetlenebb lett. Nekik számtalan munkásösszeköttetésük volt. Kapcsolatban álltak a vidéki városok forradalmi mozgalmaival: Nagyvárad, Miskolc, Sátoraljaújhely. A kormány telefoncenzurája számunkra nem létezett. Három elvtársnőnk dolgozott a telefonközpontban. — Kérem Nagy, vagy kérem Rományi kisasszonyt. Itt László Jenő.éS László Jenő hamarabb kapott kapcsolást, mint a kormány akármelyik minisztere. A csepeli nagy szikratávíróállomásnál Ottónak volt egy T. nevű embere. A szikratáviratok szövegét Ottó előbb kapta, mint a kormány. A csepeli szikratávíró körülbelül november 7-én leadta nekünk a szovjetek táviratát, az úgynevezett Szverdlov-táviratot, melyet a Károlyi-kormány egyszerűen elsülyesztett. Szverdlov ebben a táviratban az orosz szovjetek nevében üdvözli a magyar forradalmat, s egyben figyelmezteti a magyar munkásosztályt, hogy a burzsoázia árulásával szemben résen legyen. November 16-ikára tűzte ki a Károlyi-kormány a köztársaság kikiáltását. Tovább várni, már a mi agitációnk, az általános néphangulat miatt se tartották célirányosnak. Erre a napra tartottuk mi a Szverdlov-féle táviratot. Ottó és Sipos Erzsi százezernyi példányt nyomattak belőle, hozzátéve a megjegyzést, hogy a kormány elsikkasztotta az oroszok üdvözlő táviratát. Egy hatalmas tömeg röpiratot reggel a nyomda előtt egy autóra pakoltunk, Ottó kiment velük Mátyásföldre. Akcióba léptek a repülőgépgyári összeköttetések! Repülőgépek szórták a tömeg közé Szverdlov üzenetét. Ezenkívül persze mindegyikünk maga is osztogatta a röpiratot. Megmutattuk, milyen jól funkcionáló organizáció vagyunk. A hatás óriási volt. Nagy megelégedéssel hallottam amint egy burzsuj halkan igy szól a szomszédjához: —Ezt a bolsevikok csinálják. Papir helyet most bombákat is dobhattak volna. . . Mire így, az erős nyomás alatt megszületett a köztársaság, mi már messze jártunk munkánkkal, mely, barát és ellenség szájából megkapta a nevet, melyre büszkék voltunk : „a bolseviki agitáció.“ Minden vonalon a tömegmozgalom felé iparkodtunk. Ottó valahonnan, talán Schiermeister-Demény útján, megszerezte Kun Bélának egy Moszkvában megjelent magyar nyelvű röpiratát: „Ki fizet a háborúért?“ Ebből a röpiratból facsimile kiadást nyomattunk, mert úgy gondoltuk. Kártyatröszt A szabadversenynek lealkonyult. Nincs többé lehetőség arra, hogy a piacon lefelé verjék az árakat, nincs többé mód arra, hogy egymástól szedegessék el a kuncsaftokat. Itt a legújabb kartell, amelyről azonban azt hisszük, hogy nem jelentették be a kartellhivatalnál. A hazárdklubok kartelljéről van szó. Nincs többé slep-i per, aki jutalékért felveszi az áldozatot, nincs többé ingyen vacsora a kártyabarlangokban. A kártyabarlangok kartellben egyesültek és egymás közt szigorúan előírt szabályok szerint fosztogatják Budapest kártyásait. Az árak egyformák, a játékszabályok egyformák, a krupiék és játékmesterek ugyancsak a trösztnek szolgálatában állnak, az osztalékot is meghatározták. Csak egyet nem értünk: mi az oka annak, hogy a klubokban folyhatik a hazárdjáték ? Mi az oka annak, hogy akkor, amikor a rendőrség olyan fsazgón ügyelt a közrendre a — gyűlések betiltása körül — egyáltalán nem tudja szétugrasztani az immár trösztösített kártyabarlangokat, amelyekről minden kávéházi legény megmondhatja, hogy hol vannak és hogyan kell oda bejutni? És még egy kérdés. Kinek a számára találták ki a közveszélyes munkakerülőknek szóló dologházat? Avagy a kártyabarlangok trösztfejedelmei nem közveszélyes munkakerülők? . . Kizárták a mosoni Kühne-gyár öntőmunkásait A mosoni Kühne-gyárban két hónappal ezelőtt bérmozgalom volt, amely azzal fejeződött be, hogy 10%-os béremelést ígértek valamennyi munkásnak. Hamarosan kiderült hogy az öntőmunkásoknak csak részben folyósították a béremelést, annak ellenére, hogy 1933-ban körülbelül 40%kal csökkentették az öntödei munkák árát. A munkások egy ideig bizalmiuk útján tettek kísérletet munkabéreik rendezésére, de miután nem értek el eredményt, április 21-én írásos beadványban kérték a régi bérek visszaállítását, a túlórák beszüntetését, megfelelő segédmunkaerők alkalmazását és hogy az osztály élére szakértő művezetőt állítsanak. A gyárigazgatóság nem felelt a beadványra. Közben a munkások eljártak május elsejének munkaszünettel való megünneplése tárgyában, ebben eleinte ellentét volt a munkások és a gyárigazgatóság között, de végre mégis munkaszünetet rendeltek el május elsejére. A munkaszünetet a gyár igazgatósága pótoltatni akarta oly módon, hogy reggel 7 óra helyett 6 órakor kezdjenek dolgozni. Az öntödei munkások a szabad szombat délutánt használták föl a munkaszünet pótlására és így nem jelentek meg reggel 6 órakor és ezért nem engedték be őket 7 órakor a gyárba. A munkások megbízottai ez alkalommal sürgették a korábbi beadványba foglalt kérelmük elintézését, amit a gyárigazgatóság megtagadott. Ennek ellenére május 5-én a munkások elkezdtek dolgozni, de bejelentették, hogy a beadványba foglalt kérelmüket fenntartják. Az igazgatóság másnapra ígérte a választ. Május 6-án az igazgatóság hirdetményébe közölte, hogy május 7-től az öntödei munkát a kályhák javítása miatt szünetelteti és egyben közölte azt is, hogy mindenki átveheti a munkakönyvét. A munkások azonnal fölismerték a gyárigazgatóság szándékát, de nem tehettek egyebet, mint május 7-én jelenkeztek a k.munkakönyveikért, amelyeket két nappal később a béreikkel együtt átvettek. Az igazgatóság tehát kizárta az öntömunkásokat. A munkások vállalják ezt a küzdelmet, mert tudják, hogy az teljesen jogos. A gyárigazgatóság most szóbeli üzeneteket küld az öntökhöz, akik közül a neki tetsző embereket vissza akarja csalogatni a munkába. Ez a kísérlet azonban az öntömunkások szolidáris magatartásán megtörik, akik elhatározták, hogy a rájuk kényszerített küzdelmet állják mindaddig, amíg a gyárigazgatóságot jobb belátásra nem bírják. Hitler lépésének visszhangja a román sajtóban Németország bátorsága: "Németország csak csodálható azért a módért, ahogyan követeléseiért harcol. Természetesen, a csodálatnak is megvan a határa. Nem kell félnünk Németországtól, de ha Európának megvolna az a bátorsága, ami a mai Németországnak, akkor nyugodtan élhetnénk együtt és az európai egyensúly biztosítva lenne.” (Vremea, liberális.) A francia külpolitika tragédiája: “Tíz évvel ezelőtt a Ruhr-vidék megszállása katonai séta volt csupán, ma azonban a Németország elleni szankciók a háborút jelentik! íme a francia külpolitika tragédiája, azé a külpolitikáé, amelyet a baloldal bűnös machinációi irányítanak. Ami előre látható volt, az bekövetkezett: Németország egyoldalúan ugyan, de teljes egészében megvalósította a jogegyenlőséget.” (Vestitorii, szélsőjobboldali.) Hitler véres kardja: “Hitler a Barbarossák véres kardját emelte fel. Ha azonban az Európa feletti uralmi vágyának őrületében a barbarizmus kesztyűjét dobja a világ elé, akkor ezt a kihívást el fogják fogadni mindazok, akik a népek szabadságának védelmezői.” Neamul Romane,se, Iorga professzor napilapja.) SZTRÁJK BÉNÍTJA A . . . (Folytatás az 1. oldalról) vetélésüket nem teljesítik. Louis Renault, Franciaország legnagyobb autóüzemének elnöke megegyezésre jutott 34.000 munkásával. Ma este a Panhard autógyár munkásai léptek sztrájkba. A kormány beismerése szerint a legkevesebb 80.000 munkás áll eddig sztrájkban, beleértve az ország legnagyobb hadianyag gyárainak munkásait is. Kapitalista körökben attól félnek, 3. OLDAL VILÁGFRONT Háborús készülődés a Távol Keleten MINDIG feszültebb a helyzet a Távol Keleten. Tudják a kapitalisták, mire készül Japán, de hallgatnak, mert tudják Japánról, hogy közös ellenségük, a Szovjetunió ellen késszül. Ezért nem került a kapitalista lapokba nagybetűkkel az a hír, hogy Japán megrongálta a kínai vizeken levő amerikai csatahajókat. Míg Japán öntötte csapatait Kína ellen, Amerika nagy tengeri hadgyakorlatot rendelt el, hogy figyelmeztesse Japánt, óriási költséggel folyottak a gyakorlatok a Csendes tengeren, hogy büszke feleletet kapjon Japán. Erre van pénz a 17 millió munkanélkülivel nem dicsekvő Amerikában. Gyakorlatozás közben egyszer csak valami történt a két vezető csatahajóval és egy csomó kisebb hajóval. A kormány tengerészeti osztálya 20 napig nem hagyta a hírt nyilvánosságra hozni. Ha nem volna érdekük a hallgatás, akkor ebből háborús riadalmat csináltak volna. * * * Japán háborút akar HATALMAS tengeri erőt küldött Japán a kínai területekre. Akkora japán hadsereg van már kínai területen, hogy egy erős támadással kezébe keríthetné egész Északkínát. A csapatok Tiencsinben, Sanhaikwanban s végig a kínai fal mentén vannak elhelyezve. Pontosan senki se tudja megmondani, hogy milyen tervei vannak Japánnak. Minden eshetőségre számítani lehet, minden eshetőség egyenlő a háború lehetőségével. Katonai szakértők megegyeznek abban, hogy Japán mielőtt a Szovjetuniót megtámadná, Északkínát akarja kezébe keríteni. A februári orvgyilkosságok nagy hátrányt jelentettek a Takana-tervek számára, melyek a világhódítást tűzték ki célul. Időt vesztvén, most a japánok készülnek behozni a veszteséget. Ugyanekkor az Egyesült Államok és Nagy-Británia tengeri szerződést kötöttek, melyet titkosan írtak alá Amerikában. Nagy-Británia részeiről azonnal meg is indult a tengeri fegyverkezés irtózatos gyorsasággal. * * * Dacol Japán Az amerikai-angol tengeri egyezmény dacára a japán hadvezetőség azon a véleményen van, hogy meg kell kísérelnie északkínai állásának megerősítését, ha sikeres hadjáratot akar kezdeni a Szovjetunió ellen. Ezt a készülődést, mert nem közvetlen az amerikai és angol érdekek ellen irányul, egyelőre közbeszólás nélkül nézik. Úgy Amerika, mint a brit imperializmus szeretné a Szov- 1 jelUniót leverve látni. Azt persze nem szeretik, hogy Japán előbb Kínából akar, mert azzal úgy az amerikai, mint a brit imperializmus veszít ki zsákmányolási területeiből. * * * Mi lesz a választások után A JAPÁN hadvezetőség várja a választások kimenetelét. De a választások ideje még meglehetős meszsze van és az elnök (Amerikáról van szó) csak a jövő év márciusában foglalja el helyét. Ha a fasisztaszellemű Liberty League-Hearst Republikánus banda teszi be emberét az elnöki székbe, ez olyan jel Japán részére, melyet nem magyarázhat csak egyfélel képpen. Ahogy Angliában, úgy az Amerikai Egyesült Államokban a kapitalista tábor kétfelé van szakadva. Az egyik tábor azt akarja, hogy Japán és Németország egyesüljenek a Szovjetunió ellen. A Roosevelt-féle irányzat azt tartja, hogy a nagyobb veszély nem a Szovjetunió részéről, hanem Japán részéről fenyegeti Amerikát. .Ha tehát Roosevelt kibukik, jelt kap Japán a nagyobb és szabadabb készülődésre a Szovjetunió ellen. Amazok mögött ott állanak az összes fegyver- (a muníciógyárosok, akik azt akarják, hogy a Szovjetunió legyen mindenképen elpusztítva. * * * Roosevelt is a háború mellett ROOSEVELT minden kapitalista csoport érdekeit akarja szolgálni és nemcsak egyik csoportét. Azonban Roosevelt még nem tudta eldönteni, hogy mikor, melyik ország ellen induljon meg a háború ? És senki sincs tudatában ennek jobban, mint Japán hadvezetősége. Roosevelt nem akarja látni azt a tényt, hogy Amerikát csak akkor lesz képes megmenteni a háborútól, ha ellene lesz a háborúnak bárhol legyen is az kitörőféiben. Nem is lehet várni, hogy Roosevelt, mint a kapitalizmus szolgája ellene legyen a háborúknak. Ha Amerika háborúba megy, Kanada is veszélyben lesz. Sem az amerikai, sem a brit urak nincsenek a háború ellen. Csak a forradalmi krónikásmozgalom mentheti meg a világota háborútól. Mindig hazudnak az amerikai és brit imperialista politikusok, mikor azt fecsegik, hogy a béke érdekében erkölcsi vezetést akarjnak adni. Ha a háború ellen volnának, a háborús erők nem jutottak volna el oda, ahol ma vannak Németországban és a többi militarista államokban, hogy az egész hadianyag iparra kihatva, általános sztrájkká fejlődik. A népfront közelmúltban aratott nagy győzelme emeli a munkásoknak a tőke- és háborúellenes harci akaratát.