Kanadai Magyar Munkás, 1936. augusztus (8. évfolyam, 7-19. szám)

1936-08-01 / 7. szám

1936 augusztus 1. ... LEVELEZŐINKTŐL... Munkámról és kitüntetésemről írta: MELNIKOV földalatti vasút építésénél. Ha életem folyására visszatekintek, mindig újra és újra arra a meggyőződésre jutok, hogy életem legjobb évei azok, melyeket a moszkvai földalatti vaslat építésénél töltöttem. Csak ennél a munkánál értettem meg igazában a nálunk, a Szovjetunióban történő szocialista építés teljes nagyságát. Itt a földalatti vasútnál mélyebben éreztem, mint valaha, hogy a munka a becsület és dicsőség ügye. És ha ma a moszkvai földalatti vasút nagyszerű, fényesen kivilágított pályaudvarain végignézek, büszkén gondolok arra, hogy azokban az én munkám is megtestesült. A földalatti vasút építésénél 1933 elején kezdtem dolgozni. Nem voltam már tapasztalatlan munkás, aki először jött építkezésre. Már két éven át dolgoztam mint fűtő egy papírgyárban, néhány esztendőn át mint mozigépész működtem, azonkívül dolgoztam már tűzálló építőanyag készítésénél és mint mag készítő egy műszaki üzemben. De mindezen munkálatok reám nézve csak a földalatti vasútnál levő munkára való előkészítést jelentették. Először mint harmadik bérosztályba tartozó pályamunkás kezdtem. Szaktársaim kipróbált alagútmunkások voltak, kik széles körű tapasztalataikkal segítettek. A hatalmas építőtevékenység minden szemben megragadott. Napról napra jobban megszerettem munkámat, eltekintve a rengeteg nehézségektől, melyekkel léptennyomon találkoztam. Földalatti Vasútépítésnél még semmi tapasztalatunk nem volt és mindent legelejéről kellett megtanulnunk. Lépésről-lépésre sajátítottam el a pályaépítés technikáját és már két hónap múlva az ötödik borosztályba léptem elő. További egy hónap múlva brigadérosnak neveztek ki és a hatodik bérosztályba osztottak be, mely a földalatti vasút építésénél a legmagasabb bérosztály. Legszebb volt nálunk a munkások között fennálló bajtársi viszony. Mindnyájan barátságos család tagjainak éreztük magunkat. Munkástársaim és énn brigádomban valami zárt egészet képeztünk és ez nagy mértékben segítségünkre volt a számos nehézség leküzdésénél, melyekre lépten-nyomon bukkantunk: talajvíz, csúszó és lebegő földrétegek stb. Túlzás nélkül állíthatom, hogy brigádomból vezetésem ideje alatt sok kiváló munkás került ki, kik odaadó tisztelői nagy ügyünknek és akik jó munkájukkal hozzájárultak a világ legjobb földalatti vasútjának sikeres felépítéséhez. Szívós és fáradhatatlan munkával — miközben felvilágosítottam a munkásokat a reájuk bízott ügy fontosságáról, támogattam és tanítottam őket munkájuk során, velük együtt elhárítva a hiányokat és kutatva a legjobb munkarendszer után — elértem azt, hogy rendesen 30—40 emberből, de időnként 120 emberből is álló brigádunknál semmiféle balsiker, sem áttörés nem fordult elő. A kedvezőtlen és nehéz földtani viszonyok dacára aknánkban feltartóztathatatlanul nyomultunk előre és havonta 150—180 százalékig teljesítettük a tervet. Nemcsak a mi brigádunk dolgozott így. A moszkvai földalatti vasútépítés első szakaszán tízezrei a munkásoknak dolgoztak hasonló lelkesedéssel és ugyanolyan a Szovjetunióba és saját erejükbe vetett hittel. Csak azért sikerült nekünk az építkezést idő előtt befejezni és földalatti vasutunkat a világ legjobbjává tenni, mert összes építőmunkásainknak kollektívje ilyen magas osztályöntudatot és a szocializmus ügyéért ilyen nagy odaadást tudott kifejteni. A földalatti vasút legjobb építőmunkásait a szovjet kormány kitüntetésekkel, szovjetrendjelekkel jutalmazta. Én is azok között voltam, akik kitüntetésben részesültek. Milyen büszkeséggel tűztem mellemre a Vörös Munkászászló rendjelét! Hiszen az én országom, az én osztályom, az én munkástársaim részesítettek a köz hasznára kifejtett munkámért ebben a magas kitüntetésben. Tudtam jól, hogy a kitüntetést megérdemeltem, de egyszersmind éreztem azt is, hogy én csak egyike vagyok a millióknak, hogy a kormány az én és a velem együtt kitüntetettek személyében fejezi ki az elismerést mindazoknak, akik önzetlen és osztálytudatos munkájukkal a szocializmus győzelméhez hozzájárultak. Ezek voltak életem legboldogabb napjai, de nemcsak nekem, hanem családomnak és elvtársaimnak is. Jelenleg a földalatti vasút második szakaszának építésénél dolgozom. Amikor megindult országunkban a magasabb szocialista munkatermelés elérésére a hatalmas népmozgalom — a Sztakhánov-mozgalom — én is azonnal csatlakoztam. A sztakhánov-munka rendszerrel elértem a norma 350 százalékos teljesítését. Ezért a Sztakhánov-mesteri címet kaptam a légnyomásos kalapácsnál. Az előírt norma túlteljesítésének megfelelően fizetésem két és fél-háromszorira emelkedett, miáltal családom jóléte havonként növekedik. Mindez csak azért volt lehetséges, mert oly országban élek és dolgozom, ahol az embriség történetében először van a hatalom a proletáriátus birtokában és amelyben új, osztálymentes társadalom épül fel. Szulejmán M. javítómunkás levele Osztálytestvéreinknek, a kapitalista országok építőmunkásainak Kedves elvtársak! Az újságokból értesülök, hogy a ti életetek évről-évre rosszabodik. Munkanélküliség, éhség és nélkülözés mind erősebben dühöng köztetek. Hiszen országaitokban a még hatalmon lévő kapitalistáknak nem érdekük, hogy a munkásságnak jó dolga legyen. A munkásság elnyomása által és nyomora következtében mind több nyereséget zsebelnek be. Egészen máskép áll a dolog nálunk, a Szovjetunióban. Kapitalistáinkat és földbirtokosainkat elkergettük és a hatalmat erősen tartjuk kezünkben. A mi munkásálamunkban az élet napról-napra jobb és vidámabb lesz. Országunk dolgozói sem nyomort, sem nélkülözést nem ismernek. Elfelejtették mi a munkanélküliség. Derűs jövő nyílt meg részünkre, boldog élet egy szocialista országban. Példaképpen magamról mondok el egyet-mást." Nevem Szulejmán Metem, tatár nemzetiségű vagyok. 1900-ban a krími hegyek egy szegényes tatár falujában születtem. A cári Oroszországban a tatárok a legszerencsétlenebb és különösen elnyomott népek közé tartoztak. A cári hivatalnokok a benszülött kulákok és mullahok (tatár papok) segítségével a tatárokat a tudatlanság nyomor és elnyomatás bilincseiben tartották. Földműves apámnak nyele, gyermeke volt. Közülük hét még a forradalom előtt éhség és betegség következtében meghalt. Nyolcéves koromban már magával vitt apám pirikára a földbirtokosokhoz, a kulákokhoz és mullákokhoz. őriztem a juhokat, dolgoztam a szőlőben és saját bőrömön ismertem meg a földművesélet minden terhét. A nagy proletárforradalom minden dolgozónak és így nekünk tatároknak is meghozta a felszabadulást. Szovjetoroszország teljesjogú polgáraivá lettünk. De a mi hegyi falvainkban a kulákok és mullahok a szegénységet a régi származási és vallási előítéletek segítségével még sokáig befolyásuk alatt tartották. Csak a kulákságnak mint osztálynak teljes megszüntetése után dőlt meg végleg ez a befolyás. 1930-ban kezdtem dolgozni útépítésnél. Akkoriban még nem tudtam sem írni, sem olvasni és csak a legegyszerűbb képesítéshez nem kötött munkát végezhettem. De a szakszervezet nagyszerű segítségben részesített. Megtanultam írni és olvasni, most sokat olvasok és hozzáfogtam szakismeretek szerzéséhez. Sok könyvem van, melyeket utóbbi időben szereztem be. Amikor a Sztakhanov-mozgalom kifejlődött országunkban szintén csatlakoztam. Munkám megszervezésének megjavítása által munkateljesítményemet duplájára fokoztam. Ennek következtében keresetem is megnövekedett. Havonta 320 rubelt és még többet is keresek. Szép kétszobás lakásom van, új bútorral A cári időben a szegény tatárok ilyen lakásról és berendezkedésről nem is álmodhattak. De a fő dolog az, hogy az én és családom jövője biztosítva van. Engem munkanélküliség nem fenyeget. Tudom, hogy munkám mindig lesz, mert országunk évente nő és gazdagodik. És egyúttal növekszik az én jólétem is. Bizalommal nézek a jövő elé és örömmel veszek részt a szocializmus építésében. Mert mindaz, amit a Szovjetunióban alkotnak, mind értünk van, a dolgozókért. Ilyen vidám élet csak a szocialista országban lehetséges. Szulejman Metem javítómunkás Lengyel József VISEGRÁDI UCCA TÖRTÉNELMI RIPORT (53.) A régi fegyőr, aki nem ütött, nem káromkodott, hanem csak avval kínzott, amit a fogházszabályzat előír, avval, hogy vigyázott, hogy a rabok tényleg egy szót se besélhessenek egymással, hogy felállt a csigalépcső fordulójára, hogy ott is betartassa a távolságot. Bodnár a rendet tartó fegyőrök példaképe kezdett élete értelmében : kételkedni. Nem értette feletteseit. A magánzárka: magánzárka. Aki idekerül, az megérdemli. Ha kivételezni kell, azt ő, Bodnár teheti meg, jutalmul jó magaviseletű rabokkal. De hogy ezeknek a politikaiaknak bizalmijuk van, aki úgy dirigál, hogy Bodnár már nem tudja ki az úr a balcsillag 3-ban, ezt nem lehet elviselni. Mi pedig egyre inkább éreztük, a börtön kezd körülöttünk szétfeszülni. Bodnár kivételével a fegyőrök már igen barátságos arcokat mutatnak, a sok munka ellenére is igen szívesek, sőt szolgálatkészek, hogy lassan már László többet parancsolgat nekünk, mint a foglárok, hogy csak László parancsára tartunk még valamelyes fegyelmet. Mi úgy éreztük, hogy belülről feszegetjük a börtönt. De éreztük azt is, hogy kinn hatalmas, feltarthatatlan erők vetették neki vállukat a börtön falának, s rövidesen szétmállanak ezek a falak. A magánzárkákban tarthatatlan lett a helyzet. A fogházigazgatóság legjobb szeretett volna tőlünk megszabadulni. Mindenesetre lehoztak bennünket a balcsillag 3-ból. Az úgynevezett „kisfogház“ egész földszintjét kaptuk meg úgyszólván saját használatra. Jó is volt már. Én ugyan kitűnően éreztem magamat a magánzárkában, de az egyik elvtárs, aki már egyszer ült egy parasztlázadás miatt öt esztendőt, kezdett megbolondulni. A csendben hallani lehetett, amint fel alá rohan a zárkában és feje neki-neki vágódik tompa ütődéssel az ajtónak. Túl rövid ideig voltam magánzárkában, semhogy tudhassam, mit jelent az évekig tartó magányos elzártság. A „KISFOGHÁZ“ A kisfogház tulajdonképp a gyűjtő női osztálya volt egyemeletes kis épület a fogház egyik udvarában. Most a női rabokat mind felvitték az emeletre. Kettesével laktunk a földszinti zárkákban és az ajtók csak éjjelre voltak lezárva. Én Sallaival voltam egy zárkában, mindenkinek szinte szabad választása volt, illetőleg László Jenő jelölte ki, hogy hogyan lakjunk. Kúnt is idehozták. Még kötések voltak a fején, le volt borotválva és sápadt volt, de egészséges. Kérdeztem, megkapta-e levelemet. — A toloncban semmit sem kaptam. A kórházban táncoltak csak igazában csizmával a mellemen. — Jó, hogy ilyen erős szervezete van Kún elvtárs. — Igen — felelte Kún és kifeszítette erős vállait. De hogy ezt kibírjam, az ügyben való nagy hit és bizalom kellett. Külöben mért akarna kitartani az ember. Jó dolgunk volt a kisfogházban. A látogatókat most már nem is a fogházirodán fogadtuk. Egyenesen bejöttek a cellába, semmiféle ellenőrzés nem volt. A látogatók száma pedig egyre szaporodott. Üzemek küldöttségei jöttek. A proliasszonyok a legjobb falatokat nekünk küldték. Készletre állt a jó ennivaló Ottó szobájában, aki aztán mint bizalmi szétosztotta. Mert ekkor rendes választott bizalmiaink voltak és László a főbizalmi. A sok jó koszttól, nyugalomtól, sétától a kisfogházban hízni kezdtem. Ez már nem volt fogházélet. Mi voltunk az urak a fogházban. Talán nem is értettük, nem érthettük, mi volt ez. Az első napok pogromhangulata a toloncban, aztán a szigorú Bodnár osztályán a balcsillag 3 és most a kisfogház. Pedig mindössze két hete voltunk fogságban. Künn történtek nagy változások, azoknak az ereje sugárzott át a fogház falán. Künn bárdos húsipariak és rendőrtemetés, benn vernek bennünket a toloncházban. A gyárakban beszélnek a kommunistákról. Mi a legszigorúbb magánzárkákba kerülünk, messze a város népes részétől, a gyűjtőbe, a temető mellé. A munkásság mozgolódása erőteljesebb lesz, a kormány inog, a patkányok már el akarják hagyni a sülyedő hajót. A korrupt hivatalnokok már udvarolnak a holnapi uraknak. Szocdem vezérek kijönnek a kisfogházba Kúnnal tárgyalni. Nemcsak a baloldali Landler, eljön a jobboldali Weltner Jakab is. . . .. . . . Kanadai Magyar Munkás ADY ENDRE: Lelkek a ponyván Kiponyvázták a lelkemet, Mert ficánkolt csikós tűzben, Mert hiába korbácsoltam, Hiába űztem, hiába űztem. Ha látok a magyar írezőn Véres, tajtékos, ponyvás ménet, Vágjátok el a kötelét, Mert lélek az, bús magyar lélek. Ügy Látjuk A HÍRADÓ szerkesztője ** annak idején azt mondtaoshawán egy magyar összejövetelen, hogy nekik ne adjanak centeket, mert nekik dollárok kellenek. Amint látjuk, ezt a nézetüket megváltoztatták, mert belecsimpaszkodtak a Brantfordi Betegsegélyző kis szekerébe, ahol igazán nem sok dollárra van kiáltás, mint ahogy azt a félévi kimutatás igazolja. Jó lesz a Brantfordi Betegsegélyző tagjainak vigyázni, míg van mire, mert a Híradó hivatalos jelszó alatt, dacára annak, hogy párton kívülinek nevezi magát, pártfogója lesz a kis pénznek, ami évek során a keservesen megtakarított munkás centekből jött össze. Urakkal nem jó egy tálból cseresznyét enni, ezt minden magyar munkásembernek tudnia kell. * * * A REVÍZIÓS propagandából csöpögő winnipegi kuvasz hazai tudósítója, Horthyék által fizetett ödönje, időről-időre a legfanatikusabb híreket közli Magyarország gazdasági életének fellendüléséről. Szegény K. M. U. olvasók, ha közben olvassák a magyarországi lapokat, melyek beszámolnak az óhazában élő testvéreink nyomoráról, szenvedéséről s az öngyilkosságok sorozatáról, akkor, mind egytől-egyig visszaküldellé az amúgyis ingyen küldöttlapot. A kuvasz írója azt a helyzetet veszi alapul, amiben Horthyék és a burzsoázia él. Ha ezeknek, van egy jó kirándulásuk vagy egy csömörnélküli bankerjük, akkor minden rendben van a politikában. Mert ezeken az eszemiszomokon részt vett külföldiek fogadalmat tesznek, hogy Magyarország patrónussai lesznek a saját országukban. Ezen ígéreteiket be is váltják még egy másik eszem-iszom reményében. Ezért lehet hallani, hogy valamikor a különböző külföldi újságok szerkesztői vagymás hivatalnokok szót emelnek a magyar urak érdekei mellett, hisz tudják, hogy a hosszas züllésekért így a legkönnyebb fizetni. Nagy szerencse, hogy nem minden külföldi adja el magát a magyar urak munkásoktól elrabolt eszem-iszomjáért, hanem a magyarországi látogatása után igenis elég erős kritikát mond úgy a lapokban, mint más fórumokon keresztül, amit sem a kuvasz, sem a Riadó nem közölnek le. Nem közölik azoknak az öngyilkosságoknak sorozatát, amelyek naponként történnek a nyomorban szenvedő magyar testvéreink között. Mi is helyeseljük a revíziót, hívei vagyunk a nemzetek önrendelkezési jogának, de Magyarország mielőtt ezt követeli, teremtse meg a belső revíziót, amely minden munkásnak biztosítja a demokratikus jogait. „ELŐRE MENNEK" Kapitalista és fasiszta újságok a spanyol népfrontiak minden győzelme dacára írogatják, hogy a fasiszták előre mennek. Megbízható forrásból értesültünk, hogy a fasiszta híradások megfelelnek a valóságnak, csak védenceik előretörtetéseikben háttal vannak Spanyolország felé. HALADÓ NŐVILÁG I f f ifin*» T I iT Ti t r fii llr irihiski il affair lit Hfl i I ik ^ . • - — — » _ ^ i Javult a Sztakhanov-munkásnők életviszonya Valamennyien olvastunk és tudunk arról, hogy a Szovjetunió- munkások a Sztakhanov módszer alkalmazásával — ami min más mint a munka helyes beosztása és megszervezése — rövidebb idő alatt sokkal többet bírnak termelni mint azelőtt. Ahogy ez a mozgalom megindult a kapitalista lapok azonnal megbélyegezték ezt mint az itteni gyárakban elterjedt hajrá rendszert, ahol a munkásoktól mindig több teljesítményt várnak kevesebb idő alatt kevesebb fizetésért. Ez nem áll a szovjetunióban, mert amennyivel többet termelnek a munkások, aszerint javul a fizetésük és életszínvonaluk is amit az alanti kis jelentés is igazol.) A Szovjetunió szakszervezetei sokat tesznek a munkásnők, de különösen a Sztakhanov munkásnők életviszonyainak megjavítására. Itt nöztünk erről egy példát a Szovjet fémiparból. A közép-gépépítő munkások központi szakszervezetének plenáris ülése 1936 januárban figyelembe vette a nőknek igen nagy százalékát a termelésben és fokozta a munkásnők helyzetének megjavítását.A közép-gépépítő iparban foglalkoztatott 216.237 munkás közül 51.448 azaz 23,9% nő.Ezért tavaly a gyermekek ellátására 3.987.500 rubelt fordítottak,az idén pedig ezt az összeget 14.076.000 rubelre emelték fel. A gyerekekről való gondoskoásra és szoptatásra tavaly 670. 000 rubel összegű hozzájárulást juttattak, az idén erre a célra 1.308.000 rubelt irányoznak elő. Gyermekeztekre, bölcsődékre és játszóhelyekre tavaly 2.139.000 rubelt adtak ki, az idén pedig 4.000- 100 rubelt. Pionér táborra tavaly 362.000 rubelt, az idén 1.324.000 rubelt és így tovább, így a szakszervezetek sokat segítenek a Sztakhanov munkásnőknek, amenynyiben megjavítják életviszonyaikat és módot nyújtanak nekik arra, hogy jól dolgozzanak a termelésben és szocialista hazájuk javára munkatermelékenységüket neveljék. Ugyanígy gondoskodik valamennyi fémmunkás szervezet, mint ahogyan általában minden szovjet szakszervezet a maga iparágában dolgozó munkásnőkről. Sok esetben 1000%-os béremelést kapnak a Sztakhanovisták. Például Sztakhanovista munkásnők, akik egy süteménygyárban vannak alkalmazva most naponta 20 rubelt keresnek, míg ezek előtt a megállapított átlag fizetés 5 rubel volt. !), Litterick az első.. (Folytatás az 1. oldalról) Jom Ewen helyett a munkát, akikor a WUL országos titkára volt is hét másik kommunista vezeővel együtt ötét is bevitték a cingstoni börtön zord falai közé. Litterick felvette Ewen munkáét azzal az akarattal és lelkesedéssel, ami ötét jellemzi és az ő vezeése alatt a harcos ipari szervezet gyors fejlődésen ment keresztül számos és eredményes harcot vettett egy sereg gyárban a munkabérek és viszonyok megjavításért. A múltévi szövetségi választásokái ő volt Tim Buck választási kampányának igazgatója és azóta az ő vezetése alatt a kommunista párt befolyása Winnipegen állandóan szélesedik, aminek bizonyítéka legjobban meglátszik abban, hogy a mostani tartományi választsoknál ő került be a parlamentie, hogy ezzel utat nyisson a jövőbeni még nagyobb lehetőségekhez a Kommunisták Kanadai Pártának ahhoz, hogy a kanadai dolgozók érdekében ezután még többet tehessen mint tett eddig. IDEÁK Szabjunk-varrjunkNŐK RÉS után is viselhető. gunk van hozzá. Mivel a gombok A lányka ruha úgy hosszú mint néha költségesek, el is maradhat rövid, különböző formájú ujjakkal , és helyébe nyakcsokort használnaigen szép, aszerint, amilyen anya- [ bank. 29M-es számú minta kapható: 14, 16, 18 évesben és 30, 39 és 10-es mértékben. A 10-es mértékhez szükséges 3% yard 39-incsen anyagból és fell yard 1-incses szalag csokornak. 3328-as számú minta kapható: 14, 16 és 18 évesbens 30, 38 és 40-es mértékben. A 16-os mértékhez 3% yard 35-incsen anyag szükséges. 2652-es számú minta kapható: 4, 6 és 8 évesben. A 4 éves mértékhez szükséges 10 yard 39-incses anyag, díszítésnek 1/4 yard 35-incses. Minden szabásmintáért 20 cent küldendő pénzben vagy bélyegben. A rendelésnél pontosan írják le a mintaszámot és mértékszámot. Rendelni lehet: Kanadai. Magyar Munkás * Box 154, Gen. P. O., " ' - ^ : r ' Toronto, Ont, ,.F ' ,.if í* Ip* •Ti írja: Mrs. M. Thuroczy Ha pár szóval jellemezni akarnánk az idei nyári divatot, akkor azt lehetne mondani: ragián, ujj, vállgallér és mosónanyag. Valóban alig látni modelt, melyen e nyár jellegzetesség valamelyikét meg ne lehetne találni. A ragián ujjak szolgálják a vállak szélességét s úgy azt a célt szolgálják a különböző formájú vállgallérok, amelyek akár pelerin szélességű, akár pántszerü keskenyek, mind egyformán divatosak. A mosó anyag igen divatos, hálás és közkedvelt és nemcsak a délelőtti ruhák készülnek mosó anyagból, hanem az estélyi táncruhák is igen divatosak és kedvesek, muszlin, batiszt vászon és piké anyagok mindegyike alkalmas,áruk pedig olyan mérsékeltek,hogy szerény anyagi helyzetben levő nők is beszerezhetik. Még egy nyári anyagunk, a lenvászon, melyből angolos ruhák s gyönyörű kosztümök készülnek, minél durvább és ritkább szövetű a vászon, annál divatosabb. Jelen modellnk három, igen kedves mosó ruhát ábrázol, amelyek akár piké, akár festett anyagból alkalmasak. Az egyik ingblúz forma, ami mindig igen fiatalosan hat. Kis egyszerű nyakcsokorral, úgy fiatal, mint korosabb nőknek igen kedves és soha meg nement viselet. A másik nagyon alkalmas gingham vagy más kockázott anyagokhoz, amelyiknél a kockák esését lehet a ruhán egyenes vonalban és a vállon ferde irányban alkalmi, ha az anyag úgy kívánja, ragián ujjakkal szintén divatos dél Pengőt, lejt, zsebkoronát, dinárt a legjobb árfolyamokon PONTOS, GYORS ÁTUTALÁSOK KÁBELDÍJ 25 CENT — GYORSKÁBEL $1.00 ALEX, A. KELEN 1456 CITY HALL AVE. MONTREAL, QUE HAJÓJEGYEK, AFFIDAVTTOK, KÖZJEGYZŐI OKIRATOK, ÓHAZAI BÉLYEGEK TUDJA-E. — hogy 1914-ben kétezernél kevesebb női belgyógyász volt Oroszországban és most több mint 42 ezer női belgyógyász van a Szovjetunióban ? — hogy egy Olasz kontraktor Missawa, Eritreában 1.600 dollárral kezdett és már félretett 85.000 dollárt? 100 dollárért fogadott egy truckot naponta és most 25 saját truckja van? * * * — hogy Belleville a legnagyobb sajt kiszállító központ Ont.-ban? 3. OLDAL - SZAKÁCSIMÓ -(Zsuzsi Nénitől) MEGGY LEKVÁR 2 font cukor 2 font meggy 1/2 rúd vanilia A meggy lekvár teljesen úgy készül mint a cseresznye lekvár, csak a cukormennyiség egyenlő a gyümölcs súlyával. BARACK, CUKORBAN A szép kemény, de érett barackot vékonyan meghámozzuk, ketté vesszük, magjukat kiszedjük s rétegenként parcellán vagy mázos cserép tálba rakjuk vigyázva arra, hogy ne törjön össze. Minden 1 font gyümölcsre 1 font cukrot számítunk. A cukrot mázos lábasban kevés vízzel felfőzzük és forrón a gyümölcsre öntjük, fehér papírral letakarjuk és hűvös helyre tesszük éjszakára. Másnap óvatosan szitára öntjük, hogy a leve lecsurogjon. Ezt azután addig főzzük, mig szálasodni kezd. Akkor beletesszük a barackot és gyengén felforraljuk, üvegekbe rakjuk a szirupot, ráömjük s jó erősen lezárjuk és eltesszük. FINOM CSER ESZMEI, EPÉNY Félfont vajat habosra keverünk, hozzáadunk egyenként 6 tojás sárgáját és közben 7 kanál cukrot. A 6 tojás fehérjéből kemény habot verünk, lassan hozzáadunk 5 kanál cukrot. Most a habot hozzáadjuk a tömeghez, azután könnyedén hozzávegyítünk 1/2 font lisztet. Egy jó nagy tepsit kibélelünk fehér papirossal, beléöntjük a masszát, jó ujjnyi vastagon tele szórjuk kimagvazott cseresznyével és közepes melegségű tűznél megsütjük, ha kihűlt, felvágjuk tetszés szerint és lecukrozzuk.