Kanadai Magyar Munkás, 1937. augusztus (9. évfolyam, 8-20. szám)
1937-08-28 / 19. szám
6. OLDAL Melléklet ★ net. Hússzal tartozom, ugye, és hármat kértem kölcsön mamától, avval is tartozom, ugye, és kettőt számított a aláírókért ..a mosásért, ugye? avval is tartozom. Itt van húsz, meg három meg kettő. .. A mama a legnagyobb közönyösséggel vette a dolgot, alig akart odanézni, mintha mit számitana neki húsz pengő, meg huszonöt... Hogy tudnák urizálni, az anyja szemit .. . Sőt, ott is hagyta az asztal sarkán az egészet s kiment a konyhába. A három gyerek meg ott ácsorgott, de azért egyiknek sem jött volna ki a kis száján valami kedves hang, hogy: jaj, Csibe néni, de sok pénz, vagy valami... Mert hát azért örülhetnének egy kicsit, nem igaz? mikor ő olyan örömben van, hogy egyszerre mindent ki tud fizetni... de mindig csak az örül, aki fizet nem, az aki kap? ... tán még szégyenük is,hogy ők kapják, ahelyett, hogy ők adnák?... úgy lenézik azt a pénzt, amit ő ad, mintha az csak szemét lenne? akkor kár volt odaadni. .. s nicsak. Mica, a középső, a komisz tízéves taknyos elhúzza a száját s azt mondja: — No az is nagy eset, hogy maga valahára fizet? Csibe is elkedvetlenedett, egyszerre már majdnem olyan rosszkedvű lett,mint ők. Leült az ágya szélére és elkezdte számítani, hogy mennyi pénze is maradt a negyvenből. 25 a mama, 6 a fa... az 31 . .. hát hogy van az, hogy neki csak 8 pengője van. A mama éppen bejött a konyhából, mi baja ennek, olyan mint az epe, tán a papával van valami... az is fene rossz pofával ment ki innen ... Hopp, most jut eszébe, hogy egy pengő a kabát zsebében maradt. Már ugrott fel, hogy kifut érte, de eszébe jutott, hogy a papa egyedül van a konyhába, semmi kedve se volt vele találkozni, ha ilyen rohadt kedve van, de viszont rettenetes sürgős, hogy a pengő ... • — Ica fiam, ereggy csak a konyhába, kisfiam. A kabátom zsebében is van egy pengőm. De feltűnt neki, hogy a két gyerek összenézett és Icu kiszaladt. Még alig, végezhette el a kutatást, már jön is vissza Icu, hogy: : — Csibe néni kérem, nincs abba semmi, csak egy tantusz. . Csibe nagyot bámult: — Az anyja szemit, hát hová lett? S akaratlanul éppen ránézett a mamára, de nem is gondolt arra, hogy gyanúsítsa, csak éppen ránézett, mert arra nézett s mert ő a mama, az ember mindig a mamától vár tanácsot. — Mit tudom én, hogy hol hányod el a pénzedet? — mondta mérgesen a mama, s vonogatta a szemöldökét, a szája szélét, a vállát, mint akinek ugyan teljességgel közömbös, hogy máshol hagyja el a pénzét, pedig hát azt csakugyan elvárhatná az ember, hogyha ilyen nagy veszteség éri, legalább egy kis jósággal legyenek, hogy “Fiacskám, hol is volt a pénzed?” ... meg így, meg úgy .. de csak egyszerűen ezt mondani, hogy mit tudom én, hol hányod el a pénzed és hogy én mit vigyázok a te pénzedre, ez bizony nem nagyon szép . .. Pláne, hogy Csibe tudja, hogy még soha életében nem veszített el pénzt, találni már talált kétszer vagy háromszor, de pénzt elveszíteni, az nem... Úgy meg volt zsibbadva a lába ettől, hogy fel se bírt állani. — Jól megnézted? — Meg, Csibe néni, az egész zsebet kifordítottam, mind a kettőt, de nem volt benne semmi, csak egy kis szakasz. — De fiacskám, a lépcsőn még benne volt, mikor beledugtam a zsebembe a kezem, ott volt mind a három pénz ... a pengő, meg a tantusz, meg volt nekem egy egyfilléresem, az mind ... és együtt csörgettem ... Most megin úgy esett, hogy a mamára nézett. — Mit nézel énrám? — kiáltott nyersen a mama, s Csibe elkapta a szemét s a két kislányra nézett, a legkisebb, Bibiké nem számít, az még dedós, de a két nagyobb hirtelen igen gyanás lett neki, ám a mama csak lármázott: —Mit tudom én, én itt se vótam, ott se vótam, énrám nem ragadt a te pengőd biztosan . . . — No de én kifizettem húsz pengőt a tartozásra, két pengőt a mosásra, hármat amit kölcsön kértem mamától és hatot adtam a boltban a fára, az harmincegy, nekem még kilencnek kell lenni, kilencig csak tudok számolni, az anyja szemit!... és csak nyolc van és még volt, egy. .egyfilléresem is, és az sincs. — Mit bánom én, hol hányod el a pénzedet, a mama csak ezt hányta, de olyan flegmán, hogy Csibében megfagyott a vér: “Most tanultam, gondolta magában, én se fogok törődni vele,hogy rögtön rögtön fizessek . .. hát érdemes jónak lenni... ahelyett, hogy megköszönnék és sajnálnák az ember lányát...” A papa kintről beszélt, de az ajtót se nyitotta ki: — No, elmegyek! Csönd lett ,senki se futott az ajtóhoz. Mi van ezekkel. De Csibe most nem gondolt semmire, csak arra, hogy talán mégse jól nézte meg Icu, olyan hirtelen nem is lehet megvizsgálni a sok zsebet. Hogy szabad lett a mező, felállott és kiment a konyhába. Hát nem is szóltak, hogy a fát már fel is hozták- s már égett is a tűz .. . Az anyja szemit, még meg is rakták a tüzet és nem szólottak róla, hogy elhozták a fát.. . Megnézte a kabátzsebeket, biz abban nem volt semmi, se pengő, se a fillér, de még a tantusz se. A tantuszt biztosan eltette a kis Icu abban a reményben, hogy neki adja. De ördög vigye a tantuszt meg a fillérest, csak a pengő volna meg. A, nem akarta folytatni a dolgot, viszszament a szobába, mind ült a helyén, a gyerekek úgy tettek, mintha tanulnának, pedig csak az ujjuk járt a könyvön, nem a szemük. Aztán a mama kiment s behozta a melegített babot, de őneki nem volt kedve megenni a babot, amit az ő fáján melegítettek, ha ilyen komiszak hozzá s ha a pengő is elveszett, lefeküdt éhesen s elaludt és csak ugyan rosszat álmodott, mert még aludni is bosszúsan aludt. Azt álmodta,hogy a mamával a konyhában volt és bejött egy katona és ráfogta a mamára a puskát, de a golyó nem a mamát érte, hanem ötét, de nem fájt, azért mégis kiáltott, hogy rendőrt hiv és akkor a mama azt mondta, hogy beágyaz, de a katona azt mondta, hogy nem szükséges, hanem neki intett, hogy: gyerünk, gyerünk, de ő rákiáltott, hogy menjen a csodába és kirúgta, hogy csak úgy repült. Reggel akkor ébredt, mikor papa már világosan megjött a munkából. Hallotta, hogy soká piszmog a konyhában, aztán bejött, levetkezett s lefeküdt. Egy kanadai repülő elmondja, miképen tanulta meg, mi a fasizmus és mit jelent a demokrácia. A világháború alatt 22 német gépet lőtt le Franciaország felett. Harcolt Oroszországban a bolsevikiek ellen. Bármely állam légierejébe beállt jó pénzért és gyilkolt. Aztán elment Spanyolországba. Los Alcazaresben könyököltem az ivó pultján. Igazi spanyol konyakot ittam. Akárcsak az olive, gondoltam. Lehetne az ízén javítani. Már a tizedik pohárkával hörpintettem be, amikor még mindig nem volt elegem. Nem igen ártott meg. Ez volt az első hetem Spanyolországban. "Oyes companero!” Egy fiút pillantottam meg, aki velem együtt civilben volt és ő az én mintámra könyökölt az ivó pultjára. “Salud!” ökölbe szorított kézzel adta a lojalisták tisztelgését. Felém tolt egy pohár konyakot, hogy igyak vele. Nem értettem mit beszél, de ő csak pergette gyors franciáját. “1.Vroi beaucoup,” fzleltem neki. Aztán öntöttem magamnak. De ez már nem spanyol volt, hanem importált. A francia pilóták megvehettek, mert 5,000 dolláros havi fizetésük volt, míg nekem csak L560. “Non, non, camarade,” mondtam neki. “Ne je cwsnprends — no speak English.” Csalódottan nézett rám. Mindketten hörpintettünk. Aztán a spanyolunkat próbáltuk — nem valami jó. De azért ittunk. Közben megpróbáltunk oroszul és angolul beszélni, hátha igy jobban tude ő nem tudott tovább aludni. Felkelt, felvette a pizsamában a papucsát s kiment s tüzet rakott odakint. Mikor a cipőjét pucolta, kijött a mama. Éppen abban a pillanatban jött ki, mikor Csibének az jutott eszébe, hogy talán Icu, mikor a zsebben kereste a pénzt, leejtette s nem vette észre, erre azonnal, a félcipőjével a balkezén, odatérdelt a sarokba s visszaszólt a mamának: — Keresem a pengőt. A mama, mintha a villám csapott volna belé, egészen megdermedt s elrikoltotta magát: — Má, megbolondul, má megbolondul, — kezdett üvölteni — má megbolondul azét a pengőér... mit követeled rajtam annyiszor? ... énnekem nem kell a pengőd, azt tudd meg, semmi közöm a pengődhöz, úgy haljon meg a fejed, ahogy én a pengődet csak láttam is. — Miért haljon meg az én fejem? Haljon meg azé, aki elvette az én pengőmet. — Rám fogod a pengődet? énrám mered fogni? Dögölj meg itt rögtön, ha én csak meg is érintettem az ujjammal a te pengődet. — Én nem mondtam, hogy édesanyám vette el, — én csak kérdezem, hogy: édesanyám, hova lehetett az én pengősöm? mikor a megvolt még akkor is, mikor a kabátot felakasztottam, mert tisztán emlékszem, hogy egy picit megpendült a zsebében, pedig csak ha tantusz lett volna benne, akkor nem pengett volna... A legszebben mondta, hogy “édesanyám”, pedig hát mi köze neki a lakáskiadónéhoz és az asszony mégis felemelte a két karját az égre s elkezdett ordítani, de úgy, ahogy a torkán kifért: — Nekem nem kell a te pengőd! ... te nyomorult dög! . . . inkább megölöm magam! ... •—■ s evvel felkapta a konyhakést a pénz mellől, mert a bevásárlásra való pénzt kihozta magával s kezdte döfködni a, mejjéhez ... Csibe riadtan nézte, hogy talán mebolondult, hiszen ő egy szóval sem sértette meg, még egyszer se mondta, hogy ráfogja a lopást, inkább a gyerekek lehetnek a hibásak, ezért félelem nélkül kiáltott rá, kivált mikor észrevette,hogy avval a gömbölyű orrú késsel úgyse tehet magában semmi kárt:— Ne csináljon itt cirkuszt, mama, — és tépte ki a kezéből a kést. — Mit törődik maga avval, hogy elveszett, aki nem tudás valamiben, annak ahhoz semtunk értekezni. Hogy mit gondoltam én — vagy mit gondolt a francia a Népfront felől, Franco, vagy Valencia felől? Csak a vállunkat vonogattuk. Mit törődtünk mi azzal. “Hal Viola!”—Társam hahotában tört ki. “Qui you are like te m’uselle from le Dome — Le cocotte.” Felemelte kezeit. Kiürült a pohár. Nem gondoltam semmit. Hal dy Perrier egy közeli asztaltól felém kiáltott. “Te Lord, azt mondja a francia, hogy te egy vén kurva vagy.” ‘ Qoi, Qoi,” nevetett a francia pilóta. Aztán folytatta, hogy prostituált vagyok, mint ő maga is, mert pénzért adjuk szolgálatunkat. “Prostitute militaire,” mondta a francia. Így kezdtem Texasban szöktem el az iskolából 1916- ban. Mexikó határán állomásozó amerikai csapatokhoz csatlakoztam. Nem telt el egy év, amikor a kanadai Royal Flying Corps tagja lettem. A kanadai repülőkkel szolgáltam Franciaországban, amíg két nappal a békekötés kikiáltása előtt le nem lőttek. Elismerték, hogy 22 ellenséges repülőgépet lőttem lá. A békekötés után a fehérgárdistákkal harcoltam Oroszországban a bolsevikiek ellen. Aztán még két forradalmat élem át. Egyet Mexikóban, a másikat Közép-Amerikában. Mexikóba gyerekes élvezetekért menni köze... De mamával nem lehetett bírni, levágta magát a földre és ordított, ahogy bírt: — Megölöm magam, megölöm magam, engem egy pengőért nem lehet megbecsteleníteni. — Emlékszik, mikor magának elveszett 50 fillérje, mikor a kőművesek itt laktak, — kiabált Csibe, föléje hajolva — maga nem kérdezte akkor, hogy hol van? hanem azonnal ránkfogta, azokra is, meg énrám is, hogy elloptuk és ét most nem sértem magát, én nem mondom, hogy mama ellopta, én csak kérdem, hol van? Már a gyerekek, egy ingben, mezítláb, mind ott állottak körülöttük s a komisz Mica az asztalhoz szaladt s felkapott onnan egy ezüstpengőst: — Fogja be a pofáját, mit zavar anynyit, — s a pengőst odavágta Csibe ebbe. — Itt a pengője, a fene egye magát! Csibe megtorpant s lehajolt és szépen felvette a betonról a guruló pengőt s visszatette a többihez a konyhaasztalra: — Kisfiam, nekem nem kell a pengőd és mit ordítasz énrám? Nekem nincs olyan rangom, mint neked van? Kell nektek ez a pengő, de nekem is kell a magam pengője, mert ki van számítva minden fillér nekem, ez a pengő, ez már hiányozni fog ... — Lesz már vége annak a pengőnek, az Isten döglessze meg ezt a világot, — ordított fel fetrengéséből a mama, mint egy leszúrt állat, s akkor kijött a papa az ágyból mezitláb s rájuk acsarkodóit: — Fene egye meg ezt a cigányfajtádat, mit ordítasz annyit, az Isten döglesszen meg. Mindenkinek jussa van keresni, ha elveszett egy pengője. Evvel bevágta maga után az ajtót s elment. A mama a földön fekve összekuporodott s az ura után emelte az öklét: — Te csak hallgass, te csak hallgass, te kutya, én már senki se vagyok neked, te kutya, már engem nem védelmezel, már itt van a te Zsuzsid a házba, már megint az neked a kedvesed, te alávaló kutya. És ömlött a szeméből a könny és Csibe egyszerre megértette, hogy nem az ő pengője miatt örült meg a mama, hanem a papa miatt, meg a Zsuzsi miatt, aki csakugyan megint itt szolgál a házba... a papa szeretője... Szegény mama... Le is térdelt hozzá rögtön és segített neki fölemelkedni a földről. (Pesti Napló) Nem. A Royal Flying Corpsnak pedig azért lettem tagja, mert mások is csatlakoztak hozzá. Akkoriban láttam, hogy a háború szokássá vált és a tapasztalt repülőket jól megfizetik. Politikailag sohasem voltam tudatos. Nem tudtam soha, miért harcolok. Hazafias nem voltam, bár sokszor tettem hazafias dolgokat. Sok embert láttam bátran harcolni a tűzben, de nem hazafiságból, hanem mert éppen akkor dühös volt az ellenfélre. Itt Spanyolországban egy egész nemzetet látok hazafiasan harcolni. A múlt nyáron pilótákat tanítottam, képeztem ki a Floyd Bennett (amerikai) repülőtéren. Jött a november, magával hozta az első havat. A havazástól féltem. Telefonon egy hang ezt mondta: “Nem volna-e kedve csatlakozni a spanyol repülőkhöz, Mr. Lord?” ★ Elmentem így éppen novemberben, a békekötés napján. 11-én elindultam Spanyolországba, mint lojalista aviatikus. Éppen olyan tájékozatlan voltam Spanyolország felöl, mint az átlag amerikai. Hallottam, hogy a lojalisták elpusztítják a templomokat, megölik a papokat és apácákat és lemészárolják a civileket. Nem tudtam, csak most tudom tapasztalatból, hogy ezek a templomok és kolostorok az ellenség várai voltak, hogy a papok az (Folytatása a 8. oldalon., Fredrick Lord őrnagy: Aztán Spanyolországba mentem pilótának ból ragadt rá valami, amit bizonyítanak régi szavaink is. Írott emlékeink nincsenek erről a korról, de a tudomány már megállapította, éppen az egyes szavakból, hogy mely népek hatottak rá vándorlása során, amig mai hazájáig eljutott. II. Kiktől tanulta a magyarság a földmívelést ? — Mire tanítanak a régi szavak? Az összehasonlító nyelvtudomány segítségével egyes régi szavainkból ma már megállapítható az is, hogyan élt, mivel foglalkozott az őshazából kiszakadt magyarság. Vannakugyanis olyan szavak, amelyeknek a közös eredetét még ma is meg tudjuk állapítani a magyar és a vogul-osztják nyelvekben. Biztosan tudjuk, hogy az őskorszakban az élelemszerzést őseink vadászat, halászat, tehát zsákmányolás útján végezték. Ezt bizonyítja az is, ideg, nyíl, tegez, lő, les, háló szavak közössége. Az állatok közül már ismerték az ebet, a lovat, a nyusztot és a foglyot, a halak közül a keszeget, a sügért, a növények közül az epret. Ezek a szavak is megvoltak: tej, vaj, háj, faggyú. A ház szó is megvolt, csakhogy egészen másféle lakás neve volt, mint amit ma jelent. A családi életre vonatkozó szavak közül ismerték az ős, apa, anya, öcs, vő, meny, ángy, árva szavakat. A számnevek közül: egy kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, húsz, harminc, stb. Nagy esemény az ősmagyarság életében, mikor a Krisztus utáni első évszázadban kiszakadt az őshazából és elindult dél felé. Vándorlása közben többféle idegen, leginkább törökfaju néppel keveredett, így egyik népfaj, az ó-csuvas nyelvet beszélő kabarok beolvadtak a magyarságba. Ebből a korszakból számtalan török eredetű szó maradt meg, amelyeket ma, mint tősgyökeres magyar szavakat használunk. Ezek a szavak (árpa, búza, arat, eke, kepe, boglya, tarló, dara, ocsu, őröl, gyümölcs, alma, körte, mogyoró, borsó, szőlő, bor, kender, csepü, orsó, komló, bika, ökör, tinó, ünő, sajt, ió, köpü, kcs, ürü, kecske, gyapjú, tyúk, csibe, agár, kantár, gyeplő, ács, szatócs, szűcs, homok ,sár, köd, szél, stb.) mind azt bizonyítják, hogy a törökfalu népektől a magyarság megtanulta a földmivelést, állattenyésztést, ipart, kereskedelmet, tehát a művelődésnek egy magasabb életformáját. Amint a magyarság megjelenik a Kárpátok gerincén a Duna mindkét partján szláv törzsek és avarok éltek. Ezektől elhódítván a földet, az ott élő népektől sok uj szót vesz át, kereszténnyé lesz, egy helyben marad és nyugati formája államot alapit Szent István idejében. Ezt az óriási változást már uj szavak jelzik a magyar nyelv életében: Isten, imád, vallás, vasárnap. Igen sok szláv eredetű szavunk ebből a korból származik: keresztény, pogány, barát, püspök, apáca, oltár, szent, karácsony, pünkösd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, király, császár, vajda, ispán, szolga, zsellér, robot, bajnok, vitéz, zászló, család, cseléd, mostoha, konyha, pitvar, kamara, ablak, asztal, lóca, ebéd, vacsora, kalács, kolbász, stb., stb. Ezeknek a szavaknak szláv eredetét még ma is meg tudjuk állapítani, ha ismerjük az illető szláv nyelveket. A Duna-völgyében letelepedő magyarság már ismerte az írást, a rovásírást, vagyis a betűket, melyek vagy szótagokat, vagy egyes hangokat jelöltek, eredetileg fába vagy más könnyebb anyagba vésték. Minthogy az állami közigazgatás és az egyház hivatalos nyelve a latin volt, nem is találunk ebből a korból származó magyar szövegeket. Az okleveleket latinul írták, de már ezekben itt-ott találkozunk magyar szavakkal, például az 1055-ből származó tihanyi apátság alapító levelében: hars (hárs), kues kút (kö(Folytatása a 8. oldalon) 1937 AUGUSZTUS 38. 1937 AUGUSZTUS 28. Melléklet 3. OLDAL A MAGYARSÁG TÖRTÉNELME I írja: Szőke István (22. KÖZLEMÉNY) Keresztesháborútól a forradalomig A történelmi paradoxonok egyike az, hogy gyakran — persze nem tudatosan — maga az uralkodó osztály adja meg az alkalmat az elnyomottak forradalmának kibontakozására. Ez történt 1514-ben is: a király és Bakócz Tamás esztergomi érsek, a pápa, a főpapok és a főurak többségének jóváhagyásával, kereszteshadjáratot hirdettek a török ellen, amit — mint látni fogjuk — a kihirdetők ijedelme, kegyetlen szószegése és a keresztes parasztságnak és vezetőiknek ezek nyomán csordultig telt keserűség poharának kiömlése változtatott forradalommá. De vegyük sorra. A törökök erejét belső zavarok kötötték le s különben is csak nemrégen kötöttek velük ötéves békét. Miért kellett hát a kereszteshadjárat? Először is tudnunk kell, hogy váljon a törökök és magyarok állítólagos egymás elleni pogány és keresztény volta miatti gyűlölete adta-e meg az okot a török-magyar háborúkra , mint azt az iskolákban beállítják. Vagy ennek a gyűlöletnek a deplántálása mindkét részről csak eszköz volt a háborúk megindokolására, a harci morál fenntartására ? Bizony, a háborúk oka mindig zsákmánylási, területszerzési s más gazdasági előnybiztosítási célzatban keresendő. Vájjon nem minden békeszerződés a határ és kötelezettségek, hadisarcok megállapításából áll-e ? És természetesen, úgy a „győztes“ mint a vesztes osztályállamban mindig a nép veszít, mindig a gazdagok nyernek! A Zsigmond és a Hunyadiak idejére eső erőteljes török támadásokat a fiatal török hűbériség fellendülő gazdasági ereje intézi a nyugati, gazdasági és politikai válságoktól gyengített, hanyatló hűbériségek ellen, új területért, új munkaerőért. A török keleti elfoglaltsága, az ötéves béke indokolatlanná teszi a védő háborút, az esetleges portyázásokat az Al-Dunánál jobbágypénzen tartott zsoldosok is visszaverhették volna. Mire kellett hát a magyar uraknak a kereszteshadjárat? A felelet kézenfekvő, külső hódítással akartak szabadulni az érdekeiket is közvetlenül érintő gazdasági válságból. Miért éppen keresztes ? Mert a török a belső bajok miatt gyengének látszott, és mert az 1456. évi jobbágynépfelkelés hagyománya, mellyel Hunyadi János Nándorfehérvárat felmentette, bő zsákmánnyal kecsegtette őket. Az éhes disznók makkal álmodtak és a magyar urak egyrésze a pápai trónra való aspirációról a „konstantinápolyi patriarcha“ címért lemondó Bakóczot váltig biztatgatják: „Készüljön nagyságod, hogy a konstantinápolyi patriarcha díszes ruháját magára öltse“. Márki Sándor magyar polgári történetíró egykorú források alapján kimutatja Dósa György című munkájában, hogy a hódítási és zsákmányolási vágy mellett más is fűtötte a kereszteshadjárat tervezőit. Mint írja, a király haditanácsa szerint a sok „hazulról elzüllött kasza-kapakerülő, kinnálló betyárból“ toborzódik a sereg, „igazi földmíves nem megy oda“, így az urak. Az ő részükről már az is nagy megkönynyebbülést hozott volna, ha a „kasza-kapakerülő, kinnálló betyár“ egyénektől, különösen az erdőkön és lápokon kisebb-nagyobb csapatokká szerveződő „kóborok“ (szökött jobbágyok, hajtók) háborgatóból fenyegetővé váló hadától megszabadulhattak volna. A kóborok nemcsak követhető példát mutattak a jobbágyságnak, hanem egyes vidékeken a dézsma alá eső termény tekintélyes részét is felemésztették, fittyet hánytak a vadászati és halászati tilalomnak és minden más törvénynek, sőt a földesurak fegyveres csapataival is felvették olykor a harcot. Ilyen szűk keretek között lehetetlen leírni ezt a kort úgy, hogy ne csak nagyjából képzeljük, de éljük is bele magunkat. Erre szintén föltétlen szükséges, hogy ismételten átolvassuk és tanulmányozzuk Gergely Sándor híres vak magyar írónak legújabb történelmi regényét, 1514-et. E mesés felkészültséggel és tehetséggel megalkotott mű most megjelent első kötetéből lássunk csak néhány részt: ,,... Az őszön, ezerötszáztizenhárom őszén borult lángba és vérbe a német-római birodalomnak karinthiai, krajnai és stájer tartománya s most, a zendülés letörése után, boroskupáikat forgatva eszelték ki az urak a terveket az ilyen istentelenségek gátjának ...“ ,,. .. A fatörzseket hegyes nyársba faragták és ezekre húzták az elfogott parasztokat. Volt, aki már régen meghalt, de mert a karóra kötözték, foszló, büdös hullája még a nyárson gubbasztott“. „Néha magyar szavakat vonítottak a szerencsétlenek. Német, vagy vend üvöltésekre oda se figyeltek az urak, de a magyar szóra felkapták fejüket. Ezek a magyarok a keletstájer hegyekből ereszkedtek le az őszi zendülés hírére. Seregestül jöttek. Vad, kóbor, erdőlakó nép, amely magyar területen a pozsonyi Dunaparttól le a Dráváig lepte el a hegyeket, a rengeteget. Ha egyszerre jönnek, egyszerre a felzendült parasztokkal, keserves hónapjai lettek volna az uraknak. De csak be-betörtek apró csapatokban, vezér nélkül. Amiként részekre szakadozva támadt a jobbágy is. A nemes urak így összevonhatták zsoldosaikat és egyenként törték pozdorjává az istenteleneket. Még így is maradt jókora ereje a parasztoknak . . .“ „De előbb ezekkel a magyarokkal kell végezni. Nyargaló lovasok futottak Grácból Bécsbe, Stockinger Hanes úrhoz, a Sopronból Bécsbe származott gazdag pénzváltóhoz, aki nemcsak az ágostai Fuggerek, meg Miksa őfelsége között közvetítette a kölcsönöket, de a nyugat-magyar végek magyar urai előtt sem tartotta elzárva kincsesládáit. . .“ „Vasököl csapjon minden lázadó jobbágyra ! Mert már nagyon megnőtt a szarvuk. Csehföldön a huszita maradványok gyülevésze öldökölte a nemeseket és dúlta meg az egyházat. Az Adria mentén a patarénok, a Dunától délre Bosznia, Ráma földjén egész Bolgárországig a bogumilok ivadékai ültettek vöröskakast a nemesi portákra s nyúzták és földi mennyországról álmodozva kardélre hányták az urakat, papokat s minden dézsma, minden úr dolga megszűntét hirdették. És az ezerötszáztizenharmadik évben németföldön is újra felemelte a bocskorjeles zászlót a német jobbágy ...“ „Most már csak a magyar végeken lángolnak ezek a tüzek. De megállnak-e ott, mert odébb már II. Ulászló felségeskedik? Nem állnak meg. A német-római birodalomban rendet teremtett Miksa császár vasökle. S a nyugat-magyar végeken is ilyen nyugalmat akar. Mert maholnap isten kegyelméből s hív magyar urak segítségével egészen a Dunáig, Budáig tolja határait szent birodalma. S ebben a nagy munkában Kanizsay János, a császár őfelsége régi híve és barátja vezérkedik“. „Az út első része a határmenti hajtás leszen. Ebbe a harcba be kell fogni Héderváryt Győrből, Batthyányit Kőszegről, újév táján kötötték meg az egyezséget. A pozsonyi Dunaparttól le egészen Mőcsényig húzódó erdőbirtokok, amelyek részben a magyar királyé, részben a pozsonyi grófé, meg a győri káptalané, Kanizsay tulajdonába mennek át s Kanizsay János élete fogytáig magának szedheti minden régi s új birtokán a jobbágyhűség királyi adóját. Ha . . . Miksát uralja majd Budáig a magyar föld“, így vázolja Gergely a nyugati határmenti német-magyar urak kóbor-irtó terveit, melyek szépen beleillenek Miksa császár nagy tervébe. •Hogy a kihirdetett kereszteshadjáratot szintén milyen simán gondolták terveikre felhasználni Nyugaton, azt Gergely egy „humanista“ magyar úrnak, Kanizsay János kegyelmes úr várnagyának és egy apátúrnak beszélgetésében festi meg.