Kanadai Magyar Munkás, 1937. november (9. évfolyam, 47-59. szám)

1937-11-02 / 47. szám

1937 NOVEMBER 2. ElHALADO NŐVILAGI Kezében fegyverrel harcol a kínai nő szabadságáért A népek szabadságharcában mindig döntő szerepet játszik a nő. A modern háborúban, a hinterland totális mozgósításával, ez a szerep még nagyobb jelentőségűvé válik. Nagyon is aktuális a kínai nő helyzetéte, mely a nyugateurópai országokban kevéssé ismert — tanulmányozni. A kínai kommunistáknak köszönhető, hogy a kínai nőt az évezredes rabszolgaságból a szabadságba mentették. Itt meg kell jegyeznünk, — ezt fontosnak tartjuk — hogy a „Vöröshadsereg“ valamint a „Szovjetkína“ elnevezések nincsennek már használatban, mióta az egész kínai nép egyesült a japán betörők ellen. Ez nem azt jelenti, hogy a kínai szovjet— melynek területe akkora, mint Németország — hibás politikát űzött, hanem ellenkezőleg azt jelenti, hogy Kína többi része is magáévá tette a kínai szovjetpolitika főbb pontjait. Elajándékozott nők, vízbefojtott nőnemű csecsemő* Évekkel ezelőtt egy kínai költő azt írta, hogy a leánygyermekeket, melyek a munkáscsaládokban feleslegesek, egyszerűen elajándékozzák Kína nagyon sok folyójának partján állt a következő felirati tábla: „Ezen a helyen tilos nőnemi csecsemőket a vízbe fojtani.“ Ezekből a példákból is elég ízelítőt kaphatunk abból a mélységes megvetésből, semmibevevésről, mely a régi Kínában osztályrészül jutott a nőnek. De még a mai Kína sem részesíti a nőt a férfival egyenlő jogokban. Egy fiúgyermek születése a parasztlakosság körében örömteli esemény, létért a fiú segíthet a föld megművelésében és hozzájárulhat így a vékonyka kenyér megszerzéséhez. Egy leány azonban csak pénzbe kerül és semmit sem ér. Ez az elmaradott felfogás uralkodik még Kína nagy területein. Világos, hogy a városi nők az idő folyamán bizonyos önállósághoz jutottak Kína egyetlen területe azonban, hol a nők tényleg egyenjogúak a férfiakkal — a szovjetkína terület. A kínai szovjet tartomány képviselőinek első kogresszusán, 1930 évben, a jogoknak a nőkre való ki Drumhelleri jelentés Drumheller is egyike azoknak a magyar telepeknek, ahol bár többéves már a magyar munkásmozgalom, a nők szervezeti és politikai tudását eddig nem igen segítette fejleszteni senki. Október 20.-án azonban a klubgyűlés előzetes indítványára gyűlést hívtunk össze azzal a céllal, hogy megalakítsuk a női csoportot és hogy abba bevonjuk a körzetünkben élő összes magyar munkásnőket. Mivel valamennyien tudatában vagyunk annak, hogy ebben a rendszerben a megélhetési gondok legnagyobb súlya a nőkre nehezedik, elhatároztuk, hogy tanulni fogunk és e célból ismeretterjesztő előadásokat rendezünk minden második héten, szerdán, az új, ukrán hallban. A klubgyűlés Hossó és Tóth tagtársakat jelölte ki arra, hogy előadásokat tartsanak női csoportunknak a fentebb jelzett estéken. A női csoport megalakult és elnökének Mrs. Feketét, míg titkárnak Mrs. Fodort választotta meg a gyűlés. Reméljük, hogy csoportunknak minden egyes tagja megteszi a tőle telhető legjobbat, arra, hogy csoportunk taglétszáma minél előbb felszaporodjon. Gyermekeinket csak úgy tudjuk osztályunk hasznos tagjává nevelni, ha mi magunk osztálytudatosak leszünk. Ezért is fontos, hogy az előadásokat rendszeresen látogassuk. Mrs. G. Fodor csoporttitkár Eltörlése annak a módszernek, mely a leánygyermek nevelését az előre megállapított leendő férj családtagjainak szolgáltatja ki. A szovjetterület munkatörvényei leglényegesebb, pontja: „Egyforma minkáért, egyforma bért.“ Ezek a törvények a terhes nőnek fizetett szabadságot biztosítanak, a szülés előtt 1 és utána 2 hónapi időtartamra. A volt Vöröshadsereg asszonyregimentje A nép szabadságáért folyó harcban a kínai nők mindig az első sorokban küzdöttek. Rettenthetetlen bátorsággal állták a veszedelmeket és mentek a halálba ha kellett még 15—16 éves lánykák is. Ugyanúgy, mint az orosz forradalom nőinek, nekik is megvolt a saját regimentjük és hősiesen harcoltak népük szabadságáért. A kínai kommunista párt legjobb követeléseinek egyike a nők felszabadítása. A kínai nő a kínai szovjet tartományban elfoglalta az őt megillető egyenrangú helyet, s Ugyanúgy, mint a férfi, vívja naponta harcát a felszabadulásért s haladásért Kína többi tartományai számára is, kikkel közös harcban állanak a japán betörők ellen. (A Nemzetközi Brigádok Értesítőjéből.) terjesztését illetően a következő határozatokat hozták: 1. ) A nők politikai és gazdasági egyenjogúsítása. 2. ) A megvett feleségek intézményének eltörlése, házasságkötések és válások szabadsága, állami regisztrálás mellett. 3. ) (A konkubinátus eltörlése. Figyelem! Elkészült KANADAI MAGYAROK NAGY KÉPES NAPTÁRA! MEGRENDELŐ SZELVÉNY K. M. Munkás és Farmer Klubok 24 Wellington St. W., Km 17, Toronto, Ont. Kérem, küldjenek a címemre --------- darabot a Kanadai Magyarok Nagy Képes Naptárából. Az árát------------dollár centet Moneyvorderen mellékelem. bélyegben Név ............................................................. Város és tartomány ............................... Darabja 35 centi—--------------------------------------------------------------------------------Küldjük a naptárt a frontra! Rendelje meg ismerősének MOST, mivel kész, hogy azonnal kiküldhessük. Használja a fenti szenvényt, írja fel reá azt a nevet, akinek küldeni akarja! Olvasd a Munkást és szerezz új előfizetőket Mit láttam Párizsban? —Saját óhazai tudósítónktól— Csak kevés időm volt a franciák fővárosában körülnézni, a politikai helyzet után érdeklődni, de ezt a kevés időt is megállapíthatja a Munkás olvasója: — Jól felhasználtam. Annyit olvastam már de la Rocque ezredesről, a tűzkereszt pártról vagy egyesületről, elhatároztam, hogy legelsősorban ezeket fogom felkeresni, pénzügyi egyensúlyát. A polgármester állítóan városi pénzeket használt fel horogkeresztesek megszervezésére. Doriot az államfő döntése után, a tiltakozó gyűlésre akarta összehívani a Párizs környékén levő városok polgármestereit. De azok óriási többsége visszautasította a kitett „kollega“ meghívását. Csupán három polgármester vállalt szolidaritást Doriot-val, aki a kudarc után képviselői mandátumáról is leköszönt azzal az indoklással, hogy fölöslegesnek tartja a haszontalan parlamenti munkát és inkább a parlamenten kívül óhajt küzdeni a bolsevizmus ellen. Érthető,, hogy Dobot megszökött a törvényhozásból. A törvényhozás tagjai ugyanis több ízben szemére vetették polgármesteri szabálytalanságait, másfelől különös múltját. Dobot tudniillik kommunista volt. Nem is olyan régen. Két évvel ezelőtt. Azután merész fordulattal búcsút mondott a szovjet csillagnak és elkezdett lelkesedni a horogkeresztért. Egyik napról a másikra „rájött“, hogy Franciaországot csak a német példa ügyes lekopírozása mellett mentheti meg a teljes elzülléstől. (Göbbels és Rosenberg műveiből tanulta az új frázisokat.) hiszem a olvasón nyugodtan azt hihették volna, hogy legfeljebb hónapok kérdése ezeknek a favoritoknak a győzelme. Az utolsó hetekben azonban kiderült, — mint már annyiszor —, hogy a horgkeresztes és fasiszta lapok ezúttal is tévedtek. Sem Dorott „mester“, sem de la Roque „bajtárs“ nem pályázhat többé a diktátorságra. Néhány destruktív újságíró ugyanis leleplezte a honmentő férfiú pénzforrásait és az ezzel kapcsolatos „szépséghibákat“! Augusztus végén zajlottak le St. Denis községi választásai. Doriot az elbocsájtott polgármester és a lemondott képviselő, résztvett pártjával ezeken a választásokon, ameyen a francia horogkeresztesek csúfosan megbuktak. A saját városa és saját kerülete lesújtó ítéletet mondott Doriozról. St. Denis megmutatta, hogy nem akar francia Nürnberg lenni... BAJ VAN A HOROGKERESZTES VEZÉRREL IS A KOMPROMITÁLT TŰZKERESZT A francia szélsőjobboldalra egyidő óta alaposan rájár a rúd. Nincs olyan hét, hogy ne lepleznék le valamelyik nagyobb vezérét. Ha még sokáig így megy, akkor a francia reakció főlovagjai sorra pellengérre kerülnek. A kisebb vezérecskékről most ne essék szó. Ezeket úgy sem ismeri a közvélemény. Csak az egészen „nagyokról“ beszéljünk. Azokról, akiket sokfelé nemrégiben még a jövendő Franciaország reménységének tekintettek. A szélsőjobb lapjaiban lepedő nagyságú magasztalások jelentek meg például Doriot képviselő úrról két „mester“, sem de la Rocque francia diktátor-jelöltekről. A jó AZ ÁRULÓ DORIOT SORSA A leleplezés nagyon alapos lehetett, mert Doriot mestert köztársasági elnöki dekrétumnak függesztették fel St. Denis város polgármesteri tisztségétől. Az ilyesmi legritkábban fordul elő Franciaországban, ahol még él az önkormányzati eszme tisztelete és ahol a belügyminiszternek nincs joga a polgármester felfüggesztéséhez. A francia város első tisztviselőjét csak államfői rendelettel lehet elmozdítani. Lebrun elnök úgy találta, hogy Doriot polgármestersége veszélyezteti St. Denis községi életét és Doriot után de la Rocque-ra került a sor. Pozzo di Borgo herceg nagy cikket írt a francia nemzet szocialista párt vezéréről a „Choc“ban, Maurice Guillaume ezredes hetilapjában. (A feloszlatott tűzkereszt szövetség tudvalevőleg még tíz hónap előtt átalakult francia szocialista párttá, de az új párt is megtartotta a tűzkereszt jelvényt). A cikk bombaként hatott. A „Choc“-ból százezer és százezer példányt kellett utánnyomni... Pozzo di Borgo herceg ugyanis azt a vádat emelte de la Roque ellen, hogy államköltségen szervezte meg a tűzkereszteseket és a felvett pénzekből saját életmódját alaposan megjavította, Tardieu és Laval miniszterelnökök rendelkezési alapjaiból kerültek ki azok az összegek, amelyekből a tűzkeresztes mozgalom a szocialisták és a baloldal ellen fegyverződött s melyekből de la Roque megkezdhette eljövendő diktátorhoz méltó szerepelgetését. Ha Tardieu és Laval sokáig hivatalban maradnak, akkor de la Roque ezredes állampénzen úgy felszereli magáncsapatait, hogy egy szép napon csakugyan bekövetkezett volna a francia parancsuralmi puccs. Az igaz, hogy nem tartott volna hosszú ideig. A francia polgárt és a francia munkást még a mai megőrült világban sem lehet járomba kényszeríteni! Pozzo di Borgo herceg elment magához Tardieu-höz is, aki megerősítette az adatokat. Tardieu pillanatig sem titkolta, hogy pénzelte Roque ezredest, pedig talán vitatkozni lehetne arról, hogy rendben volt-e az a „csekélység“ amely többszázezer frank állami pénzt jelentett a baloldali-ellenes magánhadsereg főhadvezére számára. De Tardieu valószínűen úgy vélekedik, hogy a rendelkezési alap ilyen, vagy olyan felhasználásáért nem érheti utólagos felelősségrevonás. Mint miniszterelnök arra használta fel rendelkezési titkos alapját, amire akarta. Jogi szempontból talán igaza is van. A világ azonban mégis kiváncsi arra, hogy mit szólna Tardieu ahhoz, ha kiderülne (amiről természetesen szó sincs), hogy Blum és Chautemps állampénzen szervezik meg a baloldalt? . AZ ALVEZÉREK MEGTAGADJÁK A VEZÉRT De la Roque ezideig, nem felelt a vádakra. Még Tardieu nyilatkozata sem nyitotta ki a száját. Azt hitte, hogy napirendre , térhet az ügy felett... elvégre minden csoda három napig tart... De ez a csoda tovább tartott. A „Choc“ következő számaiban egyre-másra jelentek meg a tűzkeresztes alvezérek levelei és nyilatkozatai, a-amelyek sorra megtagadták a diktátor-jelöltet. A francia nemzeti szocialista párt teljes bomlásnak idult, hiába vásárolt Roque nemrégen napilapot a tűzkeresztes eszmék propagálása céljára. Most azt találgatja a közvélemény, hogy kitől kapta de la Roque a lap átvételéhez szükséges pénzt? Talán azoktól a bankároktól, akiknek minden „álszent“ jó a népfront ellen? Vagy azoktól a KANADAI MAGYAR MUNKÁS LEVELEZŐINKTŐL A nemzetközi brigádok Aragóniában A Rákosi-Záskóalj egyik harcosának levele a Munkás részére — SPANYOLORSZÁG — A nehéz harcok után, amit brigádunk az aragoni fronton vívott, a front mögé kerültünk egyik faluba pihenőre. Pihenőnket elsősorban arra használtuk fel, hogy átszervezzük és képezzük csapatunkat. Másodszor pedig, hogy kimélyítsük barátságunkat a katonák és a civil lakosság között. E célunk elérésére közös ünnepélyeket rendeztünk a civil lakossággal, melyek egyúttal a katonák szórakoztatására is szolgáltak A Rákosi-zászlóalj — éppen úgy, mint a nemzetközi birágok és a köztársasági hadsereg többi egységei — minden faluban, ahol megtelepednek, rendeznek ilyen ünnepélyeket a falu gyerekei javára. FŐFELADAT — A KULTÚRA TERJESZTÉSE Ilyen alkalmakkor nagy súlyt fektetünk a nyugati kultúra terjesztésére az elmaradt spanyol falvakban. Számtalan filmet mutattunk be olyan helyeken, ahol azelőtt a filmet csak hírből hallották, vagy egyáltalán nem tudtak róla. Hangszórókkal felszerelt autók járták be a falvak utcáit és informálták a népet úgy a belmint a külpolitikai helyzetről. Legutóbb is, ebben a kis elhagyott aragoni faluban a Rákosizászlóalj rendezett egy mezei ünnepélyt, amelyen részt vett az egész falu apraja-nagyja. A gyerekeket jóllakatták hússal és süteménnyel. Az öreg parasztemberek egy kulacsból itták a bort a katonákkal egy sajkából ették velünk az ételt. Kérdezősködtek a magyarországi viszonyok iránt. Kérdéseikre megmagyaráztuk, hogy mint élnek a magyar parasztok, mint dolgoznak, milyen állatokat tenyésztenek és milyenek a birtokviszonyok. Elmondtuk, hogy nálunk is megvan a nagybirtok és az azt védő fasizmus. öröm volt nézni, hogy milyen jól érezték magukat köztünk ezek az öreg parasztok, akiknek az élete csupa nélkülözés és szenvedés között telt el. Még a ruházatuk is a középkori mór viselethez hasonló. A magyar népdalok nagy tetszést váltottak ki köztük, ugyancsak nagy kedvüket lelték a mii magyar társasjátékainkban. AZ IDEGEN KATONÁK IS SZERETIK A MAGYAROKAT De nemcsak a falu lakóival mulatnak így együtt a katonát, az ilyen ünnepélyek alkalmával, hanem a pihenőben levő brigádok és divíziók is meghívják egymást kölcsönösen az egymáshoz küldött delegátusaikon keresztül. Egy ilyen delegációnak, amely a Lister-divízió ünnepélyén képviselte a Rákosi-zászlóaljat, én voltam a vezetője. Amikor a szomszéd faluba érkeztünk, amelyben az ünnepélyt tartották, a katonák már össze voltak gyülekezve a hadvezetőség lakikása előtt, Listerre vártak, hogy megkezdhessék az ünnepélyt. Minket bemutattak atöbbi vendégeknek, a brigád- és a battalion- i, parancsnoknak, politkomiszároknak, akik mind meleg leszorítással üdvözöltek bennünket. Megmutatták a helyünket a szónoki emelvény mellett. MEGKEZDŐDÖTT AZ ÜNNEPÉLY 10 Megérkezik Lister, óriási ováció... A katonák össze vannak keveredve a civilekkel. Televan a hely gyerekekkel, mindent komolyan megfigyelnek. Ha a katonák éneklik az Internacionálétvagy más forradalmi dalokat, ők is velük énekelnek. Első szónok a falu cukorgyár munkásainak küldöttje, aki egyszerű szavakkal mondta el, miként harcolnak ők. Ha nincs is fegyver jelenleg kezükben, de azon van- ] nak, hogy legyen cukor azok szá- mára, akik harcolnak. Minden ál ,dozatot meghoznak — mondotta, ]—, hogy a háborút megnyerje a nép, mert a munkásság tisztában van, hogy mit jelent számára a fasizmus hatalomrajutása. Azt is tudják, hogy a Népfront kormány győzelme a munkásnak kenyeret , és kultúrát jelent, amíg a fasizmus nyomort, elnyomatást és Spanyolország idegen gyarmattá válását jelenti. Utána a mi delegációnk egyik közkatonája beszélt, akit lelkesen megtapsoltak. Utána jöttek a Lister-brigád közkatonái és más divíziók politikai megbízottjai. VÉGÜL LISTER BESZÉLT Ez a pár ember — a delegációra mutatva — szimbóluma a különböző osztályok és pártok egységének, nemcsak spanyol, hanem nemzetközi méretekben is. Itt vannak a nemzetközi brigádok delegátusai, akik a legkülönbözőbb pártok tagjai és pártonkívüli antifasiszták, munkások, parasztok és intellektuelek, akik Spanyolország legnehezebb óráiban oldalunkon harcolnak, ontották a vérünket a különböző frontokon. Az első sorokban harcoltak akkor is, amikor Guadalajara-nál Brunettenél, Zaragozánál szétvertük az olasz divíziókat, és velünk lesznek mindaddig, amíg Spanyolországot meg nem tisztítjuk az inváziós idegen fasisztáktól. A civilekhez fordulva mondta Lister. — Soha nem fogjáktok mondani, hogy ajtaitokat be kellett zárnotok a katonák előtt, sem azt, hogy anyák nem engedhették lányaikat az uccára. Megnyugtatlak benneteket, hogy nyitva hagyhatjátok ajtóitokat éjjel is, mert ezek a szuronyok, amelyek között ti vagytok, ti értetek harcolnak és rátok vigyáznak. A köztársaság katonái nincsennek rászorulva, hogy a civil lakosságtól lopjanak. A család sincs halálra ítélve, amíg a fiú vagy az apa harcol. Minden katona napi 10 pesetát kap, a nős 14-et, úgy a fronton, mint a front mögött, a besorozottak úgy mint az önkéntesek, amíg a fasisztáknál csak 0.50 pesetát kapnak, a besorozottak és a front mögöttiek pedig 0.25 pesetát. Spanyolországban 10 peseta nagy pénz, mert egy kör kenyér 0.75. HARC AZ ANALFABÉTIZMUS ELLEN A gyűlés után a battalionok zeneszó mellett elvonultak az emelvényen levő parancsnokság és a vendégek előtt. Egy battalion 3 gyalogsági századból, egy géppuskás század, szanitécek, telefonisták és megfigyelők. Mind jól öltözve és felszerelve. Ez a felvonulás is bizonyította, hogy a köztársasági hadsereg fel van jól szerelve és képezve. Még néhány hónappal ezelőtt Madrid utcáin fegyelmezetlen csoportokban vonuló milicistákat lehetett látni, pokrócaik rendetlenül összehajtva a vállukra vetve. Egyik a vállán, a másik kezében, harmadik spárgával a vállára akasztva vitte a fegyverét. A csapattestek vezetői a hónuk alatt vitték az ABC-s könyveket és irkákat. Versenyeztek egymással abban, hogy melyik tudja gyorsabban megtanítani a rábízott nagyszámú írni-olvasni nem tudókat. Nem volt könnyű dolguk. A lövészárokban az embereknek általában kevés idejük és módjuk van, de legtöbbször nincs kedvük a tanulásra, a gyakorló irka b, v betűvel való leírására. A másik hátránya a tanulásnak, hogy háborús idő lévén, állandó vándorlás van a századokban. Az emberek jönnek-mennek, kórház,, gazdag zsidóktól, akik az antiszemita de la Roqueot jobban szeretik, mint Blumot? De la Roque diktátori napja most alighanem végleg leáldozott. Alvezérei faképnél hagyták, hívei szétszéledtek. Valószínű, hogy ezentúl Rothschild bárótól sem kap pénzt. Elvégre Rothschild báró sem szeretné, ha Pozzo di Borgo herceg egy szép napon leleplezné, mint „ébredő zsidót.“ Hogy mi lesz a tüzkeresztesek vezérével? Vezérkedhetik önmagával! Mint Chiappe, akiről ma már alig hallani és Doriot, akiről csak csúnyát hallani. Elég gyorsan ment a dolog. A tűzkereszt megszervezése és kompromitálása, u. r. különböző beosztások csereberélik az embereket. Pihenő időben pedig elsősorban a katonai kiképzésre fektetik a súlyt, hiszen e téren is még sok kívánnivaló van. Ezenkívül az időnek nagy részén a pihenőnek felkészültségben vagyunk. De a tanítóknak nem lehet pihenniük, ahol ennyi az analfabéta. Az ő hivatásuk helyrehozni a nagybirtok és az egyházak a nép ellen elkövetett bűneit. Ebben az országban ne legyen egyetlen anafabéta se, ez a jelszava Jesus Hernandez kommunista kultuszminiszternek. A „vörös barbár“ spanyol köztársaság még ebben a nehéz időben is erőt és időt szán ara, hogy az ország szégyenét, a klerikalizmus és a nagybirtok közös fekélyét az analfabétizmust kioperálja a maga testéből. MEGNYERTÜK A KNP BIZALMÁT Nekünk hatványozott örömet szolgál, hogy az aragon lakosság teljes bizalmát sikerült megnyernünk, a rövid pár hónap alatt. Amikor ide érkeztünk, nagyon féltek tőlünk. Egyik faluban megesett az is, hogy az egész falu bezárkózott, amikor megérkeztünk. Menekült a civil lakosság a katonák elöl. Nem lehetett kapni egyetlen tojást vagy gyümölcsöt. Az anarchisták közé befurakodott trockisták és ellenforradalmárok azt a hírt terjesztették a nemzetköziekről, hogy azért jöttünk a faluba, hogy legyilkoljuk a lakosságot. Persze rövid pár nap alatt belátták, hogy nemcsak a fronton harcolunk a nép érdekeiért, hanem a front mögött is őszinte barátjai vagyunk a népnek. FORRADALMI JELSZAVA ELLENFORRADALMÁROK Az ellenforradalmi banditák itt aragóniában bolsevista néven mozgalmat szerveztek és a forradalmi jelszavak leple alatt a legpiszkosabb módon bántak a falusi lakossággal. Erőszakkal kollektivizálták a szegény nép egyetlen birkáját vagy kecskéjét is, amíg a népfront-kormány le nem számolt velük a barcelonai puccsuk után. A leszámolás után egy csomó csavargó az aragoni falvakba menekült és a lakosság közé bújva folytatta káros munkáját. GYŐZÖTT AZ IGAZSÁG Amikor a nemzetközi brigádok megjelentek Aragónia földjén személyesen, az őszinte és becsületes magatartásukkal annyira meg-,nyerték a civil lakosság szimpátiáját, amit a legjobban a napokban Caspe városban lezajlott történelmi nevezetességű gyűlés bizonyít. Ezen a gyűlésen nem csak a város, de a környékének lakossága is nagy tömegekben vett részt. Azonkívül részt vettek a szocialista, kommunista, anarchista, különböző köztársasági párti, pártonkívüli antifasiszta, különböző szakszervezetek és ifjúsági szervezetekbe csoportosult katonák és civil lakosok. A gyűlés egy határozatot fogadott el. A parasztok megfogadták, hogy minden támogatást megadnak a hadseregnek. A munkások megfogadták, hogy minden erővel azon dolgoznak, hogy a frontra több ruha, több tank, több muníció kerüljön. A gyűlésnek szemmel látható eredménye az ,hogy minden faluban, amelyben még idáig nem volt megalakult a (FRENTE POPULAR Kommité), melynek az a feladata, hogy a nép és a kormány között állandóan és közvetlen fentartsa a kapcsolatot. Aragónia egységesen menetel az ellenség ellen, a győzelem felé. (K. J.) A Rákosi Bartalion egyik harcosa. ARAGON, 1937 október 7. így látjuk]Mi. AZ előbbi számunk ezen a rovatában valami haláltáncot emlegettünk, ami az emberevőknél divatos. Most is ilyesmiről lesz szó, csupán a téma más a jelenben, jobban mondva az áldozat. A táncosok a régiek. Foglalkozásuk : konzul, talpnyaló újságíró, spicli és az ezen szakmához tartozó foglalkozások minden válfaját gyakorló gentelemanok. Az áldozat: Kun Béla. A „Kommunista Internacionale“ című kommunista folyóiratra hivatkozva közölték a kapitalista lapok, hogy Kun Bélát letartóztatták, egyesek szerint már ki is végezték. Mivel ilyen irányú tudósítást nem kaptunk, tanulmányoztuk a K. I. cikkeit, a hogy megtudjuk, mire építették a kivégzésről szóló hírt. Megtaláltuk. Pool Sándor, a Kommunisták Magyarországi Pártja Központi Bizottságának tagja, a párt képviselője a Kommunista Internacionáléban, cikket írt az említett folyóiratban, amelyben Kun Bélát elítéli „szektariánista, lényegében trockista beállítottságú“ munkájáért. Most már a fasiszta sajtó így érvel. Ha valaki trockista tendenciájú, akkor azt le is fogják, ha már lefogták, akkor ki is végezték, ha kivégezték, akkor illő a kuvasz szerkesztőinek is a haláltánc eljárása. Először veri a mellét, hogy neki a nyáron is igaza volt, holott annyi az egész, hogy ismét hazudott. Most sem mondott többet, mint a nyáron, így most is csak cáfolni tudjuk a kivégzésről szóló kábelkacsát, ami nem tetszik a Hargrave St. szerkesztőinek, de nem tehetünk róla, hogy nem egyezünk velük. Amikor „kitisztázta“ és megmagyarázta, hogy most ő sem tud többet, mint a multiban, akkor mégegyszer el- nadrágolja Kun Bélát, aztán megtámadja Lenint, kinevezi zsidónak, opportunizmussal vádolja a Kominternt, amért nem csinálta meg a világforradalmat. Igazi őszinte szívvel fogadja, hogy ezután már olvasni fogja a Komintern folyóiratát, mert hát újra rájött, hogy nem tud semmit, de azért minden felelősségérzet nélkül ír türesköt-bogarat rendületlenül. A nála okvetlenül fontos pénzről is említést tesz, hogy nem költötték az egységfront szervezésére, amit ő elítél, mert ha kommunista valaki, akkor legyen becsületes, ne kövesse a kuvaszt. A végén aztán beadja a pirulát Horthyéknak. A kabarékja alján közli öt megkínzott, összetört, meggyötört embernek a fényképét, akikről azt állítja, hogy ezek voltak Kun Béla titkosrendőrei. Ennél jobb erkölcsi bizonyítványt Horthyékról nem adhatott volna senki. Legalább alkalma nyílotta kanadai magyarságnak, hogy meglássa, mivé lesznek a Horthy- i börtönök lakói. És ez mind a szamár kalandorok jóvoltából. Hiába tajtékozik, hiába közli azok eltorzított, britanikus, darutollas, sarkantyúsok által megkínzottak képeit, azok úgy is a munkásosztály mártírjai maradnak, akikre mint hősökre fog emlékezni az utókor. Kun Bélára és társaira csak annyit, hogy mi nem hiszünk az emberek csalhatatlanságában, a munkásosztály ítélkezik ellenségei fölött, nem képez kivételt senki. Tudja-e, hogy a pálinka- és likőrféléket ma már mesterségesen, hat nap leforgása alatt is meg lehet „öregíteni“ úgy, hogy kicsiny adagolással ezüstport adnak hozzá? hogy Franciaországban az államot és az egyházat törvényesen 1905-ben különítették el? hogy a világ legidősebb házaspárja Rustam Mamedov és felesége Sayat Örményországban lakik s hogy életkoruk 140, illetve 116 év? hogy az északnyugati-franciaországi Luynes nevű városka lakásainak nagy része a sziklahegybe van vájva? C 3. OLDAL Különös hírlapírás szeretett hazánkban BUDAPEST. Nagy napilapok jelentették, hogy Peák Imre lapja, az „Úti Kalandok“ minden száma más magyar városban jelenik meg. A szerkesztő lóháton megy városról falura és viszont, az összeszedett anyagot pedig beviszi a legközelebbi nyomdába és kinyomta. Körülbelül ezer előfizetője van, akik címére a lapok mindig más nyomdából indulnak ki. A nyomor sokféle elgondolást csikar ki.