Kanadai Magyar Munkás, 1940. január-július (11. évfolyam, 72-101. szám)

1940-01-04 / 72. szám

A TILTAKOZNAK BUZA-ÜGYNÖKÖK ELLEN « A szövetségi kormány azon határozatával, hogy az összes búzamennyiség a buza-tőzsdén keresztül lesz eladva, csalárd já­tékot űz a farmerokkal és a wheat poolokkal, akik előzetesen a buza-tanácsot követelték», je­lentette ki John Evans, Saska­tchewan volt parlamenti képvi­selője. «Mi azon a véleményen voltunk, hogy a termelők meg fogják kap­ni azt a teljes árat, amelyért a búza véglegesen el lesz adva. », jelentette ki Evans egyik nyilat­kozatában. «Most azonban az ot­tawai kormány azt határozta, hogy a kormány búza-tanácsa lépjen a búza-tőzsdébe és kimon­dottan csak az angol és francia vásárlóknak adhat el búzát. Ezt azzal gondoltuk ellensúlyozni, hogy minden egyes farmer 5000 bushelig minden búzáját el tud­ja adni a búza-tanács ellenőrzése alatt. Éppen ezért a termelők be­szállították búzájukat a búza­­tanácshoz és felvették az előleget és a részesedési levelet, amely a jelenlegi körülmények között, kellene, hogy sokkal többet ér­jen, mint gondoltuk azt a beszál­lítás idején.­­Az angliai és franciaországi kereskedők elég éberek lesznek ahhoz, hogy a piaci zavarokat a saját nyereségükre kihasználják és az említett leveleket értékte­lenné tegyék. Emellett a búza­­tanács ügynökökön keresztül fog spekulálni, akiknek a haszna bi­zonyára a farmerok rovására fog menni.­­Még röviddel ezelőtt azt han­goztatták, hogy a haszonharácso­­lás nem lesz megengedve, de a­­mikor a farmer el van zárva at­tól, hogy hitelt kapjon a nagy magán­bankoknál, azalatt az e­­gész ország gazdasága úgy van beállítva, hogy az a spekulánsok­nak és haszonharácsolóknak jö­vedelmezzen amit nem volna sza­bad megengedni, hogy ezek a búzatermelő farmerok kárára ü­­zérkedjenek.» CSÜTÖRTÖK, 1940 JANUÁR 4. KANADAI MAGYAR MUNKÁS 3. OLDAL HARCBASZÁLLNAK A DÉLONTARIÓI DOHÁNY­TERMELŐK A BÁRÓK ELLEN! SIMCOE, Ont. — Az elmúlt hé­ten, szerdán mintegy 700 dohány­termelő és részestermelő gyülé­­sezett itt a felsőiskolában azzal a céllal, hogy vizsgálatot szer­vezzenek az Ontario Flue-Cured Tobacco Marketing Association munkálkodását és az elmúlt évek dohányárai leszállítását illetőleg. Az iskola nagyterme teljesen megtelt buzgó közönséggel és hosszú, de érdekfeszítő cselek­vésre késztető beszédet hallgatott végig, amit Mr. J. E. Carter, volt guelphi polgármester, a Simcoe Tobacco Plantations igazgatósági tagja mondott. Mr. Carter fontos beszédében kijelentette, hogy a Tobacco Marketing Assa.-t há­rom ember­ dominálja és annak többi tagja csak «yes­mén». Előtte, kedden délután ugyan­ilyen célú gyűlés volt Tillson­­burgban, ahol mintegy 1500-an jelentek meg a gyűlésen. Azon a gyűlésen 400-an csatlakoztak a mozgalomhoz, míg a helyi gyű­lésen a becslés szerint vagy 250- en. A harmadik ilyen gyűlést St. Thomasban tartották dec. 28-án, míg egy negyedik gyűlést január 3-án tartanak meg hasonló cél­ból, Delhi­ban. A gyűléseket szervező bizott­ságban hatan vannak olyanok, a­­kik a Marketing Association-nek is tagjai, köztük Horváth Miklós langtoni magyar termelővel. ELVESZETT A BIZALOM A sh­moe-i gyűlést William Sutch vezette. Megnyitóbeszédé­ben kijelentette, hogy ő meg van győződve, miszerint a termelők elvesztették­ a bizalmukat abban az alakulatban, amelyik a ter­melők érdekeit volna hivatva képviselni. Mr. Clutch felszólította a dohányöv különböző helyein ter­melőket, hogy lépjenek akcióba mivel a Marketing Board álta megszabott 1939-es minimum­ ár hozzávetőlegesen mintegy 3.000­- 300 dollárnyi vásárlóerőtől fosz­totta meg a vidék termelőit. «Az 1939-es termésért mind­össze annyit kapnak önök, a­­mennyi elég lesz az 1940-es évi termelési munkák kezdetéig — mondatta. — A jövő tavasszal a termelők arra lesznek kénysze­rülve, hogy a bankárokhoz tér­­denállva könyörögjenek elegen­dő pénzért ahhoz, hogy a terme­lést befejezhessék. Semmi sem akadályozhatja meg a vidék ter­melőit abban, hogy a dominium egyik legerősebb szervezetét­­ megszervezzék és ha az rendes irányítást kap, a termelők ma­guknak építhetnek egy előké­szítési (processing) gyárat s akkor a vevőknek oda kell jönni megvenni a dohányt hordókból.­­ Ez nem egy suttogó kampány, amit mi vezetünk. Jöjjön ki nyíltan mindenki a nézetével és ne féljen, hogy nem fog elkelni az 1939-es termés.» Mr. Carter, a gyűlés főszónoka bevezető beszédében hivatkozott arra, hogy ő 1921 óta vesz részt Norfolk járás dohányiparában és közel 750.000 dollár guelphi pénzt fektetett be a Norfolk járási do­hánytermelés kifejlesztésébe. « VÖRÖS AGITÁCIÓ » « A tillsonburgi gyűlésen mondták nekem, hogy egy sim­­coe-i üzletember olyan kijelen­tést tett, hogy ez a mi moz­galmunk nem egyéb „vörös“ a­­gitációnál — mondta Mr. Car­ter. — Én felkérem ezt az úri­embert, hogy jöjjön ide és erről a pódiumról próbálja meg bebi- s­zonyítani állítását. » Kihangsúlyozta a szónok, hogy­­ Kanadának vannak törvényei, a­­mik polgárainak szabadságot biz­tosítanak arra, hogy felébredje­nek és segítsenek magukon. Ez a­­törvényszakasz azonban egy kis­­sé lazának látszik, lehet azért, mert az «új kanadaiak» (beván­doroltak) féltek eddig megmon­dani nézeteiket. Azt is Mr. Car­ter mondta, hogy a dohányter­melőket azzal ijesztgették, hogy nem tudják eladni a termésüket, a kötekedőek lesznek. « Elérkezett az idő, amikor azt mondhat­juk az Imperial To­bacco Company elnökének és táraságának, hogy ha saját el­határozásuk nyomán nem akar­nak velünk fo­rlalkozni, van ar­ra kényszerülnek, hogy képvi­selőinkkel, megbízottainkkal foglalkozhatnak. Ők azt mondják, hogy hat dohány vásárló társulatunk van Kanadában. Ez a hat társulat csu­pán a shic-cured kerületben 3000 termelő fölött és összesen mintegy 11.000.000 lélek fölött gyakorol uralmat. 1938-ban kineveztek a Marke­ting Assn. direktorává és egy­­ideig tetszelegtem magamnak, hogy milyen nagy emberré is lettem. Egy következő gyűlésen T. J. Kannigannal együtt kér­tük az Assn. alapszabályának a másolatát és a legnagyobb csodálkozásunkra arról értesül­tünk, hogy nincsen neki alap­szabálya. » Továbbiakban beszámolt Mr. Carter arról, hogy ő, Hannigan is ,H. A. Freeman megbízatást kaptak a Boardtól egy alapsza­bálytervezet kidolgozására, amit elkészítése után a múlt júliusban nyújtottak be Simcoe-ban a Boardhoz, ahol azonban «elintéz­ték» azt, mivel a termelők ér­dekeinek megfelelő pontjai vol­tak. Ma­jd kijelentette, hogy őt és Hannigant kirúgták a Boardból, mivel nem voltak hajlandók «yes­men»-eskedni. «Mi jogon ül Francis Gregory, az Imperial Tobacco Co. legna­gyobb részvényese a Boájában, mint a kistermelők képviselője ? — tette föl a kérdést. — Én azt mondom, hogy egy részvénytu­lajdonosnak sincs joga a Board­­ban ülni, mint a kistermelők kép­viselője. Mr. Leitch szerint azon­ban az ilyesmi helyes dolog, mi­vel ő maga is azt csinálja. Minél előbb jönnek rá a termelők arra, hogy két urat szolgálni egy em­ber sem tud, annál jobb­ a ter­melőknek.­ Ismertette, hogy az angol font vásárlóértéke hozzávetőlegesen 48 centtel nagyobb Kanadában, mint az Egyesült Államokban s éppen ezért nem kell attól tar­tani, hogy Anglia nem fogja meg­venni Kanada dohányát. Utalva annak a bizottságnak a munkájára, amelyet azért neve­zett ki a Board, hogy az otta­wai hatóságokkal keressen meg­oldást a jelen súlyos helyzetre, kijelentette, hogy az nagyon sze­gényes munkát végzett. Az ő ér­tesülése szerint az ottawai kor­mány ígéretet tett az 1939-es termés előkészítő feldolgozását 80 százalékig hajlandó finanszí­rozni, ha az összes dohányt meg­veszik, de ezt az ígéretet a bi­zottság nem fogadta el. Mikor azt mondják, hogy nincsen pénz az idei termésfelesleg megvéte­lére,­­én az első vagyok, aki ezt nem hiszi el és kétségbe vonja, hogy akartak is pénzt szerezni»­­— mondotta. Kijelentette továbbá, hogy a dohánytermelőt érő bajok súlyát a részestermelők érzik legjobban.­­ A megélhetés költségei, szerin­te, 1940-ben 20 százalékkal fog­nak emelkedni az 1939-es költsé-­­­gekhez viszonyítva és ezáltal­­ az 1940-es évben a termelés tete-­­­mesen költségesebb lesz. Ha a termelők nem kapnak megfelelő árat a dohányért, hogyan lesznek képesek újra termelni, tette fel a kérdést. «Nem lehet­ az, hogy egy nagy csoport ember, aki Kanadában szükségéleti cikket termel, né­­hányak kapzsisága miatt szen­vedjen» — jelentette ki Mr. Carter. Kitérve arra, hogy a nagy tár­sulatok miként növelték meg tő­kéjüket, Mr. Carter kijelentette, hogy az Imperial Tobacco Co. például a hivatalos vizsgálat sze­rint (Survey of Corporate­­ Secu­rities) 1912 óta az akkori össz­­­tőkéjét —--kb. 35 millió dollárt — 1939-ig hozzávetőlegesen 55,285.­ 160 dollárra szaporította. HATÁROZATI JAVASLAT A simcoe-i gyűlés A. C. Lycett (Delhi, Ont.) és J. E. Carter a­­jánlatára a következő rezoluciót tette magáévá: «A dohánytermelőknek ez a gyűlése, múltán mindent jól át­gondolt és a kérdéseket kellő­képpen kivitatta, úgy gondolja, hogy a dohányipar érdekének és az érdekelt termelők érdeké­nek védelmére, szükség van egy új szervezet megszervezésére, mely felölelne minden termelőt a célból, hogy értesüléseket hoz­zon össze az egyre alább sü­ly­­lyedő árak okának megállapí­tására, a Marketing Board év­ről évre való dohányosztályozá­sa és ármegállapítása ellenőrzé­sére, kilátásba helyezve egy bi­zottság kinevezését, mely a tá­­j­­ékoztató adatokat megfelelően összegezve felelős megbízott ál­tal a tartományi és h­a kell, a domínium-kormány elé terjeszti tüzetes felülvizsgálás szempont­jából, figyelembe véve a terme­ ,­lést, osztályozást és értékesítést, a termelési jogokat, valamint mindezeknek a jelen Marketing Board által való közigazgatását és ügykezelését.­­Hogy a tagsági díj 5 dollár­ban legyen megállapítva far­monként, alkalmazva tulajdo­nosra és részestermelőre, és a jelenlevő tagok ígéretet tesznek minél több tag szerzésére és gyűlések összehívására, amikor azt nézetük szerint szükséges­nek tartják.­­A megállapodás az, hogy az új szervezet taglétszámának legkevesebb 1000-nek kell lenni, mivel ennyire szükség van ah­hoz, hogy megfelelő alap álljon rendelkezésre a szükséges fo­galmazvány összeállítására, a tájékoztató adatok összegezésé­re és a kormány elé megfelelő módon való felterjesztésére; ar­­ra nézve is megállapodás tör­tént, hogy ha ezt a minimum taglétszámot 1940 január 10-ig nem sikerülne összehozni, úgy a befizetett tagdíjakat vissza kell fizetni azoknak, akik azt befizették.» Támadják a Marketing Board két­ nyeregben ülő, áruló tagjait A termelők — tulajdonosok és részesek — maguk akarják a kezükbe venni érdekeiknek és sorsuknak intézését SZÁZÁVAL SORAKOZNAK FEL A TÁRSULATOK ELLEN! Sorra tartják a szervezőgyűléseket Tillsonburgban, Simcoe-ban, St. Thomason és Delhi-ban Alább esett esz ühletek forgalma OTTAWA, Ont. — A szövetségi­tatisztikai hivatal jelentése sze­­int november hónapban a vidéki üzletek forgalma Kanada-szerte 20 százalékkal alább esett az ok­tóberi hónap forgalmával szem­ben, összegezve az 1938-as forgal­mat az 1939-essel szemben. 1939- ben a forgalmi pangás 15 szá­zalékkal volt alatta az 1938-as évnél Munkásvédelmi csoportot szerveznek A reginai munkanélküli tanács legutóbbi rendes taggyűlésén egy CLDL csoport felállítását hatá­rozta el. A csoport megszerve­zésének kérdését számos olyan e­­gyén vetette fel, akik tagjai vol­tak a CLDL-nek és aktív részt vettek annak munkájában a «Bennett vaspata-uralom» idején. Többen a nőtlen munkanélküli ifjak közül sürgették a védelmi csoport megszervezését, akik kö­zül egy a következőket jegyezte meg: «A polgárjogok elleni tá­madás minden téren gyorsan kö­zeledik, ami abból a tényből szár­mazik, hogy a munkanélküliek harca mind nagyobb erővel fog előretörni a közeljövőben. És ne­künk fel kell készülni arra, hogy ezekkel a harcokkal szembenéz­zünk!» Amerika nem fog búzát exportálni Termékét saját szükségletére használja fel _ . WASHINGTON, D. C. — Az amerikai 1940. évi búzatermése a leggyengébb lesz az elmúlt né­hány év mindegyikénél. Ez arra kényszeríti Amerikát, hogy tel­jesen távol maradjon az export­tól és ami terem, azt saját szük­séglete kielégítésére használta fel. Az amerikai földmivelésügyi hivatal becslése szerint Amerika 1940. évi búzatermése a bevetett földterület szerint és az átlagos földhozam következtében 399 millió véka lesz, az 1939. évi 563 millióval szemben, aminek 164 millióval lesz alatta. Egyes szakértők véleménye szerint az oly búzával bevetett földterületnek, amelyet kenyér­sütésre használnak fel, hozama csak 75 millió vékát tesz ki. Ez arra kényszeríti Amerikát, hogy búzát importáljon. Ebben a kér­désben felmerült az a probléma, hogy ha Amerikának búzát kell importálni, honnan eszközölje azt ki. Roosevelt c.nk ebben a kér­désben tárgyalásokat folytat a vámbiztossággal: habár végleges megállapodás nem történt eddig, a jelek szerint figyelmük a kana­dai búzára terelődött. A biztos­ság utasítva lett ,hogy a vámot, amennyire lehet, le kell szállíta- t­ni ,hogy így a búzabevitel ne o­­kozzon nehézséget. Mindenesetre ez csak előkészü­­­­­et, mert Amerika 1940. évi búza­termése az időjárástól is függ. Az őszi rossz időjárás következ­tében bevetetlenül maradt föld­területet tavaszi búzával szándé­koznak bevetni, ami ha sikerül,­­ segíteni fog. Ez a kényszerhelyzet óvintéz­­­­kedésre késztette az amerikai kormányt a jövőre való tekintet­tel, mert jelenleg a raktárakban nagymennyiségű búza- és liszt­készlet van felhalmozva, amiből egyelőre nem szene­dnek hiányt. A búza exportálását teljesen be­szüntették. P­IAC Állatvásár (Toronto) (Az árak 100 fontonként, élősúlyban értendők) A borjúvásár élénkséget mu­tat, amit 0.50—1.00 dolláros e­­melkedés is mutat, de a szarvas­marhavásár általánosságban nagy lanyhasággal kezdődik az új esztendőben. A sertés, juh és bárány körül is nagy a lanyha­­ság. Borjú (szopós), jó *12.00-13.00 Borjú (szopós), silány —­­—7.00 Sertés (múlt héten) 9.00—9.10 Sertés (levágva) —­ 12.00-12.15 (Winnipeg) BÚZA: No. 1 kemény 84%; No. 1 északi 843/,; No. 2 északi 321/?; No. 3 északi 77%; No. 4 é­­szaki 76; No. 5 búza 69%; No. 6 búza 64; ablak, 63; No. 1 Garnet 14%; No. 2 Garnet 74; No. 1 Du­rum 74; No. 4 speciál 76; No. 5 special 68%; No. 0 speciál 63; elszállítva 841­ cent. ZAB: No. 2 C. W. 41%; No. extra 3 C. W. 39; No. 3 C. W. 38; No. extra 1 abrak 38; No. 1 ab­rak 36; No. 2 abrak 32%; No. 3 abrak 30%; elszállítva 39% cent. ÁRPA: No. 1 abrak 48; No. 2 abrak 47; No. 3 abrak 46; elszál­lítva 49 cent. LEN: No. 1 C. W. 1.90%; No. 2 C. W. 1.861/2; No. 3 C. W. 1.64% No. 4 C. W. 1.641/2; elszál­lítva 1.89% dollár. ROZS: No. 2 C. W. 78­ cent.

Next