Kanadai Magyar Munkás, 1948. január-július (19. évfolyam, 25-52. szám)

1948-04-01 / 38. szám

1948 ÁPRILIS 1. CSÜTÖRTÖK KANADAI MAGYAR MUNKÁS ­S ISKOLA közol­­tatásügyi minisztérium sajtó­szövegét közöljük. )Mai tanítók színvonalát az általa­­iskola által megkövetelt szakosí­tókra. 1947 nyarán 1300 népis­­ai tanító átképzése indult meg, átképző tanfolyam kétéves. Az új en a népiskolai tanerők átképzé­­nég gyorsabb ütemben fog folyta­­ni. 2 általános iskola tanyavidéken 7­ ÁLTALÁNOS iskola felállításá­nak valódi nehézségei a kis fal­­­ és tanyák esetében jelentkeztek egszembeszökőbben. Minden kéz­­i vagy tanyai iskolát nem lehetett ilános iskolává fejleszteni, hiszen a volt sem megfelelő helyiség,­­ kellő számú képzett tanerő és­anulók csekély száma következté- s ez nem is lett volna gazdaságos, tehát a központosítás eszközéhez lett folyamodni. Az egymástól is túlságosan távol eső iskolák est­­en a felsőbb osztályokat, központi résű ú.n. körzeti iskolába tömött­­­ék, ahol a szakosított oktatás tárgyi és személyi feltételei megte­remthetők voltak. Az országban je­lenleg 383 ilyen körzeti általános is­kola működik. Olyan helyeken, ahol az iskolákat a távolság miatt lehetetlen valame­lyik körzeti iskola hálózatába bekap­csolni, ott úgynevezett fiókiskola működik. E fiókiskolákban a felső­osztályos tanulók oktatása egy-két szakképzett tanító közreműködésé­vel tanfolyamszerűen folyik.A növen­dékek a legközelebbi önálló általá­nos iskolában az u.n. anyaiskolában tesznek vizsgát, vagy az anyaiskola tanítói szállnak ki a fiókiskolába és vizsgáztatják le a felsőosztályos nö­vendékeket. Az általános iskolai vég­bizonyítványt is az anyaiskola bocsát­ja ki. Az ilyen fiókiskolák száma 1423. Azok az iskolák, amelyek még fiókiskolaként sem kapcsolhatók be az általános iskola szervezetébe, to­vábbra is mint népiskolák működnek. A­ vallás- és közoktatásügyi minisz­térium azon fáradozik, hogy fokoza­tosan ezeknél az iskoláknál is meg­teremtse azokat a feltételeket, ame­lyek lehetővé teszik, hogy a növendé­kek magasabb színvonalú, szakosí­tott oktatásban részesüljenek. Vannak községek, ahol több ki­sebb állami és nem állami, többnyire felekezeti iskola működik, melyek­nek egyike sem fejleszthető külön­­kü­lön általános iskolává. Ezek a ki­sebb iskolák a magasabb oktatási színvonalat megkövetelő általános is­kolatípus feltételeinek a megterem­tése érdekében együttműködnek. I­­lyen együttműködés eddig mintegy 600 községben valósult meg. Már a tanköteles gyermekifjúság túlnyomó nagy része, 816.770 tanuló, 4436 általános iskolában tanul. A népiskolában tanuló gyermekek szá­ma már csak 191.581 és ez a szám is évről-évre csökken. Új élet a főúri kastélyokban A FÖLDREFORM következtében Magyarországon többszáz főúri kastély maradt gazdátlanul. E ba­­rokk, vagy empire stílusban épült pompás, kényelmes épületek, ame­lyekben valamikor nagyúri élet folyt, az angol és francia arisztokratikus életformáival vetélkedő színvonalon, most mind nagyobb számban szolgál­nak az oly sokáig elnyomott magyar nép felemelésének a céljaira. A val­lás- és közoktatásügyi minisztérium eddig 43 ilyen elhagyott főúri kas­télyt vett igénybe és rendezett be a körzeti általános iskolák tanulói szá­mára. Az apróbb falvak vagy elszórt tanyák felsőbb osztályos tanulóifjú­ságának nem kell lakóhelyéről a gyakran kilométerekre fekvő köz­ponti iskolába bejárnia, hanem ezek­ben a gazdátlanul maradt kastélyok­ban kap szállást és teljes ellátást. A jövő tanévben a tanulóotthonok cél­jaira átalakított kastélyok száma 120-ra fog emelkedni. E pompás kas­télyokban és kúriákban, ahol még nem is olyan régen libériás lakások és paszományos hajdúk között tíz­­ezerholdas latifundiumok urai éltek a maguk exkluzív, vagy különc éle­tét, most az egykori zsellérek és jobbágyok gyermekei tanulnak egy jobb és igazságosabb jövő reményé­ben. ik meg. Mindent ott ír a napnál. S mintha csuda, hogy be nem ász falut, úgy ahogy Falut, várost, kincset ki éjszaka tud ébren szívvel, annak köny­­ember s minden asz­­na ellene, hogy meg­amire , de éjjel ? Mi­­tozása. Szinte senki­­g Cinege János, aki­­az órát kiáltsa, vagy k Mihály ott a háza­t, nem tudott aludni­­néhány percnyi időt, mát, meg tiz órát tölt csak vissza, vissza a alhái közé, a büdös­­oba nem is meleg, de tkarója, ami meleget iozás nélkül megy fe­­vagy sokkal bátrab­­n a faluban annyi az ok, de most szabad, 3d, nem Marnyák Mi­iért éccaka a legbát­­tten, ha valaki néven caka nem szabad az lka aludni kell. De a­­nem álomból szól ki, ki él, az pedig éccaka latban. El van szorul­ álmos éjjel, vagy bá­­eg is van ijesztve. Ne­­m is kell a testbeliek-­i van annak, kiké az tják a nagyok, s ha a tovább adják a tudo­­etes, félelmetes és ije­­detik azt, aki éjszaka Itt áll a ház előtt, s Busi Bálint ez. A MAGYAR NÉPKÖNYVTÁR félhavonkénti kiadványainak ez a száma: RÓZSA SÁNDOR, értelem szerint összefüggő részleteket tartalmaz Móricz Zsigmond­ »Rózsa Sándor ösz­­szevonja szemöldökét« című művéből (Athenaeum kiadás). Erre megint új rebbenés támad benne. Busi Bá­lint elment a Gazdával. A Gazdáhon . . . Már de­reng a fejében, hogy itt van a világ vége . . . Mert akinek a Gazda éccaka idején izén, annak ébredni kell ám, az irgalmát! — Mija, no ? — Induljon kend. A hasadt fákon . . . Sorako­zó. Busi Bálint ezt oly nyugodtan mondja, mintha világon legrendesebb dolog lenne, hogy valami­kor éccakra indulni kell, szó nélkül a hasított fá­kon . . . Bődi Ferenc eszmél már. Ez parancs. Ennek ellentmondani nem lehet, mert ő is kapott! Min­denki kap és mindenki azon él a télen, amit kap. ő idáig másfél zsák életet kapott. Ha el tudott ér­te menni más éccakákon a hasított fákon, vagy akárhová, akkor most is indulni kell. — Nem kell hozni semmit is — mondja Busi Bálint. — Kinyeret. Azt hozzon kend, mert kinyér nem lesz. Meg fejszét. — Kinyeret? — mondta Bődi Ferenc gyásszal. — Kinyeret. Kinyér nincs. Gondolkodott mi van. De már ahogy visszané­zett, Busi Bálint már nem volt látható a sötét éc­­cakában, ő ott maradt, egy ingben, mezítláb, szűk gatyá­ban és borzongó fázással. De hirtelen felébredt. Egész idáig eltartott ná­la az álomlehellet, de most felriadt, magára éb­red, már kiment a szeméből minden álom és bu­taság. Kisüt a fejében a nap, az lesz, aki délben tizen­kettőkor szokott lenni. Minden háló, minden rece leszakad és fürgén és lelkesen fordul vissza. Nem kell már semmit se mondani: a Gazda érte kül­dött, menni kell. Be a házba s mondja értelmes, tiszta nappali hangon: — Rébék, Rébék fiam, aggyal csak egy keveset a főtt kölesbül. Az asszony, aki három gyerekével fekszik egy ágyon, ébred. Két gyerek a lábánál, egy a mellére szorítva, mert elaludt, ott felejtette szoptatás u­­tán, csuda, hogy meg nem fűlt a kicsi eddig. De nem fúlnak meg ezek. Vigyáz rájuk az Isten. Nemhogy elvenné. Rébék álmosságból kivergődik az ura napsütöt­te hangjától. ..a.*A2'M. HIDVÉGY FERENC: Centenáris interjú PETŐFIVEL A CENTENÁRIUM évének márciusában betértem a 100 éves Pilvax-kávéházba s az ódon falak közt megidéztem Petőfi szelle­mét. A költő arra a kérdésemre,mi az impresz­­sziója 100 év után ismét szülőföldjén, ezt fe­lelte: — A következőket érzem: SZÜLŐFÖLDEMEN Itt születtem én ezen a tájon, A már ismét szép Magyarországon. Ámde van az országnak pár helye, Ahol kótyagos még sokak feje S köreikben minden zugot bejár A rémhír és a sok csodabogár. Úgy mentem el, mint fiatal ember, Volt azóta esemény itt tenger, Hajh, azóta száz esztendő múlt el, Német csorda itt mi mindent dúlt fel, Rossz álom csak szerencsére ma már: Horogkereszt s egyéb csodabogár. Hol vagytok ti régi gyászvitézek, Akiket a náci megigézett? Neveteknek emléke is átok, Szülőföldemet is eladtátok. S a »tan«, amit terjesztett sok betyár: Csodaszarvas s egyéb csodabogár. Mint nyugtalan madár az ágakon, Helyrül-helyre röpköd gondolatom, Orcám hányszor szégyenpirban égett A labancok, gyászmagyarok végett. Szerencsére rögeszme csak ma már Talajgyökér s egyéb csodabogár. S ma is látok egyeseket újra Reakciós betyárokhoz bújva, Akik várják, hogy fehér paripán Visszajön tán Horthy, Héjjas Iván. . . Szerencsére ily álmoktól ma már Falnak megy itt a sok csodabogár. Szabadság van száz év után ismét, Nem árthat már ennek holmi Mistéth, Ennek Sulyok s bandája se árthat, se pedig a sok volt nyilas párttag, A nyakukra undorral is habár, Gyere Bogár, ha kell, gyere Bogár! 9. OLDAL Magyar különlegességek: Jiff A „MÉLYSZÁNTÁS“ |BUDAPEST — Nagybudapest 500 falujáró csoportjának vezetői ülé­sén beszámoltak arról, hogy 417 köz­séget látogattak meg, egy-egy vasár­nap 4—5.000 budapesti falujáró uta­zott a falvakba segíteni a parasztság­nak. Többek közt a falujáró orvosok is kitűnő munkát végeztek. — A falujárók, akik immár egy és háromnegyed éve áldozatkészen vég­zik munkájukat, a legnagyobb elis­merést érdemlik, — mondta Kovács István, aki a MKP vezetősége részéről tartott beszámolót és rámutatott arra, hogy a falujárók mélyítették a mun­kás-paraszt szövetséget, növelték a Magyar Kommunista Párt tekintélyét a parasztság között. Az eddigi munka »szántás« volt, most jön a »mélyszántás«, még job­ban megszervezni a falujáró munkát, még eredményesebbé tenni a falusi dolgozók felvilágosítását, mondta Ko­vács István.* * * KÖVETKEZIK: ÁRPÁD-HÍD BUDAPEST — A közlekedésügyi mi­­nisztériumban értekezlet jött ösz­­sze Gerő miniszter hívására, hogy el­döntsék : milyen sorrendben építsék újjá Budapest hídjait. Megjelent Bog­nár József polgármester és dr. Szécsy Károly min.­tanácsos, a hídosztály ve­zetője is. Gerő miniszter ismertette a hídépí­tés költségeit és rámutatott arra, hogy az újpest-óbudai Árpád-híd félszéles­ségben való megépítése 56.3 millió fo­rintba kerül, a Boráros-téri híd építé­se 40.2 millió forintba. Az Árpád-híd 56.3 millió forintos költségén kívül, még külön a margitszigeti lejáró 4,9 millió forintba, a MÁV-vágányok le­fektetése 2 millió forintba kerül. Komoly érv a Boráros-téri híd meg­építése mellett a villamosforgalom megoldásának kérdése, mert a Sza­badság h úd már jelenleg is maximáli­san ki van használva. Budapest for­galmának személyszállítása időköz­ben az újraépítés kezdetén lévő Lánc­híd helyreállításával véglegesen felja­vítható lesz, trolley-buszok és autóbu­szok segítségével. Felmerült az a terv is, hogy a Lánchíd felépítése után a jelenlegi helyén feleslegessé váló Pe­­tőfi-pontonhidat a romban heverő Bor­áros-téri híd helyén állítanák fel is­mét, kiegészítve a Manci-híd ponton­jaival. Az Árpád-híd megépítése mel­lett szól — mondotta a miniszter — hogy 250.000 dolgozó érdekeit szol­gálja. A vasútforgalmi szempontok is amellett szólnak, hogy a Lánchíd u­­tán, illetve részben azzal egyidejűleg, az Árpád-híd épüljön először. Ezért a költségtöbblet nem lesz döntő a te­kintetben, hogy melyik hidat válasz­szák. Gerő miniszter ezután az Árpád­­híd felépítése mellett foglalt állást. Bognár József polgármester ismer­tette ezután a főváros álláspontját. A polgármester teljes mértékben osztot­ta Gerő miniszter felfogását. A fővá­ros részéről a forgalom túlzsúfoltsá­ga volt az egyetlen ok, amely a Bor­áros-téri híd megépítését kívánta leg­először, azonban a Margit-híd teljes szélességben való megépülése, a Lánc­híd újjáépítése és a pontonhídnak a Boráros-téri híd helyére való áthelye­zése folytán ez az aggály megszűnt. A főváros igyekezni fog az Árpád-híd felépítéséhez szükséges 30 milliót biz­tosítani. Bognár polgármester ezután bejelentette, hogy Gerő miniszter elő­terjesztéséhez csatlakozik és a fővá­ros az Árpád-híd mellett foglal állást. * * * X MISKOLC — A magyar szabadmű­­velődési felügyelőség Borsod me­gye 14 községében indított analfabéta tanfolyamot. A tanfolyamok egy része befejeződött és mintegy 300 olyan sze­gényparaszt tanult meg írni-olvasni, a­­ki a múlt rendszer bűnei miatt isko­lázatlanul maradt.

Next